Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-27 / 287. szám, szombat

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava. 1954. november 27. szombat 30 fillér VII. évfolyam. 287. szám / Amikor egységesen a Nemzeti Front jelöltjeire szavazunk, ezzel egyben egész népünknek további együttműködése és egysége mellett manifesztálunk v Antonín Zápotoeký köztérsasági elnök beszéde a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokkal kapcsolatban Antonín Zápotoeký köztáTsasági elnök november 26-án a Csehszlovák Rádióban köztársaságunk polgáraihoz beszédet intézett a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való vasárnapi választásokkal kapcsolatban. Beszédében a következőket mon. dotta: „Kedves polgártársak, elvtársak, testvéreim! Vasárnap, november 28-án polgáraink fontos, állampolitikai cselekményt végeznek. Megválasztják képviselőiket a Csehszlovák Köztársaság nemzetgyűlésébe és a Szlo. yák Nemzeti Tanácsba. A gyűlések százain és ezrein a választók megbeszélték jelöltjeikkel mindennapi életük egyes kérdéseit, a politikai, gazdasági, szociális és kulturális problémákat. A jelöltek áttekintést adtak a jelenlegi helyzetről, az elért sikerekről, rámutattak a hiányosságokra is és előadták a további terveket, valamint a Nemzeti Front programelveít. A választók szabadon bíráltak, kérdéseket tettek fel és javaslatokkal jöttek elő, hogy véleményük szerint mit kellene tenni és mit kellene bevezetni, hogy eddigi nehézségeinket és hiányosságainkat sikeresebben küszöböljük ki, hogy az új élet kiépítésének útja gyorsabbá váljék. Hogy nálunk új életet építünk, eziránt nem volt és nincs semmilyen kétség. Az utóbbi nem egész tíz év alatt valóban óriási, forradalmi átalakulást valósítottunk meg a politikai, gazdasági és kulturális élet térén. A kapitalista rendszert szocialista rendszerré változtattuk. Feltehető a kérdés: „Népünk érdeke és szükséglete volt-e, hogy ez a fordulat a kapitalizmusból a szocializmusba megvalósuljon?" Természetes, hogy érdeke volt és szükséges volt. Hisz a munkásosztály és a dolgozó rétegek tagjai ezért harcoltak évtizedeken át és e harc győzelme érdekében a legsúlyosabb áldozatoktól sem rettentek vissza. A kapitalista állam megengedte más munkájának kizsákmányolását. A dolgozók millióit gazdasági elnyomás alatt tartotta. A kapitalizmus nyereséghajszájával nyomorúságba, rabszolgasorba döntötte a dolgozókat, gazdasági megrendülést, válságokat, munkanélküliséget okozott. Az állam egyezményeket kötött más kapitalista államokkal, de a veszély idején a hódítókkal és támadókkal szemben nem tudta megvédelmezni sem hazánk önállóságát, sem a nép szabadságát. Az uralkodó tényezők sáfárkodtak a haza szabadságával épp úgy, mint a dolgozók szabadságával és életével. „Demokratikus" politikájuk eredménye a megalázó fasiszta megszállás lett. Ezért a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség milliós tömegei örömmel üdvözölték a kapitalizmus megsemmisítését és a szocializmus építésének megkezdését. Van itt egy másik kérdés is: „Voltak-e nálunk olyan rétegek és olyan emberek is, akiknek a kapitalista rendszer megfelelt, hasznukra volt és akik e rendszer kiküszöbölését nem kívánták?" Voltak bizony! Felmerül egy további kérdés: „Helyes és demokratikus dolog volt-e e rétegek és emberek érdekeit és kívánságait nem kímélni és kiküszöbölni azt. amit ők helyesnek tartottak és ami hasznukra volt?" Itt van éppen az alapvető különbség a régi és az új demokrácia között. A burzsoá demokrácia és a népi demokrácia