Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-30 / 290. szám, kedd

30 Ifi SZ® 1954. november VI. A. I. Mikojan beszéde Finnországban November 27-én, szombaton Helsin­kiben ünnepélyesen vízrebocsátották azt a jégtörőt, amelyet a Szovjetunió számára a „Weartsilae" hajóépítő üzem épített. Az ünnepélyes aktuson részt vettek a finn kormány tagjai élükön Urho Kekkonen miniszterel­nökkel, a finn közéleti tényezők és a hajógyár munkásai. Szovjet részről jelen volt A. 1. Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának alelnöke, a szov­jet küldöttség tagjai, a szovjet nagy­követség vezető dolgozói és a keres­kedelmi képviseletek tagjai. A „Ka­pitan Voronin" új jégtörő mellett át­adták a Szovjetuniónak a „Kapitán Bieloausov" nevű kész jégtörőt is, és megkezdődött a „Kapitán Molechov" nevü harmadik jégtörő építése is. A. I. Mikojan, aki az ünnepélyes szertartás alatt szót kért, megköszön­te a finn kormánynak a meghívást hogy a szovjet küldött részt vehet ezen az ünnepségen és kijelentette, hogy ez újabb tanújele a két ország közötti jó szomszédi és baráti vi­szonynak. A. I. Mikojan ezután dicsérőleg nyi­latkozott a finn dolgozók munkájáról és kijelentette, hogy a szovjet ten­gerészek most finn mesterek által épített jégtörőn fognak szolgálatot teljssíteni fis ez a jelképes — mondot­tí A. I. Mikojan. így most munkában és sikerekben közel kerülnek egymáshoz a két szomszédos állam népei, akik­nek barátsága mind szorosabb. Mint az utóbbi időben ismeretes, gyorsan fejlődött a finn hajógyártás, elsajátí­totta nagy és komplikált hajók épí­tését, kinevelve új szakkáderek nagy számát. Ehhez nozzájárultak a nagy szovjet hajőrendelések is. A mi szer­vezeteink már néhány évre előre ren­deltek hajókat, a finn vállalatoknál, amely biztosítja a munka folyamatos­ságát, kiküszöbölve a konjunkturális kilengéseket. Ilyen a gyakorlatban a technikai és gazdasági együttműködés­nek egy formája a mi országaink kö­zött. Ugyanígy beszélhetünk ma ha­sonló együttműködésről néhány más gazdaság' ágazatban. Évről évre szilárdulnak gazdasági­politikai és kulturális kapcsolataink. A Szovjetunió és Finnország viszonya megmutatja az együttműködés lehe­tőségét a különböző társadalmi be­rendezésű országok között. Mi a Szov­jetunióban szocialista rendszert va­lósítottunk meg; önök Finnországban | pedig kapitalista berendezkedésüek. Ennek ellenére közöttünk jó szomszédi. | baráti kapcsolatok létesültek, amelyek í íllandóan erősödnek, mert a kölcsönös i tiszte'et. bizalom és mindkét fél tel­I jes egyenjogúsága mellett fejlödnek. A kulturális kapcsolatok indiai-szovj®! társaságának ülése Thorez felhívása a népi-nemzeti erők egyesítésére Fogadás a Mongol Népköztársaság moszkvai nagykövetségén D. Adilbis, a Mongol Népköztársa­ság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Moszkvában fogadást ren­dezett a Mongol Népköztársaság meg­alapításának 30. évfordulója alkalmá­ból. A fogadáson részt vettek V. M. Mo­lotov, a minisztertanács elnökének el­ső helyettese, külügyminiszter, M. P Taraszov, a Szovjetunió Legfelső ta­nácsa prezidiumának alelnöke, a Szovjetunió külügyminisztériumának vezető dolgozói, a külkereskedelmi minisztérium, a Szovjetunió hadügy­minisztériuma, a Szovjetunió kulturá­lis minisztériuma, a Szovjetunió fő­iskolaügyi minisztériuma, a Szovjet­unió egészségügyi minisztériuma ss földművelésügyi minisztéi urna