Uj Szó, 1954. december (7. évfolyam, 291-316.szám)

1954-12-18 / 306. szám, szombat

1954. december 19. j

snso , . * Tajvan felszabadítása a kínai nép ügye A Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozata az USA és a Csankajsek-klikk közötti kölcsönös biztonsági szerződésről Washingtonban 1954. december 2-án az Egyesült Államok és a -Tajvan szigetre menekült Csankajsek-klikk között úgynevezett kölcsönös biztonsági szerződést írtak alá. Dulles, az USA államtitkára az egyezmény támadó jellegét a következő kijelentésével árulta el; „Remélem, hogy e védelmi szerződés aláírása egyszer s mindenkorra véget vet azoknak a híreszteléseknek, hogy az Egyesült Államok bármiképpen is beleegyeznének abba, hogy Formozát és a Pescadorszigeteket a kommunisták ellenőrzése alá helyezzék." Amint az agresszív tervben foglalt szövegből és Dulles úr kijelentéséből kitűnik, az USA arra a célra tör. hogy Tajvant ép a Penhuletao (Pescudor)-szigeteket elszakítsa Kínától és uralmát ráerőszakolja erre a kínai nemzeti területre Ezzel a ténnyé! az Egyesült Államok durván megsértették azokat a kötelezettségeket, amelyeket a Kínának ezen örökös kínai területekre vonatkozó törvényes jogait biztosító nemzetközi egyezmények alapján magukra vállaltak. Az USA és a Csankajsek-klikk között december 2-án kötött támadó jellegű szerződés célja az, hogy ürügyet találjon az USA fegyveres erőinek törvényellenes tartózkodásához Tajvan szigetén és a Penhueltao-szigeteken Ós e területeket az Egyesült Államok megszállása alatt tartsa. Az USA és a tajvani Csankajsekklikk között kötött szerződés durván megsértette a Kínai Népköztársaság szuverenitását és területi épségét és megsértette az ENSz alapokman.yát, amelynek második cikkelyének, negyedik pontja arról szól, hogy „az ENSz összes tagjait óva intik, tartózkodjanak\ a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazásának fenyegetésétol, vagy az erőszak alkalmazásától, bármely állam területi sérthetetlensége, vagy politikai függetlensége ellen, vagy bármely más az Egyesült Nemzetek céljaival összeférhetetlen eljárástól." Abból kifolyólag, hegy Tajvan örökös kínai terület, íajVan felszabadításának feladata természetszerűleg Kína belső ügye, a kmai nép szuverén joga Az Egyesült Államok fegyveres erőinek beavatkozása nélkül Tajvan egyesítése Kínával már valóra vált voiná. Az Egyesült Államok kormánya a Kína ellen irányuló bitorló cselekményt — mellyel az USA erőszakkal akarja Kína egy részét elragadni — azzal igyekszik igazolni, hogy az USA biztonságának érdekeire mutat rá. Ennek az indokolásnak tarthatatlansága annal szembetűnőbb, mivel Kínát Amerikától a Csendes-óceán választja el és Tajvan szigete az USA-tól több mint 11 ezer kilométer távolságra fekszik. Az USA és a Csankajsek-klikk között kötött agresszív szerződés szövegebői kitűnik, e szerződés határozatai nemcsak Tajvanra és a Penhuetao-szigetekre vonatkozik, hanem „más területekre is, amelyeket közös, egyezmény alapján határozhatnak meg." Ez annyit jelent, hogy az USA Tajvan szigetét és a Penhuletao-szigeteket támaszpontnak tekinti további támadójellegü akciói számára, amelyek a Kínai Népköztársaság és a távol-keleti, valamint a délkelet-ázsiai békeszerető országok ellen irányulnak. Az USA ezen cselekménye kétségkívül kiélezi a helyzetet a TávolKeleten és növeli az államok közötti kapcsolatok feszültségét. A Szovjetunió kormánya kijelenti, hogy egyetért Csou En-lajnak, a