Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-18 / 279. szám, csütörtök

<278 UJSZ O 1954. november 19. Összeurópai konferencia — az európai kollektív biztonság megteremtéséhez vezető út (Folytatás az 1. oldalról) zett megengedett létszám fölötti további jelentős kibővítéséről. A „megengedett" alakulatok mellett, amelyek elitalakulatok lennének, és az atlanti parancsnokság olyan stra­tégiai eszközévé válnának, amely — ahogyan a „Frankfurter Allgemei­ne" 1954. november 2-i számában írja — „nagyon mozgékonyan és nagyon elasztikusan érvényesül az európai térségben", követelik egy további erős hadsereg megteremté­sét — állítólag a nyugat-németorszá­gi militaristák belső, taktikai szük­ségleteire. Az úgynevezett „legfel­sőbb hadsereghatár" — ahogyan ezt leplezetlenül beismerik — a né­met militarizmus agresszív erői megújításának még csupán első foka lenne. Ilyen körülmények között nincs kétség afelől, hogy a párizsi egyez­mények megvalósítása az összes európai nemzetek biztonságának veszélyét jelentené, mivel a né­•met militaristák, akik az összes európai nemzeteknek, beleszámít­va a német nemzetet is, legádázabb ellenségei, újból visszanyernék sújtó öklüket — a Wehrmachtot, mégpedig olyan tömegpusztító fegyverekkel felfegyverezve, mint amilyenek az atombombák; azt a Wehrmachtot, amelynek működé­sére „szerződésileg'! volna uiztosít­va Nyugat-Európában a kiterjed* hátország. A párizsi egyezmények fKegva­lósítása vitathatatlanul hosszú időre lehetetlenné tenné a legfon­tosabb európai és világproblémák egyikének megoldását — a nőmet egység megújítását. A nyugati uralkodó körök igyekeznek olyan színben feltüntetni a dolgokat, mintha a német egység megújí­tása volna a céljuk. De az ilyen állítások csak arra valók, hogy a német népet és a többi európai nemzeteket becsapják. Éppen Nyu­gat.-Németországnak militarista ál­la rpmá változtatását és az egyet' államoknak mások ellen irányuló zárt tömbjébe való bekapcsolását célzó tervek a fő akadályai. Né­metország egysége megújításának. Különben magukban az egyezmé­nyekben-a nyugati hatalmak Nyu­gat-Németországot a német nép egyedüli hitelesített képviselőjének jelentve ki, lehetetlenné teszik Németország egysége megújításá­nak egyedüli lehetséges és feltét­lenül szükséges útiát — a Német­ország két része közötti megegye­zést és a közvetlen tárgyalásokat Az a tény, hogy a nyugati ural­kodó körök, amelyek az egyez­ményt aláírták, de főleg az USA minden módon arra törekszenek, hogy az egyezményeket rövid időn belül ratifikálják, azt jelenti, hogy a német militarizmus megújításá­nak veszélye nagy és hogyha az európai nemzetek a leghatározot­tabban nem szállnak szembe ezek­kel a gonosztevő tervekkel, akkor az új, állig felfegyverzett nyugat­németországi Wehrmacht nemso­kára valósággá válik. A csehszlovák nép nagy és ta­nulságos történelmi tapasztalataira támaszkodva, nem egyszer hívta fel a figyelmet arra; hogy a német militarizmus megújítása feltétle­nül az európai feszültség kiélező­déséhez vezet, hogy a német mili­tarizmus megújítása utat tör a re­vansizmüs számára Kelet- és Nyu­gat-Európa nemzetei ellen egy­aránt, hogy a német militarizmus megújítása veszélyezteti az euró­pai nemzetek békés együttélését. Ezért teljes nyomatékkal figyel­meztet ma is arra .a veszélyre, a Tiely az európai nemzeteket a párizsi egyezmények megvalósítá­sával fenyegetné. A csehszlovák nép előtt nem közömbös saját biz­tonságának kérdése, de az euró­pai 1 éke kérdése sem. A csehszlo­vák nép előtt nem lehet és nem is közömbös a nyugat-európai nemetek sorsa, akik