Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-18 / 279. szám, csütörtök

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Braťslava. 1954. november 18. csütörtök 30 fillér VII. évfolyam, 279. szám A mai számban: Összeurópai konferencia — az európai kollektív biztonság megteremtéséhez vezető út (1—2. old.) A párt és a kormány politikájának célja a jóléte és boldogsága dolgozó nép (3—4. old.) A „János vitéz" és még néhány kérdés A Szovjetunió jegyzékének visszhangja Nyugaton (5. old.) (6. old.) Községi választások (7. old.) Jó úton halad a csicsói szövetkezet (8. old.) Összeurópai konferencia — az európai kollektív biztonság megteremtéséhez vezető út A nemzetgyűlés külügyi bizottságának az összes európai parlamentek képviselőihez intézett felhívása Kedden, november 16-án összeült a nemzetgyűlés külügyi bizottsága, hogy megtárgyalja a szovjet kormánynak azon javaslatát, amely az összes európai államok Európa kollektív biztonsági rendszere megalakításának kérdéséről szóló értekezletének egybehívására vonatkozik. Az ülésen, melyet František Koktán képviselő, a bizottság alelnöke vezetett, részt vett Viliam Široký miniszterelnök, Zdenek Fierlinger a nemzetgyűlés elnöke és Václav Dávid külügyminiszter. A gyűlés megnyitása után V. Široký miniszterelnök műndott beszédet. Beszédében kiemelte a Szovjetunió kormánya jegyzékének nagy jelentőségét a világbéke megőrzése, a nemzetek közötti kölcsönös együttműködés megszilárdítása, de főleg a német kérdés békés megoldása szempontjából. Beszédét, amelyben a miniszterelnök kifejezésre juttatta a csehszlovák nép szilárd és határozott elszántságát arra, hogy minden erejéből támogatni akarja a Szovjetunió kormányának az összeurópai konferencia összehívását célzó javaslatát, hosszantartó tapssal fogadták. A miniszterelnök beszédét követő vita keretében felszólaltak Helena Leflerová, dr. Miroslav Klinger, Anežka Hodinová-Spurná, dr. Jaromír Berák, Mária Trojanová, František Zupka, Andrej Žiak, dr. Ján Bartuška és Ján Drda képviselők. A külügyi bizottság tagjainak e megbeszélése teljes mértékben kifejezte a városok és falvak dolgozó népének egységét azokban a kérdésekben, amelyek közvetlenül érintik minden csehszlovák polgár legsajátosabb életérdekeit, kifejezésre juttatta népünknek azon elhatározását, hogy harcolni akar a szovjet javaslat megvalósításáért, Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen, a kollektív biztonságért^ a világbéke megtartásáért. Az ülés befejező részében a külpolitikai bizottság egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben örömmel üdvözli a Csehszlovák Köztársaság kormányának azt az elhatározatát, hogy részt vesz az európai kollektív biztonságról szóló konferencián, amelvnék összehívását a szovjet kormány 1954. november 29-re javasolta. Ä nemzetgyűlés . külügyi bizottságának határozata A nemzetgyűlés külügyi bizotsága 1954. november 16-i gyűlésén meghallgatta 'Viliam Široký miniszterelnöknek a szovjet kormány azon javaslatával kapcsolatos beszédét, amely az összes európai államoknak egy, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdéséről szóló konferenciára való összehívására vonatkozik. A beszédet követő vita után a nemzetgyűlés külpolitikai bizottsága a következő határozatot hozta: „A Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének külügyi bizottsága egyhangúlag helyesli és üdvözli a Csehszlovák Köztársaság kormányának azt az elhatározását, hogy részt akar venni az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdését tárgyaló konferencián, amelynek összehívását a szovjet kormány 1954. november 29-re javasolja. E konferencia megvalósítása, amelyen részt vennének az európai országok, az Amerikai Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság is, megfelel Csehszlovákia nemzetei legsajátosabb érdekeinek. Ennek a konferenciának elsősorban a német kérdés békés megoldását kell -megkönnyítenie, amely bennünket, mint Németország közvetlen szomszédait, mélyen érint. Nemzeteink történelmi tapasztalatai más európai nemzetek tapasztalataihoz hasonlóan megdönthetetlenül bizonyítják, hogy Európában nem lehet biztosítani a békét és az egyes európai nemzetek érdekeinek védelmét azzal, hogy szabadjára engedik és támogatják a német militarizmust, a nyugatnémet fegyveres erőknek, mint az úgynevezett „nyugateurópai unió" formájában alakult agresszív tömb alkotórészének kialakítását. A fegyverek azon nyugat-németországi militaristák és hitleri tábornokok kezében, akik teljes mértékben felelősek a második világháborúban az európai nemzetek