Uj Szó, 1954. november (7. évfolyam, 265-290.szám)

1954-11-19 / 280. szám, péntek

1954'. november 19. III szo 7 Népi demokratikus választójogunk fejlődése A küszöbön álló választásokat új rendszer alapján fogjuk megejteni, melyet a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács 1954. május 26-án kelt törvényeivel szabájyozott. E törvények alapvető jelentőségének megértéséhez nem elég megismerni azoknak tartalmát. E torvények által kialakított uj választási rendszert össze kel] hasonlítanunk legalább a megelőző, felszabadulásunk óta érvényben volt választási renddel, mert csak ilymódon tűnik majd ki az a tény, hogy új választójogunk nemcsak a burzsoá köztársaság idején érvényben volt választási rendszerrel, hanem a burzsoá országokban, ma is érvényben lévő összes választási rendszerekkel elvben és lényegben ellentétes. Ilyen összefüggésben kitűnik az is, hogy új választási rendszerünk lényegében már sokban hasonlít a szovjet választási rendszerhez melynek alapelvei minden népi demokrácia számára irányadók. A felszabadulás előtti burzsoá választójog alapelvei A München előtti köztársaság választási rendszerét elsősorban az jellemezte, hogy a burzsoá alkotmányban lefektetett általános, egyenlő, közvetlen és titkos választási jog üres formalitás maradt, mert a közönséges (nem alkotmányos) választótörvények az alkotmány szövegével ellentétes intézkedéseket tartalmaztak, melyek útján a választójog általános érvényét a burzsoázia lényegesen megszorította. Már az első, 1919-ben megejtett választásoknál, melyeket Szlovákiában le sem folytattak, nem bírtak választójoggal azok a polgárok, aikik tartózkodási helyükön nem laktak legalább három hónapig és nem voltak megválaszthatok a közigazgatási tisztviselők, valamint azok a polgárok, akik adóval vagy községi illetékekkel tartoztak. Hasonló megszorítások és a választójognak 25 éves életkorhoz való kötése érvényesült az 1920-as választásoknál is. A CsKP, amely 1925-ben először vett részt a választásokban, minden további alkalommal, tehát 1929-ben és 19^35-ben is nyíltan állást fftglalt a burzsoá választórendszer népellenes intézkedései ellen és leleplezte a burzsoá kormány és a polgári pártok választási üzelmeit. Nem egyezer hangoztatta Gojtwald elvtárs, hogy a szociálfasiszta és polgári pártok munkát és kenyeret ígérnek a választások előtt, de utánuk munkanélküliséget adnak, demokráciáról és szabadságról beszélnek, de a választásokkal a burzsoá diktatúrát biztosítják. A CsKP mindenkor rámutatott a „demokratikus' választójognak azzal való megcsonkítására, hogy az „általános'-' elvvel ellentétben a katonának nem adnak választójogot, hosy e rendszer szerint a községi képviselő testületekbe csak 24 éven felüli polgárok választhattak és csakis akkor, ha állampolgárságukat legalább egy év előtt nyerték é

