Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-25 / 285. szám, csütörtök

x 1954. november 25. UJSZ0 Emberek, akikről írni kell v A gyűlésről bizony elkéstünk. Még mielőtt beléptünk volna az iskolaterernbt a kis, kopott padokkal telerakott osztályba, a szónok érces, értelmesen csengő szavaira figyeltünk fel. Érkezésünkkel a szónokot, meg a hallgatókat is megzavartuk. De csak egy pár pillanatra. Kezet fogtak velünk. Rögtön előkerítettek, két széket s az asztalfőn ülők mellé ültettek. Nagyon szívesen fogadtak, mintha ezzel is mondották volna az embernek: Nem vagyunk mi mostoha anyától, ne kerüljetek el minket, mindig ilyen szeretettel fogadunk benneteket. Vannak ügyes-bajos dolgaink, segíthettek, dicsérhettek bennünket és pörölhettek is velünk... Milyen igazuk is van ezeknek a ki nem mondott és mégis az ajkakon lévő szavaknak. Választási gyűlésre jöttünk Pádárra. Az értelmesen, csengő hangon beszélő szónok Csank Jenő, gesztetei egyénileg gazdálkodó földműves, akit a rimaszombati és hnústyai választókerület dolgozóinak ajánlatára a Nemzeti Front a nemzetgyűlésbe jelölt képviselőnek. Magas, szálas, keménykötésű, nyírott bajuszú ember. Arca csontos, naptól-széltől cserzett. Ruhája szürke, jólszabott. Mint minden parasztember, ő sem hord szívesen nyakkendőt, most sincs rajta. És Csank Jenő paraszt a javából, jó gazda. Ezért is részesült olyan nagy bizalomban, hogy a nép képviselőjének, a nép akaratát nyilvánító törvényhozónak jelöljék. A pádáriak figyelemmel hallgatják Csank Jenő szavait. Arcukon, tekintetükön látszik, hogy minden szavát megfontolják, mérlegelik, hiszen még az egyénileg gazdálkodó paraszt szól hozzájuk, a földművesszövetkezeti ta.gokhoz. Ismerik Gesztetét, Csank faluját. tudják, hogy ott nehézségekbe ütközött eddig a szövetkezet megalakítása tudják azt is, hogy jelöltjük is aláírta már a belépési nyilatkozatot s arra fog törekedni, hogy az ő falujuk se legyen elárvult sziget a járásban, ne legyen szövetkezet nélkül. Vasárnap lévén, az ünneplőbe öltözött pádáriak, az őszhajú és fiatal parasztok, a feketefejkendős nénik és virulóarcú menyecskék, lányok,' akik csak beszorultak az elég tágas iskolaterembe — valamennyien felfigyelnek, ámikor Csank Jenő arról kezd beszélni, hogy nekik, magángazdáknak nincs olyan soruk, mint a szövetkezetben lévőknek... A jelölt igazat mond, ezt mindnyájan érezzük. De mégis van itt valami, ami akaratlanul is felvetődik és „ amiről beszélni kellene. Nem mondja ki senki, csak a szövetkezeti tagok közül néhányan összenéznek és a tekintetükből mintha kétkedést is olvasnánk ki. Talán majd a vita folyamán hangot kap ez a kétkedés és sor kerül a válaszra is. Hiszen Csank elvtárs nemcsak azért jött ide, hogy ő maga szóljon választóihoz, mint tették régen az urak érdekeit védő, fűtfát ígérgető képviselőjelöltek, hanem meg akarja ismerni a falu hangját, ügyes-bajos dolgait, hogy felelhessen nekik, segíthessen rajtuk. A vita megkezdődött ... Nehezen hull le a gyümölcs, amíg meg nem érik, nehezen születik meg a szó, amíg az ember lelkéből ki nem kívánkozik Igaz, nehéz arról beszélni, ami fáj, ami nyomja a szivet, de nincs egy olyan ember, aki fel nem tárná titkolt örömét, vagy bánatát, amikor felebarátjában igaz, őszinte és megértő emberre talál. így volt ez most is. Amikor Csank látta, hogy a szó még nem érlelődött meg az emberekben, felállt, s mint ahogy testvér szól a testvérhez, arról beszélt, tárgyalhatnak akár reggelig is, csak ne legyen úgy, hogy itt hallgatnak és kint az utcán, az ereszek alatt öntik ki szivüket. — Pedig ez így szokott _ lenni — szól közbe az egyik pádári idősebb gazda és a többiek rábólintanak. Az