Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-18 / 306. szám, szombat

8 0ISZ0 1954. decemBer 18. a„p üyikösdi királyság Az elmúlt napokban játszották nagy sikerrel a galántai kultúrházban Egri Viktor államdíjas írónk komédiáját, a Pünkösdi királyság-ot, a Magyar Te­rületi Színház előadásában, Martin Gregor szakavatott rendezésében. Egri Viktor darabja megteremtette népi demokráciánkban a magyar szín­padi szatírát és egyben utat mutatott fiatal magyar drámaíróinknak, közön­ségünknek egyaránt. A szerző az uralkodó, a felszabadult nép oldaláról bírál és ezért eléri célját. Midőn ki­pellengérezi, gyűlöletessé teszi, s egyben nevetségessé silányítja a szö­vetkezetbe befurakodott es a belülről bomlasztó kulákot, valamint cimbo­ráját, a népnyúzó jegyzőt, úgy érez zük, hogy az író maró gúnyjában a felszabadult nép kritikája szólal m Nem új motívumot visz a színpadra, de ahogy azt megformálja és elénk ad­ja, abban újszerű. Egri Viktor két­ségtelenül jól ismeri a mai falu prcb­lémakörét és ért az emberek lélekta­nához is. így alapötlete: hogyan leplezik le magukat a falu ádáz, kérlelhetet­len ellenségei egy álhír: — amerikai ejtőernyősök érkezésének hallatára ­mély és lélektanilag megokolt ember­ábrázoláshoz vezet, melyben a cse­lekményt élő, húsból-vérből való em­berek viszik a bonyodalom és a ki­fejlet felé. A darab negatív szereplői vannak jobban kihangsúlyor -a. Ezek ábrázolá­sa könnyebb, ez is sikerült ejrőteljeseb­ben. Az álkommunis. .t, a jegyző urat, a báránybőrbe öltözött kulákot egy­egy jellemvonásuk a szatíra követelte eltúlozásban felerősítve hozza az író elénk, — az ábrázolás mégsem egy­oldalú, hanem negatív szereplőket is a maguk emberi mivoltában mutatja meg: Körmösben meglátjuk feneket­len gonoszságát és emberi gyengéit, ilyen pl. a feleségétől való félelme, Hattalánál és a kelekótya harangozó Fürésznél is érezzük, hogy élő ala­kokkal van dolgunk. Hirtelen pálfor­dulásukat az író azzal teszi elhihető­vé, hogy feltételezi: ők már régóta várják a kívülről jövő ellenséges be­avatkozást, mely számukra az egye­düli lehető „Felszabadulás'Vt hozza. Ezt a várakozásukat egy véletlen epi­zód: a falu határában gyakorlatozó ejtőernyősök megjelenése látszik meg­valósítani. A „Pünkösdi királyság" pozitív hő­sei, az új, népi hatalmat védik a tégi, reakciós ellenség 1 ellen. Kosztka és Csulka megfontolt észjárása, kimért taglejtései, minden hebehurgyaságtól mentes egyenes jelleme a magyar pa­raszt típusát állítja elénk a maga mivoltában, ki már rálépett a haladás útjára és világosan látja, hogy helye a virágzásnak indult termelőszövetke­zetben van. A darabon az optimizmus derűje ömlik el. Pozitív főhőst Gergely alak­jában teremt az író, aki gyors ész­járásával, találékonyságával átlát a reakció fondorlatain és segít leleplez­ni a dolgozó nép ellenségeit. Bátran rámutat Egri Viktor a po­zitív hősök fogyatékosságaira is. Kü­lönösen Süveges Dánielnek, a hatal­maskodó, gőgös szövetkezeti elnöknek az alakját állítja elénk szemléltetően. Süvegesnek a dicsőség iránti vágya, hogy szövetkezete első legyen, — fe­jébe szállott s mint a vakszerelmes, nem Iát tovább az orránál. Nem