Ku^ai Népköztársaság külügyminisztei ének december 8-i kijelentésében foglalt azon állásponttal, hogy az ainerikaicsankajseki szerződés Kína ügytihe való beavatkozást és területi egységére való támadást jelent és veszélyezteti Kína biztonságát, valamint Ázsia békéjét. A Szovjetunió kormánya t-újes mértékben támogatja a Kínai Népköztársaság kormányának azon követelését, hogy az amerikai haderőket vonják ki Tajvan szigetéről, Penhuletaoszigetéről, a tajvani tengerszorosból es szüntessék meg a Kínai Népköztársaság ellen irányuló támadó jeilegü akciókat. A szovjet nép teljesen megérti a Kínai Népköztársaság követelését és a kínai nép szilárd elhatározását, ami arra irányul, hogy felszabadítsa Tajvant és a Penhuletao-szigeteket, amelyek a kínai terület oszthatatlan részét képezik. ^ A szovjet kormány kijelenti, hogy az USA és a Csankajsek-klikk között kötött „kölcsönös biztonsági" szerződés következményeiért a felelősség teljes mértékben az Amerikai Egyesült Államok kormányára hárul. állítana fel és hogy a felfegyverzés terhe teljes súlyával a lakosságra nehezedik. Adenauer ugyancsak egy szót sem mondott arról, hogy a megszálló csapatok 50 év tartamára NyugatNémetországban maradnának. A bonni kancellár rámutatott, hogy nem óhajtja a megszálló csapatok távozását Nyugat-Németországból és kijelentette: „Szükségünk van itt mind az amerikai, mind pedig a brit és francia megszálló csapatokra." Adenauer, mint Sz agresszív német militarizmus tolmácsolója, állást foglalt Nyugat-Németországnak az északatlanti egyezményben és a nyugateurópai unióban való részvétele mel-: lett. Ami a Saar-vidéki statutumot illeti, Adenauer igyekezett kitérni a kérdés lényege elől, egyben azonban tudomásul adta, hogy a bonni kormány kész állást foglalni amellett, hogy erről a kérdésről új „közös tárgyalásokat" folytassanak az USA és NagyBritannia részvételével. „ A francia nemzetgyűlés hadügyi bizottsága elutasította a párizsi egyezmények ratifikálásának ajánlását Mendes-France beszéde a nemzetgyűlés hadügyi bizottságában A francia nemzetgyűlés hadügyi bizottságának szerdai ülésén került, sor Mendes-France miniszterelnök felsAIalására a háborús párizsi egyezmények védelmében. A miniszterelnök fejtegetéseiben kitért a ratifikációs törvényjavaslatok minden részletére és váltig igyekezett meggyőzni a bizottság tagjait a Nyugat-Németország remilitarizálásáról, valamint a Saar-kérdés rendezéséről szóló törvényjavaslatok „elfogadhatóságáról". A francia esti lapok jelentései szerint Mendes-Fraticc miniszterelnöknek mindenesetre ' nehéz volt a helyzete, minthogy a parasztpárti Loustenau-Lacau előadói jelentésében nem volt hajlandó javasolni a háborús egyezmények jóváhagyását jelenlegi formájukban Az egyezményekkel kapcsolatos katonai kérdéseket fejtegetve MendesFrance egy pillanatig sem titkolta, hogy az egyezmények hatálya alatt Franciaország kénytelen lesz szárazföldi fegyveres erőit 18 hadosztályra, légierejét pedig 1980 repülőgépre növelni, hogy ilymódon „kiegyensúlyozza" a bonni militaristáknak engedélyezett 12 hadosztályt és 1.400 repülőgépet. Ilymódon a miniszterelnök elismerte azt a francia közvélemény előtt amúgy is nyilvánvaló tényt, hogy a háborús egyezmények ratifikálásuk esetén önmagukban véve is kiindulópontjai lesznek egy fegyvstkezési versenynek Franciaország és Nyugat-Németország között. Nem hagyott kétséget a miniszterelnök afelől ,sem, hogy az egyezményekben