Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-25 / 285. szám, csütörtök

8 Hl szo 1954. november 26. A petržalkai dolgozók egységesen szavaznak jelöltjeikre A napokban zsúfolásig megtelt a petržalkai dolgozók kultúrházá­nak nagyterme, ahol a választók a választás előtti gyűlésen képvi­selőjelöltjeikkel találkoztak. Figyelemmel hallgatták végig Ján Zeman altábornagynak, a csehszlovák hadsereg politikai fő­ügyosztálya vezetőjének, a petr- žalkai dolgozók nemzetgyűlési képviselőjelöltjének beszédét. Ján Zemant sokan ismerik Petržalkán, többen együtt harcoltak vele a Szlovák Nemzeti Felkelésben és jól ismerik felszabadulás utáni munkáját is. — ígérem, hogy minden tapasz­talatomat, minden erőmet és te­hetségemet arra fordítom, hogy nemzetgyűlésünkben olyan törvé­nyeket hozzanak, amelyek a dol­gozó nép javát szolgálják — mondotta Zeman elvtárs. Annak tudatában, hogy a Szlo­vák Nemzeti Taáácsba javasolt képviselőjelöltjüket is helyesen választották, meghallgatták Török Pál munkaérdemrendes kőműves­nek, a komplex-ciklusos munka­csoport vezetőjének egyszerű, őszinte szavait élete kemény har­cáról és örömteljes munkasikerei­ről, amelyeket műnk?csoportjával együtt ért el. Ján Belan elvtárs az összegyűltök nevében a követ­kezőket mondotta: — Ritkaság hallani, hogy egy tábornok a háború ellen beszél­jen. A mi tábornokunk a béKéért harcol. Úgy gondolom, hogy a bé­ke tábornokára kell szavaznunk. Jó] jelöltünk. Egyik jelöltünk a béke tábornoka, a másik a munka tábornoka. A vita során több választó szó­lalt fel. — Egységesen fogadtuk a jelölő listát — mondotta Alexander Me­lis elvtárs a kovosmalti dolgozók nevében', — egységesen szavazunk november 28-án is. A nemzetközi helyzettel kapcso­latban többen beszélitek a nyuga­ti imperialisták állandóan növek­vő háborús hisztériájáról. Meg­értik a nyugat-német dolgozók­nak az új Wehrmacht felfegyver­zése ellen, az esztelen pusztítás és az úi vérontás ellen kiitartó har­cát. Ezért az esseni Krupp-üzem dolgozói­hoz a következő felhívást in­tézték : „A ti oldalatokon állunk a fa­sizmus újjáélesztése ellen foly­tatott hősi harcotokban. Még nem felejtettük el a második világháború borzalmait. Soha többé ne ismétlődjék meg asz­szonyainu és gyermekeink bor­zalmas szenvedése. Nem enged­het >ük meg, bogy ismét tönk­retegyék hajlékainkat, becses kultúrértékeinket, amelyeket az emberi társadalom évszázadok hosszú során át az ember di­csőségére és boldogságára épí­tett. Ismét őrjöngeni kezd országo­tokban a fasizmus. Harcolaitok ellene és pusztítsátok el! Har­cotokban a világ minden béke­szerető népével együtt mellet­tettek állunk. Támogatjuk a békét, a világ minden nemzetének megbontha­tatlan szövetségét! Az emberi­ség boldogságát akarjuk!" Valerie Polachová, a frenštáti választókeriilet képviselőjelöltje A frenštáii dolgozók jól isme­rik képviselőjelöltjüket, Valerie Polachovát, aki a járási nemzeti bizottság tagja és tevékeny munkát fejt ki a békevédök mozgalmában. Nemrég még a frenštáti járási gyermekotthon vezetője volt, amely az ő műkö­dése idején a gyermekek igazi otthonává lett. A gyermekekről őszinte anyai szeretettel gondos­kodott. Jelenleg Polachová elv­társnő a frenštáti járási nép­Icönyvtár vezetője. Eddigi áldo­zatos és jó munkájával minden frenštáti dolgozónak elegendő bizonyítékot nyújt arra, hogy felelősségteljesen képviseli majd őket a nemzetgyűlésben. Jól készítsük elő a választások napját imlékezzönk vissza Az első köztársaságban a válasz­tási kampány idején 10—15 párt jelöltjeinek kortesei özönlötték el a falut és minden jót, szépet ígér­tek a választóknak. A magyar­lakta vidékeken a hírhedt magyar nemzeti párt és a keresztény szo­cialista párt játszotta