veszi észre a közvetlen közelében garázdál­kodó ellenséget. A szerző megmutat­ja a kiutat is. Az elnök önkritikát gyakorol és lemond az elnökségről. Mégis úgy érezzük, itt van a sikerült darabnak egyik gyenge pontja. Nehéz ugyanis elhinni, hogy egy szövetkezeti elnök olyan elvakult legyen, — még­ha nagyravágyó, öntelt is — hogy ne vegye észre, hosszabb időn keresz­tül, kikkel van dolga: ne is sejtse, hogy Hattala és Körmös, a szocialista rend halálos és elszánt ellenségei. t)gy érezzük: Süveges ezért sokkal súlyosabb büntetést is megérdemel­ne. i A darab többi pozitív hőse közül emeljük ki Bernáthnét, a sokat el­szenvedett özvegyasszony alakját, ki minden óbégatása ellenére is teljes szívvel az új rend mellé áll. Kevésbé mondható sikerültnek a nemzeti bizottság elnökének alakja. Maga a szerző sem szövi szerepét kel­lően a cselekménybe, nincs elég mon­danivalója. Ha meg beszél, nem érez­zük meg az igazi, szívből beszélő kommunistát, ki a saját érzését is be­leviszi a mondanivalóba — bár ismé­telten szívéhez kap. Túlságosan szó­csőszerű: nem hat elég meggyőzően. A darab pozitív erői végig jelen vannak a színpadon és így kellően el­lensúlyozzák a szatíra fénycsővájával erősen megvilágított r' mboló negatív erők jelenlétét; nemcsak a háttér­ben mozgó és olykor igazságokat be­mondó szerep jut nekik. Kétségtelenül nagy érdeme ez a darabírő Egri Vik­tornak. Az arányos szerkesztés, a szatiri­kus jellemzés széles skálája, a da­rabon végig uralkodó optimizmus és az énekben-zenében , fel-felcsillanó derű frissé, erőteljessé, érdekessé te­szi a mondanivalót. Az előadás kissé vontatottan in­dul, később a bonyodalomig és onnan a kifejletig egyre fokozódik a darab lüktetése és mindvégig leköti a nézőt, ki együtt érez Gergellyel és Ilussal, s örül annak, hogy se az asszonyokon, se a szövetkezet férfitagjain, — az egy Varjú Ábrist az álkommunistát Ki­véve — nem győz a sötétlelkú Kör­mös fenyegetése, de a mézes-mázos szájú, hasonszőrű Hattala csalogató­Ígérgető szava sem. A vidám elemet jól képviseli a ke­lekótya harangozónak. Fürésznek fi­gurája, szavajárása. Hasonlóan a -de­rű célját szolgálják a Pünkösdi ki­rályságban előforduló szép népi zene­és énekszámok. Mégis úgy tartjuk, hogy az első felvonásban egyszerre sok is jut belőle, elég lenne egy-két dal eléneklése, mert így e dalos-ze­nés jelenet nagyon is önálló betét­számmá változik — mely elveszti a darab menetével való szoros összefüg­gését. Idegenszerűen hat a kíséretül használt gitár is, főként a mulatozási jelenetben. Helyénvalóbb lett volna a szerző utasításához híven harmonikát használni. A darab nyelve ízes, magyaros, népi mondásokban, foi .okban gazdag, bár egy helyen a sűrített káromkodá­sokból kiérződik a Móricz-féle remi­niszcencia. A Magyar Területi Színház kitűnő előadást nyújtott. Mind a vendégren­dező, Martin Gregor, mind a szí­nészegyuites odaadó munkája méltón tolmácsolja Egri Viktor művét. Kiváló alakítást nyújtott a női szereplők közül Ferenczi Anna, a ku­lákasszony szerepében. A „régi idő­ket" szentenciázó kiszőlásai, széles és lekerekített taglejtései, gőgös szá­ja, kenetteljessége megérezteti ve­lünk