Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-27 / 287. szám, szombat

8 •11520 If

i SZ

® 1954. november VI. Felébredt a táj X egnap levél jött Nižná árvái község helyi nemzeti bizottságához. Messziről jött, idegen bélyeg volt rajta. Biztosan valakinek, aki már réges-régen elvándorolt innen, anyakönyvi kivonat kellett. A címzés tünt furcsának a levélen, ez volt ráírva: Árva-megye. Valami elhagyatottságot juttat ez az ember eszébe. Árva megye — az ország perifériája, kiközösített gyermeke. A Révai Nagy Lexikon azt írja Árva jelzés alatt: „... az ország legszegényebb és legzordabb megyéje..." Kegyetlen tél, északi szelek, medvék, ősi erdők. A lakosok a nagy hegyek tövében meglapuló, erős gerendákból épült faházaikat télre tűzifával rakják körül — csak az ablakokat meg az ajtót hagyják ki — hogy így is védjék házukat a kőomlástól, hófúvástól. . Talán ennek a tájnak volt címezve az „Árva-megye" jelzésű levél ... A postás a levelet egy rendezett. de mégis festői kis faluba, a környék ipari központjába hozta. Nem tévedett, Nižná ez, az az árvamegyei kisközség, 20 kilométernyire a lengyel határtól, ahol még néhány hónappal ezelőtt medve esett le a sziklákról. Az arrajáró motorosvonat elé éppen. — Már csak 20 medve maradt. 21 volt eddig — mondta szomorúan az erdész. • « November közepe van még csak. az aszfaltúton még jó a közlekedés. Fel a környéki falukba vezet-í utakon azonban már láncot kell szerelni az autókerékre. Az időjárás nem változott itt meg, olyan, mint sok száz éve mindig. Sok más azonban megváltozott. Lent termelnek ezen a tájon. Nižnában éppen úgy, mint a többi faluban, Hobovkán vagy Zubevsrecen az asszonyok ősszel fésülték, fonták a lent, télen szőtték. Minden házban kéziszövőgépet találsz. Tavasszal azután a „pláteníkok". a vászonárusok vitték a világba a híres árvái hófehér vásznat. Ha az összes hazai vászonkészítőt egybetennénk, óriási lenfeldolgozó üzem lenne belőle. Gondoltak is erre az emberek talán, de álmodozásnak mondták inkább. Sokaknak egy kis fennsíkon volt a földjük Nižná mellett. Káposzta, krumpli, zab termett itt. Roveňnek hívták ezt az egyenes darab földet. 1947-ben új emberek, gépek jöttek. Mértek, cöveltek, tárgyaltak az emberekkel. Megvették a Roveň-t. Júniusban azután a gépekkel ásni kezdték. — Lengyárat építünk, — mondták az emberek — nem kell már otthon szőni, fáradozni, a férfiaknak Amerikába menni munkáért Itt lesz a gyár a faluban. R eguly bácsinak is volt egy hét-nyolc árnyi kis káposztaföldje a Roveňon. Regina leánya fiatal, szőke, fürgeszemű leány, éppen akkor fejezte be az iskolát, amikor a gyár építését elkezdték. Hova menjen dolgozni? Itt van a nagy építkezés a faluban. Sok leány dolgozik ott is. Oda megy. Kell a pénz a háznál. Felépült a gyár. A segédmunkálatokon dolgozó lányokat megnyerték a gyárnak. A szövéshez értenek. Otthon tanulták meg még kislány korukban. Regina is beállt szövőmunkásnak. Gyárat ezelőtt sohasem látott, ez a gyár azonban nem volt új számára, hiszen ott dolgozott az alapítása óta Gyorsan „bedolgozta" magát. Az elsők között volt, akik bekapcsolódtak a háromszázas mozgalomba. Ez azt jelenti, hogy a tervet, a minőséget és a bejárást száz százalékra kell teljesíteni. Ezért azután 300 korona prémiumot kap, aki eléri. Regina elérte. Aztán ejérte újra. Már nyolc gépen dolgozik. CsISz-tag