Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-27 / 287. szám, szombat

1954. november 24. UJS?0 5 Virágzóvá tesszük hazánkat A sötétség beállta előtt nagy volt a készülődés a szőgyéni kultúrotthon­ban. Pirosnyakkendős pionírok, az If­júsági szervezet egyes tagjai sora­koztak fel a díszemelvényen és a színpadon. Közben a, terem benépese­dik és lassan megerednek a nyelvek. A választők arról beszélgetnek, hogy ki mit szeretne megmondani a mai összejövetelen. A helyiség megtelik, a színpadon megjelennek az iskola pionírjai, akik dallal, tánccal köszön­tik a választókat és Gejza Jánost, a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölt kép­vise'öjüket. Gejza János eljött a vá­lasztól körébe, hogy elbeszélgessen velük Egyesek ismerik őt mér régen személves™, de sokan kíváncsiak, mert most látjäk először. A választók szeme Gejza elvtárson függ, ő feláll és beszél. Először életéről, munkájá­ról. majd terveiről, azonban nem igér­getősn. mint a régi kortesek. Nem Zupka elvtárs választói köréken A csallóközaranyosi dolgozók büsz­kék a nemzetgyűlésbe jelölt képvise­lőjükre. Zupka elvtársat valamennyien személyesen ismerik, már a múltból Is, abból az időből, amikor a kapita­lista kizsákmányolók jármában síny­lődtek a dolgozók. Zupka elvtárs Ko­márobi környéke dolgozóinak egykori harcában tanácsadójuk és segítőtár­suk volt, s éppen ebben rejlik, hogy ezek a dolgozók szeretik és becsülik képviselőjelöltjüket. E napokban Zupka elvtárs meglá­togatta választóit Csallóközaranyos községében. Látogatása alkalmával meggyőződhetett róla, hogy választói közel érzik őt szívükhöz Boldogan be­széltek Zupka elvtársnak elért sike­reikről és szövetkezetük fejlődéséről. Nem hallgatták el jelöltjük előtt azt sem, hogy a szövetkezet ez évi beadási kötelezettségét már mindenből teljesí­tette, s azt sem, hogy az év végéig terven felül még 67 mázsa sertéshúst adnak a közellátásnak. Kötelezettsé­get vállaltak arra is, hogy a választá­sok napjáig úgv az EFSz, mint az ál­lami gazdaság bevégzi az őszi mély­szántást. A község választól Örömmel várják azt a nagy napot, melyen szavazatuk­kal törhetetlen ragaszkodásukat kife­jezhetik szocialista hazánk és képvi­selőjük iránt. Bittér László, Komárom Miért szavaz Fehér Lidiaľ v — Két fiúgyermek édesanyja va­gyok. Az egyik fiam húsz, a másik tizenöt éves. A férjem csak nemré­gen töltötte be negyvenkettedik évét. Nagyon szeretem, tehát féltem is ókét. Mintha sírás fojtogatná a torkát. Kissé elgondolkodott, aztán még hoz­zátette : — Békét akarok! Dolgozni akarok! Azt hiszem, ezzel mindent megmond­tam. Ig.v válaszolt Fehér Lídia, az alistáli EFSz tagja arra a kérdésre, miérí fog szavazni. Kis szünet után tovább fűz-, te a szót. — Jelöltjeinket jól Ismerem. Árvay és Livinka elvtárs is régi harcosai az ű,l szellemnek, az építésnek, a béké­nek. Benntik és többi képviselőjelölt­jeinkben azokat az embereket látom, akik a haladás, az építés szellemében fognak dolgozni. Ez pedig azt jelenti, hogy soha többé nem tér vissza az embert megalázó mult, a cselédélet, a munkanélküliség, a koldulás, a rothadt elnyomó, kizsákmányoló társadalmi rend. Fehér Lídia arca mosolyra derül és ígv folytatja: — Szabad hazának szabad polgára vagyok. Ember vagyok, akinek joga van dönteni saját sorsa felett. Ember akarok maradni a .iövőhen is, ezért fogok szavazni. Azt akarom, hogv minden nő, minden anya. minden dol­gnzň boldog legyen Ezért fogok sza­vazni! Tudom, hogy minden leadott szavazat egyben a béke, a boldogabb jílvő mellett leadott szavazat Is! Sz. I. építtet hidat oda, ahol nem szüksé­ges, egyszerűen, meggondoltan beszél, látni rajta, hogy amit kiejt az ajakán, a szívéből fakad. Beszédében röviden vázolja népi de­mokratikus rendszerünk politikáját és a nemzetközi helyzetet. — A mi terveink — hangsúlyozza Gejza elvtárs — nem azonosak a há­borús