között. Az első köztársaság burzsoá demokráciája azoknak az érdekeit védte, akiknek a kapitalista rendszer előnyöket jelentett. Azt mondották! ,.A kapitalista rendszert még sem küszöbölhetjük addig ki, míg ezzel nem ért mindenki egyet. Ez nem volna demokratikus eljárás. A demokrácia az összes jogok védelmét és tiszteletbentartását jelenti, tehát a kapitalisták és gazdagok jogainak — főleg tulajdonjogainak — tiszteletbentartását és megvédését is." Ezen elv alapján a kapitalistának demokratikus joga volt kizsákmányolni és a dolgozó embert rabszolgasorban tartani. „Igyekezz, hogy te is kapitalistává legyél és ezzel te is jogot nyersz mások elnyomására és munkájuk kihasználására. A polgári demokratikus köztársaság mindenkinek egyforma jogot ad a meggazdagodásra. Nem tehet arról, hogy te ezt nem tudod elérni, vagy hogy nem volt oly szerencséd, hogy kapitalistának szülessél. Hisz az erős egyének egész sora van nálunk, akiknek semmijük sem volt és meggazdagodtak. A demokratikus köztársaságnak az ilyen ügyes embereket meg kell becsülnie és támogatnia kell őket." így érveltek az úgynevezett „legdemokratikusabb demokrácia" hívei. Az ilyen demokráciával és az ilyer^lvekkel népi demokratikus köztársaságunk leszámolt. ..Vajon az embereknek ez általános kárára vagy előnyére történt-e?" Erre a kérdésre feleletet ad nekünk a mai helyzet, feleletet ad dolgozó népünk mai politikai, gazdasá. gi és, kulturális helyzete Csehországban és Szlovákjában. Csak a vak* nem látja, mit nyertünk a kapitalizmus felszámolásával és a szocializmus felépítése útjára való téréssel. Ahogy az első köztársaság burzsoá demokráciájának elveitől való elszakadással elérkeznünk az igazi demokrácia elmélyítéséhez és ahogy megközelítettük annak megvalósítását. úgy akarjuk népi demokráciánkat és annak rendszerét tovább tökéletesíteni és javítani. A választások is ezt bizonyítják. A burzsoá demokrácia hívei azt kifogásolják: „Ha a választó nem választhatja meg szabadon képviselőnek azt, akit szeretne, akkor ez nem demokratikus választás.'

8 Emlékezzetek vissza! Volt az úgy nálunk vaiaiha a burzsoá demokrácia kormánya idején az első köztársaságban, hogy a választó azt választhatta meg képviselőül, akit akart? Ez sohasem volt, barátaim! A választó, igaz, kapott akár 30 jelölő listát is. A jelölő listák azonban a polgári demokrácia legdemokratikusabb elvéi szerint „kötöttek" voltak A választónak nem volt joga sem kihúzni, sem megváltoztatni a sorrendet. Azt kellett választani, akit az egyik vagy másik párt vezetősége a jelölő listára tett. A választónak tehát csupán a pártot volt joga választani, de nem a személyeket A pártok azonban a választásokban elkeseredett harcot folytattak egymás ellen. A választási kampányban féktelenül piszkolták egymást. Az egymás* gyalázó röplapokból és felhívásokból a választások alatt mindenütt annyi volt mint a -szemét

v És a választások után? Mindazon a pártok, amelyek a választások előtt és folyamán egymást, úgy lepiszkolták. ahogy mondják, még a keresztvíz sem maradt rajtuk, ismét egy kormánykoalícióban egyesültek. Elfelejtették csatározásaikat, de elfelejtették választási programjaikat és ígéreteiket is, és egy közös koalíciót alkottak, s a népN, resnünk demagóg frázisokat hanpel szemben, ellenséges politikát folytattak. Ha a választó szemükre vetette, hogy a párt hűtlenné vált választási ígéreteihez és nem teljesíti őket. kéznél volt a kifogás: „Nem tehetünk másként. Ninďs meg a többségünk a kormányban Tekintettel kell lennünk a többiekre is.'