hatalmaskodó, könyörtelenül kap­zsi lényét. Hiteles és emberi alakí­tást nyújtott' Bottka Zsuzsa Bernáthné szerepében, bár több kifejező erőt is vihetett volna játékába. Meleg színek­kel .vitte színre Nagy Eszter Súveges­né alakját, elismerésre méltó volt Udvardi Anna is rövid szerepében. Ki kell emelnünk a Marikát alakító fiatal és szép Lőrincz Margit eleven játékát, érett mimikáját. Tetszett Mihályi Mária -leányos, mértéktartó Ilusa. Tóth László vitte színre Gergely alakját. Szerepében ügyes, csengő­hangú, lendületes színésznek bizonyult ki a reakció kiugrasztásában kellően tudta érzékeltetni látszólagos kétszí­nűséget. Nagy sikerrel játszotta Király Dezső a kulák!' csoportvezetővé alakult vé­reskezű Körmös Ignácot. Alaposan fel­készült színész munkáját láttuk, ki szerepét igaz átéléssel alakította. Ha­sonlóképpen jó alakítást nyújtott Ko­rai Ferenc, a kulákkal cimboráló volt jegyző figurájában. Görnyedezése, talpnyalása, hatásos aláfestő gesztu­sai, hanghordozása megelevenítette a sunyi, pénzsóvár, haszonleső ember jel­lemét, bár kissé városiasan hatott. Remek figurát formált Siposs Jenő Fürész harangozó szerepéből. A kö­zönség nyíltszíni tapssal jutalmazta alakítását. Ügyesen játszotta meg Riszdorfer László a hatalmaskodó Sü­veges Dánielt és Gyurkovics Mihály, Varjú Ábrist, a haszonleső, köpönyeg­forgató álkommunista megtestesítőjét. Fazekas Imre HNB elnöke nem volt elég kifejező, hiányzott belőle a mé­lyebb emberi. Eredetileg is szürkén és papírosízúen megformált szerepébe ő sem tudott életet önteni. Végezetül említsük meg Turner Zsigmond és Szlama Tibor ejtőernyőseit, akik kife­jező színt vittek alakításukba. Rendezési hiányosság, hogy a „nagy jelenetnél" a háttérben statisztáló színészek arcjátékukkal, mimikájuk­kal nem kapcsolódtak be szervesen a cselekménybe. Sajnáltuk, hogy a helyi technikai nehézségek miatt a díszletezés sok tekintetben nem volt kielégítő. A „Pünkösdi királyság" komoly si­kert aratott Galántán: a többszáz fő­nyi közönség lelkesen tapsolt és vidám hangulatban együtt maradt a darab befejezése után is. Dorogi Ferenc Hétfő délután van. Pár perc múlva öt óra. Prága utcáin a dolgozók ezrei sietnek haza munkájukból. Útközben még bevásárolnak, mindenkinek akad valami dolga. A Národní tridán különösen nagy a forgalom. Az egyik ház kapuján olyan tömegesen igyekeznek be, mint a mé­hek a kaptárba. Magjar szót is hallok. Felfigyelek, mi történik itt. A kapu alatt tábla: „Állami nyelviskola" felirattal. Most már értem, miért a lázas sietség. A nagy épület sok-sok termében külön­féle nyelvek tanulása folyik. A harmadik emelet 20-as számú jól fűtött termében már körülbelül húszan vannak. Különböző korú emberek ül­nek az iskolapadokban. A magyaroktól megtudom, hogy más anyanyelvűek ta­nulnak itt csehül. A hallgatók között van bolgár, francia, görög, magyar, német, román, spanyol, szerb és szlo­Csehül tanulunk vák, de vannak itt csehek is, akik még olyan körülmények között nőttek fel, hogy nem volt módjuk elsajátítani anyanyelvük nyelvtanát és helyesírá­sát. Ha mindenki saját anyanyelvén szó­lalna meg, bábeli zűrzavar lenne. Cse­hül beszélgetnek a