Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-18 / 306. szám, szombat

1954. december 19. js

nso , . * Haladó hagyományaink jelentik azt a kiapadhatatlan forrást, amelyből mindig felfrissülhet, állandó éltető nedvet szerezhet új irodalmunk, .szocializmust építő fiatal nemzedékünk. A hagyomány az, amely hazaszeretettel, optimizmussal, küzdeni akarással fegyverezte fel a magyar irodalom minden jelentős képviselőjét a legrégibb időktől napjainkig. Aki maradandó művet alkotott irodalmunkban, nem kerülhette el a hagyomány gazdagító és eímélyítő hatását, még akkor sem, ha azt korlátolt egyéni szempontjai miatt tagadta. Első tudatos irőnk, Anonymus, lenézte a nemzeti hagyományt, amint maga mondja, a parasztok hamis meséit és az énekmondók fecsegéseit, mégis, ami müvében valóban érték, annak forrása a parasztmesék és a hősi énekek által megőrzött szájhagyomány. A szívós hagyomány gyakran még a történeti tényekkel szemben L nemzeti tudattá, történelemmé válik A hun-magyar testvériséget a hagyomány tette közhitté, történelmi ténynyé, amiben Petőfi korában Magyarországon senki sem mert volna kételkedni, pedig a 20. század történettudósai hitelesen bebizonyították, hogy a hunok egyáltalán nem voltak rokonaink. Mese, félreértést de hagyomány volt a hun-monda, amely é- i ezért volt olyan erős, hogy Arany Jánost egyik legnagyobb remekműve, a Buda halála megírására ihlette. A magyar irodalom aranykorában, a 19. században a hagyomány kis parázsai váltak fényes lángoszlopokká olyan hatalmas művekben, mint a Toldi, a Zalán futása, a Csongor és Tünde, a Bánk bán stb. A szlovákiai magyarságnak az- első Csehszlovák Köztársaságban lefolyt élete is történelem, múlt, amely számunkra értékes hagyományokat, tapasztalatokat, tanulságokat tartalmaz. Ebben a hagyományban benne volt, benne kellett, hogy legyen a burzsoá köztársaság magyar irodalma is, még• is alig tudunk róla valamit. Űj, fiatal magyar értelmiség fejlődik ma nálunk, amely éppen zsenge volta miatt még csak sekélyre eresztette gyökereit ebben a talajban, nem ismeri a csehszlovákiai magyar dolgozók múltját, alkotásait. Kezdő fiatal tanítóinktői a csehszlovákiai magyar irodalom haladó hagyománya távolabb áll, mint Anonymus gestája, amiről kötelesek tanítani a 11 osztályos iskolában. Ez a fő oka a csehszlovákiai magyar irodalom túlzott lebecsülésének is, mert az ember azt becsüli . le legszívesebben, amiről legkevesebbet tud. Valóban ideje már, hogy ezt a hibát és mulasztást felszámoljuk. Fábry Zolt-' . niegkapőan érdekes megemlékezései után most egy kötet kerül, az olvasó kezébe: „Megalkuvás nélkül". Válogatás az első Csehszlovák Köztársaság haladó szellemű Íróinak munkáiból. Csupa régebbi írásokat tartalmaz az első Csehszlovák Köztársaság idejéből, de ránk, fiatalokra elsősorban az érdekes újdonság erejével hat. A magyar irodalmi életben szokatlan, szinte ismeretlen levegő MEGALKUVÁS NÉLKÜL" V Válogatás az első Csehszlovák Köztársaság lialadó szellemű árad ezekből az írásokból. Más volt ez a csehszlovákiai magyar irodalom, mint a magyarországi; nyugtalanabb, szövevényesebb. nyersebb, művészi színvonalakban gyakran kisebb értékű, de szókimondó és szabadabb lélegzetű. Ezt az irodalmat nem támogatta az államhatalom, (sőt kimondottan akadályozta a haladó szellemű gondolat megnyilatkozását), nem támaszkodhatott egységes írószövetségre, ösztöndíjakra, rendes honoráriumra, ,-de szélesebb olvasóközönségre sem, mert egyrészt a magyar dolgozók a köztársaság lkkosságának csak a kisebbik „kisebbségét" alkották, másrészt ennek a kevésszámú magyar dolgozónak sem telt szépirodalmi művek vásárlására. Még a legtehetségesebb magyar író is a 17. században élő Misztótfalusi Kis Miklós szavaival szólhatott volna: „Soha