5 Az agrárpártiak kibeszélték magukat a szocialistákra, a szocialisták a klerikálisokra, a klerikálisok az iparosokra stb. A koalíciós kormány a nép becsapására alakult, egymást kölcsönösen támogató társaság volt. A választásokban pártokra oszlottak, ellenségeskedtek, választási harcot vívtak életre-halálra, a választások után politikájuk egységes, a néppel szemben ellenséges koalíciós politika volt. amelyért fenki sem akarta a felelősséget vállalni. Az a lehetőség, hogy különféle jelölőlistákra szavazhattak, csupán ádáz, burzsoá demokratikus svindli volt! Ezt a burzsoá demokratikus választás; komédiát elvetettük és kiküszöböltük, t A mi népi demokratikus választásaink ma nem okoznak hasadást, nem uszítanak egymás ellen, hanem egyesítenek. Ezért alakult meg a Nemzeti Front. Nem választás utáni koalíció, amely nem vállal felelősséget az egyes pártok által a választásokon adott ígéretekért, hanem az egész nemzetet magában foglaló testvéri szövetség, amely egy párt, vagyis Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetése alatt felelős a kitűzött program teljesítéséért. Mi nem futunk el a felelősség elől. Sikereink közös munkánk eredményei és a még fennálló hiányosságok saját hibáinkból származnak és. azokat nekünk kell kiküszöbölnünk. Ehhez a közös törekvéshez és munkához vezető uta*. Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusán újból kitűzte. Még nagyobb igyekezettel kell szilárdítanunk a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szövetségét, a szocializmus közgazdasági ^alaptörvénye, vagyis az egész nép anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének teljesítése céljából. Minden törekvésünket a népgazdaságunkban fennálló aránytalanság kiküszöbölésére kell összpontosítanunk. j A legnagyobb figyelmet kell szentelnünk azoknak az iparágaknak, amelyek az életszínvonal emelésének biztosításában a leg— fontosabbak és különös gondot kell fordítanunk a mezőgazdasági termelés legnagyobb fokú tökéletesítésére és fejlesztésére Ezt a kommunista pár

1 - X. kongresszusa által kitűzött feladatot átveszik az összes tö'bbi politikai pántok és a Nemzeti Front szervei is. Ugyancsak egész nemzeti frontunk és egész népünk a munkások, kis- és középparasz'.ok, valamint a dolgozó értelmiség szilárd szövetségben, elszánt akarattal kész minden körülmények között megvédelmezni a békét, hazánk szabadságát és önállóságát. Ezért az elkövetkező választásokra sem kell új jelszavakat kegoztatnunk és az égről a csillagokat megígérnünk. Eme választásokon éppúgy, mint egész eddigi tevékenységünkben parancs számunkra elhúnyt elnökünk. Gottwald elvtárs hagyatéka: „Építsd a hazát, erősíted a békét!" Ha ezt a jelszót és ezt áz elvet akarjuk megvalósítani, akkor nem engedhetjük — amint erre a tapasztalatok tanítanak, — az egymás ellen való kölcsönös- uszítást, hanem ki kell építenünk az egész nép valóban legszorosabb és legszilárdabb egységét. Ezért lép fel Nemzeti Frontunk a választásokon egységesen és öszszeíorrva. A kommunista párt vezetése alatt szilárd szövetségbe tömöríti nemcsak az összes politikai pártokat, hanem a tömeg szervezeteket és az összes polgárokat is, ha nincsenek is megszervezve, egyetlen cé] érdekében — hazájuk építésére és a béke védelmére. Hazánk építése és a béke-megvédaltnezése nem szűk, pártos érdek, hanem köztársaságunk minden eg^es tagjának állampolgári kötelessége, ha nem akarja, hogy az állam és a haza ellenségének tartsuk. A haza építése és a béke megszilárdítása céljából • megteremtett Nemzeni Frontból senkit ki nem rekesztünk politikai meggyőződése miatt, sem vallása miatt, sem pedig azért, hogy sehol sincs szervezve. A magától értetődő polgári kötelességek teljesítése és az állami fegyelem betartása olyan feladat, amely aló] nem lehet egy polgárt sem bármilyen okból is mentesíteni