a fő szere­pet, pedig eme pártok jelöltjei nem voltak sem magyarok, sem szocialisták. Egy ilyen „demok­ratikus- választás zajlott le ná­lunk 1923-ban. Ezen a választáson Leilei Jenő ügyvéd és Szentivá­nyi József többezer holdas nagy­birtokos voltak a jelöltek. A pa­pok segítségével sikerült mandá­tumot szerezniök. Ezek az urak be akartak kerülni a nemzetgyű­lésbe, hiszen ez havi 5000 korona fizetéssel járt. A következő vá­lasztáson már megszaporodtak a magyar nemzeti párt és a keresz­tényszocialista párt jelöltjei: Szü­lő Géza, Eszterházy János, Alapi Gyula és Jaross Andor kerültek a többiek közé. Ők már munkán kívül adócsökkentést is ígértek. A kulákok korteskedtek és gyak­ran még a kis- és középparasztok is hitelt adtak a sok ígéretnek. Amikor azonban megjelent a vég­rehajtó és lefoglalt mindent, lett nagy futkosás mondván: „Hiszen a mi képviselőnk majd elintézi.'' — Bizony „a képviselőhöz" nem is jutottak be, legfeljebb a tit­kárral beszéltek és ez szép szó­val elküldött mindenkit. Az ár­verés pedig megtörtént. Számos kisparaszt minden ingóságától megfosztva az utcára került. Jött a második viliágháború, melynek a szovjet hadsereg győzelme ve­tett véget. Mi is felszabadultunk Tartoskedden 1948. óta sok csa­ládi ház épült. Aki néhány év­vel ezelőtt járt községünkben, ma rá sem ismerne arra. Szép ljázak­kfil szegélyezett utcasorokat lát Az építkezés tovább folyik. Test­véri szeretettel dolgoznak együtt a magyar és szlovák dolgozók, egy a céljuk — a szocializmus építése. Az öregek megkapták az agg­kori segélyt, a családfenntartók a család; pótlékot. A mostani választások ígéretei, nem alaptalanok A kommunista párt és a kormány állandó gondos­kodásának szemtanúi vagyunk. Ezért november 28-án magyarok és ^szlovákok egyaránt a Nemzeti Arcvonal jelöltjeire szavazunk. Boros Vince, Tartoskedd. Már csak néhány nap választ el bennünket november 28-tól — a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nem­zeti Tanácsba való választások napjától. Ezeknek a választások­nak országos és nemzetközi jelen­tősége megköveteli, hogy a lehető leggondosabban készítsük elő őket. A kerületi és körzeti választási bizottságokban, a Nemzeti Front bizottságaiban, az agitátorok testü­leteiben, a nemzeti bizo*tságokban többszázezer választó dolgozik a választások előkészítésén. A dol­gozók elvárják, hogy a bizottság vagy a • nemzeti bizottság minden egyes tagja, minden agitátor min­den erejéit arra fordítsa, hogy a választások napja népünk meg­benthatatllan egysége újabb győ­zelmének napjává váljon. A választásokra való legjobb felkészülés a választások előtti utolsó napokban a Nemzeti Front jelöltjei érdekében kifejtett agi­táció megerősítése. Minden város és falu. minden üzem, minden csa­lád éle' e élénküljön meg ezekben a napokban. A választási bizottsá­gok és a nemzeti bizottságok ezért minden erejüket arra fordítsák, hogy ne akadion egyetlen válasz­tó sem, aki ne ismerné körzete kép­viselőjelöltjét, ne lenne meggyő­ződve arról, hogy bízhat benne. Nem kevésbé fontos feladat a szervezési előkészületek elvégzése, amelyeket ideiében kell befejezni. Ezek közül az első helyen áll a választói névjegyzék összeállítása. Népi demokratikus államunkban fon tos számunkra, hogy minden vá­lasztó leadja szavazatát. A név­egyzékek helyessége és teljessége ennek elikerülhatetlen feltétele. Mind a nemzeti bizottságoknak, mind a választási bizottságoknak az a feladata, hogy felelősségük teljes tudatában gondoskodjanak a választói névjegyzékek helyes ösz­szeállításáról, a választók felülvizs­gálásáról és arról, hogy a válasz­tók megjegyzéseit tekintetbe véve időben elvégezzék a névjegyzék­ben a szükséges javításokat. Hasonló okokból