Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-16 / 252. szám, szombat

1954Í október 16. IfiSZO PÁRTÉLET Kommunisták, a szövetkezeti demokrácia betartásának élére Az egységes földművesszövetkezetek megszilárdítása a falusi pártszervezetek és a szövetkezetben dolgozó kommunisták jó munkáján múlik. A vágsellyei EFSz-beri mindössze három párttag és egy tagjelölt van. Ennek ellenére a járás legjobban gazdálkodó szövetkezete. Nem is panaszkodnak a szövetkezeti tagok, inkább egészséges bíráló szavakat lehet hallani, amellyel előre viszik a munkát és hasznára vannak a közös gazdálkodásnak. Zsitnyák István elvtárs tudja, hogy pártunk X. kongresszusa határozatainak sikerét neki is kell biztosítani a szövetkezetben. Ez abban nyilvánul meg, hogy türelmes, felvilágosító munkával meggyőzi a tagokat a párt politikájának helyességéről, vagyis, hogy minden törekvésünk végcő célja az ember jólétének emelése. Nagy Gyula négyhektáros kisparaszt a szövetkezet egyik tehéngondozója és több kis- és középparaszt a párt szavára hallgatva azért lépett a szövetkezetbe., mert közös munkával a korszerű gépek, az új módszerek segítségével nagyobb terméseredményeket és jobb életet akart elérni. Nem csalatkoztak a kommunistákban. Látják, hogy a kommunista agitáció maga a valóság. Nagy Gyula azt mondja, annyi gabonát kapott a mult esztendőben, hogy az idei termésre nincs is szüksége. Pedig nem kevesebb mint 20 mázsát kapott az első félévre és 5700.— korona készpénzt. Felesége munkához szokott dolgos asszony, aki bekapcsolódik a sürgős munkákba, külön 1150 koronát és gabonát kapott. A további beszélgetés folyamán Nagy Gyula azonmód felsorolt 10 vagy 15 szövetkezeti tagot, akik szép családi házat építettek maguknak. Trocha Rudolf tehéngondozó örömmel mondja, hogy most fejezte be kétszobakonyhás házának építését. Nevezettek és ezek munkatársai megérdemelték a jutalmat, hiszen 75.000 liter tejet adtak be terven felül. Az istálló fehér fala és a tehenek fényes szőre pedig arról tanúskodik, vogy védik és gondozzák a szövetkezet vagyonát, A hatalmas anyadisznó-istállóban Szedlák Károly volt kisparaszt dolgozgat. Sokat tud beszélni a múltról. Héttagú családból származik. A családnak csak egy szekrénye volt. Többre nem is volt szükségük,. mert ruhájuk csak igen szűken volt, hiszen télen-nyáron ugyanazt hordták. Ma csak hárman vannak és ruhájuk éppen csak hogy elfér a két nagy szekrényben. Ezért fordít Szedlák Károly munkatársával, Ferencei Józseffel olyan nagy gondot az anyadisznók ápolására, hogy ne legyenek elhullások, ami nagy kárt okoz a szövetkezetnek és minden egyes tagnak. A hizlaldában Petró István szorgalmaskodik a hízók körül, örömmel újságolja, hogy egy hónappal ezelőtt 86.000 korona, két héttel ezelőtt pedig 80.000 korona értékű sertést adtak a közellátás számára. — Szövetkezetünk állandóan gyarapodik. Több mint 400.000 koronánk van a bankban és 120 mázsa sertésünk van még terven felül — mondja Petro. Petro István annak a meggyőződésének ad kifejezési, hogy a szövetkezet vagyona az övé is, és ha jómódú a szövetkezet — jómódúak a tagjai is. Közismert dolog, hogy az állattenyésztés nagy jövedelmet biztosít. A trágya javítja a talajt, növeli a növények hozamát. A magasszínvonalú szövetkezeti állattenyésztés eredménye, hogy emelkedik a tagok életszínvonala is, megerősödik az EFSz, több élelmiszer és iparcikk jut a dolgozóknak. A szövetkezeti tagok jó munkaerkölcse és egysége a szocialista szellemben való neveléstől függ. A vágsellyei szövetkezetben dolgozó kommunisták nagy gondot fordítanak a szövetkezeti demokrácia fejlesztésére. A tagság, bizalmából megválasztott vezetőség szilárd, erőskezű irányítója a szövetkezetnek. A vezetőség tagjai a legnagyobb tapasztalatokkal bíró kisés középparasztok soraiból valók. A jól előkészített taggyűléseken az egész tagság részt vesz. A vezetőség rendszeresen beszámol tevékenységéről. Nagyra'oecsüli a tagság véleményét, kezdeményezését, javaslatait. A tagok nemcsak dolgozói, hanem teljesjogú gazdái is a szövetkezetnek. A tagság akarata a választott szervek útján érvényesül. A tagok javaslatára minden dolgozónak hozzáférhető és jól látható helyen kifüggesztették a havonta elért munkaegységek számát. Kopacsék József elvtárs, a