Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-18 / 306. szám, szombat

Iff szo Í954. giecemSer M< 'í Megnyílt a szovjet írók II. kongresszusa December 15-éri Moszkvában, a Kreml-palotában megnyílt a szovjet irők II. kongresszusa. A kongresz­szus alkalmából Moszkvába érkeztek a szovjet szövetséges és autonóm köztársaságok, a határterületek és ke­rületek írószervezeteinek képviselői, köztük hírneves írók, akiknek a ne­vét már húsz évvel ezelőtt, az első írókongresszus idején is széles kör­ben ismerték a szovjet olvasók tábo­rában, továbbá fiatal prózaírók, költök és drámaírók, akik az utóbbi évek­ben indultak el az irodalom útján. A kongresszusra sok külföldi ven­dég érkezett Kínából, Lengyelország­ból, a Német Demokratikus Köztár­saságból, Bulgáriából, a Vietnami De­mokratikus Köztársaságból. Angliából, Franciaországból, Indiából, Jugoszlá­viából, Finnországból, Brazíliából, Li­banonból és más országokból. A kongresszus megnyitásán a moszk­vai társadalmi élet képviselői is meg­jelentek: munkások, tudósok, művé­szek, építészek. A küldöttségek tagjai és a vendé­gek lelkesen üdvözölték a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynak a kongresszus elnöksé­gébén megjelent vezetőit: N. A. Bul­ganyint, L. M. Kaganovicsot, G. M. Malenkovot, A. I. Mikojant, V. M. Molotovot, M. G. Pervuhint, M. Z. Szaburovot, N. Sz. Hruscsovot, N. M. Svernyiket, P. N. Poszpjelovot, M. A. Szuszlovot és • N. N. Satalint. A kongresszust Olga Fors, a leg­idősebb szovjet irónö nyitotta meg. Olga Fors művei nemcsak a Szovjet­unióban, hanem annak határain túl is széles körben ismeretesek. Olga Fors javaslatára a megjelentek felállással adóztak J. V. Sztálin em­lékének. Olga Fors azt is javasolta, hogy felállással emlékezzenek meg Makszim Gorkijról, a szovjet iroda­lom megalapítójáról, valamint az első és második kongresszus közötti idő­szakban elhunyt írókról. — Az első kongresszus óta eltelt húsz esztendő alatt — mondotta Olga Forst — a szovjet nép sok dicsőséges és hősies tettet hajtott végre. A szov­jet dolgozók a Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben az egész világ előtt bebizonyították bátorságukat és egy­ségüket. Hősiességet tanúsítottak, amikor a háború után újjáépítették országukat. Ez alatt a húsz év alatt a szovjet irodalom állandóan együtt volt a nép­pel, erejéhez mérten elősegítette a szovjet nép nagy munkáját. Olga Fors hangsúlyozta: a szovjet irodalom ereje abban rejlik, hogy együtt él a nép érdekeivel. Ennél­fogva az irodalom hatalmas_ fegyver a szovjet dolgozók kezében a kommu­nizmusért vívott harcukban. A szovjet irodalom szenvedélyesen harcol a békéért, a népek barátsá­gáért. Az imperializmus sötét erői az utóbbi időkben arra törekszenek, hogy egyesítsék soraikat egy új, véres há­ború érdekében. Gonosz szándékukkal nekünk jóakaratunkat, a ragyogó jö­vőben hívő emberek erejét kell szem­beállítanunk. Ezen a téren nagy sze­rep vár irodalmunkra. Velünk van a világ egész haladó irodalma, amelynek legjobb képviselői közül ma sokan itt vannak kongresszusunkon — mondot­ta. j Olga Fors, a szovjet írók nevében •testvéri, baráti üdvözletét tolmácsolta a külföldi vendégeknek. A megjelen­tek lelkes tapssal üdvözölték a ven­dégeket. A szovjet írók II. kongresszusát megnyitottnak jelentem ki — mon­dotta ezután Olga Fors. A kongresszus szerdai ülésén Kon­sztantyin Fegyin, az ismert szovjet prózaíró elnökölt. A küldöttek megválasztották a kongresszus díszelnökségét. A dísz­elnökség tagjaivá egyhangúlag az SzKP Központi Bizottságának tagjait választották. Eután megválasztották a kongresz­szus elnökségét: Az elnökség tagjai írók, kiváló művészek, tudósok