Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-26 / 286. szám, péntek

november 26. UIS20 A népi demokratikus Csehszlovákiában erős és boldog Szlovákia fejlődött Szerdán, november 24-én a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában a szlovák főváros dolgozóihoz beszédet intézett Karol Bacilek elvtárs, az SzlKP KB első titkára, a bratislavai III. választási körzet nemzetgyűlési képviselőjelöltje. A bratislavai választók melegen üdvözölték körükben jelöltjüket és viharos tapssal fogadták a szlovák dolgozók új, boldog életéért vivott harcáról szóló beszédét. Bacilek elvtárs beszédében a következőket mondotta: Tisztelt elvtársak! Engedjék meg, hogy önöknek, Bratislava város III. választási körzete választóinak szívből jövő, őszinte köszönetemet fejezzem ki azért a bizalomért, hogy választási ' körzetük jelöltjéül engem javasoltak a nemzetgyűlésbe. Alapvető különbség van a képviselő hivatása kőzött ma, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban és a képviselő hivatása között a burzsoá köztársaságban. Az új képviselőházban egész népünk képviselői egymás mellett fognak dolgozni. A gépipar, vegyiipar, építőipar és más iparágazatok Öntudatos dolgozói, a szövetkezeti tagok, a csallóközi, Elba menti vagy Hana-táji parasztok, az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok, ugyanúgy, mint az új, magasfokú technikánk mesterei, mérnökök, építészek, fiatal nemzedékünk nevelői, tanárok, tanítók, orvosok, tudományos dolgozók, az emberi lélek mérnökei — íróink, költőink és színészeink, politikai, gazdasági és kulturális életünk legkiválóbb képviselői. Mindannyiukat egyetlen akarat tölti el: állandó kapcsolatban munkahelyükkel, minden erejükből harcolni fognak a szocializmus nagy gondolatainak megvalósításáért, biztosítani akarják választóik, nemzetük, köztársaságuk jólétének állandó Karol Bacíleknek, az SzlKP Központi Bizottsága első titkárának beszédéből növekedését, a köztársaság valamennyi dolgozójának életét gazdagabbá és boldogabbá akarják tenni. Mily lényeges különbség van a mai választások és a volt kapitalista rendszer alatt tartott választások között. A háború előtt mintegy 30 párt volt, de mindezek a pártok, a kommunista párton kívül a parlamentbe nagybirtokosokat, bankárokat vagy megvesztegetett kapitalista kiszolgálókat küldtek, akik végül egyesültek abból a célból, hogy a kapitalistákat, és azt az államot szolgálják, amely kezükben a dolgozók kizsákmányolásának eszköze volt. Ma a kapitalista kizsákmányolás megszüntetése után egységesek vagyunk, mindnyájan egy célra törekszünk, megvalósítjuk a Nemzeti Front egységes politikáját. Nem szavakkal, hanem tettekkel, munkánkkal, törvényeinkkel és kormányunkkal valósítjuk meg a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szilárd szövetségének elvét, az igazságos nemzetiségi politika programját. A közös harcban és munkában napoftta kifejezésre jut, növekedik és erősödik a nép erkölcsi-politikai egységé. Ez csak azért lehetséges, mert köztársaságunk a munkások és parasztok állama, amely megvalósítja köztársaságunk népének akaratát. Nincs ellentét a munkások és parasztok érdekei, valamint az állam érdekei között. A népnek érdeke, hogy az állam, a köztársaság szilárd legyen, hogy kiépüljön megbízható védelme és megbízható állami apparátusa. Másrészt az egész államnak és szerveinek a népet kell szolgálniuk, törvényei a nép javát célozzák, kormánya a- nép kormánya, a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség kormánya. 