Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-27 / 287. szám, szombat

• 6 ÜJ SZ

0 1954. november fSt 1 SZABAD FÖLD Tiz éve lesz már annak, hogy ebben az országban a parasztság lett ura a földnek, annak a zsíros és jól. termő fekete földnek, amely évszázadokon keresztül csupán az urak, a földbirtokosok javát szolgálta. Mert ez a drága föld minden kincsével, bőségével azé lett, aki megműveli. Tíz év nem sok idő, de ez alatt az idő alatt parasztságunk a kommunista párt vezetésével sok-sok kilométert tett meg a haladás útján, a szebb jövő felé vezető úton. Állami gazdaságunk dolgozói, szövetkezeti tagjaink, traktorállomásaink traktorosai, t kombájnosai és ag. egyénileg dolgozó parasztok meglelték boldogulásukat, • s ma már megérték azt is, hogy saját soraikból választhatnak képviselőt az ország vezető szervébe, a nemzetgyűlésbe és zi sem. Ezért a sok jóért, amit dolgozó parasztjaink kaptak a népi demokráciától, szívvel-lélekkel támogatják ezt a rendszert; Hiszen a falu egyre több ruhát, lábbelit, bútort, rádiót, gépeket, műtrágyát vásárol. A parasztember pedig minden apróságnak, még ha néha-néha nehezebb napjai vannak • is, örülni tud. Különösen akkor lelkesedik, ha látja, mi történik körülötte, milyen naggyá épül az ország. Ezért minden bizonnyal boldogságtól sugárzik majd a sze-' me akkor is, amikor a választás napján az urna elélép. Olyan emberre adja le szavazatát, akit talán gyermekkorától ismer és tudja, hogy sohasem csalódhat benne. A parasztember magatartása is más, emberibb lett. Nincsenek kenyérgondjai, nincs annyi álmatlan A búza, rozs, arpa hektaf hozamainak növekedése 1934-tői 1953-ig métermázsákban. a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Ha a falu népének mai és múlt életét akarjuk összehasonlítani, röviden ezt mondhatjuk: ég és föld. Ez pedig óriási különbség. Falvainkon új házak, iskolák és kultúrházak épülnek. Sok faludban ma már nem újdonság a moéjszakája, mint a „végrehajtók világában" volt. Egyszóval másképpen, jobban tud ma örülni mindennek, mint valaha. Hogy miért? Rövidesen beszélő számokkal bizonyítjuk be, hogyan élnek az EFSz tagjai, s általában a falu népe. Csak egy-két példát ragadunk ki a sok közül, hiszen egész újság sem volna elég arra, ha be akarnánk számolni minden egyes szövetkezet életéről. Dehát nincs is 1949 1950 1951 1952 /953 A gépesítés fejlődése 1934-tól 1953-ig. — szükség erre, minden dolgozó paraszt érzi népi demokráciánk segítségét. Hogy mennyivel jobban él a parasztember, bizonyításképp hadd idézzünk Stigel Jánosnak, a losonci állami gazdaság kiváló dolgozójának leveléből, melyet az év elején irt szerkesztőségünkbe. — „Sokat változott az életünk. Apám nagybirtokosoknál volt juhász. Igen keserves élete volt. Akkor soha. senki sem kérdezte, mire voln'a szükségünk, meg vagyunk-e elégedve a fizetéssel, az ellátással. Ma már másképpen van minden. Havonta 1.500 koronát keresek. Az év végén a malacelválasztási terv túlteljesítéséért 2.737 koronát kaptam, azonkívül sertést hizlalok, amely már most kb. 200 kg súlyú. Szövetkezeti tagjaink élete is napról napra könnyebb és szebb lesz. Ezt a szebb életet saját ma-,

