Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-19 / 307. szám, vasárnap

1954. december 19. UJSZÖ 7 NEPMÁ DSER EGÜNK A BEKE ORE Az eskü Vasárnaponként a politikai nevelőszobában mozgalmas az élet. Amikor a helyiségbe léptem, egy fiatal párttagot, Jahoda elvtársat láttam meg az egyik asztal mellett. Két elvtárssal beszélgetett. Jahoda elvtárs cseh anyanyelvű, a vele szemben ülő két katona pedig magyar. Vajda és Nagy elvtársak tört cseh nyelven arról beszélgetnek vele, hogyan éltek a katonák valamikor. Beszélgetés közben Jahoda elvtárs szóbahozta, hogy néhány nap midva elérkezik az a nagy nap, melyen ifjú katonáink esküt tesznek. Jehoda elvtárs részletesen boncolgatta az elvtársak előtt, hogy mit jelentenek minden kat&na számára az eskü szavai. Ma a dolgozó nép és a világbéke megvédésére esküszünk — mondta Jahoda. — Szükséges, hogy eskünk minden szava törvény legyen számunkra. Tudnunk kell, hogy nem elég az, hogy az esküt csak elmondani tudjuk, de feltétlenül be kell bizonyítanunk a gyakorlati életben, hogy feladatunk pontos teljesítésével magunkévá is tettük azt. Legyen mindig példaképünk a szovjet katona, aki a Nagy Honvédő Háborúban esküt tett arra, hogy ha kell, életével is megvédi a dolgozó népet és esküjét becsülettel teljesítette. Bizonyos, hogy Nagy János elvtárs is, aki két gyermek apja, be fogja bizonyítani, hogy örökre hű marad az eskühöz, mert a feladatok és a parancsok becsületes teljesítésével hozzájárul gyermekei boldog jövőjének megszilárdításához. Pándi József tizedes Néphadseregünk tagjai «nnepélyes esküt tesznek dolgozó népünknek Jól felkészültünk az éleslövészetre Hadseregünkben az éleslövészetre nagy súlyt fektetünk. Feltétlenül szükséges ugyan, hogy a katona edzett, taktikailag gyors és határozott legyen. Mindez azonban kevés volna, ha nem tudná helyesen használni fegyverét. A fegyverek mesteri kezelésének elsajátítása nem nehéz, csak tanulni kell, jól figyelni az elméleti előadásokon, a kiképzéseken. A legfontosabb azonban: szeretni a fegyvert. Minden tiszt és altiszt legfőbb feladata az, hogy a katonákkal megszerettesse fegyverüket. így van ez Král tiszt egységében is, ahol az altisztek nagyon jó munkát végeznek ezen a téren. Belik, Havlák, Bartos, Skivák tizedes elvtársak fáradságot nem kímélve azon dolgoznak, hogy az egység új tagjaiból kiváló lövészeket neveljenek. Belik elvtárs sohasem felejti el kihangsúlyozni a fiatal bajtársaknak fegyverük küldetését és azt, hogy ezek a munkásosztály, a haza védelmét szolgálják. Král tiszt egységenek tagjai a tökéletes felkészültség után jó eredményeket várnak az éleslövészeten. Az eddigi kiképzés és a „főpróba" eredményei arra mutatnak, hogy munkájukat siker koronázza. Kisöblű fegyverekből kitűnő eredménnyel lőttek: Németh István, Holcsik Dezső, Proházka,. Lahovsky, Karbei, Kotrbanec közkatonák. Németh és Holcsik elvtársak kijelentették, hogy az eredmény eléréséhez nagyban hozzájárult az, hogy már a polgári életben is foglalkoztak a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége keretében a lövészettel. Ezek az elvtársak azonban tudják, hogy ez a kiképzés csak alap volt és állandóan tovább tanulnak. Minden igyekezetükkel arra törekednek, hogy a legjobb lövészek közé tartozzanak. Ujváry László őrvezető Minden katona váljon fegyvere mesterévé Egyes bajtársak úgy gondolják, hogy a másodéves katonák, akik szép eredményeket érnek el a lövészetben, csak úgy könnyen jutottak hozzá tudományukhoz. Ez azonban téves felfogás, mert egy évvel ezelőtt én sem ismertem az előírásokat, a fegyvert sem tudtam helyesen kezelni. Emlékszem, amikor az első éleslövészetre mentünk, elhatároztam, hogy kitűnően fogom teljesíteni feladatomat. A lőtéren azonban nagy meglepetés ért. Az eredmény az elégségesnél is rOszszabb volt. Nem adtam fel azonban a küzdelmet. Attól