Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-26 / 286. szám, péntek

6 III szo 1954. november 36. Választási szerveink a nep szervei A számok gyakran mindennél többet mondanak. Nézzük csak meg a következő példát. A nemzetgyűlési választások lebonyolítására 19.792 választási bizottság, éspedig központi, kerületi és körzeti választási bizottság alakult. A választási bizottságoknak 127.667 tagjuk van, akik a politikai pártokat, tömegszervezeteket, a lakosság legkülönbözőbb rétegeit képviselik Mit bizonyítanak ezek a számok? Elsősorban azt, hogy a választások irányításával megbízott szerveket a legdemokratikusabb alapon, a nép teljes részvételével állították össré. A választási szervek ilyen Összetétele igen nagy jelentőségű, mert a választási bizottságok kötelessége, hogy őrködjenek a választásokra vonatkozó törvényes előírások pontos betartása felett és biztosítsák a választóknak választójoguk szabad és demokratikus alkalmazását. Ha megfigyeljük az egyes választási bizottságok feladatait, látjuk, hogy a választások teljes irányítása a nép szerveinek kezében van és hogy a hivatali apparátusnak semmi köze a választásokhoz. A körzeti választási bizottságok számlálják össze a szavazatokat, a kerületi választási bizottságok felügyelnek a választások lefolyására és megállapítják a választások eredményét a választókerületben, a központi választási bizottság pedig végérvényesen dönt a választási bizottságok helytelen eljárása miatt beadott panaszokról és bejegyzi a nemzetgyűlés megválasztott képviselőit. Hasonlítsuk össze a választások előkészítésének és lefolyásának demokratikus és népi jellegét a München előtti köztársaságban uralkodó viszonyokkal. Annak idején a választások előkészületeinek súlypontja és a választások napjának megszervezése majdnem kizárólag a bürokratikus apparátus kezében volt. ők természetesen úgy irányították a választásokat, ahogy azt az uralkodó burzsoázia kívánta. De hogy megőrizzék a demokratizmus látszatát, a választási bizottságokat a különböző politikai pártok képviselőinek részvételével állították össze. A gyakorlatban ez úgy történt, hogy a bizottságokat a járási főnökök nevezték ki, akik nem tűrtek meg senkit, aki kényelmetlen lett volna számukra, vagy akinek a bizottságban való részvétele a burzsoázia érdekeit sértette volna. Az akkori választási bizottságok természetesen ezen elvek szerint működtek. Tagjaik — az uralkodó politikai pártok tagjai — gyakran titokban, tanúk nélkül osztották fel maguk között a kommunista pártra leadott szavazatokat. Maga a belügyminiszter kénytelen volt elismerni, hogy számos szlovák községben a kommunista pártra leadott szavazatok ezreit „tévedésből" az agrárpártra leadott szavazatokhoz adták. Panaszt tenni azonban hiábavaló lett volna, mert már a választások után voltak és a kommunista „szavazatokkal" választott agrár képviselők már „képviselték" választóikat. Magától értetődik, hogy a maguk módján és a saját érdekeik szerint. A München előtti köztársaságban a választási bizottságok a járási főnökök támogatásával olyan jogot bitoroltak, hogy ők vizsgálták meg, vajon a szavazás eredménye alapján megválasztott képviselő „képes-e" és „alkalmas-e" ezen tisztség betöltésére. A hírhedt Hácha vezette választási bíróság, amelynek a választási bizottságok működésére kellett volna ügyelnie, egyáltalán nem emelt kifogást a fondorkodások ellen, pedig törvényellenesek voltak. A burzsoá minisztereknek és a magas bürokráciának a választási rendszerbe való beavatkozása