szükséges, hogy a választási bizottságok figyelme kiterjedjen azokra a választókra is, akik nem jelenhetnek meg a választási helyiségekben. A választási bizottságok és a nemzeti bizottságok ezért úgy gon­doskodnak ezek szavazásáról, hogy gondoskodnak a választási helyi­ségbe szállí'ásukról. vagy a kör­zeti bizottság tagjai által hordoz­ható urnát küldenek ki hozzájuk. A bizottságok és a nemzeti bizott­ságok tanácsainak nagy gondot kell fordítaniok a választói igazol­ványok pontos és idejében való ki­állítására és az igazolványok ki­kézbesítésére. A választási előkészületek fon­tos ' részét képezi a választás nap­jának megszervezése. Ezt nem le­het az utolsó pillanatra halaszta­ni. A kerületi, körzeti bizottság minden egyes tagja már most rész'­letes.en áttanulmányozza azokat az irányelveket, amelyekkel a válasz­tások napján a bizottság munká­ját irányítják. Az a nap, amikor a választók szavazataikkal döntenek arról, hogy kik képviseljék őket a nem­zetgyűlésben, és a Szlovák Nem­zeti Tanácsban, életünk nagy je­lentőségű és ünnepélyes pillanata. Megérdemli tehát, hogy a nap ke­rete méltó és megfelelő legyen a nap jelentőségéhez. Mindnyájan élénken emlékezünk az idéi május 16-ára. A választóknak spontán részvétele a nemzeti bizottságokba vaäó vá­lasztásokon méltó keretet nyújtott a városok és falvak feldíszítése, a dal és a zene. Ezért a kerületi, körzeti választási bizottságok, a nemzeti bizottságok és a választók segítségével most is azon igyekez­nek, hogy hazánk életének ez a nevezetes eseménye, a nemzetgyű­lési választások, még méltóbb és ünnepélyesebb keretek között foly­janak le. A választási bizottságok ott érik el ä legjobb eredményeket, ahol szorosan együttműködnek a Nem­zeti Front szerveivel Természete­sen a pártszervezeteknek keli nyújtaniok a legmegbízhatóbb tá­mogatást. A népi demokratikus államok­ban a választások kizárólag és tökéletesen a dolgozó nép ügyét képezik. Tegyünk meg mindent an­nak érdekében, hogy a választás napja és főleg a szavazások ered­ménye kifejezze valóságos érzüle­tét dolgozóinknak — akik nagy­rabecsülik rendszerünk demokra­tizmusát, akiknek szilárd elhatáro­zásuk, hogy rendíthetetlenül halad­nak előre a jobb jövő felé vezető / úton, — És ennek az útnak érde­kében választják meg nemzetgyű­lésüket. KELLEMES ESTE A napokban munkából hazatérve észrevettem, hogy a házunkkal szemben lévő agitációs központ estére előadást hirdet a Szovjet­unióról. Előadás a Szovjetunió­ról! — cikkázott át agyamon. Ma este éri is egy előadás előkészí­tését vettem programba. Felbo­rulna a tervem, nem hiszem, hogy elmegyek. Vacsora után leültem dolgozni. Pár perc múlva azonban meggon­doltam a dolgot. Mégis csak le­szaladok néhány percre, hiszen itt van a központ a szomszédban. Kö­rülnézek, kik vannak ott. Meghall­gatom a bevezetést, aztán vissza­jövök. A kis helyiség már majdnem te le volt, amikor beléptem. Összesen 30—35-en lehettek. Richter elvtárs, előadó éppen szólásra emelkedett. Előadását roppant szokatlan mó­don kezdte: — Kedves barátaim! Az ajtón ki­függesztett műsort olvasva meg­lepetéssel vettem tudomásul, hogy nekem ma „előadást" kell tartanom a Szovjetunióról. Előadást nem szeretek és nem is igen tudok tar­tani. Ellenben szívesen elmesélem önöknek, hogy mint a csehszlo­vákiai artisták küldöttségének ve­zetője, mi mindent láttam és éltem át a Szovjetunióban négy hónap­pos ott-tartózkodásunk alatt. Nem akarok sokáig beszélni, nehogy unalmas legyen az előadásom De ha mégis megfeledkeznék magamról, nyugodtan szakítsanak félbe, azon­nal abbahagyom. « Hát ez érdekes bevezetés, gon­doltam magamban és most már kényelmesen elhelyezkedve széke­men, kíváncsian vártam a folyta­tást. — Főleg a