Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-23 / 283. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1954. november 23. kedd 30 fillér VII. évfolyam, 283. szám A mai számban: A választások bebizonyítják: dolgozó népünk szilárd, megbonthatatlan egységben áll a szocializmusért és a békéért vívott harcban 3—4—5 (old.) Hozzászólásunk a további gazdasági fejlődéshez Most, a választások előtti napokban gyakran esik szó gazdaságunk fejlesztésének kérdéseiről, azokkal a reális építési eredményekkel kapcsolatban, amelyekkel pártunk és kormányunk a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokra készül — ellentétben a burzsoá politikai pártok vezetőinek a kapitalizmus uralma idején a választások előtt tett ígéreteivel- Emellett azonban tudatosítjuk annak szükségességét, hogy fokozott figyelmet fordítsunk az időszerű gazdasági feladatok teljesítésére, az idei terv sikeres befejezésére és az 1955. évi terv gondos előkészítésére. Az idei terv teljesítése és a jövő évi terv előkészítése két különálló feladat, mégis gyakorlati megoldásukban sok a közös vonás. Amikor például a krpelani vízierőmű építésénél, a zólyomi Bučinában, a matejóci Tatrasmaltban, a rózsahegyi Technocelpapban az elkövetkező hetekben a terv minden mutatószámának teljesítését meg kell javítani, a munkatermelékenység, a fokozott gazdaságosság és a munkaminőség kérdéseinek megoldása előtt állnak. Ebben van az új műszaki-ipari és pénzügyi tervek előkészítésének súlypontja. Megteremtjük a jó alapokat ezek előkészítéséhez azzal, ha már most megoldjuk a munkatermelékenység 8%-kai való átlagos fokozásának, az önköltség 3,4%-kal való csökkentésének, a villamosáram. és fűtőanyagfogyasztás 10%kal való gazdaságosabbá tételének kérdéseit. Ez azt jelenti, hogy már most ki kell dolgoznunk és mc-g kell valósítanunk a szükséges műszaki-szervezési intézkedéseket. Ezek nem könnyű feladatok. Aligha tudnánk őket megoldani minden munkás, mester és műszaki dolgozó alkotó munkája és a feladatokra való harcos felkészültsége nélkül. Ez azonban elérhető cél, amit nem egy üzem példája bizonyít. Az orlovai Antonín Zápotocký-bányában például az elmúlt évhez viszonyítva egy negyeddel fokozták a munkatermelékenységet, azzal, hogy célszerűen irányított tömegpolitikai munkával a tervteljesítésben érdekeltté tették a bánya összes alkalmazottait. A pártszervezet helyesen érvényesiti vezető feladatát. A vezetés szervező és meggyőző munkát jelent. Ehhez mindenekelőtt minden egyes kommunista aktivitása szükséges. Hogy azonban minden kommunista aktívan dolgozzék, jól kell működniök a pártcsoportoknak. Jó munkát fejt ki például Janíček elvtárs pártcsoportja, mely munkahelyén szilárd munkakollektívát jelent. A pártcsoport meggyőző munkával megnyerte a vájat dolgozóit a ciklusos munkamódszernek. A kommunisták beszéltek a vájat egyes dolgozóinak a ciklusos grafikonról és betartásának fontosságáról a megnehezített munkakörülmények között. A kollektívát a nehézségek legyőzésére és a ciklusos grafikon minden körülmények között való betartására vezették. Tekintettel a műszaki dolgozók fontos szerepére, a munka megszervezésében a csoport tanácskozott a technikusokkal, és teljes mértékben támogatja a körzet vezetőjének utasításait, aki mindent megtesz a ciklusos norma betartásának érdekében. A pártcsoport állandó nevelő tevékenységével megszilárdítja a kollektívának saját erejébe vetett bizalmát és megjavítja a munkaeredményeket. Jó példát mutatnak az érsekújvári Elektrosvit kommunistái is. Az üzem tervteljesítésében, valamint az 1955. évre szóló műszaki-ipari terv előkészítésében jó példát nyújt a többi üzemnek. Az üzemi pártbizottság az üzem kommunistáit arra irányítja, hogy széleskörű aktívákon ismertessék meg a dolgozókat az 1955. év feladataival, a munkatermelékenység fokozásának, a termelés