képvi­selői. A békevédők szovjet bizottsá­gának, a szovjet asszonyok antifasisz­ta bizottságának, a szovjet ifjúság antifasiszta bizottságának dolgozói, kulturális és tudományos dolgozók, a közélet vezetői és a moszkvai ipar legjobb dolgozói. A fogadáson részt vettek a Moszkvá­ban akkreditált diplomáciai képvisele­tek vezetői is A fogadás szívélyes és barátságos légkörben folyt le. Az osztrák dolgozok a Német Kommunista Párt üldözése ellen és a háború politikájának — írja az újság befejezésül. A demokratikus sajtó jelentései sze­rint az osztrák üzemek és hivatalok munkásai és hivatalnokai elítélik a bonni klikk eljárását és követelik, hogy szüntessék be a Német Kom­munista Párt elleni törvénytelen el­járást. . A Német Kommunista Párt betiltá­sa ellen harcolnak az osztrák kommu­nistákkal együtt a szocialisták és a pártonkívüliek is. A berndorfi vas­üzemek munkásai a karlsruhei alkot­mánybírósághoz tiltakozó levelet küldtek, amelyben kijelentik: „A Német Kommunista Párt zászlóvivője Németország demokratikus alapokon való egyesítésének. Tiltakozunk a per ellen, melynek célja a Német Kom­munista Párt betiltása és követeljük, hogy az eljárást szüntessék be". hullámokat ver ilezései által keltett li vihar akár az ENSz-ben, akár a konferen­cia-asztalnál." A Daily Herald értesülése szerint a Munkáspárt a felirati vita során fő­ként a következő kérdéseket teszi majd fel: „Hogyan történhetett meg, hogy Churchill ilyen táviratot küldött Montgomerynak, mely miniszterekkel tanácskozott a távirat elküldése előtt és miért tette közzé ezt a táviratot olyan időpontban, amikor az elképzel­hető legnagyobb károkat okozhatta a Szovjetunióval való viszony megjaví­tása fokozódó reményében?" A Munkáspárt lapja további cikkben is foglalkozik a woodfordi beszéddel. „Ez a beszéd — írja — megsemmisíti minden valószínűségét anuaK. hogy Churchill rendezést ér el a Szovjet­unióval. Churchill köteles megmagya­rázni, miért titkolta mindezt három általános választás során a közönség I előtt. Mint béketárgyaló: Churchill most már törött nádszál. Mind szélesebb hullámokat ver a Churchill önleleplezései által keltett politikai vihar November 27-én Delhiben meg- ! kezdődött a kulturális kapcsolatok indiai-szovjet társasága II. összin diai konferenciája. A konferenciára meghívták az idegen államokkal való kulturális kapcsolatok szovjet társaságát Cicin akadémikussal az élen. Ramesvár Nehru asszony a kon­ferencia szervező bizottságának rö­vid bevezető beszédet tartott, mely ben méltatta az indiai-szovjet kul­turális kapcsolatok társaságának je­lentős sikereit India és a Szovjet­Palmiro Togliatti, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára az olasz képviselőházban csütörtökön be­szédet mondott a nemzetközi hely­zetről, különös tekintettel az olasz kormánynak az európai kollektív biztonság kérdésében hozzáintézett szovjet javaslattal szemben elfog­lalt álláspontjára. Az elmúlt hónapok folyamán egész sor olyan tény következett be, — mondotta — amelyek meg­nyitották a nemzetközi feszült­ség csökkentésének lehetőségét. Ma elérkeztünk a kritikus pont­hoz. amikor meg lehet tenni a döntő lépést ebben az irányban, vagy pedig sor kerülhet olyan cselekedetekre, amelyek alkalma­sak ennek a folyamatnak a meg­állítására, visszafordítására és a végsőkig fokozhatják a feszültsé­get Európában és az egész ,vilá­gon egyaránt. A szovjet kormány­nak az