nem volt talán rosszabb ideje a könyvnyomtatásnak, mint e nyomorult időben, melyben a szegény ember csak az adónak tehesse szerét, és' egvébrrak, ami nélkül ném lehet, felejti a könyvet, mely' nélkül (gondolja*) el lehet." A csehszlovákiai magyar könyvkiadás helyzete bizony nem igen volt jobb Misztótfalusiénál. Ennek ellenére csodálatra méltó az a rengeteg kezC .iLünyezfes; egyéni kiadás — vállalkozások százai, a rövidéletű folyóiratok tucatjai, a sok irodalmi vita és küzdelem, mely egészében hűen tükrözi az első köztársaság szellemi arculatát. A burzsoá köztársaság körülményei között létrejövő magyar irodalom érdekesen sajátos jellegű, a magyarországitól élesen megkülönböz^ tethető része a magyar irodalomnak. A dolgozók szociális küzdelmei a nemzetiségi elnyomás ellen folytatott harc és a kisebbségi magyarság más hasonló problémái mind olyan kérdések, melyek témáikkal kiapadhatatlan folyóként táplálták a csehszlovákiai magyar irodalmat. Ez az irodalom csak itt jöhetett létre és elszákíthatatlanul egybeforrt a kisebbségi magyarság életével. Mindennél világosabban bizonyítja ezt a tényt az a jelenség, hogy Dél-Szlovákia megszállása után "(1938-Ban) a Magyarországra kerülő írók kevés kivétellel nem fejtettek ki tovább irodalmi munkásságot. A kisebbségi magyarság életéből kikerülve még azok a különben nem tehetségtelen írók is elhallgattak, akiket Horthyék Magyarországa elismert vagy pártfogolt. (Darkó István, Tamás Mihály, Farkas István stb.). Az egyetlen jelentősebb kivétel ezen a téren Mécs László, Csehszlovákiában még humanista és demokratikus színben feltűnő pap-költő, aki a második világháború idején nyilassá vedlett. A Válogatás előszavából és a borítólapról megtudjuk, hogy a gyűjtemény elsősorban a burzsoá demokráciát leleplező Írásokat tartalmazza. Ebből a szempontból az anatológia elérte célját. Összegyűjtötte azokat az írásokat, melyekben rendkívüli őszinteséggel és bátorsággal szólnak a dolgozókhoz a munkáslevelezők, a tollforgatók és az írók. Az ilyen irodalom Magyarországon abban az időben csak illegalitásban tengődhetett, elszakítva az olvasók széles, az irodalom számára nélkülözhetetlen tömegétől. Igaz, hogy nem szabad lebecsülnünk a kisebb tollforgatók Írásait sem, Je a munkásélet nyomora, a cenzúra és a kapitalizmus ezer más akadálya bénító hatása lehetetlenné tette, hogy a munkáslevelezök, munkásszerkesztők, kísérletező tollforgatók igazi írókká fejlődjenek. Viszont íróvá lett az a Tamás Mihály és Darkó István, akinek a neve szándékosan kimaradt a válogatásból. A különben érdekes és értékes antológiának ez a fő hibája. Csak töredékét mutat az első köztársaság magyar irodalmából. JVfi, a felszabadulás utáni idők neveltjei, nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy a mai problémákat keressük a múltban, mert nem ismerjük eléggé a múlt kérdéseit, nehézségeit, küzdelmeit. A „Megalkuvás nélkül' cím kifejezi ugyan a Válogatás írásainak szellemét, de egy irodalmi antológia mindig értékmérő és rosta is. Már pedig hiba van a rostában, ha jelentős nagy m^ok kihullanak be lőle, néhány kis mag pedig egészen, nagynak tűnik fel benne. Ez a hiba van meg az antológiában is, így bántunk mi eddig az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmának művészi értékeivel. Hamis útra visz a sematikus ideológiai szempontnak művészi r.zempont rovás.'ra történő előtérbe I.élvezése. Nem azon az ala pon értékeljük ma Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot, de még Móra Fe rencet sem, hogy mennvíre tették magukévá a szocializmus eszméit. Az agyonhallgatás különben is helytelen módszer volt, mellyel 1953-ban 'már szakított az irodalomtörténet és az irodalomkritika. Azóta nemcsak Szabó Dezső „került vissza" az irodalomtörténetbe, hanem Erdélyi József

