Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-30 / 290. szám, kedd

1954. november 30. U J S7-Q 5 életéből Mezőgazdaságunk Szövetkezeteink, állami gazdaságaink igen szép eredményeket értek el a munkafelajánlások teljesítése terén. Ezt bizonyítja, hogy az idén idejében elvégezték az őszi munkákat, a vetést, a kapások betakarítását és most javában folyik a mélyszántás. A jó munka után a siker sem marad el. Parasztlevelezőink beszámolói is fényesen bizonyítják, hogy ott, ahol jól dolgoztak, jól termett a föld és szépen jut pénz a munkaegységekre is. A sárosfai állami gazdaság dolgozói még október utolsó hetében üzemi gyűlést tartottak a kozség tanácstermében. A terem zsúfolásig megtelt emberekkel. Az üzemi bizottság nevében Filka elvtárs üdvözölte a megjelenteket. Aztán a gyűlésen részt vevők megvitatták a X. kongresszus irányelveit, a legfontosabb mezőgazdasági kérdéseket és azt, hogyan teljesítették az 1954. évi kötelezettségvállalásokat. Megállapították, hogy a dolgozók minden munkaszakaszon teljesítették felajánlásaikat. A részt vevők elhatározták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 38. évfordulója tiszteletére az 1955-ös évre újabb kötelezettségvállalásokat tesznek. Felajánlották, hogy terven felül 56.940 liter tejet termelnek 64.342 korona értékben. Terven felül felnevelnek 65 sertést. Sertéshúsból 730 kilogrammot termelnek terven felül 4.830 korona értékben. Gyapjúbó 135 kg-mal termelnek többet 2.130 korona értékben. Ugyanakkor terven felül 6 borjút választanak el 1.260 korona értékben. A dolgozók ezen a gyűlésen felajánlásokat tettek a gabonaneműek termelésének fokozása érdekében. Elhatározták, hogy búzából 378 mázsával, árpából 250, rozsból 58, zabból 140, cukorrépából 600 és burgonyából 185 mázsával termelnek többet. A felajánlás összértéke 89.893 korona. Bodó Miklós, Somorja A harmaci EFSz-ből már tizenketten ki akartak lépni,' amikor a tornaijai járás oktatói érdeklődni kezdtek a kilépések okai iránt. A kilépők minduntalan azt felelték kérdésükre, hogy azért hagyják el a szövetkezetet, mert nem jó a vezetőség. Az instruktorok a helyi vezetőséggel együttműködve leváltották Csoló Sándor agronómust és Benedek Gézát, az állatgondozó csoport vezetőjét. Az agronómus helyére iskolázott csoportvezetőt állítottak Kovács Géza személyében. Kovács elvtárs mindkét funkciójának becsületesen eleget tett. A tagok látták aztán, hogyha jó a vezetőség, törődik a munkafegyelemmel, a tagok ügyes-bajos dolgaival, akkor a gazdálkodásban sem lehet hiba. Kovács Géza agronómus például egy szem búzát sem vettetett trágyázatlan földbe és már, a tavasziak alá is megforgatta a tőidet trágyával. Komor András traktorossal éjjel-nappal szántottak. A kivált tagok látva a jó vezetést, kérték a szövetkezet vezetőségét, vegyék vissza őket a szövetkezetbe. Simon István elnök és Kovács Géza agronómus taggyűlésen ismertették felvételi kérelmüket. A szövetkezeti tagok tizenhárom tag visszavétele mellett szavaztak. A többi négy azt mondta, hogy megpróbálják még egyszer a magángazdálkodást és ha látják, hogy mégis jobb a szövetkezetben, visszajönnek. Varga János, Harmac A bélyí EFSz-ben befejezték már az összes őszi munkákat. A trágyahordás és a dohánysimítás még most is folyik. Elmentem a dohányszárítóba és ott beszélgettem Kónya elvtárssal. Elmondotta, hogy amennyiben az idő megengedi, dohánybeszolgáltatási kötelezettségüknek egy hónappal határidő előtt eleget tesznek. A dohányszárítóból a szövetkezeti iroda ba mentem. Az elnököt kerestem, de