Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-23 / 310. szám, csütörtök

6 UISZO 1554. december 23. Téli iskolázáson vesznek részt a füleki traktorállomás dolgozói A füleki traktorállomás vezetősége komolyan foglalkozik a dolgozók szak­mai és politikai nevelésével. Az üzemi pártszervezet, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet közös ülésén megál­lapítják azokat a hibákat, amelyek a gépállomáson előfordulnak és amelyek nagymértékben gátolják a munka menetét. A hibák és a nehézségek onnan származnak, hogy szakmailag és politikailag keveset foglalkoztak a traktorosokkal és az üzem többi dol­gozójával. Az emberek nem értették meg az előttük álló feladatokat. Nem tették magukévá teljes mértékben a párt X. kongresszusának határozatát a mezőgazdaság fejlesztéséről. Az üzemi pártszervezet nem dolgo­zott elég aktívan és a hibák feltárá­sában, valamint azok eltávolításában sem vette át a kezdeményezést. Ha­nula elvtárs, a pártszervezet elnöke igen keveset foglalkozott az üzemi szervezet életével. Ennek tudható be aztán az a nagy passzivitás, amely a tömegszervezetek és a pártszervezetek munkájában megmutatkozott. E hibák kiküszöbölését csak úgy lehet elérni, ha az 1954—1955. évben többet tö­rődnek a dolgozók szakmai és poli­tikai nevelésével. November 19-én megkezdődött az üzemi iskolázás. A dolgozók itt elsa­játíthatják a szükséges politikai és szakmai tudást. Az üzemi iskolázáson részvevőket négy csoportra osztották: külön az iskolázott traktorosokat, kü­lön a mechanikusokat, külön a brigád­vezetőket és agronómusokat és külön az adminisztratív erőket. A csoportok­nak magas színvonalú előadásokat tar­tanak. A szakelőadók a legjobbat nyújtják dolgozóinknak. Ghrenovsky és Bőna elvtársak előadásaikkal már ed­dig is bebizonyították, hogy képesek a traktorosokból, az üzem dolgozóiból jó szakembereket nevelni. Minden le­hetőség meg van arra, hogy a dolgozók magasabb képesítést érjenek el. Az üzemi iskolázás keretén belül megnyitottak egy gépkocsivezető tan­folyamot is, amelynek eddig 50 hall­gatója van. A hallgatók nagy része­olyan szövetkezeti tag és traktoros, aki még nem rendelkezik hajtási engedély­lyel. Vannak köztük olyanok is, akik más üzemekből jelentkeztek a tan­folyamra. A tanulók szerződést kötöt­tek az üzem vezetőségével, hogy a tanfolyam befejezése után két évig a gépállomáson maradnak. A traktorállo­máson így részben kiküszöbölhetik a munkaerőhiányt és a tavaszi munkák megkezdésekor már jól képzett trak­torosok végezhetik a munkát. A tanuló szövetkezeti tagok pedig arra köte­lezték magukat, hogy a gépállomás traktoraival fognak dolgozni. Minden elismerés és megbecsülés azoké, akik megértették a párt és a kormány felhívását és a lehetőséghez mérten részt vesznek az iskolázáson. A szövetkezeti tagok közül Csidról négyen, Buzicáről öten, Nagydarőcról ketten- vesznek részt a tanfolyamon, Sávolyról és Kovácsiról pedig egy-egy. Itt kell megemlékeznünk a várgedei, galsai és a korláti szövetkezetekről, ahonnan szintén jelentkeztek tagok, de a tanfolyamot nem látogatták rend­szeresen és bizonyos fokú érdektelen­séget mutatnak, ök még nem látják az iskolázás jelentőségét, nem értik, hogy csak tanulással lehet fejleszteni mezőgazdasági ismereteinket. A gépkocsivezetői tanfolyam teljesen ingyenes, a kiadásokat a traktorállo­más fedezi. Még egyszer felhívjuk EFSz-eink vezetőségét, hogy minél több szövet­kezeti tagot küldjenek iskolázásra. A tél folyamán olyan kádereket akar­nak nevelni, akik majd értenek a földhöz, a gépekhez, s akik jó kapcso­latokat teremtenek ipari dolgozóink­kal is. Az üzemi és pártiskolázás be­fejezése után biztos, hogy megszilár­dul üzemünkben a munkafegyelem. Az új szakemberek megtesznek min­dent annak