Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-18 / 279. szám, csütörtök

1954. november 18. UJ5Z0 "7" A János vitéz" és még néhány kérdés Kacsóh Pongrácz és Bakonyi Kálmán félévszázaddal ezelőtt keletkezett örökszép daljátéka a »János vitéz«, melyet szín játszócsoportjaink sűrűn játszanak, idén ŐSSZPI nagy sikerrel szerepel a Csemadok losonci színjátszóinak műsorán is. Ha erről a losonci bemutatóról ma lapunkban írunk, tesszük ezt elsősorban azért, hogy megállapíthassuk: a losonciak értékelendő szép kultúrmunkát végeznek, előadásuk a csoport erős fejlődéséről, egeszségedő helyzetéről tanúskodik és jogosan kelti a reményt, hogy a jövőben igényesebb, nagyobb feladatokkal is sikeresen megbirkózhat. Daljátéknál, színműnél egyaránt fontos, hogy a szereplők kitűnően, súgó nélkül, hibátlanul ismerjék szerepüket. Ez a biztos szereptudás lehetővé teszi, hogy játékuk hitelesebben, átéltebben hasson. A losonciak ennek a követelményeknek jól megfeleltek, de Kovács Kató rendezői munkája más pozitívumukat is hoz: a főszereplők mellett a kisebb epizodisták is nagyjában megállják a helyüket, a karénekek nem akadoznak és a daljáték fináléi zavar nélkül peregnek, ahogy általában az egész előadásnak pergő, friss a ritmusa. A technikai kivitelezés, a díszletezés és világítás — Duray Endre munkája — és a Sárai Sára betanította táncok szintén emelik a daljáték előadásának színvonalát. A népes szereplőgárdából Péter Sándor emelkedik ki Bagó szerepében. Hangja kellemes, Játéka átélt és mozgása biztos. Szvetlik Lászlóné érzéssel játssza Iluskát és hanggal is győzi szerepe nehézségeit. Csaszlovszky János francia királya kitűnő, éneke és mákázása derűt fakasztó, ugyanígy Csaszlovszky Jánosné, a francia királylány alakítója méltán megérdemli kellemes hangjával és rokonszenves megjelenésével a tapsokat. És ki kell még emelnünk a mostoha nehéz szerepét játszó Takács Józsefnét. A losonci együttesnek ez az öt színjátszója nagyjában tisztában van már a tehetség hármas mértékével, a színészi magatartás, a színészi alakítóképesség és színészi egyéniség követelményeivel. Ez a tudat teszi játékukat átéltté és emeli túl a műkedvelői színvonalon. Ugyanekkor azonban nem térhetünk napirendre a János vitéz elő'adásának egy zavaró momentuma, rendezői hibája felett, amely sajnálatosan nemcsak lx>soncon, hanem másutt is előadódik e varázsos melódiájú, szívet-lelket gyönyörködtető, meséjében lebilincselően költői daljáték előadásánál. A közönség helytelen visszhangjáról van szó, amikor a toborzójelenetnél kibontják a háromszínű magyar • lobogót. Mire vall, hogy ilyenkor a nézők egy része tapsban tör ki? Mire vall, hogy ez a taps óhatatlanul magával ragadja azokat is, akik meggondoltabb pillanataikban maguk is rádöbbennének, hogy •helytelenül, sőt egyenesen károsan reagálnak? P Május elsején, a Munka ünnepén vagy más ünnepi alkalmakkor szívesen lobogtatjuk a népi demokráciák zászlai között a magyar zászlót is. örömmel tapsolunk a pirosfehér-zöld színeknek, mert ez az örömünk és tapsunk ilyenkor a proletár szolidaritásunk őszinte kifejezője. De semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a János vitéz előadásain kirobbanó taps nem ennek a szolidaritásnak szól és nem népeink megbonthatatlan baratságának szolgálatában csattan fel. Nem kétséges, — a kassai eset js világosan tanúsította — hogy bizonyos kispolgári elemek meggondolatlan tüntetése, egy maradi, hazafiatlan magatartás kifejezője ez. amely megbontója a magyar és a szlovák nép őszinte barátságának