Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-14 / 276. szám, vasárnap

1954. november 14. UISZ0 5 Az SzKí* Központi Bizottságának határozata a lakosság között folytatott tudományos és ateista propagandában elkövetett hibákról A Pravda közli az 'SzKP Köz­ponti Bizottságának határozatát a lakosság között folytatott tudo­mányos és ateista propaganda te rén elkövetett hibákról. A hatá rozat a többi között ezeket mond­ja: Az SzKP Központi Bizottságá­nak olyan tények állnak rendel kezésére, amelyek azt bizonyítják, hogy az utóbbi időben a lakosság körében folytatott tudományos és ateista propaganda terén sok he iyütt durva hibákat követnek el. Ahelyett, hogy rendszeres tü­relmes munkát végeznének a ter­mészettudományos ismeretek pro­pagálásával és a vallás elleni ide ológiai harccal kapcsolatban, egye.s központi és helyi lapok, valammt egyes felolvasók és előadók sértő támadásokat intéznek a papság és a vallási szertertásokban résztvevő hívők ellen. Előfordulnak olyan esetek, amikor a sajtó hasábjain és a propagandisták előadásaiban egyes lelkészeket és hívőket min­den alap nélkül olyan emberek­nek tüntetnek fed, akik nem ér­demelnek politikai bizalmat. A vallás elleni propaganda te­rén elkövetett ilyen hibák gyöke­resen ellenkeznek a kommunista pártnak a vallással és a hívők­kel kapcsolatos programjával és politikájával és megszegik a párt többszörös .'fásítását, amely nem tűrj a hírčík érzelmeinek megsér­tését. Az SzKP Központi Bizottsága elhatározta: Kötelezni kell az SzKP területi és határterületi bizottsá­gait, a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságait és az összes pártszer­vezeteket, hogy határozottan kü­szöböljék ki az ateista propagan­dában mutatkozó hibákat és a jö­vőben semmi esetre se tűrjék a hívők és a lelkészek érzelmeinek semmiféle megsértését, sem az ad­minisztratív beavatkozást az egy­ház 'tevékenységébe. Figyelembe kell venni, hogy az egyházzal, a papsággal, a hivőkkel szemben el­követett sértő cselekmények ösz­szeegyeztethetetlenek azzal az irányvonallal, amelyet a párt és az állam a tudomápyos és ateista propagandában követ és ellent­mondanak a Szovjetunió alkotmá­nyának, amely lelkiismereti sza­badságot biztosít a szovjet állam­polgárnak. _ „ A társadalmi és gazdasági viszo­nyokban végbement mélyreható változások, a kizsákmányoló osz­tályok megszüntetése, a szocializ­musnak a Szovjetunióban aratott győzelme, a tudomány sikeres fej­lődése és az ország kulturális szín­vonalának általános emelkedése következtében a Szovjetunió la­kosságának többsége már régen megszabadult a vallásos csökevé­nyektó'i — mérhetetlenül meg­nőtt a dolgozók öntudata. Ugyan­akkor figyelembe kell venni, hogy vannak olyam - állampolgárok is, akik tevékenyen részt vesznek az ország életében és teljesítik állam­polgári kötelezettségüket hazájuk­kal szemben, de még különféle vallási hiedelmek befolyása alatt állnak. A párt mindig megköveteli és továbbra is meg fogja követel­ni. hogy ezekkel a hivőkkel szem­ben tapintatos, figyelmes magatar­tást tanúsítsanak. Annál ostobább és ártalmasabb dolog, ha valamely szovjet állampolgár iránt, vallá­si meggyőződése miatt politika! kételyeket támasztanak. A tudományos és ateista propa­ganda során figyelembe kell venni, hogy nem szabad azonosítani az egyháznak a szocializmus orszá­gában elfoglalt helyzetét az egy­háznak a kizsákmányoló társada­lomban elfoglalt helyzetével. Ma a szocializmus