sokszor még messzebre ment. Például az agrárius belügyminisztérium visszaélt az akkori választási rendszer rendelkezésével, mely szerint a minisztériumnak kötelessége a megválasztott képviselőknek tanúsítványt kiadni. Ezzel a jogával visszaélve tagadta meg a törvényesen megválasztott és a központi választási bizottság által jóváhagyott Ján Harus kommunista képviselő tanúsítványa kiadását. Azt állították, hogy „nem megválasztható". így akarták megfosztani mandátumától. Ilyen körülmények között persze nem lehet a választások demokratikus lefolyásáról beszélni. Azáltal, hogy a választások irányítása a burzsoá állami apparátus kezében volt, az uralkodó osztály nyomást gyakorolhatott a választókra és biztosította a szavazás eredménye meghamisításának lehetőségét. Ma már a gyáros, nagybirtokos urak és járási főnökeik önkényével végérvényesen végeztünk. Köztársaságunkban a választások szervezése és lefolyása a nép szerveinek kezében van. Ők a legnagyobb következetességgel ügyelnek arra, hogy a választók szabad akarata teljes mértékben megnyilvánulhasÖrömmel készülnek a választásokra Naponta sok értékes levél érkezik szerkesztőségünkbe hazánk valamennyi részéről. A dolgozók írnak a munkájukban elért sikerekről és felmerülő nehézségekről. Egyszerű levelek ezek, de nagy értékűek. Az utóbbi időben beszámolnak a választási előkészületekről, az agitációs központok működéséről, a választóbizottság munkájáról és a jelöltek érdemeiről. Az egyik levelezőnk, Bartal János, a nagymegyeri állami birtokról ezt írja: „A nagymegyeri állami gazdaság dolgozói örömmel készülnek a november 28-i választásokra, amikor majd leadják szavazataikat a NeAzeti Front jelöltjeire." írja, hogy a nagymegyeri állami gazdaságban felállították az agitációs központot, amelyet a dolgozók örömmel látogatnak minden este. Az agitációs központban elhelyezett különféle könyvek, értékes előadások állandóan emelik a dolgozók szak- és politikai színvonalát. Az utolsó előadást Srám«f elvtárs tartotta. Előadásában rá«r mutatott a múlt kapitalista rendszer választásaira és választottjaira^ Akkor bizony ňem a munkásság választott és a munkás nem is álmodhatott arról, hogy képviselőtestület tagja legyen. Ma azonban egyszerű gyári munkások, szövetkezeti tagok, állami birtokok dolgozói kiváló tudósokkal, kultúrmunkásokkal és mérnökökkel együtt képviselőjelöltek az állam legfelsőbb szervébe. Bartal elvtárs büszkén írja, hogy a nagymegyeri állami birtok egyik legjobb munkása az ő jelöltjük. Árvái elvtárs, kit ismernek gyermekkora óta. „Becsületes és jó munkás, megbízunk benne, bizalmunkkal soha vissza nem él és becsületes képviselőnk lesz a Szlovák Nemzeti Tanácsban." Vághosszúfalu jelöltjei is a dolgozók legjobbjai Vághosszúfalu lakosságának elsőízben jutott osztályrészül a történelem, során, hogy személyesen elbeszélgethessen képviselőjelöltjeivel. Nagy ünnep ez a mai est, úgy a választók, mint a jelöltek számára, közösen tekintenek viszsza a múlt nehéz szakaszaira és együtt örvendnek a jelennek és valamennyiük új életének. Jókedv, mosoly a választók ajakán. Az egyik dereshajú bácsi meg is jegyzi: egykor az ilyen munkás, mint én, nem is álmodhatott arról, hogy az ország képviselőválasztásába • beleszólhasson. Akkoriban az úgy volt, hogy grófok, bárók és qyárosok váltogatták egymást, a munkásnép tudomása és akarata nélkül. Ma azonban mi jelölünk és mi is választunk: a jó munkások legjobbjait, kik a mi képviselőink lesznek. Vághosszúfalu jelöltjei is a dolgozók legjobbjai. Ezt