Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-06 / 269. szám, szombat

1954. november 10. UJS

Z

0 209 SAS ANDOR: Egy feledhetetlen útról 1954. október elsején délután két órakor tizenöten várakoztak a Praha-Ruzyn-i repüló'téren az indulásra készenálló hatalmas személyszállító szovjet repülőgépbe való beszállásra. A várakozók annak a küldöttségnek tagjai voltak, amelyet köztársaságunk értelmiségi dolgozóinak sorából állított össze a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség. Kinek vágyálmaiban és óhajtásaiban nem dereng fel az a lehetőség, hogy a Szovjetuniót kőzve: lenül és személyesen megismerhesse? Váratlanul ért szeptember utolsó hetében Dvorská elvtársnőnek telefonon közölt értesítése, hogy mint ennek a küldöttségnek a tagja útrakelhetek a , Szovjetunióba. A szív megdobban az ilyen hírre, a fizikai és a lelki felkészülés sietségében és lázában repülnek az órák, gyorsari telnek a napok, Goethe szavai , útnak eszünkbe: Es war getan, eh ts gedacht — megtörtént, valósággá vált, mielőtt még végiggondolhattuk volna. Szeptember 30-án reggel már repültünk Prágába, ahol a délelőtt folyamán a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség házában gyülekeztek a küldöttség tagjai, hogy tájékoztatást kapjanak az utazás programjáról, megismerkedjenek egymással. Megtudjuk, hogy a Szovjetunióban a Szovjetunió külföldi kuPúrkáp csolatokat ápoló egyesületének vendégei leszünk. Ennek az i:,tózmenynek — orosz neve Všesajuzne obščectvo kutúrnych svjazov zahraničnej, röviden VOKS — prágai megbízottja Bogatirev elvtárs szívélyesen üdvözölte a küldöttség egyes tagjait, s 30-án délután a prágai szovjet nagykövetségen Nyikolaj Pavlovics Firjubin, a Szovjetunió nagykövete f .•gaäot*. valamennyiünket s hosszasan elbeszélgetett, a küldöttség egyes tagjaival. Vezetőnk František Trávniček akadémikus, a brnói egyetem rektora, a nagyhírű nyelvész, a cseh tudományosság dísze. A küldöttség többi cseh tagja František Kubka békedíjas író, dŕ. Jozef Macek hírneves történész, a huszita mozgalmakkal foglalkozó úttörő jelentőségű s orosz és magyar nyelvre is lefordított monográfiák államdijas szerzője, Jiŕi Hanzeľka és Miroslav Zikmund, akiké* afrikai és délamerikai utazásaikról készült "könyveik étfilmjeik alapján világszerte ismernek az olvasók és mozilátogatók, nemcsak névszerint, hanem személyes mivoltukban, páratlan energiára valló úti tevékenységük közepette. Kívülük a küldöttség tagjai Ján Kádár államdíjas filmrendező, Alena Čermáková, a fiatal cseh festőművész-nemzedék kiváló 'ehetsége, František Vnouček a csehszlovák hadsereg színházának kitűnő művésze és Fr. Zvoniček a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség központi vezető titkára Szlovákiát hatan képviselik a küldöttségben: Katarina Lazarova és Jozef Horák regényírók, Dezider Kardos államdíjas és békedíjas zeneszerző, a bratislavai zenei főiskola tanára. Vincent Hložník államdíjas grafikus, Sas Andor és Fedor Lazorik iró Prešovról, az utóbbiak hazánk magyar és ukrán dolgozóinak sorából. Egy szállóige szerint annak, aki utazást tesz, van bőven mondanivalód. Nos. aki a