lett. Ismerték már sokfelé. Azután szállt a híre messze. Az újságírók közül sokan a könnyűipari megbízotti hivatalon hallották .először a nevét — Bratislavában. A kis szőke, fürgeszemű leány híre az árvái lengyel határtól gyorsan eljutott a fővárosba. November 5-én „A könnyűipar legjobb dolgozója" kitüntetést kapta. A mikor Regina hazamegy a munkából, segít otthon édesanyjának, — szőni. A régi, fából készült kézi szövőgépen. Ő, aki a legtöbb vásznat szövi a köztársaságban. Mert Reguly bácsi is azt mondja: „Olyan vásznat, mint az én asszonyom, nem tudtok a gyárban csinálni." Pedig Regina a mirtőségj tervet is száz százalékra teljesítette. Ez pedig nagy szó. Mert ebből az áruból sokat itt adnak el, az ittlakók meg jól tudják, hogy mi a jó vászon. Az üzem felvásárlói nagy munkát végeznek, hogy a lakosok maradi gondolkodását megváltoztassák. Amikor kint járnak a hegyi falukban, vászonmintákat kérnek az asszonyoktól. Megmagyarázzák is az asszonyok: „Ez ingre, ez lepedőre, ez meg zsákra való." A felvásárló ráírja a vászondarabra, elviszi a gyárba, ahol már halmozódnak a vászonminták. — Jövőre már ilyet kapunk — mondják a termelők és ami a legfontosabb a gyár számára — eladják a lent. A gyár számára előnyös, ha egyforma osztályba tartozó lent kap. Ez pedig úgy érhető el, ha közösen vetik el a parasztok. Ez idén már két falu'' népét sikerült meggyőzni, hogy közösen vessék el a lent. Új gondolatokat, új dolgokat hozott a gyár Hobovkára is. A leányok, akik a gyárba járnak dolgozni, az üzemi konyhán ebédelnek. Megszerették a számukra különleges és változatos étkezést. Otthon pedig a káposzta krumplival volt a főétel. Ennek is meg kell változnia... És Hobovka tanítónője főzőtanfolyamot indított a helyi asszonyok számára. Öreg nénikék is eljárnak ide. Ők is tanulnak újmódon élni. Mégcsak november van, a havat fújja a szél. A megmaradt húsz medve bizonyára téli álmát aluszsza már. Mire fölébrednek, talán rá sem ismernek, a tájra ;— mint a régi szlovák népmesében. Lent vonatok dübörögnek, teherautók száguldanak az aszfaltúton. A téli esték is gyorsabban telnek. A nagyteremben szól a zene, énekel a vendégegyüttes, játszik a színkör, vagy filmet vetítenek. A ruttkai vasutastanulók énekegyüttese van a színpadon. A bemondó így kezdi: „Azt kívánjuk, hogy hétmérföldes csizmával érjétek utol, amit a múltban nem volt módotokban elérni..." Amikor kilépsz a teremből, az új téglaházak sokaságát látod. — mint feleletet. Ha jellegzetes árvái házat keresel, messzi kis tanyára kell menned. Ott láthatod szombaton, vasárnap Liebstöckl Jenő festőművészt. Festékes doboza, állványa, kis széke vászontáskában van összerakva. Keresi, kutatja a régi Árvát. Fest télen-nyáron, hidegben is, Meg sem érzi hatvanöt évét. amikor egy-egy régi szép faházra bukkan. Az árvái múzeum rendelte meg nála ezt a képsorozatot. — Tgy nézett ki Árva valamikor — fogják mondani az árvái múzeum látogatói, amikor a képeket nézik majd. Jenő bácsi pedig siet a munkával. Mielőbb be kell fejezni a sorozatot, mert jövőre alighanem késő lesz már, / Vllcsek Gém, A dolgozók boldog életééri, a béke megszilárdításáért NEM IS OLYAN RÉG még öreg, sötét műhelyekben dolgoztak a füleki Béke-üzem dolgozói. A tőkés tulajdonosoktól ránkmaradt egészségtelen munkahelyeken a gépek működése közbén az elégtelen szellőztető berendezések miatt állandóan