: guk teremtették meg kitartó munkájukkal. Tekintsünk csak vissza a múlt esztendei zárszámadás eredményeire. A falu fejlődésének minden szónál ékesebb bizonyítéka az 1953-as évi zárszámadás eredménye. Tőrén, Ipolyvisken, Csallóközaranyoson. Ipolyságon, Komárócon, Tanyon például amellett, hogy a tagok munkaegységeik után 12.— korona előleget kaptak, nem maradt el a bőséges jutalom a zárszámadáskor sem. Az említett szövetkezetekben a munkaegységre 10—12 korona részesedést fizettek. Bizony szép összeg vándorolt a szövetkezeti tagok zsebébe. Csala István, az Ípolyviski szövetkezet Sertésetetője például havonta 4000 korona jutalmat kap, mert a sertéshizlalási tervét magasan túlteljesíti. A cser10941 110.4% 1334/38 1949 1953 elsajátításával, a gépek gazdaságos kihasználásával évről évre szebb eredményeket érnek el a hektárhozamok növelése és az állattenyésztés fejlesztése terén. Az 1934. évhez viszonyítva Szlovákiában — amint ezt szemléltető képeink is mutatják — majdnem kétszeresére emelkedett a búza hektárhozama. Hasonlóan fejlesztettük az állattenyésztést. A hústermeléssel természetesen a húsfogyasztás is. növekedett. Az utolsó tíz év alatt igen sok gépet kapott mezőgazdaságunk. Amint ezt képünk is mutatja, ma ezerszámra dolgoznak a traktorok és egyéb gépek a szö198,8% 227,1% m&vm 1934/36 1949 1953 A sertés- és marhahús termelés növekedése Szlovákiában 1934-töI 1953-ig százalékokban. háti szövetkezetben Alaksza Péter áz évvégi zárszámadáskor fiával együtt több mint 45 mázsa gabonát kapott. Ez a néhány példa csak egyes szövetkezetek, egyes emberek munkaeredményeiről ad számot. Szövetkezeteink az új módszerek vetkezeti földeken. Mindez azt bizonyítja, hogy dolgozó parasztságunk ma már nincs egyedül. Szorosan mellette áll, s vele együtt halad az erős,' tapasztalt testvér, a munkásosztály. A párt vezeti, irányítja és vele érez, segíti az egész országot. BESZÉLŐ SZÁMOK A tőreiek jól kivetették a hálót IDŐS, ELNYŰTT paraszt beszél te egyszer a Vág partján, hogy ő a földművest halászhoz Hasonlítja. Mert az is csak úgy fog, ahogyan a hálóját kiveti. Nagyot, igazat mondott a vén ember, jó lenne tudni, hányat aludt rá, míg kieszelte. Elég legyen annyi, hogy hetek, hónapok teltek el, ő is öregedett, én is öregedtem és még se felejtettem se őt, se a bölcsességét. Elevenen él bennem a képe, ahogy a sötétvizű- folyóra mutatott. Tőrei utamon is az igazmondás járt az eszemben és annyira rabul ejtett, hogy elhatároztam, a szövetkezet tagjait ez egyszer halászoknak, a birodalmukat pedig halastónak tekintem. így az öreg eszével, szemével nézem meg, hogy mire képesek a tőreiek, mit halásznak ki a földből, mennyi aranypikkelyes halat, egyszóval pénzt. Bemegyek a faluba, fordulok jobbra, egy olyan útra, ahol gólyalábon menve se kímélne a sár és bent is vagyok a szövetkezet udvarában. A gazdasági épületek négyszöget zárnak be, az itt élő dolgozó, cselekvő embereket tartják fogva. így tekintek meg egy alacsony, sovány embert a fészer közelében. Áll és néž. Észreveszi, hogy gyúrom a sarat és anélkül, hogy megkérdezné, mit akarok, miért jöttem ide, azt mondja: — Ott la, ott az iroda, elvtársam! — Honnan tudja, hogy oda mepvek? Nem szól egy árva kukkot sem... Elköszönök az embertől és bekopogok az irodába. Fejek hajolnak az asztal fölé, számolnak