Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-27 / 287. szám, szombat

2 III $20 1954. november 2-7. Egy forradalmár arcképe Van az ember életében olyan pilla­nat, amelyet a társadalom tudatába való belépés pillanatának nevezhe­tünk. A forradalmár gyökereit számos élményben és epizódban kereshetjük, amelyeket zsenge korban átélt és ame­lyek segítettek kialakítani jellemét. Amikor 1905-ben az orosz forra­dalom hatása alatt Csehországban ál­tslános sztrájk folyt, é harc vissz­hangja mélyen megrögződött a kilenc­éves Karol Bacílek tudatában. Hisz bfityja, a szociáldemokrata párt funk­cionáriusa lapokat hozott haza, ame­lyek híreket közöltek a harcokról Ka­rol Bacílek ifjú korától kezdve szo­cialista brosúrákat és sajtót olvasott és az öregebbek nem egyszer figyel­meztették, hogy ilyen fiatal fiúnak nem illik beavatkozni a politikába. Amikor kilépett az életbe, minde­nütt sok igazságtalanságot látott. Mint tanonc, mint fiatal munkás meg­ismerte, mit jelent a gyakorlatban a kapitalista kizsákmányolás. Sehol sem bírta ki sokáig, állásait váltogatta, többször éhezett, mint ahányszor jól­lakott. Amikor 15 éves lett, magához hív­ta bátyja, mert félt, hogy mint fiatal, hevesvérű fiú belekeveredik a mun­kahelyén kitöréssel fenyegető sztrájk­ba. így került Karol Bacílek Prágába é* Így kezdte megismerni a prágai munkásmozgalmat. Heves összetűzé­sek folyamán az öregebb munkások itt ls szemére vetették, hogy még ki sem nőtt a gyermekcipőből s már az öregebbeket akarja tanítani, Karol Bacílek bátyja öntudatos munkás volt, aki Igyekezett az^lfjúból céltudatos, osztálytudatos embert nevelni. Es itt, ebben a környezetben, amelybe került, kereshetjük Bacileknek — a forradal­márnak gyökereit és itt találhatunk magyarázatot arra az útra, amelyen haladt. Itt kezdődik a sztrájkok szer­vezőjének, harcosának és vezérének, a népi államférfiúnak, a rothadt kapi­talista társadalom kérlelhetetlen el­lenségének az útja — itt kezdődik lemondással teli, személyi érdekektől megtisztult és mégis teljes és külön­nösen szép, harci tettekkel teli élete in. Igen, a munkásvezetőket kidobták állásukból, feketelistára kerültek, ki­utasították őket lakóhelyükről, bebör­tönözték. Karol Bacílek élete szünte­len láncolata a forradalmi tetteknek, amelyek a munkásságot egyetlen síkba kovácsolta és láncolata a burzsoá kor­mány megtorló tetteinek, amelyekkel bosszút állt a rajta ütött sebekért. E.- az élet a forradalmár szüntelen küzdelme volt a fiskális önkény ellen, de a forradalmár harca is volt a sza­badságért, az életért, sőt mondhatjuk, boldogságért. Nem csoda. Az ember előtt, akit zsenge koréban jő édesanya nevelt s akinek élete tízéves korától nélkülö- ! zéssel és nyomorral volt tele, aki ön­tudatos munkások környezetében élt és végül az öntudatos prágai munkás­ság körében dolgozott, már 17 éves korában világos út állott. És ezen az úton vele egyfltt haladtak mások is, Igen sokan. Erről már le nem térhe­tett, mert már nem volt egyedül, már felelős volt mások sorsáért Is. Kitar­tani természetesen nem volt könnyű és sokan nem tartottak ki. Kitartottak azok. akik előtt nagy álmok és célok lebegtek, akiknek gondolkozása vílígos és egyénisége közvetlen volt. Karol Bacílek azok közé tartozott, akik erő­sek a kollektívában, belőle merítenek eröt és ez segíti kialakulásukat. Az ember, az egyén ereje a párt ereje. Csak azért lehetett vezetővé, mert a pártra támaszkodott és mindaz, amit életében elért, elválaszthatatlanul