gyújtogatok politikájával. Addig, amíg ők a földet sivataggá akarják változtatni, mi virágzóvá akarjuk ten­ni, ahol minden ember boldog. Mi nem akarunk háborút és ezért harco­lunk Nyugat-Németország felfegyver­zése ellen. — Mi, mint a dolgozó nép Nemzeti Frontjának jelöltjei, a választás előt­ti megbeszélésekre nem jövünk csu­pán üres ígéretekkel, úgy, mint azt ma is teszik a kapitalista országok képviselőjelöltjei. Mi csupán egyet ígérünk, hogy a dolgozó nép segítsé­gével teljesíteni fogjuk mindazokat* feladatokat, amelyet pártunk és kor­mányunk és a nép, ti választók tűz­tök ki számunkra. Gejza elvtárs beszéde után egymás után lendültek a magasba a beszél­niakaró választók karjai. A felszólalók a múlt idők választásairól, mások a község nehézségeiről és hiányossá­gairól beszéltek. — Nincs egészséges Ivóvizünk, a község egyik részén egy­általán nincs víz. Hiányzik a villany községünkből, az utcáink sem legjob­bak. Nagy a sár, ha esik az eső, — hangzott a panasz. Számos felszólaló rámutatott arra is, hogy csakis közös erővel, összefogva tudják a jövőben a nehézségeket és hiányosságokat ki­küszöbölni. A dolgozók boldogan in­dultak hazafelé s egyúttal a jövő felé is, melyben a közös munka nyomán még boldogabb és szebb lesz életük. Pék Vendel, Szőgyén Bíznak benne — meg is választják Mercsák János elvtárs 34 éves. Ti- ! zennégy éves kora óta dolgozik a fü­leki zománcgyárban. Már kora ifjú­ságától kezdve részt vett a munkád osztály harcában. Részt vett az 1930­os nagy füleki sztrájkban is. A fel­szabadulás után még nagyobb mér­tékben veszi ki részét a szabad or­szág építéséből, a régi „vörös Fülek" újjáépítéséből. A füleki Kovosmalt példás dolgozói, a szocialista munka­verseny terjesztői közé tartozik. Mun­katársait állandóan az üzemi terv rendszeres teljesítésére ösztönzi. Me 1 csák János elvtársat szeretik, tiszte lik a füleki dolgozók, hiszen régôtn, már gyermekkorétól ismerik vala­mennyien. Ismerik" kemény életútját. Édesapja urasági kocsis volt. Bíznak benne. Bíztak benne májusban is, ami­kor beválasztották őt a helyi nemzeti bizottságba. Most, mint annak elnö­ke. mindig azt tartja szem előtt, hogv ! SZAZTIZENÖTEZER GYERMEK Az ember el tud képzelni húsz gyermeket egy csomóban. — Ez olyan lehet, mint amikor egy óvoda növendékei sétálmk. Az ember háromszáz gyerme­ket is el tud képzelni — mint például amikor az iskolából ki­özönienek voav vasárnaa egy tfčiplŕini mozieWnrfrirról jönnek kifelé. De százezer nvermeket elkép­zelni. no ez nehéz dolog. Talán a sztrahovi zsúfolásig megtelt stadionra kell aondolni. — Igen, de ott össze-vissza csupán öt­venezer ember fér el Több min 4 kétszerennvien vannak. Több mint két ilyen zsúfolásig megtelt $ 4od ;on kö­zönsége. Száztizenötezer gyermek. A legidősebbek közülük nyolc évesek. A leafiZ+aírbbak csak most kezdenek beszélni, most tanulják az első lépéseket. De mindannyian, megem/eznek ab­ban. hogy azok közé a gyerme­kek közé tartoznak, akiknek az életét, megmentették. . Akiket megmentettek szüleik hazájuk számára. Ha köztársaságunkban a cse­csemőhalandóság az 1937. évi színvonalon maradt volna, ezek a gyermekek ma. nem élnének. Ez így egyszerű számadatnok hangzik. A halál könyörtelenül elvitte áldozatait minden évben, A születettek számából köny­nvű kiszámítanunk, hogy 1948 óta száztizenötezer gyermek halt. volna meg. Nehéz harcot folytattak a cse­csemőhalándóság számának csökkentéséért, amely a meg­szállás idején a háború előtti szám fö'é emelkedett. Ez 4 a har­cot több fronton folytatták. Jó­val azelőtt kezdődött, mielőtt a gyermek kinyitotta a szemét. Eaész új. nyomortól és éhsécftől mentes életünk, amelyben az emberről való gondoskodás áll az első helyen, építési sikereink — mindez visszatükröződik eb­ben a száztizenötezer gyermek­ben. Sok, nagyon sok minden rejlik e mögött a szám mögött. Anyák, akik egészséget és erőt adhattak gyermekeiknek, mert nem kellett hónapokon, éveken át éhezniük, mint a München előtti köztársaság több százezer asszonyának. 