v Szovjetuniót meglátogatja, méghozzá életében első ízben, zavarban van, hogy élmén-einek és tapasztalatainak sokaságából mit mondjon el elsősorban. mit tömörítsen össze a beszámolásra rendelkezésre álló idő és *ér korlátai közé Amikor útrakeltünk, az volt az óhaiunk. hogy szeretnők érzékszerveink optikai és akusztikai teljesítőképességét, látásunk és hallasunk _ befogadó erejét megsokszorozni és így mindazt, amit a Szovie'umóban látunk és hallunk. a legpontosabban felfogni Minden erőnkkel rajta voltunk, hogy ez megtörténjék, s mivel megtörtént, ezert állunk most a tapasztalatok elmondásának és tolmácsolásának nem könnyű feladata előtt. Olyanok vagyunk, mint a serleg, melyet színültig megtöltöttek nemesen pezsgő és gyöngyöző nedűvel. Most arra kell vigyáznunk, hogy ebből egy szemernyi se csorduljon ki, hanem minden atomját szét permetezzük azoknak épülésére, tájékoztatására, a szocializmust építő hazánk nagy munkájának javára, akikkel nagy utunkon mindig együtt voltunk gondolatban és egy pillanatig sem feledkeztünk meg arról, hogy az ő jóvoltukból, az ő képviseletükben ismerhettük meg közvetlenül a Szovjetuniót, a szocializmus építésénei- na^y példamutatóját, s az emberiség békés fejlődésének leghatalmasabb táimaszát. A mi látogatásunk a Szovjetunióban a külföldjárásnak új típusát képviseli. Az a szeretet, az a gondoskodás, az a mindenre kiterjedő figyelem, amellyel ott fogadtak bennünket, már megérkezéskor az otthonba-jutás, a barátságos révbeérkezés érzését keltette. S ez az érzés annak a 31 napnak folyamán, amelyet a szovjet nép áldott földjén töltöttünk, olyan bensőséges melegségű élménnyé fokozódott, amely egész életünkön át termékenyítően elkísér bennünket. Mint egyén, életutamon immár a 20. század derekáról a 19. század két utolsó évtizedéig tekinthetek vissza, de tapasztalatokban ilyen gazdag, ilyen széles horizontokat nyitó hónapot, mint amilyen az elmúlt október, életemben nem töltöttem. 1954. október 1-től, október 31-ig a Balti-tenger partjától, a Finn-öböltől, a Kaukázuson túl 5.100 méter magasra emelkedő Ararát-hegy tájékáig jártunk. 2.500 méter magasban haladó repülőgépünk alatt csillogott a magyar mondákból Meotis néven ismert Azovi-tenger tükre, a szélesen hömpölygő Don-folyó szalagja, és a délszaki növényekkel szegélyezett Fekete-tenger vize. Lebocsátkoztunk Abházia csodaszép tengeri üdülő és fürdőhelyén, Szuhumiban. Egy kaukázusi autótúrán mefordultunk Azerbajdzsán területén, időztünk Grúziában, azon a földön, amely Sztálint adta a világnak. Csigákat szedtünk a szovjet-arméniai Szevan-tó partján és itt 2.000 méter magasban fürödtünk a magaslati napfényben. Tizenegy napot töltöttünk a nagy Szovjetunió szívében, Moszkvában és négyet az Októberi Forradalom dicsőséges életharcának színterén, Leningrádban. Tízezer kilométert utaztunk. Hétezerötszázat repülőgépen, kétezerötszázat vasúton, s ennek a hatalmas útnak megtételére mindössze három nap kellett, a repülésre 24 óra, a vasúton való utazásra két nap. Utazás közben is rengeteget láttunk, de 28 nap maradt meg tisztán az egyes tájakon és helyeken való tartózkodásra. Gyárakat, kolhozokat, iskolákat, műkincsekben és történelmi emlékekben gazdag múzeumokat és műgyűjteményeket ismertünk meg. Vezettek bennünket csoportosan, de amellett szabad időnk volt, hogy járhassunk tetszés szerint, egyénileg szemlélődve. Megcsodáltuk Moszkvában a Lomonoszov-egyetem új otthonát, amelynél nagyszerűbb és magasabbra emelkedő szentélyt nép még nem emelt a tudománynak. S az arméniai gyönyörű Szevan-tó partján 328 lépcsőn lementünk a föld alá, hogy az ottani, a maga nemében páratlan elektromos vízmű működésével megismerkedjünk. Az alkotólendület energiájának varázsában voltunk elfogódva annak a lendületnek csodálatában, amellyel a szovjet nép a fasizmus hidrájának megfékezése után gazdasági, szociális és kulturális táfen épít, viharos gyorsasággal és fáradhatatlanul. A Moszkva és Leningrád között közlekedő Vörös Nyíl, a Krasznája Sztrela mozdonyának