érdekében, hogy a párt X. kongresszusának a mezőgazdaság há­roméves fejlesztésére vonatkozó hatá­rozatát az utolsó betűig megvalósít­hassák. Schneider Péter, Fülek. A szövetkezeti tagok vetítőgépet vásároltak A Vltavotynsko vidékén levő kocíni szövetkezeti tagok ebben az évben csaknem minden egyes gabonafajtá­ban növelték a hektárhozamokat. A tervezett 20.5 métermázsa helyett 28 métermázsát takarítottak be. Árpából a tervezett 21 métermázsa helyett 26 métermázsát termeltek, a zab átlagos hektárhozamát a tervezett 20 méter­mázsáról 34 métermázsára emelték. Az állattenyésztési termelésben is szép eredményeket értek el. I A sikeres gazdálkodás mellett nem feledkeznek meg a népművelési tevé­kenységről sem. Ebben az évben vetí­tőgépet vettek és rendszeres filmelő­adásokat tartanak községükben és a szomszédos Temelinecben is. Az EFSz vezetősége nagy érdemeket szerzett a helyi rádió bevezetése terén is, amely Kocín községben megkönnyíti a szövet­kezet munkaszervezését különö­sen az aratási és őszi munkák idején. A Szovjetunió gép- és traktorállomásainak munkájáról Amíg hazánkban ezekben a napok­ban befejeződnek az őszi munkálatok, ugyanakkor a Szovjetunió hatalmas területein az eltérő éghajlati viszo­nyok folytán már beköszöntött a tél. A hatalmas szántóföldeket, legelőket, erdőket vastag hótakaró fedte be, a gép- és traktorállomásokon, műhe­lyekben pedig már javában folynak a tavaszi munkálatokra való előké­születek. Javítják a traktorokat, kom­bájnokat, mezőgazdasági gépeket. No­vember 20-ig a földművelésügyi mi­nisztérium jelentése szerint már a traktorok 28,6 százaléka, a kombáj­nok 17,4 százaléka ki volt javítva. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának szep­temberi, majd februári és márciusi határozatai értelmében, amelyek a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkoz­nak, az ország különböző részein új, hatalmas szovhozok létesültek, — számszerint 124 — és a szovjet em­berek millió hektárnyi szűzterületet szántottak fel, tettek termékennyé. Az SzKP KB és a kormány felhívá­sára több mint 150.000 szovjet hazafi, traktoros, kolhoz-, szovhoztag, mér­nök, agronómus, technikus és más szakmunkások jelentkeztek a szűz­földek megmunkálására. A felszántott -szúzföldek már ebben az évben sok­százezer tonna gabonát adtak az or­szágnak, amivel a dolgozók életszínvo­nala nagyban emelkedett. Sikerrel vé­gezték el a kitűzött feladatokat és a szerzett tapasztalatok alapján 1955. év végéig ez évivel együtt 15 millió hektárra kell növelni az újonnan fel­szántott szűzterületek nagyságát, 1956-ban pedig 28—30 millió hektárt fog kitenni a felszántott szűzterüie­tek nagysága. Ebben az óriási méretű munkában nagy szerepe van a gép- és traktor­állomások munkásainak, akik ebben az évben is szép sikereket értek el odaadó munkájukkal. Az 1953-as év­hez viszonyítva ebben az évben csak a kolhozokban 67.4 millió hektárral több traktormunkát végeztek el. Az elkövetkező évben még nagyobb fel­adatok várnak rájuk. A Szovjetunió gép- és traktorállomásai az őszi mun­kálatok befejezése után azonnal hoz­záláttak a téli javításokhoz, hogy jól felkészüljenek gépeikkel az elkövet­kező év nagy feladataira. Az egyes traktorállomások dolgozói kezdeményezéséből széleskörű szo­cialista munkaverseny indult trak­torok, kombájnok, mezőgazdasági gé­pek jóminőségű és határidő előtti ki­javítására. Ilyen kezdeményezéssel léptek fel a.moldavai arjonesztszki, a latvijai trapenszki, a Kujbisev kerü­leti pogruzinszki és tavolzsanszki traktorállomások dolgozói, akik köte­lezettségvállalásukat becsülettel telje­sítik. A szocialista munkaversenybe egymásután kapcsolódik be az ország ezer és ezer traktorállomása, hogy gyorsabb munkával biztosítsák a me­zőgazdaság további