Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-03 / 266. szám, szerda

195.4. W Ez volt a kapitalista h o*Jk, hus,}, itfe stizft, aság! cgyesafeí felÖ3dé5.t fosr tartant (Ys—íô) úémmi alján memnierése" l kaföRvonaital ;<?fcet hozni Sztoa törtéwefaai íúeksI 3 <ámm Irt iá a gyar Ní>p" k&túmmyí ssAatáfa*. Az, öt tegMtenizŐbb választ meghtiakusufuk át alábbiakban WrMm. A áiíákai * Pvü bérni mmm I. H wirl munkái /íkí, ma kmfjtmktttr* van, hagy m u&dm két évbvn 43 e&tz -dl-ígtm fcttmd** % van, bitón? <csnk a< ttjtdgakMl tudtam meg, ggTfízirrv csak fxdhtitd\ bogy •'niftcr knzís, fáiig? megindul 4 te*>ncléi fp kozisa, At h'Uem, most a mi wrmnk is jobbra fordul, magasabbak ktwtk a béréit í mindig lesz mtmket. Amióta Jkmjwfcwr helyen doieoziam; ép& tárni mmkdn. Tényh%

t a $j4$mt uj arcot is l&tmt* »f mmkimkst, _ ^ ugyanakkor kb#m »} alUmtt h Ä it*mvti*t#, meň ketS0^m$mmm növekedett a »t mmkm mk, äjm ki'-e^yék a tablót: Jtt mufikÁststkm %tm vtiMtt* Jtl". A bérek u btetony vK$mis*dt<*k a ptdtg délben» mtím koronáért ebédet' vettem ére-etem. fajfr- ma* 'fámtsebb" rtmtv4ét ktjMiÜt, em£$Sí. í>rá$ább ku /ár?,-- ttok * httvi- ma-'"' fjJtéik a ff PfÁ^udif pé^ikťtkrétmm a akart *,*ámk atídá^doaot. Ipc4

t a mmhásíá,

g kjp*4wvbt*rém m-n.e/x'kn » tum-i semmt éfs?e't'ar(ás, nmt mm kh, juwjčf**- gomfolkoj-jí. fi$* tiym kt> jfbMtzHmt&hm, ba í4* embtt^ t

:sm 'fás. $*rtem**t kmtakmib fá,«mým rirtnak metv

m ,t ;ma%a -bk<e

t <0U> htfei keszeím k&xéf fadvktk?4í. Pedig vwétgyik érd 4 kőiot'thyemtet * bdsiág kSzái ionét. Az ipfáxttn sem voít a helytet rózsásabb. pár héfistfng d{d%atSJm eff vmtUte* bérházán > már ki js kaptam a könytw. kész lm <u épükK Sktní keli «wmdta a pfáUr mm. s*ep!.*mbe**e bťhôhéÍÄ«ť£ a lakók > nekmk uj épületei kt$ ktxdem. így vittem txdamdivt, bo&y epjikenétt Ltmjmktttra Elkészült aut _ épSÍa s s?,éineketfizttltx>k a kümvvcu « nudterbordót, mm lati m u) épületre ezekre rgyeíorc nem vtdt szükség. MunkanétküUtéf;, pecséteket és, fákalm munka, ug v mint két éve, amikor a mélyponton voltunk. Hazamentem a kisvaro^j, ňbot apámat láthattam Apám nuröreg ember, de mén dolgozik, inert, č tart' ja el rf családot, fást testvéreim mé% kktitmk. Apám kisiparoi, bestébe lek vele .1 jehnről, a jovotol. Fél a ujw$tgfy*t>*ttt axi tmndfx: mindetmap ranzaH a hdyzet. .4 vrvók készen veszitek tubái t akik me.%: mdraduk, axoh is mindig kevesebbet fizetnek. S közben mtndot drágább lesz, esttk a >k unka kezwebb •— mmv&fa szomorúan az A pámoti í ma^arm*: keresztkl látttm a w, stmkal, a munkások, a kinparmák sors*:. iJftm. hogy es a termelési rendszer .nmt akar nekünk >emmtt faumú a falknáüUí* hAl < cfsk .17 Un, ttkiíní', amst H imk •asdttlásí vednek •Sí'ifft'6! ji/loYírnSZKőimlJ- uiristik •i d Cše-úoH lr&.íve» •férc sí kJ«i m^Kfeszit... .aj«ív A „Magyar Nap" 1937-ben pályázatot hirdetett: „Hogyan találkoztam a konjunktúrával" címmel. A legjellemzőbb válaszokat közölte. Ezek közül elevenít meg az U j Szó folytatólagosan néhányat. Ma a qyári munkás véleményét olvashatjuk. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a lcapitalista gazdasági válság letaglózó, nyomorbadöntö évei után a „konjunktúra" csak a tőkéseknek hozott nagyobb profitot, a dolgozók helyzete pedig nem lett rózsásabb, az ígéretekből nem lett kenyér. Becsülettel helytállónk Pódatejeden az asszonyok mindig tudják a soron lévő munkát. A dohányt letörtük, szép gazdag termése volt. Gyorsan meg is szárítottuk a dohányleveleket, úgyhogy most már a felvásárló központba lehet szállítani. A dohánymunkák elvégzése után a kukorica és krumpli betakarítása következett. Serényen dolgozunk a cukorrépában is Ma krumplit szedünk. Telnek a zsákok, gyakran fordulnak a szekerek. A termésből jut bőven beadásra is és magunknak is. örömmel végezzük a munkát, mert jó gyönyörködni a szaporodó ^erI mekben, amelyekben a krumplit elsáncolják. Ahogy hallom, még a vízkárosultaknak is adunk a krumpliból. A kukorica betakarítását utoljára hagyjuk, azért, mert a termést jó szárazon akarjuk a szárítóba szállítani. A vetéssel elkéstünk egy kicsit. A föld kemény volt, nem ment bele az eke. No, de mihelyt alkalom kínálkozott, elvetettük a magot. A traktorosok jól ellátták feladatukat. Nem is dolgoznak már nálunk, a szomszédos falvakba járnak, ott segítenek. Szabó Vendelné, Eóda tejed.; A komáromi járás sikere A komáromi járás begyűjtési dolgozói nyomban a gabonabegyűjtés ^befejezése után megkezdték az előkészületeket az ősziek, vagyis a kukorica, krumpli felvásárlására. A begyűjtésnek ez a szakasza semmivel sem követelt kevesebb munkát a pártszervezetektől, a nemzeti bizottságoktól, a begyűjtési apparátus dolgozóitól, mint a gabona felvásárlása. Ezét'