és gátolja menetelésünket azon a közös úton, amely a békéhez, borútlan boldog jövőnkhöz vezet. —J Semmi esetre sem tartjuk kívánatosnak, hogy népi színjátszóink álljanak el a János vitéz játszásától. Elszíntelenítenék, elszürkítenék ezzel műsorukat és megfosztanák dolgozó népünket attól, hogy pihenő óráiban e daljáték bűbájos J meséjével és üde énekével felfrisj sítse magát. De ha szín.látszócsoportjaink a nemzeti gyűlölködésnek, a. kútmérgezésnek még leghalványabb gyanúját is kerülni akarják, a rendezők a János vitéz lobogójeleneteinél törekedjenek törénelmi hűségre, vagyis nézzenek utána, miféle tanulságot vonhatunk le a történelemből. Ez a törekvéü

k minden félreértést eloszlatna és a nézők egy részének helytelen ' reagálását is nyomban megszüntetné. A János vitéz történetének lejátszása idején, a múlt század első évtizedében, a napoleoni háborúk alatt a lobogó sárga-fekete volt, tehát a gyűlölt Habsburg-ház színeit viselte. A piros-fehér-zöld nemzeti szín csak az 1848-as szabadságharc idején állíttatott vissza ősi jogaiba. Joggal feltehetik rendezőink a kérdést, hogyan oldják meg akkor helyesen a lobogójelenetet, hogy egyfelől ne csökkenjen a hatása, másfelől ne adjon helytelen reagálásra, félreértésre alkalmat Miután teljesen értelmetlen és helytelen volna sárga-fekete zászlót lobogtatni, ami pontosan fedné a történeti hűséget, leghelyesebb, ha a Rákóczi-kor aranyhímzéses vörös zászlaját lobogtatnák-a Pro libertate felírással. A losonciak előadásainak várakozáson felüli sikere a jól összeforrott együttest elmélyült munkára. további darabok gondosabb előkészítésére, igényesebb feladatok vállalására kötelezi. Vájjon a Csínom Palkó előadására vállalkozzanak-e? Kérdésükre inkább Csizmarek Mátyás »Borjú« című ví

o

iátékát vagy e darab operettváltozatát, a Boci, boci tarkát ajánljuk. Ha ugyanis a kassai Nemzeti Színház Csinom Palkó bemutatójának ugyancsak kispolgári elemektől kiváltott káros visszhangjára gondolunk, határozottan el kell tanácsolnunk a losonciakat a Csinom Palkótól, nehogy ott hasonlo jelenetre kerüljön sor. Bármennyire örvendetes az a tény, hogy a kassai Nemzeti « Színház magyar daljátékot játszik és bármennyire csak a legnagyobb elismerés és elragadtatás hangján szólhatunk a Kossuthdíjas Farkas Ferenc muzsikájáról, nem tartjuk kívánatosnak a Csinom Palkót a mi műkedvelőink színpadjain, amíg egyes helyeken a rossz reagálás veszélye fenyeget. Hadd csendüljenek fel mmél gyakrabban a rádióban a János vitézhez hasonlóan gazdagon áradó bűbájos melódiái, hadd tűzze műsorára Prágában a karlini OperettSzínház, — ott nem fenyeget a félreértésekre alkalmat adó helytelen reagálás veszélye és ezért tiszta szívvel örülhetünk a magyar muzsika ottani sikereinek. A Csinom Palkóval kapcsolatban egyébként helyeselhetők Ľudo Zúbeknek a Pravdában a daljáték történelmi hátteréről tett megjegyzései. Talán túlzás volna ilyen daljátéknál teljes történelmi szavahihetőséget követelni, de bizonyos alapvető' szempontokról nem feledkezhet meg a librettó írója és nem festhet olyan képet, amely a nézőt félrevezetheti. Tudvalevő, hogy az akkori Magyarország egész népe egy szívvel-lélekkel lázadt a hííbsburgi önkény és elnyomatás ellen. A magyarok mellett az első sorokban ott küzdöttek az ország többi népei: szlovákok, ukránok és románok. A csaták nagy része éppen Szlovákia területén zajlott le és a szlovák nép tömegestül sereglett Rákóczi zászlaja alá, mert-Rákóczi győzelmétől várta, hogy véget ér nagy nyomora, megszabadul a gyűlölt