emberben ösztönösen felötlik a kérdés, vájjon mit tettek itt eddig a funkcionáriusok, hogy kinyissák a szívből jött igaz szó kapuját. Meghallgatták-e az emberek panaszait és ha igen, orvosolták-e őket? — Nem vagyok szónok, egyszerű ember vagyok, de azt látom, hogy helytelen, amit az öreg apó beszél, hogy idebenn minden jó, kint meg az ellenkezőjét mondják. — válaszol Csank Jenő. — Az embernek nem szabad megalkuvónak lennie. Mint egyszerű földműves nem hozhatok ide egy hordó bort, vagy egy tehenet, mint gozzanak. Egyes szövetkezeti tagok között az a nézet terjedt el, hogy aki kevesebb földdel lépett be, az rádolgozik a másikra, aki nagyobb birtok tulajdonosa volt. — Ha összeadtuk a földjeinket, az egészet úgy kell értékelni, mint a magunkét! — mondja ki végül az igazságot Hank István. De a csattanó csak ezután következik. Csank Jenő szólal fel ismét. Egy Csank Jenő, nemzetgyűlési képviselőjelölt a pádári választók körében. régen tették, amikor az egyik jelölt boroshordót ütött csapra, a másik ugyanezt tette és

saz emberek mind a kettőből ittak... — Aztán összeverekedtek! — kiáltott közbe valaki. — Bizony, azt nem is akarjuk — harsant fel most Gál János hangja —, a régi képviselőjelölt hidat igért, de nem volt patakunk. „Nem baj, azt is adunk!" kaptuk meg erre az ostoba választ... — Én csak arról beszélek' itt, amit a kormány és a párt elhatároz és a mi javunkra meg akar valósítani — szólt újra Csank Jenő. Mindez régi vágyaink, óhajaink beteljesülését jelenti. Az az élet, amelyről apáink álmodoztak és amit mi megvalósítunk. Végre megtört a jég és az emberek beszélni kezdtek. Fény derül az igazságra Simon Béla azt veti fel, hogy a szövetkezetben nem tudnak boldogulni. Bárányi János, ez a nagybajuszú, tömzsi, feketeruhás, fehéringes idősebb paraszt (akit a képen is láthatunk, amint a gyűlés után az iskola udvarán is a szövetkezet munkájának megjavításáról Csank Jenővel vitakozik) így szólt: — Az áttelepültek után 145 hektár fölc^szakadt a nyakunkba. Nekünk kell azt is megművelni. — Arról beszélt, hogy a szövetkezet állatállománya még szanaszét van, a közös istállót még csak építik, de nem tudják bevárni annak befejezését. — Szövetkezetünk menete lanyha — vallja be őszintén Bárányi bácsi, de hozzá is teszi, hogy a járástól eddig nem kaptak kellő segítséget. Majd így folytatja: — Mindannyiunknak azon kell lennünk ami a hivatásunk is, hogy a föld mindenki számára elegendőt teremjen. A képviselőjelölt iránt érzett szeretetből fakadó szavak jellemzik Boros László, a szövetkezet elnökének felszólalását is. — Szívemben olyan nagy az öröm, mintha a magam gyermekére néznék.. . Vannak nehézségeik, szövetkezetük nem a legrosszabb, csak ne civakodnának annyit. Civakodnak, mert nem termett annyi, mint amennyit vártak, erről beszél őszinte szóval. Hank István mérlegeli aztán a helyzetet. Senki sem tagadhatja, és ők is büszkék arra, hogy szövetkezetüket megindulása óta mennyire segíti pártunk és kormányunk. Csak lelkiismeret és odaadás kell, hogy jobban dolmásik faluban úgy nekjereszkedtek a hibák felsorolásának, hogy nem volt se vége, se hossza. Ezzel még a józan gondolkodású, a nehézségeket sorra győző ember kedvét is szegik. A gyűlés után odasomfordált hozzá egy ember és odasúgta: — Ne higgyen nekik, elvtárs. A sok hiba azért van, mert a munkát rendszerint kilenckor, tízkor kezdik és tizenegykor már haza is jönnek a mezőről. — Itt is ez a hiba!! — kiáltanak innen is onnan is. Szóval Pádáron is fény derül az igazságra. Egy kis utós ó Az olvasókat bizonyára érdekli, kicsoda Csank Jenő. Gesztetei lakos, 42 éves. Nős, két gyermek apja. Hat hektár földön gazdálkodik. Édesapja az első