s lakhelyükön legalább három hónap óta birtak lakással. A burzsoázia a forradalmi mozgalom egyre nyíltabb elnj'omásával és a választások átmenetnélküli hirtelen kiírásával akarta a munkásokat megtéveszteni és a CsKP-tól elriasztani. Miután ezzel a CsKP egyre növekedő erejét megfékezni nem sikerült, a képviselőtestületek egyharmadát egyáltalán nem választották, hanem egyszerűen kinevezték és a községi elöljárók (bírók) megválasztását a magasabb hivataloknak kelleit utólag jóváhagyni Olyan községekben, .'hol a burzsoázia a kommunista jelölt megválasztását előreláthatóan nem tudta megakadálvozni,_ a törvén/csen megeitett választást vagy nem hagyta jóvá. vagy ilyen községekben egyáltalán nem írtak ki választásokat. A burzsoá választási rendszert továbbá az jellemezte, iiogy a munkásosztály és a többi dolgozók egységét nagyszámú politikai párt működése forgácsolta szét. így például már az 1920-as választásokban 23 politikai párt vett részt. Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy a választók jogai a szavazatok leadásával megszűntek, mert a képviselők műkóctesere további befolyásuk nem volt, azokat nem ellenőrizhették, mandátumukat meg nem szüntethették és a illőitek kiválasztásánál semminemű szerepük nem volt. A választó jog fejlődése a felszabadulás után A felszabadulás után az új népi demokratikus államszervezet kiépítése keretében természetesen a választójog is változott az osztályok új erőviszonyainak és a munkásosztály vezető szerepének megfelelően. Az új választási rendszert a nemzeti bizottságok útján alulról kezdték építeni. A nép egyre erősbödő hatalmának csak olyan választási rend felelhetett meg, amely az adott erőviszonyok keretében a választójoggal bíró dolgozók számának leggyorsabb emelkedését és a választóknak a választásokban való legnagyobbfokú részvételét biztosítja avégből, hogy a választások eredménye a választó tömegek igazi akaratát, szükségleteit és érdekeit juttassa kifejezésre. Továbbá azért, hogy maga a választás a tömegek politikai nevelésének eszközévé váljon. melynek segítségével a dolgozók a CsKP által vezetett munkásosztály köré csoportosulva a forradalmi vívmányok felépítését biztosítsák. Az új vála&tási rendszer bevezetése természetesen nem ment simán és a polgári pártok már közvetlenül a * felszabadulás után is csak a forradalmi tömegek erős nyomása folytán járultak hozzá az újításokhoz Ilyen úton valósultak meg a Kassai Kormányprogramban foglalt elvek, melyek alapján megtörténtek a választások a nemzeti bizottságokba, az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe és később az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe is. A választók korhatárának 18 évre való leszállításával, a választójog lakhelyhez kötöttségének megszüntetésével, a hadsereg és a biztonsági testületek tagjai válaszi ó jogának elismerésével és a politikai pártok számának rögzítésével a választási rendszer bizonyos mértékben demokratizálódott. Ezzel szemben a választási névjegyzékekből törölték mindazokat az egyéneket, akik ellen a fasiszta bűnözők, kollaboránsok és árulók megbüntetéséről szóló törvények alapján eljárás volt folyamatban, vagy akiket e törvények alapján elítéltek. Ez az átmeneti megszorító intézkedés a népi és demokratikus forradalom kifejlesztése céljából a dolgozó tömegek osztályérdekeinek megfelelt. E választási rendszernek, melynek alapján az 1946. évi választások lefolytak, még komoly hiányosságai voltak. A választás előkészítése, a választási szervek és kerületek kiépítése, a képviselők számának megszabása nagyrészben még a München előtti burzsoá köztársaság törvényei alapján történt. A jelöltek kiválasztása és a választási listák összeállítása még kizárólag a politikai pártok kezében volt. A szavazás eredményének megállapítása, a mandátumok elosztása ugyancsak a régi előírások alapján töriénU Végül a képviselők és a választók közötti viszony sem változott, minthogy a választók jogai a szavazat leadásával megszűntek. E felvázolt választási rendszer a győzedelmes február előtti idők osztályharcát, a dolgozók erősbödő politikai hatalmát és a reakció állásfoglalását tükrözi vissza. E választási rendszer is megmutatja egyrészt a CsKP által vezetett munkásosztálynak — a kassai kormányprogram és a Nemzeti Front politikáiának megfelelően, — a reakció politikai jogainak megszorítására és a dolgozók politikai jógáinak kiszélesítésére irányuló igyekezetét, másrészt a Nemzeti Front polgári pártjaiban összpontosuló ellenforradalmi reakciónak a kapitalista rendszer viszszaállitására irányuló szándékait. A választójog újabb változása 1948-ban A győzedelmes február utan a Május 9- Alkotmány elfogadásával az új, népi demokratikus választási rendszer kiépítése végre lehetővé vált. Az új választási rendszer alapelveit az Alkotmány IV. szakaszának első két bekezdése tartalmazza, melyek szerint „a szuverén nép az államhatalmat képviseleti testületei útján gyakorolja, melyeket a nép választ, a nép ellenőriz, s melyek a népnek tartoznak felelősséggel. Választhat minden polgár, amint 18-ik életévét betölti. Megválasztható minden polgár, amint 21-ik életévét betölti'' Az Alkotmány alaoelveit a választási névjegyzékekről, a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választásokról szóló 1948-ban kiadott újabb törvények egészítették ki. Ezek alapján folytak le a választások 1948. május 30-án, és ezek,, mint tudjuk, népi demokráciánk első, valóban sza'bad és demokratikus választásai voltak, és a Megúihodott Nemzeti Front megszilárdítására vezettek. E választásokról mondotta Gottwald eltvárs, hogy „ha a választási kampánnyal nem is lehetünk minden tekintetben megelégedve, a választásokat általában pozitíven értékelhetjük. A választások egyik fő jellemvonása elsősorban az, hogy sikerült a nemzetet a reakcióval szembe állítanunk, megmutattuk a reakció igazi arcát és államellenes jellegét és ezzel a városok és a vidék széles rétegei politikai öntudatát emeltük. A választások elvégezték azt, amit el kellett végezniük, ugyanis februári győzelmünket politikailag és alkotmányosan konszolidálták.A Gottwald elv'árs által megemlített elégtelenségek főleg abban mutatkoztak, hogy a választási jog általános jellege ugyan újból bővült, mert választhattak azok is, akik a választás napján nem tartózkodtak állandó lakhelyükön, de a népi demokratikuválasztási rendszer egyik legfontosabb alapelve a képviselők ellenőrzése és visszahívása még nem volt lerögzítve. A győzedelmes február után gyors ütemben megindult szocialista építés hatalmas eredményei, első ötéves tervünknek a CsKP IX kongresszusának útmutatása szerinti végrehajtása megszilárdították szocialista gazdasági alapunkat. népi demokratikus társadalmunk erkölcsi és politikai egységét és népi demokratikus államszervezetünket. Nem voľ: többé akadálya annak, hogy a legszélesebb szocialista demokrácia elveinek megfelelően és a szovjet választójog mintaképére választási rendszerünket tökéletesítsük. Sor került erre az ez év május 16-án megejtett nemzeti bizottsági választások előkészítésének keretében. Nemzeti bizottságainkat a7 új, 14/1954 számú törvényben biztosított. valóban általános, egyenlő. közvetlen és titkos választások útján újítottuk meg. A választások következetesn demokratikus jellege abban mutatkozot'., hogy választójoggal bírtak mindazon állampolgárok, akik a választ as napján betöltötték 18-ik életévüket, nemzetiségre, nemre, vallásra, foglalkozásra, lakhelyre, szociáli származásra, vagyoni viszonyokra és előbbi tevékenységre való te kintet nélkül. A választókerületek intézménye lehetővé teszi a képviselők ellenőrzését. A választások m^gejtéséné] a választási bizottsáspk útján a vála'-"