fejlesztését. Különös figyelmet érdemelnek az egyik példás traktorállomás dolgozói­nak tapasztalatai. Ez a moszkalenszki traktorállomás, ahol a dolgozók pontos technológiai tervet dolgoztak ki a gé­pek időben való kijavítására. A trak­I torok csoportos javításával elérték, hogy az utolsó negyedévi javítási ter­vet sikerült határidő előtt teljesíte­niük és a javítás minőségét emelniök. A javítási munkák helyes megszerve­zésével a munkások számát 150-ről 60-ra tudták csökkenteni. Ezeket az eredményeket a műhely­tanács és a szakszervezeti funkcio­náriusok aktív munkájával érték el, akik a szocialista munkaversenyt úgy szervezték meg, hogy minden mun­kás naponta ellenőrizhette normatel­jesítményét. Az élenjárók segítik a lemaradót, hogy a terv teljesítése za­vartalan és egyenletes legyen. A stejngarti gép- és traktorállomás dolgozói szintén jól felkészültek még nyáron a téli javításokra. Kitataroz­ták, rendbehozták a műhelyt, kijaví­tották az esztergapadokat, szerszá­mokat, idejében beszerezték a leg­szükségesebb pótalkatrészeket, az anyagot és ilyen alaposan felkészül­ve kezdték meg a téli javításokat. Ahol pedig jó az eiqkészület, ott a munka megy, mint a karikacsapás. Ezért tudtak a traktorállomás dolgo­zói értékes kötelezettséget vállalni, éspedig azt, hogy december 20-ig be­végzik a traktorok, vetőgépek, mező­gazdasági gépek javítását, január l-ig pedig a kombájnokat javítják ki. Ezenkívül pedig 10 százalék anyagot és javítási költséget takarítanak meg és 30.000 rubelt az elhasznált alkatrészek kijavításával. A traktor­állomás dolgozói nemcsak becsülettel teljesítik vállalt feladataikat, de már jóval túl is teljesítették őket. Mivel magyarázható az, hogy a Szovjetunió gép- és traktorállomásai ilyen szép eredményeket értek el munkájukban? Elsősorban azzal, hogy jól megszervezik a munkát, azaz ide­jében megteszik a téli javításhoz szükséges előkészületeket, kijavítják műhelyeiket, rendbehozzák a szer­számokat, esztergapadokat és más gépeket, beszerzik a legszükségesebb anyagot és pótalkatrészeket. A gép­és traktorállomások részére biztosít­ják a szakképzett munkások állandó alkalmazását és ezeknek életfeltéte­leivel, lakás, kulturális és egészség­ügyi követelményeivel állandóan tö­rődnek. Másodszor azzal, hogy a gép- és traktorállomásokon széles körben használják a gyakorlatban jól bevált csoportos javítási módszert, amely­nek bevezetésével lényegesen fokozó­dott a munka termelékenysége, javul a javítás minősége és lényegesen csökken az önköltség. Ahol ezt a módszert használják, ott a kijavított gépnek ellenőrzése már nemcsak egy embernek, hanem az egész kollektí­vának az ügye. Ezzel sokban javul a javítás minősége. A helyi, járási es kerületi pártszer­vek kellő figyelmet szentelnek a téli javítások ellenőrzésének, szak- és politikai segítséget nyújtanak és a legszélesebb méretben népszerűsítik az új munkamódszereket és terjesztik a szocialista munkaversenyt. A gép- és traktorállomasoknak nagy segítséget nyújtanak a védnökségi üzemek, amelyek szintén nagyban hozzájárulnak az elért eredmények­hez, a tavaszi munkák idejében va­ló előkészüléséhez. A szovjet gép- és t'raktorállomások jó munkájából és tapasztalataiból ha­zánk traktorállomásainak dolgozói na­gyon sok hasznosat tanulhatnak. Ide­jében, jó minőségben kijavítani a traktorokat, kombájnokat, mezőgaz­dasági gépeket és ezzel megteremteni a tavaszi munkálatok sikeres alapjait — összes gépállomásaink legfőbb fel­adata. Mezőgazdaságunk további sike­res fejlesztéséhez pedig minden sza­kaszon, mind a traktorállomásokon, mind a műhelyekben kötelességük fel­használni a szovjet nép gazdag ta­gjßzt^latait. Horváth Sándor A tornóci állami gazdaság dolgozói segítő kezet nyújtanak a szövetkezeteseknek Az udvaron