Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-18 / 279. szám, csütörtök

1954. november 18. UJ SZ0 3 S pirf és a kormány politikájának céila i dolgozó nép Isiét® ás iioldapiia Dr. A. Cepička hadseregtábornok, a miniszterelnök első helyettese és nemzetvédelmi miniszter 1954 november 14-én Kromeŕížben megtartott beszédéből Drága barátaim, elvtársak! őszintén és teljes szívből köszönetet mondok önöknek, valamint a kroméŕjži választókerület minden dolgozójának azért a megtisztelő, nagy bizalomért, amelyet azzal fejeztek ki irántam, hogy a Nemzeti Front nevében engem jelölnek népi demokratikus köztársaságunk nemzetgyűlésének képviselőjéül. Minden erőmet megfeszítve munkálkodom majd népűnk és szép hazánk javán, nogy rnéltó legyek e bizalomra, amely egyúttal kifejezésre juttatja bizalmukat Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt is. Amennyiben az ' önök választása következteben megbíznak e funkcióval, úgy a belőle következő minden feladatot annak a legnagyobb mérvű felelősségnek a tudatában teljesítem amelyet önök iránt, Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt, amelynek tagja vagyok, egész dolgozó népünk és szocialista országépitésünk ügye iránt érzek. A kommunista párt és a Nemzeti Front kormánya politikájának egyetlen értelme, dolgozó népünk jóléte és boldogsága. Pártunk politikájának célja az, hogy .hazánkat a megelégedett állampolgárok boldog otthonává tegye és biztosítsa országunkban a tartós és zavartalan békét. Pártunk megalakulása első percétől kezdve népünket és hazánkat szolgálja, s politikájának célja az, hogy felépítse a nép szabad államát, megszilárdítsa önállóságát, függetlenségét és sérthetetlenségét, biztosítsa szülőföldünk határait minden idegen támadás ellen Ma már nem a messze jövő vágyálma, hanem gyönyörű és eleven valóság az az elképzelésünk, hogy olyan boldog országot építsünk, ahol nincs nyomor, éhség, gazdasági válság és munkanélküliség, olyan szabad és erős államunk legyen, amely nem játékszer a kapitalista nagyhatalmak kezében és nemzetünket végre ne zsákmányolja ki a hazai és külföldi töke. Hosszú esztendők megalázása) és szenvedései után a cseh és a szlovák nemzet végre elérte nemzeti és gazdasági szabadságát. Derék népünk, miután a diadalmas szovjet hadsereg felszabadította a hitlerista fasizmus igája alól, egyszer s mindkorra leszámolt a kapitalizmus uralmával is. Megtörtük a kapitalisták hatalmát, akik uralmukban tartották és szipolyozták a cseh és a szlovák nép minden erejét és akik a legfőbb okai voltak a nép alacsony életszínvonalának; ezzel megteremtettük annak alaptevő feltételeit, hogy a felszabadult emberi munka nemzeteink boldogságának, gazdagságának és jólétének forrása legyen és e forrásból jusson minden állampolgárnak, aki becsületesen dolgozik. Cepička elvtárs ezt követően számos meggyőző példával bizonyította a társadalmi és egyéni életszínvonal rohamos emelkedését. megmutatta továbbá, mit kell tennünk, hogy a nép anyagi és kulturális színvonala tovább emelkedjék Még véletlenül sem gondolhatnánk gazdaságunk továbbfejlesztésére és az életszínvonal további emelkedésére, elsősorban a közszükségleti cikkek árának leszállítása és a társadalmi fogyasztás növelése révén, ha megtorpanni a munkatermelékenység fejlődése és ha nem biztosítanánk a munka termelékenységének olymérvű növekedését, ahogyan azt az állami terv feltételezi. Csakis abban az esetben, Jia minden dolgozó együttes igyekezetével, minden munkahelyen, minden gyárban és a falvakon olyan értéket hozunk létre, amelyek csak az emberi munka, a növekvő munkatermelékenység gyümölcsei lehetnek, csakis ebben az esetben biztosíthatja kormányunk, hogy ennek az együttes igyekezetnek az eredményeit igazságosan osztjuk el mindazok között, akik