foglalt intézkedések szerint gyakorlatilag lehetővé válik az is, hogy az amerikai tábornok az új Wehrmacht egyes alakulatainak Franciaországban jelöl ki állomásozási helyet, még akkor is, ha Juin tábornagy, a francia fegyveres erők főfelügyelője és az atlanti szervezet közép-európai fegyveres erőinek parancsnoka ezt ellenezné. Nem vitatta a miniszterelnök azt sem, hogy a párizsi egyezmények értelmében nem lehet megtagadni a bonni kormánytól a jogot arra, hogy az új német hadigépezet felszerelésére bárminő fajtájú fegyverzetet, beleértve a tömegpusztító fegyvereket is, rendelhessen más atlanti országokban, mert hiszen a párizsi egyezményekben a bonni militaristák elvben csak arról „mondtak le", hogy saját területükön állíttassanak elö tömegpusztításra alkalmas fegyvereket. A bizottsági tagok kérdéseitől szorongatva, Mendes-France azzal próbálta a Franciaország számára már kezdettől fogva nem kevésbbé fenyegető helyzetet megmagyarázni, hogy szembi a bonni kormány ezen/követelésével." Egyértelműen világította meg a helyzetet a miniszterelnök a Saar-kérdés „rendezése" ügyében is, amidőn közölte a bizottsággal, hogy a bonni kancellárral aláírt Saar-vidéki egyezmény W francia kormány felfogása szerint oszthatatlan egészet képez a másik két ratifikációs törvényjavaslattal. amelyek Nyuyaf-Németországnak az atlanti-szervezet keretében történő felfegyverkezéséről, valamint / arról intézkednek, amit Mendes-France „Nyugat-Németország szuverenitása helyreállításának" igyekezett feltüntetni. Ezt az álláspontot :i miniszterelnök egész határozottan és minden „értelmezéstől" mentesen is leszögezte, amidőn kijelentette: „A köztársasági elnök alkotmányos jogköre szerint felhatalmazást nyer, hogy vagy mindent írjon alá, vagy semmit!" Mendes-France fejtegetései után széleskörű vita alakult ki. « * » December 16-án a francia nemzetgyűlés hadügyi bizottságában szavazást tartottak Loustaunau-Lacuau jelentéséről, aki ajánlotta a londoni és párizsi egyezmények ratifikálását. A hadügyi bizottság 21 szavazattal 11 ellenében elutasította ezt a jelentést. A bonni parlament a párizsi egyezményekről tárgyal Németország Szociáldemokrata Pártja azon .javaslatának elutasítása után, h^gy a szövetségi parlament napirendjéről vegyék le a Saar-egyezmény ratifikálásáról szóló törvényjavaslatot, Németország Szociáldemokrata Pártjának parlamenti csoportja interpellációt nyújtott be Németország egyesítésének kérdésében. Németország Szociáldemokrata Pártja interpellációjában követeli, hogy a bonni kormány a három nyugati hatalomnál vigve keresztül Németország egyesítése | közös politikájának koordinálását és Németország biztonságának biztosítását azon az alapon, hogy egész Németország bekapcsolódik az európai biztonsági rendszerbe. Németország Szociáldemokrata Pártja interpellációjában követeli, hogy a három nyugati hatalom azonnal kezdje meg ezen az alapon a tárgyalásokat a Szovjetunióval. Ezenkívül Németország Szociáldemokrata Pártjának parlamenti csoportja javasolja, hogy a párizsi egyezményekről szóló határozat jóváhagyását halászszák el a nyugati hatalmaknak a Szovjetunióval való említett tárgyalásainak befejezéséig. Az interpellációt Wehner képviselő indokolta meg. Kijelentette, hogy Adenauer politikája kalandorpolitika, mert előnybe helyezi az úgynevezett „integráció" politikáját, vagyis Nyugat-Németország nyugati katonai tömbökbe való besorozását, Németország egyesítésének politikája