ösz­szefügg a pártban végzett munkájá­val. A kommunista párt embere és funkcionáriusa volt, amely győzelme­sen vezette a népet a kemény kapi­tnlistaellenes harc számos évében a párt keletkezésétől egészen napjain­kig És azok, akik hittek a pártban, akik szerették a pártot az örömtelen években, szeretik ma is, amikor ez a szó — szeretet, teljes és valóságos tártaimat kap. A forradalmár számára, amilyen ő volt, nem lehet nagyobb elismerés, mint amilyet a burzsoá csendőrség jellemzésében kapott. „Kiváló szerve­ző .. kommunista uszító ... veszélyes kommunista ..." igaz. hogy ezt az el­ismerést csupán a jegyzőkönyvek fel­olvasásakor hallotta a t ellene folyta­tott bünpereken És a róla szóló „bün­lajstrom" nrról beszél, mily gyakran és mily sikerrel tudta kifejteni éppen azokat a tulajdonságait, amelyeket a burzsoázia annyira felrótt neki és amelyekért a leigázott emberek tízez­rei szerették őt. A tizenötszörösen büntetett Karol Bacílek tíz éven belül öt és félévet ült kapitalista börtönök­bon. 1924-ben a kommunista párt zsolnai kerületi titkárává lett. Itt meg kell Karol B u c í I e k elvtársat, a CsKP politikai Irodájának tagját, az SzlKP Központi Bizottságának első titkárát dolgozó néplink a nemzetgyűlésbe je­lölte képvisélőnek. talán említenünk, hogy Szlovákiában 23 éves korában a ruttkai munkások meghívták, jöjjön közéjük dolgozni és segítsen nekik a forradalmi mozgalom építésében. „Munkábalépése" a ruttkai vasúti műhelyekben több mint jelkép. Érkezésének napján a műhelyekben sztrájk tőrt kl. Ez a sztrájk arról emlékezetes, hogy a sztrájkolók né­hány óra hosszat urai voltak a város­nak és hogy a mártoni helyőrség ka­tonái összebarátkoztak a sztrájkoló munkásokkal. Karol Bacílek elemébe került. Munka helyett a sztrájkolók őrjáratába lépett. Ö beszélt a kato­nákhoz, akiket a sztrájkolók ellen küldtek ki. Hisz „lángoló és szuggesz­tív erejű szónok" volt. Ebben „a mun­kábalépésében" is benne van élete ér­telmének egy darabja. Saját maga erről azt mondja: „Még nem is kezd­tem dolgozni és már sztrájkoltam ..." Milyen élete volt azon politikai párt kerületi, titkárának, amely a „várbeli" pártok megvesztegető milliói ellen csupán azoknak a bizalmát vethette híircba, akik hittek benne? Amikor idővel szétnyitható ágyat szerzett be. amelyet éjszakára felállított „titkári helyiségében", a párttitkár, akT eddig egy csomó papiroson aludt, ezt . élet­körülményei hallatlan javulásának te­kintette. Zsolnán és Zsolna széles kör­nyékén az emberek, akik emlékez­nek rá, azt beszélik róla, mily tapin­tatosan kellett őt rávenniök, hogy el­fogadja ebédre vagy vacsorára szóló meghívásukat. A „szolgálati utakat" gyakran gyalogosan tette meg. Hisz az autó vagy akárcsak motorkerékpár is a kommunisták számára elérhetet­len közlekedési eszköz volt. „És ezt nevezik >letnek?" — mond­hatja valaki. Nos, ez valóban e tágje­lentőségú sző értelmezésének a kér­dése. A Jól sikerült 1929. évi zsolnai tüntetés után, amikor a Jó szervezési előkészítés következtében a zsolnai ü/emek munkássága túljárt a messzi­ről egybecsődített csendőrök eszén. Karol Bacíleket letartóztatták. Har­minchat csendőr vezette feltűzött szu­ronnyal a zsolnai utcákon a rendőr­ség fogházába. És több ezer zsolnai munkás e kiáltással válaszolt: „Sztrájk!" A zsolnai 1 üzemek küldöttsége az­után Karol Bacíleket, akit gyorsan kiengedtek a börtönből, vállain vitte a városon keresztül. Élete? Bizony nem volt könnyű. ' De a könnyű élet soha sem ébreszt annyi szeretetet