Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-25 / 285. szám, csütörtök

8 Hl szo 1954. november 26. A petržalkai dolgozók egységesen szavaznak jelöltjeikre A napokban zsúfolásig megtelt a petržalkai dolgozók kultúrházának nagyterme, ahol a választók a választás előtti gyűlésen képviselőjelöltjeikkel találkoztak. Figyelemmel hallgatták végig Ján Zeman altábornagynak, a csehszlovák hadsereg politikai főügyosztálya vezetőjének, a petr- žalkai dolgozók nemzetgyűlési képviselőjelöltjének beszédét. Ján Zemant sokan ismerik Petržalkán, többen együtt harcoltak vele a Szlovák Nemzeti Felkelésben és jól ismerik felszabadulás utáni munkáját is. — ígérem, hogy minden tapasztalatomat, minden erőmet és tehetségemet arra fordítom, hogy nemzetgyűlésünkben olyan törvényeket hozzanak, amelyek a dolgozó nép javát szolgálják — mondotta Zeman elvtárs. Annak tudatában, hogy a Szlovák Nemzeti Taáácsba javasolt képviselőjelöltjüket is helyesen választották, meghallgatták Török Pál munkaérdemrendes kőművesnek, a komplex-ciklusos munkacsoport vezetőjének egyszerű, őszinte szavait élete kemény harcáról és örömteljes munkasikereiről, amelyeket műnk?csoportjával együtt ért el. Ján Belan elvtárs az összegyűltök nevében a következőket mondotta: — Ritkaság hallani, hogy egy tábornok a háború ellen beszéljen. A mi tábornokunk a béKéért harcol. Úgy gondolom, hogy a béke tábornokára kell szavaznunk. Jó] jelöltünk. Egyik jelöltünk a béke tábornoka, a másik a munka tábornoka. A vita során több választó szólalt fel. — Egységesen fogadtuk a jelölő listát — mondotta Alexander Melis elvtárs a kovosmalti dolgozók nevében', — egységesen szavazunk november 28-án is. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban többen beszélitek a nyugati imperialisták állandóan növekvő háborús hisztériájáról. Megértik a nyugat-német dolgozóknak az új Wehrmacht felfegyverzése ellen, az esztelen pusztítás és az úi vérontás ellen kiitartó harcát. Ezért az esseni Krupp-üzem dolgozóihoz a következő felhívást intézték : „A ti oldalatokon állunk a fasizmus újjáélesztése ellen folytatott hősi harcotokban. Még nem felejtettük el a második világháború borzalmait. Soha többé ne ismétlődjék meg aszszonyainu és gyermekeink borzalmas szenvedése. Nem engedhet >ük meg, bogy ismét tönkretegyék hajlékainkat, becses kultúrértékeinket, amelyeket az emberi társadalom évszázadok hosszú során át az ember dicsőségére és boldogságára épített. Ismét őrjöngeni kezd országotokban a fasizmus. Harcolaitok ellene és pusztítsátok el! Harcotokban a világ minden békeszerető népével együtt mellettettek állunk. Támogatjuk a békét, a világ minden nemzetének megbonthatatlan szövetségét! Az emberiség boldogságát akarjuk!" Valerie Polachová, a frenštáti választókeriilet képviselőjelöltje A frenštáii dolgozók jól ismerik képviselőjelöltjüket, Valerie Polachovát, aki a járási nemzeti bizottság tagja és tevékeny munkát fejt ki a békevédök mozgalmában. Nemrég még a frenštáti járási gyermekotthon vezetője volt, amely az ő működése idején a gyermekek igazi otthonává lett. A gyermekekről őszinte anyai szeretettel gondoskodott. Jelenleg Polachová elvtársnő a frenštáti járási népIcönyvtár vezetője. Eddigi áldozatos és jó munkájával minden frenštáti dolgozónak elegendő bizonyítékot nyújt arra, hogy felelősségteljesen képviseli majd őket a nemzetgyűlésben. Jól készítsük elő a választások napját imlékezzönk vissza Az első köztársaságban a választási kampány idején 10—15 párt jelöltjeinek kortesei özönlötték el a falut és minden jót, szépet ígértek a választóknak. A magyarlakta vidékeken a hírhedt magyar nemzeti párt és a keresztény szocialista