nem találtam. Burtos konyvelőnő azt mondta, hogy az elnök naponta csak háromszor tér be az irodába, akkor is csak egy fél órára, nem időz ott tovább. Később Liga János elvtárs elmagyarázta, hogy a munka csak úgy halad, ha ő is a ta. gok között van. Helyes is ez így.'A közös istállóban találtam rá az elnökre. Sétáltunk egyet az istálló körül és hallgattam, jegyezgettem amit mohd. Büszkén beszélte, hogy a tagok megelégedettek a részeseÚj könyvek a mezőgazdasági dolgozók részére Tervezés az EFSz-ben Pontosan összeállított terv nélkül elképzelhetetlen a sikeres szocialista nagytermelés. Egységes földművesszövetkezeteink szocialista mezőgazdaságunk nagyüzemei, s ezért az eredményes termelés érdekében tervszerint kell gazdálkodniok. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy abban a szövetkezetben, ahol a tervet a szövetkezeti vezetőség a munkacsoport- és csapatvezetők, a GTÄ (Gép- és traktorállomások) és a népi közigazgatásban dolgozók, valamint a tagság cselekvő közreműködésével állították össze, ott a terv támaszul szolgál, ott sikerrel zárták az évet. Azonban ott. ahol csupán a szabály betartása végett a szövetkezeti tagok hozzájárulása és jóváhagyása nélkül állították össze a tervet, az a terv csak teleírt felesleges papírdarab maradt, mivel nem segített a szövetkezet előbbrevi tel ében. Dr. Fiséra tanár „Tervezés az EFSz-ben" című könyve jé segítségül szolgál szövetkezeti tagjainknak a helyes termelési és munkaterv öszszeállításánál. A könyv szerzője egy értekezleten, ahol könyve előnyeit és hibáit vitatták meg, elmondta, hogy mi vezette könyve megírására. — Gyakorlatban — mondotta — hiányzott egy olyan könyv, amely segített volna szövetkezeteseinknek az az egész évi termelési és munkaterv összeállításánál. A könyv feladata pedig az, hogy segítsen, tanácsoljon, s hogy rávezesse szövetkezeti dolgozóinkat a terv nélkülözhetetlenségének tudatosítására. Sokan lebecsülik a tervet. Hát igen, a rossz terv lebecsülendő, mivel nem tükrözi vissza a szövetkezet konkrét szükségleteit, és különböző termelési feltételeit. A jó terv azonban a szövetkezet támasza és annak előbbrevitelét szolgálja. A könyv három részre oszlik. Az első rész a mezőgazdasági tervezés fő elveivel foglalkozik. Kitér a természeti erők és a mezőgazdasági termelés tervezésének tárgyalására. Terveink annál megbízhatóbbak, mennél gazdaságosabb és mennél intenzívebb a mezőgazdasági tervezés. A gondozatlan legelő például egyedül küzd a természettel, az ember nem segít neki és ezért hozama sem függ az ember tervétől, csupán a természet bőkezűségétől vagy mostohaságátói Ha azonban ezeket a legelőket elkerítjük. s rendszeresen trágyázzuk, boronáljuk, fümagvakkal utánavetünk, idejében kaszálunk, vagy legeltetünk, az ürüléket szétgereblyézzük, a hozam már nemcsak a természettől függ, hanem az embertől is. S így van ez a termelés minden szakaszán, a növénytermesztési és az állattenyésztési termelésben egyaránt. A könyv második része a járási terv egyes EFSz-ekre való szétosztásának alapvető elemeit ismerteti. Itt a terv szétosztásának általános elveivel, az államnak járó beadások teljesítésével, a hozamok és a termelékenység, valamint az állatállományok tervének szétírásával stb. foglalkozik. A harmadik rész az EFSz évvégi termelési tervének helyes összeállítására fekteti a fősúlyt, megismertet az egész évi termelési terv kidolgozásának módszertanával. Figyelmet szentel az állattenyésztési termelés fő feladatának magyarázatára, a taka' mányszük- t séglet és takarmánytermelés tervezésére, a beruházások és karbantartás tervének stb. tárgyalására. A helyes terv összeállításának fő alapelvei a következők: 1. A terv összeállításában minden szövetkezeti tag vegyen részt. 