lettek: Szurkov, Tyihonov, Fagyejev, Nyesz­mejanov, Turszun-Zade, Solohov, Hrennyikov, Erenburg, Fors, Fegyin és mások. A kongresszus megválasz­totta a titkárságot, továbbá a man­dátumvizsgáló és a szerkesztő bizott­ságot. P. N. Poszpjelov, az SzKP Központi Bizottságának titkára felolvasta a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságától a kongresszus­hoz érkezet üdvözletét. A kongreszus napirendjén a követ­kező beszámolók szerepelnek: „A szovjet irodalom helyzete és felada­tai", „A szovjet gyermek- és ifjúsági irodalom", „A szovjet költészet", „A szovjet széppróza", „A szovjet drá­mairodalom", „A szovjet filmdráma» irodalom", „A Szovjetunió népeinek irodalmából készült műfordítások", „A szovjet irodalmi bírálat alapvető kér­dései", „A mai haladó^ilágirodalom". A kongresszus 11 napig tart, meg­vitatja és megerősíti, a Szovjét író­szövetség új szervezeti szabályzatát, megválasztja a Szövetség vezető szer­veit. A szerdai ülésen a szovjet iroda­lom helyzetéről és feladatairól Alek­szej Szurkov, a Szovjet írószövetség vezetőségének első titkára mondott beszámólót. A nyugati országok a párizsi egyezmények ratifikálása ellen Duties, Eden és Mendes France párizsi tanácskozása December 15-én Dulles, az USA ál­lamtitkára Párizsba érkezett, hogy résztvegyen az északatlanti paktum bizottságának ülésén. Az ülés kezde­te előtt Dulles, Eden és Mendes Fan­ce megbeszélést tartottak. A megbe­szélés Eden megérkezése után de­cember 16-án folyt le a francia á$ül­ügyminisztériumban. Rögtön Párizs­ba érkezésekor Dulles az amerikai nagykövetségen ülést tartott, amelyen résztí vettek: Gruenther tábornok, az északatlanti paktum fegyveres erői­nek európai legfelsőbb parancsnoka, Radford tengernagy, az USA vezérka­ri főnökei karának elnöke, Anderson az USA hadügyminiszterének helyet­tese, Humphrey az USA pénzügymi­nisztere és Etassen, a külügyi operá­ciók amerikai hivatalának főnöke. A párizsi sajtő jelentése szerint a három külügyminiszter december 16-i tanácskozási programján a követke­ző kérdések szei4peltek: A párizsi egyezmények által kialakult diplomá­ciai helyzet, a Saar-kérdés, az indo-' kínai helyzet, az északafrikai esemé­nyek és egyebek. Francia demokratikus körökben az a meggyőződés uralkodik, hogy Dul­les, Eden és Merides France megbe­szélése elsősorban azt a célt szolgál­ja, hogyan lehétne biztosítani a párizsi egyezmények ratifikálását a írancia nemzetgyűlésben. „Az amerikai állam­titkár — írja a l'Humanité című lap | — nem riad vissza semmiféle be­avatkozástól és kényszertől, hogy ke­resztül vigye a párizsi egyezmények ratifikálását, amelyek a Wehrmachtot visszaadják a német militaristáknak." KÜLFÖLDI HÍREK Martinelli olasz külkereskedelmi miniszter, Jugoszláviában tett látoga­tása után kijelentette: „Elutazásom nemcsak azt tette lehetővé, hogy érintkezésbe lépjek a jugoszláv poli­tikai, gazdasági és ipari élet vezetői­vel, hanem egyben azt is, hogy meg­vessük a jóval szélesebb gazdasági eovüttműködés alapjait Jugoszláviá­ban." A párizsi szerződések ratifikálása elleni tiltakozó mozgalom során So­lingen, Wanne-Eickel, Hamburg, Es­sen, Recklinghausen üzemi munkásai elhatározták, hogy megtagadják min­denfajta hadianyag előállítását. Bonn­ban a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ötezres tömege tüntetett néma felvonulással az újrafelfegyver­zés ellen. PÄRIZS A „France Observateur" című heti­lap kérdést intézett a nemzetgyűlés néhány képviselőjéhez, hogy fejtsék ki álláspontjukat a londoni és pári­zsi egyezményekkel kapcsolatban. Edouard Daladier volt miniszterel­nök, a radikális szocialista párt egyik legjelentősebb tényezője kijelentette: „Mélyen megvagyunk győződve ar­ról, hogy a francia nép most ugyan­olyan határozottan állást foglal a pári­zsi egyezmények ellen, ahogy állást­foglalt az európai védelmi közösség megalakítása ellen is. Elvitathatatlan, hogy tisztán nemzeti jellegű, tisztán francia jellegű okok vezetnek, amikor Németország újrafelfegyverzése ellen foglalunk állást. A mi határozottan ellenséges ma­gatartásunk az újrafelfegyverzéssel szemben, amely a párizsi egyezmé­nyekben jut kifejezésre, abból a mély meggyőződésből fakad, hogy ezek az egyezmények egész Európát új fel­fegyverzés felé vezetik... és lehetsé­ges, hogy végezetül a harmadik világ­háborúba sodorják...' Edouard Daladier felemlítette a hi­vatalos francia politikai tényezőknek egykori ígéreteit, hogy sohasem egyeznek bele abba, hogy Németor­szág területi kívánságai elismerése mellett újra fel legyen fegyverkezve és az atlanti tömb szervezetébe be legyen fogadva. „És- most, a bonni miniszterek, köztük volt magasrangú nácik, nem szűnnek meg területi követeléseikről beszélni. Mintegy hatmillió német munkás, a német ifjúság jelentős ré­sze, az egész Szociáldemokrata Párt, igen sokan a katolikusok közül és az evangélikus egyház tagjai fellépriek Németország újrafelfegyverzése el­len és minden erőfeszítést megtesz­nek hazájuknak egységéért és szabad­ságáért" — jelentette ki E. Daladier. „Választani kell a békés megegye­zés és a felfegyverzés, a nemzetközi egyezmények tijzteletbentartása és azok megszegése, Európa egysége és kettészakítása között." Gilbert de Chambrun képviselő (Ha­ladó Köztársaságiak Szövetsége) is határozottan elítéli. Nyugat-Németor­szág újrafelfegyverzésének tervét. Ki­jelentette, hogy „Franciaország nél­kül nem lehetséges semmiféle kato­nai M<oalíció, amelyben részt venne a felfegyverzett Németország." De Chambrun állást foglalt az azonnali tanácskozások mellett „a leglényege­sebb . kéidésekben, melyektől függ a béke az egész világon". Philippe Barres képviselő („Szociá­lis Köztársasági Párt) a hetilap szer­kesztőségének kérdésére kijelentette, hogy „az egyezmény ratifikálásával, Németország felfegyverzésére vonat­kozólag, határozatot fogadnánk el an * nak minden következményével, anél­kül, hogy a Szovjetunióval való tár­gyalás lehetőségeit felhasználnánk.. < Beleegyeznénk abba, hogy az újráíel­fegyverzésnek olyan formát adjanak, amelyik még jobban kiélezné a hely­zetet." LONDON Ealing, londoni negyed városházán gyűlést tartottak, amellyel megkez­dődött az angol nép mozgósításának kampánya Nyugat-Németország fel­fegyverzése" ellen. Ezt a kampányt a Kommunista Párt vezeti. Hasonló gyű­léseket tartanak Nagy-Británnia szer­te január közepéig. Harry Pollitt, Nagy-Británnia Kom­munista Pártjának főtitkára beszédé­ben kijelentette: „Ha sor kerül a ratifikálásra, akkor majd nem lesznek semmilyen újabb tárgyalások. Ha Nyu­gat-Németországot remilitarizálják, miről lehet akkor még Európában tár­gyalni? A párizsi egyezmények ratifi­kálás? értelmetlenné teszi a Német­ország egyesítéséről való tárgyaláso­kat és kizárja annak lehetőségét, hogy ebben a kérdésben megegyezés jöjjön létre." Pollit kijelentette, hogyha az angol nép megérti a jelenlegi helyzet veszedelmességét, akkor gyorsan moz­gósítani lehet harcra a párizsi egyez­mények ratifikálása ellen. Ebben a harcban az angol népnek értékes szö­vetségesei vannak Németország, Fran­ciaország és más országok munkás­osztályában, akiket épp úgy nyugta­lanít a Nyugat-Németország remili­tarizálásából származó veszély, RÖMA Az olasz dolgozók tevékenyen támo­gatják a haladó pártok képviselőinek harcát a parlamentben a párizsi egyez­mények ratifikálása ellen. A római