sűrű porfelleg terjengett. Bizony a régi világban nem egy munkás egészségét ásták alá a rossz munkaviszonyok az üzemben. Néhány éve azonban új épületek falait húzták fel a szorgalmas füleki dolgozók. Csaknem az egész gyár új helyiségekbe költözött. Az új munkahelyeken egészséges viszonyok között hatalmasat nőtt a dolgozók teljesítménye. A régi, megmaradt berendezésből is sokkal nagyobb teljesítményt csikarnak ki a vállalat öntudatos dolgozói. Az üzem jelenéről és jövőjéről beszélgetünk Simon Ferenc elvtárssal, a gyár fiatal, munkásból rett igazgatójával. Az üzem terjeszkedik, szépül, f.atalodik és több testvérvállalatot csatoltak hozzá. A „Béke nemzeti vállalat" elnevezést azzal érdemelte ki, hogy minden évben teljesíti a tervet. A munkások alkotó kezdeményezése új életet teremtett mindenütt az üzemben. Gyártmányai egyikét, előszobaés konyhaszekrényeket ott találttik a kétemeletes házakban, amelyek Füleken épültek és épülnek, de megtaláljuk az ország má^ helyein épült lakások nagy részében is, Komáromban, Nagykürtösön. Rozsnyón és másutt. Gajdos Lászlóné'nemrég költözött be az egyik lakásba, ahol ezek a szekrények vannak beépítve, örömmel beszél ezek jó minőségéről; az ajtók nem repedeznek, nem görbülnek, mert jó száraz fából készültek, a mázolás is olyan rajtuk, mint a tükör. — mondja Gajdos elvtárs. Hasonlóan vélekedik Irsné, és sokan mások nemcsak Füleken, hanem a komáromi új lakóházakban és másutt is. A GYÁR DOLGOZÓI komoly felelősségtudattal végzik munkájukat. Az idősebb munkások, mint Fazekas István, aki már 71 íve cclgozik az üzemben, el-el'.w.zéla fiatalokkal a munkában szerzett tapasztalatairól és arra tanítja őket, hogy szeressék és óvják azokat a munkadarabokat, ir.eiveKít kezükbe kapnak. István bácsi, már ahogyan őt a fiatalok nevezik, — egyike azoknak a pártonkívüli népnevelőknek, aki arra tanitja fiatal munkatársait, hogy kitartó munkában 'épésről lépésre, következetesen tovább kell fejleszteni eddigi eredményeiket, mert a jóié: megteremtése nem megy magától Az agitátorok fáradhatatlan népnevelő munkája a terv teljesítésében tükröződik vissza. Az üzemi pártszer . vezet és az üzemi tanács a h*inp első napjától, az első műszaki

1''' kezdve harcot a hóvégi rohammunka ellen. A november 16-i napi jelentésből kitűnik, hogy a hó közepén havi tervüket 53,9o/

0-ra teljesítették. így biztosították állandóan az egész évi terv idejében való teljesítését. Az üzem dolgozói teljesítik kötelezettségvállalásukat az önköltség csökkentése terén is. Eddig 349.000 korona értékben takarítottak meg fát, villanyáramot, tüzelőanyagot stb. Pavko István, az üzem egyik legjobb dolgozója, aki automatikus esztergapadon cérnaorsókat készít grafikonszerinti munkamegszervezéssel, egy köbméter fát takarít meg havonta és 235o/o-ra teljesíti tervét. Tudja, hogy a megtakarított anyagból a tervezettnél több közszükségleti cikket állítanak elő, aminek maguk a dolgozók látják hasznát. KOVÁCS JÓZSEF főmechanikus is egy és fél hónappal rövidítette meg az új kazán építését, amely biztosítja az egész üzem részéré szükséges faanyag szárítását és a folyamatos munkamenetet. Nincs fennakadás az anyagellátás terén sem, mert Valach Gyula elvtárs idejében gondoskodik munkatársaival az anyagbeszerzésről. A testvérvállalatokkal állandó kapcsolatban van, hogy ismerje ezek anyagkészletét, hogy a