felírása Miru mir — békét a világnak. Ez a jelige minden dolgozó szovjet polgár lelkébe be van vésve, és kifejeződik abban a nagy nyugalomban és szervezettségben, amelylyel a szovjet nép munkafeladatokat vállal és megvalósít. Léptennyomon tapasztalható, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom milyen csodálatos tisztító erő volt, hogy a rossz, az önmagát túlélt kiseprése közben hogyan kímélte a kulturális javakat, a művészet alkotásait, a múzeumok kincseit, az irodalmi emlékeket. Jártunk Leningrádban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésének, megvívásának és győzelmének színhelyein, felkerestük a Finn_öböl partján azt a helyet, ahol Lenin az Októberi Forradalom, a fegyveres felkelés megindulása előtt három és fél hónapot töltött, s ahonnan irányította — nem magány volt ez, hanem a forradalom géniuszának főhadiszállása, — a párt munkáját és a dolgozók tömegeinek felkészülését. Amikor Leningrádban a moszkvai pályaudvaron megérkezve végighaladtunk a városon, első benyomásunk az volt, hogy valami finom, művészi tervezetesség van a levegőben, klasszikus ,<«šzlopreudek kölcsönöznek megkapó egységet a XVIII. és a XIX. századból fennmaradt palotaszerű köz- és magánépületeknek. A nagy francia forradalom korában és a zsarnoki szentszövetség idején a szociális némaság városának szánták ezt a helyet. És itt ebben a környezetben törtek felszínre és jutottak diadalra azok a lebírhatatlan népi erők, amelyek az Októberi Forradalomban érvényesülve az emberiség történetének új szakaszát nyitották meg. A Szmolnij intézet meglátogatásának friss emlékével ma a Nagy Októberi Forradalom diadalának 37. évfordulóját mélyebb megértéssel éljük át. Igen megfordultunk abban a városban ahol felemelték azt a kalapácsot, amely a Szovjetunió címerében látható. Amely széttörte az avultat és építi az újat a szovjet nép és minden dolgozó nemzet számára. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem pusztaságot teremtett, nem sivárságot, hanem szabaddá tette az építést új lehetőségek között, a minden kizsákmányolástól mentesített emberi munka légkörében. Mint pedagógus, felkerestem iskolákat és felejthetetlen példa számomra az a rendkívüli odaadás és nagy gondosság, amellyel a Szovjetunió tanintézetei az alapiskoláktól az egyetemekig, a pioníroktól és komszomolistáktól kezdve a tudományos munkára felkészülő aspiránsokig nevelik az új embert. A szovjet élet valóságát friss életkedv, szolidáris összefogás és versenyző felfelétörés jellemzi- Milyen szánalmasak azok a kispolgári ferdítések és kapitalista rágalmak arról, hogy a szocializmus világában az egyén számára nincsen szabad mozgás, képességeinek megfelelő érvényesülés, hogy ott általános egyenlősítés érvényesül a pauperizáltság alapján- A Szovjetunióban szabad élete van mindenkinek, aki épít és a buzgó munkáért a buzgóságnak megfelelő jutalmazás jár, az odaadó őszinte bekapcsolódást a társadalom nagy feladataiba, szerető fogadtatás, elismerés és buzdítás kíséri. Végül közvetlen tapasztalatot szereztünk arról, hogy a földkerekség egyhatodát magában foglaló első szocialista állam, nemzetek uniója, olyan közösség, amely különböző népek békés együttélésének megvalósításával, a súrlódásokat szító burzsoá nacionalizmus kiküszöbölésével világító fényforrás a föld minden népe számára. Ennek a fényforrásnak világossága és melegsége a mostani látogatás után még közvetlenebb és áthatóbb sugárzással fog kisérni bennünket további utunkon, további munkálkodásunkban. Moszkva a nagy ünnep előtt A reggeli újságok közölték, hogy 