és az egész emberiség ellen elkövetett barbár bűntettekért, komolyan veszélyeztetik az európai nemzetek biztonságát és a világbékét. Ezért itt az ideje elhárítani ezt a veszedelmet és megtenni mindent a német kérdésnek tárgyalások útján való megoldására és Európában olyan kollektív biztonsági rendszer megteremtésére, amely az összes európai államok, kicsik vagy nagyok részére egyaránt, társadalmi rendszerükre való tekintet nélkül biztosítaná a békés fejlődést és együttműködést. Nagy felelősség terheli most azon államok parlamentjeit és képviselőit, amelyekben a legközelebbi időben jóváhagyás végett beterjesztik a londoni és párizsi egyezményeket. Teljesen helytelenek és hamisak azok érvei, akik azt állítják, hogy olyan egyezményekről van szó, amelyek védelmi jellegűek és hogy jóváhagyásuk nem lesz akadálya a további tárgyalásoknak. Ellenkezőleg, ezen egyezmények ratifikálása azt jelentené, hogy Európa a német militarizmus megújításának és az európai államok egymással szembenálló katonai tömbjei megteremtésének káros útjára térne. Most arról van szó. hogy elhárítsuk ezt a komoly veszélyt és ezért mi, a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésének képviselői, a külügyi bizottság tagjai felhívjuk az európai parlamentek képviselőit, hogy országaik és nemzeteik érdekében védelmezzék következetesen a béke ügyét és utasítsák vissza ezen agresszív egyezmények jóváhagyását. Szükséges, hogy nemzeteik legsajátosabb érdekében nyomatékosan követeljék kormányaiktól, hogy vegyenek részt a kollektív biztonság rendszere megteremtésének kérdéséről szóló konferencián, amelynek összehívását a Szovjetunió 1954. november 29-re javasolta. Ez a mi állásfoglalásunk és felhívásunk, a csehszlovák nép törhetetlen akaratának kifejezője, amelynek érdekei és utasításai legfőbb törvényünk." N V Viliam Široký miniszterelnök beszéde Tisztelt barátaim, elvtársak! Ez év november 13-án a Szovjetunió kormánya jegyzékkel fordult az összes európai országok kormányaihoz, amely azt a rendkívül fontos javaslatot tartalmazta, hogy november 29-ére Moszkvába vagy Párizsba hívják össze az öszszes európai államok és az Amerikai Egyesült Államok konferenciáját az európai kollektív biztonság rendszere megteremtésével kapcsolatos kérdés megtárgyalására. Ezen a konferencián részt venne megfigyelőjével a Kínai Népköztársaság is, mivel mint az ENSz Biztonsági Tanácsa állandó tagjainak egyike, felelősséggel tartozik a világ biztonságáért és békéjéért. Az összes európai országok kollektív biztonsági rendszerének megvalósítása elhárítaná a militarizmus megújításának veszélyét Nyugat-Németországban, ami akkor élesedett ki, amikor nemrégen egyes nyugati államok aláírták a Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséről és a nyugati államok agresszív tömbjébe való beolvasztásáról szóló párizsi egyezményt. A szovjet kormány előzetesen tanácskozott a Csehszlovák Köztársaság kormányával erről a javaslatáról és kormányunk kifejezésre juttatva a béke és nemzeteink biztonsága biztosításának legsajátosabb érdekeit, a javaslathoz teljes mértékben hozzájárult. Amint ismeretes, egyes államok már több éve igyekeznek megújítani Nyugat-Németországban a militarizmust és kialakítani a nyugati országok zárt támadó tömbjét, amely a béketábor országai ellen irányul. Az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország lenne Európában a tömb gerince, az agresszió fő tűzfészke és az új támadó háború alapja. Ezek a törekvések 1952. májusában öltöttek konkrét formát az úgynevezett európai védelmi közösség megteremtésére irányuló tervekben. Ettől az időtől kezdve Európában az egész fejlődés a nemzeteknek ezen káros tervek elleni egyre növekvő harca jegyében folyt. Európa nemzetei a Szovjetunió vezetése alatt álló békeszerető nemzeteknek a világfeszültség enyhítéséért folytatott harcában elért sikerein fölbuzdulva és a német kérdésnek békés megoldására, valamint az európai biztonság biztosítására irányuló kitartó törekvéseire támaszkodva, ebben az évben újból fokozták a támadó európai védelmi közösség megvalósítása ellen trányuló igyekezetüket. Ez a harc sikerrel végződött. Az európai nemzetek egységes igyekezete, de főleg a francia nép becsületes törekvése alapján a francia parlament visszautasította az „európai védelmi közösség"-ről szóló szerződés ratifikálását. Ennek a háborús egyezménynek elvetését az európai országok népe úgy fogadta, mint az európai nemzetek kölcsönös kapcsolatai békés rendezésének fontos előfeltételét. Az úgynevezett európai védelmi közösség megvalósítása ellen