2. Minden tag ismerje feladatát. Ki kt-11 számítani, mennyi jutalmat kap, ha teljesíti feladatát. 3. A tagoknak ismerniök kell munkatársaik és a többi dolgozó feladatát. 4. A tagoknak ismerniök kell a munkaegység értékét. A terv előkészítésére nagy figyelI met kell fordítanunk. Ki kell értékelI nünk a múlt évi munkaeredményeket. Külön-külön értékeljük ki a termeshozamot, az agrotechnikai intézkedések, az állatok hasznossága stb. teljesítésének tervét. A könyv szerzője azt tanácsolja, hogy a terv -:ket a növénytermesztési és az állattenyésztési csoportok egyénileg dolgozzák ki és aztán egyeztessék össze terveiket. így •a terv konkrét lesz és segítségül szolgál, mivel teljesíthető lesz. Most, a hüroméves fejlődési termelési tervek összeállításánál nagy segítségül lesz a .Tervezés az EFSz-ben" című könyv minden szövetkezeti tagnak, de a népi közigazgatás dolgozóinak is. Lizonyné Máté Irén, Bratislava Miért fontos a munkatermelékenység növelése Pártunk és kormányunk felelős tényezői megnyilatkozásaikban mind gyakrabban és alaposabban foglalkoznak a munkatermelékenység kérdésével. Ennek megfelelően az üzemi és pártgyűléseken, a pártoktatások folyamán s a dolgozók vitáiban is mind nagyobb szerepet játszik ez a fogalom — ezért hasznos annak közelebbi megvilágítása. A szocializmus fő céját — az életszínvonal emelését — csak a ne.i.zetí jövedelem növelésével biztosíthatja. Ez az előfeltétele mind a lakosság szükségletei kielégítését szolgáló fogyasztási alap, mind pedig a terrneiés további kiszélesítését biztosító felhalmozási alap növelésének. A nemzeti jövedelem növelésének egyetlen módját sokan a termelés fokozáséban látják. így okoskodnak: ha azt akarjuk, hogy minden egyes családban legyen kerékpár, varrógép, vagy rádió, ezt csak úgy érthetjük el, ha a kerékpár-, varrógép- és rádiógyártó iparunkat lényegesen kibővítjük. Még azt is belátják a legtöbben, hogy ezeket a közhasználati cikkeket gyártó iparokat csak akkor építhetjük ki eredményesen, ha előzőleg biztosítjuk nyersanyag, energia és gépiparunk stb. megfelelő teljesítőképességét. E gondolatmenet következtében gyakori az a nézet, hogy ezt a két feladatot, a nehéz- és a könnyűipar teljesítőképességének állandó növelését leggyorsabban és legbiztosabban csak új gyárak építésével, esetleg a meglevők kibővítésével és korszerűsítésével lehet elérni A termelés térfogatának növelése — bármilyen lényeges előfeltétele is a szocializmus építésének — önmagában nem biztosítja a szükségletek állandóan növekvő kielégítését. Nem nehéz belátni, hogy a dolgozók társadalma sem tud átlagosan minden egyes tagjának többet adni, nyújtani, mint amennyit a társadalom egyes tagjai révén átlagosan termel, előállít. Ebből viszont az következik, hogy ha az egész dolgozó társadalom — tehát minden egyes dolgozó szükségleteinek kielégítését fokozni akarjuk, ahhoz az szükséges, hogy a termelés térfogatának növelése mellett az egész társadalom, annak minden egyes tagja, egy főre számítva minél többet termeljen. Fontos tehát az egyes dolgozók által az időegységben előállított termék mennyisége. Minél több terméket termelünk egy bizonyos idő alatt, annál termékenyebb a munkánk, annál nagyobb a munkatermelékenység. Vagy pontosabban: a munkatermelékenység fokozására szolgál a munkafolyamatban bekövetkező minden olyan változás, amely