t tehát a komáromi járás funkcionáriusai, de különösen a begyűjtési dolgozók megtettek mindent, hogy az őszieIket időben és hiánytalanul felvásárolhassák. Az ősziek begyűjtése előtt a járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság tagjai és a begyűjtési apparátus dolgozói közös megbeszélésre jöttek össze, hogy megvitassák, miként tudnák megoldani a reájuk váró feladatokat. Mindenki tisztában volt azzal, hogy a kukorica és krumpli begyűjtését október végéig teljesíteni kell, mert ezt kívánja tőlük a párt, a kormány. A gyűlésnek az volt a hivatása, hogy ennek a feladatnak megvalósítását biztosítsák. Ezen a gyűlésen a begyűjtési apparátusban dolgozó kommunisták és a pártonkívüliek is feladatul kapták, hogy beszéljenek a szövetkezeti tagokkal, az egyénileg dolgozó földművesekkel, hogy tartsák állampolgári kötelességüknek beadási kötelezettségük határidőre való teljesítését. A megbeszélés befejezése után a begyűjtési apparátus dolgozói megfogadták, hogy kint a falvakon úgy fognak dolgozni, hogy az ősziek begyűjtését ne október 30-ára, hanem október 25-re teljesíthessék. Mindannyian meg voltak győződve arról, hogy amit vállaltak, nem kicsiség, de bíztak abban, hogv jó felvilágosító munkával a földműveseket is meggyőzik a vállalt feladat megvalósításának fontosságáról. A begyűjtés megkezdése előtti napokban nagy dolog történt a komáromi járásban. írásban piegkapták a surányi járás begyűjtési dolgozóinak versenyfelhívását, melyben nemcsak a komáromiakat, hanem a nyitrai kerület összes begyűjtési központjait is versenyre hívták. A versenyfelhívás főpontját az képezte, hogy határidő előtt és hiánytalanul teljesíteni fogják az ősziek begyűjtését. A surányiak versenyfelhívásával újból foglalkoztak a begyűjtési apparátus dolgozói. Most már látták, hogy komolyan munkához kell látni. Szégyen volna rájuk nézve, ha a versenyt nem fogadnák el, nem szeretnék, ha lemaradnának a surányiak mögött. A felhívást a begyűjtési apparátus dolgozóin kívül a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság tagjai is fontolóra vették. A végén úgy határoztak, hogy elfogadják a versenykihívást, de előbb még a szövetkezeti tagokkal és egyénileg gazdálkodó földművesekkel is ismertették a versenyfelhívást, mert az ő hozzájárulásuk nélkül keveset ér a verseny. A begyűjtési apparátus dolgozói meg is tették kötelességüket. Aprólékosan megmagyarázták a földműveseknek, hogy tulajdonképpen miről is van szó. A földművesek nyilatkozata kedvező volt és ezért írásban értesítették a surányiakat, hogy a versenyt elfogadják. Most aztán megkezdődött, illetve megkezdődött volna a verseny, de hát a kukorica még zöld volt a komáromi járásban. A jelentésekből tudomást szereztek arról, hogy a surányi járás már 50 százalékra teljesítette a kuforicabegyűjtést, náluk pedig alig 10 százalékra. Október 15-ig azonban gyorsan emelkedett a százalék, mivel a szövetkezetek megkezdték a kukorica törését. Kukoricával megrakott kocsikaravánok közeledtek a begyűjtőhelyek felé. A felvásárlóknak és raktárosoknak még a késő esti órákban sem volt nyugtuk. Egy-egy elkésett szekér még 8—9 órakor is érkezett a begyűjtési helyre. A szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodók nem felejtették el, hogy ők is elfogadták a versenyfelhívást. Adott szavuk arra kötelezte őket, hogy amit vállaltak, azt teljesítsek is, meg aztán senkinek sem mindegy, hogy járásuk alul marad, vagy győztesen kerül ki a versenyből. A járás becsületének megvédéséről volt most sző. A nagy sürgés-forgásban a begyűjtési apparátus dolgozóinak még arra is alig