győzelme és • a kizsákmányoló osztályok meg­szüntetése a Szovjetunióban alá­ásta a vallás társadalmi gyökereit, megsemmisítette azt a bázist, amelyre az egyház támaszkodott. Mint a tények bizonyítják, a lel­készek nagy többségükben szintén lojális álláspontot foglalnak el a szovjet hatalommal szemben. En nélfogva a vallásos előítéletek el­leni harcot ma a tudományos, ma­terialista világnézet ideológiai har­cának kell tekinteni a tudomány­ellenes vallásos világnézet ellen. A vallás elleni propagandában elkövetett hibák kijavításának nem szabad a tudományos és ateista propaganda ellanyhulására vezet­nie, mert ez a propaganda a dol­gozók kommunista nevelésének szerves része és célja a tudomá­nyos, materialista ismeretek ter­jesztése a tömegek között és a vők megszabadítása a vallásos elő­ítéletek befolyásától. Míg az állammal kapcsolatban a vallás magánügy és így az egy­házat különválasztottuk az állam­tól, addig a kommunista párt, amely az egyetlen helyes tudo­mányos világnézetre, a marxiz­mus-leninizmusra és ennek elmé­leti alapjára, a dialektikus mate nalizmusra támaszkodik, nem le het közömbös, semleges a vallás sal, mint olyan ideológiával szem ben, amelynek semmi köze a tu dományhoz. A tudomány és a vallás hom lokegyenest ellenkezik egymással ez nyilvánvaló. Míg a tudomány tényekre, tudományos kísérletek­re és szigorúan ellenőrzött, az élet által igazolt következtetésekre tá maszkodik, addig minden vallás csupán a bibliai és egyéb hagyó mányokon alapul. A természet tudomány és a társadalomtudo mány mai tudományos vívmányai meggyőzően cáfolják a vallásos dogmákat. A tudomány nem fér het össze a természet és sz ember életéről alkotott vallásos képze. letbeli elgondolásokkal, ezért ősz­szeegyezl^etetlen a vallással. tudomány elősegíti, hogy az em beriség egyre mélyebben és mé­lyebben megismerje a természet és a társadalom fejlődésének ob jektív törvényeit, elősegíti, hogy a természet erőit az emberiség szolgálatába állítsák, elősegíti az ember öntudatának és kulturális színvonalának emelkedését.' Ezzel szemben a vallás elhomályosítja az ember öntudatát, az embert passzivitásra ítéli a természet erői vei szemben, béklyóba veri az ember alkotó aktivitását és lele ményességét. Mindezt figyelembevéve a párt szükségesnek tartja a mélyreható rendszeres tudományos és atetista propagandát, de ennek során nem engedi meg a hivők vallásos ér­zelmeinek, sem pedig a lelkészek­nek megsértését. Az SzKP Központi Bizottsága úgy vélekedik, hogy a vallásos csökevények leküzdését célzó ne­velő munkában csak akkor lehet pozitív eredményekre jutni, ha to vább emeljük a dolgozók körében folytatott egész kulturális felvilá gosító munkának színvonalát, je­lentősen megjavítjuk a kultúrott­honok, klubok, könyvtárak, olva­sótermek, előadóközpontok, kul­túr- és üdülőparkok és más kul tiurális felvilágosító intézmények munkáját. Ezért a párt-, az álla­mi és a társadalmi szervezetek fel­adata. hogy gyökeresen megjavít­sák ä lakosság körében végwstt kulturális. felvilágosító munká­jukat és így elérjék a dolgozók kulturális _ színvonalának további emelkedését. Francia kegyetlenkedések Dél- és Közép­Vietnamban Hanoiból jelenti az Üj Kína: A Francia Unió fegyveres erői folytat­ják a vietnami hazafiak könyörtelen üldözését Dél- és Közép-Vietnam át­csoportosítási területein. Az auguszus 11-től szeptember 15­ig terjedő 35 napos időszakban a Francia Unió fegyveres erői csupán Dél-Vietnamban összesen 235 terror­cselekményt hajtottak végre. 