s alóla egy polgárnak sem szabad kibújnia. Aki kibújik a polgári kötelességek teljesítése alól, ^agy őket teljesen szabotálja, érthetően maga zárja ki magát a Nemzeti Frontból és az ellenség soraiba áll. Népi demokráciánk védekezik az ellenség ellen, az ellenséges tevékenységeket ártalmatlanná teszi és érdem szerint bünteti őket. Népi demokráciánk ebben is különbözik az első köztársaság burzsoá demokráciájától A burzsoá köztársaság kormánya eltűrte például a kapitalisták szabotázs tevékenységét és a henleinisták bűnös kártevő működését is a köztársaság ellen, „demokratikus" jogot adva nekik a köztársaság felforgatására. A népi demokrácia nem ismer ilyen játékot a demokráciával. Bünteti és érdeme szerint meg fog büntetni minden ellenséges tevékenységet. amely a köztársaság és .annak szocialista felépítése ellen irányul. Csupán a kapitalista rendszer felszámolásának és a szocializmus építésének köszönhetjük eddigi sikereinket. Ezt főleg ma, a választások előtti időben; amikor számot adunk gazdálkodásunkról, különösen most kell szem előtt tartanunk. Nem értünk volna el ilyen sikereket, ha nem léptünk volna a szocializmus építésének útjára. Bár semmiképpen sem leplezzük nehézségeinket és hiányosságainkat, amelyek ma még előfordulnak, tudnunk kell azt, hogy mindezek a nehézségek és hiányossá-, gok sokkal nagyobbak és súlyosabbak volnának, ha nem léptünk volna a szocialista építés új útjára. Elegendő csupán néhány kevés példát említeni. Nagy méretekben fejlesztettük a lakásépítést. Ennek ellenére azonban nem sikerült mindeddig leküzdenünk a lakásválságot. Ezért erre a kérdésre a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell összpontosítanunk. Ennek tudatában vagyunk és Csehszlovákia Kommunista Pártjának X. kongresszusa is különös súlyt fektet a lakásépítés nagyméretű fejlesztésére. Azonban akármenynyit is beszélnénk a lakásépítés fontosságáról, ezt a kérdést nem oldjuk meg. há nem eszközölünk további messzemenő változásokat építőiparunkban. Az új szervezési módszereknek, a technika bevezetésének és a szükséges építőanyagok, egyéb anyagok és előgyártmányok gyári _ termelésének az eddiginél sokkal gyorsabban kell előrehaladnia. A régi építkezési módszerekkel és a régi munkamódszerekkel nem győzzük le azokat a növekvő feladatokat, amelyek előtt az építőipar áll az emelkedett életszínvonal és a vele együtt növekvő lakásigények következtében. Emlékezzünk csak viasza az első világháború, utáni időre. A lakásínség nálunk teljes 12 évig tartott. A lakásokkal feketéztek és egy lakásért Prágában lO.COO-rekre menő lelépési összegeket fizettek. Csupán az 1930-as év után kezdett a helyzet lassan javulni. De milyen áron? 1931-ben már 291.300 és , 1932-ben-554.100 volt a munkanélküliek száma. Az embereknek nem volt munkájuk, nem volt pénzük és nem hajszoltak többé lakást. Odúkban, deszkabódékban, téglaégetőkben, a legjobb esetben fabarakkokban, kiselejtezett vagonokban laktak. Százezrekre menő munkanélkülivel oldotta meg tehát 12 év után az első köztársaság a lakásválságot. Hogy az első köztársaságban nem emelkedhettek a lakásigények, ehhez elég ha a bérek fejlődését nézzük. Míg 1929-ben, tehát a legnagyobb konjunktúra idejen az átlagos havi munkabér 497 koronát tett ki, 1931-ben 485 koronát, 1933ban 435 koronát, 1935-ben pedig már csak 414 koronát. A bérek átlaga tehát évről-évre feltartóztathatatlanul csökkent. Emellett egy egyszobás lakás évi lakbérének fedezésére háromhavi munkabér volt szükséges. Ilyen körülmények között érthető, hogy nem emelkedtek a lakásigények az alkalmazottaknál sem. És állítsák ezzel szembe az iparban foglalkoztatott munkások mai átlagos béreit: 1948-ban 735 korona, 1949-ben 785 korona, 1950-ben 878 korona; 1952-ben 1043 korona, 1953ban 1147 korona, és a folyó év el-< (Folytatás a 2. oldalon.

J