,

fó noigárok közvetlen közreműködése biztosítva volt A képviselőket a munkások, parasztok és dolgozó ji-tUmUéi.szövetségének, a Me > /.>" Front harcos tömbjének jelöltjei koziil választották. Népi demokratikus választójogunk alapelvei Választójogunk lejlődésenek rövid áttekintése után oárhuzamjt vonhatunk a felszabadulás utáni kiindulási pont és az elért változások között, hogy a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek választását szabályozó, ez évben kiadott újabb törvények nagy jelentőségét felmérhessük. A küszöbönálló választásokat a 26/1954. számú alkotmánytorvény szabályozza, mely a Május 9. Alkotmány 4. szakaszára támaszkodva és azt kiegészítve a következő alapelvekből .nflui ki: A választások politikai és szervezeti alapját a választási Körzetek képezik, melyekben 35.000 lakos mindig egy képviselőt választ. Ezáltal elmarad a mandátumoknak utólagos elosztása és emelke.hk a nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek s/ama is, mert a képviselők száma nincs előre lerögzítve, hanem annyi választókerület alakul, amennyi a lakosság -számának megfelelően szükséges ahhoz, hogy minden 35.000 lakosra egy választókerület jusson. A választókerületek rendszere a magyar és ukrán nemzetiségű választók egyenjogúságát és megfelelő számú képviselői megválasztását is biztosítja! Ez az intézkedés megvalósítja továbbá a választók ellenőrzési jogit is, akik az általuk, választókerületükben választott képviselőt, ha kötelességét nem végzi, visszahívhatják és helyette újat választhatnak. A választási rend részleteit további törvények (27/1954. Zb. és 7/1954 Zb. SNR) szabályozzák, melyek a népi demokratikus állam polgárainak szabadságjogaival ellenkező választási intézményeket végleg megszüntették. Nálunk tehát teljes mértékben érvényesül az általános választójog, amely semminemű korlátozást nem tűr meg és minden választójoggal bíró polgár számára a vála^Hás

r

a"