32 em­bert megöltek és több mint 300-at megsebesítettek. A francia katonák 22 esetben géppisztolyukat és kézi­gránátokat használtak a béke helyre­állítását ünneplő népgyűlések ellen intézett támadásaikban. A Francia Unió fegyveres erői által letartóztatott vietnami hazafiakat megkínozták, él­ve eltemették, vagy lefejezték. Sok embert, nyakukban nehéz kövekkel, folyóba hajítottak. A vietnami néphadsereg főparancs­nokságának képviselője ismételten tiltakozott a Francia Uniő fegyveres erőinek a fegyverszüneti egyezmény megsértésével elkövetett ilyen terror­cselekményei ellen. Antidemokratikus módszereket alkalmaznak Adenauerék a Kommunista Párt ellen Nemrégiben az Adenauer-kormány elfogató parancsot adott ki Max Rei­mann elvtárs, Németország Kommunis­ta Pártja elnöke és Walter Fisch elv­társ, az elnökség tagja ellen. Most a karlsruhei alkotmánybíróság, amely november 23-ra tűzte ki a Németor­szág Kommunista Pártja betiltására irányuló per tárgyalását, közölte: kész időleges menlevelet adni Max Rei­mannak és Walter Fischnek, hogy megjelenhessenek a bíróság előtt és előadhassák a komunista párt ellen vetéseit az Adenauer-kormány kidol­gozta vádirattal szemben. Németország Kommunista Pártja elnöksége az alkotmánybíróság aján­latával kapcsolatban kijelentette: „Ez a felháborító feltételekhez kötött ajánlat is megmutatja a világ közvé­leményének, milyen antidemokratikus és reakciós módszereket alkalmaznak Adena'uerék a kommunista párt ellen. Az Adenauer-sajtó azt híreszteli, hogy Max Reimann a Német Demokratikus Köztársaságban van, hogy elkerülje a letartóztatást. Egyes bonni hatósá­gok Max Reimann helye iránt tanú­sított érdeklődése érthető. De ezzel kapcsolatban ma csak annyit lehet közölni, hogy a párt elnöke Nyugat­Németországban van és tovább szer­vezi a harcot a bűnös párizsi egyez­mények ellen". A párt elnöskége a nyilatkozatban követeli, hogy Német­ország demokratikus alapon történő újraegyesítése érdekében a bíróság tegyen intézkedéseket Max Reimann és Walter Fisch ellen kiadott elfoga­tóparancs visszavonására, továbbá Fritz Rische, Josef Ledwohn, Kari Zemke kommunista funkcionáriusok és más bebörtönzött hazafiak haladékta­lan szabadonbocsátására. A Spanyol Kommunista Párt V. kongresszusa November 1—5-ig tartották meg a Spanyol Kommunista Párt V. kongresszusát. A kongresszus munkájában résztvettek a kommu­nista párt szervezeteinek képvise­lői Spanyolország minden részé­ből, továbbá az Egyesült Kataló­niai Szocialista Párt küldöttsége. A napirenden a következő kér­dések szerepeltek: 1. A Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának beszámoló­ja (előadó Dolores Ibarruri); 2. Vicente Űribe előadó beszéde a párt programjáról; 3. Santiago Carillo előadó beszé­de szervezeti kérdésekről és a párt szervezeti szabályzatáról 4. a központi bizottság megvá­lasztása. A kongresszusi küldöttek egy-' hangúlag helyeselték Dolores Ibar­ruri beszámolóját és elfogadták a párt programját, amely a követ­kező címet kapta: „A Spanyol Kommurtista Párt programja a Spanyolország függetlenségéért és demokratizálásáért, a spanyol nép életkörülményeinek gyökeres meg­javításáért folyó harcban." A kongresszus egyhangúlag elfo­gadta a párt új szervezeti szabá­lyait is. A kongresszus befejezéseként a küldöttek megválasztották a 39 tagból és 22 póttagból álló köz­ponti bizottságot Felhasználjuk a csehszlovák tapasztalatokat — mondja V. Szorokin, a leningrádi cipőgyár mintázó j a Alexej Podenkoval, az Armamiri gyár technikusával együtt érkeztünk a gottwaldovi „Svit" cipőgyárba. Az­ért mentünk oda, hogy a kaptafák mintázásának és előkészítésének mód­járól tapasztalatokat szerezzünk. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a vállalat vezetősége gondosko­dott arról, hogy a lehető legjobb ta­nulmányi feltételek mellett dolgoz­hassunk. Tapasztalt oktatómestereket rendelt mellénk, akik megismertet­tek minket az üzemek munkájával. Az egyes osztályokon lezajló terme­lési folyamatokkal. Három hónapig tanulmányoztuk a cipőgyártást. Különös figyelmet szen­teltünk az új kaptafák és cipősarok mintázásának a fa technológiai szárí­tásának és a kaptafa valamint a ci­pősarok készítésének. Sok tapasztalatot szereztünk egy fiatal tervezővel, Benessel való talál­kozásunk alkalmával. Csehszlovák ba­rátainktól igen sokat tanultunk és tapasztalatainkat alkalmazni fogjuk cipőgyárainkban. A gottwaldovi „Svit" gyárban az ékelt cipősarkakat különös gép gyárt­ja. Ezt a gépet vettük alapul az új gép szerkesztésénél. Már öt ilyen gé­pünk van. Az ékelt cipősarok gyártá­sánál teljes mértékben beváltak. A „Svit"-ben nyert tapasztalatokat bőven használjuk fel a könnyű nyári cipő készítésénél is. A cipősarokban tálszerú mélyedés kivájása lehetővé teszi a cipősarok könnyebb hozzaerő­sítését a cipőhöz. A mi gyárunk gépesítette a kapta­fa aljára erősített fémlemezek gyártá­sát. Azelőtt nálunk ezeket a lemeze­ket kézzel vágták ki és dörzspapírral simították körül. Most ezt a munkát frézelögép vég­zi, ami a kaptafa minőségét jelentós rnértékben javítja. Mi a csehszlovák barátainktól átvett új kaptafa mintá­zási módot fogjuk alkalmazni. Azelőtt a kaptafa sablon szerint készült, ma kopírozógép, rajztábla, fényezőkészü­lék és más segédeszköz segítségével gyártjuk, ami lényegesen hozzájárul a munkaeredmény pontosságához. A leningrádi „Proletárgyőzelem 2. sz." gyárban ma már a női cipőt és színes lakkcipőt az általam szerkesz­tett kaptafákon gyártjuk. Amikor Csehszlovákiában voltam, meggyőződtem arról, hogy a „Svit" üzem dolgozói és a szovjet dolgozók közötti meleg barátság népeink fel­bonthatatlan barátságának része. A japán sajtó Josida washingtoni tárgyalásainak eredményeiről A „Kiodo Csusin" hírügynökség je­lentése szerint a tokiói újságok nin­csenek teljes egészében megelégedve az együttesen kiadott japán-amerikai jelentéssel. Az „Asahi" című újság vezércikkében csodálkozását fejezi a jelentés elvont tartalma felett. Az új­ság összeveti ezt a kommünikét az együttes kínai-szovjet deklarációval és azt írja, hogy a japán-amerikai jelentés nem tartalmaz semmi re­ményt a béke megvédésére vonatko­zólag. Az újság azt írja, hogy a „sajnálko­zás" a március 1-én Bikini kerület­ben felrobbant hidrogénbombával kapcsolatban, melyet a kommünikében kifejezésre juttatnak, az egész japán népet érinti, nem csupán a 23 sze­rencsétlen halászt. A „Jomiuri" című újság megálla­pítja, hogy ez a kommüniké nemcsak hogy hiányos, de nem is világos. Nem mutatja meg az utat a leglényegesebb kérdések megoldásához, például a Kínával való kölcsönös kapcsolatok kérdését illetőleg. A „Mainicsi" című újság azt írja, hogy a jelentés semmi újat nem tar­talmaz. Az újság rámutat arra, hogy a miniszterelnök természetesen be­csapja a japán népet, mivel nem szál­lít „ajándékokat" gazdasági