szövetkezet elnöke azt mondja, hogy a munkaegység nagy ösztönző erő. Éppen ezért úgy kell vele bánni, hogy a becsületes, szorgalma^ jó munka serkentője legyen. Ne éljen senki a másik rovására. A munkaegység nemcsak az elvégzett munka mérté* kének, hanem a jövedelem elosztásának is eszköze. A végzett munka szerinti jutalmazás szocialista elvét juttatja érvényre a közös gazdálkodásban. Aki szorgalmas és többet dolgozik, annak több lesz a munkaegysége, tehát nagyobb lesz a jövedelme is. A tagság részvétele a termelésben és a gazdálkodás irányításában eredményezte, hogy ebben az évben jóval több takarmányt silóznak, mint az elmúlt esztendőben. Az őszi munkákban sem maradnak le, mert tudják, hogy az agrotechnikai határidő betartása a következő jó termés előfeltétele. így váltják \«lóra a kommunisták és a pártonkívüliek a CsKP X. kongresszusának határozatait a vágsellyei szövetkezetben. , Igaz, nem minden földművesszövetkezetben van ez így. Ezért szükséges tanulni és átvenni a jó nevelési, szervezési és tervezési tapasztalatokat a jól működő szövetkezetektől. Mert nem mindegy, kis területen, 5—10 hektáron vagy 500—1000 hektáron gazdálkodni. Nem mintha itt talán nehezebben menne a munka, hiszen a nehezebbjét elvégzik a gépek, hanem a munkában kell fegyelmezettebbeknek lenniök a tagoknak. A zsigárdi szövetkezedben háromszor annyi a párttag, mint a vágsellyeiben. De egyről megfeledkeztek, arról, hogy az eddig egyénileg dolgozó paraszt azzal, hogy belép az EFSz-be, még nem vált öntudatos szövetkezeti gaz. dává. Tehát fáradhatatlanul tudatosítani kell a közös nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. Mert ha a kommunisták elhanyagolják a nevelőmunkát, a szövetkezetellenes aknamunka felüti a fejét. A tagok "ingadozni kezdenek, lazul a munkaerkölcs, a földet nem művelik meg idejében, kisebb lesz a hektárhozam, megromlik a közös vagyonhoz való viszony. Szőke József pl. az ellenséges agitáció következtében a szövetkezetből való kilépés gondolatával foglalkozik. A felesége azt mondja, hogy a/ szövetkezetben évről-évre roszszabb lesz a soruk. Hogy miért kellett csökkenteni a munkaegység értékét, azt helyesen magyarázza meg Morvái Lipót, a szövetkezet kocsisa. A múlt ősszel 15 hektár krumpli 80 százaléka a földben maradt és megfagyott. A kukoricát belepte a hó, aztán vitte boldog boldogtalan, de nem a szövetkezet raktárába. Az őszi vetést nem végezték el idejében. Ez 6—7 mázsa kárt okozott hektáronként a szövetkezetnek. A cséplésnél sem tudtak eredményesen harcolni a közös vagyon megvédéséért. Az egyik abrakclóban, a másik zsákban cipelte haza a közös gabonát. Az ilyen gazdálkodásnak nem is lehet más az eredménye, mint a munkaegység értékének csökkenése. Következménye pedig -az alaptalan elégedeüenség. Azt a gabonát, ami azért nem termett meg, mert nem tartották be az agrotechnikai határidőt és azt a krumplit, amit a földben hagytak és megfagyott, nem lehet a tagok között szétosztani. Helytelen volna azonban azt mondani, hogy a zsigárdi földművesszövetkezetben nem tudnak jobban gazdálkodni. De a takarékos, jó gazdálkodás legfőbb őreinek a kommunistáknak, a helyi pártszervezetnek kell lennie. Ha a pártszervezet bizottsága Félix Pál elvtárssal az élen alapos bírálat alá veszi saját és minden egyes párttag munkáját és minden kertelés nélkül feltárja a hiányosságok okait, ha ezek kiküszöbölése érdekében megtesznek minden lehetőt, akkor rövid időn belül javulás mutatkozhatik. A vágsellyei járás kerületi méretben az elsők közé tartozik a beadásban. Az 1955. évi mezőgazdasági fejlesztési terv újabb feladatok elé állítja a pártszervezeteket. Ez szükségessé teszi, hogy a járási pártbizottság irodája hetenként rendszeresen foglalkozzon az egyes szövetkezetekkel és az EFSz felelős pártfunkciónáriusainak jelenlétében adjon konkrét tanácsokat az elvtársaknak. Erdősi Ede. orom ... mely túlvisz majd e mély koron". A barna fertővel szemben „vad versre készül", de „rémült csönd keríti": az ország rabcsöndje, az anOrszágot ijeszt: szabadságot ébreszt és irgalmat kér: békét, büntetlenséget. Hogy szereti hazáját! Övja, félti „e lángoktól ölelt kis országot" az oktaAki ilyen feleletet vár, az a szabadság elkötelezettje — halálig. A szabadságé, mely nem némulhat