és soha sem ér annyit, mint az övé. Mert a zsolnai munkások szenvedélyes kiál­tása: „ö és mi egyek vagyunk!", azt jelenti, hogy tettei túlnőttek saját személyiségén és a tömegek ügyévé váltak. Amikor Mošovcébe érkezett, hogy megalapítsa a pártszervezetet, a pap megparancsolta, hogy harangozással „űzzék ki az ördögöt" és a községben pokoli zajjal, fenyegetésekkel éš szi­dalmazással fogadták. A község mö­gött azonban összegyűltek a mező­gazdasági munkások és a határban tartották meg az alakuló gyűlést. Jól tudta az ellenség, hogy ki Bacílek. És a barátai hittek benne. Amikor a pártválság súlyos idejében, a llkvldátorok elleni harc Idejében a gottwaldi vezetőség megbízásából Besztercebányáira érkezett, hogy fel­élénkítse a párt tevékenységét, a ke­rületi titkárságon olyan dolgozót ta­lált, aki arra' a kérdésre, hány párt­tag van a kerületben, így válaszolt: „Egy!" — és magára mutatott. Né­hány nap alatt 26 tag, két hónap alatt 1600 tag fizette meg a tagsági dija­kat a kerületben. Hogy emögött a helyzet mennyi elemzése, hány beszéd, hány gyűlés, hány akció, hány átvir­rasztott éjszaka, hány körút a falva­kon, tanyákon, mennyi kigúnyolás, mennyi huza-vona a csendőrséggel, u b !rósággal rejlett, ezt csak maga Ka­rol Bacílek tudja. Ismeretesek és feljegyzésre méltók határátlépései a Szovjetunióból a há­ború Idején. Amikor a Gestaponak sikerült letartóztatnia a CsKP illegali­tásba vonult vezetőségét és megszakl­i tania a Moszkvával való összekötte­tést, Karol Bacílek megbízást kért, hogy új kapcsolatot létesítsen. Három határt kellett átlépnie, hogy Szlová­kiába kerüljön. Ha elfogják, a leg­jobb esetben halálra Ítélik. Csak har­madszori kísérletre sikerült mérhetet­len nehézségek árán átlépnie a szlo­vák határt. Nemcsak hogy átlépte, de kiépítette az úthálózatot is, amelyen keresztül visszakerült a Szovjetunió­ba és amelyen át Szlovákiába jutott Široký elvtárs is. Legendás a második útja a nácik által megszállt Lengyelországból, aho­va 1913-ban ejtőernyővel ereszkedett le, amikor ismét visszatér Szlovákiá­ba, hogy előkészítse a Szlovák Nem­zeti Felkelést. A felkelés előkészíté­sének egész ideje alatt és a felkelés folyamán is Karol Bacílek fenntartot­ta a kapcsolatot a CsKP moszkvai ve­zetőségével. Ez volt a feladata — ne­héz és súlyos feladat. E feladatot vállalta és teljesítette. Mindig a néppel haladt... Ember és ha valakiről azt mondhatjuk — em­ber — minden dicsérő jelző és magya­rázó melléknév nélkül ez a legszebb és legnagyobb dolog, amivel megtisz­telhetjük Az a sok ezer ember, aki személyesen ismeri öt, nem mondhat í róla szebbet Hisz ebben a szóban — ember — benne van minden. És gyö­nyörű az élete annak, akit Ily egysze­rűen nevezhetünk. L. M. A csehszlovák kormányküldöttség elutazott a kollektív biztonságról tárgyaló európai konferenciára E napokban utazott el Prágából a kollektív biztonságról tárgyaló európai konferenciára Moszkvába a csehszlo­vák küldöttség V. Široký miniszterel­nökkel az élén. — A küldöttség tagjai: V Dávid külügyminiszter, dr. ing. E. Slechta tanár, építőiparügyi mi­niszter és dr. J. Plojhar egészség­ügyi miniszter. A küldöttségtől a főpályaudvaron dr. ,1. Dolanský, a miniszterelnök elsó he­lyettese és Z Fierllnger, a nemzet­šímovlč, a külügyminiszter helyettese, V. Kratochvil vezérezredes, a vezér­kar főnöke, a nemzetvédelmi minisz­ter helyettese, B. Lomský vezérezre­des, a nemzetvédelmi miniszter első helyettesi, A- Svoboda képviselő, Prága főpolgármestere, továbbá