jutott idejük, hogy értékelhessék, hány százalékra is állnak a begyűjtéssel. Jelentést egyáltalán nem tudtak adni a begyűjtés menetéről, mivel az eredmények óráról órára emelkedtek. Végre aztán október 25-én sor került a jelentés megírására. Levelükben értesítették a kerületi nemzeti bizottságot és a surányi járás begyűjtési dolgozóit is, hogy kukoricabegyűütési tervüket október 25-ig 103.1 százalékra teljesítették. Ezzel az eredménnyel a komáromiak megelőzték a surányiakat, mivel ők még csak 80 egynéhány százalék körül mozognak. Kötelezettségvállalái suknak is eleget tettek, sőt nagyobb | mértékben, mint ahogy kezdetben tervezték. Már az előbbiekből tudjuk, úgy határoztak, hogy a kukoricaca begyűjtését október 31-e helyett október 25-ig elvégzik. Az eredmény az lett, hogy október 25-ig nem száz, hanem 1Ö3.1 százalékra teljesítették a kukorica begyűjtését. Ezt az eredményt úgy tudták elérni, hogy szoros kapcsolatot tartottak fenn a szövetkezetekkel, az egyénileg gazdálkodó parasztokkal. Megnyerték őket a begyűjtés határidő előtti teljesítése ügyének. A földművesek elmulaszthatatlan kötelezettségüknek tartották, hogy az állammal szembeni kötelezettségüknek határidő előtt eleget tegyenek. A járás keretén belül a szövetkezetek között is kifejlődött a versengés. Minden egyes szövetkezet elsőnek akart eleget tenni beadási kötelezettségének. Különösen az volt meglepő, hogy az őrsújfalusi szövetkezet is az elsők között tett eleget kukoricabeadási kötelezettségének. Valaki most felvethetné azt a kérdést, vájjon milyen meglepetés lehet abban, hogy az őrsújfalusiak az elsők között teljesítették a kukoricabeadást. Ha az ember csak távolról figyeli a szövetkezetek fejlődését, életét, nem is talál az egészben semmi érdekességet. Ha azonban egy kicsit több időt szentelünk az ügynek, érdekes dolgokat állapíthatunk meg. Tudomásul kell vennünk azt, hogy az őrsújfalusi szövetkezet mindez ideig nehezen teljesítette beadási kötelezettségét. Nem azért, mintha az ő szövetkezetükben más körülmények között folyt volna felvásárlás, mint máshol, vagy rosszabb lett volna a termés, mint a megyercsi szövetkezetben. A nehézségek okozója az volt, hogy a szövetkezeti tagok nem tartották elsőrendű kötelességüknek a beadási kötelezettség határidőre való teljesítését. Az idén azonban az instruktorok és a begyűjtési dolgozók jó, meggyőző munkája nyomán, saját ügyüknek tekintették a begyűjtés határidő előtti teljesítését. ök is tudtak arról, hogy a komáromi járás versenyre kelt a surányival. Velük is megbeszélték a verseny ügyét, a begyűjtési apparátus dolgozói. Ök is megígérték, hogy kiveszik részüket járásuk becsületének megvédéséből. Szavukat be is tartották. Ebben a nemes versengésben azonban a gútaiak lemaradtak. Ugylátszik ők megfeledkeztek hazafias kötelességük teljesítésének fontosságáról. Meg kell említenünk még azt is, hogy nemcsak a kukorica, hanem a krumplibeadással is rosszul állnak. A komáromi járás már a krumpli beadását is teljesíthette volna, ha a gútaiak is bekapcsolódnak az elsőségért folytatott versengésbe. A kukorica begyűjtése nem ért véget azzal, hogy járási méretben a beadást 103.1 százalékra teljesítették. A begyűjtés tovább folyik. Lehotzky elvtárs, a járási begyűjtési meghatalmazott szavai szerint az idén a kukoricabeadást legalább 130 százalékra akarják teljesíteni. Erre az elhatározásukra az adott okot, hogy az idén olyan gazdag kukoricatermést takarítanak be a szövetkezetek, amelyre régen nem volt példa a komáromi járásban. Az sem titok senki előtt, hogv a Duna áradása az idén, a dunamenti