Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-25 / 285. szám, csütörtök

I 1954. november 25. UJSZ0 Kél etti ber — kél vilá ag Valahányszor szovjet iróvendég látogat el hozzánk, mindig újból és újból hallhatjuk, milyen élénk és bensőséges a szovjet írótársadalom kapcsolata az olvasók hatalmas táborával. Előttünk, akik a múltban, a felszabadulás előtt úgyszólván az olvasók legkisebb visszhangja nélkül alkottunk, ez a lelkes, termékeny kapcsolat a legnagyobb ajándéknak tűnik, amiben alkotóember részesülhet. Legutóbb a körünkben járt Vera Inber mesélte, verseinek mennyi olvasója keresi fel levelével, és ezekben a levelekben nemcsak dicsérik, hanem jóakaratúlag bírálják is, ha valami nemtetszőt találnak bennük. Megtörtént, hogy hibára is figyelmeztették, amikor egybenmásbah tévedett. És megesett az is, hogy valamely olvasója egy versében más jelzőt, javítást javasolt, és a költőnő őszintén beismeri, az olvasónak igaza volt. A siker titka: nemcsak a nép ?zámára alkotni, hanem a néppel együtt alkotni. Vera Inber látogatása és szavai a szovjet olvasóról felidéznek bennem egy igen kedves emléket. Röviddel a felszabadulás után történt. Szovjet tisztet szállásoltak be hozzánk. Nem emlékszem már. kapitány, vagy őrnagy volt-e, de ez lényegtelen. Ott állt nagy könyvszekrényem előtt, amikor hazajöttem. — Szép könyvei vannak, — mondta elismerően a bemutatkozás után. — Megmaradtak véletlenül, ahogy magam is megmaradtam, — feleltem. Németül beszélgettünk. Vendégem fordította németre a szót, hogy a polcokon a müncheni Kurt Wolf s a berlini Malik-Verlag kiadásait látta. Köztük Gorkij Foma Gorgyejevét és drámáit, Szerafimovics „Folyam", Fégyin „Testvérek", Fagyejev „Tizenkilencen" című regényét. Talán ezek a könyvek tették, hogy nyomban barátságába fogadott és úgy beszélt velem, mint régi ismerősével. Megtudtam, hogy egv Kijev környéki gyár könyvelője, a fedesége orvosnő és a lánya mérnöknek készül. Mind a ketten élnek, megmenekültek, amikor a fasiszta hadsereg rátört Ukrajnára. Aztán tovább kutatva a könyvek közt, felfedezett egy Petőfi kötetet. — Ismerem, — mondta felcsillanó szemmel, — nagy költő, nagy hazafi. A magyarok Puskinja, úgy-e? Este vacSora után bejött hozzánk. Kávét, cukrot hozott és megkérte feleségemet, főzzön mindhármunknak jó erős feketét. Akkoriban így estefelé igen népes volt a konyhánk. A szomszédos „vajontorg" elárusítónői sütötték nálunk sok hagymával ízesített kolbászos rántottájukat és főzték teájukat. Vendégünk a fekete mellett Puskint szavalta, a Falut, meg a Cigányokat. Lermontovot is tudott betéve. Akkor hallottam életemben először Majakovszkij Beszélgetését Lenin elvtárssal és Versét a szovjet útlevélről. Iskolás volt ez a szavalat, ez a skandált beszéd, alig értettem, mégis jól esett, lelkesített már a puszta gondolat, hogy íme: négy esztendeig tűzben és vasban áll ez a szovjet ember és ahogy ráköszönt egy tiszta, békés pillanat, a költők nyelvén társalog, fürdik a szép és mély gondolatok áradó tavában. Talán akkor este éreztem meg igazán egész valómmal, hogy vége a tébolynak, a vad és esztelen gyilkolásnak, mindannak a gyásznak és kínnak, amit a fasizmus ördöge szabadított ránk. Mintha Puskin és Lermontov szavaival a béke bűvölő madara kopogott volna