Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-21 / 308. szám, kedd

1954, december 21. UJSZO 7 J. V. Sztálin 75. születésnapja December 21-én emlékeznek meg a szovjet emberek J. V. Sztálinnak, V. I. Lenin hű tanítványának és küzdő­társának 75. születésnapjáról. Ezekben a napokban a moszkvai üzemekben és hivatalokban J. V. Sztálin életével és működésével foglalkozó előadásokat tartanak. Igen sok klubban és könyvtárban, valamint üzemben J. V. Sztálin 75. szü­letésnapja alkalmából kiállításokat rendeztek. Ilyen kiállítás nyílt meg például a Vladimír Iljics nevéről elne­vezett könyvtárban, a Sztálin-automo­bilüzemben, a Scserbakov-kombinátban és a főváros más üzemeiben. A moszkvai „Pravda" közli M. K1I­tyin akadémikus cikkét, aki megjegy­zi, hogy a nagy Sztálin^ általánosította a Szovjetunióban a szocializmus építé­sének, valamint a békemozgalomnak tapasztalatait. Kidolgozott egész sor tantételt a marx-lenini forradalmi el­mélet részére és bővítette vele azt. Rendkívüli eréllyel tárta fel a marx­lenini eszmék nagy kincstárénak mély­ségét, amely eszmék felbecsülhetetlen, kincsei a kommunista pártnak. Sztá­lin klasszikusan definiálta a leniniz­must, mint a proletárforradalmak és az imperializmus korszakának marxiz­musát és minden téren rámutatott minden újra, amit Lenin a marxista elmélet kincstárába hozott. Sztálin ? marxizmus-leninizmust úgy definiálta, mint alkotó tudományt, amely nem is­mer el változtathatatlan megállapítá­sokat és szabályokat, amelyek minden időszakra és korszakra érvényesek. Befejezésül M. Mityin ezt írja: Jelenleg a földkerekségen kiszélese­dett az összes békeszerető országok erőinek harca a békéért és biztonságért, az agresszív imperialista körök intrikái ellen, akiknek érdeke új háború kirob­bantása. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amelyet a leninizmus tanítása vezet, következetes békepolitikát folytat. \ lenini-sztálini tanításból következik n szocialista és kapitalista rendszer egymás mellett élésének lehetősége. Rámutatva az agresszív imperialista körök akcióira és kiemelve a háború utáni idők békeharcának döntő jelen­tőségét, amelyet a néptömegek folytat­nak, Sztálin a néptömegek alkotó kez­deményezéséhez és erejéhez fordult. Mindenütt ismeretesek szavai: „A bé­ke fennmarad és tartós lesz, ha a né­pek kezükbe veszik a béke megőrzé­sének ügyét és mindvégig kitartanak mellette. A háború elkerülhetetlenné válhat, ha a háborús gyujtogatóknak sikerül hazugságaikkal behálózniok a néptömegeket, megtéveszteni és új vi­lágháborúba sodorni őket." Az összes országok népeinek har­ca a világ békéjéért és a népek biz­tonságáért megerősödik és kifejlődik. Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy tanítása megmutatja a győzelemhez vezető utat és harcra lelkesíti a töme­geket a békéért, a demokráciáért éí a szocializmusért. A szovjet írók II. kongresszusa A szovjet írók II. kongresszusa Moszkváhan a szovjet irodalom hely­zetéről és feladatairól, a szovjet gyermek- és Ifjúsági irodalomról és a szovjet költészetről szóló beszámo­lo megvitatásával foglalkozott. A szovjet irodalom legkülönfélébb ágazatainak képviselőit, a sok nemze­tiség íróit egy közös feladat köti össze: még jobban emelni a szovjet, a valódi népi irodalmat. Ez a nemes szándék világosan és meggyőzően tük­röződik vissza a kongresszus részve­vőinek beszédeiben. A december 17-1 délelőtti ülést Gabiden Musztafin kazahsz'tanl író nyitotta meg. Az emelvényre Vilis Lacisz lépett, aki szülőhazája, Lettország határain kívül is mindenütt