szövetkezetekben nagy károkat okozott. A feltörő talajvíz kiáztatta a kukoricát a mélyebb fekvésű földeken. Ezt a járási begyűjtési apparátus dolgozói is figyelembe vették. Kölcsönös megegyezés alapján, az ilyen szövetkezeteknek módot adtak arra, hogy kukorica beadási kötelezettségüket más termékekkel teljesíthessék. Le kell azonban szögeznünk azt, hogy járási méretben még igy is 40—50 mázsás az átlagtermés. A komáromi járás begyűütési dolgozóinak eredményei kell, hogy jobb munkára serkentsék azokat a begyűjtési dolgozókat is, akik eddig még nem tudnak ilyen eredményekkel dicsekedni. Meg kell érteni végre azt, hogy a begyűjtés sikere, vagy sikertelensége attól függ, hogy a begyűjtési apparátus dolgozóinak és a nemzeti bizottságok tagjainak milyen a kapcsolata a szövetkezetekkel és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal. Bürokratikus papírmunkával legkevésbbé sem lehet sikert aratni. Ezen a téren elsősorban a nemzeti bizottságban és a begyűjtési apparátusban dolgozó kommunistáknak kell példát mutatniok. Meg kell teremteni azt a helyzetet, hogy a földműves maga lássa be, hogy állampolgári kötelességének tesz eleget akkor, amikor beadási kötelezettségét időben és hiánytalanul teljesíti. Szarka István Példásan gazdálkodnak a nagyradiak Az ipolysági járásban a nagyradi EESz teljesítette elsőnek beadási kötelezettségét az 1954-es évben. A szövetkezet elnöke, Szirota Sándor elmondja, hogy a szövetkezeti tagok büszkék arra, hogy kötelezettségüket mindebből száz százalékra teljesítették. Azonban a beadási terv százszázalékos teljesítésével nem elégszenek meg a nagyradiak, hanem még az év végéig kilenc hízómarhát és 20 darab sertést adnak át a közellátásnak. A szövetkezet elnöke arról is beszélt, hogy az elmúlt években a szövetkezet nagy nehézségekkel küzdött. De nem csüggedtek, hanem odaadóan dolgoztak, aminek ma már szép eredménye van úgy a növény-, mint az állattenyésztés terén. A tagságnak is van rrfit a tejbe aprítania. A szövetkezet szép hízósertéseket ad át szabadpiaci áron a járási fogyasztási szövetkezetnek. Surányi elvtárs is, a szövetkezet traktorosa, két hízót adott el szabadpiaci áron. Fábry és Suhaj elvtársak Surányi elvtárshoz hasonlóan jártak el. A nagyradi szövetkezet tagjai termelési és pénzügyi tervüket pontosan teljesítik, sőt a termelési tervet olykor túl is szárnyalják. Gabonából 17 mázsa helyett 24 mázsás hektárhozamot értek el. Nem sajnálták a munkát a földtől, ahhoz a közmondáshoz tartották magukat, hogy ki mint vet, úgy arat. Ez év februárjáig az állattenyésztés dolgozói nem részesültek teljesítmény szerinti jutalmazásban. Ez persze nem járulhatott hozzá semmiképpen sem a termelés fokozásához, a szövetkezet megerősödéséhez. A tagok kezdetben nem akarták megérteni, hogy ez helytelen. Csak jő felvilágosító munkával tudtunk áttérni a végzett munka utáni jutalmazásra. Ma már a tagság érzi az új módszer jelentőségét és nem is akar eltérni tőle. mert a helyes jutalmazás megszüntette az egyenlősdit. Az állatgondozók jobban dolgozhatnak, több munkaegységet szerezhetnek. Letavaly elvtársnő például 280 sertést gondoz és munkájával a tagság megelégedett. Munkájáért meg is kapja a jutalmat. Havonta 80—87 munkaegységet szerez, ami 16 koronájával szép összeget tesz ki. A mezei munkák elvégzésében nagy részük van a traktorosoknak. Lelkesen dolgoznak, nehézséget nem ismernek, mindig a szövetkezeti vezetőség utasítása szerint cselekednek. A szövetkezeti tagok megszerették őket és a nyári munkák kiértékelésekor hármat közülük pénzjutalomban részesítettek. Sztudva László, Ipolyság.