bizonyítja az is, hogy amint a jelöltek megérkeztek, a zsúfolásig megtelt teremben máris viharos taps köszöntötte őket. Mokos Zsófia a jelölt. Meghatottan kezd beszélni, közben arra gondol talán, hogy a mai est az egyik legszebb est életében, de gondolatát újabb gondolat váltja, észrevenni beszédéből is. Már magabiztosan beszél, minden lámpaláz nélkül, meggondolva minden szót. Életéről beszél és a jövőről. Mokos Zsófia elvtársnő kisföldműves családból származik. Édesapja sokat verejtékezett a „nagyságos urak" földjén, hogy családját fenntarthassa. Magát a kis Zsófit is munkára szegődtették, amikor az elemi iskolát elvégezte. — Nehéz volt az élet, sokszor sírva végeztem olyan munkát, ami férfiaknak is nehéz lett volna, — mondja Mokos elvtársnő. A felszabadulás után, 1947-ben Mokos elvtársnőék áttelepültek Magyarországról s Farkasd községben telepedtek le. Az egységes földművesszövetkezet megalapításakor elsőkként léptek a közös gazdálkodás útjára. Férje traktoros lett, Zsófia elvtársnő pedig később szakácsnő az óvodában! Az elvtársnő ma is lelkiismeretesen végzi munkáját, tudja, hogy kitűzött célunk teljesítéséhez, hazánk felvirágoztatásához egészséges nemzedék kell. — Nagy kitüntetés számomra a nemzetgyűlésbe való jelölés, — mondotta Mokos elvtársnő. — Tudom, hogy e feladat teljesítése nagy felelősséget és munkát fog tőlem követelni, de én vállalom ezt. A másik jelölt Fuchs elvtárs, akit a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelöltünk képviselőnek. Vághoszszúfalu dolgozói büszkék jelöltjeikre. Fuchs elvtársra azt mondják, hogy az új emberek, a szocialista emberek kovácsa. Ez az állítás meg is felel a valóságnak. Már a múltban síkraszállt a munkásság érdekeiért. A segédtanítóból a felszabadulás után igazgató lett, jelenleg a tornóci elemi iskola igazgatója. Fuchs elvtárs életrajza vázolása után azt mondotta: — Egész életemben a munkásság érdekében fáradoztam s a jövőben is igyekezni fogok, hogy munkámmal elősegítsem a munkásosztályt hazánk felépítésében. IZSÓF LÁSZLÓ, Vághosszúfalu pitalista világon. Csehszlovákiában a hivatalosan megállapított munkanélküliek száma közel egy millióra növekedett. A kommunista párt a következő című felhívást intézte választóihoz: „Harcra fel a fenyegető éhínség ellen, harcra fel a kenyérért, munkáért, földért és szabadságért, Szlovákia és Kárpátukrajna felszabadításáért. „A felhívás a dolgozók körében nagy visszhangra talált. A burzsoázia 13 éves uralma Szlovákia és Kárpátukrajna dolgozóit súlyos nyomorba döntötte. Megbénult a szlovákiai vasipar, a bányaipar, a textilipar és a bőripar, csak itt-ott dolgozott még egy-egy fűrésztelep vagy gyár. Az ún. földreform, a magyar földbirto • kosok mellett új cseh és szlovák földbirtokososztályt teremtett- A kisgazdák és nincstelenek az ígérgetéseken kívül földet nem kaptak. A kommunista párt nyíltan megmondta választóinak, hogy az éhségnek és nyomornak csak úgy lehet véget vetni, ha a munkások és parasztok egységesen összefognak azok ellen, akik a nyomorúságot okozzák és fokozni akarják. Osztály osztály ellen harcolt. Egyik oldalon a cseh, szlovák, magyar és más nemzetiségű kizsákmányolók osztálya, a másik oldalon Szlovákia és Kárpátukrajna agyongyötört dolgozó népe harcolt közös frontban a cseh proletariátussal a kommunista párt vezetése alatt az új rendért. Pártunk választási felhívásának zárórésze bölcs előrelátással kitűzte azokat a feladatokat, amelyeket a pártnak el kell végeznie a hatalom átvétele után: 1. Kártérítés nélkül kisajátítja az összes kapitalista nagyvállalatokat, nagybirtokokat, bankokat, kereskedéseket. 