közül főleg a francia néppel számos történel­mi, kulturális, gazdasági és poli­tikai kapcsolat fűzi össze; érdeke, hogy Franciaország és a többi nyugat-európai államok is béké­ben és biztonságban éljenek. A csehszlovák nép megismerte a német militarizmus igazi arcát, megismerte ravaszságát és adatto­mosságát is. Saját bőrén győződött meg az összes úgynevezett bizto­sítékok kétes ,,hathatósságáról ;'. Az első világháború után is voltak a fegyverkezés határára és a né­met hadsereg nagyságára vonat­kozó biztosítékok. Megvolt a ha­tárok ünnepélyes biztosítása és a meg nem támadás kihirdetésének biztosítása. De a fejlődés megmu­tatta. hogy mindezek a biztosíté­kok nem akadályozták a ném-r. mdlitarizmust agresszív céljainak megvalósításában. Ellenkezőleg, csupán álarcul használta azok megvalósításánál. A legkisebb mér­tékben sem kételkedünk afelől, hogx- a militarista Nyugat-Német­ország ma is összes „úgynevezett biztosítékaival'* és „korlátozásaival'' úgyanúgy fog eljárni, mint a két világháború közötti időszakban, h:i erre bármikor is szükség lesz a nyugat-németországi militaristák agresszív tervei megvalósítása ér­dekében. Nincs kétség afelől, hogy n nyugat-németországi militarizmu:: első áldozatai, amelyek felé a pá­rizsi egyezmények megnyitják a hóditások útját, a nyugat-európai országok lennének és hogy nem­zeteik véresen fizetnék meg azt a támogatást, amiben kormányaik a német militarizmust részesítik. A csehszlovák népnek a hábo­rús párizsi egyezményekkel, Nyu­gat-Németország újrafelfegyver­zésének kérdésével szemben el­foglalt elutasító állásfoglalása nem az „erőpolitiká"-tól való aggodalomból, a háborús fenyege­tésektől való félelemből ered, — ahogyan erről ennek az irányzat nak szervezői vélekednek. A cseh­szlovák népnek megvannak az összes szükséges előfeltételei arra. hogy megvédje gyönyörű hazájá­nak függetlenségét és szabadsá­gát. Erős, fejlett ipara van. Or­szágunk biztonsága és békéje kér­désében egész népünk erkölcsi­politikai egysége teljes, ' át van hatva a forró hazafiság, és szülő­földje iránti forró szeretet érzé­seivel. Szövetségesünk és legjobb barátunk a világ legerősebb nagy­hatalma — a Szovjet Szocialista Köztársaságok, Szövetsége. Szövet­ségeseink az európai népi demok­ratikus államok.' Mellettünk áll a béke hatalmas, hatszáz milliós nagyhatalma — a Kínai Népköz­társaság és a békeharcosok száz­milliós tömegei az egész világon. Hazánk szabadsága és független­sége szilárdan és véglegesen biz­tosítva van és népünk a legcse­kélyebb félelmet sem érzi, bár­mivel is fenyegetnék. De a párizsi egyezményekkel szemben elfoglalt elvi elutasító állásfoglalása a csehszlovák nép azon mély meggyőződéséből ered, hogy meg vannak az európai nem­zetek békés együttélésének reális alapjai, lehetőségei és feltételei, és meg lehet oldani az egységes, bé­keszerető, demokratikus Németor­szág felújításának kérdését is. A csehszlovák nép a legnagyobb felháborodással utasítja vissza azt az irányzatot, amelyet az egye? nyugati államok követnek, mivel a párizsi egyezmények megvalósí­tása azt jelentené, hogy hazánk legközelebbi szomszédságában új, állig felfegyverzett Wehrmacht lesz, amelyet a revansizmus és a népünk elleni gyűlölet fűt. A Csehszlovák Köztársaság kor­mánya a legnagyobb határozott­sággal jelenti ki, hogy abban az esetben, ha bekövetkezne a Nyugat-Németország ú j­rafelfegyvérzését célzó egyezmények megvalósí­tása, szövetségeseivel és barátaival egyetértve megtesz minden szüksé­ges intézkedést biztonsá­gának megerősítéséért és biztosításáért. De a csehszlovák