Habsburg-ház generálisainak és a labancoknak sanyargatásaitól. Mindjárt a felkelés kezdetén hétezernél több szlovák harcolt a kurucok soraiban és nem egy szlovák szerzett magas rangot a seregben, mint például a kosztolányí Jávorka Ádám, aki ezredesi rangig vitte. A daljáték szövegkönyvének írói mindezekről a történelmi tényekről megfeledkeznek, ahogy egyáltalában igen szűkre szorítják a nép szerepét és ezzel megfosztják igazi hitelétől a mondanivalót. Zúbek helyesen figyelmeztet cikkében, ahogy hiba volt a múltban, hogy szlovák írók (például Tomášik) a kuruc-eseményeket tisztára szlovák szemmel nézték, mintha a harcok hősei csak szlovákok lettek volna, hiba a magyar daljáték egyoldalúsága, melynek eredményeként a mondanivaló akaratlanul is nacionalista színeződést kap. Ezzel a ténnyel nekünk, akik a legélesebben küzdünk a sorainkban még megnyilvánuló burzsoá nacionalizmus tünetei ellen, számolnunk kell. Ami a Magyar Népköztársaság nézőközönsége előtt talán nem tűnik fel hibának, nálunk más színezetet kap. mint ez a Csinom Palkó esetében Kassán megtörtént. De történt ez a »Rákóczi hadnagya« című színes magyar történeti filmnél is, amely idén nyáron munkásfilmfesztiváljíünk műsorán szerepelt és amelynek további előadásait filmszínházainkban nem várjuk. Az ok itt csaknem ugyanaz, mint a Csinom Palkó esetében. A történelmi film rendezője a jelek szerint szűkebb szempontoktól vezettetve megfeledkezett arról, miféle hatást válthat ki a film előadása az ország határain túl. történetesen nálunk. Tagadhatatlan, hogy Barabás Tibor, a forgatókönyv írója — ellentétben a Csinom Palkó librettójának íróival — számolt a Rákóczi felkelés népeket átfogó nagy történelmi ténvéről, sajnos azonban a kivitelezésben ez a dicséretes szándék igen kevéssé érezhető. Annál erősebben ötlik szemünkbe ez a fogyatékosság, miután az egész film cselekménye itt nálunk. Nyitrán, a Vág partja mentén és Kassán játszódik le. .Igaz, hogy a. szövegkönyv szerint a portyázásra induló Bornemissza sztrázsamestert és társait szlovák tuta.josok mentik meg az üldöző labancok elől. de a kivitelezésben a megmentők szlovák mivolta fél se tűnik, még kevésbé 3Z a tény. hogy ezzel a tettükkel a magúk életét teszik kockára. S amíg egyfelől a közös eszmények, a szlovák néppel együtt folytatott felszabadító harc oly kevéssé, illetve egyáltalában nem kerül kihangsúlyozásra, másfelől, Bornemissza^ Rákóczi rétheí származású hadnagya egyetlen népi ellenfelének és szerelemben vetélytársának szlávos neve sajnálatosan rossz érzést vált ki a jóhiszemű szlovák nézőben, aki joggal kérdheti: a labancok, az áruló magyar urak tömegében miért kellett Suhajda névvel illetni a film legalattomosabb, legellenszenvesebb figuráját? Hogy ez nem történt tudatosan, arra biztosíték a film forgatókönyve írójának, Barabás Tibornak számtalan esetben igazolt proletárnemzetközisége és harcos kommunista magatartása. De a hiba mégis megesett és félreértésre adhat alkalmat. Minden ellentét, amelyet a múlt világa támasztott országaink népei közt, jónak bizonyult arra. hogy a kizsákmányolás tényéről elterelje a figyelmet, megbénítsa a megbékélést és a közös munka érdekeit szolgáló törekvéseket. Az urak rendjének minden nemzetiségi ellentét kapóra .jött, mesterségesen szította is a gyűlölködést, hogy alátámaszthassa vele az erőszak hatalmán épült uralmát. Ma a helyzet merőben más. Épülő új rendünk szinte emberfeletti munkát végez ezen a téren is, rendbehozza azt a sok hibát, s mulasztást, jóváteszi azt a tengernyi