párt játszotta a fő szerepet, pedig eme pártok jelöltjei nem voltak sem magyarok, sem szocialisták. Egy ilyen „demokratikus- választás zajlott le nálunk 1923-ban. Ezen a választáson Leilei Jenő ügyvéd és Szentiványi József többezer holdas nagybirtokos voltak a jelöltek. A papok segítségével sikerült mandátumot szerezniök. Ezek az urak be akartak kerülni a nemzetgyűlésbe, hiszen ez havi 5000 korona fizetéssel járt. A következő választáson már megszaporodtak a magyar nemzeti párt és a keresztényszocialista párt jelöltjei: Szülő Géza, Eszterházy János, Alapi Gyula és Jaross Andor kerültek a többiek közé. Ők már munkán kívül adócsökkentést is ígértek. A kulákok korteskedtek és gyakran még a kis- és középparasztok is hitelt adtak a sok ígéretnek. Amikor azonban megjelent a végrehajtó és lefoglalt mindent, lett nagy futkosás mondván: „Hiszen a mi képviselőnk majd elintézi.'' — Bizony „a képviselőhöz" nem is jutottak be, legfeljebb a titkárral beszéltek és ez szép szóval elküldött mindenkit. Az árverés pedig megtörtént. Számos kisparaszt minden ingóságától megfosztva az utcára került. Jött a második viliágháború, melynek a szovjet hadsereg győzelme vetett véget. Mi is felszabadultunk Tartoskedden 1948. óta sok családi ház épült. Aki néhány évvel ezelőtt járt községünkben, ma rá sem ismerne arra. Szép ljázakkfil szegélyezett utcasorokat lát Az építkezés tovább folyik. Testvéri szeretettel dolgoznak együtt a magyar és szlovák dolgozók, egy a céljuk — a szocializmus építése. Az öregek megkapták az aggkori segélyt, a családfenntartók a család; pótlékot. A mostani választások ígéretei, nem alaptalanok A kommunista párt és a kormány állandó gondoskodásának szemtanúi vagyunk. Ezért november 28-án magyarok és ^szlovákok egyaránt a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavazunk. Boros Vince, Tartoskedd. Már csak néhány nap választ el bennünket november 28-tól — a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások napjától. Ezeknek a választásoknak országos és nemzetközi jelentősége megköveteli, hogy a lehető leggondosabban készítsük elő őket. A kerületi és körzeti választási bizottságokban, a Nemzeti Front bizottságaiban, az agitátorok testületeiben, a nemzeti bizo*tságokban többszázezer választó dolgozik a választások előkészítésén. A dolgozók elvárják, hogy a bizottság vagy a • nemzeti bizottság minden egyes tagja, minden agitátor minden erejéit arra fordítsa, hogy a választások napja népünk megbenthatatllan egysége újabb győzelmének napjává váljon. A választásokra való legjobb felkészülés a választások előtti utolsó napokban a Nemzeti Front jelöltjei érdekében kifejtett agitáció megerősítése. Minden város és falu. minden üzem, minden család éle'

e élénküljön meg ezekben a napokban. A választási bizottságok és a nemzeti bizottságok ezért minden erejüket arra fordítsák, hogy ne akadion egyetlen választó sem, aki ne ismerné körzete képviselőjelöltjét, ne lenne meggyőződve arról, hogy bízhat benne. Nem kevésbé fontos feladat a szervezési előkészületek elvégzése, amelyeket ideiében kell befejezni. Ezek közül az első helyen áll a választói névjegyzék összeállítása. Népi demokratikus államunkban fon tos számunkra, hogy minden választó leadja szavazatát. A névegyzékek helyessége és teljessége ennek elikerülhatetlen feltétele. Mind a nemzeti bizottságoknak, mind a választási bizottságoknak az a feladata, hogy felelősségük teljes tudatában gondoskodjanak a választói névjegyzékek helyes öszszeállításáról, a választók felülvizsgálásáról és arról, hogy a választók megjegyzéseit tekintetbe véve időben elvégezzék a névjegyzékben a szükséges