tar­tományban levő Nettuno városában nagygyűlést tartottak, ameiyről til­takozó határozatot küldtek a párizsi egyezmények ratifikálása és Német­ország felfegyverzése ellen. Bajorország új tartománygyülésé­nek keddi, ülésén 197 szavazattal 112 ellenében a szociáldemokrata Högnert, az eddigi tartományi belügyminisztert választották tartományi miniszterel­nökké. A tartományi kormányban a Szociáldemokrata Párt, a Bajor Párt, az Áttelepültek Pártja és a Szabad Demokrata Párt képviselői foglalnak helyet: A Keresztény-Szociális Unió kiszorult a kormányból. * * * A Bulletin for Industry, az angol pénzügyminisztérium lapja, cikket kö­zöl arról, hogy Nyugat-Németország több hagyományos értékesítési piacá­ról kiszorítja Angliát. ÄCsehszlovák Köztársaság legfelsőbb államhatalmi szervei Köztársaságunkban minden hatalom a népé. „A nép az államhatalom egyedüli forrása", mondja a május 9-i alkotmány I. törvénycikke. A nép azonban ezt a hatalmat nem közvet­lenül, hanem közvetve, képviseleti szervei közreműködésével gyakorolja. Kétféle képviseleti szervünk van' helyi képviseleti szervek és központi, vagy legfelsőbb képviselet! szervek. A helyi képviseleti szervek a nemzeti bizottságok. A legfelsőbb képviseleti szerv a nemzetgyűlés. Ezenkívül van még területi, regionális, vagy máskép­pen szlovák nemzeti képviseleti szerv, a Szlovák Nemzeti Tanács, amelynek hatásköre Szlovákia területére terjed. A nemzetgyűlés államunkban a leg­felsőbb képviseleti szerv. Ebből ered | a nemzetgyűlés kettős jellege. A nem­zetgyűlés népünk képviseleti szerve — ami azt jelenti, hogy' a nép nem közvetlenül, de a nemzetgyűlés köz­vetítésével gyakorolja hatalmát. A nemzetgyűlés, másrészt pedig a leg­felsőbb képivseleti szerv. Ez annyit jelent egyrészről, hogy a nemzetgyű­lésnél állami szerveink rendszerében nincs magasabb szerv és hogy az ösz­szes állami szervek, még a legmaga­sabbak is, mint a köztársasági elnök és a kormány hatáskörüket belőle merítik, másrészt, hogy a nemzetgyü­. lés határoz az államunkat érintő leg­I fontosabb gazdasági, politikai és álla­I n'i kérdésekben. Mi a nemzetgyűlés feladata és funkciója A nemzetgyűlésnek elsősorban joga van törvényeket hozni — vagyis a legfontosabb állami és törvényhozó ténykedést gyakorolni —, amelyek ál­talános, vagyis mindenkire kötelező cselekvési szabályokat tartalmaznak, amit minden állami szervnek, hiva­talos személynek és polgárnak feltét­lenül teljesíteni kell. A nemzetgyűlés .tehát államunk törvényhozó szerve — és országos vonatkozásban — kizáró­lagos • törvényhozó szerve, mivelhogy senki más, semminemű állami szerv a nemzetgyűlés mellett nem adhat ki egész államunkra érvényes törvénye­ket. De nem ez az egyedüli feladata a nemzetgyűlésnek. A nemzetgyűlésnek joga van határozni államunk más fontos kérdéseiben is. A nemzetgyű­lés hagyja jóvá pl. államunknak más államokkal kötött nemzetközi szer­ződéseit és egyezményeit, melyekkel államunk különféle gazdasági, politi­kai, esetleg katonai jellegű nemzet­közi kötelezettségeket vállal. A nem­zetgyűlés letárgyalja és jóváhagyja a népgazdasági terveket, az állami költ­ségvetést és zárszámadásokat, meg­választja a köztársaság elnökét, jó­váhagyja a kormányt és annak prog­ramját és ha a kormány nem telje­síti rendesen kötelességeit, joga van bjzaliii.atiaa%49.ot szavazni a kormány­nak. Gfeupán a nemzetgyűlésnek van joga más államnak hadat üzenni. Ezenkívül a nemzetgyűlésnek joga van ellenőrizni az összes állami szer­veket, főleg a kormányt és a kor­mány közvetítésével a köztársaság el­nökét is. Joga van felülvizsgálni gaz­dasági, politikai, vagy állami életünk bármely szakaszát. A nemzetgyűlés feliratok