ragad a sár. A sze­merkélő esőből kis tócsák képződnek. A munka azonban továbbra is úgy folyik a tornóci állami gazdaságban, mintha szép napsütéses idő volna. Hátul a gazdasági épületek mögött szekértábor állja körül a hatalmas trágyadombot. Telnek a szekerek és egymásután fordulnak ki a nyitott ka­pun. Közben üres szekerek érkez­nek a megrakottak helyére. A ka­puból egy idősebb kocsis kacsint fe­lém. Csodálkozik, majd lovai közé cserdít ostorával és huncutkásan mo­solyog. Már messze jár, amikor utána kiál­tok: — Megáznak, bátyó! Mintha észre se venné, fölényesen mosolyog és egy árva szót sem szói. Ojra kiáltok, erre felém fordul es kézlegyintve csak ennyit mond: — Éltünk mi már cudarabb idő­ket is. Mi volna velünk, ha máris a szobába húzódnánk. A jó gazda fel sem veszi az efféle időt. Talál al­munkét mindig — teszi még hozzá, majd megindul kocsijával a többi 5k után. Látom, hogy beszélgetésünk ez­zel befejeződött. Hiába is akarnám tartóztatni tovább. Magamban igazat adtam az öreg­nek, hiszen jól tudom, egy téréssel sem akar lemaradni a többiektől. A tehénistállók felé vettem utamat, ahol ketten is szorgoskodtak az állatok körül. Egyikük a takarmányt hordta szét, másik az esti etetésre szánt abrakot készítette. Az istállóban sem­mi bűz. Rend és tisztaság mindenütt. Megakadt a tekintetem a két sorba állított gyönyörű szimentáli teheneken. Vödörnagyságú tőgyeik után ítélve jó tejelőket sejtettem bennük, amiről azután a fejő is meggyőzött. Eldicse­kedett vele, hogy sok közülük 20 liter tejet ad naponta. A sertésekre és anyakocákra is kí­váncsi voltam és így pár percnyi be­szélgetés után azokat is megnéztem. Szebbnél szebb hízók, két mázsán fe­lüli anyakocák és gömbölyű szopós­malacok szép látványt nyújtanak. A juhoknál és tenyészállatoknál is van látnivaló. Mindenhol, amerre nézek, ugyanez a kép fogad. Meglátszik a lelkiismeretes munka az egész gazda­ságban. Az igazat megvallva el is vártam ezt a tornóciaktól, akiket oly sok­szor emlegettek a rádióban. Senki sem mondhatja, hogy nem szolgál mintaképül szocialista mezőgazda­ságunknak. Az irodákon még részle­tesebben tájékoztatnak az elért ered­ményekről. Lasinki Pál, a gazdaság igazgatója és az üzemi tanács elnö­ke egyszerre kezdenek beszélni. — Ha négy kezem volna, se tudnám pon­tosan leírni a. hallottakat, ezért csak az igazgató szavait figyelem. Nemrégen került ide, de abból, ahogy minden egyes gazdaságról egy­formán tud beszélni, látom, hogy mindegyikbe sűrűn ellátogat. Ismeri a dolgozókat, a gazdaság helyzetét, bajait, eredményeit egyaránt. Nem titkolja a kisebb hiányosságokat sem, amik legtöbbnyire a dolgozók lakás­ellátása körül vannak. De most még­is az eredményekről beszél, hiszen tudja, hogy idővel minden dolgozó kap új lakást. A hetményi részlegről különös el­ismeréssel szól. Ők nyerték meg a szocialista munkaversenyt, ami a gaz­daságok között egész éven át folyt. Gabonából és minden fajta termény­ből túlteljesítették beadási kötele­zettségüket. A disznóhúst 150, a ba­romfit 370 és a tojásbeadást 180 szá­zalékra teljesítették. A tejbeadást december 9-én teljesítették, s az év végéig pár ezer liter tejet adnak még terven felül. A sertéseknél 117 dkg­os súlygyarapodást értek el novem­berben. A borjúknál pedig 133 dkg-ot. Tejet a tervezett 2.01 korona he­lyett 1.27 koronából termelték ki és a fiatal állatoknál is két koronával a tervezetten alúl állítottak elő 1 kg húst. A hízóknál pedig 9.02 koronába esik 1 kg hús előállítása a tervezett 15.80 korona helyett. Jó pár ezer ko­ronát takarítottak meg így, ami a dol­gozók keresetét is növelte. A deáki, felsőjatói és a többi gaz­daságokról is elismeréssel beszél, hi­szen nekik köszönhetik, hogy az első helyre kerültek a nyitrai kerületben. Az