Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-26 / 286. szám, péntek

1954. november 26. 111SZÖ 5 *jr Ok is a választások sikeréért harcolnak A Csemadok tagjai a besztercebányai kerületben a választás előtti napokban fokozzák agitációs munkájukat. Növelték az agitátorok számát és további hatvanöt színjátszó, tánc, és más kultúrcsoportot kapcsoltak be a választás előtti kampányba. Szép munkát végez a választás előtti kampányban a Csemadok losonci színjátszóegyüttese. A választás előtti kampány keretében nyolc ízben léptek fel és a losonci járás agitációs központjaiban rendezett előadások számára 13 tagú kultúr brigádot szerveztek. A kékkői járásban a györki színjátszó csoport tagjai Moliére ,,A fösvény" című darabját adták elő. A nagycsalomiai agitációs központban értékes műsort rendezett a kacsókeszi Csemadok kultúrbri gád. Ez a kultúrcsoport fellépett a kiscsalomiai, a kőkeszi és többmás agitációs központban is- A Csemadok rimaszombati 26 tagú együttese, amely a választások előtt a rimaszombati járás községeiben lép fel, fokozza tevékenységét- A füleld, galsai, korláti és püspöki Csemadokcsoportok értékes kultúrműsorokat rendeznek a füleki járás agitációs központjaiban. A szinnai járásban felkészülnek a választások napjára Szlovákia legkeletibb járásában, Szinnán a járási választási bizottság felkészült a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba va.ó választások napjára. November 28ig mintegy 400 agitátor látogat el a választókhoz. A választások előestéjén a járás községeiben lampionos felvonulást és kultúrestéket rendeznek. A választások napján a szavazóhelyiségek előtt népi zenekarok fognak játszani. A járásban most folynak az utolsó választási gyűlések, amelyeken a választók megismerkednek jelöltjeikkel, Ján Pavlikkal, a Vihorlát-üzem példás dolgozójával és Michal Sivíoval, a magasépítkezési vállalat pallérjával. Mindkét jelölt részt vesz a szinnai üzemek összüzemi gyűlésein. A szervezési előkészületek keretében a községekben berendezik a szavazóhelyiségeket és gondoskodnak ezek feldíszítéséről. A választóhelyiségek épületeit zászlókkal díszítik fel és tájékoztató táblákkal látják el- A betegek számára külön választási bizottságokat szerveznek, amelyek hordozható szavazóurnáikkal látogatják meg a betegeket. A járás községeiben negyven választókörzetet szerveztek, Szinnán a kerületi választási bv zottság dolgozói még utoljára felülvizsgálják a választói névjegyzékeket. örömmel készülnek a választásokra a szinnai Vihorlát-üzem fiatal dolgozói. Ebben az üzemben mintegy 200 CsISz-tag járul elsoízben a szavazóurnákhoz. Az üzem dolgozói ünnepélyesen, zene hangjainál vonulnak a szavazóhelyiségekbe. A legjobbjainkat választjuk Hazánk dolgozó népe ismét választásokra készül. Ez alkalommal a legfelsőbb állami szervekbe, a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba választunk képviselőket. Járásunk legjobbjai népünk képviselőjelöltjei. A Nemzeti Front gondos előkészülettel választotta ki azokat a dolgozókat, akik képviselni fogják hazánk valamennyi polgárát. A dunasz^rdahelyi járásban Pollák Lajost ÍWölték a nemzetgyűlésbe és Pongrácz elvtársat a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Pollák Lajos szegény családból származik. Élete negyvenöt évéből csak az utóbbi tízre tekinthet örömteljesen. Az élete ugyanis csak a szovjet hadsereg hozta felszabadulás után változott meg- 1950-től tagja az EFSznek. Szorgalmas és igyekvő munkájával és becsületes jellemével elnyerte a felsőpatonyi szövetkezeti tagok bizalmát, akik elnökké választották. , Pollák elvtárs vezetése alatt fejlődött és erősödött a felsőpatonyi EFSz. Ma már a dunaszerdahelyi járás egyik gazdaságilag legjobban megalapozott, politikaüag fejlett tagsággal rendelkező szövetkezetei közé tartozik. A