megteremtésükben részt vettek. Alapjában téves az a nézet, hogy az életszínvonal emelésének politikája és leglényegesebb része, a fogyasztási cikkek árának leszállítása csak adminiszt ratív, költségvetési-pénzügyi kérdés lennem Éppen ezzel kapcsolat ban államunk minden polgárának meg kel U értenie, hogy a namzet és mindA egyén jólétének, gazdagságának legfőbb és egyedüli forrása az emberi munka és e munka termelékenységé. Országunkban felmérhetetlen lehetőségeink vannak arra, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti időszakban biztosítsuk mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés szüntelen, fokozatos gyarapodását és ezzel lehetővé tegyük a fogyasztás állandó növelését. Kevés ország van a földön, amely hazánkhoz hasonló nagy természeti kincsekkel, fejlett iparral rendelkeznék, és amelyet a mienkéhez hasonlóan szorgalmas, munkás nép lakna. Óriási lehetőségeinket bizonyítja az a tény, hogy országunk anyagi és kulturális színvonalának *agadhatatlan emelkedését rövid néhány esztendő alatt értük el, annak ellenére, hogy munkánknak még sok a gyöngéje, sok benne a? •olyan hiba, amely nagy pénzügyi, anyagi veszteségeket és károkat okoz. Gondoljunk csak arra, hogy a selejt, a munkamulasztás és munkaerő-hullámzás, a normánfelülj készletek halmozása óriási károkat okoz, amelyek milliárdokra rúgnak. Mennyivel gyorsabban emelhetnők életszínvonalunkat, mennyivel gyakrabban és messzemenőbben csökkenthetnők a közszükségleti cikkek árait, mennyivel nagyobb összegeket fordíthatna kormányunk egészségügyi, iskolaügyi és kulturális célokra, ha munkahelyeinken végleg megszűnnének ezek a fogyatékosságok! Nem állhat meg az olyan társadalmi rend, amely képtelen biztosítani a termelőerők tartós fejlődését. Az emberiség történelme arra tanít, hogy a kapitalizmus azért győzedelmeskedett a hűbériség fölött, mert a munka megszervezését magasabb fokra fejlesztette és ezzel biztosította a munka termelékenységének a hűbériség koránál nagyobb arányú növekedését. Előttünk is az a feladat áll, hogy a szocializmusnak a kapitalizmus felett aratott győzelmét azzal szilárdítsuk meg, hogy szüntelenül növeljük a munka V'rmelékenységét, mégpedig egész gazdasági életünkben, minden munkahelyen, nemcsak az ipari termelésben, hanem a mezőgazdaságban is. Az életszínvonal emelkedése lehetetlen, ha nem növeljük lényegesen az élelmiszerek, elsősorban a hús, a tej és a zsiradékok, valamint a közszükségleti cikkeket gyártó ipar részére termelt hazai nyersanyagok termelését. Ez ma a mezőgazdasági termelés legfőbb és elsőrendű feladata. A külföldről behozott élelmiszerek csak pótolhatják, kiegészíthetik hazai termelésünket), de közellátásunkban a döntő szó parasztjainkat illeti. Egy perc haladékot sem tűr tehát 3fí a feladat, hogy elegendő -menynyiségben termeljünk jóminőségű húst. zsiradékot és más élelmiszereket. Ezt a feladatot csak a mezőgazdasági termelés biztosíthatja teljes egészében, vagyis a szocialista és a magánszektor együttesen. Nagy tévedés lenne, ha az* képzelnénk, hogy ezt a feladatot ma csak az állami gazdaságok és egységes földművesszövetkezetek mezőgazdasági termelése biztosithatja, bár általában jobb termelési eredményeket érnek el, mint a magánszektor. Országunkban a termőföld felét egyénileg gazdálkodó parasztok művelik. Ebből a tényből csakis arra az egyetlen lehetséges következtetésre juthatunk. hogy segédkezet kell nyújtani a termelési feladatok biztosításánál nemcsak az állami gazdaságoknak és az egységes földművesszöye'kezeteknek, hanem egyénileg gazdálkodó parasztoknak is Semmiféle halasztást nem tűr ez a szerfölött felelős feladat, hogy előbbre vigyük mezőgazdasági termelésünket. A párt és a kormány kötelességünkké tette, hogy minél előbb biztosítsuk a mezőgazdasági