Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-18 / 279. szám, csütörtök

4 IIISZÖ 1954. november 18. A párt és a kormány politikájának céSja a dolgozó nép jóléte és boldogsága Országunkban ma a nép gazdálkodik és kormányoz a maga hasznára. A társadalmi munka gyümölcseit a közösség és az egyén élvezi, az „egy valamennyiért és valamennyien egyért" elv értelmében. A népi demokratikus államban, amely gondoskodik minden dolgozó jólétéről és éberen őrködik érdekei felett, senkinek sincs joga arra, hogy más rovására, vagy más munkájából élősködjék. így kell értelmeznünk és megítélnünk a paraszt állásfoglalását az állami alapokkal szemben is, amelyekből biztosítjuk az egész nemzet ellátását. Ezekből a közös forrásokból élelmezzük nemcsak magát a falut, .hanem a parasztcsaládok számos olyan tagját is, akik az iparban és a hivatalokban dolgoznak, az iskolákat látogató falusi fiatalokat, valamint azokat a falusi lakosokat, akik a városba járnak bevásárolni. A parasztok javarésze ezért fontos és becsületbeli állampolgári kötelességének, az igaz hazafiság kérdésének tekinti, hogy hozzájáruljon beadásával az állami alapok biztosításához. A mezőgazdasági termelés fejlesztése lehetővé teszi minden parasztnak, hogy a közösséggel szemben fennálló kötelességeit határidőre, hiánytalanul teljesítse. Ezt a mezőgazdasági politikát, amely egyaránt megfelel az egész dolgozó parasztság érdekeinek és a társadalom szükségleteinek is, megindokolják mind a történelmi fejlődés, mindpedig a népi demokratikus államnak, a társadalmi szervezet új típusának jellege és lényege is. A mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítása hasznára lesz egész népünknek, a munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak is. A mezőgazdaság fejlesztése hozzájárul a munkásosztály életszínvonalának emeléséhez, mert lehetővé teszi a jobb élelmezést. A mezőgazdasági termelés megteremti ugyanakkor a dolgozó parasztság életszínvonala további emelésének előfeltételeit is. A mezőgazdasági termelés gyarapításáért vívott harcban fontos szerepet játszanak a szakmai, valamint a szervezési ismeretek és képességek is. A mezőgazdasági munka színvonala semmiben sem marad el a többi munkaág mögött. Mezőgazdaságunk haladó hagyományai jelentősen elősegíthetik a további fejlődést, ha helyesen használjuk fel őket. Népünk elvárja, hogy tovább folytatjuk az életszínvonal emelésének politikáját. Ezek a remények teljesen jogosultak és megvalósíthatók. Ha eddigi munkánk hiányosságaiból tanulságot merítünk a jövőre és ha harcba vezetjük az egész népet a munkatermelékenység növeléséért, a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapításáért, akkor gazdagabbá teszszük a családok ellátását városban és falun egyaránt, hazánkat pedig még szebbé, még erősebbé. Népünk a kedvező életfeltételek biztosítására irányuló legnagyobb erőfeszítések közepette sem feledkezik meg arról, hogy biztosítsa országát az ellenség támadásaival szemben. A történelem azt tanúsítja, hogy a cseh és a szlovák nép sohasem volt támadó. Népünk ma sem táplál támadó szándékokat, ellenkezőleg szíve mélyéből gyűlöli az erőszakot és a háborút. Ezért vetette ki életéből a háborúval terhes kapitalizmust és szánta el magát a szocialista társadalom építésére, amely nem ismeri az erőszakot s a háborúkat. Népünk minden szomszédjával békében és nyugalomban kíván élni, meggyőződve arról, hogy kölcsönös jóakarat esetén nem 'létezhetik olyan probléma, amelyet erőszakkal, fegyveres kézzel kellene megoldani. A nemzetek és államok békés együttélésének lehetőségébe vetett hitünket megerősítették azok a változások, amelyek hazánk határai mentén bekövetkeztek. Még München idején erődítményekkel kellett biztosítanunk egész államhatárunkat, mert mindenfelől veszély fenyegetett.