2. A nagybirtokokat, az egyház földjét dijtalanul a földmunkások és dolgozó parasztok kezébe adja. Segíteni fog a kisgazdáknak, hogy önként tömörüljenek kollektív gazdaságokba, hogy igénybe vehessék a legújabb gépeket. A további pontok nagyszabású építkezési programról, szociális biztosításról és kultúr-forradalomról beszéltek, illetőleg ismertették velük a választókat. 23. évvel ezelőtt ellenségeink pártunk ezen bátor, jövőbelátó tervét manővernek, választási fogásnak tekintették. A szociáldemokrata vezetők igyekeztek meggyőzni a dolgozókat, hogy a proletárdiktatúra elérése és a szocializmus építése utópia, évszázadok kellenek ennek megvalósításához. Az urakat keserű csalódás érte. • » • * Az 1935-ös utolsó parlamenti választások feszült és bonyolult nemzetközi és belpolitikai helyzet jegyében zajlottak le. A koalíciós pártok a dolgozó népet a nyomor szakadékába taszították. 1935-ben többszázezer ember kó-, szál reménytelenül a gyárak körül. A dolgozó nép megélhetését pusztító gazdasági válságnak még mindig nem látni a végét. A munkásság véres verejtéke még a válság idején is csengő arannyá változott, mely színültig töltötte a kapitalisták páncélszekrényeit. A bérek koldusalamizsnához hasonlítottak. A munkanélküli segélyeket leszállították, A kisgazda egész életét a végrehajtó előli rettegés tölltötte ki. Ez volt az eredménye a kormányzó pártok közel húszéves politikájának. A burzsoáziának a szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták tevékeny segítséget nyújtottak. Ők voltak azok, akiv hirdették, hogy a gazdasági válság idején áldozatokat kell hozni, ők voltak azok. akik megszavaztak minden munkásellenes intézkedést. Ők voltak azok, akik a burzsoáziának a legnagyobb szolgálatot tették azáltal, hogy éket vertek a proletariátus sorai közé, hogy ne tudjon védekezni az éhség, a fasizmus, a háború ós a nemzeti leigázás katasztrófája ellen. A szlovák, magyar, német és cseh fasiszták a nép elégedetlenségét a saját sötét céljaikra igyekeztek kihasználni, amire jó alkalmat nyújtottak az 1935-ös parlamenti választások. A választások elő t-t a kommunista párt felhívással fordult a szociáldemokrata párthoz, hogy a közelgő fasiszta veszély ellen a két párt egységesen menjen a választásokba. A szociáldemokrata párt vezérkara pártunk ajánlatát visszautasította, ezzel szemben szövetkezett a zsidó nagytőke pártjával. A választások eredményeként az egyesült szlovák szoc. dem. ós zsidópárt ószszesen 183.500 szavazatot kapott, ezzel Sizemben a kommunista párt 210.600-at. Összehasonlítva az előző parlamenti választások eredményével, pártunk minden üldözés dacára, előretört. Az 1929-es parlamenti választásokon 152.100 szavazatot, az 1925-ös parlamenti választásokon 198.200 szavazatunk volt Szlovákiában. A kommunista párt a • választási kampányban hangsúlyozta, hogy a fasizmus elleni harc, amely a dolgozók életkérdése. nem dől el az urnák előtt. Ha a cseh, szlovák és magyar vidéken sikerült is megfékezni a fasizmus nekirugaszkodását, annál nagyobb veszélyt jelent Hitler csehszlovákiai ügynöksége a szudétanémet vidéken: Henlein pártja. A parlamenti választásoknál Henlein pártja, mint legerősebb párt került ki a választásokból, 1,249.000 szavazattal. A fasizmus e hatalmas előretörése súlyos veszélyt jelentett Csehszlovákia valamennyi dolgozója számára Csehszlovákia kapitalistái s maga a kormány is erősen kacérkodott a