6 A burzsoázia nem volt képes megoldani a csehek és szlovákok egymáshoz való viszonyát A párt és a Nemzeti Front kormányának egységes politikája a nemzetiségi politika lenini-sztálini alapelvének szellemében sikerrel oldja meg a csehek és szlovákok, valamint más nemzetiségek egymáshoz való viszonyát. Ezt a kérdést nem oldotta és nem oldhatta meg az első Csehszlovák Köztársaság, amelyet a burzsoázia kizsákmányoló érdekei vezettek. Ezzel szemben a marxizmus-leninizmus nagy tanítása lehetővé tette Csehszlovákia Kommunista Pártjának, hogy helyesen lássa a nemzetiségi problémákat és e problémákat úgy oldja meg, hogy ez ne vezessen ellentétekhez, hanem a köztársaság megszilárdításához. A fő kérdés a csehek és szlovákok egymáshoz való viszonya volt és marad ma is. Pártunk szempontjából és pártunk politikájának szempontjából milyen ez a viszony? Gottwald elvtárs, a CsKP kerületi bizottságának 1938. július 30— 31-én Kassán tartott ülésén ezt a viszonyt így jellemezte: „A csehek és szlovákok a legközelebbi rokonságban álló nemzetek, közös gyökerekből nőttek ki, természetes kapcsolatok fűzik egymáshoz és e kapcsolatok egyre szorosabbá válnak. Ez az összefüggés már a múltban ahnoz vezetett, hogy az osztrák és magyar uralom elleni harcukban a szlovákok és csehek közösen haladtak, együttesen alapítottak államot, közös hordozói az állam fennállásának és hivatva vannak az állam fennállását közösen védelmezni. A cseheket és szlovákokat sorsszerűen egybekapcsolja a nemzeti politikai közösség." Érvényesek ma is Gottwald elvtárs e szavai? Kétségtelenül érvényesek. Annál inkább, mert mindkét nemzetünk attól az időtől közös harcot vívott a fasiszta megszállás ellen, a Csehszlovák Köztársaság felújításáért és végül a Csehszlovák Köztársaságnak a szovjet hadsereg által történt felszabadulása óta közös államukban — a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban — építi a szocializmust. Ezen építés folyamán kiküszöbölték a kizsákmányolás maradványait, valamint a cseh és szlovák burzsoáziának a köztársaság nemzeti érdekeire káros poütikája csökevényeit. A szlovák nemzet egyenjogúsításának politikája már meghozta gazdag gyümölcsét politikai, gazdasági és kulturális téren. Ami még megmaradt és ami ellen állandóan harcolni kell, azok a burzsoá-nacionalista gondolkodás maradványai az emberek felfogásában és ezek ellen továbbra is könyörtelen harcot kell folytatni. Nem szabad elfelednünk, hogy a cseh és szlovák burzsoáziának ellentétekkel teli káros politikája, amely magának a kapitalista rendszernek lényegéből származott, a közös állam meggyengüléséhez vezetett olyannyira, hogy a Csehszlovák Köztársaság játékszerré vált az imperialisták kezében és végül a sorsdöntő 1938—1939-es évek vereségéhez vezetett. Miben nyilvánult meg e politika ártalmassága? Ennek gyökereit már a köztársaság első éveiben (kell keresni. Az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom következtében 1917-twn a marxizmus-leninizmus nagy gondolatainak hatása alatt megszületett nemzeteink felszabadításának eszméje és széthullott az Osztrák-Magyar Monarchia. Romjain épült a Csehszlovák Köztársaság. A két nemzet egy önálló államba való egyesülése megfelelt a szlovák és a cseh nép vágyainak. Az egységes Csehszlovák Köztársaság megalakulásának a szlovák nemzetre és az elmagyarosítás elleni védelmére, valamint további kulturális fejlődésére óriási jelentősége volt. A szlovák nemzetnek a magyar burzsoázia részéről való elnyomása 1918-ban érte el csúcspontját. A szlovák iskolákat megszüntették és a lakosságot erőszakkal elmagyarosftották. A