népszerű. „Még 15 évvel ezelőtt — mondot­ta Lacisz — a burzsoá Lettországban a kiadott könyvek átlagos példány­száma nem haladta túl a kétezret és a lettországi írók művei sokáig hevertek az üzletekben. És most a 40.000 példányszámú regényeket és elbeszéléseket pár napon belül elad­ják. A lett nép szabad élete és al­kotómunkája íróinkat olyan művek megírására készteti, amelyeket a Szovjetunió számos nemzetének és a külföldi népeknek nyelveire is átültet­nek." Georgij Markov a szibériai írókról és alkotásaikról tartott beszámolót. „Nem volt még olyan rég, hogy Szi­béria vad erdők és lakatlan sztyeppék birodalma volt és most hatalmas területén új élet támadt. Az embe­rek szeme láttára olyan események történnek, amelyekről azelőtt csak a mesében hallhattak. Az irkutszki ke­rületben öt év alatt új szocialista várost építettek fel, Angarszkot. Ez a város úgyszólván óráról órára fejlő­dik és némely • téren 300 éves test­vérét, Irkutszk városát ' is túlszár­nyalja. Az angarai vízierőmű építésé­nek befejezése után az irkutszki ke­rület annyi villamosáramot fog szol­gáltatni, amennyit 1913-ban egész Oroszország állított elő. Nagy írói te­hetség szükséges ahhoz, hogy ezt a nagy és tartalmas életet méltó­kép kifejezze. A kongresszus küldöttei és vendé­gei szívélyesen üdvözölték Csou Jan írót, aki a szovjet írók kongresszu­sát a népi Kína sok milliós olvasótá­borénak nevében üdvözölte. A kínai nép, amely új életre ébredt és orszá­gának és sorsának ura lett, az orosz irodalomban a szocializmushoz vezető útján nagy támaszra talált Ezt hang­súlyozva beszédében Csou Jan, beje­lentette, hogy öt év alatt a kínai nvelvbe az orosz íróknak több mint 600 művét ültették át és az egyes könyvek kiadása túlszí&rnyalta a mil­liós példányszámot. Csou Jan a kong­resszusnak átadta a kínai dolgozók ajándékát: két művészi vázát. „A mi irodalmunk a szovjet nép haladását segíti elő" — jelentette ki a kongresszuson Ilja Erenburg. „Je­lentőségét a népnek köszönheti, aki az irodalmat alkotta, a népnek, amely jövőjét az igazságosság és emberies­ség alapjain építi. A nemzetköz : szo­lidaritás. az igazi szocialista demok­rácia nemes elvei, minden egyes em­ber sorsa iránti érdeklődés — a mi szovjet humanizmusunk — mindin­kább erősödik és győz. Sohasem és seholsem foglalt el az irodalom olyan m c lgas és felelősségteljes helyet, mint ma nálunk. Kongresszusunk Európa és az egész világ jövőjére nézve jelentőségteljes napokban zajlik le, a népek tudják, hogy a hatalmas és békeszerető Szovjetunió segítő keze megmentheti az emberiséget a beláthatatlan ka­tasztrófától. Ma nem vagyunk elha­gyatva, velünk van a hatalmas Kína, velünk vannak a népi demokratikus ál­lamok és velünk az egész haladó emberiség." Molotov nyilatkozatának visszhangja Japánban Tokiói jelentés szerint a japán fő­városban behatóan kommentálják V. M. Molotov szovjet külügyminiszter nyilatkozatát a Szovjetunió és Japán viszonyáról. Valamennyi tokiói lap nagybetűs címek alatt, első oldalon közölte a nyilatkozatot. A „Kiodo" hírügynökség a japán külügyminisztériumban keltett hatás­sal kapcsolatban a következőket írja: „Éles ellentétben a korábbi magatar­tással, amely könnyedén elsiklott a „békeoffenzíva" propagandájának mi­nősített hasonló kezdeményezé­sek felett, most hajlandók komoly je­lentőséget tulajdonítani Molotov nyi­latkozatának". Tokozsi Tokonai külügyminiszterhe­lyettes — folytatja a hírügynökség — annak a derülátó reményének adott ki­kifejezést, hogy a javaslat „kikövezhe­ti a kommunista tömbbel való keres­kedelem