'Ts'.-'Térmészéteseri ez ném azt 'jelenti, hogy elhallgathatjuk egyes írók hibáit, burzsoá nacionalizmusát, esetleg a haladó eszmékkel való szembefordulását, de ezek miatt nem hallgathatjuk el pozitív műveik valóságábrázoló művészi értékeit. Nekünk is foglalkoznunk kell olyan írókkal, mint a legjobb elbeszélő stílussal rendelkező Darkó István, a szegény emberek életét Móra Ferencre emlékeztető egyszerűséggel és szépséggel ábrázoló Tamás Mihály, a szocialista líra tehetséges képviselője, Forbáth Imre, sőt véleményem szerint még Bányai Pál szocialista szellemet mutató regényeivel is, akivel a kötet alkalmasint tisztázatlan múltja miatt nem foglalkozik. magyar íróinak munkáiból Tévedés így beszélni a magyar könyvek kiadásáról is: „Ha itt-ott meg is jelent egy-egy kiadónál magyar könyv, azok értéke a haladás szempontjából nem esett latba." De hiszen ennek a válogatásnak jó része is kiadónal megjelent könyvekből van átvéve. Igaz, hogy az írók művei rendszerint nem találtak kiadóra és kénytelenek voltak könyveiket saját költségükön kiadni, de a hivatalos kiadóknál (Kazinczy Társaság, Franklin, Csehszlovákiai Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság, Tátra stb.) megjelent könyvek nagy segítséget nyújtottak a haladó szellemű irodalom kibontakozásának is. Az úgynevezett Masaryk-Akadémia könyvsorozatában nem is jelent meg olyan könyv, mely bizonyos mértékig ne szolgálta volna a haladás ügyét. A hiba tehát valóban ibban volt, hogy szinte elenyészően kicsiny volt ez a könyvkiadás. H. angsúlyoznom kall, hogy ezek a bíráló megjegyzések főként arra vonatkoznak, hogy az antológia leszűkített, elszegényesített képet mutat a csehszlovákiai magyar irodalomról, mivel jelentős íróknak még a írjvét sem efnlíti meg. Ami benne van a válogatásban, az kevés kivételtől eltekintve jó és rendkívül tanulságos írás. Benjámin Ferencnek a munkásélet problémáit a maga meztelen valósá-. gában megéneklő verseivel kezdődik az antológia. A csehszlovákiai magyar irodalomtörténet munkásai (Sellyei, Kemény) Benjáminnak még a nevét sem említik meg, pedig érdemes annak a nevét megőrizni, aki így dalolt a kenyérről: A kenyér a szerelem, a csók, a szépség, a föld leggazabb szégyene az éhség! A kenyér az ima, az oltár . .. igazabb minden igaznál, jobb minden jónál.' i Palota/ Borisnak egy rövid elbeszélése és egy még rövidebb verse található a gyűjteményben. Palotai Boris az egyetlen női író, aki tőlünk elkeiülve ma jelentős írónak rzámít a Magyar Népköztársaságban. Nevét éppen most olvashatjuk nálunk a Kiskrajcár című film plakátjain. A kötetben közölt .^Születésnap" című novellájában mély emberi érzést ragad meg a gyermekek világából. Győry Dezső' (az antológiában bántó felülétességgel, hol i-vel, hol y-nal írják a nevét) a legnagyobb hatású költő volt az első köztársaság magyar irodalmában „Üjarcú magyarok" című kötete válóságos szellemi forradalmat indított meg a csehszlovákiai magyar értelmiség körében a 20-as évek végén. Két közepes értékű verssél szerepel a gyűjteményben. Itt kell rámutatnunk a válogatás másik szemetszúró hibájára. Az egyes írók müveiből többé-kevésbé arányosan, jelentőségüknek körülbelül megfelelő terjedelemben kellene mi. Ezzel szemben az antológiában háromszor is szerepel Prerau Margit, aki miot kezdő költő határozottan erős szociális érzékkel rendelkezett, de a legjobb akarattal sem tartható jelentősebb írónak, mint az alig bemutatott Vozári Dezső vagy Győry Dezső. Ez vonatkozik a gyűjtemény prózai részére is: ha Juhász Árpádnak egyáltalán nem jut hely, akkor mi indokolja azt, hogy Morvay Gyulának egyetlen regénye teljes egészében benne van a válogatásban? Jarnó József, Sebesi Ernő, Egri Viktor elbeszélései a