Csehszlovák Köztársaság létrejötte szlovák nemzeti közép- és főiskolák- létesítését jelentette, új szlovák értelmiség felnövekedését, a kultúra, művészet fejlődését és a tudományos munka terén végzett első lépéseket. Végezetül a közös államban látjuk a szlovák munkásosztály örttudatosságának növekedését is úgy, hogy a szlovák munkásság Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a nemzet sorsának fontos politikai tényezőjévé vált. Ez azonban nem jelentette az egyenjogúsítás egész problémájának megoldását. Azt, amit a szlovák nép az újonnan alakult köztársaságtól elvárt, vagyis nemcsak a nyelvi és kulturális szabadságot. hanem a szociális és gazdasági szabadságot is, a cseh burzsoázia éppen azért, mert kapitalista érdekek vezették, nem oldhatta meg és nem is akarta megoldani. A Csehszlovák Köztársaság két egyenlőtlenül fejlődött gazdasági egységből alakult, mégpedig a cseh országrészekből, amelyeit területén összpontosult Ausztria egész iparának 75%-a, és a gazdaságilag aránylag elmaradott Szlovákiából. A cseh országrészekben a lakosság 40,7%-a ipari alkalmazott volt, Szlovákiában csak 92.000 volt az ipari alkalmazottak száma, tehát az egész lakosságnak csak 17%-a. A cseh tőkések, akik a nemzetközi kapitalizmus konkurrenciája (következtében elvesztették lehetőségeiket a világpiacokon és ki akarták szorítani az osztrák-magyar tőkének konkurrenciáját Szlovákiából, a szlovákiai ipar leépítésében kerestek kiutat. így már a köztársaság első éveiben megszüntettek, leállítottak é

s leszereltek hét nagyolvasztót, mégpedig Korompán, Chižná-Vodán, Likierben, Hnúšťán, Dernőn, Dobsinán és Stratenán. A nyersvastermelés az 1899. évi 270.000 tonnáról 1926-ban 14.000 tonnára csökkent és az 1932—34. években e termelést teljesen leállították. Az ipari alkalmazottak száma 1926-ban 80.000-re csökkent az 1918-as év 92.000 ipari alkalmazottéval szemben. A cseh burzsoázia ilymódon igyekezett Szlovákiát az iparilag fejlett cseh országrészek agrár függvényévé tenni, Szlovákiának azt a szerepet szánták, hogy szállítson nyersanyagokat és mezőgazdasági termékeket és a munkanélküliek állandó nagy hadserege szolgáljon az olcsó munkaerők állandó tartalékául. A tőkések gazdálkodása Szlovákiát a nyomor szélére vezette Ez a politika a legnagyobb mértékben ártalmas volt, fokozta az ellentétet, nem beszélve arról, hogy még kapitalista szempontból sem oldhatta meg a csehszlovák kapitalista gazdálkodás problémáit. A szlovákiai mezőgazdaság a fejlebt cseh mezőgazdasággal szemben elmaradott volt, a földek elaprózó t tabbak és a hektárhozamok alacsonyabbak voltak. Hozamaival nem fedezhette Csehszlovákiának sem élelmiszer, sem ipari nyersanyag szükségletét A szlovák mezőgazdaság tö'bb családtagot tartott el, mint a csehországi, ami a lakosság összetételéből következett. A mezőgazdaságban egy családtagra az 1936-os évben a cseh országrészekben 31%-kal több mezőgazdasági föld, 1410/o-kal több szarvasmarha és 134%-kai több sertés jutott, mint Szlovákiában. A munkanélküliek állandó nagy hadserege Szlovákiában a válság idején és a munkaléküliség növekedése a cseh országrészekben csak kifejezőbbé tette a kapitalista válság kísérő jelenségeit. Szlovákia nagy természeti gazdagsága kihasználatlan maradt. A szlovák munkások és parasztok százezrei nem találtak itthon kenyereit, külföldre kellett vándorolniuk, hogy a bányákban és ültetvényeken végzett rabszolgamunkával, hazájuktól távol tengessék életüket. Az 1919—1936-os években Szlovákiából 202.030 lakos vándorolt ki, ebből 134.000-en