30 esztendő előtt nyitották meg Moszkvában az első autóbuszvonalat. Az első vonal hossza 7 és fél kilométer volt. A Nagy Honvédő Háború kitörésekor a moszkvai autóbuszjáratok hosszúsága összesen 985 kilométer volt. Ma hozzávetőlegesen kétannyi. Több mint 1900 kilométer. Még egy adat: 30 esztendő alatt a moszkvai autóbusz négy és fél milliárd utast szállított. Ez az összefoglaló jelentés csak egy a sok közül, amelyek (a több évtizedes hagyományokhoz híven i a Nagy Októberi ünnep előtt beszámolnak a szocialista építés eredményeiről. Ebben az évben i;" sok ilyen jelentés olvasható. Az egyik nagyobb, a másik kisebb jelentőségű, de valamennyi a fej lődés, a növekedés tempójának fo kozódását bizonyítja. A fejlődés állandóságát és növekvő gyorsa ságát igazoló adatokhoz már esztendők óta hozzászokott a szovjet nép. Nagyon büszke ezekre az eredményekre: saját munkájának eredményeire. A szocializmus győzelméről ebben az esztendőben kiadott részletjelen téseíkre (összefoglaló jelentés még nincs) nemcsak ezeknek az eredményeknek mennyiségi növekedése jellemző, hanem az is, hogy a könnyűipar, a használati cikkek gyártása és az élelmiszeripar tör előre. A ruhaanyag termelés egy esztendő alatt. cs3k egy moszkvai gyárban, a Szabad munka nevű gyárban 13 százalékkal nőtt. Az ivanovói textilművekben 16 százalékkal. Egy taskenti gyárban 17 és fél százalékkal. A cipőgyártás a Viharmadár nevű moszkvai gyárban egy év alatt 16 szálzalékikal növekedett és terven felül ez az egy gyar 120.000 pár cipőt gyártott, 46 új cipőmodellt gyárt futószalagon. A Kirov nevét viselő moszkvai óragyár egy esztendő alatt 30 és fél százalékkal növelte a termelést és ugyanakkor 39 százalékkal csökkentette a termelési költséget. Sok, nagyon sok ilyen győzelmi jelentésre büszke Moszkva népe. Ha analizáljuk a győzelmi jelentéseket és összehasonlítjuk az öt esztendő előtti vagy a tizenöt esztendő előtti jelentésekkel, nyilvánvalóvá lesz az előretörés, a haladás iránya. Tizenöt vagy akár csak öt esztendő előtt arra voltunk leginkább büszkék, milyen sokat ad a nép az országnak, arra, hogy az ország ereje, a szocialista ország gazdasága rohamosan növekszik. Ma az teszi boldoggá a szocialista embert, hogy az erős, szabad, gazdag szocialista állam sokat ad és sokat tesz azért, hogy minden polgára szabadon, boldogan, jólétben éljen. A győzelm. jelentések túlnyomó többsége ebben az esztendőben olyan győzelmekről számol be, amelyek közvetlen emelik a dolgozók életszínvonalát. Ebből az anyagból több van, az az áru olcsóbb lett, ez sokkal jobb minőségű, mint tavaly volt... Moszkvában ez év szeptemberében és októberében 102 új üzlet nyílt — élelmiszer, ruhanemű és bútorüzlet, nagyárúház. amelyek között nem a legnagyobb az a Mjasznicka-utcán megnyílt új állami áruház, amelynek területe 720 négyszögméter és ahol nemcsak tetőtől-talpig felöltözhetsz, nemcsak a lakásodat rendezheted be, nemcsak minden elképzelhető ételt és italt vásárolhatsz. hanem olvasótermet, éttermet. borbélyműhelyt, gőzfürdőt, cipő- és ruhajavítóműhelyt is találsz — amíg megfürdesz és megborotválkozol, a szabó és a cipész ondozásba veszi ruhádat és cipődet. Moszkváben az ebben az évben megnyílt hasonló üzemekkel együtt a kombinált i áruházak naponta több tízezer embert szolgálnak ki és a tervek szerint a jövő év november 7-ig ezek az üzletek naponként százezer embert tudnak ellátni minden szükséges sel, nem számítva természetesen » specializált áruházak állandó növekedését. Aki azt hiszi, hogy a dolgozók életét közvetlenül érintő, vagy gondtalanabbá, szebbé