kormány azt tartja, hogy az összes európai nem­zetek kötelessége megtenni min­dent azért, hogy Európában a fej­lődés ne a feszültség kiélezésének útján haladjon, hanem ellenkező­leg, a feszültség enyhítésének út­ján. é Az összes európai államok leg­főbb érdeke, hogy lehetetlenné le­gyen téve a német militarizmu:; megújítása, hogy meg legyen szi­lárdítva az európai országok biz­tonsága, hogy soha többé ne következzék be az, hogy az euró­pai nemzetek egymás e illeni harc­ban ontják vérüket. Nem lehet kétségünk afelől, hogy az egyedüli helyes út az eu­rópai kollektív biztonság hatásos rendszerének megteremtése, amely az agresszió elleni kölcsönös ke­zeskedésen, a kis és nagy álla­mok érdekeinek kölcsönös tiszte­letbentartásán, azok egyenjogúsá­gán': alapulna. A csehszlovák kor­mány ezért kezdettől fogva teljes mértékben támogatta a Szovjet uniónak a „kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés' 1 meg­kötésére vonatkozó javaslatát, amely megteremtené a német kérdésnek békés úton való megoldásához, va­lamint az összes országok közötti kölcsönös békés kapcsolatok fej­lődéséhez szükséges feltételeket. De amint ismeretes, a nyugati ha­talmak kormányai újra meg újra visszautasították a Szovjetunió kormányának nagyvonalú javasla­tait és annak ellenére, hogy ezek a javaslatok Európában és az egész világon a békeszerető nemzetek legszélesebb tömegei- körében egy­re aktívabb támogatásra találtak és találnak, ellentétben minden logikával, ellentétben országaik sa­ját érdekeivel folytatják a hábo­rúhoz vezető megkezdett útjukat. Ilyen körülmények között a Cseh­szlovák Köztársaság kormánya a csehszlovák nép egyöntetű állás­foglalását kifejezve örömmel üd­vözölte és támogatja a Szovjet­unió kormányának azt a javasla­tát. hogy november 29-re Moszk­vába vSgy Párizsba az európai kollektív biztonság rendszere megteremtéséről szóló konferen­ciára hívják meg mindazon euró­pai államokat, amelyek részt akar­nak venni és az Amerikai Egye­sült Államokat is. Csehszlovákia egész népe öröm­mel üdvözölte az új szovjet ja­vaslatot, mivel reális kiutat lát benne a jelenlegi bonyolult hely­zetből, mivel ebben látja a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez, vala­mint az európai és a ' világbéke megszilárdításához vezető reális utat. Az összes európai országok fon­tos döntés előtt«állanak most. Két út áll előttük. Egyik — a német militarizmus megújításának útja, az az út, amely Európát két egy­mással szemben álló csoportra osz­taná, az az út, amely elkerülhetet­lenül az európai és a világfeszült­ség kiéleződésére vezet és növeli a háború veszélyét. A másik — az összes nézetek és állásfoglalások alapos és szabad megtárgyalásának útja az összeurópai konferencián, az az út, amely az európai kollek­tiv biztonság hathatós rendszeré­nek megteremtéséhez vezet. Az az út, amely Európában és az egész világon a béke megszilárdításához és megtartásához vezet, A német kérdés békés megoldásának útja ez, Németország egységének meg­újítása révén, a békeszerető, de­mokratikus német állam megte­remtésével. Az összes európai or­szágok közötti kölcsönös békés kapcsolatok fejlesztésének útja ez, tekintet nélkül társadalmi rend­szerükre. Az európai biztonság problémájának komoly és őszinte megtárgyalása az összes országdk jóakaratával kétségtelenül olyan határkővé válhatna, amellyel befe­jeződne az ellentétek és harcok korszaka és megkezdődne az ösz­szes európai államok közötti együttműködés és béke új korsza­ka. Míg az új szovjet javaslat az' összes békeszerető nemzetek kö­rében örömteli visszhangra