mentek Argentínába, Kanadába és Brazíliába Ez volt a kapitalista politika űri rendszereinek eredménye. A kommunista párt mindig harcolt Szlovákia létjogosultságáért A Szlovákia dolgozóinak jogaiért és kenyeréért folytatott harc élén Csehszlovákia Kommunista Pártja állott, amely a munkásosztálynak a kapitalizmus járma alól való felszabadításáért vívoť, harca programjába belevette azt a nagyfontosságú feladatot is, hogy harcoljon Szlováíkia létjogosultságáért és egyenjogúságáért A szlovák dolgozók oldalán állott az öntudatos és hatalmas cseh munkásosztály. A CsKP programját magyarázva Gottwald elvtárs felhívta a cseh munkásokat, ne hagyják magukat megtéveszteni a cseh burzsoázia sovinisizta uszításától'. A cseh munkásságot harcra hívta a cseh burzsoázia és ügynökei kizsákmányoló törekvései ellen Szlovákiában. Számos beszédével biztosította a szlovák dolgozóikat, hogy szociális és nemzetiségi jogaikért folytatott harcukban a cseh munkásság a legmegbízhatóbb szövetségesük. A kororrupai vérontás után a csah munkásság volt az, amely tüntető sztrájkokban tiltakozott a szlovákiai ipar leépítése ellen és így nyilvánította szolidaritását a szlovák munkásság harcával. Felsorolhatnám a cseh dolgozók szolidaritásának sokszáz esetét a szlovák nép harcában a kétszeres elnyomás ellen. Beszélhetnék a szolidaritási sztrájkokról és tüntetésekről, a kölcsönös harci támogatásról, felsorolhatnám Zápotocký. Kiiment, Nepomucký elvtársak és más cseh elvtársak neveit, akikről tudjuk, hogy személyesen részt vettek gyáraink munkásságának harcaiban. a telgárti vagy bratislavai építőimunkások nagy sztrájkjában, a mezőgazdasági munkások, favágók és mások harcaiban. Beszélhetnék a cseh gyárak akcióiról, amiikor a csendőrök a 'ísertizsnei, haburai, polomkai, sumjaci munkások közé lőttek. A harcban, a sztrájkokban, és a tüntetéseken igazi testvériség, testvéri szövetség fejlődött a két nemzet között, amit nem zavarhattak meg sem a cseh soviniszta politikusok uszító szidalmazásai, sem pedig az áruló ludák szeparatisták tettei. A cseh és szlovák dolgozók közös harcában megacélozódott szövetség megnyilvánult nemzeteink akaratában, hogy közösen védelmezzék közös hazájukat, a müncheni veszedelem elől. Ez a testvéri szövetség megnyilvánult a kölcsönös szolidaritásban a fasiszta megszállás és a ludák árulás borzalmas napjaiban csakúgy, mint népünknek a Csehszlovák Köztársaság új népi demokratikus alapokon való felújításáért folytatott dicső harcaiban is. A szlovák burzsoázia a német burzsoázia asztaláról lehullott szegényes morzsákért segítette Szlovákia kifosztását és népének megrablását, A német fasiszták kifosztották a szlovák bányákat, kipusztították a szlovák erdőket. A handlovai sztrájkolok ellen tankokat vetettek be. Az ipari munkásság kizsákmányolása hallatlan méreteket öltött. A munkásságot a német Gestapo terrorja és felügyelete alatt kényszerítették, hogy a német katonai gépezet számára dolgozzék, elégtelen élelmezés mellett. éhezve és nyomorúságos bérekért. Annak ellenére, hogy az úgynevezett szlovák kormány teljes erővel igyekezett dolgozni a hitleri háborúvezetés számára, nem volt képes a népnek kenyeret adni. Tovább folytatta a kinvándorlás politikáját és több mint 100.00C szlovák munkást erőszakkal rabszolgamunkára hajtott Németországba. Sőt a ludákok a hitleri fasizmus kiszolgálásában annyira mentek, hogy erőszakkal mozgósítottak szlovák katonákat és hajtolták őket a szovjetellenes, szégyenteljes háborúba, arra kényszerítve őket, hogy vérüket ontsák a szlovák nemzet