tevő könynyűipar és élelmiszeripar fejlesztése eltereli a figyelmet a nehézipar és a közlekedés továbbfejlesztéséről, az téved. A szovjet dolgozó ma sem kevesebb odaadással és lekesedéssel építi a hatalr mas gépgyárakat, tárja fel az új bányákat, rak le újabb és újabb ezer kilométer vasúti sínt, nem kevesebb erővel, de sokkal több életörömmel. És ez a növekvő életöröm végsősoron a nehézipar, a bányák és a -közlekedés fejlesztését is megkönnyíti. Az életöröm a szocialista építés egyik leggazdagabb erőforrása! Moszkva november 7-re ünnepi ruhát ólt. Ez az öltözködés azelőtt már október utolsó napjaiban megkezdődött. Ebben az évben ma, november 2-án, még csak néhány középépület áll zászlódíszben. Az öltözködés azelőtt 10—12 napot vett igénybe, ebben az évben elégséges e feladat megoldására két nap. Nem az ünnepi óra lesz szegényesebb, hanem a munkatempó növekedett és a munka ellátását szolgáló gépek száma és ereje. De az ünnepi díszítés is bizonyos változásokon megy át. A Vörös Priesznya-lcerüliet tanácsának kultúrosztályán ezt a felvilágosítást kaptam: „Tavaly november 7-re 60.000 csokor virágot vettünk. Ebben az évben csak 45.Q00-et veszünk. Amit így megtakarítunk, azért ananászt narancsot és csokoládét veszünk a gyerekeknek, vagyis a megtakarított pénz 12 százalékkal növeli a kerület gyerekeinek adott ünnepi ajándékokat. A gyereknevetés szebb a legszebb virágnál." November 1-től november 4-ig azok a teherautók, amelyek más esztendőben ezeken a napokon hajnaltól késő estig a városdíszítés szolgálatában állottak, most költöztetnek. Valóságos népvándorlás folyik Moszkvában. Egyedül a zsdánovi kerületben október 1-től november 4-ig 27.000 négyszögméternyi új lakást kaptak a dolgozók. Ugyanebben a kerületben hét' új iskola épült fel az ünnep tiszteletére és az őszi szezonban 22 új játszóteret rendeztek be. A terven felül 1700 fát és 18.000 bokrot ültettek el a kerület utcáin. A lenini kerület 2600 új fát kapott terven felül és 11.000 új bokrot. És Moszkvában 25 kerület van! ' November 7-én Moszkvának szinte valamennyi nagyobb terén ka_ l^aréelőadás lesz és az előadás után tánc. Az előadások műsorán nyolcezer műkedvelő szerepel és a moszkvai színházak művészeiből alakult hatvan brigád. Az utcai bálokon a zenét 180 zenekar adja. A Gorkij-utcán, a központi távírda hatalmas épületén, amelyre már kitűzték a hatalmas vörös zászlót Lenin és, Sztálin képével és kitűzték az összes szövetséges államok lobogóit, a lobogók alatt ez a felírás olvasható: „A szűzföldek feltörése az egész szovjet nép ügye." A távírda épületével szemben egy (64 borbéllyal dolgozó) fodrász- és manikűrterem kirakatában ezt olvashatod: „A szűzfölI dek feltörése nemcsak kenyeret jelent, de vajat is ad a kenyérre és a vajra kaviárt, meg sonkát. És még egyet és mást.. .'-'• Tervek? Álmok? Igen! Harminchét esztendeje tervez a szovjet nép és , egyik-másik terve olyan, mint egy nagyon szép, nagyon oierész álom. De mégsem egészen olyan! Mert mire felébrednek azok, akik a szovjet terveket álmoknak vélték, az álomnak tartott, terv már valósággá vált. Harminchét esztendő előtt, amikor az Auróra cirkáló ágyúi megszólaltak, a forradalmi harcot vívó szovjet nép már egy új, szép, boldog világról álmodozott, A világtörténelem egyetlen pillanata múlt csak el azóta, és a szovjet nép tervét nemcsak teljesítette e rövid idő alatt, hanem túl is teljesítette. És mialatt az egyik nagy tervet teljesíti, szívében és agyában már él, -nár növékszik. már formát kap és életszínt az előbbinél is nagyobb és szebb terv. Illés Béla.