és normális kapcsolatok eset­leges kifejlesztésének útját! A kü­lügyminisztérium egyik szóvivője ki­jelentette, hogy a nyilatkozat a szov­jet-japán viszony helyreállításának ki­indulópontjául szolgálhat. Hozzátette, hogy Japánnak „óvatosságra" van szüksége diplomáciája irányításában. KÜLFÖLDI HÍREK Az izlandi parlament csütörtökön 35 szavazattal 8 ellenében ratifikálta a párizsi egyezményeket. Edouard Herriot, a francia nemzet­gyűlés tiszteletbeli elnöke csatlakozott a bécsi fasisztaellenes kongresszus ha­tározataihoz. Ez a határozat a többi között megállapította: ,,A német újra­felfegyverzés az ellenállás elárulása, a hitleri szellem rehabilitálása." Az indonéz parlament bizalmat sza­vazott Szasztroamidzsozso kormányá­nak. A vita során több képviselő rá­mutatott arra, hogy a bizalom meg­tagadásáról szóló javaslat valójában az amerikai nagykövetségtől származik. Mint az United Press tudósítója je­lenti, a Fehérház képviselője bejelen­tette, hogy Nelson Rockefellert, a Standard Oil of Jersey olajmonopólium társtulajdonosát kinevezték Eisenho­wer elnök különleges tanácsadójának, aki a hidegháború és a külpolitika stratégiai kérdéseivel foglalkozik majd. * * * Radford amerikai tengernagy, a ve­zérkari főnökök egyesített bizottságá­nak elnöke, aki jelenleg részt vesz az atlanti tanács párizsi ülésszakán, a párizsi tanácskozások befejezése után ellátogat Délkelet-Ázsiába és a távol­Keletre. * * * Eisenhower amerikai elnök a köze­ledő karácsony alkalmából üzenetet intézett az amerikai néphez. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének elnöke de­cember 17-én a Kremlben. fogadta Ab­dullah Nazzsart, Libanon moszkvai rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét, aki átnyújtotta megbízó­levelét. A beszédek elhangzása után K. J. Vorosilov beszélgetést folytatott a libanoni követtel. Hotojama japán miniszterelnök pén­teken közölte a japán képviselőházban, hogy alkotmánymódosítást kíván vég­rehajtani. Ez az alkotmánymódosítás lehetővé tenné, hogy Japán védelmé­hez elegendő katonai erővel rendel­kezzék. Adenauer: Először meg kell a szó­csövemet töltenem, azután megkezdőd­hetnek a tárgyalások! (Neues Deutschland című lapból) Senki sem mondhatja, hogy az egyenlösdiséget használjuk fel arra, hogy mindenki elégedett legyen a szövetkezetben s hogy egyformán ré­szesüljön a közösen termelt javak­ból. Az ilyen eljárás helytelen lenne. Helytelen volna már azért is, mert az egyenlósdiséggei a lógósokát is egy kalap alá vennénk a jól dolgozó, a szövetkezet ügyét szívükön viselő tagokkal. Ez az eljárás nem függ ösz­szn a szocialista jutalmazás elvével sem. Nem függ össze azért sem, mert azok a tagok, akik munkájuk elha­nyagolásával kevésbé járulnak hozzá a közös vagyon gyarapításához, nem érdemlik meg, hogy a - közös munka árán létrejött jólét gyümölcsét él­vezzék. Ezért fontos, hogy a szövet­kezetekben mindig a mintaalapsza­bályzat irányelvei szerint jutalmazzák a -tagokat. Megengedhetetlen bűnös mulasztást követnek el azokban a szö­vetkezetekben is, amelyekben még a mai napig sem vezették be a pót­jutalmazást. Pedig hogy milyen nagy szerepet játszik ez a termelés foko­zásában, a jövedelmezőség megterem­tésében, arra számos példánk van már eddig is. Tehát ezzel a lényegbe vágó fontos dologgal is okvetlenül foglal­kozni kell az évvégi zárszámadási tag­gyűléseken. A pótjutalmazás szerepe Ha már a pótjutalmazásra fűztük az írás fonalát, hadd mondjunk csak el egy-két példát ugyancsak H csal­lóközaranyosi szövetkezetből. E pél­dából világosan kitűnik, hogy a mun­kákban helytálló tagok milyen nagy­szerű sikereket értek el különösen a cukorrépatermelésben. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a dicséret csakis azokat a tagokat illeti, akik a megművelésre vállalt földterületen túllépték a tervezeti hektárhozamo­kat, vagy iegalábbis kitermelték at előre tervezett mennyiséget. Az egész szövetkezetnek a terv szerint 81 vagon cukorrépát kelleti termelnie, s 98 vagon cukorrépát szállítottak el a cukorgyárba. Ez any­nyit jelent, hogy csupán cukorrépából 119.000 korona helyett csaknem 180.000 korona jövedelnvik volt. Vajon minden tag egyformán já­rult hozzá ahhoz, hogy ilyen nagy termést értek el? Aki nem tudja, hogy az egyes tagok mennyit termel­tek a maguk 88 árnyi területén, azt mondhatnám, (mivel jő -híre van a szövetkezetnek), hogy igen. Ha lo­gikusan és természetszerűen fogjuk fe! a dolgokat, a helyes felelet akkor is csak az volna, hogy igen. És miért? Elsősorban azért, mert a cukorrépát egyformán elkészített talajba, egy időpontban és egy nagy táblán ve­tették el. Ebből kapott aztán minden tag megművelésre fejenként 88 árnyi területet. Mármost, csupán csak a természettől, az időjárástól függne a hektárhozam, no meg ha a répaföldet a mag elvetése után kizárólag csak az időjárás szeszélyeire bízták volna (mondván, ahogy esik úgy puffan), akkor lehet, hogy egyenlő lett volna minden egyes 88 áron a hektárho­zam, mert ha eső esett, ázott az egész tábla, ha a nap sütött, égette a Péter 88 árnyi területét, de a Pál 88 árja fölé sem tettek napernyőt. A gyom is egyformán nőtt a tábla minden részében. De most aztán kö­vetkezik a legfontosabbja, az emberi szorgalom, a jó munka, a gondos ápo­lás, a gyomirtás eredménye.'' Egész biztos, hogy Illés István és Olajos Lajos, akik a maguk területén csak­nem 100 mázsával többet termeltek a tervezettnél és az előző 1057 ko­rona, a másik pedig 1532.— korona prémiumot kapott (a túltermelt nieny­njiség 60 százaléka a közös kasszá­ba megy, 40 százalékát pedig az il­lető tag kapja pótjutalomként: job­ban törődtek H répával és nem rozs­dásodott meg a kapájuk a növény­ápolás idején, mint Balla Jánosnak (6 mázsával) és Hluskó Istvánnak (13 mázsával kevesebbet termelt a terve­zettnél), akik elhanyagolták munkáju­kat, nem törődtek azzal, hogy gya­rapszik-e a közös vagyon, vagy sem. Természetesen most az egyszer meg­járták, csúnyán ráfizettek az üzlet­re, mert egy hatost sem kaptak pót­jutalomként. Ezek az emberek min­den bizonnyal, úgy ahogy a szólás­mondás is tartja „a maga kárán is tanul az okos", — a jövőben már másképp gondolkoznak, és nem lesznek úgy, mint az idén, saját mayuk el­lenségei. Több ilyen példával bizo­nyíthatnánk, hogy még az aránylag erős, fejlett, jól gazdálkodó szövet­kezetben is milyen károkat okozhat egy-két tag hanyagsága, nemtörő­dömsége. Ha ilyen esetek előfordul­nak, ajánlatos ezt is a zárszámadás­kor az évzáró taggyűlésen a tagság előtt fetárni és keményen bírálni azokat, akik kerékkötői a fejlődés­nek. Tervszerű gazdálkodást Több szövetkezetben tapasztaltuk, hogy evközben megváltoztatják az előlegre tervezett összeget. Vannak olyan szövetkezeteink is, amelyekben a tagok három, esetleg négy hónapig nem kapnak előleget Ez aztán nagy hiba, már azért is nagy hiba, hogy ilyen esetben az ingadozó tagok nem hisznek a tervben, nem bíznak a szö­vetkezetben és nem egy azt mondja közülük: „Mi lesz akkor az év végi részesedéssel, ha már most keveseb­bet kapunk a munkaegységekre?" Ezért helytelen dolog ez, mert a rend­szertelen elólegosztás