ellenségeinek, a hitleri fasisztáknak idegen, hódító érdekeiért. Azonban a szlovák nemzet magva hűséges volt közös hazája iránt, a dicső Csehszlovákia Kommunista Pártja által nevelt szlovák munkások fellázadtak és visszautasították a ludákok akaratának teljesítését. Az úgynevezett Szlovák Állam fennállásának egész ideje alatt itt élt és dolgozott a kommunista párt. Amikor egyeseket börtönbe vetettek, helyükre a nép jogainak új haicosai léptek, a kommunista párt köré tömörültek az összes becsületes és tisztességes emberek „A felszabadított Csehszlovák Köztársaságban a szabad Szlovákiáért" jelszó alatt, megszervezték a szlovák katonák átállását a szovjet hadsereghez, a bjelorussz és ukrán partizánokhoz. A szlovák dolgozók szívében nagy buzdításként éltek a leghivatottabb elvtársak elismerő szavai, Gottwald elvtárs szavai, aki a moszkvai rádióban a következőképpen tolmácsolta a párt álláspontját: „A szétvert úgynevezett szlovák hadosztály számos osztagának a Vörös Hadsereg oldalára való önkéntes átállása után, amelyre Kubanynál került sor, a szlovák katonák csoportjának áttérése a szovjet partizánokhoz és részvételük a németek elleni partizánharcokban újabb bizonyítékát adja annak, hogy a szlovák nép, a szlovák nemzet nagy többségének semmi köze sincs a bratislavai árulók, politikájához, Tiso, Tuka és Mach politikájához. Ahogy a cseh nemzet a német megszállók elten folytatott bátor és rettenthetetlen harcával azt bizonyítja, hogy nem lehet felelőssé tenni Hácha, Krejčí és Moravec, valamint más kreatúrák árulásáért, úgy a szlovák nép is hazájában és a fronton vívott németellenes harcával világosan elhatárolódik a bratislavai kormányklikk szlávellenes és germanofil politikájától.!" Szlovákia felszabadításáért és a Csehszlovák Köztársaság új alapokon való felújításáért harcoltak a csehszlovák hadsereg alakulatai a Szovjetunióban és a partizán alakulatokban. Mérhetetlen hálát éreztek a nagy Szovjetunió iránt azért, hogy lehetővé tette számukra oly dicső hadsereg oldalán harcolni, mint a szovjet hadsereg volt, oly dicső partizánok oldalán, mint amilyenek a szovjet partizánok voltak. Hála a szovjet nép nagy segítségének, a szlovák nép számára lehetővé vált, hogy saját vérével mossa le a ludák árulás szégyenét és Európa haladó nemzetei közé lépjen a dicső szlovák nemzeti felkelésben. Azt a tényt, hogy a szlovák nemzeti felkelésben fegyverrel a kezükben harcoltak a szlovák nép tagjainak ezrei és tizezrei, hogy együtt harcoltak a szovjet partizánokkal és a szovjet partizán parancsnokok vezetése alatt harcoltak, hogy a köztársaságnak a dicső szovjet hadsereg által való felszabadításáig hegyeinket forró talajjá változtatták, ahol a német szállítmányok alatt aknák robbantak, ahol a német fasiszták lába alatt égett a föld, ezt a nagy és dicső tényt nem gyengítheti "a szlovák burzsoázia és a vele kapcsolatos burzsoá-nacionalisták árulása sem. Gottwald elvtárs a szlovák nemzeti felkelés jelentőségét értékelve 1944. szeptember 15-én a moszkvai „Pravdádban a következőket írta: „Az a tény, hogy éppen a szlovák nemzet volt az, amely a kedvező körülmények miatt elsőnek ragadhatott fegyvert oly széles mértékben — ez a tény « szlovákok számára nemcsak nagy megtiszteltetés, hanem kétségtelenül hozzájárul ahhoz is, hogy az. új felszabadított Csehszlovákiában megszilárduljon a szláv nemzetek testvéri szövetsége, az egyenlő ae egyenlővel elv alapján.'-' Ezt az elvet .hirdette a Csehszlovák Köztársaság felszabadítása után a szlovák nemzet magna-kartája és később lerögzítette a köa-