összeurópai értekezletre vonatkozó javaslata l^he i"é te­szi a döntő lépés megtételét a fe­szültség csökkentésére. A szov­jet javaslat elutasítása ezzel szem­be.i azzal a veszéllyel jár, hogy ismét kialakul a hidegháború lég­köre, hogy ismét elmérgesedik a helyzet a nemzetközi kapcsolatok terén és olyan helyzet alakulhat ki, • amely még súlyosabb, mint amilyent a népek az elmúlt évek során átéltek. Ebben van a kérdé­súlyossága A második világháború — jelen­tette ki Palmiro Togliatti — két tényező összetalálkozása és össze­fonódása következtében vált elke­rülhetetlenné és robbant ki. Az első ilyen tényező a német mili­tar ?mtts agresszivitása volt, amely 1 a hitleri fasizmusban találta meg kifejező formáját. A második ilyen fényező a nyugati országok azon politikai csoportjainak és azoknak- az államférfiaknak az orientációja volt, akik többé-ke­vésbé nyíltan azt gondolták, hogy a német militarizmust felhasznál­ják a Szovjetunió és a szocializmus ellen iránytűé támadásra. Ennek a kéi té'""*f»')"ek összefonódásá­ból jölt létre a második világhá­| unió közötti baráti kapcsolatok ki­í mélyítése terén. A konferenciát Sardar Tedzsa Singh ismert indiai közéleti dolgozó nyitotta meg, aki nemrégen látoga­tást tett a Szovjetunióban, mint az indiai kultúrdelegáció tagja. Beszé­dében méltatta az indiai és a szovjet nép erőfeszítéseit a békéért, és ki­fejezte azt a meggyőződését, hogy a konferencia fontos kérdéseket tár­gyal meg, mint például küldöttsé­gek kicserélése, könyvek fordítása és így tovább. ború. Ma ugyanez a két tényező jelentkezik, amikor a német fel­fegyverzésről van szó. Churchill legutóbbi kijelentései, amelyek oly nagy port vertek fel Londonban, a legmegdöbbentőbb módon bizonyítják ezt. Az impe­rialistáik már 1945 óta gondolnak arra, hogy Németország katonai erejét a Szovjeturtió és a szabad­ságukért harcolni kész népek el­len használják fel. Ennek a beis­merésnek a fényénél világosan be­bizonyosodik, mennyire igazunk van nekünk, amikor azt hangoz­tatjuk, hogy a német militarizmus állandó veszélyt jelent Európa bé­kéjére és amikor rámutatunk azoknak álnok kétszínűségére, akik a pacifista álarca alatt nemcsak a német militarizmus feltámasztá­sát segítik elő, hanem újabb há­borúk kirobbantását is akarják, hogy megakadályozzák a világnak azt a megújulását, amelyért a Szov­jetunió és a szocialista államok harcolnak. Állásfoglalásunk kétirányú: Az első abban a felhívásban nyilvánul meg, amellyel a kormányhoz for­dulunk, a másik pedig abban, amellvel az országhoz szólunk A kormánvtól azt kérjük, legyen tisztába n azokkal a ve szel vekkel, amelyek az olasz nemzetet, a né­pet fenyegetik, ha lehetővé válik a német militarizmus feltámasztá­sa ha megengedik, hogy a nem­A francia lapok algíri helyszíni I tudósítói részleteket közölnek azok­ról a hadműveletekről, amelyek pénteken este kezdődtek Aures hegyvidékén a szabadságharcosok ellen. Előre bocsátva, hogy az úgy­nevezett „biztonsági övezetekben" történő áttelepülési parancsnak mindez ideig csak tíz és egynéhány család tett eleget, főként öregek, asszonyok és gyermekek, míg a fegyverképes lakosság a helyén maradt, a tudósítók beszámolnak arról, hogy a francia gyarmati ha tóságok öt teljes hadilétszámú zászlóaljat vetettek be a hegyvidék déli részéri, a Dzsbeiik Ikhmoul tér­A baráti kapcsolatok országaink kö­zött — mondotta beszéde további so­rán A. I. Mikojan — lehetővé teszi számunkra, hogy együttesen járuljunk hozzá a béke és a biztonság megszi­lárdításához az egész világon. Mind a Szovjetunió, mind Finnország leg­fontosabb feladatának tartják a nem­zetközi kapcsolatok feszültségének enyhülését és abból a szükségesség­ből indulnak ki, hogy egyesítsék az összes államok törekvéseit a béke biz­tosítására. A Szovjetunió rendületlenül a béke megőrzésének politikáját folytatja, mivel az összes nemzetek békét kí­vánnak. Nincs még egy kérdés, amely inkább a néptömegek szívén feküdne mint a háború és a béke kérdése, a népeknek nincs nagyobb érdeke, sem­mire jobban nem vágynak, mint a bé­ke megvédésére. Ezért harcol a Szov­jetunió Németország felfegyverzése ellen, a katonai csoportok alakulása ellen és az ellen, hogy az európai né­peket és a világ népeit szétválasszák. Ezért harcol az összeurópai biztonság védelmi rendszerének kialakítása érde­kében, mely rendszer a kis- és nagy államok részvételével alakulna, tekin­tet nélkül társadalmi és állami beren­dezésükre. A társaság munkájáról részlete­sen dr. A. V. Aliga alelnök beszélt. A szovjet tudósok és kulturális dolgozók üdvözletét Cicin akadé­mikus tolmácsolta a konferenciá­nak, akinek beszédét dörgő tapssal fogadták. Kalisian, a küldöttség tagja felolvasta a Voks üdvözlő le­velét. Az ünnepélyes aktus után a kül döttek és a vendégek megtekintet­ték a „Krásznyij proletárj"-üzem óvodájának kiállított fényképeit és megnézték a „Volga-Don" című fil­met. zetkózi kapcsolatok újból kiéle­ződjenek Európában és az egész világon. Azt kérjük, hogy Olasz­ország álljon azok oldalára, akik harcolnak ezek ellen a veszélyek ellen. Ezt kérjük a kormánytól. Kevés reményünk van azonban arra, hogy ez a felhívásunk meg­hallgatásra talál. Felhívással for­dulunk tehát az olasz állampol­gárok tömegeihez Nagy sikerrel járt az a harc, amelyet a béke érdekében folytattunk. Olaszor­szágban 17 millió aláírással köve­telte az olasz nép az atomfegyve­rek eltiltását. Nagy sikert értünk e] az „európai védelmi közösség' leleplezésében és a vonatkozó szer­ződés ratifikálása elleni harcban. Akciónk éreztette hatását még abban a világban is, amely első pillantásra — úgy látszik — a legtávolabb áll tőlünk, a katolikus világban, amelyhez felhívással for­dultunk és fordulunk ma is, hogy együttes erővei hárítsuk el az em­beriséget fenyegető borzalmas ve­szélyeket. Togliatti beszédére Martino kül­ügyminiszter röviden válaszolt. Válaszában megerősítette az olasz kormány negatív álláspontját, amelyet félhivatalosan már koráb­ban nyilvánosságra hoztak. Togliatti ezután ismét szót kért és kijelentette, hogy „teljesen elégtelennek" találja a külügymi­niszter válaszát. I ségében nagyszámú páncélos tá­mogatásával. Egyidejűleg francia vadászbombázók keringenek a „tisz­togatás" alá vett területek fölött. A hivatalos jelentések is kiemelik, hogy a bevetett haderő „igen nagy tűzerővel" rendelkezik. Ugyanakkor egész Algír területén erősen terjed az ellenállási mozga­lom. Ennek jele, hogy a különböző irányú szakszervezeti szövetségek képviselőiből álló akcióbizottság fel­hívására a közszolgálati alkalmazot­tak pénteken Algír egész területén a gyarmati terror elleni tiltakozás jeléül egy óra hosszat szüneteltet­ték a munkát. A karlsruhei per; melyet a bonni klikk indított a Német Kommunista Párt ellen, igen nagy felháborodást és tiltakozást keltett az osztrák