szövetkezeti elnök bátor fellépésével harcolt az osztályellenség által szított nemzetiségi súrlódások ellen. Népnevelő munkájának eredménye, hogy a felsőpatonyi szövetkezeti tagok nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül, vállvetve küzdenek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás további fellendítéséért. Pollák elvtárs becsületes és meg nem alkuvó magatartásáért kiérdemli a dunaszerdahelyi járás valamennyi dolgozójának bizalmát. A Szlovák Nemzeti Tanácsba Pongrácz elvtárs, a mihályfalvi EFSz agronómusát jelölték képvselőül. A múlt emlékeiről így beszél Pongrácz elvtárs: — Bizony a múltban sokat nélkülöztünk, szüleimmel mint részaratók vagy alkalmi munkások dolgoztunk az uradalmi birtokokon. A háború befejeztével s a szövetkezet megalakításával fokozatosan csökkent a nyomor PongráczéknálA szövetkezet fejlődésével emelkedett életük színvonala. Pongrácz eleinte mint rendes tag dolgozo-.t a mezei csoportban, majd később agronómussá választották, hogy tudásával elősegítse a tagck harcát a magasabb hektárhozamokért. Kezdetben az új hivatása nehéznek bizonyult, de ez magától értetődő is, hisz nem olyan könynyű dolog 1000 hektáros gazdaságnak ügyeit irányítani. Az akarat azonban győzött. A szövetkezet dolgozói, midőn látták, hogy Pongrácz elvtárs fáradságot nem kímélve tanul és tanít, együttesen úgy határoztak, hogy iskolába küldikPongrácz elvtárs az iskola elvégzése óta is sokat tanul. Tanul az élenjáró szovjet agrotechnikai tapasztalatokból s a gyakorlatbán alkalmazza is őket. Pártonkívüli, de jó szervező, nemcsak a mezőgazdasági munkában, hanem tömegpolitikai vonalon is. Csendes, de megfontolt természetével érdemelte ki a dolgozók bizalmát. Pongrácz elvtárs eddigi sikeres és jó munkája kezessége annak, hogy a jövőben is megállja helyét, s becsületes munkát fog ki fejteni a Szlovák Nemzeti Tanácsban is- Igazi képviselője lesz a dunaszerdahelyi járás dolgozó népének. Pakos Pál, Dunaszerdahely A Vihorlát alatti ukránok képviselőjelöltje A szinnai járásra csupán a választások előtt gondoltak a burzsoá urak. A választás előtti gyűléseken nem fukarkodtak az ígéretekkel, csakhogy megszerezhessek a választók szavazatait. A választások után ezekről az ígéretekről megfeledkeztek, és a nyomor, a munkanélküliség tovább növekedett. Tíz év alatt több mint 6000 ember vándorolt külföldre. Ma is választások előtt állunk. A szinnaiak most azonban saját képviselőjükre fognak szavazni. A szinnai járás dolgozóit a nemzetgyűlésben Ján Pavlík, a szinnai Vihorlát-üzem példás dolgozója fogja képviselni. Az üzemben ót mint szerény, szorgalmas dolgozót ismerik, neki köszönhető, hogy munkacsoportja az üzemben első helyen áll. A képen Ján Pavlík nemzetgyűlési képviselőjelöltet láthatjuk (középeti). A szinnai JNB funkcionáriusaival beszélget a szinnai járás községeinek építési feladatairól. Ä CsKP harca a burzsoá választási fondorlatok ellen a München előtti köztársaságban A München előtti Csehszlovákiában érvényben volt egy törvény, mely szerint büntetni kell, illetőleg büntetni kellett volna mindazokat, akik a választásoknál meg nem engedett eszközökkel befolyást gyakoroltak a választókra. Természetesen mindez csak elméletben volt meg. A gyakorlat egészen másképpen festett. Már az első községi választásoknál, 1923-ban felújították az Osztrák-Magyar Monarcha jól bevált választási módszereit. E választások alkalmából a kormány 22 millió koronát osztott szét az öt államalkotó párt között. (Nemzeti demokrata párt, Néppárt, Agrárpárt, Szociáldemokrata párt, Csehszlovák szocialista párt.) Ez az összeg a választók megvesztegetésére szolgált. Hogy milyen hatalmas összegek álltak a kormánypártok rendelkezésére, mutatja a besztercebányai választókerület példája, ahol a Nemzeti demokrata párt titkársága 80 ezer koronát és két autót kapott választási célokra. 