n*l aktív részvé+elt biztosit. Választójogunk egyenlősége abban áll, hogy mindé* választónak csak egy, egyenlő értékű szavazata van. Választójogunk közvetlen, mert minden választópol« gár részt vesz a jelöltek kiválás** tásában és azokat közvetítő nélkü\ saját szavazatával választja. Választójogunk végül titkos is, meni a választó szabad véleménynyilvánítása a szavazat leadásánál biztosítva van. Választásaink demokratikus szervezete a választási körzetek, a választási névjegyzékek összeállítása és a választási igazolványok útján van biztosítva. Továbbá azzal, hogy a választók a választási bizottságokban magát a választási aktust is maguk bonyolítják le és közvetlenül részt vesznek a választás eredményének megállapításánál. A jelöltek a Nemzeti Front, a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség harcos törfibjének közös jelöltjei, akiket a legjobb, legeredményesebb és legodaadóbb dolgozóink köreiből választanak ki. A jelöltek kiválasztása választási rendszerünk egyik fontos kérdését képezi, mert népi demokratikus államunk számára nem lényegtelen, hogy kik fogják a dolgozók érdekeit az államhatalom legmagasabb szerveiben képviselni. A szocialista demokrácia szilárd alapjaira épített választási rendszerünk a dolgozók erkölcsi é-; politikai egységének kifejezőjévé vált, s a szovjet választási rendszer mintájára tökéletesítve, ma szocializmust építő társadalmunk szükségleteinek minden tekintetben megfelel. Ez a választási rendszer biztosítja a választópolgárok azon jogát, hogy szabadon nyilvánítsák akaratukat, a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba szabad elhatározásukból válasszák a Nemzeti Front jelöltjeit és ezzel a ténnyel is újból bizonyítékát adják annak, hogy hazánk dolgozó tömegei szilárd egységben pártunk és kormányunk köré tömörülve, minden erejüket és tudásukat a szocializmus felépítésének szentelik. Vietor Márton. A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNYT MAGYARÁZZUK Ki lehet jelen a választóhelyiségben A választási helyiségben a választás napján senki más nem lehet jelen, mint maguk a választók, a szavazatszedő bizottság tagjai és a számukra kijelölt segítőerők. Jelen lehetnek még a Központi Választási Bizottság tagjai, az illetekes kerületi választási bizottság tagjai vagy az általuk megbízott személyek. A választóhelyiségben fenn kell tartani a rendet. A rendért a szavazatszedö bizottság elnöke felelős. A rend megóvása érdekében a választóhelyiségben senkinek sem szabad agitálnia. A szavazatszedő bizottság elnökének jogában áll a rendzavarókat megintenie. Mindenki köteles a szavazatszedő bizottság elnökének a rend fenntartására vonatkozó intézkedéseit elfogadni. A szavazatokat ugyanabban a helyiségben számlálják meg, ahol a választás végbement. A szavazatok össze számlálásánál csak a szavazatszedő bizottság tagjai, a Központi Választási Bizottság tagjai, az illetékes kerületig választási bizottság tagjai, vagy'az általuk megbízott személyek lehetnek jelen. Engedély alapján joguk van jelen lenni a sajtó képviselőinek és a dolgozók szervezetei által kiküldött meghatalmazottaknak is. Másként van ez a kapitalista országokban. Ott a választásokon, a választási helyiségben gyakran a választók hivatali főnökei vagy kenyéradó gazdái vannak jelen, akik így könynyen befolyásolhatják a választások szabadságát. Tanúság erre a nemrég lefolyt guatemalai választás is, ahol a választások rendőrök és egyéb »közbiztonsági* szervek jelenlétében folytak le. Hasonló példák száma nagyon sok. Ebből látható, hogy szabad választások csak a Szovjetunió és a népi demokrácia e-rszágaiban léteznek. Hogyan megy végbe a szavazás Mindenkinek személyesen kell szavaznia, senki sem helyettesíthet mást. Szavazni azonban csak azok a polgárok mehetnek, akik be vannak írva a választói névjegyzékbe, vagy akiknek választóigazolványuk van. Azok, akik a szavazatszedő bizottságban vannak, vagy akiket kisegítöerök gyanánt ezekbe a szavazatszedő bizottságokba osztottak be, úgy szavazzanak, hegy ezáltal ne zavarják a választások sima lefolyását. Szavazzanak példáid akkor, amikor a válaszlóhelyiségbeú senki sincs, vagy csak kevés választó tartózkodik ott. A szavazatszedő bizottság tagjait abba a választókörzetbe és abba a szavazatszedő bizottságba osztották be, ahol egyébként is szavazniok kelleti volna. A választó bemegy a választóhelyiségbe, átadja igazolólapját a bizottságnak. Utána átveszi a szavazócédulát és elmegy vele az elkülönített fülkébe. Olyan falvakon, ahol kisszámú a lakosság s emialt nem adtak ki igazolólapokat, vagy azok a választók, akik nem kapták meg idejében igazolólapjukat, vagy pedig elvesztették azt, felmutatják személyazonossági igazolványukat, vagy egyéb igazolványt. Ha valaki választói igazolvány álapján választ, akkor azt kell felmutatnia a szavazatszedó bizottságnak. A bizottság a választótól átveszi a választói igazolványt és átadja neki a szavazócédulákat.