a naptól kezdve rendszeresen tanultam és közben rájöttem arra. hogy nem akkor tanul meg a katona jól lőni, amikor fegyverét elsüti, hanem az előző gyakorlatokon. A lövészeti előkészítési gyakorlatokon kiküszöböltem az előzetes hibákat. Közben elérkezett az új éleslövészet is. Ezen bebizonyult, hogy faradozásom nem volt hiábavaló, valamennyi lövésem a céltábla közegébe talált. Milyen hibák fordulnak elő a lövészetben? Az első hibákat ott szokták elkövetni, hogy a lövész helytelenül foglal tüzelőállást és nem tartja előírás szerint kezében a fegyvert Sokan könnyelműek akkor is, mikor a lövésre megadott parancsot felületesen hajtják végre. Megfeledkeznek a távolságmérők pontos beállításáról és a lövés bemérési ideje alatt lélegzenek vagy a kilövés pillánál ában behúnyják szemüket. Ha a bajtársak ezeket a hiányosságokat kiküszöbölik és kitartóan gyakorlatoznak, szép eredményeket érhetnek el. Pandy József tizedes. Határaink védelmében A hideg, fagyasztó szél a ház pléhvel bevont fedelébe kapaszkodik, mintha le akarná szakítani. Süvítése tompán belevész a közeli fenyőerdő sötétjébe. A havazás egy kis időre eláll, de a hó annyira összegyülemlett, hogy sok helyen méteres akadályok állanak. A sumavai hegyvidéken ez már megszokott időjárás. Nyár idején, ha megindul az eső, hetekig, éjjelnappal zuhog, mintha csöbörből öntenék. Télen pedig hull a hó szakadatlanul, a szél meg hatalmas torlaszokba hordja össze, mint a Szaharán a homokot. A határmenti kis falucska közelében, — mintha a széltől félne, — az erdő terebélyes fái között, bújik meg a határvadászok egységének otthona. Az északi oldalon összegyűlt hótömeg eltakarja a kíváncsi szemek elől és úgy fest, mint egy középkori, omladozó vár. Csak a déli, széltől védett oldala árulja el a megfigyelőnek, hogy az épületben lüktető élet van. Az udvarról gondos kezek már eltakarították a hótorlaszokat és most már csak a hóköpenyeges katonák alakjai mozognak ott. Készülnek az őrségváltásra. Az őrök között ott van Szábó István is, aki még három évvel ezelőtt a karácsonyi ünnepeket a meleg családi tűzhelynél töltötte fiatal, csinos felesége mellett. Gondolataiban felelevenednek szerettei és a csallóközi kis falu képe. Szeretett volna ez idén karácsonyra ő is hazamenni a többiekkel. Feltűnik előtte két éves kisfiának az arca, akit már másfél éve nem látott. Ügy gondolta, ez idén sikerül mégis hazajutnia. Most is haraggal Előkészületek az I. Országos Spartakiádra „A győztes választások után minden igyekezetünkkel fel kell készülnünk az I. Országos Spartakiádra, alakulatunk minden egyes tagjának el kell sajátítania az egyes gyakorlatokat, minden szabad időnkben készülnünk kell, hogy méltóan vehessünk részt a Spartakiádon" — mondotta alakulatunk parancsnoka, egy politikai előadás keretében. Testnevelési oktatóink még az újoncok bevonulása előtt megismertették altisztjeinkkel és tisztjeinkkel a Spartakiád sportgyakorlatait és ezek már meg is kezdték az új bajtársak betanítását. Hetenként kétszer két órát tűztünk ki a gyakorlatok elsajátítására, később azonban rájöttünk, hogy ez az idő nem elég. Már csak azért is iparkodnunk kell, mert versenyben állunk egy másik alakulattal. Szeretnénk elsők lenni, azért mindent elkövetünk, hogy becsületes munkát végezzünk. Alakulatunk CsISz szervezetének tagjai gyűlést tartottak, amelyen jelen voltak az agitátorok is. Ezen a gyűlésen megállapodtunk, hogy az új bajtársak betanítása és a siker érdekében a pihenőnapokon is két órát fogunk gyakorlatozni. Hucsko Teodor szakaszvezető Felszabadulásunk 10. évfordulóján fog lefolyni az I. Országos Spartakiáda, amelyen a mi egységünk katonái is részt vesznek. Bízunk abban, hogy a legjobbak közé fogunk tartozni. Az oktatókra és segédoktatókra nehéz feladat hárul, hogy az eddig bemutatott gyakorlatokat egész pontosan