1923. június 7-én dr. Slávik zólyomi megyefőnök -.7343/20. szam alatt levelet írt a közmunkaügy: minisztérium vezérigazgatójának, Meyernak, melyben arra kéri, hogy halasszák a választás utánra a podbrezovai állami üzemek munkásainak tervbevett további elbocsátását, mert ezzel veszélyeztetnék az államalkotó pártok politikai helyzetét és alapot adnának a kommunista párt sikeres agitációjánakUgyancsak kéri Meyert, hogy s Podbrezován elbocsátott nem kommunista munkásokat fogadják viszsza és helyettük bocsássák el a kommunistákat, ami lényegesen megerősítené a kormányalkotó pártok helyzetét. Egy Nyitrán megjelenő agrár zúglap ebben az időben a következőket írja: „Tudják meg az államellenes pártokra szavazó hivatalnokok, kereskedők és iparosok, hogy az állam ellenségeiként fogjuk őket kezelni, száraz kenyeret fognak enni és a legszigorúbban fogunk velük elbánni. Idegen államok szolgálatábban lévő árulóknak tartjuk majd őket és kitörjük a nyakukat-" A választási talaj ilyen előkészítése után a kortesek, jegyzők, választási biztosok kivonultak Szlovákia és Kárpátukrajna falvaiba, megkísérelték rászedni a népet, hogy válasszon — választások nélkül. Ott, ahol feltételezték, hogy szépszóval is célt érnek, megkísérelték meggyőzni a bírót arról, hogy milyen költségekkel járnak a választások s ezért inkább nevezzék ki a községi képviselőtestületet. Ahol ezzel az érvvel nem tudtak hatni a választókra, ott egyszerűen kijelentették, hogy felső utasításra elmaradnak a választások. Ahol azonban ez utóbbit sem lehetett megtenni, mert azt az erős kommunista pártszervezet megakadályozta, ott megtartották a közsé gi választásokat. A választások ilyen természetű megrendezésének kirívó példája a diószegi községi választások 1923-ban. A költségmegtakarítás ürügye alatt a jegyző elosztott 30 mandátumot sógornak, komának, vadásztársaságnak és a kaszinó tagjainak s a fennmaradt 4 mandátumot több mint 1000 főt számláló gyári munkásságnak és gazdasági cselédnek tartották fennA kommunista párt erélyes fellépésére sikerült megakadályozni az urak ravasz manőverét és a választásokat megtartották. Ilyen módon Szlovákia 3507 községéből 2000 községben nem voltak választások, hanem csak ,,megegyezés" útján létesítettek községi képviselőtestületet. Helyenként kényszert is alkalmaztak a választási biztosok, jegyzők és községi bírók, akik „meg akarták könynyítem" a népnek a választásokat, de a valóságban megfosztották a népet a szabad döntés jogától. A kékkői járásban például a jegyző parancsára csak a huszonhatodik életévüket betöltött polgárokat engedték a szavazóurna elé. Dolné Plachincén elrendelte a jegyző, hogy a választók csak egy szavazólapot hozzanak magukkal, azt, amelyikkel választanak. Somolújfalu községben a szavazóurnát kosárral helyettesítették. A gyanúsabb egyének szavazása után Jókövi nevű jegyző kivette szavazóborítékukat és felnyitotta azt. Štefánné nevű lakós szavazása után megállapította a jegyző, hogy a kommunista pártra szavazott, ezért visszahívta és megparancsolta neki a szavazás megismétlését. Ezt a törvényszegést több esetben gyakorolta. Később aztán maga „segített" a választóknak azzal, hogy betette a „megfelelő'! szavazólapot a borítékba. Ugyancsak a kékkői járásban 300 mezőgazdasági munkást bocsátottak el a munkából, mert a kommunista pártra szavaztak. A zólyomi járásban a kommunista jelölőlistát aláíró valamennyi választónak személyesen kellett jelentkeznie a megyefőnök úrnál, holott a többi polgári pártokra ez nem volt kötelező. Bratislavában többezer választót utasítottak, hogy állampolgársági bizonyítványukat három napon belül mutassák be, ellenkező esetben nem engedik őket az urnához. Ugyanakkor jól tudták az urak, hogy három napon