csehszlovákiai magyar próza javából valók. Éles szemmel figyelték meg és írták le a burzsoá társadalmi rend egy-egy jellegz^.s ellentmonuását. Jarnó József egy szerencsétlen kishivatalnokíól, Sebesi Ernő munkanélküli hólapátoló Örvösről, Egri Viktor egy kummunista értelmiségi dolgozóról ír. Szabó Béla három verse körülbelül ugyanazt a gondolatot fejezi ki, amit a válogatás címe mutat. Szabó Bélától Fábry gyakran idézte azt az érdekes költői képet, hogy amikor éhes volt, álmában tej kopogott az ablakon. Ennek ellenére azt hiszem, hogy Szabó éppúgy, mint Palotai Boris, nem költő, hanem prózaíró. Inkább prózát, mint prózában írt verset kellett volna tőle közölni. Háber Zoltán és Dömötör Teréz riportjai a mezőgazdasági munkások sztrájkjairól adnak hiteles értesítést. A válogatás legnagyobb érdeme, hogy most adja először az olvasók ke- . zébe Fábry Zoltán nevezetes riportját, Az éhség legendáját. Ez a riport megrendítően igaz írás; ezért kobozták el 1932-ben a címétől kezdve az utolsó betűjéig. Ha valajd csak ezt a riportot olvassa is el a/gyűjteményből, teljesen tiszta képet kap a burzsoá köztársaság munkásellenes politikájáról és egyúttal az osztályharcos magyar munkáslapok hangjáról is. A csehszlovákiai magyar realista regényirodalom kiemelkedő alkotásai Ilku Pál „Lendület" és Morvay Gyula „Emberek a majorban" című kisregénye. Az előbbi diáknapló formájában írja le egy város szegénysorsú diákságnak és a munkásifjúságnak kpzös osztályharcát. Morvay Gyula itt közölt regényének tárgyát a hatalmas maradék^irtokokon nyomorgó téresek életéből veszi. Mindkét> regény komoly irodalmi értéket jelentő, haladó szellemű írás. Ne em célom, hogy a válogatás valamennyi részét ismertessem, a magyar irodalmat kedvelő olvasó úgyis végigolvassa az egész könyvet. A „Megalkuvás nélkül" című antológia rendkívül aktuális irodalmi mű és kiadása egyúttal új feladatokat tűz ki: itt az ideje, hogy sokkal alaposabban foglalkozzunk a csehszlovákiai magyar irodalom haladó hagyományaival. Csanda Sándor Vidám fiatalok között Szeptember elseje óta új lakói vannak Ipolyságon a Nemzeti Felkelés utcája egyik legszebb emeletes épületének, ahol ez év júliusáig a helyi nemzeti bizottság hivatalai voltak: a 11 éves magyar középiskola felsőbb osztályainak tanulói gyarapítják itt tudásukat. Reggelenként minden irányból özönlenek az épület felé a kisebbnagyobb diákok, kipirult arcú fiúk és lányok. Tekintetükből büszkeség és öröm sugárzik. Van már iskolájuk. törődik velük népi demokratikus államunk j Igen, van már Ipolyságon magyar tannyelvű 11 éves középiskola, amely a kezdeti nehézségek leküzdése után a komoly, eredményes munka szakaszába lépett. A kilencedik osztály tanulói csak mosolyogva emlékeznek vissza azokra a napokra, amikor óráikai az iskola előtt elterülő városi parkban tartották, mivel az osztály számára megrendelt padok késtek. Ha belépünk a IX. B osztályba, modern tanterem képe tárul elénk. Vadonatúj padokból mosolyognak ránk a vidám, csillogószemü fiatalok. A kétrészes falitáblán éppen egy komoly vegytani képletet vezet le Farkas tanár elvtárs. Óra után az osztály egyik sarkában felállított asztalok köré sereglik a zsibongó diákhad. A csehszlovák-szovjet barátsági hónap alkalmából rendezett . könyvkiállítás könyvei vannak elhelyezve ezeken az asztalokon. A többi osztályok tanulói is látogatják e könyvkiállítást; igen nagy érdeklődést tanúsítanak a szovjet írók művei és a szovjet gyermekregények iránt. Benyus.Mária,-a IX. B osztály diákönkormányzatának elnöke, akit a könyyek árusításával bíztak meg, elmondja, hogy a tanárok és a tanulok már eddig is sok könyvet vásároltak és remélhető, hogy a kiállítás befejezéséig valamennyi könyv elkel. Dr. Medgyesi László tanár elvtárstól, az