segítség formájában. Az újság továbbá rámu­tat azokra a sikertelen kísérletekre, amelyekkel az amerikaiak csökkenteni [ akarják az együttes kínai-szovjet deklaráció jelentőségét a közölt ja­pán-amerikai jelentéssel szemben. „Természetesen az USA erőfeszítései sokkal gyengébbek annál, hogy sem a kellő engedményt meghozhatnák", írja az újság. A „Sanghio Keidzani" című újság, amely a kereskedelmi körök vélemé­nyét fejezi ki, azt írja, hogy az Eisen­hower és Josida által kiadott együttes kommünikében egészen világosan be­szélnek arról, hogy az „ajándékok", amelyeket Josida szállít, igen cseké­lyek lesznek. A „Tokio Simbun" című újság ír­ja, hogy az amerikai-japán kommü­nikét a japánok csalódással fogadták. Ez vonatkozik a liberális párt veze­tőire is, akik nagy reményeket fűz­tek ahhoz, hogy a miniszterelnök út­ja biztosítsa Japánnak a gazdasági segítséget. • Tanegoro Murata, a japán rádió hír­magyarázója a japán-amerikai komü­nikével kapcsolatos kommentárjában kijelentette, hogyha ebben a kommü­nikében nincsenek is benne az Egye­sült Államok követelései Japán úirafelfegyverzésére vonatkozólag, az nem jelenti azt, mintha erről Ame­rika lemondott volna. A kommüniké szerzői — hangsúlyozza Murata — nyilvánvalóan tudomásul vették „a japán nép hangulatát, amely nem szí­vesen hallja, hogyha az ő védelméről beszélnek." Hogyha az együttes kommünikében nem használják „a fegyveres hatalom erősítése" kifejezést, ezt azzal lehet magyarázni, hogy Japán már rálépett az újrafelfegyverzés útjára. A meg­fogalmazás megváltoztatása nem je­lenti azt, hogy az amerikai kormány nem törekszik többé Japán fegyveres hatalmának erősítésére, Külpolitikai vita az angol felsőházban A Reuter-hírügynökség jelenté­se szerint november 10-én kezdő­dött meg a külpolitikai vita az angol felsőházban. A vitát lord Alexander, volt hadügyminiszter nyitotta meg, aki kritizálta az an­gol-egyiptomi szerződésnek a Szue­zi-csatornára vonatkozó néhány pontját. Ezután lord Reading külügyi ál­lamtitkár emelkedett szólásra és dicsérte a délkelet-ázsiai katonai szerződéseket. A kormány nevében a konzerva­tív Alexander gróf a Labour-párt volt hadügyminisztere, Lord Ale­xander névrokona foglalkozott a leszerelés kérdésével, az Indokíná­ról szóló genfi szerződéssel, a Szuezi-csatornára vonatkozó angol­egyiptomi szerződéssel és a dél­kelet-ázsiai helyzettel. Ezután lord Sámuel, a liberális párt felsőházi csoportjának veze­tője szólalt fel. Méltatta a nem­zetközi helyzet általános javulá­sát az utóbbi időben. Beszélt a Szovjetunió politikájáról is és rá­mutatott arra, hogy a Szovjet­unió „aktívan és hatékonyan részt­vesz az ENSz külön szerveinek munkájában, amelyeknek humánus céljaik vannak". Azután helyeselte az angol kormány legutóbbi külpo­litikai óvintézkedéseit és kijelen­tette: „A további lépést az Egye­sült Államoknak kellene megten­nie és ez a lépés főleg az USA­nak Kínával kapcsolatos álláspont­jával függ össze'-'. Lord Sámuel a taivani helyzetet, mint „szinte nevetségest" jelle­mezte és azt mondotta, hogy ezí nem lehet azzal magyarázni, hogy a szigetnek hatalmas stratégiai je­lentősége van a nyugati hatalmad számára és leginkább az Egyesült Államok számára, mivel azért, hogy az Egyesült Államoknak kö­telezettségei vannak Csang Kai Sekkel szemben, „nem lehet meg­engedni, hogy ezek az indokok győzedelmeskedjenek az ENSz alap­okmányának világos céljai felette

Next

/
Thumbnails
Contents