talált, addig a nyugati hivatalos körök­ben újból kísérleteket tesznek a dolgok komplikálására olyan fon­tos kérdéssel kapcsolatban, mint amilyen az európai nemzetek kol­lektív biztonsága. A nyugati hivatalos körök ma azt a nézetet vallják, hogy előbb a párizsi egyezményeket kell ra­tifikálni és .csak aztán kell tár­gyalni a Szovjetunióval az európai biztonsági rendszer megteremtésé­ről. Az ilyen állásfoglalás nem­csak hogy teljesen helytelen, ha­nem veszedelmes-is a béke ügyé­re. Meg kellene kérdezni, hogy ezek a körök milyen alapon képzelik el a nemzetek biztonságának biz­tosítását a német militarizmussal szemben és hathatós összeurópai kollektív biztonsági rendszer meg­teremtését akkor, amikor Nyugat­Európában már teljes fegyverzet­ben menetelne a Wehrmacht a ná­ci tábornokok vezetésével, akkor, amikor az újrafelfegyverzett Né­metország néhány zárt, agresszív, a többi európai ország ellen irá­nyuló tömbjének tagja lenrje. A valóságban a párizsi egyezmények ratifikálása aláásná az összeuró­pai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének lehetőségit, Eu­rópát két , egymással szembenálló táborra osztaná, kiélezné a közöt­tük levő kapcsolatokat és fokozná a háborús veszélvt. Továbbá tanúi vagyunk annak, hogy a nyugati országok egyes kormánytényezői milyen kételked­ve nyilatkoznak a javasolt konfe­rencia sikerének kilátásairól, hi­vatkozva arra, hogy az év elején megvalósított berlini tárgyalásokon nem lehetett megegyezni sem a né­met, sem az európai kollektív biz­tonság kérdésében. Meg kell mon­danunk, hogy azóta Genfben is és az ENSz-ben is — például a le­fegyverzés és az atomenergia kér­désében — további haladás követ­kezett be a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvésekben, hogy a nemzetközi helyzetben egyes új momentumok tűntek fel, amelyek megjavították a további vitás és megoldatlan kérdések tár­gyalásának feltételeit. Ezt a lehe­tőséget ki kell használni és meg kell tenni mindent, hogy a nem­zetközi feszültség enyhítésének folyamata tovább folytatódjék és hogy ne legyen erőszakkal meg­akadályozva olyan tettekkel, ame­lyek ,a nemzetközi feszültséget még jobban kiéleznék. Hétfőn tartotta Prágában a fő­város Központi Nemzeti Bizottsága rendkívüli ülésezését. Adolf Svo­boda főpolgármester beszédében értékelte a nemzetgyűlési választá­sok előkészületeit. A résztvevők hosszantartó taps­sal fogadták Hirosima város pol­gármesterének levelét. A prágai fő­polgármester bejelentette, hogy Hirosima lakói az atombomba ledo­básának évfordulója napján béke­manifesztációt rendeztek és elhatá­rozták. hogy az egész világ népi de­mokratikus közösségét az atom­fegyverek betiltásában, továbbá az atomfegyverek gyártásának ellen­őrzésében és az atomerők felhasz­nálásában való segítségre hívják fel. Befejezésül a Központi Nemzeti Bizottság tagjai határozatot fogad­tak el Nyugat-Németország újrafel­fegyverzése ellen, amelyet Párizs, London, Bonn és Washington váro­sok tanácsainak küldtek el. A ha­tározat többek közt a következőket mondja: „Mint népi demokratikus állam polgárai munkánk közben állandó­an szem előtt tartjuk az egész világ népének boldogságát és jólétét. Sa­ját sorsunkon tapasztaltuk, hogy minden háború csak nagy károkat és szenvedést hoz magával. Ezen oknál fogva nem órthetünk egyet, a nyugat-európai unió egyez­ményeivel, amelyeket nemrégen kö­töttek meg Londonban és Párizs­ban az USA, Nagy-Britannia, és Franciaország képviselői Nyugat­Németország kormányával, hogy ezekkel pótolják a dicstelenül ösz­szeomlott „európai védelmi közös­séget". Ismeretes, hogy ezek az egyezmények a német militarizmus A csehszlovák kormány azon a nézeten van, hogy a béke és az összes európai országok biztonsága biztosításának érdeke feltétlenül megköveteli, hogy november 29-én Moszkvában vagy Párizsban össze­üljön az európai államok konfe­renciája és megtárgyalja az euró­pai kollektív biztonság rendszere megteremtésének kérdését. Nem le­het megengedni a tárgyalások sem­milyen elhalasztását, mivel az ilyen elhalasztás Európában az egész helyzetet komolyan kompli­kálhatná. A berlini konferencia óta, amelyen a Szovjetunió már beter­jesztette az „európai kollektív biztonságról szóló összeurópai szerződés" javaslatának fő alapel­veit, már csaknem tiz hónap telt el. A Szovjetunió kormánya azóta újabb javaslatokat és indítványo­kat tett a' kollektív biztonság kér­désével és a német kérdéssel kap­csolatban. Utoljára október 23-i jegyzékében részletezte állásfogla­lását és konkrét javaslatokat tett a négy nagyhatalom külügyminisz­terei konferenciájának összehívá­sára". Az elmúlt hónapok folya­mán kétségtelenül az összes eu­rópai országok kormányainak le­hetőségük nyílt arra, hogy tisz­tázzanak minden kérdést és ál­lást foglaljanak velük kapcsolat­ban. A konferencián minden részt­vevő ország korlátlanul előterjeszt­heti javaslatait és indítványait, melyeket ott kétségtelenül a leg­nagyobb komolysággal tárgyalnak meg és mérlegelnek. Tehát nincs ok a tárgyalások elhalasztására. A csehszlovák kormány a leg­sürgetőbben fordul az összes euró­pai államokhoz, hogy járuljanak hozzá ahhoz, hogy a november 29-i konferencia valóban összeurópai konferenciává váljék, olyanná, amely megnyitja az európai biz­tonság és béke útját. A csehszlovák kormány részt vesz az európai kollektív biztonság .rendszere megteremtését tárgyaló konréreiTSián és minden erejével hozzájárul annak sikeréhez. — az európai nemzetek e legfőbb ellenségének újraélesztését szolgál­ják. Ez ismét hazánk biztonságának fenyegetését jelenti. Óvást emelünk és tiltakozunk ezek jóváhagyása el­len. Ezt nemcsak saját érdekünkben tesszük, mert tudjuk, hogy az egyezményekből származó károk a többi országokat és népeket is súj­tanák. Teljes mértékben egyetértünk Hirosima város polgármesterének kijelentésével és a japán nép béke. gyűlésének határozataival, amely ugyanebben a városban zajlott le, — amelyeket bizonyára önöknek is elküldöttek, elítélvén a háború ve­szedelmét s az atomerővel való visz­szaélést az emberiség kárára. Egy síkban állunk a hősi szovjet város, Sztálingrád és az angol Co­ventry lakóival, akik éppen az utóbbi időkben fordultak az Egye­sült Nemzetek Szervezetéhez, hogy támogassák az általános fegyverke­zés és a tömegpusztító fegyverek elleni tárgyalásokat. Őszinte örömmel fogadjuk a jegy­zéket, amelyben a Szovjetunió kor­mánya az összes ' európai államok kormányának ajánlatot tejiz, hogy november 29-re Moszkváoa vagy Párizsba konferenciát hívjanak ösz­sze az európai kollektív biztonság megtárgyalása céljából. , Ezért fordulunk hozzátok és fő­várostok népéhez azzal a felhívás­sal, hogy ebben a döntő időszakban mindenekelőtt a kollektív bižtonság- ról tárgyaló összeurópai konferen­cia megvalósítására törekedjetek. Az európai kollektív biztonság rendszerének megvalósításával meg lehet akadályozni a német milita­rizmus újjáéledéséi, amely az ösz­szes nemzetnek éi a békének leg­nagyobb ellensége." Akadályozzuk meg Nyygaf-Némeiország újrafelfegyveirzését Prága főváros Központi Nemzeti Bizottságának Párizs, Lon­don, Bonn és Washington városok tanácsaihoz intézett levele

Next

/
Thumbnails
Contents