Mióta a szövetkezet megalakult, a két könyvelő annyit számol, mint máshol ötven ember. Az elnököt, Benyó elvtársat minduntalan székrerogyasztja a gazdaság gondja, baja. Mert hát hiába van ősz, hiába van tél, az ilyen gazdaságban, ahol 830 hektáron gazdálkodnak az emberek, nincs ideje az elnöknek az asszony körül legyeskedni, vagy kártyázni, egyszóval semmittevéssel agyonütni a napot. Számon kell tartania, hogy ebben az évben mi került a szövetkezet hálójába. Én segíteni akarok az elnökön és mondom neki, ne tartson mindent magában, mondjon nekem is valamit, könnyítsen a terhén. Használ a szép szó, mert aktákat vészén elő, és felteszi a szemüvegét. Több szem, többet lát. S anélkül, hogy gondot okozna a beszélgetés, mondja, mondja, mit fogtak az idén. örömmel számol be arról, hogy az idén már csak a beadott sertésekért 305 ezer koronát kaptak.- Ezen felül a különböző húsokért még 115.000 koronát kaptak. KI LÁTOTT MAR ENNYI PÉNZT? Ők sem látnak, mert nem egyszerre kapják kézhez, hanem csak olyan részletekben, ahogyan a beadást teljesítik. De nem is ez a lényeg. A pénz az övék és nem másé. Ezt mondja Benyó, ezt mondják a könyvelők is. Ne is térjünk el a tárgytól, figyeljünk az elnökre. A kisemberből ömlik a szó. A gabonatermésről beszél Harminckét vagonnal adtak be az országnak, amiért 311.0C0 koronát vágtak zsebre. Bele lehet fáradni a számokba, a számológép is megizzadna bele. Az elnök hallgat, pihen, lehet, hogy a fáradtságtól, lehet, hogy illendőségből. Beszéljenek a könyvelők is. Nem is kell őket bíztatni. Néhány szót szólnak csupán és képzeletben a termékeny Garam partján járunk, ahol a kertészek paradicsomból több mint 10 vagonnal, paprikából meg 250 mázsával terhelték a környék piacát. A zöldségfélékből eredő bevételből 162.000 koronával tömték meg a pénztárt. Šzóval a számok beszélnek itt, az emberek csak igazolóan bólintanak. A tőreiek szépen halásztak ebben az évben, jól dobták ki a hálót, jól fogtak, gazdagodtak. Havonta átlag 48.000 koronát osztanak szét a tagok között, évente egy félmilliót. * Az csak természetes, hogy ahol az emberek így tudnak halászni a szövetkezetben7 ott nemcsak hallásból ismerik a prémiumot, hanem a markukba is kapják. Vegyük a cukorrépát. A terv szerint 169 mázsát kellett kitermelniök egy hektáron és ők 255 mázsát termeltek ki. 169 vagonnal szállítottak a cukorgyárba, s onnan 171.230 koronát hoztak el. Mivel terven felül termeltek, 52.677 koronát oszthatnak szét a cukorrépában dolgozók közt. Ez annyit jelent, hogy a Dudás-család, amely 170 ár répát egyelt, kapált, kiszedett és elszállított, 884 korona prémiumban részesül. Ez amolyan keresettöblet, mikulási, vagy karácsonyi ajándék. Gabik Lászlónak (másodmagával - dolgozott) 88 ár répa megművelése után 457 korona a prémiuma. Tomoska János, Mészáros János és nemcsak a Jánosok, de az Istvánok, a Gézák és az Andrások is osztozkodnak a közös jövedelemből. És itt ne felejtsünk el szólni a tehenészetről sem. Mert nekik szintúgy kedves és értékes a prémium, akárcsak a mezei munkásoknak Pontosan ismerik a körülményeket, hogyan juthatnak hozzá, hogyan élvezhetik. Lássuk csak: HETVEN LITER TEJ KIFEJ ÉSÉÉRT két és fél, a tehén folyattatásáért egy, vemhesség megállapításáért