helyett. Wehner indokolta Németország Szociáldemokrata Pártja parlamenti csoportjának állásfoglalását a Saar-kérdéssel kapcsolatban is. Németország Szociáldemokrata Pártja követeli, hogy a bonni kormány érje el a Saaregyezmény egyöntetű értelmezését, mert a bonni és a francia kormány között éles ellentét van ezen egyezmény magyarázatában. Ezután Adenauer kancellár hivatalos kormánynyilatkozatot tett a párizsi egyezményekről. - ® Adenauer nyilatkozata nyilvánvSóaii azt a célt követte, hogy elaltassa a német nép és a többi országok nemzeteinek éberségét a német militarizmus veszélyével szemben. Adenauer azt mondotta: „Teljes hivatalossággal kijelentem, hogy a német militarizmus meghalt." A bonni kancellár azt állította, hogy a felújított Wehrmacht állítólag „a szövetségi parlament által kiadott törvények alá fog tartozni". Ez a nyilatkozat nyilvánvalóan gyenge emlékezetű emberekre számít, mert hisz jól ismeretes, hogy Hitler, aki a Wehrmachtra támaszkodott, nem csak a törvényeket, hanem • a parlamentet is lábbal tiporta. Amint várható volt, Adenauer minden módon dicsérte a párizsi egyezményeket és egész sor durva támadást intézett a Szovjetunió és a demokratikus tábor országai ellen. Adenauer igyekezett megkönnyíteni a fő feladatot — a párizsi egyezmények ratifikálásának minden áron való elérését — és arcátlanul kijelentette, hogy a párizsi egyezmények állítólag hozzájárulnak Németország egyesítéséhez és a bonni kormány „kész" tárgyalni e kérdésről a Szovjetunióval a párizsi egyezmények ratifikálása után.' Adenauer beszédének nagy részét annak szentelte, hogy a párizsi egyezményeket, számára kedvező fényb -n állítsa be. Egy szóvai sem emlékezett meg azonban arról, hogy Nyugat-Németország 500.000 főnyi hadsereget A japán közéleti tényezők egy csoportjának memoranduma Mint a tókiói rádió jelentette, a japán politikai, gazdasági és szakszervezeti körök több jelentős tényezője Eisenhowernak, az USA elnökének és 80 további amerikai politikai tényezőnek memorandumot küldött, amelyben követelik az egyenjogú viszony létesítését Japán és az USA között. A memorandum kiemeli, hogy a Japán és az USA közötti kapcsolatokat „nem lehet" normálisaknak nevezni. Többek között a memorandumban azt állítják, hogy az amerikai-japán „biztonsági paktum", melyet 1951-ben kötöttek, Japánt „amerikai protektorátus" helyzetébe hozza. A memorandum továbbá követeli, hogy ezt az egyezményt alakítsák át az „egyenjogúság alapján". A memorandum szerzői Japánnak független ázsiai politikája mellett vannak. A memorandum szerzői a gazdasági részben azt a nézetüket fejezik ki, hogy az USA kormánya csökkentse a vámilletéket a . japán árukra és hogy ne olyan áru eladásával szerezzenek pénzügyi eszközöket, amelyek amerikai „segítség" címén katonai felhasználásra érkeznek, hanem olyan árukat küldjenek, amelyek a japán gazdaságot erősítik. A memorandumot 21 konzervatívpárti képviselő írta alá, köztük két miniszter, ezenkívül a memorandumot aláírta még a szakszervezetek és a kereskedelmi körök 24 ismert vezetője. Nyílt beismerés A moszkvai „Pravda" december 16án közölte Alekszandrovnak „Nyílt beismerés" című cikkét. \ A szerző a cikkben ezeket írja: Walter Lippman, áz ismert amerikai kommentátor és a „New York Herald Tribune" című újság munkatársa érett megfontolás után arra a meggyőződésre jutott, hogy a szovjet diplomácia érvei, — amelyekben elítélik a párizsi egyezményeket, mint a