szovjet emberekről akarok beszélni, arról, hogy mi­lyen benyomást tett ránk a velük való közvetlen érintkezés. Csak a Szovjetunióban ébredtünk tudatára a szovjet ember megrendítő he­roizmusának. Milyen elképzelhetet­lenül sokat szenvedett a Nagy Honvédő Háború alatt, milyen mély igazság, hogy csupán a szovjet pol­gárok emberfeletti hősiességén mú­lott a háború eredménye. De a 'háború után sem szűnt meg a szovjet ember harca. Dacolva az időjárás viszontagságaival, az anyaghiánnyal, a feltornyosuló akadályokkal, felépítette az elpusz­tult városokat, falvakat, a romok­ban heverő gyárakat. A Szovjet­unió városai ma szebbek, mint va­laha. A termelés többszörösen fe­lülmúlja a háború előttit. — Annyi virágot, parkot, zöldet talán sehol a világon nem látni, mint a szovjet városokban. Minszkben pl. három hét alatt 2000 fát ültettek el az egyik park­ban. Sztálingrádban egész nap ön­tözőkocsik locsolják a virágokat. Artistáink egyik ámulatból a má­sikba estek annak a vidám, gon­talan életnek láttán, aminek lép­ten-nyomon tanúi voltunk. — A legjobban az lepett meg, elvtársak, hogy a legritkább eset­ben fordult csak elő, hogy szovjet embert könyv nélkül láttunk vol­na. Mindenki tanul, vagy olvas va­lamit. A szépirodalmi könyvek hi­hetetlenül nagy példányszámban jelennek meg és még így is pl. Bal­zac regényt a legnagyobb nehézsé­gek árán lehet csak beszerezni. Közben figyeltem az arcokat. Velem szemben egy középkorú, kedves tekintetű nő ült. Olyan fi­gyelmesen hallgatta az előadót, hogy még a kávéját is elfelejtette kiinni. De nemcsak ő, hanem min­den jelenlevő óriási érdeklődéssel hallgatta az „előadást" és senkinek sem jutott eszébe órájára nézni. De ismét Richter elvtárs köti le figyelmemet. — A közlekedésről órákon át beszélhetnék. Az állomások, pá­lyaudvarok a városok legszebb > ^épületei közé tartoznak. A vonatok ragyogóan tiszták. Ha valaki nem vigyáz, akkor a többiek pirítanak rá, hogy a közös tulajdonra még jobban kell ügyelni, mint a ma­gántulajdonra. És a Metro! Oda úgy jártunk napokon keresztül, mint egy múzeumba. Elképzelhe­tetlenül ragyogó. — Moszkvai tartózkodásunk alatt történt, hogy az egyik előadáson megsérült egy artistanőnk. Másnap 150 levelet kaptunk. A nézők ér­deklődtek a sérült hogyléte felől. A közönség nemcsak meleg sze­retettel fogadta rr^űvészeinket, ha­nem minden számunkat szaksze­rűen megbeszélték. A szovjet kö­zönség ugyanis a cirkuszt nem má­sodrendű szórakozásnak tekinti, hanem magas rilűvészi teljesítmé­ként értékeli. Őszinteségükkel, kedves közvetlenségükkel, vala­mennyiünket levettek a lábunkról — De most veszem észre, ked­ves barátaim, hogy majdnem más­fél órája beszélek. — Sose törődjön azzal, < Richter elvtárs — szakította őt félbe egy fiatalember. — Holnap vasárnap, majd kialusszuk magunkat. Van időnk bőven. Meg sem mozdult senki. Még egy jó órát folyt a társalgás. A gyerekekről, a dolgozó nőkről, a bevásárlási lehetőségekről, az au­tókról és autótulajdonosokról, a csehszlovák gyártmányok sikeréről, az utcai forgalomról és közlekedés­ről, az óvodákról és bölcsődékről, a színházakról és mozikról és még ežer más dologról, amiről újsá­gokban és az előadásokon legtöbb­ször megfeledkeznek, de ami pol­gártársainkat nagyon is érdekli. Tizenegy körül járt az idő, mi­kor szétszéledtünk. Az emberek szívesen maradtak volna még, de­hát szegény Richter elvtárs tel­jesen kimerült. Már alig tudott válaszolni a sok kérdésre. Nekem megírandó előadásom jutott eszem­be, amit aznap este akartam elké­szíteni. Egy cseppet sem bántam meg, hogy ide jöttem. Holnap egé­szen másképp fogok hozzá. Talán nekem is sikerül ilyen őszinte ér­deklődést kiváltanom. KIS ÉVA. t t

Next

/
Thumbnails
Contents