tanulók, hogy az óra előtti pár percet is gyakorlásra hasz­nálják fel. Pontosan 5 órakor megjelenik Náh­lovsky Josef tanár elvtárs. Fehér sza­kállával, bajuszával, mosolygó kék sze­mével rögtön megnyeri a hallgatók bi­zalmát. Legjobban az érdekelt, hogyan ma­gyarázza majd meg ennyi nyelven a hallgatóknak mindazt, amit nem érte­nek. Meglepetésemre azonban min­dent csehül magyarázott. Olyan szem­léltetően, szeretettel és türelemmel, hogy mindenki megértette. Náhlovsky tanár 47. tanfolyamát ve­zeti. Negyvenhét éve tanítja csehül az idegennyelvűeket. A hallgatók közt vannak kezdők és haladók, fiatalok és öregebbek, a napi munka után egyik-másik talán fáradt is, de a tanár elvtárs addig nem megy tovább, míg mindenki meg nem érti az anyagot. — Ismétlés a tudás anyja — mon­dogatja. — Nagy az izgalom a tollbamon­dásnál. Itt-ott még becsúszik egy-egy „i" helyett „y", de év végén ennek már nem szabad előfordulnia és nem fog előfordulni, — mondja Náhlovsky ta­nár mosolygó optimizmussal. Különböző anyanyelvű emberek, s milyen szépen egybefűzi őket a terem­ben egy láthatatlan szál, a tudás vá­gya. Megtanulni azoknak nyelvét, akik között élünk, megismerni a cseh nép hagyományait és kultúráját, hogy ez­zel is közelebb juthassunk egymáshoz. Vadas Mária is kamasz Kócos szöghaján a sapka félretolva, mintha anyja keze nem gondozta volna. Térdén futballcsaták színtváltó bélyege, szeméből nevet a nyár tiszta kék ege. Mögötte küzdelmek, gólok hosszú sora, így állít be este — hívta a vacsora. S üres lesz csakhamar a megrakott tányér... (Egyél csak fiacskám, vékonyka vagy, rádfér) Kalandját meséli és csak kicsi híja, hogy el nem bóbiskol. Puha ágya hívja. Zsebének kincseit előbb számba veszi: Tarka üveggolyó, ez zsákmány! Ez teszi! Spárga, keijfeljancsi, (mely többé fel nem áll), bicska, kihűlt tejfog. Micsoda arzenál! Szememben megannyi bosszúság, kacat, lom, de neki ez vagyon, gazdagság, hatalom. Csókkal elköszön még, falnak fordul, alszik, a mély csöndben már csak szuszogása hallszik. Ordódy Katalin. yeniíe k voll am Gyermek voltam még, tipegő. Feketehajú Anyám őrizte, óvta t lépéseimet, elhesegetett gunarat, kakast, kutyát; játszóteret épített göröngyös udvarán. Hogy megnyugtasson, két kezébe fogta, cirógatta fejem: mert én mindig követeltem a kenyerem. Éhes voltam. Mesét mondott: szép laktató mesét. Mosolyogva hazudott, bizonyságul bólogatta hozzá feketefürtös szép fejét. — Legény lettem, „nagy" legény! Anyám tenyerén, a ráncok fekete barázdái között fogyott a simogatás. Hajába fehér szálak tolakodtak egyre haragvóbb homloka fölé s én dédelgetés nélkül i tántorogtam a holnap felé. — Mozdult, kavargott körülöttünk, pirosodott, érett a jövő. Anyám udvarán újarcú unokák szemében régi dédelgető örömök fakadnak; s fehér hajával ott jár közöttünk: — a jövő, a múlt együtt dalolgatnak. GYURCSÖ ISTVÁN AZ ÚJ SZÓ CIKKE NYOMÁN Tizenhárom község ifjúsága tanul a kismagyari kastélyban Lapunk november 17-i számában ír­tunk a nagymagyari nyolcéves közép­iskola helyzetéről, a megfelelő tan­termek hiányáról, s az ennek követ­kezményeképp. ott uralkodó káros egészségügyi viszonyokról is. Helyes­nek találtuk