az ablakon, nem olajággal, de babérral a csőrében. Másnap tovább ment, sohase láttam többé, nevét nem tudom, nem jegyeztem fel akkor. De ha behúnyom a szemem, tisztán látom magam előtt arcvqnásait, kissé szeplős orra nyergét, kopaszodó fejét s az állán egy sebforradást, melynek vörössége még égett. Ma alighanem főkönyvelője annak az ukrán gyárnak, vagy másutt igazgat egy nagy vállalatot. Esténként eljár a kultúrházba és ha felkérik, bizonyára szívesen elszaval valamit. És biztosan egyike a tízezreknek, akik Tvardovszkijt, Tyihonovot, Scsipacsovot, Szimonovot vagy Solohovot, Fagyejevet, Erenburgot felkeresik a levelükkel és elmondják nekik, mi az, ami írásaikban annyira tetszett nekik, vagy amit kifogásolnak. Biztosan egy-egy új verset betéve is megtanul, a maga és mások gyönyörűségére, mert ez is hozzátartozik ahhoz, hogy az, élet szebbé és teljesebbé váljon. Van egy emlékem ugyanebből az időből egy másik látogatóról, egy másik világról is. Fiatal, alig harminc esztendős amerikai tiszt volt. Budapestről jött kis jeep-kocsiján, ott szerzett újdonsült feleségével, valami harisnyagyáros lányával. A fiatalasszony szomszédunk rokona volt. megszakították itt egy napra nászútjukat. Ám lehet, hogy a rokon csak a szeretője volt a tisztnek, nem firtattuk. Ez a tiszt is megállt a könyvszekrény előtt. Az üveglapok mögött mutatósan hat a sok rozsdabarná, élénkpiros, mélykék és borsózöld kötés, a címek és nevek csillogó aranyával. Alighanem csak ez kötötte le fél percig a figyelmét, mert amikor visszafordult, únott szépfiú arcán nem látszott az érdeklődésnek leghalványabb jele sem. Egy szót sem vesztegetett a könyvekre, sarkon fordult és vége volt minden varázsnak. Talán ez a közöny ingerelt fel, hogy vallatóra fogjam. Mit ismer ez a frissen vasalt nadrágos, rózsásra borotvált, kisportolt testű amerikai fiú az európai irodalomról? Mit csipegetett fel rengeteg kincstárából? Nem vártam, hogy Tolsztojt, vagy Gorkijt emlegesse, de azt biztosra vettem, hogy a nagy angolokat, Shakespearet, Dickenst, Thackereyt még az iskolából ismeri és a nagy szórakoztatók, Dumas. Walter Scott regényeit élvezettel forgatja. Csalódtam. A nevek nem vertek visszhangot benne. Hát az otthoni, amerikai irodalom? Nem gondoltam Lewis Sinclairre, vagy az akkor még haladó Steinbeckre, hanem Longfellowra és Edgár Poe Hollójára, amit anynyi nagy költőnk ültetett át magyarra. Tévedtem. Ezek a nevek sem hasítottak rést szellemén. Még a kalandíró Jack London nevét sem ismerte. Tömény sötétség verte bilincsbe ezt a szellemet. Vajon mi érdekelte ezt a civilizációtól tejbe-vajba fürösztött emberfajtát? Nő, ital és ökölvívás — erről aznap meggyőzőhettem és bizonyára az üzlet, a businesss, ami otthon várt rá. De könyvek, versek? Eh, unalom! Hát nem elég a sok képes • r sargango A sárgarigó nemcsak tollával, vagy éppen hangjával ékeskedik: elpusztítja a gyümölcsöskertek ártó, élősködő, rossz férgeit. Ha csak dalolsz és búzaszemre vársz, hogy más szórja étkül asztalodra; nem vagy költő, nem ügyel, nem figyel a nép — bármily szép is — dalodra. •L Gyurcsó István, j „Picasso galambja u „Picasso galambja" címen adta ki a Csehszlovákiai Magyar Könyvki-dó František Kubka 22 történetből álló kötetét. Már a cím is tényt derít, következtetni