1425 ta­nácsadó intézet terhes anyák részére, amelyeknek hálózata évről évre bővül. A szülőottho­nok több ezer új ágya, ahol 1953­ban a terhes anyák 63,4 százalé­ka díjtalanul, tökéletes gondo­zásban részesülve hozta világra gyermekét. Űj bölcsődék, gyer­mekgondozók, amelyekben a fé­rőhely az ötéves terv folyamán 27.500 hellyel bővült, új gyer­mekorvosok, állandóan fokozódó gyermekegészségügyi gondosko­dás. Ehhez hozzájárul még a jó kiadós táplálék, amely megvédi a gyermekeket a tuberkulózistól és a gyermekbénulástól, a jobb lakások, amelyekbe ezelőtt egészségtelen kény szerlakások­ban és nedves pincelakásokban élő családok tízezrei költöztek. Számos emelkedő szám és si­ker tulajdonítható építő mun­kánknak. Dé az a siker a leg­értékesebbek közé tartozik. Száztizenötezer gyermeket men­tettünk meg. CESTM1R SUCHÝ W Igy él és dolgozik a handlovai bányászok jelöltje (E. E.) Tizenkét évvel ezelőtt Handtován az Északi-bánya bejá­ratánál egy alig 18 éves fiatal­ember bányalánipával a kezében ült az egyik csillében. Az idősebb bányászok nem számítottak rá mint komoly munkatársra s az első látásra úgy vélekedtek róla, hogy pár nap és többet hirét serr fogják látni a bányában'. Nem se, 'ették, mi rejlik Schmidt Vilmo ban. aki nyolc évig a myjavai ái vaházban nevelkedett, aztán mi szolga dolgozott a gazdag paras­toknál, s később Belgiumban a b' nyában, ahonnét a német fasisr iák, kényszermunkára Cipelték N metországba és még nehezebb kö­rülmények között kelle't dolgo:' nía a bánvában A fasiszta elny< matást, amiben a külföldi munki'i soknak részük volt, nem bírta e 1 viselni és megszökött. A legszük végesebb ruhadarabokon kivi; 1 semmije sem volt és így mindé" volt neki, hol kínálja munkaere jét. De mivel bányász akart len­ni. Handlovára ment­Dolgozott szorgalmasan, műnk; társai rövid időn belül megszeret ték, mert igazságos és megnem­alkuvó volt. Az idősebbek bizal­ma növelte benne a tudás utáni vágyat, az akaratot, tanulni, jobb Kányásznak lenni, mint a többi, hogy taníthasson, megkönnyíthesse föld alatt dolgozók munkáját. Schmidt, a legfiatalabb vájár terve azonban c--a k felszabadulás után valósulhatott meg, amikor ha­zánknak napról napra, évről-évre több szorgalmas kézre éff szénre volt szüksége. Akkor, amikor meg­szűnt az éh bér és szakkönyveket is vásárolhatott magának a bá­nyász. Schmidt Vilmos szorgalma­san tanult, hogy megismerje, mit rejt magában a föld mélye és ho­gyan lehet ezt a legkönnyebben felszínre juttatni. No, azt hogy tanult, gyorsan ész­revették munkatársai, akik már nemcsak jó vájárt, de jó munkai. szervezőt is láttak benne. S ezért megbízták a csoport vezetésével. Ez újabb feladatok elé állította a törekvő és tudásra éhes fiatal- vá­járt. Hogy minél több szenet ki­termeljenek, bizony sokszor mun­ka után javították az ácsolásokat, vagy a síneket helyezték át, hogy a következő műszakban zavartala­nul végezhessék munkájukat. 1948-ban a katonai szolgálat után az üzemi pártszervezetben külön­féle funkciókat töltött be. r Egy­éves központi pártiskolából visz­szatérve részlegvezető lett a bányá­ban. Az üzemi pártszervezet figyelem­mel kíséri Schmidt elvtárs fejlő­dését és segítségére volt a funk­ció betöltésében, ha erre szükség volt. Ám nemcsak a párt, de ami­óta az üzemi tanács elnöke lett, a bánya összes bártonkívülijei is ellenőrzik . munkáját és meggyő­ződtek arról, hogy az ő emberük, mindenhol a bányászok és ezzel az egész bányaüzem érdekeit védi. Nem lehet bányászt találni Hand­lován, aki ne ismerné őt, mert ide­jének nagyobb részét a bányában tölti és ott, a munkahelyen hall­gatja meg a dolgozók ügyeit, ba­jait, amiből bizony van> még elég az ilyen helyen Azért becsülik Schmidt