megrövidíti az egy bizonyos termék elkészítéséhez átlagosan" — társadalmilag szükséges — munkaidőt. Egy példa ezt a meghatározást jobban megvilágítja. A kommunizmus nagy építkezésein dolgozó óriáskotró, amelyet körülbelül tíz ember kezel, vagy hétezer földmunkás munkáját végzi. Ebből egyszerű számítás alapján az következne, hogy egy kotrógép-kezelő munkatermelékenysége körülbelül hét,százszor nagyobb. mint egy kubikusé. A számítás azonban így nem egészen helyes, mert az óriáskotró nagymennyiségű üzemanyagot fogyaszt Az üzemanyag lényegében nem más, mint korábban elvégzett, immár tárgyi alakot öltött, úgynevezett holt munka, izemben a kotró-kezelők által végzett eleven déssel. Állítását egy-két példával is igazolja. Biacsakó János a ledolgozott munkaegységekért 10.560 koro. nát, 31 mázsa búzát és 4 mázsa rozst kapott. Németh Sándor meg 10.600 koronát, 24,50 mázsa búzát és 12,50 mázsa rozsot kapott a ledolgozott munkaegységeiért. De jól keresett a szövetkezetben Battyányi József is, aki 10.400 korona jutalomban, 23 mázsa búzában és 10 mázsa rozsban részesült. Zelenák István, Príbenyik Az ímelyi szövetkezeti tagok az idén a cukorrépa-termelésben kiváló eredményekkel dicsekedhetnek. A 48 hektár cukorrépaföldön hektáronként 287 mázsás hozamot értek el. Ebben különösen nagy érdeme volt a negyedik mezei munkacsoportnak, amely Jób Imre vezetésével 12 hektáron átlag 346 mázsás hektárhozamot ért el. A prosznyicei mozgalom termelési elvei szerint ez a csoport 5 hektáron átlag 475 mázsát termelt. Jób elvtárs csoportja olyan földterületen vetett cukorrépát, ahol azelőtt búzát termeltek, majd ennek betakarítása után a földet jól és idejében felszántották. 1954 tavaszán elvégezték a vetést megelőző munkákat: a simítozást, boronálást, hengerelést. Hektáronként 350 kg végyesfajtájú műtrágyát szórtak szét. A cukorrépa egyelését is határidőben végezték el. A cukorrépát négyszer sarabol ták, háromszor kapálták, kétszer végeztek fejtrágyázást. A cukorrépát ebben a szövetkezetben idejében is takarították be, hogy az esetleges veszteségeket megakadályozzák. Szükség van arra, hogy a többi szövetkezetek, állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó parasztok is példát vegyenek az ímelyi szövetkezet emiitett csoportjától, s már most az őszi munkik folyamán a lehető légnagyobb gondot fordítsák a fontos ipari növények — mint a cukorrépa — termelésének előkészi tésére, hogy a jövő évben teljesíthessük a X. kongresszus határozatait. V. Hudák, Érsekújvár munkával. A munkatermelókenystg meghatározása szempontjából egyaránt fontos az ugyanazon termék előállításához szükséges eleven és holt munka, mert mindkettőt, az eleven és a holt munkát egyaránt munkaidővel ki lehet fejezni. Gyakorlatilag az adott példa alapján ez annyit jelent, hogy nemcsak akkor növekedik a munkatermelékenység, ha az ugyanazon termék előállításához szükséges munkaidő (eleven munka) csökken, hanem akkor is, ha a termék előállításához minél kevesebb nyersés üzemanyagot, segédeszközt, stb. használunk el, minél jobban karbantartjuk és kihasználjuk a berendezést, takarékoskodunk a holt munkával — egyszóval: ha minél gazdaságosabban dolgozunk. Vizsgáljuk meg most közelebbről a munkatermelékenységnek ezt a két tényezőjét. A kapitalista* társadalom a tőkés profit növelése céljából arra törekszik, hogy takarékoskodjék mind az élő. mind a holt munkával. Amíg a kapitalizmus megelégedett az átlagprofittal s a bérmunkás munkaidejét szinte korlátlanul kiterjeszthette, elsősorban a holt