és határozatok formájában a különbözőbbel- és' külpolitikai kérdé­sekben hivatalos — az egész államra nézve kötelező — álláspontot fog­lalhat el. Látjuk tehát, hogy a nemzetgyűlés valóban az államhatalom legfőbb szer­ve; olyan központ, amelyben összpon­tosul minden gazdasági, -politikai és állami hatalom; gyújtópont, amelyből — az egész állam- és • jogrend ered. Annak, — hogy ez tényleg így van — bizonyítéka a nemzetgyűlés eddi­gi ténykedése. A volt nemzetgyűlés — amelyet 1948. májusában választottak meg — nagymértékben hozzájárult társadalmi, állami berendezésünk és népi demokratikus jogrendünk kiépí­téséhez. ^ A nemzetgyűlés első nagyobb' po­litikai cselekménye volt Klement Gottwald elnökké választása, majd az első munkáselnök halála után utód­jának, Antonín Zápotockynak, a má­sodik munkáselnöknek megválasztása. Államunk történelmében még eddig egy törvényhozó testületnek sem volt olyan nagy része az állam és jog­rend kiépítésében, mint ennek a nem­zetgyűlésnek. A nemzetgyűlés nagyon fontos törvényeket szavazott meg (számszerint összesen 326-ot), ame­lyek egész társadalmi és állami be­rendezésünk alapját alkotják. Pél­dául olyan fontos törvényeket szava­zott meg, mint' az első ötéves terv­ről, a pénzreformről szóló törvények, az állami költségvetésre vonatkozó hat törvény, a mezőgazdasági termé­nyek beadási kötelezettségére és a felvásárlásra vonatkozó törvény, egyéb gazdasági és pénzügyi törvények, ame­lyek gazdasági és pénzügyi rendsze­rünk alapjai. A nemzetgyűlés továbbá jóváhagyott olyan törvényeket, mint az új állampolgársági törvény, a -csa­ládi jog és a büntető törvénykönyv, a polgári és büntető bírósági perrend­tartás, amelyek jogrendünk pillérei. A nemzetgyűlés jóváhagyta továbbá a bíróságról és ügyészségről, a nemzeti bizottságokról szóló, törvényeket, a nemzetgyűlésbe és a nemzeti bizott­ságokba való választások törvényeit, amelyek segítségével lényegesen hoz­zájárult áljami berendezésünk követ­kezetes demokratizálásához. Az isko­lákról, a tudományos akadémiáról és más kulturális intézményekről szóló, továbbá az egészségügyi és szociális törvényekkel a nemzetgyűlés hatha­tósan hozzájárult a dolgozók élet- és kulturális színvonala további emelé­séhez. A volt nemzetgyűlés hatékonyan be­kapcsolódott a nemzetközi politikai tevékenységbe. Azzal, hogy jóváhagy­ta a béketörvényt és hogy egynéhány­szor külpnböző alkalmakkor (koreai háború, az ú. n. európai védelmi szö­vetségre vonatkozó szerződés, a Nyu­gat-Németország felfegyverzésére vo­natkozó londoni és párizsi segyezmé­nyek aláírása), szót emelt a hábo­rús uszítók ellen és az európai ál­lamok kollektív biztonsága mellett — amelyet p Szovjetunió javasol — ha­tékonyan bekapcsolódott az új hábo­rúval fenyegető veszély ellen és a békéért folyó harcba. Mi a Szlovák Nemzeti Tanács és mik a feladatai? Államunkban a második, nagyon fontos képviseleti szerv a Szlovák Nemzeti Tanács. A SzNT szintén kép­viseleti szerv, de nem országos, ha­nem területi, (regionális), egyszers­mint pedig — az alkotmány szerint — szlovák nemzeti képviseleti szerv, amelynek hatásköre Szlovákia terüle­tére szorítkozik. A Szlovák Nemzeti Tanács az ál­lamhatalom legfőbb szerve Szlovákiá­ban, amelynek segítségével gyakorol­je Szlovákia dolgozó népe államhatal­mát. A SzNT azonban nem önálló, senkitől sem függő államhatalmi szerv. A SzNT az egységes állam szerve, melynek-, segítségével Szlová­kia dolgozó népe a többi állami szerv­vei összhangban gyakorolja hatalmát. A SzNT nemcsdk a szilvák nemzet szerve, vagyis hatásköre nemcsak a szlovák nemzet tagjaira vonatkozik, de illetékes a Szlovákia területén lai

Next

/
Thumbnails
Contents