elvtársat, mert őszinte, nem ígérget, megmondja minden­kinek a szemébe, igaza van, vagy nincs. A bérelszámolással kapcso­latban előforduló hibák rendezését nem halasztgatja, rögtön intézke­dik. hogy mindenki megkapja azt, amit megérdemel. Mert a helyes, igazságos, bérezés serkenti, a hely­telen pedig akadályozza a terme­lést. Az emberekről való gondos­kodást tartja legfontosabb fel­adatának az üzemi tanács elnöki funkciójának betöltésében. SohTiidt elvtárs a lesnagyobb felelősségérzettől tplie^Iti ind­azokat a feladatokat, amelyek funkciója betöltésével ráhárulnak. Szabad idejét, mint jó családapa, felesége és ké* kis gyermeke kö­rében tölti, akiknek örömteljesebb az életük, mint az övé volt. fgv él és dolgozik az. akit- a nrevidzai választókerületben a dolgozók a nemzetgyűlésbe java­solnak képviselőjüknek. a dolgozók javát szolgálja. Mercsák János eddigi szorgalmas és lelkiisme­retes munkájával kiérdemelte a füleki dolgozók bizalmát. Ezért választják meg -ót képviselőjüknek a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Spanyielka Gyula, Fülek Szeressétek hazátokat... •November 28-án, mint köztársasá­gunk szabad polgárai, választójogukkal élve, a szavazóurnák elé lépünk. Már nem a grófokra, gyárosokra, nagybir­tokosokra — de a sorainkból kiválasz­tott képviselőjelöltjeinkre adjuk le szavazatainkat, akikben megbízunk, akik úgy fogják szolgálni a nép ér­dikét, hogy életünk mind örömtelje­' sebbé váljon. A Nemzeti Front jelöltjeire szava­zunk! Ezzel is méltó választ adunk a nyugati imperialistáknak, hogy minden erőnkkel védjük vívmányainkat és a békét. Még nem volt olyan nemzedék, mely annyit tett volna a haza, a tár­sadalom érdekében, mint a mostani. A felszabadulás óta virágzik a haza, boldogan él a nép. Azért szavazunk jelöltjeinkre, hogy még jobb sorsunk legyen. Nem így volt ez a múltban, öt év­tizeddel ezelőtt, az 1910-ben meg­tartott választáson magam is tanúja voltam a következőknek: a választás napján a pozsonyi 13-as hondvédek­töl egy zászlóalj katonaságot vezé­nyeltek ki járási székhelyünkre, hogy a leitatott, összeuszított fehér- és pi­rostollas választópolgárok között ren­det teremtsen. A katonák láncot al­kotva szegeztek szuronyt a választó­polgároknak. Ez volt a sokak által siratott „aranyszabadság". A mai fia­talság nemigen tudja, hogy öt évti­zeddel ezelőtt mennyit kellett harcol­nunk az általános, titkos választó­jogért. Hazafiak akartunk lenni és ha­zátlanok voltunk. Jó hazafiakká csak most lehettünk, amikor szabad hazában, a dolgozók or­szágában élünk. Én már öreg ember vagyok. Keményen bánt velem a sors. De boldog vagyok, mert látom, hogy régi forradalmi terveinket sorra meg­valósítjuk. Ezért mondom a fiatalok­nak: „A ti életetek szebb, szabadok vagytok. Szeressétek hazátokat, le­gyetek a szocializmus építésének út­törői!" November 28-áŕi a nép boldogabb életére szavazunk! Mozgay Gábor, Alistál Kűntapplcán is a békére szavaznak Békét akarunk! Nem győzzük elég­gé hangoztatni ezt a két szót. Miért tesszük ezt? Mert nyugodtan akarjuk tovább építeni virágzó hazánkat, azt &v országot, amelyben a hatalom a dolgozók kezében van. Nem akarjuk a véres háborút, amelybe a nyugati imperialisták kívánják sodorni az em­beriséget. Gyönyörű hazánkban csak most élünk igazán szabadon és bol­dogan. Kúntapolca népe is slkruszéll ezért a békéért, békés életünk meg­védéséért. Milyen nagy öröm is nézni a faliT fiataljait, akik diófákat ültet­nek, vagy együtt dolgoznak községünk polgáraival, akik szabad idejükben, munkájuk elvégzése után lelkesedéssel építik az új kultúrházat. Szebb jö­vőnket építik- Ezért szavazunk no­vember 28-án egységesen képviselő­jelöltjeinkre, népünk hűséges fiaira. Ezzel újabb győzelmet érünk el, s szilárdítjuk a béketabor erejét Bárczy, a kúntapolcai HNB titkára \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents