Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-23 / 283. szám, kedd

<2 UJSZO 1954. november 19. DOLGOZÓ NÉPÜNK KÉSZÜL A VÁLASZTÁSOKRA Ismerkedjünk meg Letavai Paulával Késő este nyitottam be a Letavaihéz ajtaján. Négyen ültek az asztal körül frissen főtt ízletes vacsora mellett. Az asztalfőn az apa foglalt helyet, mellette és körülötte 65 év körüli megtört öregasszony, egy fiú és egy leány. Meglepődve néztek rám, ahogy benyitottam. Nem várt látogató voltam a késői órákban. — Jó helyen járok? — kérdezem csak úgy szokásból és még hozzáteszem, hogy Letavai Paulát keresem. Az apa, aki elsőnek szólal meg a családból, bizonygatja, hogy nem tévedtem, csakhát a lánya még nincs idehaza. A szomszéd faluba ment, választói gyűlést tartani, mert képviselőnek jelölték a nemzetgyűlésbe a lányt. — Azért keresem én is — mondom az öregnek és helyet foglalok. De csak pár percig beszélgettünk egyrőlmásról, mert nyílik az ajtó és magas, csontosarcú lány lép be. Ahogy meglát, hozzám siet és a kezét nyújtja. — Letavai Paula vagyok, a magyaradi szövetkezet sertésápolója, — mondja szerényen. Arcán #a kemény vonások elárulják a nagy-nagy akaratot, tettrekészséget. Amit célul tűz ki, megvalósítja. Máskülönben nagyon egyszerű és szerény a lány. Azt kérdezgeti, miért keresem. Megmondom neki, hogy szeretném, ha arról beszélne, hogyan fogadta jelölését a nemzetgyűlésbe. Karbateszi mellén a kezét és megáll előttem. Mintha egyedül lenne a házban, beszélni kezd. Néha-néha elmereng, talán a németországi időkre gondol, amikor sokat szenvedett. Letavai Paula szegény szülők gyermeke. Privigye mellett látta meg a napvilágot egy nyomorúságos kis faluban, öten voltak testvérek, apja másfélhektár fölön dolgozott, de földjének nagyrésze mocsaras, megművelhetetlen terület volt. Amit termelt, azt adóra fizette be. Az apa, hogy könnyítsen családja helyzetén, a postára járt dolgozni. De nem sokáig, mert azzal az ürüggyel, hogy földje van, gazdálkodó, kidobták onnan. Paula lánya 12 éves korában már a nagybirtokosok földjén dolgozott, hogy keresetével is könnyítsen siralmas állapotukon. Ezen a birtokon négy hónapi munkájáért 150 koronát kapott. Pedig 16 órát dolgozott naponta. Ahogy iskoláit elvégezte, Slesingernél, egy Nyitra melletti nagybirtokosnál vállalt munkát 4 korona napszámért. Ruhája alig volt, szárazkenyéren dolgozott a hosszú napokon, keresete felét mindig hazaadta, hogy testvéreinek és szüleinek kedveskedjék vele. Sorsuk még rosszabbá vált. A nyomor Németországba űzte a családot. Leverten, bánatosan búcsúztak a hazai földtől, amely nem bírta eltartani őket. De a kizsákmányolók ott is olyanok voltak, mint idehaza. Paula a német földbirtokosoknál talán még többet szenvedett. A legnehezebb munkát végeztették vele, számtalanszor cipelt zsákokat a hátán a serdülő lány. Itt se sokáig időztek, viszA VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYT MAGYARÁZZUK Mit kell tudnunk a szavazócédulákról A nemzetgyűlésbe való választás szavazócédulái, fehérszínűek. Mivel Szlovákiában a nemzetgyűlésen kívül még a Szlovák Nemzeti Tanácsba is választunk, a választók két szavazócédulát kapnak. Az egyik, a tiszta fehérszínű a nemzetgyűlési választásokra szól, a másik pedig, amely szintén fehérszínű, de felül kéíc szegéllyel van ellátva, a Szlovák Nemzeti Tanács választására. A szavazócéduláknak előírt nagyságuk és szövegük van, nehogy tévedések vagy visszaélések történhessenek. így például a szavazócédulákon feltüntetik a képviselőjelölt nevét, életkorát és foglalkozását, a választókerület számát és elnevezését is. Minden szavazócédulán pecsét is lesz. A szavazócéduláknak a cseh országrészekben cseh, Szlovákiában szlovák szövegük lesz. Mivel köztársaságunkban különféle nemzetiségek élnek, ezért a nemzetiségi vidékeken az ott lakó polgárok anyanyelvének megfelelő szövegű szavazócédulákat adnak . ki. így például a lengyel, német, ukrán és magyarlakta vidékeken a szavazócédulák szövege lengyel-, német-, ukrán- illetve magyarnyelvű lesz. Ezeket a szavazócédidákat központilag adják ki. A szavazócédulákat senki sem kapja kézhez a választások előtt, nehogy esetleg elvesszenek, vagy megsemmisüljenek. A szavazócédulákat mindenki csak a választás napján, a választóhelyiségben kapja meg. szatértek hazájukba. 1947-ben Magyaradon telepedtek le. A szövetkezet megalakulása idején elsőnek jelentkeztek a közösbe. Fejőnő lett, rövid időn belül a legjobb fejőnő a járásban. Lankadatlan akarattal végezte munkáját. Két év óta a sertéseket ápolja. Anyakocákkal, hízókkal, süldőkkel, malacokkal van dolga. Kétszázötven darabot gondoz kiváló eredménnyel. Paula 35 éves és bőven keres a maga és- családja részére. Az első félévben ledolgozott munkaegységei után 3.600.— korona készpénzben, 18 mázsa gabonában, kukoricában és takarmányban részesült. A szép keresetet megérdemelte. Mióta a sertéseket ápolja, több húst adott már át a közellátásnak, mint bármelyik nagyobb szövetkezet. Az előírt 50 mázsa sertéshúst már júniusban beadta, s eddig 70 mázsát adott be terven felül. Még 30 mázsát akar leadni év végéig. A süldőknél 66 dekás, a hízóknál pedig 1.20 kg-os súlygyarapodást ér el. Ha érdeklődünk, hogyan éri el a szép eredményt, csak azt válaszolja, hogy rendesen dolgozik, sohasem többet, mint más ápolók. — Szerény vagy lányom — szól közbe az anyja. — Azt miért nem említed, hogy éjfélkor jársz haza, hogy az éjjelt az istállóban töltötted, amikor ellettek az anyakocák. — Kötelességem ez anyám, — mondja Paula. — Meg aztán nem is olyan nagy fáradság az. Megfizetnek érte. Az anyja mondja el azt is, hogy a lánya tagja a járási nemzeti bizottságnak és hogy részt vesz minden megmozdulásban. Az apja azzal egészíti ki, hogy Paula nemrégiben a nőbizottság elnöke volt és a faluban minden asszonyt bevont a munkába. Azért szereti, becsüli a falu népe, mert mindenben első. Arra a kérdésemre, hogy mi a véleménye a nemzetgyűlésbe való jelöléséről, így válaszol: — Sohse hittem volna, hogy mint ssrtésápoló képviselő lehessek. Nagy megtiszteltetés ez számomra és iparkodni fogok eleget tenni hivatásomnak. Nagy munka vár rám, tudom, de nem félek, mert a közösség segíteni fog munkámban. Jó 3 óra hosszat beszélgettünk

1 és aztán elbúcsúztam a családtól. Arra gondoltam, hogy Letavai Paula példája bizonyítja legjobban a választóknak, hogy ma már nem a földbirtokosok, gyárosok kerülnek a nemzetgyűlésbe, hanem a dolgozó nép fiai és leányai, akik a nép javát szolgálják. Halász Ambrus VÁCLAV JELINEK: Síi NMI öáitőm. mzq az MIHE