javításokat. Hasonló okokból szükséges, hogy a választási bizottságok figyelme kiterjedjen azokra a választókra is, akik nem jelenhetnek meg a választási helyiségekben. A választási bizottságok és a nemzeti bizottságok ezért úgy gondoskodnak ezek szavazásáról, hogy gondoskodnak a választási helyiségbe szállí'ásukról. vagy a körzeti bizottság tagjai által hordozható urnát küldenek ki hozzájuk. A bizottságok és a nemzeti bizottságok tanácsainak nagy gondot kell fordítaniok a választói igazolványok pontos és idejében való kiállítására és az igazolványok kikézbesítésére. A választási előkészületek fontos ' részét képezi a választás napjának megszervezése. Ezt nem lehet az utolsó pillanatra halasztani. A kerületi, körzeti bizottság minden egyes tagja már most rész'letes.en áttanulmányozza azokat az irányelveket, amelyekkel a választások napján a bizottság munkáját irányítják. Az a nap, amikor a választók szavazataikkal döntenek arról, hogy kik képviseljék őket a nemzetgyűlésben, és a Szlovák Nemzeti Tanácsban, életünk nagy jelentőségű és ünnepélyes pillanata. Megérdemli tehát, hogy a nap kerete méltó és megfelelő legyen a nap jelentőségéhez. Mindnyájan élénken emlékezünk az idéi május 16-ára. A választóknak spontán részvétele a nemzeti bizottságokba vaäó választásokon méltó keretet nyújtott a városok és falvak feldíszítése, a dal és a zene. Ezért a kerületi, körzeti választási bizottságok, a nemzeti bizottságok és a választók segítségével most is azon igyekeznek, hogy hazánk életének ez a nevezetes eseménye, a nemzetgyűlési választások, még méltóbb és ünnepélyesebb keretek között folyjanak le. A választási bizottságok ott érik el ä legjobb eredményeket, ahol szorosan együttműködnek a Nemzeti Front szerveivel Természetesen a pártszervezeteknek keli nyújtaniok a legmegbízhatóbb támogatást. A népi demokratikus államokban a választások kizárólag és tökéletesen a dolgozó nép ügyét képezik. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a választás napja és főleg a szavazások eredménye kifejezze valóságos érzületét dolgozóinknak — akik nagyrabecsülik rendszerünk demokratizmusát, akiknek szilárd elhatározásuk, hogy rendíthetetlenül haladnak előre a jobb jövő felé vezető / úton, — És ennek az útnak érdekében választják meg nemzetgyűlésüket. KELLEMES ESTE A napokban munkából hazatérve észrevettem, hogy a házunkkal szemben lévő agitációs központ estére előadást hirdet a Szovjetunióról. Előadás a Szovjetunióról! — cikkázott át agyamon. Ma este éri is egy előadás előkészítését vettem programba. Felborulna a tervem, nem hiszem, hogy elmegyek. Vacsora után leültem dolgozni. Pár perc múlva azonban meggondoltam a dolgot. Mégis csak leszaladok néhány percre, hiszen itt van a központ a szomszédban. Körülnézek, kik vannak ott. Meghallgatom a bevezetést, aztán visszajövök. A kis helyiség már majdnem te le volt, amikor beléptem. Összesen 30—35-en lehettek. Richter elvtárs, előadó éppen szólásra emelkedett. Előadását roppant szokatlan módon kezdte: — Kedves barátaim! Az ajtón kifüggesztett műsort olvasva meglepetéssel vettem tudomásul, hogy nekem ma „előadást" kell tartanom a Szovjetunióról. Előadást nem szeretek és nem is igen tudok tartani. Ellenben szívesen elmesélem önöknek, hogy mint a csehszlovákiai artisták küldöttségének vezetője, mi mindent láttam és éltem át a Szovjetunióban négy hónappos ott-tartózkodásunk alatt. Nem akarok sokáig beszélni, nehogy unalmas legyen az előadásom De ha mégis megfeledkeznék magamról, nyugodtan szakítsanak félbe, azonnal abbahagyom. « Hát ez érdekes bevezetés, gondoltam magamban és most már kényelmesen elhelyezkedve székemen, kíváncsian vártam