Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-16 / 277. szám, kedd

1954. november 16. UISZO A szovjet kormány jegyzéke huszonhárom európai ország kormányához A Szovjetunió külügyminisztériuma november 13-án megküldte a Szovjetunióval diplomáciai kapcsolatban álló európai országoknak a szovjet kormány azonos tartalmú jegyzékeit az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének kérdésével foglalkozó összeurópai értekezlet összehívása ügyében. A jegyzéket a következő államok moszkvai nagykövetségének, illetve követségének küldte meg. Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria, Albánia, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Görögország, Hollandia, Izland, Jugoszlávia, Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Német Demokratikus Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Románia, Svájc, Svédország, Törökország. Eljuttatták a jegyzéket az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségéhez is. Ugyancsak megkapta a jegyzéket a Kínai Népköztársaság nagykövetsége. A Kínai Népköztársaság képviselőjét megfigyelőként meghívják az említett értekezletre. A Szovjetunió kormányának jegyzéke Franciaország kormányához „A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni Framuaország kormánya előtt a következőket: Folyó év október 23-án Párizsban Nyugat-Németországra vonatkozó egyezményeket írtak alá. Az egyezmények aláírását megelőzte a kilenc ország londoni értekezlete, amelynek részvevői a német kérdéssel kapcsolatban külön intézkedésekben egyeztek meg. A párizsi egyezmények a Németországra vonatkozó nemzetközi egyezmények megszegésével előirányozzák a militarizmus feltámasztását Nyugat-Németországban, előirányozzák a nyugatnémet fegyveres erők felállítását és Nyugat-Németország bevonását néhány állam más európai államokkal szembenálló katonai csoportosulásaiban. ' Nyugat-Németországban olyan hadsereg létesül, amelynek létszáma már a legközelebbi időben eléri az 500.000—520.000 embert., s amely te-' kintélyes légi. és páncélos kötelékkel, továbbá saját katonai törzskarokkal fog rendelkezni. A német militaristák már most sem titkolják, hogy a nyugatnémet hadseregnek a londoni és párizsi egyezményekben előírt létszámát csupán alapnak tekintik még nagyobb látszámú fegyveres erők megteremtéséhez. A nyugatnémet hadsereget azoknak a német tábornokoknak irányításával állítják fel, akik a második világháború éveiben a hitlerista hadsereget vezették, akik részesei voltak a fasiszta agressziónak és meghonosítói a Hitler-féle véres „új rendnek" Európa országaiban. A londoni és párizsi egyezmények szabad kezet biztosítanak s nyugatnémet militaristáknak és a revansírtaknak a korlátlan fegyvergyártásra is. Nyugat-Németország fegyveres erői előtt lehetőség nyilik arra, hogy atomfegyverrel rendelkezzenek, ami lényegesen fokozza egy pusztító európai atomháború veszélyét. Az említeti egyezmények előirányozzák az ujrafelfegyverzett Nyugat-Németország bevonását a most megalakulás alatt álló „nyugateurópai unió" nevű új katonai csoportosulásba, valamint az északatlanti tömbbe, amelynek támadó jellegére már több ízben rámutatott a szovjet kormány. Mindez azt bizonyítja, hogy Nyugat-Németország vonatkozásában olyan irányvonalat követnek, amely nem fér össze sem az európai béke megszilárdításának feladatával, sem Németország nemzeti egysége helyreállításának feladatával. A londoni és párizsi egyezmények végrehajtása azt jelentené, hogy Németországnak a szabad össznémet választások megtartásával történő egyesítését áldozatul vetik oda azoknak a jelenlegi terveknek, amelyek a német militarizmusnak — az európai népek, többek között maga a német nép e halálos ellenségének — feltámasztását célozzák. A szovjet kormány a német egység helyreállítását érintő kérdés megoldásának megkönnyítésére törekedve azt javasolta, hogy vizsgálják meg a Kelet- és Nyugat-Németország területén állomásozó megszálló csapatok haladéktalan kivonásának kérdését. Ugyanakkor azt is javasolta, hogy határozzák meg mind a kelet-, mind a nyugat-németországi német rendőrség összes fajtáinak létszámát és fegyverzetét. A szovjet kormány — akárcsak azelőtt — azt a véleményt vallja, hogy ezek az intézkedések előmozdítanák az európai feszültség enyhítését. ' A londoni és párizsi egyezmények összeegyeztethetetlenek