^ Ma lényegesen más a helyzet. A njugati határ egy szakaszától eltekintve .nem kell erődítenünk határainkat, mert e határok többé nem viszályok és nyugtalanság gócai. Határaink mentén e változás azért következett be. mert ezek a határok ma már a kapitalista rabságból ^felszabadult nép együttes érdekeinek érintkezési felületeit jelentik. • Szomszédaink olyan államok, amelyeket a parasztsággal szövetkezett munkásosztály vezet. Csak ott, ahol a nép továbbra is a kapitalista kizsákmányolók uralma alatt maradt, csakis ott a nyugtalanság fészke továbbra is határunk, csakis onnan fenyeget a kapitalisták erőszaka. A Német Demokratikus Köztársaság népével, valamint a béketábor többi velünk szomszédos országával teljes egyetértésben és bizalomban élünk. Nyugati határaink mentén azonban ki kell építenünk Védelmünket, mivel a kapitalista Nyugat-Németország továbbra is megmaradt a cseh és a szlovák nép régi ellenségének. A nyugat felől nemzeteink létét fenyegető veszély, nevezték légyen porosz militarizmusnak, vagy germán erőszaknak, a német fasizmus vereségével nem szűnt meg egészen. Ezt mutatja a háborúutáni fejlődés. A nyugati hatalmak, elsősorban az USA-beli uralkodó körök védnöksége alatt, közvetlen részvételükkel és támogatásukkal igyekeznek folytatni Hitler átkos működését. Az egész világ ismeri a szerencsétlen Lidice sorsát, ama faluét, amely Hitler tervei értelmében az első lépést jelentette, volna az egész cseh és szlovák nemzet kiirtásához. A párizsi és londoni szerződések, amelyek értelmében az újjáélesztett náci Wehrmacht és német militarizmus élére a lidicei gyújtogatókat és gyilkosokat állítják, a csehszlovákiai nép szemében nem jelentenek mást, rriint hozzájárulást új Lidice előkészítéséhez. Országunkban a harag és az ellenállás hulláma kelt tiltakozásul a kilenc nyugati kapitalista állam kormányának ama tette ellen, amely megsérti a Németország ügyében kötött nemzetközi megegyezéseket és fenyegeti Európa békéjét. Népünk sohasem ismeri el a párizsi szerződések érvényét, amelyéket nélküle, létérdekeivel ellentétben kötöttek. Ezért nagy lelkesedéssel és megértéssel fogadta közvéleményünk a Szovjetunió kormányának kezdeményező lépését, amellyel tegnap az európai országok és az USA kormányaihoz fordult és konferencia összehívását javasolta, amely november 29-én ülne össze Moszkvában vagy Párizsban és foglalkoznék az európai kollektív biztonság rendszerének megalkotásával kapcsolatos kérdésekkel. Népünk egy emberként helyesli azokat az érveket, amelyeket a s szovjet kormány sorolt fel a konferencia öszszehívásáról szóló javaslatában, mégpedig, hogy „az európai nemzetek biztonságának érdekei megkövetelik, hogy Európában a fejlődés ne a német militarizmus újjáélesztésének és az európai államok egymással szemben álló katonai tömbjei kialakításának kárhozatos útján haladjon, hanem az egész Európára kiterjedő biztonsági rendszer megteremtésének útján, amely valamennyi európai ország — kis és nagy állam — törvényes érdekeinek tiszteletbentartásán alapul". A szovjet kormány a konferencia összehívásáról szóló javaslatát a mi kormányunkkal is megvitatta és kormányunk hozzájárult e javaslathoz abban a szilárd meggyőződésben, hogy ezzel egész népünk egységes akaratát juttatja kifejezésre, hisz nemzetünk mindent kész megtenni a béke megőrzése 'érdekében. E fontos események további okulást jelentenek népünk számára és megmutatják, hol keresse igazi barátját. Párizsban és Londonban csakúgy, mint 16 esztendővel ezelőtt Münchenben, ismét nélkülünk döntöttek — mi ellenünk. — Ezzel szemben a Szovjetunió mindig szót ért velünk, mint legjobb barátunk és nemzeti érdekeink védelmezője. A német kérdés különböző alakulása a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország területén elsősorban az irántunk való viszonnyal kapcsolatban, népünk előtt a Szovjetunió békejavaslatainak helyességét bizonyítja. A Szovjetunió azt javasolja, hogy Németország egyesítésével hozzanak létre valóban békeszerető, demokratikus államot és alkossák meg Európában a kollektív biztonság rendszerét. Mindez nem utópia. A béke gondolata a második világháború után mélyerí gyökerezik minden nemzet szívében, ezért a Szovjetunió békepolitikája világszerte a dolgozó nép határtalan rokonszenvével és támogatásával találkozik. A nemzetközi feszültség enyhült, és megerősödtek a béke fenntartásának reményei. De a háború veszélyét még távolról sem szüntettük meg végérvényesen. A harc a béke megőrzéséért tovább tart. Nekünk is szorgos munkánkkal hozzá kell járulnunk a világ békéjének megőrzéséhez. Ezért a jövőben is híven követjük drága Klement Got'wald elvtársunk jelszavát: „Építsd a hazát — erősí'ted a békét!