végezzük. Egységünknél Läsovsky tizedes elvtárs mindent megtett, hogy az elvtársakat jól előkészíts?. A versenyre elsősorban mi, CsISz-tagok jelentkeztünk és igyekeztünk pontosan elsajátítani a Lasovsky elvtárs által bemutatott gyakorlatokat. Sőt kötelezettséget vállaltunk arra is, hogy ellenőrizzük a kiképzések lefolyását, azok pontos idejének betartását. A gyakorlatok után megvitatjuk az észrevett hibákat és közösen igyekszünk azokat kiküszöbölni. Azok az elvtársak, akik a gyakorlatokat jól végzik, szabad idejükben segítenek azoknak, akik gyengébbek. Az eddig elért eredményfek azt bizonyítjuk. hogy van lehetőség arra, hogy egységünk a legjobbak közé tartozzék. Radimák Géza közkatona gondol vissza a tegnapelőtti napra, amikor Janega tiszt magához hívatta. — Szabó elvtárs — mondta neki Janega — te is azok között vagy, akik karácsonyra nem mehetnek haza. Itt nagy szükség van rátok. Tudod te magad is, milyen kedvező ez az alkalom az ellenség számára. Bizonyára jól emlékszel a tavalyi esetre, amikor három kémet fogtunk él a határon, akik dolgozóink megérdemelt ünnepi nyugalmát akarták megzavarni gyilkos fegyvereikkel. Bízom benned Szabó elvtárs, tudom, hogy megértesz és az ünnepek alatt még biztosabban és még nagyobb elszántsággal fogod őrizni határainkat. Gondolj családodra, akiknek nyugodt élete szintén attól függ, hogy te nem feledkezel-e meg katonai esküdről. Csak ennyit mondott a parancsnok, dé Szabó mégis neheztel rá. Miért van éppen ő is azok között, akik itt maradtak? Hiszen mentek haza sokan a nőtlenek közül is, ő meg mégis csak családos ember. Szabó arcán visszatükröződött a megbántottság még akkor is, amikor már a felváltás után nyugodtan kémlelte a távcsövön keresztül a határvonalat. Nem tudott belenyugodni helyzetébe. Gondolkozik, töpreng . .. Éjfél után pár perccel, — erre nagyon jól emlékszik, hiszen az órájára nézett — halk neszre lett figyelmes. ösztönösen megragadta géppisztolyát és belebámult a csöndes éjszaka sötétjébe, amelyben csak a fénylő hó világított szürkén. Minden idegszála megfeszült arra a gondolatra, hogy hátha ellenség közeledik. Nem volt félős ember életében talán soha, de most a hátán, mégis csak hideg futott keresztül. Pár méterre maga előtt egy mozgó árnyat vett észre, amely lassan közeledett feléje. Megdöbbenve figyelt, közben arra gondolt, hogy vájjon észrevette-e Csik János bajtársa is a veszedelmet. Nincs tőle nagyon messze, csak pár méter választja el őket. Hirtelen -elhatározta magát. Villám csapásként harsant meg a hangja: „Állj! Ki vagy?" Válasz nem jön, a sötét árnyék még jobban meglapul a hóban. Szabó gondolkozik, hogy mitévő legyen. De mielőtt még határozhatott volna, a meglapult alak tüzelni kezdett. Szabó hirtelen ütést érzett a bal karjában. Megsebesült. Minden erejét összeszedte, jobban felemelte géppisztolyát és egy hosszú sorozattal válaszolt a támadásra. Még hallotta Csik fegyverének hangját, de egy újabb lövés érte. Elvesztette eszméletét. Csak másnap tért magához a kórházban. Mikor felnyitotta szemét, bajtársait látta maga körül. Először nem értette, hogy mi történt vele, de lassan eszébe jutott minden. Szolgálata ... a támadás ... a megsebesülés. Zavart gondolatai egymást kergették. Aztán fel akart ülni az ágyon, de erős fájdalmat érzett a bal karjában és erőtlenül visszahanyatlott a párnára. Janega tiszt, aki a többiekkel együtt ott ült a betegágynál, lassan beszélni kezdett: — Szabó István, köszönöm neked a bajtársaid és _z egész haza ne-ében azt, amit értünk tettél. Az életedet kockáztatva, barátoddal együtt feltartottad azt a támadást, amely bizonyára boldog családok, a dolgozók békés élete ellen irányult. Te is azokhoz a hősökhöz tartozol, akik dolgozó népünknek adott esküjüket nem szegik meg. Amikor a támadás helyére értünk, már nem is volt ránk