és támogattuk a szü­lök, a tanítói kar, valamint a helyi nemzeti bizottság kérésétv hogy a kis­magyari kastélyt az egészségügy he­lyett az iskolaügy kapja meg, s így megoldódjék a nagymagyari iskolában a tantermek kérdése. Kovácik Rudolf, a somorjai nemzeti bizottság elnöke is magáévá tette és támogatta ezt az ügyet. A szülők, tanítók, a helybeli nem­zeti bizottság fáradozásának, valamint az Uj Szó kritikájának meg is lett az eredménye. A Megbízottak Testü­lete indokoltnak találta a kérést s a kismagyari kastélyt a nagymagyari magyar tannyelvű középiskola kapta meg. Idejárnak most 13 helységből a középiskolás tanulók. Az elmúlt héten már meg is kezd­ték a tanítást az új munkahelyen. Az ^tköltözködési munkában a tanítók jártak elől jó példával. Hathatós tá­mogatást nyújtottak az iskolának az illésházi EFSz-tagok is, valamint Tóth József, az újvásári állami birtok in­tézője, akik fuvarral segítettek, hogy a' költözködés mielőbb befejeződjék. A szép, egyemeletes kastélyban ki­tűnő otthont kapott az iskola. A par­kettes nagy termekben kényelmesen elférnek az osztályok, a kisebb he­lyiségekben a tanítók is lakást kap­hattak s még a különféle szertárak elhelyezésére is jutott hely. Vetítő­terme is van a kastélynak, aminek szintén nagy hasznát veszi az iskola. Korszerű mosdó- és fürdőhelyiségek állnak a tanulók rendelkezésére, s té­len pedig kályha helyett központi fű­tés szolgáltat meleget. Mai követel­ményeknek megfelelően berendezett konyha- és ebédlőhelyiséget is kapott itt az iskola ifjúsága és tanítói kara. Olcsó áron gondoskodhatnak a tanulók tízóraijáról, ebédjéről, s ha szükség van rá, vacsorájáról is. Később, ha a manzard-szobákat berendezik, rossz idő vagy közlekedési zavarok esetén jó pár bejáró tanulónak szállást is tudnak majd nyújtani. Az idejáró tanulóknak most már minden feltételük meglesz aria, hogy jó munkát végezzenek. Az elmúlt éven tanulmányi eredmények úrén járási viszonylatban első helyen álltak. Re­méljük, hogy ezt a helyet most már a jövőben is megtartják. Az iskola igazgatója, Kovásics Jó­zsef, valamint a tantestület tcbbi tag­ja, mindent megtesznek, hogy a ta­nulók tanulmányi és magaviseleti színvonalát minél magasabb fokra emeljék. ITJ végighallgatur.'.. egy-egy órát, örömmel állapíthatjuk meg, hogy igyekezetüknek meg is van az ered­ménye. Akik pedig a régi hiányos kö­rülmények között ilyen munkát tud­tak végezni, azok valóban megérdem­lik államunktól ezt a hathatós és gy s segítséget, hogy most már jobb lehe­tőségek mellett munkálkodhassanak tovább. Természetesen ez szolgáljon nekik ösztönzésül is arra, hogy ez­után a jobb körülmények között tnég szebb eredményeket érjenek el. Jakab István „ÜJ 3ZÖ". kiadja ..Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős Lőrincz Uyula főszerkesztő Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 8—10, telefon 347-18. 352-10 Kiadóhivatal; Bratislava, Gorkého 8, telefon 337-28. í Előfizetési dij havonta Kös 6.60. Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál éa kézbesítőnél Nyomás: Pravda, Szlovákia E-53400 Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.

Next

/
Thumbnails
Contents