enged a kötet tartalmára. Két világ csap itt össze. A szerző kitűnő szatírákban festi az imperializmus feslett világát, de éles, szatirikus hangja az érző ember hangját veszi fel. amikor az új élet problémáit boncolgatja. František Kubka művében felváltva ábrázolja ezt a két világot. Nem feledkezik meg a múltról sem, egy-egy novellája visszapillantás, figyelmeztetés, hogy ne feledjünk. A történetek tartalomban, térben és időben nagyon különbözők, de eszmei mondanivalójuk, logikai kapcsolatuk összetartja őket. A kötet szerves, egységes egészet alkot, s meggyőző erővel példázza és hirdeti: a békéért harcolni kell! A „Picasso galambja" című történet hősi eposz, dráma, Michu apó és Lucien unokája tragédiája. Lucien, a kisfiú életével lakol a vörös zászlóval való integetésért. Eltiporta az erőszak, de szelleme megmarad, s tragédiája a fasiszták által letiport egész francia nép hősi époszává, s ő az elnyomással meg nem alkuvó hőssé nő. A „Leningrádi ábécé" — mint már a címből is kitűnik, Leningrádba vezeti a? olvasót. Egy lap az egész történet és ez az egy lgp diadalmas tiltakozás a háború ellen. Tánya, a leningrádi kislány néma tiltakozása ez, de egyúttal a háború minden árvájának tiltakozó szava azokhoz, akik egy új vérontás előkészítésén dolgoznak. Tiltakozás az ellen, hogy soha többé meg ne ismétlődjék az, ami a múltban anyr.yi könnyet csak az emberek szemébe A „Menekülés Sztálinhoz" — egy csoport görög gyermek tragédiáját mutatja be. A polgárháborúban szüleiket vesztett árvák a vén Niobe anyó segítségével menekülnek Bulgáriába a görög pokolból, a halál karjai közül. A határt alkotó folyón való átkelést a görög tüzérség meg akarja akadályozni — aknatüzzel árasztja el az átkelő gyermekeket. Sokan elpusztulnak közülük, a hullámokban lelik sírjukat, de akik átjutnak a folyó túlsó partjára, azokat egy új, szabad, emberséges világ fogadja és váltja meg. Az amerikai propaganda egyik formajár mutatja be a „Dokumentációs film" története. Az amerikai légierő mindent elsöprő erejének bizonyítására dokumentációs filmet készítettek Koreában. Ezt a filmet a katonák erkölcsi nevelésére használják. Az ilyen nevelő hatású filmek előadására berendelik a francia pilótákat is. és Dzsigeri, a néger pilóta csak most döbben rá sorsára. Megborzad az imperialista hadseregtől, s repülőgépen megszökik hazájába. E rövid ismertetéssel természetesen nem meríthetem ki a mű tartalmát. Nem is az volt célom, hogy részletes ismertetést írjak, csupán ízelítőt igyekeztem adni abból a gazdag eszmei mondanivalóból, melyet Kubka ebben a müvében felhalmozott. Szabómihály András magazin, izgalmas detektívtörténet?! Nem faggattam tovább Ott áltt előttem szinte pőrése vetkőztetve, szelleme rettentő szegénységével, sivár testi tökéletességgel, mint egy bábú, akit járni-kelni, papagájmódra még beszélni is megtanítottak, de akibe elfelejtettek emberi lelket lehelni. Két ember, két kultúra, két világ, Könnyű eldönteni, melyiket szeressük, melyiket válasszuk. Egri Viktor. Prága belvárosának egyik legforgalmasabb helyén, a Köztársaság téren, feltűnően elhelyezett, de ízléses reklámra lettem figyelmes. A felső balsarkában csinos estélyiruhás nő, alatta: A CsehszlovákSzovjet Barátság Hónapjának keretében a Reprezentációs Palota kultúrális és társadalmi központja divatbemutatót rendez a Smetanateremben. A Budapesten és Lipcsében megtartott nemzetközi divatbemutatón nagy sikerrel szerepeit csehszlovák modellek tekinthetők meg. A Smetana-teremben divatbemutató!