a folytatást. — Főleg a szovjet emberekről akarok beszélni, arról, hogy milyen benyomást tett ránk a velük való közvetlen érintkezés. Csak a Szovjetunióban ébredtünk tudatára a szovjet ember megrendítő heroizmusának. Milyen elképzelhetetlenül sokat szenvedett a Nagy Honvédő Háború alatt, milyen mély igazság, hogy csupán a szovjet polgárok emberfeletti hősiességén múlott a háború eredménye. De a 'háború után sem szűnt meg a szovjet ember harca. Dacolva az időjárás viszontagságaival, az anyaghiánnyal, a feltornyosuló akadályokkal, felépítette az elpusztult városokat, falvakat, a romokban heverő gyárakat. A Szovjetunió városai ma szebbek, mint valaha. A termelés többszörösen felülmúlja a háború előttit. — Annyi virágot, parkot, zöldet talán sehol a világon nem látni, mint a szovjet városokban. Minszkben pl. három hét alatt 2000 fát ültettek el az egyik parkban. Sztálingrádban egész nap öntözőkocsik locsolják a virágokat. Artistáink egyik ámulatból a másikba estek annak a vidám, gontalan életnek láttán, aminek lépten-nyomon tanúi voltunk. — A legjobban az lepett meg, elvtársak, hogy a legritkább esetben fordult csak elő, hogy szovjet embert könyv nélkül láttunk volna. Mindenki tanul, vagy olvas valamit. A szépirodalmi könyvek hihetetlenül nagy példányszámban jelennek meg és még így is pl. Balzac regényt a legnagyobb nehézségek árán lehet csak beszerezni. Közben figyeltem az arcokat. Velem szemben egy középkorú, kedves tekintetű nő ült. Olyan figyelmesen hallgatta az előadót, hogy még a kávéját is elfelejtette kiinni. De nemcsak ő, hanem minden jelenlevő óriási érdeklődéssel hallgatta az „előadást" és senkinek sem jutott eszébe órájára nézni. De ismét Richter elvtárs köti le figyelmemet. — A közlekedésről órákon át beszélhetnék. Az állomások, pályaudvarok a városok legszebb > ^épületei közé tartoznak. A vonatok ragyogóan tiszták. Ha valaki nem vigyáz, akkor a többiek pirítanak rá, hogy a közös tulajdonra még jobban kell ügyelni, mint a magántulajdonra. És a Metro! Oda úgy jártunk napokon keresztül, mint egy múzeumba. Elképzelhetetlenül ragyogó. — Moszkvai tartózkodásunk alatt történt, hogy az egyik előadáson megsérült egy artistanőnk. Másnap 150 levelet kaptunk. A nézők érdeklődtek a sérült hogyléte felől. A közönség nemcsak meleg szeretettel fogadta rr^űvészeinket, hanem minden számunkat szakszerűen megbeszélték. A szovjet közönség ugyanis a cirkuszt nem másodrendű szórakozásnak tekinti, hanem magas rilűvészi teljesítméként értékeli. Őszinteségükkel, kedves közvetlenségükkel, valamennyiünket levettek a lábunkról — De most veszem észre, kedves barátaim, hogy majdnem másfél órája beszélek. — Sose törődjön azzal,

< Richter elvtárs — szakította őt félbe egy fiatalember. — Holnap vasárnap, majd kialusszuk magunkat. Van időnk bőven. Meg sem mozdult senki. Még egy jó órát folyt a társalgás. A gyerekekről, a dolgozó nőkről, a bevásárlási lehetőségekről, az autókról és autótulajdonosokról, a csehszlovák gyártmányok sikeréről, az utcai forgalomról és közlekedésről, az óvodákról és bölcsődékről, a színházakról és mozikról és még ežer más dologról, amiről újságokban és az előadásokon legtöbbször megfeledkeznek, de ami polgártársainkat nagyon is érdekli. Tizenegy körül járt az idő, mikor szétszéledtünk. Az emberek szívesen maradtak volna még, dehát szegény Richter elvtárs teljesen kimerült. Már alig tudott válaszolni a sok kérdésre. Nekem megírandó előadásom jutott eszembe, amit aznap este akartam elkészíteni. Egy cseppet sem bántam meg, hogy ide jöttem. Holnap egészen másképp fogok hozzá. Talán nekem is sikerül ilyen őszinte érdeklődést kiváltanom. KIS ÉVA. t t