munkával takarékoskodott. A maximális profitra törő monopol-kapitalizmus azonban már a legagyafúrtabb rendszereket, a leglelketlenebb terrort érvényesíti az eleven munka, a bérmunkás rövidebb munkaidejének legnagyobbfokú kihasználására. Gondoljunk a hírhedt. nálunk már csak hírből ismert Taylor, Bedeau, Baťa stb. rendszerekre. amelyeknek közös cél'a elsősorbpr az élő munka minél magasabb kihasználása és ígv a munkatermelékenység növelése. Azt mondhatná valaki — s vannak, akik ezt mondják is —, hogy nincs lényeges különbség a munkatermelékenység érvényesítése terén a kapitalizmus és a szocializmus között. Szerintük mindkét társadalmi rendszer egyformán az élő és holt munka gazdaságos kihasználására törekszik. Természetesen nem nehéz bebizonyítani az ilyen állítás demagógikus voltát. A kapitalista társadalomban a munkatermelékenység növelésének minden terhét, hátrányát a kizsákmányolt, a bérmunkás szenvedi, minden előnye viszont a termelőeszközök tulajdonosáé, a kizsákmányolóé, a tőkésé- A munkatermelékenység elvének érvényesítése a kapitalizmusban, tehát kizárólag a tőkések maximális profitjának biztosítását szolgálja, a munkásosztály a munkatermelekenység minden növelésenek természetes ellensége. Ezzel szemben a szocializmusban, amikor a termelőeszközök' társadalmi tulajdonban vannak, a munkatermelékenység növelése kizárílag a dolgozók javát, életszínvonaluk, emelkedését szolgálja, a munkásosztálynak tehát igen fontos érdeke. Megvalósítása nem lelketlen hajcsárrendszerrel, hanem a szocialista munkamódszerek útján történik. Elég, ha a szocialista verseny legfontosabb formáira, a sztahanovista és újítómozgalmakra, a munkaszervezés fejlett, szocialista módszereire gondolunk, hogy ezen a téren Vis élesen lássuk és tudatosítsuk a különbséget a kapitalista rendszerrel szemben. Amint láttuk, az életszínvonal emelésének, a termelés kibővítése és a munkatermelékenység növelése a két fő eszköze. De amíg a termelés bővítése, új termelő berendezések létesítése hosszú ideig tartó gondos előkészítést, és költséges keresztülvitelt igényel, addig a munkatermelékenység növe • lése' közvetlenül, sokkal általánosabban és gyorsabban valósítható' meg. További igen 'lényeges különbség, hogy míg a termelési alap kiszélesítése bizonyos meghatározott számú dolgozó feladata, addig a munkatermelékenység növelését valamennyiünknek, hazánk minden egyes dolgozójának kell biztosítania. Ebből az következik, hogy a munkatermelékenység növelése általános jellegénél fogva lényegesen gyorsabb és hatékonyabb módszere az életszínvonal emelésének, mint a termelés bővítése. A múlt év szeptember 15-i kormánynyilatkozat elhatározta a lakosság életszínvonala emelésének közvetlen biztosítását szolgáló mezőgazdaság és könnyűipar további fejlesztését. Ennek megfelelően már az 1954. évi tervünk, de még inkább az 1955. évi tervünk — aminek előkészítése éppen most van döntő stádiumban — a mezőgazdaság és a könnyűipar termelésének emelését elsősorban éppen a munkatermelékenység növelésével kívánja gyorsan, hathatósan és eredményesen biztosítani. Az 1955. évre tervezett nyolcszázalékos termelésnövekedésnek kilenctized részét a munkatermelékenység emelése révén kívánjuk elérni. Mindebből az következik, hogy a munkatermelékenység növelése minden egyes dolgozónknak legsajátosabb érdeke, legfőbb feladata „A kapitalizmus* azzal lehet véglegesen legyőzni — mondja Lenin — és azzal fogjuk véglegesen legyőzni, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb' termelékenységét hozza létre."