világháború rokkantja volt. így a fiatal Jenőt a sors már 14 éves korában az eke szarva mellé állította. Az anyja gyakrap végzett napszámosmunkát. Jenőnek még fuvarozni kellett, hogy valahogy biztosíthassák a család életét. Kemény sors volt az övé. És jött az újabb háború. Csank Jenőt is behívták. Amikor a németek ki akarták őt is vinni az országból, nemet mondott. Hatodmagával elrejtőzött a gesztetei erdőben. És jött a vörös hadsereg, a felszabadulás Csank Jenő milícista lett. Védte a felszabadult nép vívmányait. Utána a békés építőmunka következett. Csank Jenő nemcsak mint példás gazda válik ki a többiek közül, hanem mint a közügyek lelkes intézője is. Már több mint négy éve a helyi nemzeti bizottság elnöke. Közben pártunk tagja is lett. Ez alatt az idő alatt nemcsak Csank Jenő, hanem a falu is sokat fejlődött. Bevezették a villanyt, és orvost is kaptak. Régen csak egy tanító volt a faluban, most heten vannak. Jövőre megkezdik a szép új, nagy iskola építését is ... p * Már beköszöntött az este, amikor elbúcsúztunk Csank elvtárstól. Prágai újságírótársam felé fordult: — Rég voltam Prágában, még 1932ben, amikor ott szolgáltam ... — Meglátod rövidesen — mosolyodott el barátunk és hozzátette: — Ted' je Praha jiná, teď je hezčí... Ma már Prága más, ma már szebb. .. — Biztosan más, szebb lehet, akárcsak a mi életünk! — hangzott fel erre Csank Jenő válasza. Petrőci Bálint Tudja, én pártonkívüli vagyok... Nyikorgott alatta a szék, amikor leült szembe velem. Derék ember, már az ötven felé tart. Kifakult munkászubbonyán halványuló foltok, mint amikor a bársonyt megsimítja az ember. Valamit megmarkolt s hozzá a testét ís használta. Innen a színváltozat a kezes-lábason. Mikor elmondom neki, hogy miért keresem, elmosolyodik. Majd rámnéz. S milyen nyíltan és becsületesen! Sohasem láttam ezt az embert, de érzem, hogy a munkájával az emberekért él. Látom rajta, hogy gondolkozik, keresi a szavakat, majd lassacskán megszólal: — Hát tudja, a rend, az a legfontosabb. Mindenütt. Azt kell megszokni. Én erre nevelem az embereket. Igaz, csak úgy a magam módján beszélgetek az emberekkel, de mindig a tennivalókról. Nap- nap után van miről beszélni. Itt az üzemben is, meg otthon is. Most is — s közben kitekint az útra. mert egy autó fordult be a gyár kapuján, — el kellene ugrani megnézni, hogy mit hoztak. Dehát vagyunk többen is, nem igaz? — mondja mintegy megnyugtatásképpen. Aztán leül, felkönyököl az asz

1talra. Ügy veszem ki, mintha sietne. De nem! Csak a gondolatait forgatta a fejében. Igazgatta, rendezgette őket, s csak azután szólalt meg: — Hát, hogy már mégis elkezdjem. Jó. Onnan talán, hogy mit csinálok én, mint népnevelő. Elmondom sorjába. Szünetet tart, rövidet, mint a nyúlfarka. Arra jó ez, hogy az olyan ember, aki már lassan egy negyedszázad óta sokmindent megért egy munkahelyen, kihámozza a lényeget. Ő is így tett, amikor folytatta: — Nagyon beváltak nálunk a reggeli sajtótízpercek. Valamikor magam sem hittem volna, hogy mennyit segíthet ilyesmi a munkánkban. Az emberek nagyjából tudják, hogy aznap mit kell dolgozni. No meg a világ soráról is hallanak. Érdekli az őket. Olykorolykor el is nyúlik a tízperc, mert vitáznak ám a dolgokról. Főleg a munkáról, a gépekről. Mect tudja, — s itt jelentőségteljesen rámnéz — nálunk a gyárban ez a fő téma. Az, hogy rendben kell tartani a gépeket, mert másképp semmire se mennénk. — Erről beszélgetünk mi legtöbbször a gyárban. De jól tesszük. Törődünk az emberekkel, a gépekkel. megy a munka. Segítjük egymást, mert az a legfontosabb. Tapasztalatból mondom, hisz nem vagyok már mai gyerek, tifennyoU . esztendeje dolgozom itt. megértem a rosszat is, a jót is. így még jobban örülök, ha látom, hogy a/ emberek igyekeznek. Kubovič Augustínnak hívják az elvtársat, a bratislavai zsírüzembe.