őszi munkák elvégzéséről is fel­világosítást ad és örömmel beszéli, hogy a trágyahordáson kívül minden­nel rendben vannak. Elsőnek végezték el az ősziek vetését, a kapásnövények betakarítását, és a mélyszántást is az agrotechnikai határidő előtt fejez­ték be. Ezek mellett azonban a szövetke­zetekről sem feledkeznek meg. Segí­tenek nekik, hagy minél előbb az ál­lami gazdaságok színvonalára emel­kedjenek. A munkaszervezésben; a tervezésben, a káderek nevelésében egyformán segítséget nyújtanak. Ősz­szel alighogy elvégezték a vetést, azonnal a szövetkezetesek segítségé­re siettek. Vetőgépeket és krumpli­szedőket bocsátottak rendelkezésükre, s ha kellett, dolgozókat is, így biz­tosították, hogy a szövetkezetek is idejében elkészültek az őszi munkák­kal. Most a nehéz gépeket és trakto­rosokat küldik a szövetkezet segítsé­gére. Szelőcén, Vágsellyén, Tornócon és Deákin a mélyszántást az állami gazdaság traktorosai végzik, és ez le­hetővé teszi, hogy egy talpalatnyi föld sem marad szántatlanul. A szövetkezeteseket a gazdaság elő­adói a hároméves munkaiskolákon ,,ó szakemberekké nevelik. Bukoveck^ László Szelőcén tart előadásokat, ma­ga az igazgató a vecsei szövetkezece­seknek ad elő. A közös ügy, a ba­rátság diktálja mindegyiknek, hogy segítsenek a szövetkezeteseknek. A megértés, az együttműködés meghoz­za a maga gyümölcsét és ha minden állami gazdaság úgy segíti a szövet­kezeteket, mint a tornóciak, a siker nem marad el. Halász Ambrus. Büszkék az elért eredményekre A dunaszerdahelyi állami gazda­ság várkonyi udvarának nemrég át­alakított kultúrtermében nagy az iz­galom. Nem akármilyen összejövetelt tartanak itt. Már a homlokfalon levő felirat is jelzi, hogy fontos dolog­ról lesz szó. Egy év fáradságos, szor­galmas munkáját és annak eredmé­nyeit teszik mérlegre. Az emberek figyelnek. Amikor a beszámoló során egy-egy név vagy szám hangzik el, felderülnek az ar­cok. Mintha azt mondanák az embe­rek: „Látod, így dolgozom én!" Olyan kis rátartiság, egy kis büszkeség ez, de nagyon egészséges büszkeség, mert példája nyomán versengés indul a ta­gok között a jobbért, a többért. És ez jó, nagyon jó dolog. Ezt meg kell becsülni. Ezek az emberek itt az építés élharcosai. Csóka Pál, Pen­cinger Ferenc és Mészáros Ferenc sertésgondozókat jól ismerik a gaz­daságban. A malacnevelés az ő mes­terségük. Egyszerű, dolgos, tapasztalt emberek. Előttük a terv nem papírra írt számok, adatok összessége. Többet látnak benne, a maguk jobb jövő­jét, az épülő új házakat, az egész ország fejlődését. A konferencia beszámolójából és a hallottak alapján megállapítható, hogy a gazdaság egészben véve jó úton | halad. Országos méretben is a leg­jobb állami gazdaságok közé tartozik. Az állattenyésztésben és a növény­termelésben is kimagasló eredmé­nyekkel dicsekedhet. Egy-két példát is bemutatunk, hogy mi az előnye a nagyüzemi gazdálko­dásnak, a jó munkaszervezésnek, no és nem utolsó sorban a becsületes munkának. A számok beszélnek. Cukorborsóból 12,5 mázsa volt a tervezett hektárhozam, de 25,60 má­zsát termeltek hektáronként. Mag­bükkönyből 12 mázsa helyett 22,90 mázsát, szójababból 9,50 mázsa he­lyett 19,24 mázsát, krumpliból 115 mázsa helyett 233,50 mázsát, takar­mányrépából 350 mázsa helyett 718 mázsát, cukorrépából 214 mázsa he­lyett 434 mázsát termeltek. A nö­vénytermesztési tervet átlag 145 szá­zalékra teljesítették. A konferencia bátran feltárta a munkában mutatkozó hiányosságokat is. Az üzemi pártszervezet és a dol­gozók nem járnak a hibák mellett csukott szemmel. Az év folyamán je­lentősen megjavult a munkaerkölcs. Büszkék is voltak mindannyian, mi­kor a vásárúti major dohánytermelő csoportja nevében elhangzottak Hor­váth Mária üdvözlő szavai. e. A.

Next

/
Thumbnails
Contents