egy, ellésért nyolc, elválasztásért hét munkaegységet szerezhetnek. Ezek után csoda-e, ha Hraskó András bátyánk rettenetesen haragszik Noéra, aki annak idején az Ararat hegyén olyan tehenet vett fel a bárkájába, amely csak egyszer kívánja meg az apaállatot, egyszer ellik és egy borjút hoz a világra, mert a szó köztünk maradjon, Hraskó bátyánk telhetetlen ember. Nem tehet róla, hogy az isten ilyen lelket adott neki. Jó munkás, nem pipázik, nem iszik. Idén szüretkor szőlőt, hordót v^tt, maga préselt, mert pénze van Havonta 80 munkaegységet szerez illetve 1.280 koronát szerez. A gondolattól mégsem tud szabadulni, hogy mi lenne, ha a tehén többször folyatna, ellene. A sok számadat megfájdítja a fejünket. Kimegyünk . az elnökkel az udvarra. Hűvös az idő, a szél is fúj, de azért mi járkálunk, szemlélődünk. Az öreg istálló mellett hosszú gerendán ülve a kocsisok tűnődnek, gubbasztanak. Amint megpillantanak bennünket, Béres Lajos 'ötvennégy körüli, pirosarcú, vörösbajszú ember mordul is egyet. — Te Benyó, az a kukoricatörés nem fér az én fejembe. Pál Zsiga hirtelenebb természetű, hangosabb szavú, keményebben \ eti:. . — Bíz az enyémbe se! Aztán összenéznek és mondják amit fájlalnak, nem törődve azzal, hogy értik-e, amit mondanak. Füri agronómusnak nyitva a szeme szája. Töpreng. Most, hogy idegen előtt merészelnek szemtelenkedni az emberei, ideyes egy kicsit. Rágyújt, és izgatottan kérdezi: — Mi bajotok? — Csak az, hogy a törőknek APÍ mázsa kukoricát adtatok! — feleli a csoportból valaki. FÜRI AZ ELNÖKRE NÉZ. Közben a csoportban Mátyást emlegeti valaki. Közelebb húzódom az emberekhez és hallom, hogy Béres bátyánk szólongatja Mátyást, a királyt az igazságtevéssel kapcsolatban. Mert hogy meghalt, meghalt vele az igazság is. Jó lett volna neki is a két mázsa kukorica, azért idézgeti Mátyást, de ő nem mehetett törni. A kocsisoknak másutt volt dolga. Az elnök és az agronómus eleresztik a fülük mellett Mátyást, és az igazságtevést. Himeznek-hámoznak, kitérő válaszokat adogatnak. Nem hagy ez engem nyugton. A faluban járok már a házak között és még mindig Mátyásról és a kukoricáról gondolkodom. Nem kell a lábamat elkoptatnom, hogy; megtudjam, miért van baj a kukoricával. Akik törték, munkaegységet is kaptak és még ráadásul két mázsa kukoricát. Hát ez a hiba. Ezért zúgolódnak azok, akik más elfoglaltság miatt nem törhettek. És jogosan. S itt, mint ahogy Béres bátyámnak Mátyás, nekem az jutott eszembe, hogy hátha néha a vezetőség is a zavarosban halászik. Távozom a faluból, olyan gondolatokat forgatva a fejemben, hogy az :dén a tőreiek jól dobták ki a hálót. Sokat fogtak, sok pénzt markoltak, s ezt nemcsak az irodában, hanem a faluban is ellenőrizni lehet. Egymásba kapcsolódnak a dolgok. Jó munka, jó kereset — bizonyítja, magyarázza az a tíz új ház, amely már felépül

1 és az a tizenhat, amely már épülőben van. Jól mondta ..z öreg a Vág part*-, ján, hogy a földműves olyan, mint B halász. Sajnos arról semmit sem szólt, hogy néha a földműves is halászik a zavarosban, ahol könnyen felakadhat a hálója. Pedig így lett volna kerekebb, igazabb a mondása Példa • erre a tőrei szövetkezet, ahol még máig sem Wsnilezte a vezetőség, hol iilos a' Halászás. Máes Jozsefc i