Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-19 / 280. szám, péntek

6 UJSIO 1954. november 19. <X)álákek <J)étev kéiziil a oálaiztálokí'a A közeledő választások a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba alkalmat nyújtanak kisés középparasztjainknak, valamint a többi dolgozóknak is arra, hogy újból kifejezésre juttassák szeretetüket pártunk és kormányunk iránt, amely kivezette őket a nyomorból és lehetővé tette számukra, hogy megalapozzák a saját jólétüket és boldog életüket. így gondolkodik Válábek Péter is, a hodi EFSz állatgondozója, aki 33 szarvasmarhát etet és 11 tehenet fej. — örülök, hogy tagja lehetek a szövetkezetnek — mondja Válábek elvtárs. — Becsületesen dolgozom, munkám után szép jutalmazásban részesülők. Havonta 450—500 koronát kapok a szövetkezettől. Ehhez hozzájárul még a természetbeni jutalmazás is. Az első félévre pl. 11 mázsa gabonát kaptam. Kenyerem van bőven. — De nem volt ez így mindig — folytatja tovább Válábek Péter. — Ezt a mesterséget már huszonöt éve folytatom. Jól emlékszem még azokra az időkre, amikor Grosz és Polák nagybirtokosoknál cselédként dolgoztam. Reggeli három órakor már megkezdtük a munkát és késő 'estig dolgoztunk. A földbirtokos még így sem volt megelégedve. Állandóan munkára hajszolt. Mi pedig dolgoztunk azért, hogy ő kényelmesen éljen, de mi nyomorogtunk. Sokszor előfordult az is, hogy nem volt kenyerünk, de még ruhánk sem. Bir naponta 16—17 órát dolgoztunk, fizetésünk mindig kevés volt. ' — Most is sokat dolgozom. De ma az elvégzett munkám után jutalomban részesülők. Meg vagyok elégedve, mert tudom, hogy a szövetkezetben biztosítva van a gondtalan megélhetésem. Elhatároztam azt is, hogy a jövőben még jobban fogok dolgozni, mert még jobban akarok élni és meg akarom teremteni gyermekeimnek a boldogabb jövőt. Most a választások küszöbén elhatároztam, hogy szavazatomat elsőnek fogom leadni a nemzeti front jelöltjeire, — fejezi be mondanivalóját Válábek Péter. Válábek Péter Hrajnoha Istvánra, a pálóci EFSz agronómusára, és Lukacsovics elvtársra, akit a Nemzeti Front a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölt, — fog szavazni Tudja, hogy ezek a képviselők a nemzetgyűlésben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban mindent elkövetnek majd, hogy a X. pártkongresszus határozatait sikeresen teljesíthessék. Krajcsovics Ferdinánd, Dunaszerdahely. ,,kC\imai annak a mestere..." Garammikolán az ősznek nem a bágyadt napsütés, a hűvös levegő, vagy az arcot pirosra festő csípős szél adta meg a hangulatát, hanem a poros dűlőn cammogó ökrösszekér és az egymástérő lovasfogatok végtelen sora. A szekéren gubbasztva tűnődő, dolgos szövetkezeti parasztok azzal, hogy sűrűn fordultak a megfogyó napon, hogy a burgonya-, kukoricabegyüjtéy éš a szántás-vetés miatt válósággal ellepték a határt, az őszről adtak hírt. Ott a réparakás mellé kanyarodtak a fogatok, amott krumpliszsákokat dobált szekerére a gazda, emitt kukoricát törnek, odább viszont kórókévéböl rakodott egy .másik. Ellenben a falu mintha lakatlan lenne. A főutcán, de a mellékutcákon sem látni jó erőben lévő embert, kivéve a nagyon időseket, akik a portára ügyelnek és az unokákkal játszadoznak vagy mérgelődnek. No meg a falu mindent tudó-látó kisbírója is ott botorkál az utcán, házal. Az útkereszteződésnél többször vigyázzál lásba merevedik, mert egy kevéssel többet öntött a garatra a kelleténél. Nem tehet róla, hogy így történt a dolog. Ha kínálják, kezébe