^iPÁget „Nem tágítok" mondja Paclík. „Amit egyszer mondok, arra építeni lehet. Hogy még közelebbről megmagyarázzam, olyan az, mint egy jó beruházás. Én igazán nem először választok. Már sokféle választást átéltem — vigyázat —' így nem lehet azzal a királynővel lépni. Nem látja, hogy a lovas készül lecsapni rá — bocsánat, elfelejtettem, hogy nem szereti, ha belebeszélek a játékba. Megpróbálok uralkodni magamon." De nem tudott uralkodni magán. Közben Kadlec, Paclík vendéglátója befejezte a szokásos sakkpartiját Mekolával, a másik vendégével. Tudták, hogy Paclíkkal, amíg nem jön érte a felesége, nem lehet úgy se bírni. „Egész egyszerűen nem tágítok" folytatta Paclík. „Hány millió emoer van és ki vagyok én? Én nem váltom meg az emberiséget. Ha választani kell, hát válasszanak! De én uraim, a világegyetemhez viszonyítva csak egész jelentéktelen eset vagyok. Igen, különféle egyezményeket és javaslatokat írnak alá, minden percben megállítják az embereket az utcán, hogy írjanak alá valamilyen határozatot. Erre jók, kedves uraim, a tömegek. A milliós tömegek. Ezek csak irkáljanak alá, határozzanak. Én nyílt, őszinte ember vagyok, nem írtam alá semmit. Ezt csak önöknek móndom, nem írtam alá. Pedig nem vagyok rossz ember, igazságtalanság volna ezt gondolni rólam. Sőt, nyugodtan állíthatom, hogy jó ember vagyok. De amit egyszer mondok, attól nem tágítok. Én nem váltom meg az emberiséget és láthatják, nem történt semmi baj. Annak idején nem írtam alá azt a határozatot és mi történt? Mégis béke van. Minden a legnagyobb rendben. Azért még nem tört ki a háború és a békéről mások döntöttek. Szeretem a nyugalmat, ez a titok nyitja. Sehova nem tolakszom és ettől nem tágítok. Szavazat? A szavazat az enyém, engem illet. Hogy mit csinálok vele, az az én saját demokratikus jogom, kedves uraim. Leadom — nem adom le, az én ügyem. Nem mint hogyha nagy hűhót csinálnék belőle, de ez én vagyok. Én barátaim nem váltom meg az emberiséget. A történelmet a nép csinálja, miért kontárkodjak bele ilyen nagy dolgokba. Megyek a saját utamon és semmi bajom sincs. Hogy minden szavazat fontos? Ilyesminek nem ugrok be. Nem az első választások előtt állok most. Már egy párat átéltem és mindig kifizetődött csínján bánni a szavazattal. Elismerem, ez most valami más. Már egyszer megmondtam, hogy alapjában véve nincs semmi ellenvetésem. Jól eszem, jól alszom, rendesen öltözködöm. Tévedés volna, belőlem tudom is én mit csinálni. De ha egyszer valamit mondok, akkor attól nem tágítok. Egy szavazat senkit nem vált meg, semmit nem ront, ezért vagyok tartózkodó. Semmibe sem avatkozom. Ha munka kell, van. A jelöltünk véletlenül jó ember, ismerem őt személyesen, de én nem fűtök be neki, se nem javítom meg. Meg lesz az én szavazatom nélkül is és kész. Egy szavazat uraim oly kevés, hogy még mikroszkópon sem lehet megtalálni. Egy szavazat se nem árt, se nem használ, erre gondoljanak mindig!" Alig hogy befejezte mondókáját, befutott, mint ahogy az ilyen elbeszélésekben történik, még egy személy. Nevezetesen Paclíkné. Haragosan, izgatottan, jóformán még köszönni is elfelejtett. „Képzeljék el ezt a disznóságot. Most döntöttek nálunk arról, kit küldjenek fürdőbe. Ketten voltunk, nekem persze nagyobb szükségem lenne rá. A bizottságban egy sza vazattal alulmaradtam. Egyetlen szavazattal' Azonnal odamész és rendet teremtesz. Vedd a kabátod még elérjük őket Hát mondják meg, lehetséges