folytatott harc története bebizonyította, hőgy Európában a háborús tervek, de főleg a német militarizmus megújítását célzó tervek teljes ellentétben vannak a békeszerető nemzetek érdekeivel. Megmutatta „az erőpolitika" helytelenségét, amely nagy vereséget szenvedett. Az európai védelmi közösség meghiúsításával kedvező feltételek teremtődtek meg az összes európai problémáknak, de főleg a német kérdésnek békés úton való sikeres megoldására, úgy, ahogyan az megfelel az összes európai nemzetek érdekeinek, kivétel nélkül, tehát beleszámítva a német nemzetet is. De „az erőpolitika" támogatói, a Németország felfegyverzését támogatók, nem akarnak tanulni sem a történelemből, sem a jelen eseményeiből. Minden igyekezetüket, minden eszközüket arra összpontosították, hogy a legrövidebb időn belül új programot, új egyezményt dolgozzanak ki, amely a diszkreditált európai védelmi közösség céljait más, az emberi tömegek becsapására alkalmasabb cégér alatt valósítaná meg. A londoni tárgyalások gyors előkészítése után az Amerikai Egyesült Államok és az egyes nyugateurópai országok Nagy-Britanniával, Nyugat-Németországgal és Franciaországgal az élen október 23-án Párizsban az új egyezmények egész sorozatát írták alá, amelyek Nyugat-Németországban a militarizmus megújítására, az új Wehrmacht megteremtésére irányulnak és amelyek szerint az újrafelfegyverzett Németország az agresszív északatlanti egyezmény, valamint az újonnan megteremtett katonai támadó egyezmény tagjává, az úgynevezett nyugateurópai unió tagjává válna. Ezen egyezmények lényege az, hogy újból kiélezik Európában és az egész világon a feszültséget, hogy NyugatNémetországot Európa tűzfészkévé és az agresszió alapjává teszik és végül a nemzeteket új háborúba sodorják. Az egyezmények a legdurvább módon sértik a nyugatnémet hatalmak által elfogadott nemzetközi szerződéses kötelezettségeket, és nem férnek össze a Szovjetnió és Anglia valamint a Szovjetunió és Franciaország közötti kétoldali szerződésekkel sem. Egyáltalán nem véletlen, hogy éppen a párizsi egyezmények aláírásával kapcsolatban élénkültek fel jelentős mértékben a nyugat-németországi militarista körök, hogy emelkedtek a hadiipar részvényei és hogy egyszerre sokkal durvábban és reményteljesebben emelték fel fejüket Kruppék és a többi ágyúmágnások az új háborús nyereségek reményében, mint azelőtt. A párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németországban több mint félmilliónyi legénységből hadsereget szerveznek, melynek élén ugyanazok a hitleri tábornokok és tisztek állnának, akik még nemrégen Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Lengyelországban, Jugoszláviában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Norvégiában és más országokban pusztítottak, akik London és más brit városok bombázását irányították, akik ezerszámra gyilkolták a békés lakosságot és égették fel a városokat, akik bestiális módon a földdel egyenlővé tették Lidicét és Oradourt; ezeknek hatalmas légi. és tankalakulatok állnának rendelkezésükre. A párizsi egyezmények alapján a militarista Nyugat-Németországnak határtalan lehetőségeket adnak a fegyvergyártásra. Ha nyugaton egyes l#*ťôk olyan biztosítékokkal biztatják magukat, hogy NyugatNémetország nem fog atom, bakteriológiai és vegyi-fegyvereket gyár. tani, akkor kétes értékű biztosítékokról van szó. Hiszen maguk a nyugatnémetországi militaristák cinikusan állapítják meg, hogy amit nem gyártanak otthon, behozhatják az USA-ból. Különben az atomfegyverek sajáí gyártása betiltásának problematikussága annál nagyobb, mivel Nyugat-Németország az atomenergia szakaszán korlátlanul végezhet kísérleteket. A nyugati adatok szerint már 1953 májusában 376 nyugat-németországi üzem gyártott különböző fegyverfajtákat és pótalkatrészeket és minden el van készítve a teljes üzem megindításához a repülőiparban. A dicstelen véget ért legnagyobb légitársaságok a Heinkel, Junkers, Messerschmitt, Dornier, Arado, Focke-Wulf és mások képviselői már 1952. szeptemberében megalapították a „npmet légiipari társaságot", amely /ugyanezen adatok szerint már régen dolgozik a legmodernebb repülőgépek, beleszámítva a lökhajtásos bombázókat is, tömeges gyártásának tervein. Nyugat-Németországban ma már többszázezer alakulat működik a határmenti katonaságok, a mozgórendőrség és a munkaosztagok álarca alatt. Nyugat-Németországban a számos katonai egyesületnek ma körülbelül 2 millió tagja van. A nyugat németországi militarista körökben már ma nyíltan beszélnek és .írnak a Wehrmachtnak az úgyneve(Folytatás a 2. oldalon.)