nyomják a nyakas üveget, nem ellenkezhet. Kérdésünkre, hogy hol keressük a szövetkezet közös istállóját, a magajnódján kurtán, röviden válaszol. — Ott la, a falu végén. — mutatja nagy csontos kezével és elindul anélkül, hogy egy szót is szólna. Megtaláljuk a szép, modern is tállót és benne az állatgondozókat Alkonyba hajlik a nap, késő délutimra jár az idő. Ilyenkor kell a jószágnak takarmányt készíteni, a hídlást letisztítani és aljazni. Hogy ez milyen kemény és izzasztó munka, csak az tudja aki csinálja. Az öreg Dekicky János és Nagypál Matild sokat tudnának erről beszélni. — De az új módszerekről szeretnénk hallani — mondjuk Dedicky bácsinak. — Akkor Klímáit keressék. Az annak a mestere — mondja útbaigazításul és megmutatja, hol találjuk. Az istálló környékén találkozunk aztán az alacsony, kövérarcú, köpcös Klímáinál. Leteszi a villát és kimászik a. silógödör bői Takarmányt és i epakaréjt ágyazott Hozzánk érve kezét nyújtja Ügy néz ránk, hogy tekintetében benne van u kérdéc miért keressük, mit akarunk. S amikor tudomására adjuk, hogy az új módszerekről szeretnénk hallani, mosolyogva mondja. ' — A tőgymdxszázs megy, meg a rideg borjúnevelés is. — Kik alkalmazzák? — Én és az asszonyom. — És a többiek . .. — Azok még nem értik a módját, csak lesik, hogyan csinálom. Lesi Nagypál Matild, lesi Dekicky János és Kugyela Lajos is. Klímái, eközben az istállóba vezet bennünket. A teh?nek tiszták, jó húsban vannak. Annak idején hetvenhatot kötöttek az új istállóba, de csak négynél o

1 ka 'mázzák a tőgi/masszázst. — Tudja ha el nem járok Zselízre szakelőadásokat hallgatni, ma sincs itt még masszázs. Jó, hogy eljárogattam oda. Nem beszéltem én ott semmiről, csak hallgattam, nyitva tartottam a fülemet. És egyszer azt mondtam magamban, meg kell próbálnod ezt az újat. Az járt az eszemben, hogy ha tovább mosom a tögyet I ejés előtt, a tehén jobban leadja a tejet. Ezek szerint a masszázsban is lehet valami. — No és megtapasztalta később? — Rögtön nem. Mert sejtelmem sem volt, hogyan nyúljak a tőgyhöz. Csak tehetetlenkedtem, mert még nem láttam masszázst. Na, de kapóra jött a nagysallói út. Ott jártamban megfigyelhettem a módját. Katrenák Pál egy fél délután okosíigatott. Itthon hozzá is, fogtam a munkához'. Az asszonyt is bevezettem a tudományomba. — Előhozakodom aztán a gyűlésen: ,Emberek, én bevezetem a tőgymaszszázst". Hát, szájfintorgatás, lehurrogás a felelet. De engem ez nem tartott vissza a munkától Gondoltam, várjatok csak, majd nemsokára az eredményről beszámolok, ha akkor is gáncsoskodni fogtok, hát ordítani fogok. Bezzeg nagy csend volt a gyűlésen, amikor bejelentettem, hogy két literrel emelkedett a tejhozam. Félbeszakad a beszéd, mert az istállókból a karámhoz tartunk. A szövetkezeti tagok maguk készítették a kifutót. Nagy karókat vertek a földbe és hosszú görcsös rudakat szereltek rájuk. A jószág a nap nagy részében a szabad ég alatt tartózkodik — Délben és este behajtjuk a jószágot a karómból — magyarázza Klímái. — Három£or etetjük az állatokat. Ez a helyes eljárás. Ezért is mit álltam ki, míg rátértünk a háromszori etetésre. Magyaráztam az embereknek, hogy háromszori etetéssel több tejet tudunk fejni. Erre egy öregember, akibe már csak hálni jár a lélek megjegyzi: — Inkább azt mondhattad vóna, a háromszori etetésnek az a haszna, hogy többet falnak a barmok. — Nem torkolhattam le. hogy hallgasson, mert ezt rossznéven vette volna. Hanem az efféle megjegyzésekből megértettem, hogy nem beszélni kell az új módszerről, hanem be kell azt mutatni. így jártam el.. .Már a karám másik végénél járunk. Közelünkben a sertésistálió és az új termény raktár. Közben egészen bealkonyodott. A homály szemmelláthatóan nő. Klímái a k arámoszlophoz támaszkodva mondja: — Nehéz az emberekkel újat elfogadtatni. Eleinte én is így voltam ezzel. Csak amit megszoktam, amit apám is csinált, azt tartottam jónak. Most már másképp látom a dolgokat. Azt a karom, hogy a többiek is másképpen lássák. És ez a nehezebb része a dolognak. — És segítik nmgát? — A szövetkezeti vezetőség és a helyi pártszervezet s.gen. — És a többiek? ... — Azok nem. Csak figyelik, hogy mit csinálok. Itt van például a 'ideg borjúnevelés. Azt is bevezettem. Húsz borjú a karámban van éjjel-nappal. á- V Jö. *Télen is kint akarom őket hagyni. Hadd szokjanak a hideghez, hadd edződjenek. Dehát ez sem megy úgy,' ahogy szeretném, mert akik a borjuk megfagyásától tartanak, hátráltatnak a munkámban. Klímái hallgat és a messzibe néz. Amfnt emlékezik, apró ráncok futnak a szeme köré. — Békés megye Szarvas községéből jöttem a Garam mentére. Tizenhétéves koromtól szolgáltam. Voltam én minden. Utoljára malomban napszámos. Ott kerestem lóra, szekérre való pénzt. Hosszú időbe telt, míg összekuporgattam az összeget. Ruhám, cipőm nem volt, én mégis lovat, szekeret vettem. A fuvarozásra építettem minden tervemet. Mikor 1929-ben legnősúltem, már földet béreltem, de csak olyan bérlő voltam a húsz holdon, hogy tojással, libával távoli piacokra jártam, mert nagyon kellett a pénz. Hizlaltam minden esztendőben, de a sertést nem én vágtam le, hanem az, akinek pénze volt és megvette. Egyszóval amolyan kocabérlő voltam. Földem idegen, ló, szekér a magamé. De a szekérben csak a nyomorú ságiunk fért el. Azt mondtam akkor, hogy a szegényemberen csak a tehén segít. Azt már el sem mondom, hogy míg összekuporgattam a tehénre való pénzt, csak a lebbencsleves és a naponta kétszeri étkezés járta nálunk. Megvettem a Riskát, megvolt az öröm. Ősz. derekán borjazott. Itt akarom megjegyezni, hogy a borjút úgy őriztem a hidegtől, hogy az istálló ablakát trágyával raktam be és az ajtó réseit rongydarabokkal tömtem be. Értem én az embereket, tudom miért féltik a borjút, miért nem akarják a kint teleltetést. Féltik a fagytól. Régebben én is féltettem. Azt tartom, hogy a szövetkezetben is csak a jó példa győzhet. Ha a borjak megmaradnak a télen és erősek, szívósak lesznek, hát jövőre a tagok maguk akarják majd a rideg borjúnevelést. Klímái hazafelé készülődik. Hív minket is, hogy nézzünk szét nála. Nézzük meg a rádióját, új kerékpárját, megmutatja a bútorát, a maga három szép öltönyét, felesege és gyermeke ruhaállományát. Ez is hozzátartozik a beszélgetéshez, így gondolja, de ha másra lennénk kíváncsiak, akkor a két nagy hízódisznaját is megtekinthetjük, vagy a hombárját, ahol a tavalyi harminchárom mázsa gabonájából és tizenegy mázsa kukoricájából még van valamelyes. Későre jár az idő, nem megyünk. Ö marad még. Együtt indulunk a házak közé és elgondolkozunk a falu esti csendességében. Azzal foglalkozunk, hogy Garammikolán van-e olyan család, amely félne, rettegne a téltől. Klímái hangosan mondja, amire mi csak gondoltunk. — Minden szövetkezeti tagnak van annyi kenyere, bora, pénze, mint nekem. Ma még magam próbálgatóm az ül módszert, de mire ismét ellátogatnak hozzám, már többen leszünk A szép, a hangulatos őszi estén ez az utolsó szava. MÁCS JÓZSEF A komáromi traktorállomás teljesítette egész évi munkatervét A komáromi traktorállomás november 11-én 100.2 százalékra teljesítette egész évi munkatervé*. A traktoronkénti teljesítmény ebből 434 hektár. A traktorállomás a tavaszi munkatervet 102.6 százalékra, a nyári tervet 139.2 százalékra, az őszi tervet pedig 78.2 százalékra teljesítette, s így az egész évi tervet 100.2 százalékra tudták teljesíteni. Ezek az eredmények nem véletlenül születtek, hanem a jó munkaszervezésnek és a traktorosok munkakészségének köszönhetők. Szabó István pl. a tavaszi munkatervet 169 százalékra teljesítette, vagyis 260 hektár földet művelt meg. A tavaszi munkáknál ő érte el a legjobb eredményt és ezért elnyerte a legjobb traktoros címet. A nyári munkák idején Béke László Zetor traktorával munkatervét 190.6 százalékra teljesítette és rengeteg üzemanyagot takarított meg. A tavaszi munkáknál 45, a nyári munkáknál pedig 65 traktoros jóval száz százalékon felül teljesítet :e tervét. Az ősz folyamán a gépállomás a középszántást 119 százalékra, a mélyszántást 64 százalékra, a vetést 99,3 százalékra, a kóróvágást 78.2 százalékra, a répaszedést pedig 83 százalékra teljesítette. Aí őszi munkákban a legjobb traktoros címet Bújna János és Hájas Ferenc traktorosok szerezték meg. Bújna János az őszi munkatervet 113 százalékra teljesítette Zetor 25-os traktorával; eddig 232 hektárt művelt meg. Hájas Ferenc 112 százalékra teljesítette őszi tervét és Skoda 30-as traktorával 270 hektár földet művelt meg. A brigádközpontok közül a violiníek a legjobbak, akik az őszi munkatervet 90-6 százalékra, a legfőbb munkákat pedig 100 százalékon felül teljesítették Egyedül a mélyszántás körül mutatkozik egy kis lemaradás: a mélyszántás tervét még csak 85 százalékra teljesítették. Az itt felsoroltak figyelemreméltó eredmények, de sokkal szebb eredményeket is érhettünk volna már el, ha az egyes szövetkezetek nagyobb gondot fordítanának arra, hogy a földekről a kukorica- és napraforgókórót idejében betakarítsák. így van ez a csallóközaranyosi szövetkezetben is, ahol még mindig kint díszeleg a kukorica és a kukoricakóró és traktorosainknak kerülgetniök kell az ilyen területet. Gőcze Lajos, Komárom. A kossaí területben a tavaszon 3190 hektár földet tettek termővé Ez év tavaszán nagyvonalú akció indult meg hazánkban a parlagon heverő földek, a kevés hasznot nyújtó rétek és legelők megművelése érdekében. A párt és a kormány mezőgazdaságunk feladatául tűzte ki a vetésterületek kiterjesztését, amit főleg az eddig jelentéktelen hasznot hajtó földek felszántásával kell megoldani. Az egyre nagyobb iramban fejlődő ipari termeléssel nem tart lépést mezőgazdaságunk. Ezt az elmaradást be kell hoznunk, hogy az ország lakosságát bőségesen elláthassuk élelmicikkekkel, hogy több húst, zsírt biztosítsunk dolgozóinknak, fokoznunk kell mezőgazdaságunk termelését. A X. pártkongresszus határozata megmutatta az utat, mit kell tennünk az elkövetkezendő két-három évben, hogy többet és jobbat termeljünk. A feladatok között szerepel többek között a parlagon heverő földek és kevés hasznot hozó rétek termővététele is. A kassai kerület szövetkezetesei lelkesen fogtak ehhez a munkához. A tavaszi munkák keretében a tervet, melyet a kerületi nemzeti bizottság tanácsa dolgozott ki, 213 százalékra teljesítették. Falusi dolgozóink megértették, mit jelent a takarmányalap növelése az állattenyésztésben, azt is tudják, hogy a szükséges takarmányalap biztosításával emelhetik csak olyan magas színvonalra az