soronkívüli gyártás esetén, amit a terv változása előidézhet, biztosítva légyen a szükséges anyag. A forgóeszközök forgási sebességének meggyorsításával az idén 1,935.000 koronát takarítottak meg, melyből akkumulációtöbbletként 572.000 koronát adtak át az államnak. A technikai osztály vezetője, Gécs Zoltán javaslatára a következő évre újtípusú gyermekjátékok gyártását készítik elő a hulladókfából, ami előreláthatólag újabb 350 001 korona megtakarítást fog eredményezni. , — Azonban az eredmények korántsem jelentik azt, hogy a gyár munkáján már nincs javítanivaló. — mondja Simon Ferenc elvtárs, i válialat igazgatója. — A gazdasági eredmények mellett lanyhult az egyes üzemrészlegek mestereinek felelősségérzete, a terv teljesítése, a munkaerők szakképzettség szerinti elhelyezése és a gépek teljes kihasználása iránt. így volt ez a bútorgépműhelyben, ahol Vég János műhelyfőnök és Hústava József mester nem látta, hogy a jó szakemberek, akik jártasak a gépmunkában, mint Nagy József, zsarnírokat szerelt, Karkusz István pedig az asztallapokra léceket erősíteit. Közben a gépeken olyanok dolgoztak, akik tapasztalatlan.-.iguk l-OÝetkeztében nem hasznai'ák ki tel esen a gépeket és napokig lemaradt a terv teljesíéso. Az igazgató, a pártvezetőség és az üzemi tanács közbelépésével a hibát kiküszöbölték', még mielőtt nagyobb lemaradás történt volna. Hasonló volt a helyzet az utolsó .apókban egy másik üzemrészlcgen, ahol Cakó Gyula elvtárs, aki közvetlen felelős, nem tett meg minden intézkedést az újtípusú munkadarabok gyártásának előkészítéséhez, ami fennakadást idézett elő a mázolóműhelyben és Cagán Erzsébet, Turcsek Piroska és mások, akiknek 10—15 percig is várniok kellett a munkadarabokra, jogosan elégedetlenkedtek. Á gyár dolgozói nap mint nap tapasztalják, milyen sokat jelent a munkamenet helyes megszervezése. A jó munkaszervezés elősegíti a teljesítmények és ezzel együtt keresetük emelkedését. A munkások akkor fejthetik ki legjobban képességeiket, akkor versenyeznek a legnagyobb lendülettel, ha nem kell anyagra várni, mert egész munkaidejükben kizárólag csak a :ermeléssel foglalkozhatnak. A Béke nemzeti vállalat szorgos dolgozóinak minden tevékenysége odairányul, hogy évi tervüket egyenletesen teljesíthessék. Hogyne tennénk meg mindent, ami tőlünk telik — mondja Patkó János, — hiszen magunk és gyermekeink életét tesszük szebbé, bolgodabbá munkánkkal. Az üzem dolgozói egységesek abban, — beszéli Mede elvtárs, — hogy november 28-án a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire leadott szavazataikkal hazánk további felvirágzására, iparunk további fejlődésére és mezőgazdaságunk fellendítésére, a nép anyagi jólétének állandó fokozására és kulturális színvonalának emelésére, egyben azonban a béke megőrzésére és megszilárdítására is szavaznak. Erdősi Ede. Nem pihentek babéraikon Negyedévvel ezelőtt örömteljes ünnepségre jöttek össze a bratislavai gyapotüzem dolgozói. A könnyűipari miniszter és a szakszervezet vörös vándorzászlaját vették át akkor. Málék miniszter további jó munkára hívta fel az üzem dolgozóit és a dolgozók meg is ígérték, hogy céljuk most a harmadik negyedévben a kormány vörös zászlajának elnyerése lesz. November 22-én újra Málék könnyűipari minisztert fogadják az üzemben. Ez alkalommal már a legértékesebb kitüntetést hozza magával. — A csehszlovák kormány