az 1944-ben megkötött francia szovjet szövetségi és kölcsönös segélynvu tasi szerződéssel, valamint az 1942-ben megkötött angol-szovjet, háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel, amelyek közős intézkedéseket írnak elo abból a célból, hogy meghiúsítsák egy újabb agresszió lehetőségét Németország részéről. A szovjet kormány már felhívta a német probléma rendezéséért felelős államok figyelmét arra a komoly veszélyre, amely a müitarizmus nyugat-németországi feltámasztásával és Nyugat-Németországnak katonai csoportosulásokba való bevonásával kapcsolatos. Egyes államok más európai államokkal szemben álló ilyen katonai csoportosulásainak létrehozása — amint a történelem tapasztalatai mutatták — a közöttük fennálló viszonyok kiéleződésére, végeredményben háborúra vezet. így történt az első világháború küszöbén, amikor a hatalmak két egymással szembenálló katonai koalíciót alakítottak, fgy történt a második világháború küszöbén is, amikor a hitleri Németország égisze alatt olyan támadószellemű katonai csoportosulás született, amely szembehelyezkedett más államokkal, s ezek azután a háború során kénytelenek voltak egyesíteni erejüket a hitleri agresszió visszaverésére. Nehogy olyan helyzet álljon elő, amelyben Európa időszakonként véres és pusztító háborúk szintere lesz, amelyek sok millió emberáldozatot követelnek az európai államok népeitől és felbecsülhetetlen anyagi, rombolásokat okoznak, elengedhetetlenül szükséges Európában olyan biztonsági rendszert teremteni, amelynek tagja lenne n^inden európai állam, függeüenül társadalmi és állami berendezésétől Ilyen összeurópai kollektív biztonsági rendszer létrehozása szilárd alapot nyújtana valamennyi európai állam békés együttműködéséhez és szavatolná nemzeti biztonságukat olyan értelmű kötelezettségek vállalásával, hogy békéi úton megoldják a köztük támadt nézeteltéréseket, abban az esetben pedig, ha valami veszélyezteti i békét, vagy megbontják a békét, kollektív, többek között katonai intézkedéseket foganatosítanak az agresszor ellen. Az összes európai államok együttes erőfeszítésein alapuló hathatós európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása megkönnyítené a német probléma- rendezésének lehetőségét. Ebben az esetben megszűnnék a német egység helyreállítása útján tornyosuló jelenlegi legfőbb akadály, amely azokban a tervekben ölt testet, amelyek Nyugat-Németországnak militarista állammá való átalakítására és támadó katonai csoportosulásokba való bevonására irányulnak. A Szovjetunió ez év elején, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei berlini értekezlete idején. abból a. célból, hogy megkönnyítse az érdekelt államok között megfelelő szerződéses megegyezés lehetőségét, javaslatot terjesztett elő az „összeurópai kollektív biztonsági szerződés,, alapelveire vonatkozóan. Az európai kollektív biztonsági szerződés" alapelveisáról szóló javaslatok több európai állam részéről kedvező fogadtatásra találtak. De támogatták ezeket a javaslatokat jelentős társadalm körök is mindazokban az európa' országokban, amelyeknek kormá-nyai még nem fejtették ki álláspontjukat az európai kollektív biztonság gondolatáról, mind pedig azokban az államokban, amelyeknek kormányai nem voltak b-ílandóv '*mogatni a

z előterjesztett jav?"

1' "kat. Aimánit az köztudomású, mind ez ideig nem sikerült létrehozni az érdekelt országok között kellő megegyezést e fontos problémában. Pedig az európai népek biztonságának érdekei azt követelik, hogy az európai fejlődés ne a német militarizmus feltámasztásának és európai államok egymással szembenálló katonai tömbjei létrehozásának útján, hanem az összes európai államok, tehát mind a nagy, mind a kis államok méltányos érdekeinek figyelembevételén alakuló összeurópai biztonság rendszer megteremtésének útján haladjon. Azok a tervek, amelyeket a londoni és párizsi értekezletek készítettek elő a német militarizmus helyreállításéra *és az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország katonai csoportosulásokba való bevonására, szükségképpen még bonyolultabbá teszik az európai helyzetet. E tervek végrehajtása feltétlenül kiélezi a viszonyokat az európai államok között, a fegyverkezési verseny fokozódását és az európai népek vállára nehezedő háborús kiadási tervek lényeges növekedését idézi elő. Ezzel