csökkenti a tagság munkakedvét, ragaszkodását a közös vagyonhoz, csökkenti bizalmai a szövetkezet iránt. Erre azt mond­hatnánk és mondják is sokan nem egy szö ft -etben, hogy jöhet ele­mi csapás, mint pl. az idén a nyá­rasdi, szapi szövetkezetben történt, hogy az árvíz nagy károkat okozott a gabonatermésben és akkor mité­vők legyenek? Itt s ilyen esetekben nincs más kiút, át kell tekinteni az egész esztendei eredményeket, hozzá­vetőlegesen meg kell állapítani, meny­nyi a jövedelem és ahogy lehetsé­ges, a munkaegységek értékét össz­hangba kell hozni a jövedelemmel. Ezekben a szövetkezetekben azonban a tagoknak is meg kell érteniök. hogy h kár egy részét nekik kell viselniök. Emellett az állam tekintettel van az ilyen súlyos károkat szenvedett szö­vetkezetekre és anyagi segítséggel, valamint a beadások csökkentésével segíti őket. De nem is ebben van a fó hiba. A hibák okai másban kere­sendők. Még pedig abban, hogy több szövetkezetben annak ellenére, hogy nem áll fenn semmiféle elemi csa­pás, mégis „objektív" okokra panasz­kodnak, ha a rossz munka következ­tében nem termelték ki a tervezett mennyiséget és így természetesen csökkenteni kell a munkaegység érté­két. A legtöbb esetben pedig nem „objektív" okok játszanak közr». Sok­helyütt a pénzzel való rossz gazdál­kodás és a tervszerútlenség okoz sok bajt, hibát. Jónéhány szövetke­zetünk van, amelyben nem gazdál­kodnak tervszerűen és nem bánnak célszerűen a pénzeszközökkel. Év közben nem kísérik figyelemmel, ho­gyan alakul a gazdaság, mennyi a jövedelem, s mit kell tenni, ha vala­mely termelési szakaszon nincs vala­mi rendben. A tervszerűtlenségből eredő hibák A balonyi szövetkezetben fél év el­teltével 10.—- koronáról 8 — koronára csökkent a munkaegység értéke (az előlegről van szó, mert ; munkaegy­ségek összértéke júniusig 20.— koro­na volt), ami azt jelenti, hogy a zárszámadáskor is csökken az eloszt­ható jövedelem. S miért történt ez? A rossz tervezés és a helytelen pénz­gazdálkodás okozta. Mégpedig az egyik igen nagy hibát azzal követték el, hogy a takarmányt szálasan etették (része van ebben a nagyrnegyer já­rás mezőgazdasági szakosztályának is, amely nem tudott eljárni abban, hogy a balonyiak szecskavágót és hajtó­motort kapjanak, minek következté­ben sok takarmány pocsékolódott e 1, az egész évre tervezett mennyiség kevésnek bizonyult és sok pénzt kel­lett kiadni terven felül takarmány­vásárlásra). Azt meg már tudhatjuk, hogy ha a terv ezt nem foglalta magába, hiányzott a kasszából. Másik hiba: a termelési terv összeállításakor 60.000 koronát irányoztak elö műtrá­gyavásárlásra. Év közben az agro­nómus keveselte a műtrágyát és míg 30.000 koronát adtak ki műtrágyára. Láthatjuk tehát, hogy a helytelen pénzgazdálkodás és tervszerútlenség jóvátehetetlen hibákat okozhat. Ezért szükséges, hogy a zárszámadásnál, illetve a jövő évi terv összeáll tása­kor mindenekelőtt figyelemmel kell lenni a bevétel és a kiadás pontos meghatározásara. • * + Készüljünk fel alaposan erre a nagy munkára, mert ha jól végrehajtjuk a zárszámadást, értékeljük az eredmé­nyeket, feltárjuk a hibákat, és ha az évzáró taggyűlések a bírálat és az önbírálat jegyében folynak le, szövet­kezeteinknek hatalmas fejlődést jelent a zárszámadás. S egyben jelenti a jö­vő gazdasági évre való felkészülést, annak a nagy célnak a megvalósítá­sát, amelyet pártunk X, kongresszusa a mezőgazdasági termelés fellendíté­sével az egész ország jólétének eme­lésére a mezőgazdasági dolgozók elé kitűzött. MÉRY FERENC.

Next

/
Thumbnails
Contents