az. hogy egyetlen szavazaton múljon ilyen fontos dolog?" (Megjelent a „Svét Práce"-ban) A Nemzeti Front kerületi értekezletei A Nemzeti Front kerületi értekezletein, melyeket a napokban tartottak meg, a részvevők kifejezték együttérzésüket a Nemzeti Front országos értekezletének és a Szlovák Nemzeti Front értekezletének nyilatkozataival. A beszámolókban és a viták során dolgozóink elítélték a nyugati imperialisták háborús terveit M lelkesen támogatták az európai kok lektív biztonsági rendszer megterem' tését célzó szovjet javaslatot. II 1 II 1 14 II 1—11 isi le "' & i Zajlik az élet a műjégen (G. A.) A hőmérők higanyszála reggelenként már 0 fokot mutat, előkerülnek a háziasszonyok által gondosan benaftalinozott télikabátok, kötött holmik. A spo kedvelők készenlétbe helyezik sífelszerelésüket, de a bratislaiai műjégpályán máris zajlik az élet. Szinte napról napra többen vannak, s az ünnepnapokon csaknem zsúfolásig megtelik a pálya a gyermekekkel, az ifjúsággal, sőt a sportkedvelő dolgozókkal is. Nem ritka látvány a jégpályán a két generáció, apa és a fia találkozása, de láttuk már három generáció találkozását is, mikor a sportkedvelő nagyapa is korcsolyával jelent meg a pályán, hogy a kis unokát a korcsolyázás örömeire tanítsa. A nagyok óvatosan kerülgetik a korcsolyázók legifjabb nemzedékét, akik most próbálgatják az első mozdulatokat a jégen. Kipirult arcú kicsik bizonytalanul hadonásznak valami támasz után. Bizony náluk még gyakori az esés. Eltörik a mécses, de pár pillanat múlva feltápászkodnak és tovább folytatják próbálkozásaikat. — A nagyobbak fáradhatatlanul róják a köröket. Kipirult arcú kislányok, szőke, barna copfok repkednek a levegőben. Zajlik az élet. Tanulás, munka után jól esik egy kis felfrissülés, a jó levegőn való mozgás. Már késő este van, mikor a pálya elcsendesedik. A műjég dolgozói számára most kezdődik a munka, hogy reggel ismét tükörfényes jég várja a pálya látogatóit. A CSEHSZLOVÁK-SZOVJET BARÁTSÁGI SZÖVETSÉG harmadik kongresszusára való előkészületek alkalmából, — amely a kommunista párt és népünknek a Szovjetunió népével való együttműködésének legszilárdabb köteléke, — vasárnap, november 21-én Szlovákia kerületi székhelyein, kerületi csehszlovák-szovjet barátsági konferenciákra jöttek össze a dolgozók. AZ OROSZ ÁLLAMI NÉPDALEGYÜTTES, amely a csehszlovákszovjet barátsági hónap keretében csehszlovákiai útján nagy népszerűségre tett szert, — november 20-án, szombaton először lépett fel az ostravai kerületben, Opaván. Vasárnap, november 21-én az ostravai közélet képviselői fogadták az együttes tagjait az ostravai városházán. A. V. Szvesnyikovnak, a Szovjetunió Sztálin-díjas nemzeti művészének, az együttes vezetőjének kívánságára ebből az alkalomból a morva tanítók énekegyüttesének tagjaival találkozott az orosz együttes. A két együttes kölcsönösen műsorának legszebb dalait énekelte el. Vasárnap este az orosz állami népdal-együttes a Tatran nagytermében több mint 2000 ostravai lakos előtt lépett fel. A lakosság nevében Bohumil Haluša, a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetség kerületi bizottságának vezető titkára fogadta a vendégeket. A hallgatók a - kedves vendégektől virágokkal és ajándéktárgyakkal búcsúztak el. MIKULOVBAN ÉS ZNOJMÓBAN a dolgozók szorgalmasan javítgatják az új