a köztársasági elnöki Iroda, s a kor­mányelnökség hivatalának képviselői, valamint a csehszlovák politikai élet további képviselői búcsúztak. A kül­döttség búcsúztatásán részt vett N. P. gyűlés elnöke, O. Simúnek mérnök, 1 FlrJuBin, a Szovjetunió csehszlovákiai miniszter, az állami tervhivatal elnöke, ! rendkívüli és meghatalmazott nagykö­B. Köhler, a CsKP KB titkára, dr. L. J veta is. A szovjet államférfiak válasza a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkatóból küldött jókívánatokra A Szovíetunió vezető- táviratban mondtak köszönetet a csehszlovák ál­lamférfiaknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkal­mából küldött jókívánataikért. K Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökéilek távirata: „Antonín Zšpotocký elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének, r Prága. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének nevében szívélyesen köszö­nöm Önnek, elnök elvtárs és az Ön személyében a testvéri csehszlovák népnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37 évfordulója alkalmá­ból a szovjet' népnek küldött baráti üdvözleteit és jókívánságait, K. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke" G. Malenkov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke a következő kö­szönő táviratot küldte: „Viliam Široký elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnökének, Prága. Elnök elvtárs, fogadja szívélyes köszönetemet a Nagy Októberi Szoci'ili.ta forradalom 37 évi'ordulója alkalmából küldött őszinte, baráti Üdvözletéért és jókívánataiért. G. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsinak elnöke." V. M. Mr.lotovnak. a Szovjetunió külügyminiszterének távirata „Václav Dávid elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság külügyminiszteré­nek, f Prága. Miniszter elvtárs, kérem, fogadja őszinte köszönetemet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkalmából küldött üdvözletéért és jókívánataiért. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere." A. Zápotocký köztársasági elnök beszéde (Folytatás az 1. oldalról) ső kilenc hónapjában az átlagos havi bér 1214 korona. Ez azt je­lenti, hogy ott, ahol az első köz­társaság alatt a lakbér fedezésére háromhavi bér volt szükséges, ma elég csupán egy havi bér. Ezért természetesen napról nap­ra növekednie a lakáskovetelmé­nyek és igények is. Mivel a dolgozó tömegek élet­színvonala megváltozott, minden oldalon lavinaszerűen növekednek az egyéb igények és követelmé­nyek is. Ezen állandóan növekedő igények kielégítésére nem elegen­dők a régi termelési viszonyok, sem pedig a régi munkatermelé­kenység. Ma már nem beszélhe­tünk textil-, cipőhiányról, de rnég állandóan nincs kielégítve a jég­szekrényekben, mosógépekben, mo­torkerékpárokban, autókban stb. mutatkozó kereslet. A termelést tökéletesítenünk és gépesítenünk kell. Fokozni kell a munka termelékenységét,. Ez az alapvető elve a szocialista építés­nek, amit állandóan hirdettünk és újból és újból hirdetni fogunk. A kapitalizmus fő figyelmét egyesek életszínvonalának emelésé­re fordította. Az összesség életszín­vonala nem volt számára „fontos, azt nyomorba döntötte. Az egyesek életszínvonala a pénz mennyiségé­től és a tőke magasságától függött. A mi társadalmunkban, ahol súlyt fektetünk az összesség életszínvo­nalénak emelésére, ez a színvonal nem függ a pénz mennyiségétől. Az ipari és mezőgazdasági termékek mennyiségétől függ. Ezért az iparban a magasabb munkatermelékenységtől, a