-i dolgozik. Pártonkívüli népnevelő. Arra a kérdésemre, hogy a többi műszakban hogyan ítzerveztéV mag a népnevelőmunkát, rövider, csak ennyit mond: — A népnevelők és a mesterek jól megértik egymást. Meg aztán a mesterek közül is van népnevelő. Kölcsönösen segítik egymást. — Tudja, nekem az a véleményem, — s jelentőségteljesen megnyomja a szót, — hogy egy jó mesternek igazi agitátornak kell lennie. Megvan rá a lehetősége, a szakképzettség körül sincs baj. ÉLami a fő, mindig ott van a munkahelyen az emberek között, ismeri még a gondolatukat is. Ha ó jó púidat mutat, nagyon sokat elérhet Nálunk e téren nincs is hiba. igaz. hogy törődnek is velünk. A pán • bizottság tagjai nem egyszer eljönnek megkérdezni, hogy megy a munka, hol kell segíteni. — Ez jól esik az embernek. Tudia, én partonkívüli vagyok, de látom, tapasztalom, hogy a mi üzemünkben a kommunisták törődneR nz emberekkel, a munkával. Bírálnak is, de igazságosan. S ami a legfontosabb: segítenek, útmutatást adnak, megmagyarázzák, hogy keh hozzáfogni egy-egy dologhoz. — Nekem például nagyon tetszik az áramtakarékosság. És az újítójavaslatok. Mindezeknek megvan az elónye. Tudja, én már nem vagyok mai gyerek és minden újat nerr tudok felfogni egyszerre, de mikor látom, hogy a javunkat szolgálj; magam is lelkesedem. — Itt vannak például az újítójavaslatok Valóban hasznosak. Nő lünk is olcsóbb" lett a termelés mert leegyszerűsítettük. Többe

1) felszabadultak és más iparágba mentek dolgozni. Ott is jól megállják a helyüket. Nincs rájuk panasz. A termelésről beszélgetve elmondotta még, hogy az üzemben most vezetik be a vállalatonbelüli őnelszámolást és a népnevelő!;, akik húsznál is többen vannak, ezt ismertetik a dolgozókkal. — Agitálunk — folytatta, — főleg, hogy a minőség javuljon. Mert tudja, a jobb, az jobb mindenkinek. Ha a-gyár termékét megdicsérik, nekünk az a legjobb bizonyítvány, a jó agitáció eredménye. Gérecz Árpád A magyar népművészeti egvüttes a választás előtti kampányban A bratislavai kerületben a magyar népművészeti együttes is bekapcsolódott a választás elótti kampányba. Az együttes két harminctagú csoportra oszlott és ezek a csoportok csaknem mindennap fellépnek az agitációs központokban megtartott választás előtti gyűléseken. November 17-től 24-ig az együttes 13 ízben lépett fel és gazdag műsorát több mint 4330 dolgozó tekintette meg. A közeli napokban a magyar népművészeti együttes tagjai ellátogatnak Nagybélre, Szencre é<* november 26-án fellépnek Bratislavában. A választás napján Kosutyban és Hódiban fognak fellépni. A választások előtti megbeszéléseken kötflezett>égváilalásokat tésznek Matúš Brida nemzetgyűlési képviselőjelölt és Nagy István, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjelöltje máválasztókerületük csaknem minden községét meglátogatták a tornaijai járásban. Nagy István a választások előtti megbeszélések keretében rámutatott a gömöri szövetkezeti tagok sikereire, akik munkájukban a CsKP X kongresszusa irányelveihez igazodnak. A méhi szövetkezeti tagok a választások tiszteletére vállalták, hogy 25 métermázsa sertéshúst adnak be terven felül. Ennek megvalósításában nagy segítségükre vannak az új munkamódszerek, és az etetés helyes technikája. A választásokig 50 métermázsa burgonyát adnak be közellátási célokra. A Csemadok gömöri helyiszervezetének tagjai a választások előtti időszakban új kultúrműsort tanultak be. A Csemadok helyicsoportjának tagjai beiratkoztak az orosz tanfolyamra, hogy megtanulják a béke és haladás nyelvét.