termelését fokozását. Ha el akarjuk érni a mezőgazdasági termelés e gyors fellendülését, minél szélesebbkörűen biztosítanunk kell a termelők anyagi érdekeltsége elvének érvényesülését. Az ipari termeléshez hasonlóan a mezőgazdaságban is az anyagi érdekeltség elvének bármily megsértése nemcsak gyengíti, hanem valósággal megbénítja a termelést. A mezőgazdasági termelők anyagi érdekeltségenek növekedése és anyagi jóléte nélkül nem érhetjük el a mezőgazdasági termelés mihamarabbi gyarapodását. A viszonyok politikai és gazdasági fejlődése ma lehetővé teszi, hogy következetesen valóraváltsuk e fontos elveket, amelyek a tömegek alkotó kezdeményezésének forrásai. A munkásosztály oldalán a dolgozó parasztság is harcolt a kapitalizmus ellen, a népi demokrácia győzelméért. A népi demokratikus állam valamennyi dolgozó állama, — a munkásoké, dolgozó parasztoké és értelmiségieké — és ez az állam céljául tűzte ki, hogy biztosítsa valamennyi réteg jólétét, tehát a dol- gozó parasztságét is. Minden dolgozó,, tehát a dolgozó paraszt is reménykedik a jobb életben és e remény valóraváltását népi demokratikus államától várja. E reményében nem szabad csalódnia. A szocializmus építésének fejlesztésében és megszilárdításában fontos szerepet játszik az a körülmény, hogy a dolgozó állampolgárok tekintet nélkül nemzetiségükre, politikai meggyőződésükre és vallásukra, elégedettek legyenek az államban uralkodó viszonyokkal. A szocializmus építése semmivél sem könnyebb a kapitalizmus elleni harcnál. Az országépítés alappillére a nép és a nemzet egysége és ennek az egységnek a magva a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. A munkásosztály a dolgozó parasztság nélkül nem lenne képes jól kormányozni, sem pedig jól gaz. dálkodni. Hazánkban a szocializmus építésének hajtóereje a nép megbonthatatlan egységének fennkölt eszméje, amely a Nemzeti Front hazafias szervezetében jut kifejezésre. E hazafias erő szülte alkotó munkánk legnagyobb sikereit, leggazdagabb gyümölcseit. Ezért nem érthetünk egyet semmiféle olyan tettel, amely megzavarja a munkásosztály és a dolgozó parasztság- hű, bevált szövetségét. A CsKP Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya már tavaly ősszel, valamint idén a párt X. kongresszusán megbírálta és elítélte a helytelen mezőgazdasági politikát, amely gyöngíti a munkások és a parasztok szövetségét. Bár az idén e téren bizonyos javulást ertünk el,, amint azt gazdasági eredményeink tanúsítják, mégis érezhető hiányok tapasztalhatók továbbra is a mezőgazdasági termelés egészének biztosítása, valamint a kis- és középparasztoknak nyújtandó konkrét támogatás terén. Gyakran hallható az a panasz, hogy a CsKP Központi Bizottságának és a Nemzeti Front kormányának jó határozatait és intézkedéseit a falvakon nem hajtják végre helyesen. Az állam állandóan nagy pénzbeli és anyagi támogatást nyújt a mezőgazdasági termelésnek. A legutóbbi évben a kormány milliárdos támogatást biztosított a mezőgazdasági termelésnek "abban a hitben, hogy ennek a támogatásnak minden paraszt hasznát látja, szövetkezetben tömörültek és egyénileg gazdálkodók egyaránt és hogy ugyanakkor ez a támogatás biztosítja az élelmiszerek, valamint az iparunk által igényelt nyersanyagok termelésének növelését. A mezőgazdasági termelés fejlesztésére szánt összegek elosztásánál nem jártak el mindig helyesen és igazságosan a kis- és középparasztokkal szemben. Az efféle önkényes eljárással semmiképpen sem érthetünk egyet, mert ellentétben áll a kormánypolitika azon törekvésével, hogy az állami gazdaságok és egységes földművesszövetkezetek termelésének gyarapítása mellett az egyénileg gazdálkodó parasztok is növeljék a termelést. Ezt csakis akkor érhetjük el, ha a vetőmagot, takarmányt, műtrágyát, gépeket, gépállomási