öszsízefüggésben egészen természetes lesz, ha a békeszerető európai népek kénytelenek lesznek újabb intézkedéseket tenni biztonságuk biztosítására. Az európai helyzet említett és a háborús veszélyt fokozó bonyolódásának megakadályozására olyan lépéseket kell tenni, amelyek előmozdítanák az európai kollektív biztonsági rendszer létrejöttét és ezzel a nemzetközi feszültség enyhülését. A szovjet kormány ebből kiindulva úgy véli, hogy az európai kollektív biztonsági rendszer létrehozása kérdésében minden további halogatás nélkül össze kell hívni mindazoknak az európai államoknak értekezletét az Amerikai Egyesült Államok bevonásával, amelyek részt óhajtanak venni ezen az értekezleten. Tekintettel arra a különleges felelősségre, amely a nemzetközi béke és biztonság fenntartása • terén az ENSz biztonsági tanácsának állandó tagjaira hárul, a szovjet kormány kívánatosnak tartja, hogy a Kínai Népköztársaság elküldje megfigyelőjét erre az értekezletre. Magától értetődő, hogy az említett értekezleten részvevő mindegyik állam előterjesztheti azokat a javaslatokat, amelyeket a megvitatás alatt álló kérdéssel kapcsolatban szükségesnek tart. A szovjet kormány javasolja, hogy ezt az értekezletet folyó év november 29-re Moszkvába, vagy Párizsba hívják össze. Az értekezlet összehívásának* elhalasztása célszerűtlen volna, mivel néhány európai országban decemberben már megkezdődik a párizsi egyezmények ratifikálása kérdésének megvizsgálása. Az említett egyezmények ratifikálása nagymértékben bonyolítaná az egész európai helyzetet, és aláásná a megoldatlan európai problémák, mindenekelőtt a német kérdés rendezésének lehetőségét. Azt a javaslatot, hogy november 29-re Moszkvába, vagy Párizsba hívjanak össze összeurópai értekezletet az európai n kollektív biztonsági rendszer megteremtése kérdésének megtárgyalására, osztja a Lengyel Népköztársaság kormánya, és a Csehszlovák Köztársaság kormánya, amelyekkel a szovjet kormány megfelelő tanácskozásokat folytatott. A Szovjetunió kormánya hasonló tartalmú jegyzéket juttatott el mindazokhoz az európai .UlaniokA franciák továbbra is visszatartják a hadifoglyokat és az internált polgári személyeket Vietnamban Mint a vietnami információs iroda jelenti, Van Tien Dun tábornok, a vietnami népi demokratikus hadsereg főparancsnoksága küldöttségének vegyesbizottsági vezetője levelet küldött a nemzetközi felügyelő és ellenőiző bizottságnak, amelyben összegezi a hadifoglyok kicserélésének folyamatát. A levélben ezeket írja: Már a genfi egyezmény aláírása előtt a vietnami néphadsereg a Francia Unió fegyveres erőinek átadott 546 sebesült és beteg hadifoglyot. A genfi egyezmény aláírása óta mind ez ideig a vietnami néphadsereg a Francia Unió hadi erőinek 12.173 hadifoglyot, 587 politikái foglyot adott át, akik között egy vezérőrnagy, a Bao Daj kormány egy minisztere és 283 tiszt van. Ezenkívül a vietnami népi önkéntesek Laosban és a népi felszabadító hadsereg Patet Laóban a francia félnek 836 európai és afrikai, valamint 39 kambodzsai hadifoglyot adott át, akik Laosban estek hadifogságba. A mi részünkről szabadon engedtük az összes hadifoglyokat és internált polgári személyeket. A vegyes bizottság határozata értelmében a népi hadsereg folytatja azon hadifoglyok neveinek megállapítását, akiket a francia fél kikért. Ennek ellenére a francia fél szándékában áll, hogy a hadifoglyokat viszsza tartsa. A genfi egyezmény aláírása előtt a Francia Unió fegyveres erői a vietnami néphadseregnek 325 hadifoglyot adtak át. A genfi egyezménytől mostanáig a vietnami néphadseregnek 8.872 hadifoglyot, 199 adminisztratív hivatalnokot és 58.034 polgári személyt adtak át, akik között nők, öregek és gyermekek voltak, akik az úgynevezett „tisztogatási akció" során kerültek fogságba. Ezenkívül a Francia Unió fegyveres erői 109 személyt is szabadon engedtek, akik Laosban estek fogságba. A Francia Unió fegyveres erőinek közzétett adatai szerint még mindig 7 107 hadifoglyot tartanak fogva, akiknek a névjegyzékét a vietnami népi hadsereg már 1954 augusztus 26-a előtt átadta^ Ezekben a jegyzékeiben azonban nem szerepelnek azoknak a hadifoglyoknak nevei, akik a Francia Unió fegyveres erőinek fogságába estek már előbb és akiket még mindig fogva tartanak. 