állattenyésztést, hogy bőségesen elláthassuk dolgozóinkat állati termékekkel. Milyen haszonértéket jelentettek ezek a földek eddig a szövetkezeteknek? Hektárhozamuk a kassai kerületben átlag 4 mázsa rosszminőségű széna volt. Ebből a szénából egy tehén egész évi takarmányellátásához 25 mázsára volt szükség. A tehén tejhozama kb. 1000 liter, súlya átlag 370 kg volt. Ezeknek a réteknek és legelőknek a kultiváció után 20 mázsa jóminőségű széna a hektárhozamuk. Egy tehén évi takarmányszükséglete ebből a szénából csak 14 mázsa, tejhozama viszont 1.500 liter, átlagos súlya pedig 500 kg. Tavasszal a kassai kerületben 3.190 hektár értéktelennek ismert rétet és legelőt szántottak fel. Azelőtt 12.760 mázsa széna termett ezen a területen, ma 63.800 mázsa, azelőtt 510 tehén takarmányszükségletére volt csak elegendő, ma 4.555 tehén számára, azelőtt 510.4C0 liter volt a tehenek évi tejhozama, most 6,835.500 liter. Magában a tejhozamban mutatkozó különbség fél liter napi fejadagot vére alapul 34.500 ember évi tejszükségletét fedezi. Ez az év már meghozta az eddig kihnsználatlanul fekvő földek megmunkálásának első eredményeit. Pártunk és kormányunk felhívását a falu, a gép- és traktorállomások dolgozói magukévá tették, Szlovákiában már többezer ilyen hektár növeli az ország vetésterületét. Sokat olvastunkfcaz utóbbi időkben azoknak az óriási területeknek a megműveléséről, melyek Kazahsztánban, Szibériában, az Ural vidékén, a Volga mentén terűnek el a Szovjetunióban. Végeláthatatlan területek ezek, melyeknek termőtalajjá való megmunkálásához már hozzáfogtak, s amelyek csekély befektetéssel óriási terméshozamot jelentenek. Kazahsztán vetésterületeinek hozama pl. ma már Ukrajna gazdag terméseredményeivel vetekszik. Hazánkban a talajkutatásnak nem kell ilyen nagy területekre kiterjednie, nálunk a parlagon heverő földek, rétek és legelők talajminősége nagyobbára ismert. Jónéhány tízezer hektárra tehető az a földterület Szlovákiában, amely talajjavításra, ekére, hengerre, tárcsára, trágyára vár. Ezeknek a réteknek és legelőknek eddig valóban kevés hasznát látták falusi dolgozóink. A kerület egységes földművesszövetkezetei most véget vetnek ennek a gazdálkodásnak, s az eddig kihasználatlanul álló földterületeket takarmánytermesztés céljára használják fel. A kassai járásban tavasszal 568 hektár, most ősszel 400 hektár rétet és legelőt szántottak fel. Bacán 106 hektár felszántásával és takarmánynövények bevetésével 140.300 liter tejjel emelik a tejtermelést, ami 126.0C0 korona jövedelmet jelent a szövetkezet tagságának. Hasonló jó eredmények vannak a kerület többi járásaiban, mint pl. a királyhelmeci, kézsmárki, szepsi, trebisovi járásokban, ahol az azelőtt értéktelennek minősített földek ma már szemestakarmanyt, takarmánykeveréket, lóherét, lucernát biztosítanak a szövetkezeteknek. Bár ezeknek a földeknek a megmunkálása az előírt módon s az agrotechnikai határidők betartásával történt, az eredmények helyenként mások és mások. Az eddigi tapasztalatok megmutatták, hogyan kell ezeket a legelőket és réteket hasznosítani, hogy hazánkban az állatállomány takarmányellátása három év leforgása alatt 32 százalékkal növekedjék, amint azt a X. pártkongresszus megállapítja. A kihasználatlanul parlagon hagyott, csekély hasznot adó földek ilyen nagyarányú megmunkálása, termőtalajjá alakítása csak a szocialista gazdasági rendszerben lehetséges. Ott, ahol a dolgozókról való gondoskodás áll a feladatok előterében. Mészáros Gyula.