traktormunkát nemcsak az állami gazdaságoknak és EPSz-eknek juttatjuk, hanem mindezen juttatások megfelelő és gazdaságilag indokolt arányos részét biztosítjuk az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is. A termelés növelésének útjában áll továbbá egyes esetekben a termelési feladatok és beadási kötelezettségek helytelen és távolról sem valós elosztása is. Kormányunk arra törekszik, hogy e feladatok elosztásánál minden termelőüzemmel szemben igazságosan járjanak el, ismerjék és mérlegeljék valós termelési feltételeiket és lehetőségeiket. Ezért az állami és pártszerveknek nemcsak kerületi vagy járási viszonylatban, hanem az egyes falvakban is naponta foglalkozniok kellene a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Csakis a termelést gátló fogyatékosságok rendszeres és konkrét kiküszöbölésével, amelyet a való helyzet alapos ismeretével és az egyes gazdaságokban a helyszínen hajtunk végre, biztosíthatjuk, hogy nem marad meddő népünk reménye, amelyet mezőgazdasági termelésünk fejlesztése iránt táplál. A hibák orvoslásának csak egy módja van. Haladéktalanul arra kell összpontosítanunk minden politikai és anyagi erőnket s eszközünket, hogy egész mezőgazdaságunkban, a szocialista és a magánszektorban egyaránt fejlesszük a mezőgazdasági termelést. Minden igyekezetünket arra kell összpontosítanunk, hogy minél több szövetkezet gazdálkodjék eredményesen, teljesítse példamutatón termelési feladatait és beadási kötelességeit. Azokban a falvakban, ahol mindmáig nem alakítottak EFSz-et, mindenekelőtt meg kéli szerezni, illetve vissza kell szerezni a kis- és középparasztok bizalmát a szövetkezeti politika iránt. Ezt úgy érhetjük el, ha a párt és az állam képviselői — állami és pártszerveink — ismerik minden paraszt gazdasági lehetőségeit és ha a jó eredmények elérése érdekében tanácscsal és kézzelfogható támogatással segítik őt termelési feladatainak teljesítésében. Ez ma a legrövidebb és legbiztosabb útja annak, hogy megnyerjük a paraszt bizalmát és szeretetét. így teremtjük meg az egységes földművesszövetkezetek további fejlődésének előfeltételeit. A kommunista párt és a Nemzeti Front kormánya sohasem titkolta azt a meggyőződését, hogy a mezőgazdasági kistermelés, amely a termelés egyik régi, elavult formáját jelenti, már ma sem képes biztosítani a lakosság ellátását és még kevésbé biztosíthatja majd a jövőben. Pártunk és kormányunk félreérthetetlenül rámutat arra, hogy falvainkon a szocializmushoz vezető fokozatos átmenet politikai és gazdasági szükségszerűség a fejlődés gazdasági törvényeinek értelmében, amelyekre a szocializmus építése támaszkodik. Nem ' valami mesterségesen szőtt elméletről van szó tehát, hanem életfontosságú szükségletről, amelyet a szocialista társadalom igényei idéztek elö. A szocialista ipar építésében szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a termelőerők fejlesztését elsősorban a gépek maximális kihasználásával és a munka célszerű megszervezésével érhetjük el, A mezőgazdaságban azzal teremthetjük meg a gépi munka kihasználásának előfeltételeit, hogy szükségszerűen áttérünk a közös gazdálkodásra nagy, összefüggő táblákon. Ezek a tapasztalatok továbbá azt mutatják, hogy a régi termelési formáról a,: új termelési formára való áttérés a termelés gyöngítése és a gazdaság megrázkódtatása nélkül is megvalósítható. Ugyancsak ezek a tapasztalatok igazolják, hogy ha" helyesen értelmezik az intézkedések lényegét, nevezetesen, ha az intézkedés elsősorban az egyén és a közösség javát szolgálja, anélkül, hogy bárkit is megkárosítana, úgy az ilyen intézkedés a népnél nemcsak megértésre, hanem tevékeny támogatásra is talál. Annak szüksége, hogy megteremtsük a mezőgazdasági nagytermelés haladó szervezeti