belül állampolgársági bizonyítványt beszerezni egyenesen lehetetlen. A gölnici járásban a választások az osztrák-magyar „gulyásválasztások" jegyében folytak le. A kormánypártok Korompán pálinkával, gulyással, pénzzel és ígéretekkel nyertek szavazatokat. A ktluknavai erdők főintézője, Klesný megígérte, hogy elengedik a járási hivatal által fahordásért kirótt büntetéseket, ha az agrárpártra szavaznak, így tartották be a „választások tisztaságát" a Gölnic völgyében. A kormánypártok minden erőlködése dacára a járási választások a kommunista párt győzelmével végződtek. A kommunista párt 5211 szavazatot kapott. Az egyesült autonomista pártok (Hlinka, ker. szoc., német párt) 4194 szavazatot. Az egyesült csehszlovák pártok, amelyek a pálinkát és gulyást osztották 718, a szociáldemokraták 419 szavazatot kaptak. Az 1923-as választások voltak az elsők, melyek•ben a kommunista párt is részt vett és "a választási eredmények bebizonyították, milyen hatalmas bizalomnak és rokonszenvnek örvend a széles néptömegek körében. Több mint 143 városban és községben abszolút többséget nyert pártunk, 160 községben első vagy második helyen szerepelt. • * » Nagyon élénk előkészületek előzték meg az 1925-ös parlamenti választásokat. A választásokon 31 párt jelölt. A kormánypártok egymás ellen küzdöttek, ugyanis hatéves uralmuk alatt annyi gazságot követtek el együttesen a dolgozók ellen, hogy közülük egyik sem merte a felelősséget vállalni régi bűneikért és igyekeztek azokat egymásra kenni. Csak ezzel a módszerrel nem lehetett azonban szavazókat fogni, elő kellett állni ígéretekkel is. És ezt meg is tették . . A szociáldemokraták azt ígérték, hogy a szociális biztosítást megvalósítják és hogy egyetlen koldus és szegény sem lesz a „csehszlovák paradicsomban." Természetesen azt elfelejtették megemlíteni, hogy a szociális biztosítást ők szabotálták éveken keresztül. A nemzeti szocialistáknak — Benešék pártjának — fő választási fogása volt az állami alkalmazottak fizetésemelésének hangoztatása, melynek január elsejétől kellett volna érvénybe lépnie. A nemzeti demokraták — a banktőke pártja most leereszkedtek a parasztsághoz, sőt a magyar parasztokhoz is és nemzeti demokratikus alapon földet ígértek nekik. Az agrárpárt, amely zsebében tartotta az egész közigazgatást és az állam hatalmi szervezeteit, a választás előtt ismét „földosztást'! ígért. Csahosaik beutazták egész Szlovákiát, maga Hodža is serényen utazgatott a magyar választókerületekbe. De a legtöbb helyen póruljárt, mert az agyonsanyargatott falusi dolgozók már megelégelték az ígérgetéseket, nem tévesztette meg őket az „édes magyar testvéreim" megszólítás. A Hodža által rendezett választási gyűlések kommunista tüntetésekké változtak, így 'kellett Hodžának megfutnia Királyhelmecről és a moldávai járásban Nagyidáról a község dolgozóinak kitörő dühe elől. A választások nehéz feladatok elé állították az egyes politikai pártokat, féltek, hogy a választók számonkérik az előző választások ígéreteit. A szociáldemokraták pl. igyekeztek választóikat meggyőzni, hogy pozitív, alkotó munkát végeznek a kormányban. A kommunisták rámutattak arra, hogy a szociál-patriótáknak a kormányban való „pozitív" munkája miben nyilvánul meg: Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után a legyengült kapitalizmus megmentése és talpraállítása, az üzemekben a bérek lenyomása és a drágaság fokozása, a dolgozók utolsó politikai. jogainak elvétele, a munkások elbocsátása, az adóemelés és az adók könyörtelen végrehajtása, sőt a tüntetőkre leadott sortüzek hivatalos jóváhagyása, szintén az ő „pozitív" munkájuk volt. * • «• Az 1931 -es községi választások Csehszlovákiában olyan időben zajlottak le, mikor az egész kapitalista rendszer zsákutcába került. A válság végig sepert az egész ka-