minőségének és gazdaságosabbá tételének időszerű kérdéseivel. Az üzem dolgozóinak aktivizálásával, a munkások, műszaki dolgozók és újítók számos javaslatának felhasználásával javulás mutatkozik a munkamegszervezésben is. Kiegészítik a műszaki-szervezési intézkedések tervét és megteremtik a tudományos és műszaki szempontból indokolt normák megállapításának föltételeit. A műszaki-ipari és a pénzügyi tervek előkészítése terén a műszaki-gazdasági normák állnak az érdeklődés középpontjában. Ötszázalékos nyersanyag- és-segédanyagmegtakarítást, valamint a villamosáramfogyasztás lényeges csökkentését akarjuk elérni. A poprádi vagongyár példája bizonyítja, -milyen rendkívül fontos a normák helyes megállapítása. Az egyik norma alapján rendelték meg az anyagot és egy más norma szerint kezdték meg a termelést. Az eredmény az volt, hogy 15 tonna 220/20-as acél maradt raktáron normánfelüli készletként, miközben nagy mennyiségű más fajtájú acélra van szüksége az üzemnek. A gépüzemek ez idén körülbelül egy milliárd korona értékben több anyagot rendeltek, mint amennyit feldolgozhattak. Ezt is a helyesen megállapított normák hiánya okozta, amelyek nélkül nem lehet az anyag- és műszaki szükséglet reális tervét összeállítani. A helyes progresszív normák műszaki és tudományos szempontból indokoltak. A normák progresszivitását újítójavaslatok, új technológiai, eljárások alkalmazásával és műszakiszervezési intézkedésekkel érjük el. Ezeknek a kérdéseknek megoldásánál nem kell „nagy" intézkedésekre, átszervezésre, gépküldeményekre várni. Az újítások százai és ezrei biztos utat jelentenek a nagy munkasikerek felé. A munkatermelékenység fokozásának, a helyes normák megállapításának, az alkalmas műszaki-szervezési intézkedések kidolgozásának és megvalósításának, az 1955. évi terv jó előkészítésének és az idei feladatok teljesítésének legértékesebb előfeltétele a munkások, mesterek és műszaki dolgozók százezreinek mindennapi alkotó munkája. Néha elegendő ennyit mondani „Mindennap pontosan betartjuk a ciklusos grafikont!", ahhoz, hogy a handlovai és a pótori bányákban fokozódjék a munkatermelékenység. Vagy elegendő felelősségteljesen kijelenteni „Minden gépre külön kapcsolót szerelünk, mint a plzeni Lenin-üzemek, ben!" ahhoz, hogy a villamosáramfogyasztás normáját megszilárdítsák. Az idei terv sikeres teljesítése a munkásoktól, mesterektől és műszaki dolgozóktól függ. A trnavai gőzvillamogerőmű dolgozói, a rakovicei téglagyár, a trstenai ČSADüzem és több más vállalat kollektívái ezt már bebizonyították. Minden ez irányú törekvés gazdag eredményeket hoz. Dolgozóink legsajátabb érdeke, hogy minden üzemben és minden munkahelyen becsületesen teljesítsék az idei tervfeladatokat. Ebben rejlik a jövő évi terv sikeres előkészítése. Ezzel járulunk hozzá leginkább országunk további gazdasági előrehaladásához. V. M„ Molotov nyilatkozata európai kollektív biztonság kérdéséről V. M. Nolotov válaszai a „Pravda" tudósítójának kérdéseire V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere válaszolt a „Pravda" tudósítójának több külpolitikai jellegű kérdésére: Kérdés: Hogyan értékeli ön azt a visszhangot, amelyet a szovjet kormány november 13-i jegyzéke keltett kidföldön? (A jegyzék, mint ismeretes, általános európai értekezlet összehívását javasolta az európai kollektív biztonság kérdésében•) Válasz: Ismeretes, hogy egész sor európai állam már pozitív formában állást foglalt az európai kollektív biztonság kérdésében tartandó általános európai értekezlet összehívására vonatkozó javaslattal kapcsolatban, amelyet a szovjet kormány, Lengyelország és Csehszlovákia kormányával terjesztett elö. Más európai államok még nem juttatták kifejezésre, milyen álláspontra helyezkednek az értekezlet összehívására vonatkozó javaslattal kapcsolatban. Ami az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának álláspontját illeti, e kormányok még nem adtak választ a szovjet jegyzékre. Mégis, hivatalos személyiségek kijelentéseihői ítélve, az említett országok kormányai elutasító magatartást tanúsítanak e javaslattal szemben. Az a benyomás támad, hogy ezeknek az országoknak kormányai nemcsak a javaslat ellen szándékoznak fellépni, hanem mindenképpen Igyekeznek megakadályozni egy általános európai értekezlet összehívását. Ezért fokozott nyomást gyakorolnak más európai országokra, azok parlamentjeire, politikai pártjaira, egyes közéleti személyiségeire. Az eddig megjelent visszhangokból kitűnik, hogy Európa — és nemcsak Európa — széles társadalmi köreiben megértették az általános európai értekezlet összehívására vonatkozó javaslat értelmét. E javaslatnak az a célja, hogy ne engedjük meg egyes európai országok szembeállítását más európai országokkal. amikor az európai béke fenntartásának és megszilárdításának érdekeiről van szó. Egy ilyen általános európai értekezlet, amelyen minden állam kifejtheti véleményét és javaslatot tehet az európai kollektív biztonság kérdésében, nem lehet káros egyetlen békeszerető állam szempontjából sem, hanem elősegítheti és elő is kell, hogy segítse a béke megszilárdítását és a nemzetközi feszültség enyhülését. Másfelöl egy ilyen általános értekezlet elutasítása feltétlenül kárt okoz az európai béke érdekeinek. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya, ahelyett, hogy elősegítené az európai kollektív biztonság kérdésében megtartandó általános európai értekezlet összehívását, hetet-havat összehordva igyekszik megakadályozni ennek ez értekezletnek az összehívását, és minél gyorsabban keresztül akarja hajszolni a párizsi egyezmények ratifikálását. E kormányok ezzel meg akarják gyorsítani Nyugat-Németország felfegyverzését, és bevonását olyan katonai csoportosulásokba, mint a „nyugat-európai unió" és az északatlanti tömb. Olyan kijelentéseket tesznek, hogv az a terv, amely félmilliós nyugatnémet hadsereg megalakítását és a felfegyverzett Nyugat-Németországnak katonai csoportosulásokba való bevonását célozza, elősegíthetné Európa békéjét. Vájjon csodálkozhatunk-e, hogy ezt senki sem hiszi el? Az emberek túlnyomó többsége már látja, hogy ez az út nem a béke fenntartásához és megszilárdításához, hanem egy új európai háború előkészítésére vezet. így tehát, ha odáig megy a dolog, hogy ratifikálják és végrehajtják a párizsi egyezményeket, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését és a nyugati államok említett katonai csoportosulásába való bevonását írják elö, Európában új helyzet keletkezik, amelyet a háborús veszély fokozódása jellemez. Ebben a helyzetben a békeszerető európai országoknak gondoskodniok kell újabb intézkedésekről, saját biztonságuk biztosítása végett. A fegyverkezési verseny fokozódásáért és az európai népekre nehezedő katonai kiadások növekedéséért azokat terheli majd a felelősség, akik ma elutasítják az európai kollektív biztonság megteremtését, és ehelyett a német militarizmus feltámasztását kényszerítik rá a nyugat-európai népekre, a német militarizmusnak új háborúra irányuló revahsvágyó terveivel egyetemben. Ami a Szovjetuniót illeti, szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a párizsi egyezmények új európai háború előkészítését szolgálják. Az egyetlen út, amely összhangban áll a béke megszilárdításának érdekeivel, az európai kollektív biztonság megszervezése. Kérdés: Vajon lehetségesnek tartja-e a szovjet kormány a megegyezést a többi hatalommal a német kérdésben? Válasz: Igen, lehetségesnek tartja. A megegyezésre feltétlenül megvan a lehetőség, ha minden érdekelt hatalom egyetért abban, hogy a fő és halaszthatatlan feladat Németország egységének helyreállítása, nem pedig Németország valamely részének felfegyverzése. Magától értetődik, az