'J A haza építése azt is jelenti, hogy növeljük védelmerejét. A nyugat-németorszagi események, a revanshangulat, a nyugati bajorországi határainkon végbemenő provokációk azt bizonyítják, hogy népünket még mindig fenyegeti a kapitalizmus ordas törvénye, amelynek értelmében az erősebb felfalja a gyöngébbet. Fel kell tehát készülnünk arra, hogy az újkori „keresztes vitézeket", akik új Lidicét készítenek népünk számára, olyan emlékezetes fogadtatásban részesítsük, amilyet a középkori kereszteslovagok kaptak a husziták népétől. Néphadseregünk szilárdan őrködik népének szabadsága felett és ma képes is rá, hogy bármilyen támadónak ilyen leckét adjon. A szocializmus alapjai nemcsak népünk jólétének, hanem annak az erőnek és hatalomnak az alapjai is, amely képes megvédeni szabadságát. A szociálista ipar, elsősorban a nehézipar fejlődése, hatalmas termelési bázist létesített, amely korszerű fegyverzettel látja el néphadseregünket Nagy tanítónk, a szovjet hadsereg tapasztalatait kitartóan alkalmazva a katonák nevelésénél év kiképzésénél, néphadseregünk százszázalékosan harcképes fegyveres erő lett. Tisztikara, amely elsősorban a dolgozó nép fiaiból áll, fejlett politikai öntudatával és sokoldalú harci felkészültségével biztosíték arra, hogy szükség esetén minden körülmények között képes győzelemre vezetni a reábízott katonákat. Néphadseregünkkel vállvetve védelmezik népünk békés munkáját a belügyminisztérium fegyveres alakulatai, valamint a határőrség és a belső őrség egységei. Az üze mek biztonságát a munkásosztály fegyveres ökle — a népi milícia őrzi. Valamennyi fegyveres erőnket áthatja az az egységes és elszánt. akarat, hogy tökéletesítsék harci tudásukat, mesterien elsajátítsák" a harci technikát és éberen őrizzék a szocializmus építését belső és külső ellenségeinkkel szemben Népünk a maga erejéből építette fel győzhetetlen honvédel| mét. A Szovjetunióhoz fűződő szövetségünk megsokszorozza e védelem erejét. Népünk az első szocialista nagyhatalmat — a hatalmas Szovjetuniót választotta szövetségeséül. hogy soha többé ne maradjon magára az ellenséges túlerővel szemben. A szovjet néphez fűződő hűséges szövetségünk egyben hatalmas támaszunk a szocializmus építésébei^ A Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatai hozzásegítenek ahhoz, hogy kommunista pártunk teljesíthesse nagy történelmi küldetését — elvezesse népünket a szocializmus végső győzelméhez. A nagy szovjet föld, az épülő kommunizmus nagy példakép nemcsak a mi népünk, hanem az egész emberiség számára is. Ez évben nyitották meg Moszkvában a mezőgazdasági kiállítást, amely nemcsak a szovjet népnek, hanem az egész világnak megmutatja, hogyan biztosíthatjuk a szocialista elvek alanján megszervezett mezőgazdasági nagytermeléssel, a gépesítés maximális kihasználásával az élelmiszerek bőségét és hogyan fokozhatjuk ennek révén a nemzetek életszínvonalát és jólétét. Az idén helyezték üzembe az első atomerőhajtású villamostelepet; ezzel újfent bebizonyosodott a szovjet tudomány és technika elsősége, úttörő szerepe, amely fontos tényező a nemzetek és az egész emberiség jólétének biztosítására irányuló törekvésben. Mindezek a tudományos felfedezések és munkaeredmények óriási jelentőségűek nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész emberiség szempontjából is, különösen pedig a világbéke megőrzése és fenntartása szempontjából. Ezek a nagyszerű eredmények, amelyeket drága kommunista pártjának vezetésével ért el a szovjet nép, bizonyítják a szocialista rend fölényét a kapitalizmussal szemben és lelkesítik nemcsak a béketábor, hanem az egész világ dolgozó népét is. De ne feledjük, hogy a hős szovjet nép lelkes munkája mellett semmiféle pénzügyi és anyagi áldozatot sem kímélt annak elérése érdekében, hogy az atomenergia titka "ne maradjon a kapitalista kizsákmányolók kizárólagos tulajdona, mint zsarolásaik eszköze. A szovjet nép ma már nem áll védtelenül az atomfegyverekkel szemben, amelyek sdgitségével a nyugati imperialisták valóra akarják váltani világuralmi törekvéseiket. A szovjet nép szabad élete