formáját, tiszta és nemes szándékokból, célkitűzésekből fakad, elsősorban abból, hogy használjunk a népnek és a hazának. Az átmenet a kistermelésből a szocialista elveken felépülő mezőgazdasági nagytermelésre nálunk az egységes földművesszövetkezetek révén valósul meg. Kezdetben minden új eszme, új termelési forma nehézségekbe és akadályokba ütközik. Az EFSz-eknek, mint az új mezőgazdasági termelési mód úttörőinek éppen ezért segítségre és támogatásra van szükségük. Tekintettel az EFSz-ek felvirágzásának jelentőségére a mezőgazdasági termelés növelésében, a kor-. mány és a kommunista párt támogatja az egységes földművesszövetkezetek működését, ugyanakkor azonban nem tagadja meg a segítséget és a támogatást az egyénileg gazdálkodó parasztoktól sem. A párt és a kormány nem titkolja, hogy az EFSz-eket további fejlődésük érdekében nemcsak pénzbeli és anyagi támogatásban részesíti, hanem megvédi őket a különféle kulákelemekkel szemben is, amelyek a népi demokrácia ellenségeiként megkísérlik, hogy bévülröl bomlasszák az EFSz-eket, vagypedig kívülről izgatnak és uszítanak az EFSz ellen. A Nemzeti Front kormánya szilárdan el van szánva rá, hogy az EFSz-ek fejlesztésénél semmiképpen sem engedi n:eg az önkéntesség elvének megsértését, másrészt viszont nem tűr semmiféle olyan kísérletet sem, amelynek célja az EFSz-ek gyöngítése és fclbomlasztása. Az egységes földművesszövetkezetek léte és fejlődése a hivatalos kormánypolitika része és így a törvények és a rendeletek teljes védelme alatt áll. A mezőgazdasági politika további fontos szakasza az állami begyűjtés. A begyűjtésnek az a feladata, hogy elegendő élelmiszert és nyersanyagot biztosítson a lakosság ellátását és az ipar szükségleteit szolgáló állami alapok számára. Az állami begyűjtés feladata továbbá az, hogy biztosítsa a parasztoknak a mezőgazdasági termékek felvásárlását és előnyős árakkal igazságosan jutalmazza végzett munkájukat. Ezek a feladatok bizonyítják, hogy az állami begyűjtés fontos társadalmi, politikai és gazdasági hivatást teljesít. Ezért nem engedhetjük meg, hőgy a begyűjtés kérdéseit elválasszák a mezőgazdasági termelés problémáitól. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a begyűjtés eredményeiről közvetlenül a gazdasági év elején történik döntés, akkor, amikor elosztják a termelési feladatokat, valamint később, a mezőgazdasági termelés egész folyamatának idején. Ahol ez nem így van, ott nem elégíthetnek ki a begyűjtés eredményei sem. Hangsúlyoztuk annak nagy jelentőségét, hogy felkeltsük a mezőgazdasági termelők anyagi érdekeltségét a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Az, hogy mennyiben sikerül az anyagi érdekeltség elvét a mezőgazdaság fejlődésének döntő tényezőjévé tenni, attól függ, milyen gyorsan sikerül kiküszöbölni a begyűjtő apparátus munkájából a különféle fogyatékosságokat, a begyűjtésnél alkalmazott helytelen módszereket, a parasztok megrövidítését az árak megállapításánál, udvariatlan bánásmódot, stb. Természetes, a begyüjtőapparátus munkája, legyen bár a legjobb és minden hibától mentes, önmagában nem képes biztosítani az élelmiszerek és nyersanyagok bőségét. A nép élelmezésének és az ipar nyersanyagellátásának biztosításáért nemcsak a begyűjtőapparátus, hanem elsősorban,, minden egyes mezőgazdasági termelő is személyesen felelős. Dolgozó parasztjaink a nemzeti kö • zösség egyenjogú tagjaiként részt vesznek az ország kormányzásában, a közéletben és élvezik a népi demokrácia nyújtota anyagi és kultúrális előnyöket. Az életszínvonal szüntelen emelésének politikája nagy hasznára van falvainknak is. Egyszer s mindenkorra elmúltak már azok az idők, amelyeket a kapitalizmus viszonyaiban a paraszt és a kapitalista államhatalom érdekeinek éles ellentétei jellemeztek.