dolgozók körében. A Német Kommunista Párt követ­kezetes harcosa az európai kollektív biztonság rendszerének, az európai ál­lamok békés együttélésének, tekintet nélkül azok szociális berendezésére — írja az „österreichische Volksstimme' 1. Ugyancsak ellenzője a londoni és pá­rizsi egyezményeknek, amelyek lehe­tővé teszik a német militarizmus fel­éledését, — amely engesztelhetlen ellenfele a német és más európai né­peknek. Az Audenauer-kormány ezt a pert azért szervezte, mivel a Német Kom­munista Párt a leghatalmasabb poli­tikai erő, amely ellenfele a fasizmus Az angol polgári sajtó egy része megkísérli védelmébe venni Churchill woodfordi beszédét. E lapok vonalve­zetése még nem mutat egységes irányt; egyesek igyekeznek a beszéd jelentőségét és várható hatását ki­sebbíteni, mások elismerik, hogy a bírálatok „bizonyos fokig érthetőek", ismét mások felvetik a Munkáspárt vagy az Egyesült Államok társfelelős­ségét. A lapok nagy része azonban tovább­ra is elítélően nyilatkozik Churchill elszólásáról. A Daily Mirror, a legna­gyobb példányszámban megjelenő an­gol napilap hosszú, szenvedélyes han­gú vezércikkben ismétli meg régi kö­vetelését, távozzék Churchill! A lap felveti a kérdést. „Hogyan lehetne jóindulatra és bizalomra szá­mítani a Szovjetunióval folytatandó megbeszélések során, ha Churchill fel­ébreszti most a régi gyanakvásokat? Szavai állandóan kínos zavarba ejtik majd az összes angol tárgyalófeleket. A „l'Humanité" szombati számá­ban első helyen közli Maurice Tho­rez-nek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának cikkét. Elöljáróban Thorez megvilágítja., hogy milyen tétért bontakozik most ki az ádáz küzdelem Franciaország­ban a béke erői és a német milita­rizmus helyreállításának elvakult hívei között. Rámutatva arra, hogy ez a harc napról napra fokozódik, a következőket fejtegeti: Ami végeredményben a mérleg nyelvét a párizsi egyezmények ra­tifikálása felé, vagy a ratifikálás el­len billenti, az nem a párizsi és washingtoni vezető politikusok ra­vaszkodó kombinációs játéka, nem is az amerikai vezető körök elég­tételtől duzzadó marasztaló árado­zása francia tárgyaló felük irányá­ban — hanem a népi tömegek hatá­rozott akaratnyilvánítása, a demok­ratikus és nemzeti erők erőteljes akcióba lépése. Még azok a franciák is, akik haj­landók voltak Mendes-France tá­mogatóinak sorába lépni, akiknek rokonszenvét meg tudta szerezni — felnyitják most szemüket és kifeje­zésre juttatják nyugtalanságukat. Egyre szélesebb körre terjed ki az elégedetlenség a miniszterelnök po­litikájával szemben: a középrétegek, a nem proletár dolgozók, mindenek­előtt a parasztok körében egyre na­gyobb tért hódít a munkásosztály­lyal való egység létrehozásának vágya, hogy ilyen módon együtte­sen vegyék fel a küzdelmet a fenye. gető veszély ellen. Máris látható, milyen hatalmas tömegerők bontakoznak ki és lép­nek a cselekvés útjára. Ezért van az, hogy egyre több francia poli­tikus foglal a nyilvánosság előtt is állást a német militarizmus helyre­állításának terve ellen. E politiku­sok nyilatkozataiban sokszor egy­általán nem egyéni állásfoglalásuk tükröződik, hanem a különböző tár­sadalmi osztályokat és szociális ré­tegeket mozgósító mélyreható erők jutnak kifejezésre, amelyek egyben meghatározzák e politikusok állás­foglalását is. Megkezdődött az algíri francia haderő „büntető" hadjárata /

Next

/
Thumbnails
Contents