fasizmussal. Egyedül a kommunista párt folytatott szívós harcot az éhség, háború és a fasiszta veszély ellen. Tudták ezt a kormány urai is, ezért pártunkat ebben az időszakban a legkíméletlenebbül üldözték Vezető funkcionáriusaink nagyobbrészt börtönben sínylődtek, köztük Široký, Major elvtársak és sokan mások. Gottwald elvtárs ellen elfogatóparancsot adtak ki. Lapjainkat cenzúrázták, elkobozták. A „Rudé Právo'', pártunk központi lapja csak öt hónapig jelent meg az év folyamán. Pártunkat a betiltás veszélye fenyegette. De a kommunistákat az üldözés és a bor tön nem torte meg Céltudatosan és kitartóan vezették a dolgozók harcát az éhség, a fasizmus, a háború és a nemzeti leigázás katasztrófája ellen — a munkásosztály hatalmáért, a nemzetek szabadságáért, a szocializmusban való boldog életért. »«« Az 1938-as községi választások robbanásig feszült légkörben folytak le. Ausztriáinak Hiüer csapatai által történt megszállása után előrelátható volt, hogy Csehszlovákia népe nehéz, sorsdöntő napok előtt áll A kommunista párt szlovákiai országos vezetősége 1938. május 20-i ülésén foglalkozott a kiélezett nemzetközi helyzettel és még egy utolsó kísérletet tett, hogy megteremtse Szlovákia dolgozó népének széies frontját a közitársaság védelmére. Ennek a politikának értelmében a kommunista párt azt javasolta a csehszlovák szoc. dem. párt titkárságának, hogy a községi választásokra a két párt egyezzen meg közös jelölőlista felállításában. Ugyancsak felhívásit intézett Szlovákia egyes politikai pártjaihoz., közös antifasiszta front megalakítása céljából. Sajnos, az egység nem jött létre, a tárgyaláson résztvevő pártok nem tudtak felülemelkedni a nemzeti elfogultságom. Mérlegelve a fenti tényeket, a kommunista párt elhatározta, hogy a községi választásokon önálló jelölőlistát állít fel és még nagyobb igyekezettel arra fog törekedni, hogy megteremtse a munkásosztály egységét és így biztosítsa a köztársaság védelmét. A választások előtti napokban, június 6-án a kommunista párt Bratislavában két teremben tartott egyszerre népgyűlést. A gyűlések szónokai Gottwald és Steiner elvtársak voltak. Gottwald elvtárs e szavakkal figyelmeztette Szlovákia népeit a helyzet komolyságára: „Legfontosabb teendő, hogy összetartsunk és ne engedjük a köztársaság népeit szétverni. Szlovákoknak, cseheknek, magyaroknak és németeknek össze kell fogniok, ha nem akarják, hogy olyan rabságba kerüljenek, melynek a történelemiben nincs párja ..'

ä A kommunista párt és Gottwald elvtárs intő szavai nem találtak megfelelő megértésre. A döntő pillanatban egyedül a kommunista párt tartott ki hűen és következetesen a köztársaság védelme mellett s a kommunisták bizonyultak a legjobb hazafiaknak. A gyászos emlékű müncheni döntés után a kommunista párton kívül minden párt, beleértve a szociáldemokratákat is, behódolt a fasizmusnak. Pártunk a legsúlyosabb időkben is a föld alatt tovább folytatta a harcot a német fasiszta megszállók és szlovákiai ügynökségeik ellen a a győzelmes felszabadulásig. • **» Dolgozó népünk néhány nap múlva a szavazóurnák elé lép. Szabadon, minden kényszer nélkül választja majd népből származó képviselőit, akik biztosítékai lesznek annak, hogy mindenkor csak választóik, a dolgozó nép érdekeit fogják szem előtt tartani. Az elkövetkezendő választások még jobban megerősítik népeink egységét és további lépést jelentenek majd a béke és a szocializmus építése útján folytatott harcunkban. Róják Dezső, Szlovákia Kommunista Pártja Története Intézetének munkatársa.