bűnt, amit a múlt világa évtizedek és évszázadok alatt vétett és felhalmozott. Életünkben ma nem tűrhetünk olyan jelenségeket, amelyek zavarják együttélésünket. Ellenkezőleg: hadd igazolja éppen kultúrmunkánk a legmélyebben, hogy győznie kell az eszmének, a barátság és testvériség gondolatának, amely mindannyiunkat egy táborba toboroz és arra ösztönöz, hogy bízzunk egymásban, segítsük és lelkesítsük egymást abban a közös harcban, amely békénkért és jövőnkért folyik. Bátky László—Gály Iván A Nemzeti Front jelöltjei Sok ember száll le a vonatról. Kutatóan nézek a tömegre és azon töprengek, hogy meiyik is lehet Brida elvtárs. Végül elhatározom magam és megállítom az egyik csoportot, amely éppen mellettem halad el. — Kérem, nem ismerik véletlenül' Brida elvtársat? Egy alacsonytermetű, ráncos arcú férfi lép elő: — Én vagyok az. A véletlen folytán tehát az első kísérletre megismerkedhettem a tornaijai választókerület nemzetgyűlési képviselőjelöltjével. Brida elvtárs lakása felé haladunk. Egy szekér áll meg mellettünk és nagy hanggal szóinak le az ülésről Brida elvtárshoz: — Česť práci! Gratulálok a jelölésedhez. Nálunk mindenki rád fog szavazni. Sok sikert kivártok! Ebből is azt következtethettem, hogy Brida elvtárs nagyon közkedvelt az egész járásban. Nom is csalódtam. — 1946-ban kerültem erre a vidékre — kezdte mesilni múltját Brida elvtárs. — Akkoriban nagyon szomorú volt itt a helyzet. Engem a párt küldött ide, hogy mint régi kommunista új mederbe tereljem a falu életét. Bevallom őszintén, nincs sok iskolám. De az élet megtanított az emberekkel bánni. — Még ma is emlékszám arra, amikor először mentem el s.'u.'cfalumból kenyér után. A széplakapáti egyházi birtokon próbaltam szerencsét, de rosszul iártam Otthon mindig igazságra neveltek. így nem bírtam az igazságtalanságo kat. melyeket ezen a birtokon láttam. Nem is maradtam ott sokáig Széplakapáton még halvány fogalmam sem volt a politikáról még azt sem tudtam, hogy mi u a munkásmozgalom. Csak később, mikor kikerültem Franciaországba, kezdtem öntudatra ébredni. Itl léptem be a Vörös Szakszervezetbe és később a pártba. Megtanultam. hogy mi az a munkásszolidaritás, mi az a sztrájk és mi az, harcolni az emberek jobb és szebb jövőjéért. — Ez a többéves tapasztalat és a fasizmus elleni harc készített elő engem a legjobban arra, hogy a felszabadulás után helyt tudjak állni itt Riečkán. Mint a helyi nemzeti bizottság elnöke kezdtem működésemet. A község lakossága eleinte hidegen fogadott, de mikor látták, hogy ügyes-bajos dolgaikat a lehetőség szerint helyesen orvosion

1, mindig többen és többen fordultak hozzám bizalommal Mikor 1950. év végén saját kérelmemre felmentettek funkcióm alól, a szövetkezet megalakításához kezdtem. Azóta a szántóföldek már régen egyesítve vannak és ott d'srlenek a domb alián az új, nagy, közös istállók. A falu apraja-nagyja bent dolgozik a szövetkezetben. Kicsi a szövetkezetünk, de annál mélyebb gyökeret vert az emberekben a szövetkezeti gondolat. Ma már sen<i sem tudna a szövetkezet nélkül élni községünkben — Szerintem a becsületes munka és a nénpe] szembeni őszinteség volt a fő tényezője annak, hogy Riečka község lakossága megszeretett. A párt iránti hűségem és a nép szeretete eredményezte azt, hogy ma nemzetgyűlési képviselődnek jelölnek. Azt hiszem Brida elvtárs szavai a legjobb bizonyítéka annak, hogy Riečka község lakosai, a választókerület választói megbíznak képviselőjelöltjükben. Az akcióterv teljesítéséről és a november 28-i választásokról tárgyalnak