telepesekre váró házakat. Mikulovban eddig már 80 házat javítottak meg, amelyek közül már sokat átvettek az ország belső területeiről jött új lakosok. Az év »végéig mindkét járásban 200 telepes házat javítanak meg. A LIBERECI KERÜLETBEN 800 televíziós készülék működik. A közvetítést a városokban és a legtávolabb fekvő községeken egyaránt figyelik. A legtöbb készülék Turnovban, Jablonec n/Nisában és Liberecben van. Ha a ještety állomás felépül, sokkal jobb lesz a közvetítés az alacsonyabb fekvésű Helyeken is, s a televíziós állomásoknak további 1500 nézője lesz. Jaromir Vošahlik, a Csehszlovák Köztársaság szovjetunióbeli rendkívüli éá teljhatalmú nagykövete a Szovjetunió Legfelső Tanácsának átadta a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a Megbízottak Testületének a Nemzeti Felkelés 10. évfordulója alkalmával küldött üdvözletét. Az üdvözletet N. M. Pegov, a Legfelsőbb Szovjet elnökségének titkára vette át és köszönte meg, • • • A BRÜNNI SLOVAN HOTELBEN „a csehszlovák motorizmus 1954. évi sikerei" címen kiállítást rendeznek. A képek a motorkerékpárversenyek egyes mozzanatait, a győztes motorkerékpárokat, gépkocsikat ábrázolják s a látogatók körében nagy kedveltségnek örvendenek. Csen Czen-kuj kínai diák, aki a brünni főiskolán tanul, néhány napig kórházban feküdt. Felgyógyulása után a kórház orvosainak és ápolónőinek levélben forró köszönetet mondott; biztosította őket arról, hogy ha visszatér hazájába, a csehszlovák népnek a kínai néphez fűződő jó viszonyáról fog beszélni: Antonín Dvoŕák, a nagy cseh zeneszerző emlékére, akinek halála 50. éves évfordulóját a Világ-Béketanács javaslatára az idén ünnepelik meg, — a csehszlovák állami film egy történelmi filmet készít, Antonín Dvoŕák" címmel. November 18-án reggel indult el a bratislavai állomásról Érsekújvár felé az első hangszóróval felszerelt vonatszerelvény. A szerelvény az érsekújvári járás vasútszakaszain pénteken, szombaton és vasárnap fog közlekedni. A dolgozók a hangszórók segítségével a vonatban szórakoztató és kultúrműsort hallgatnak. A jövő héten a vonatszerelvény a bratislavai körzetből a brünni vonalszakaszba megy át. A mihályfalusi járási ipari kombinát igyekszik a lehető legjobban kielégíteni a közönség igényeit. Kerékjavító műhelyt, cipő- és szőrmejavítót rendezett be és ötven fajtával bővítette a cukrásztermékeket. Az idén 107 százalékos tervteljesítéssel büszkélkedhetnek az üzem dolgozói. A prágai bábfilm filmgyártó helyiségeiben a švejkrôl szóló „Putimból-Putimba" című film harmadik részének utolsó jeleneteit forgatják. A „Hatvanból-Haličbä", „Švejk kalandjai a vonaton és Putimból-Putimba" című képsorozatot Jiŕí Trnka államdíjas rendezi. A szöveget Ján Werich mondja, a zenét Václav Trojan szerezte. Egy évvel ezelőtt a Mladá boleszlavi autógyárban „A gyár becsületéért jelvény" címmel verseny indult. Ennek a célja a selejtcsökkentés. Ma az üzemben 247 minőségi brigád működik, amelyek tagjai nagy érdemet szereztek a Škoda—1200-as autóval kapcsolatos reklamációk számának csökkentésében. A szovjet sajtó 1955. évi előfizetőinek száma igen megszaporodott. A legutóbbi 10 nap alatt Szlovákiából összesen 6000 előfizetésről tettek jelentést. A napokban nagy sikerrel végzik az előfizetők toborzását a csehszlovák-szovjet barátsági szövetség szervezetei.