iskola tanítói és ifjúsági könyvtárának gondnokától megtudjuk, hogy az utóbbi hetekben lényegesen gyarapodott mindkét könyvtár. A Csemadok Ipolysági helyi csoportja, amely a közelmúltban nagy sikerrel mutatta be a ,,Dankó Pista" című zenés színdarabot, az egyik előadás tiszta bevételét, 1.650 koronát az iskola tanulóifjúságának ajándékozta. Ezért az összegért az iskola igazgatósága értékes köni/veket vásárolt a diákkönyvtár számára. A tanulók szeretik a jó könyveket. Az egyik szőke kislány a tízpercben Vörösmarty „Csongor és Tündé"-jét olvassa, mindenről megfeledkezve. Néhány padsorral hátrább Dobos Magda Csokonai „Tempeföi"-jét lapozgatja, Benyus Mária pedig büszkén dicsekszik, hogy legutóbb Shakespeare „Szentivánéji álom" című művét kölcsó~nözte ki a könyvtárból. De a tanítói könyvtár is lényegesen gyarapodott néhány héttel ezelőtt. A szloválc 'es magyar tanítók között urolkodó baráti megértés és együttműködés fényes bizonyítéka volt, hogy a helyi tizenegyeves szlovák középiskola 1075 magyar könyvet adott át a 11 éves magyar középiskolának. Ezek a köny<vek az egykori • ipolysági magyar gimnázium .tanári könyvtárát alkották. Igen sok kiváló szakkönyv, pedagógiai és módszertani mű van közöttük. A barátsági hónap folyamán az iskola tantestülete, diákjai és ifjúsági szervezetei minden akcióba bekapcsolódtak. A megnyitás alkalmából rendezett nyilvános ünnepségen nagy sikerrel szerepeltek az iskola pionír-tornászai, de kitettek magukért a CslSz iskolai csoportjának leánytáncosai is. A pionírok irodalmi köre szép kötelezettséget vállalt a barátsági hónap tiszteletére: elolvassák és megvitatják Borisz Polevoj: „Egy igaz ember" című regényét. Odry elvtársnő, a kör vezetője örömmel újságolja, hogy a vita igen jól sikerült. Az irodalmi kör valamennyi tagja megértette az elolvasott műpet s levonta a tanulságot a sz&vjet ember utánozhatatlan akaraterejét és hazafiságát bemutató kiváló regényből. A pionírcsapat egyébként is kiveszi részét a munkából. A képviselőválasztások előtt a pionírok rádióköre minden szombaton értékes agitációs műsorral szórakoztatta a város lakosságát a helyi rádióban. A pionírcsapat pedagógiai vezetői, Pintér Dóra tanítónő és Kmety László tanító elvtárs arról is beszámolnak, hogy a pionírok már lelkesen készülnek a Télapóünnepségre, melyet az idén az eddigieknél fényesebb keretek között, gazdag műsorral és táncmulatság gal egybekötve rendeznek meg. Tanítás után két fiú a közeli cipőbolt felé tart. Cipőt szeretnének venni. Az egyik több ropogós százkoronást szorongat a markában s amikor tréfálkozva megkérdezzük, hol szerezték ezt a temérdek pénzt, büszkén válaszol: — Tegnap osztották ki az ösztöndíjakat. Pintér elvtárs, az ösztöndíjak iskolai felelősé készségesen tájékoztat bennünket: 1 — Egyszerre négy hónapra fizettük ki az ösztöndíjakat szeptemberig visszamenőleg. Iskolánk SO diákjának 75.000 k&ronát utalt ki az illetikes kerületi hivatal. Havonta több, mint 18.000 korona ösztöndíjat osztunk ki... Nézzük a tízóraizó, jókedvű diákokat. Valamennyien egészségesek, pirosarcúak, jól öltözöttek, vidámak. Eszünkbe jut a régi iskola sápadt, foltozott vagy rongyos ruhájú, szegényes tízórait majszoló vagy éhező diákjaival. Jólismert képe jelenik meg előttünk: a tanár ajtót mutat a tandíjat nem fizető diáknak ... A vidám gyermekkacaj visszahoz a mába ... Tandíj helyett ösztöndíj, a szorongó bizonytalanság nyomasztó légköre helyett gondtalan vidámság. Becsukódik mögöttünk az iskola nehéz kapuja, elhagyjuk a jövőre való készülődésnek ezt a boldog szigetét, amely vidám diákjaivil és örömteli munkát végző tanítóival mintha napról-napra szépülő, gazdagodó hazánknak új, életünk sokrétű szépségének jelképes kicsinyített mása volna. SÁGI TÓTH TIBOR