fölött a szovjet hadsereg őrködik, amely nemcsak ismeri a mindenfajta atomfegyvereket, hanem mesterien tud bánni! is velük. Ezzel meghiúsította a háborús gyújtogatok támadó terveit és mérhetetlenül \ megszilárdította a béke védelmét. Az emberiség sorsa jó kezekben van. A béke ellenségeinek további kísérletei is kudarcot vallanak; a szovjet nép tántoríthatatlanul továbbépíti a kommunizmust és a világon biztosan diadalt ül a béke. E hatalmas szövetséges oldalán népünknek nem kell aggódnia a jövője miatt. Országépítésünk sikerei tanúsítják, hogy népünk tud dolgozni, kormánydzni és gazdálkodni. Fölösleges bizonygatni azt is, hogy ez ideig nem oldhattuk meg gazdaságunk minden problémáját, nem szüntethettünk meg minden hiányt és nehézséget. Népünk a szocializmus építése során sok sikert ért el, de láthatunk kudarcokat is, hibákat és fogyatékosságokat. E gyöngéket, hiányokat joggal bírálják és különösen ma sokkal nagyobb felelősségtudattal kell törekednünk megszüntetésükre. Éppen azok a tapasztalatok, amelyeket népünk a nehézségek és akadályok legyőzéséért harcolva szerzett, és amelyekhez már óriási változások, megvalósult változások kapcsolódnak nemzetünk életébe, éppen ezek a tapasztalatok szolgáljanak okulásunkra, hogy a hibák és hiányok ne ismétlődjenek meg és számuk egyre fogyjon. A külföldre szökött maroknyi áruló és néhány hazai szövetségesük hiába igyekszik a szocializmus építésében felmerülő egyes részleges fogyatékosságokat és hibákat arra fölhasználni, hogy a szocializmus ellen uszítsanak és védelmezzék a kapitalizmust. Népünk híres igazságszeretetéről, ezért nem kendőzi és nem hallgatja el azokat a hiányokat sem, amelyek gazdasági vagy közéletünkben tapasztalhatók. Senkitől sem tagadjuk meg a bírálat jogát, amíg a bíráló hűseggel viseltetik szülőföldje iránt, becsületes állampolgára népi demokratikus államunknak és igyekszik elérni a bajok orvoslását. Népünk azonban megtagadja a bírálat jogát mindazoktól, akik elárulták és elhagyták hazájukat, és judáspénzért az ellenség zsoldjába szegődtek. Aki egyszer már elárulta dolgozó népét és hazáját, szülőföldjét, az olyan ember számára nincs többé visszatérés. Érvényes rá a költő szava, aki a nép és a haza nevében intő szóval figyelmeztet mindenkit: „Ha elhagysz engem, én el nem pusztulok, de ha te elhagysz, belépusztulsz!" Ez a sors vár mindazokra, akik szakítottak népünkkel, amely egyszersmindenkorra leszámolt a kapitalizmussal és elhatározta, hogy országát egy akarattal szocialista hazává építi. Ilyen sors vár a kapitalizmus minden ..nyílt és álcázott hívére, hisz ez a társadalmi rend arra ítéltetett, hogy a történelem szemétdobjára kerüljön. Népünk látja, hogy a kapitalista Csehszlovákia viszonyaihoz képest életfeltételei ma jelentősen megjavultak és a kapitalista államokkal összehasonlítva ma sokkal jobb sora van minden szempontból. Ennek ellenkezőjéről senki sem győzheti meg népünket. Mindezt rövid néhány esztendő alatt értük el, egy új társadalmi rend kezdeti kialakulásának éveiben, amikor számtalan nehézséget kell leküzdeni, hisz régi termelési formákról haladóbb, tökéletesebb termelési módra térünk át és ki kell küszöbölnünk a kapitalizmus számos átkos csökevényét, amelyek az emberek tudatába befészkelődtek. Az életfeltételek lényeges megjavítását tulajdonképpen már a szabad élet küszöbét átlépve értük el és ugyanakkor jelentősen felülmultunk minden eredményt, amellyel a kapitalista gazdálkodás fejlődésének hosszú esztendei során, virágzása idején dicsekedhetett. Népünk joggal meg van győződve arról, hogy a jövőben a szocialista országépítés továbbfejlődésével még jobban megjavítja, tökéletesebbé teszi életfeltételeit, gyarapítja jólétét és megingathatatlanná teszi a békét. Nincs ma olyan erő, amely eltorlaszolhatná népünk előtt az utat, mely a szocializmus győzelméhez, a jóléthez és a békéhez vezet! Nincs a világgn olyan erő, amely megakadályozhatná a béke végső győzelmét! Éljen hős népünk — a szocializmus építője! Éljen a Nemzeti Front megbonthatatlan egysége! Éljen gyönyörű népi demokratikus hazánk!