- Megnézem, biztosan érdekes lesz. A Smetana-teretn ugyanis Prága legnagyobb társadalmi helyisége, ahol a legszebb hangversenyeket, esztrád-esteket és bálokat rendezik. Kpancsi voltam, vájjon tele lesz-e? Kíváncsiságom rögtön a ruhatár előtt kielégült, mert annyian voltak, hogy több mijit egy negyed órát vártam bosszankodva, míg rám' került a sor. A terem az utolsó helyig megtelt, sőt még azon az emelvényen is ültek, amelyre csak egész kivételes érdeklődés esetén árusítanak jegyet A nézőknek körülbelül nyolcvan százaléka nő volt és mondhatom, már a közönség ruhái is felértek egy kis divatbemutatóval. Jól esett a szemnek a sok csinos, finom íz.léssel megvarrt ruha. Emlékszem, pár évvel ezelőtt a hosszúnadrág sem ment ritkaságszámba este a színházban vagy hangversenyen. Az emberek azt képzelték, hogy ha gyűrött ruha* ban, rendetlenül vagy borotválatlanul, térdnadrágban jelennek meg. akkor ezzel ország-világ előtt hirdetik „haladó szellemű meggyőződésüket", a „munkásosztállyal való szoros kapcsolatukat". Ezeknek a nézeteknek helytelenségét bizonyítja, hogy szocialista rendszerünk valóban nagy súlyt helyez arra, hogy polgáraink szépérzékét fejlessze, ízlésüket javítsa. Ma már tényleg a legritkább esetben látni hanyagul, rosszul öltözött embert. Sokan azt hiszik, hogy felesleges időtöltés a divattal foglalkozni. A vezető szervek az előtt nem foglalkoztak vele, most még kevésbbé fontos, van elég más problémánk. Igaz, hogy a vezető szervek tényleg n^m törődtek a divattal a háború előtt. De miért? Azért, mert az öltözködés, a divat kérdését a legelőkelőbb, legdrágább szalonok egymás között intézték el. Azelőtt is voltak divatbemutatók. De azokon csak a kizárólag meghívott közönség vehetett részt és egy-egy modell elképesztő összegbe került. Ha itt-ott bejutott a képeslapok pletykarovatába egy közismert' személyiség „toalettjének"- fényképe, a legtöbb nő számára úgyis elérhetetlen vágy maradt, másra kellett a pénz. Nagy a különbség ruha és ruha között a kapiíalista és szocialista \ rendszerben. A tőkéseknél a ruha arra szolgál, hogy az esztétikai : összhangot teljesen figyelmen kívül ; hagyva, pompájával, exotikussá- ; gával egyes személyeket a tömeg fölé emeljen. A szocialista rendszerben érvényesülhet'' az is, aki . nincs feltűnően felqftözve, fontos ' PRÁGAI LEVÉL írja: KIS ÉVA DIVAT a célszerű, esztétikus, tetszetős megjelenés. Ezeket a szempontokat figyelembevéve állította össze a bemutatott ruhadarabokat a „Textilní tvorba" nemzeti vállalat. És hogy dolgozó asszonyaink munkájuk, háztartásuk és a gyermeknevelés gondjai mellett nem vesztették el érdeklődésüket az öltözködés iránt, azt a -súfolt Smetana-terem bizonyítja. A bemutatott modellek olyan anyagból készültek, amelyek bármelyik textilüzletben megvásárolhatók és a legsikerültebb darabok konfekciós kivitelezésben is forgalomba kerülnek. Nagy tetszéssel fogadta a közönség a csinos háziruhákat, különösen a háromrészes (szoknya, blúz, kötény) szovjet modell aratott sikert. A bemutatón