és Csehszlovákia Kommunista Pártja. Központi Bizottságának üdvözletét tolmácsolom — mondja a miniszter elvtárs — fényes sikereitek után sem pihentetek megelégedetten a babérokon, hanem tovább küzdöttetek ... ... És a miniszter kezéből hatalmas taps közepette Raduška üzemi igazgató átveszi a legmagasabb elismerés jelét — a kormány vörös zászlaját. Milyen volt az az út, amely a minisztérium zászlajának birtokosait a kormányzászló elnyeré- i séig vezette? Mi történt a bratislavai „Danubiusban" az utolsó három hónap alatt? Az országos versenyben majdnem egyforma lendülettel indultak köztársaságunk könnyűipari üzemei a negyedév elején. Amikor megkérdezzük a győztes üzem dolgozóit sikerük titkáról, a gazdasági vezetők azt mondják, hogy az üzemenbelüli önelszámolás elmélyítése, a szovjet munkamódszerek széleskörű alkalmazása a siker titka. A mesterek a jobb anyag* ellátásról, a munkaszervezésről beszélnek. A gépeknél dolgozó leányok pedig azt tartják, hogyha jól van szervezve a munka, van elég anyag,. akkor már csak arról van szó, hogy kinek a gépére kerül a „legjobb dolgozó" feliratú zászló. A szovjet munkamódszerek közül a hozrascsot —- az üzemenbelüli önálló elszámolás talált legszélesebb alkalmazásra az üzemben. Minden részlegen, minden egyes műhelyben megtaláljuk a mutatótáblát, amelyen mindig friss 1 eredmények vannak. Minden gépen ott van a fonónö személyi számlája. Mindenki tudja.< mennyit keresett tegnap, I mit kell tennie, hogy ma jobb legyen az eredmény. Žitnaňsky elvtárs elmondja, hogy az előfonó részlegben állandóan túllépték a gépolaj fogyasztásának normáját. A személyi számlák megmutatták, hol a hiba és azonnal kiküszöbölték. A részleg ma olajmegtakarítást mutat ki. Miért? Mert az olajozok rájöttek, hogy mindegyikük figyelmes munkájától függ azoknak a jelszavaknak valóraváltása, amelyek eddig csak plakáton voltak, és egyesek szemében talán mint frázisok tűntek fel. Vorosin módszerével 588-an dolgoznak. A legjobb eredményt Satur Erzsébet érte el a cérnázórészlegben. Itt Martusová mesternőtől, a részleg vezetőjétől megtudjuk, hogy a műhely 11% ezer korona értékben termelt több árut októberben és hogy ezt a jóminőségű munkának köszönhetik. Már hogyne lenne jó a minőség, amikor olyan dolgozói vannak a részlegnek, mint Fakó Mária, Satur Er zsi. Hofrichter Kat

ó, Hlavekóvá, akik a Tatrasvit részére gyártják a fonalat és a „kitűnő minőség" akcióba is bekapcsolód-. tak. Satur Erzsi azt mondja, hogy minél jobb fonalat készít, annál jobb harisnyát gyárt majd a Tatrasvit. így gondolkodtak-e valamikor a gyár dolgozói? Volt-e olyan mester, aki rá tudta volna kényszeríteni a Danubius Textilfabrik Akliongesellschaft fonóleányait, hogy maguk törődjenek munkájuk minőségével? Fakó Mária sem tud ilyen esetről, pedig már 30 éve dolgozik itt. Az üzem többi részlegében is sikerrel alkalmazzák Rožnanová, Amelčenková és Csutkih szovjet újítók módszereit. Fokozódott a munkaverseny. A legjobb üzem legjobbjai mégis kitűntek: Martusová, Dubay, Farkas, Nagy és Ambro kerültek az élre. A többieket is magukkal ragadták. Az eredmény a negyedév végén mutatkozott meg. Tervüket az üzem dolgozói 114.7 százalékra teljesítették. Ez volt a legnagyobb eredmény, amelyet az üzem dolgozói eddig elértek. Az üzem dolgozói valóraváltották ígéretüket. A jövőben sem pihennek meg babéraikon. V. G.