a királyhelmeci polgárok Most a napokban az agitációs központ meleg, otthonos helyiségében összegyűltek Királyhelmec három kerületének polgárai, hogy elbeszélgessenek az őket képviselő nemzeti bizottsági tagokkal a városunkat, járásunkat, országunkat érintő problémákról és eseményekről. Bodnár Béla, a HNB elnöke üdvözölte a jelenlévőket és beszámolt a májusi választásoknál elhangzott akciótervek megvalósításáról. A nemzeti bizottságokba való választások óta a szentesi, perbenyíki, géresi külső városrészekbe bevezették a villanyáramszolgáltatást. A májusi választások alkalmával kifejezett kívánságok teljesültek, használhatják a rádiókészülékeket, villanyfelszerelési tárgyakat, hallgathatják a helyi hangszóró híreit, ami nagy könypyebbséget jelent az ottlakók számára. Ugyanakkor a város szépítésére is gondot fordított a HNB a munkálatok befejezéséhez közeledik a polgáraink pihenésre szolgáló két park is. A dolgozó anyák legnagyobb megelégedésére az új I1NB áldozatkész igyekezettel megvalósította a napközi otthont, amely ma már áldásosán működik és sok más eredményről számol be Bodnár elvtárs a továbbiakban Rátér országunk nagyjelentőségű esemé nyének, a nemzetgyűlésbe és Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásoknak megbeszélésére. Ismerteti Dobos és Éerta elvtársaknak a Nemzeti Front jelöltjeinek munkásságát és életrajzát. A választók élénken érdeklődtek a választások lefolyása és az iránt, milyen módon fogják Dobos; és Berta elvtársak majd tolmácsolni járásunk problémáit a nemzetgyűlésben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban. A beszélgetés legünnepélyesebb pillanata volt, amikor a 79 éves Kocsis bácsi szólalt fel, rámulatott arra, hogyan történtek a választások az ő idejében. — Az én időmben — mondja Kocsis bácsi, — arra szavaztak. aki nagyobb hordót gurított be és aki a legnagyobb felelőtlen ígéreteket tette. Mikor az én volt gazdámat, báró Majláthot Tályári országgyűlési képviselőnek jelölték, csak úgy hullott a szivar, mint az eső, csakhogy megnyerja magának a megtévesztett és becsapott polgárokat. Utána bizony nem láttuk mi a képviselőnket, mert elment üdülni a Balatonra és Abbáziába, ahol villái voltak. —"Ötvenhat évet éltem le anyóval nehéz, keserves munkáséletet, - mondja — de most öregségünkre megvan a nyugodt, békés megélhetésünk családom körében. — És csillogó szemmel, büszkén néz leányára, — Haraszty Juliára, aki a helyi nemzeti bizottság tagja és szintén eljött, hogy részt vegyen a beszélgetésen körzetének polgáraival. Subert elv'ársnő felszólalásában elmondja, hogyan gondoskodnak az újonnan megalakított napközi otthonban az iskolaköteles gyerekekről. — Fiamat kerestem és bementem délben, amikor éppen ebédnél ültek a gyerekek és láttam, hogy az én fiam és a többi gyerekek píilykapecsenvét ettek tört krumplival^ a légfinomabban elkészítve. Subert elvtársnő rámutatott arra, hogy ezt a nagy gondoskodást v és szeretetet, amelyet pártunk és kormányunk a gyermekeink ellátásában és nevelésében tanúsít, csak úgy tudjuk meghálálni, ha munkahelyünkön mindnyájan a legjobbat, a legtökéletesebbet nyújtjuk. A helyi nemzeti bizottság tagjai azután felkérték a választókat, hogy a november 28-án sorra kerülő választásoknál ugyanilyen bizalommal adják le szavazatukat a képviselőjelöltekre, amint azt május 16-án tették. Minden remény megvan arra, hogy a két új képviselőielölt a legmagasabb államhatalmi szervben a legnagyobb odaadással fogia képviselni járásunk iisveit Adler Magda, Királyhelmec-