ugyanis a Budapesten legtöbb pontot nyert külföldi modelleket is láthattuk. Az igen célszerű, v nadrágból és zubbonyból álló középkék munkaruhát hosszú tapssal jutalmazták a nézők. Gusztusos szinte kívánatos volt, a hófehér, magasnyakú, kis kékfehér csíkos állógallérral díszített munkaköpeny. Az öltözetet a gallér anyagából készült kékfehér csíkos fejkendő egészíti ki. A tervezők a ruhát az élelmiszeriparban dolgozóknak szánták. Nagy sikert aratott a magyar kollekcióból átvett eperszínű bakfis pongyola. A sísport hívei elragadtatással fogadták a középkék ballonselyemből készült mutatós és praktikus síkosztűmöt. A kosztümöt sárga kötöttsapka és ugyanolyan színű mellény egészíti ki. A kis szoknyából, egész rövid japánujjú kihajtott nyakú blúzból és shortból álló fehér piké teniszruha viszont a teniszsport hódolói körében aratott sikert. A munka-, házi és sportöltözetek után szebbnél-szebb délelőtti és délutáni ruhák következtek. Nagyon tetszett egy kétrészes sárga lenvászon nyáriruha és egy eperszínű szintén lenvászonból készült délelőtti ruha. Kerek nyakkivágása, rövid japán ujja>enyhén húzott szoknyája különösen bakfiskorban lévő lányoknak illik. A legnagyobb tapsot egy ötéves kislányka kapta, aki felnőtt komolysággal vonult végig aranyos pirosmintás kartonruhácskájában. A ruhát a magyar kollekcióból vették át. Egy kék fehérmintás angolos szabású tisztaselyem délutáni ruha általános tetszést aratott. A kosztümök közül a legtöbb tapsot egy nagyon csinos sportkosztüm kapta. Szűk szoknya, egyenes, kifordítható kabát, egyik oldala szövet, a másik ballon. A tavaszi és átmeneti kabátok legtöbbje bőhátú, raglánujjú, esetleg övvel átfogott. A Német Demokratikus Köztársaság világoskék flauš kabátmodell.iének vonala és szabása volt talán a legszebb. Láttunk egy pár szép alkalmi feketeruhát. A legeredetibb, egy fekete húzott szoknya, fekete kötött nagy kerekkivágású pulóverrel és halványlila sállal. Miután a báli szezon előtt állunk, nagy volt az érdeklődés az estélyi ruhák iránt. Egymást követték a gyönyörű ki- j tűnő szabású taft, tüll, bársony estélyi ruhák. A legtöbb elől-hátul dekoltált, gazdag, bő szoknyával, kézifestésű, vagy művirággal, csipkével díszítve. Nehéz lenne megmondani, melyik volt a legszebb, mert minden darab rendkívül ízléses és mutatós volt. Az estélyi ruhák bemutatásával véget ért a program A közönség hálásan megtapsolta a kedves és nagyon csinos manekineket. A kipirult arcokon látni lehetett, hogy a legtöbb nő már kiválasztotta^/ gondolatban azt a modellt, amelyikre legjobban fáj a foga. Meg kell még emlékeznem a csinos jóformájú és nagyon ízléses kalapokról, keztyűkről, táskákról és cipőkről. Minden modell tökéletes harmóniában volt a kiegészítő darabokkal, úgyhogy az összbenyomás igen jól hatott. Sláva Mayerová, a divatbemutató szervezője és rendezője bevezető beszédében szerényen megemlítette, hogy a csehszlovák kollekció mind Budapesten, mind Lipcsében a szakértők és nézők körében igen nagy sikert aratott. Hozzátehetem, hogy itthon, ahol mégiscsak szigorúbb a közönség, mint külföldön, szintén tetszettek a bemutatott darabok. De ami a fontos: már nemcsak elérhetetlen vágy számunkra, hanem be is szerezhetjük, amire éppen szükségünk van és ami tetszik.