szükség. Fegyvereitek hűek maradtak hozzátok, a betolakodók nem törhették át a határt. Kettőt a színhelyen találtunk, de már halottak voltak. Nem tudtunk meg már tőlük semmit. A többiek kereket oldottak, csak eldobott fegyvereiket találtuk meg. Az egyiket — bizonyára, azt, aki rád támadt, — te lőtted agyon. Gyilkosok voltak. Megérdemelték büntetésüket. Szabó agyában egymást kergették a gondolatok. Már nem haragudott tisztjére, megértette, Újra eszébe jutott gyermeke, felesége és a szüléi. Tudják-e már mi történt vele? Hogyan érinti majd őket a hír? Látja már maga elótt apja bajuszos arcát, amint örömrríel meséli a kíváncsi szomszédoknak és ismerősöknek fia hőstettét... Agya zúgni kezdett, ép kezével megsimogatta izzadt homlokát éS csak akkor vette észre, hogy a feje is be van kötve. A néma kérdésre az ápolónő felélt: — Nincs nagy seb a fején Szabó elvtárs, csak a füle mellett súrolta egy golyó. Legyen teljesen nyugodt,' két-három hét múlva újra egészséges lesz. A sebesült megnyugodott, elbúcsúzott a látogatóktól és mély álomba merült. Nem tudjuk miről álmodott, de a szája szögletében mintha mosoly játszott volna ... Szabó elvtárs két hónap után boldogan ölelte magához gyermekét és feleségét, akik egészen az állomásig jöttek eléje. Tíz napig volt otthon és amint később elárulta, egy cseppet sem bántotta már, hogy az ünnepekre nem mehetett haza. Juhász Árpád őrvezető Egyetértünk a moszkvai konferencia határozatával A moszkvai konferencia határozata nagy visszhangra talált az egész világ békeszerető emberisége körében. Mi, a csehszlovák hadsereg tagjai is figyelemmel kisértük a konferencia menetét. Egységünk tagjai, úgy mint hazánk valamennyi dolgozója, egyetért a konferencia határozataival. örökre emlékezetünkben marad annak a 25 ezer hazafinak emléke, kik a német fasizmus áldozatai lettek. Szívünkbe véstük Fucík utolsó szavait: Emberek, legyetek éberek! Mi, a katonai politikai iskola hallgatói, válaszul az új háború gyújtogatóinak a következőképpen felelünk: A mai naptól megkétszerezzük éberségünket, nagyobb szorgalommal fogunk tanulni, még odaadóbban sajátítjuk el a katonai technikát, hogy az iskolából kikerülve, kiváló tudással rendelkező tisztjei legyünk néphadseregünknek. Pártunknak és munkásosztályunknak pedig ígérjük, olyan önfeláldozó harcosokat nevelünk, akik készek életüket is áldozni dolgozó népünk szabadságáért. Málik József, a katonai politikai iskola hallgatója Híven eskünkhöz Alig pár napja alakulatunk tagjai ünneplőbe öltözve álltak parancsnokaink és a dolgozók küldöttei előtt, hogy esküjükkel fogadást tegyenek. A bajtársak arra esküdtek, hogy a népi demokratikus haza hű és éber védelmezői lesznek. Az ünnepi aktus megnyitásán Metzner tiszt, alakulatunkparancsnoka, intézett pár szót az esküt tevő újoncokhoz. Beszédében méltatta az eskü jelentőségét és rámutatott fontosságára. Külön kiemelte a katonai és az államtitkok megőrzésének fontosságát, valamint a harci művészet elsajátításának szükségességét. Rámutatott arra is, hogy egyes bajtársak fegyelmezetlenségükkel a tárnában, a biztonsági előírások megszegésével mennyire rontják az egység teljesítményét. Az elvtársak az eskü szavai komolyságának tudatában olvasták az eskü szövegét. Zdenék Fusek, a CsISz funkcionáriusa, új élet kezdetének nevezte az esküt. Nóvák és Trízelka elvtársak öntudatosan értelmezik az eskü jelentőségét s munkájukkal az elővájaton példát mutatnak a pártonkívülieknek. Ők is, mint a többi elvtársak, az eskü hatása alatt a fegyelem megszilárdítására törekednek. Az eskütételnél Machrák elvtárs és a többiek felajánlást tettek, hogy bekapcsolódnak a szocialista munkaversenybe. Az ünnepélyes eskütétel után az új bajtársak elfoglalták helyüket a széncsata harcmezején és újult erővel harcolnak a fejtési terv túlteljesítéséért. Lőrincz László közkatona