1954 szeptember 1-től november 9-ig a vietnami népi hadsereg küldöttsége 3.326 hadifoglyot számolt össze, akiket a vietnami küldöttség kérelmére a francia félnek meg kell keresnie és szabadon kell bocsátani. Az adatok szerint, amelyek rendelkezésre állnak, a Francba Unió fegyveres erői még mindig 453 személyt tartanak fogva Pulo Kondor-sziget börtöneiben, Gia Dinh tartományban, Tra Vinh, Mito és más kerületekben. A francia fél igen sok politikai foglyot börtönökben tart, hogy ne kelljen őket szabadon engedni. Ezenkívül a Francia Unió fegyveres erői rajtaütéseket intéznek Közép- és Dél-Vietnam déli felének ötödik zónájában és 1 elfogják ezeket a hazafiakat, akik részt vettek a háborús ellenállásban." Az USA kényszeríti Dél-Koreát a-pénz devalválására A „Sunday Times" tokiói tudósítója, Richard Hughes írja, hogy az a nyomás, mellyel az USA arra akarja kényszeríteni Dél-Koreát, hogy. valósítsa meg a Ijvan devalvációját, „nagy nyomorúságot okoz az egész országban". Mint isméretes az USA azért akarja a dél-koreai devalvációt, hogy még jobban emelkedjék a dallár értéke éj ilyen módon még kiméletlenebbül diszponálhasson Dél-Korea gazdasági értékei felett. A tudósító megjegyzi, hogy az USA szinte gazdasági blokáddal sújtotta Dél-Koreát. A hajtóanyagok szállításának leállítása, amely büntető eljárásként következett be, mivel DélKorea megtagadta a hvan devalvációját, azt eredményezte, hogy a dél-koreai hajók nem tudnak tengerre szállni, hogy megállt a közlekedés és az üzenjek bezárják kapuikat. A koreaiak tízezrei szeptember 1-től nem kapják meg fizetésüket. Mint a tudósító jelentéséből kitűnik, a koreai amerikai katonák külön engedélyt kaptak valutaspekulációra. Amerikai hivatalos személyiségek „senkit nem hagynak kétségben afelől, hogy Washington új, kérlelhetetlen magatartása Dél-Koreában iskolapélda akar lenni a többi országok számára is. amelyek amerikai segítséget kapnak". A kínai népi felszabadító hadsereg harca a csangkajseki provokatőrökkel Az Üj Kína sajtóiroda közölte, hogy a kínai népi felszabadító hadsereg légelhárító egységei a fukieni fronton az utolsó két hónap leforgása alatt november 3-ig lelőttek vagy megrongáltak 88 csangkajseki repülőgépet, amelyek berepültek a kínai légitérbe. A népi hadsereg ez idő alatt három csangkajseki torpedórombolót rongált meg, egy ágyúnaszádot, egy szállító- és egy úszályhajót elsülyesztett, ezenkívül tönkretett egy pontonkikötőt. Quemoy szigetén négy megfigyelő állomást, több ütegállást tett tönkre, harcképtelenné tett 11 ágyút és megsemmisített hat raktárt. A kínai népi felszabadító hadsereg partvédelmi tüzérsége Quemoy és KisQuemoy szigetek ellen 47 ízben intézett tüzérségi támadást. , Lemondatták az egyiptomi köztársasági elnököt Hivatalosan közölték, hogy november 14-én a „Forradalmi Tanács" elhatározta, hogy lemondatja Mohamed Nagib tábornokot a köztársasági elnöki tisztségéről és a „Forradalmi Tanács" elnökségéről. A tanács egyelőre nem közölte, hogy ki lesz az új köztársasági elnök. Ugy hírlik, hogy egyelőre ezt a hivatalt nem töltik be. Újságírói körökben' arról beszélnek, hogy Nagib házi őrizetben van. A hivatalos közlés arról beszél, hogy Juszef Talat és Ibrahim ad Taib „a Muzulmán Testvériség" titkos szervezetének vezetői, akiket november 14-én reggel letartóztattak, megerősítették, hogy Nagib közátreasági elnök kapcsolatban állt a „Muzulmán Testvériség" vezetőségével. Mint újságírói körökben ismeretes, Nagib tábornok lemondatásával kapcsolatban egész Egyiptom területén kihirdették az ostromállapotot. Mendés-France szombaton elindult észak-amerikai útjára Mendés-France miniszterelnök szombaton esite felesége, valamint diplomáciai munkatársai kíséretében Párizsból repülőgépen elmduit Ottavába, ahol a kanadai kormány vendégeként szerdáig mars.d. Innen .folytatja útját Washingtonba, ahol Eisenhower elnökkel és Dulles külügyminiszterrel, valamint más politikai vezetőkkel folytat megbeszéléseket. hoz, amelyekkel a Szovjetunió diplomáciai viszonyban van. A Szovjetunió abból indul ki, hogy azokat az európai államokat, amelyekkel a Szovjetunió nem áll diplomáciai kapcsolatban, meghív- | hatná Franciaország, Anglia, vagy | az Egyesült Államok kormánya, amelyeknek diplomáciai kapcsolatuk van az említett országokkal. A szovjet kormány hálás lesz a francia kormánynak a fentemlített összeurópai értekezleten való részvéteiét illető közlésért."