egyesttett Németország nem lehet militarista állam, Németországnak békeszerető és demokratikus államként kell egyesülnie. Ebben az esetben Németország tagja lenne az egyenjogú európai népek családjának és elfoglalná fontos helyét az európai kollektív biztonsági szervezetben. Ma így áll a kérdés: vajon militarista állammá teszik-e Nyugat-Németországot, miként a párizsi egyezmények előirányozzák, vagy pedig Nyugat-Németország fejlődése ugyanúgy, mint egész Németországé más, békeszerető úton halad. Nyugat-Németország felfegyverzése megakadályozná Németország nemzeti egységének helyreállítását. Ezzel szemben ha lemondanak Nyugat-Németország felfegyverzéséről, ez megnyitja az utat a megegyezéshez Németországnak egységes államként való újraegyesítésére. Ebben az esetben lehetővé válnék, hogy megegyezés jöjjön létre az össznémet szabad választások megtartásáról titkos szavazással és egész Németország lakossága demokratikus jogainak biztosítása mellett. Ugyanakkor a szovjet kormány továbbra is úgy vélekedik, hogy a megszálló csapatok haladéktalan kivonása Kelet- és Nyugat-Németország területéről — amelyre a szovjet kormány javaslatot tett — jelentősen elősegítené, hogy Németország két része közelebb kerüljön egymáshoz és megoldódjék Németország egysége helyreállításának feladata. • Kérdés: Hogyan értékéli ön azokat az állításokat, hogy a párizsi egyezmények ratifikálás2 nem akadályozza a későbbi tárgyalásokat a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között a még rendezetlen európai kérdésekről? Válasz: Az ilyen állítások kísérletet jelentenek a közvélemény félrevezetésére. Lehetetlen nem látni, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása erősen bonyolulttá teszi az európai helyzetet és aláássa a meglévő lehetőségeket a megoldatlan európai problémák rendezésére, mindenekelőtt a német kérdés rendezésére. Nyugat-Németország felfegyverzése és Németországnak békeszerető és demokratikus alapokon való egyesítése nem fér össze egymással. A Németország egyesítésére vonatkozó tárgyalásoknak csak akkor van értelmük, ha az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország lemond arról a politikájáról, amelynek célja Nyugat-Németország felfegyverzése és katonai csoportosulásokba való bevonása és visszatér arra az útra, amely biztosítja Németország békeszerető fejlődését, arra az útra, amelyet a fennálló nemzetközi egyezmények írnak elő. Ebből kitűnik, mit érnek azok az állítások, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása „nem akadályozza" a nyugati hatalmak későbbi tárgyalásait a Szovjetunióval a megoldatlan európai kérdésekről. Kérdés: Hogyan értékeli ön azokat a nyugati sajtóban megjelent állításokat, hogy a Szovjetunió javaslata, amely szerint november 29-re hívják össze az általános európai értekezletet, olyai határidőt tűz ki, amely nem elégséges az értekezlet előkészítésére? Válasz: A szovjet kormány azért javasolta, hogy november 29-re hívják össze az általános európai értekezletet, mert decemberben már megkezdődik a párizsi egyezmények ratifikálásának megvitatása. Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szovjet kormány már a berlini értekezleten előterjesztette az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére vonatkozó összeurópai szerződés tervezetét és ezt a tervezetet kilenc hónappal ezelőtt közzétették. Azt a javaslatot pedig, hogy tartsanak általános európai értekezletet az európai kollektív biztonság kérdésében — mint ismeretes —, a szovjet kormány négy hónappal ezelőtt, július 23-án tette. Legutóbbi jegyzékében a szovjet kormány csak pontosan meghatározta az értekezlet összehívásának Időpontját. Természetesen meg lehetne egyezni abban is, hogy más időpontban hívják össze az általános európai értekezletet, ha elhalasztanák a párizsi egyezmények ratifikálásának megvitatását.