háborús előkészületek eszközét és ehelyett az európai biztonság biztosításának reális útját ajánlják, — a nyugat-európai országokban nagy visszhangra és támogatásra találnak. December 14-én közölt cikkében elismeri a szovjet diplomácia érvelésének erejét és kifejti, hogy hiba volna azt az argumentumot lebecsülni, hogy „nem lehetséges semmiféle tanácskozás Németország egyesítéséről, hogyha Nyugat-Németországot a nyugati unió keretében felfegyverzik." Ez a tapasztalt amerikai megfigyelő azt is hangsúlyozta, hogy az amerikai diplomáciának az a hazug manővere, amely azt bizonyítja, hogy a Németország egységével foglalkozó négyoldalú tanácskozás akkor is sikerre vezetne, ha a párizsi egyezményeket ratifikálják, — senkit sem vezet félre. Hogyan kellene ennek történnie és mit kellene tennie az amerikai diplomáciának ebben az esetben? Lippmann félremagyarázza Dullesnak igen egyszerű megoldását, amelynek legalább az az előnye megvan, hogy egész világosan beszél és véget vet a propagandiszitkus manővereknek: Igen, az állami departman meg akarja szilárdítani Németország szétszakítottságát és semmi mást. Nem kell azt színlelni, mintha az USA kívánná az egyesítést. Nézzük csak, mit ajánl Lippman nyíltan kijelenteni: „Nyugat-Németországnak mint a NATO részének felfegyverzésére vonatkozó határozat egyet jelent, beleegyezni Németország jelenlegi kettéosztottságába, mint állandó ténybe. Németország kettéosztottságának megszüntetése jelenleg keresztülvihetetlen. Valóban, ez teljesen világos! A németek köszönetet mondhatnak a „New York Herald Tribune" lap megfigyelőjének azért, hogy a német kérdésben követett amerikai politikát olyan világosan kifejtette. A bonni parlament képviselőit ilyképpen figyelmeztetik: Ha a párizsi szerződések ratifikációja mellett fognak szavazni, Németország kettéosztottsága megszilárdítása mellett szavaznak. Ezt nemcsak a kommunisták mondják. Ezt mondja Walter Lippman, a „New York Herald Tribune" lap megfigyelője is. KÜLFÖLDI HÍREK A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége Nyikolaj Nylkolajevics Satalint, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárát 50. születésnapja alkalmából a párt és a szovjet állam érdekében szerzett erdemeiért Lenin-renddel tüntette ki. Bandungban december 15-én megkezdődött Indonézia nemzeti pártjának VII. kongresszusa. A kongresszuson mintegy ezer küldött vesz reszt. A nemzeti párt végrehajtó bizottságának titkára kijelentette, hogy a pártnak 7 millió tagja van, míg két évvel ezelőtt csupán másfél millió tagja voR. * * * Amint az Üj Kína sajtóiroda jelenti, december 14-én Toumen sziget fölé behatolt egy Csang-Kaj-sek-repülőgép és több bombát dobott le. Sao Paolo állam törvényhozó gyűlése túlnyomó szavazattöbbséggel támogatta Cid Franco képviselő javaslatát, hogy a brazil kormány vegye fel a kapcsolatokat a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országokkal. * * * December 11-én Olaszország valamennyi nagy mezőgazdasági közoontjáfean több mint 2 millió mezőgazdasági munkás tiltakozó s/trájkot (ártott bérköveteléseinek támogatásáAdenauer rendőrsége folytatja terrorintézkedéseit Németország Komjjiunista Pártjának tagjai ellen. A rendőrség az utóbbi napokban Hamburgban hat kommunista párttagot letartóztatott és vizsgálati fogságba helyezett. A párttagokat közvetlenül munkahelyeiken tartóztatták le, ami munkatársaik körében nagy felháborodást keltett. A BIRÓ felölti a talárt