mezőgazdaságban pedig a nagyobb hektárhozamoktól és az állatte­nyésztési termelés gyorsabb gyara­podásától függ. A nép összes erőit egybefogni és egyesíteni a magasabb munkatermelékenység elérése, és ezáltal az életszínvonal állandó és tartós jövőbeni emelkedésének biz­tosítása céljából is, amint az élet­színvonalnak ez az emelkedése rendszeresen és állandóan megvaló­sult eddig is, ez a Kommunista Párt feladata, ez a feladata a Nemzeti Frontnak is, ez a feladata a mun­kások, parasztok és dolgozó értel­miség szilárd szövetségének, álla­munk valamennyi rendes polgárá­nak. Ez a fő programcélunk is, amely egyesít bennünket az elkövetkező választásokon, és a Nemzeti Front jelöltjeire való szavazással mind azok hatalmas manifesztációjává teszi, akik az egész nép és a haza érdekében azt kívánják, hogy ter­melésünk és a munka termelékeny­sége valamennyi szakaszon az ipar­ban és a mezőgazdaságban is tovább éa feltartóztathatatlanul növeked­jék. Hogy a nép és a haza boldog jö­vője szocialista építésének ezen az útján tovább is zavartalanul halad­hassunk, ehhez nyugalomra és bé­kére, országunk és lakossága biz­tonságára van szükségünk. A belső nyugalmat és biztonságot minden támadó merénylettel szem. ben magunk tudjuk biztosítani és megvédelmezni. A béke védelméről és biztonsá­gunknak a kívülről jövő támadá­sokkal szembeni biztosításáról van szó. Ehhez saját erőnk mellett szűk­ségünk van az egész világ összes békeszerető tényezőivel való szö­vetségre és barátságra. Ezért egy­értelműen és fenntartás nélkül támogatjuk a Szovjetunió béke­politikáját. Ezért fogadtuk oly lelkes egyet­értéssel a Szovjetuniónak a kol­lektív biztonság kérdéseinek meg­oldását célzó összeurópai konferen­cia összehívására tett legutóbbi javaslatait. A Nemzeti Front konferenciája, amelyet a múlt héten a prágai várban tartottak, teljes mértékben megerősítette azt az egyértelműsé­get, amellyel egész népünk e fon­tos kérdést kezeli. A béke védel­mére legszorosabb együttműködés­ben részt vettek a konferencián a politikai pártok, tömegszerveze­tek képviselői, munkások, techni­kusok, parasztok, tudósok, Írók. művészek, hazafias papok, püspö­kök és különböző egyházak kép­viselői, hogy egységesen manifesz­tálják akaratukat, készek megvé­deni hazájuk önállóságát, a nép nyugalmát és békés építő munká­ját. Ezt az egységet, amely a legjobb biztosítéka a haza és a béke vé­delmének, biztosítéka az új élet közös építésének, manifesztációs módon megerősítik a vasárnapi vá­lasztások is­Amikor a Nemzeti Front jelölt­jeire szavazunk, népünk boldog és örömteli életének építésére, a bé­ke megszilárdítására és az új há­ború veszélyének elhárítására ad­juk szavazatainkat. Ezért példás egységben lépünk a választási urnák elé. Gyönyörű, ra­gyogó holnap áll előttünk. A mintegy milliárd embert ma­gába foglaló hatalmas béketábor tagjai vagyunk, amelynek élén leg­hűségesebb szövetségesünk, bará­tunk és segítőnk, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége áll. Amikor egységesen a Nemzeti Front jelöltjeire szavazunk, ezzel egyben egész népünknek további együttműködése és egysége mel­lett manifesztálunk, Csehországban és Szlovákiában egyaránt, a nagy programcél teljesítéséért — ha­zánk valamennyi polgára anyagi és kulturális színvonala állandó emelésének biztosításáért. Manifesztálunk népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunk felvi­rágoztatása, biztonsága, önállósága és békéje mellett."

Next

/
Thumbnails
Contents