el a fasizmus világrabjaként! A költőnek szólni kell: szabadságot kell mondania, őrizni és tudatosítani. Visszhangot a szabadságnak: példát egyformaságot: „Népek kiáltják sorsodat szabadság! ma délután is érted szállt az ének; nehéz szavakkal harcod énekelték az ázottarcu párisi szegények." Magyar viszonylatban rég kimondotta Radnóti a „törvényt": „Mert fagy készül itt, utána hull a hó majd s alákerül kegyetlen a földi mozgalom". A bujdosó illegalitásról van szó: „Figyelj te is. Levelet ejt eléd is. Várja válaszod". A költő az ellenállás sugalmazója, ő a vétó a fasizmus és minden ellen, ami embert gyaláz és kisebbít. A költő vád és ítélet: csak a bűnben ártatlan fedheti fel bűnösök embernyúzását. A költő a dolgozók védőügyvédje volt mindig: Anatole Radnóti Miklós posztja a magyar antifasizmus igazóló vagyontétele. Az ország a nép igazoló válaszát, ezt a tifasizmus magyar visszhangtalansága Itt fortisszimóba kell csapni: dermedtséget kell sikollyal ébreszteni: a „rab" szabadságot: lan pusztulástól. Sebeit mutatja, érdemeit: a tlz igazat, kik miatt megérdemli a kegyelmet: Francé, a nyúzott kis ember, Crainquebille, szószólója és felmagasztalója. A dolgozók és költök „bűntelensége" egy nyelvet beszél a fasizmus síkján: bennük és általuk világít az ellenállás értelme, ők őrzik kiáltva vagy bujdosva a szabadságot és ők halnak meg érte! A szabadságot nem lehet megkötni, csak szószólóját, a költőt lehet megkötözni és —I megölni. így lesz rab maga Radnóti is: a fasizmus hajszoltja és áldozata, „férgek közt fogoly állat", ki erőltetett menetben „vándorló fájdalomként" járja útját a kálváriás állomásokon a sírig, keresztig, mártíromságig. „Tajtékos ég" van mindenütt és e véres ég alatt társak hullnak, a költő egyre jobban árvul, de íme hang kél: a barna pestis áldozatai óvják és irányítják: „Vigyázz magadra, hogy mindent megtorolj!" A költő halottak élén menetel már: gyilkoltak szószólójaként. És újra kél a hang parancsa: magabiztos önnyugtát, az első eclogában a pásztorral mondatja el Radnóti: József Attila „országos volt a puszr tulásban", Radnótit sem sirathatjuk és éltethetjük máskép. Mártír volt és meghalni valamiért nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint élni valamiért. Költő volt. Az élet és halál dolgainak tudója, vállalója. A költő a realitás vállalója. A valót úgy mondja, hogy igaz legyen. Radnóti költészetének fasizrnyst vádoló és marasztaló igazsága kétségtelen. Egyszeriségében, egyszerűségében cáfolhatatlan: „Költő vagyok, ki csak máglyára jó, mert az igazra tanú. Olyan, ki tudja, hogy fehér a hó, piros a vér és piros a pipacs. És a pipacs szöszöske szára zöld. Olyan, kit végül is megölnek, mert maga sosem ölt." Radnóti a költészet vértanúja. Mi a költészet? Vietor Hugó szerint „bonthatatlan, ronthatatlan, ellenálló elem". Tehát mindaz, ami Radnótit jelenti: egység, tisztaság, ellenállás' A költészet: küldetéstudat. A vállalás, a kimondás erkölcsi tudata. Esztétikája: e magatartás szépsége — neheze. A vállalás példamutatást követel, töretlenséget, egyvonalúságot és — tisztaságot. Kimondottuk a döntő szót: ember és múvész tisztaságáról van szó, mely szikrázón* világít a fasizmus sötétjében. E csillagot féli és félti minden zsarnokság. Herodes idején ártatlan gyerekek fizették meg az árát, az értelemgyilkos fasizmus sem torpanhat meg a költők előtt: az ellenálló bonthatatlanságot és ronthatatlanságot fel kell számolni. Victor Hugó nem véletlenül egyenlíti a költészetet a makulátlansággal, a tisztasággal, a szűziességgel: „Ézsaiás, Juvenális, Dante; szüzek. Nézzétek lesütött szemüket: fény árad pilláik alól. Az igaz haragja az igaztalan ellen szűzies". A költő az igazra tanú. E tény következménye a fasizmusban bestiális eljárássá egyszerűsödik: meg kell ölni, „mert sohse ölt". A szenteket is meg kellett ölni, mert sohse vétkeztek. Szent, szűz, költő ezen a síkon erkölcsi hatalommá lényegül. Feleletet, nyugtát itt csak fegyver és hóhér adhat. Az ítélet egyforma, mert a bűn közös gyökerű: „mindenekelőtt az, hogy bűntelenek": állapítja meg illetékesen az antifasiszta ellenállás világmártlrja, Julius Fučík. Mi a vértanúság ? A bűntelenség visszaütő ítélete, amikor a vádlottból vádló lesz és halálraítéltből az Ítélet harsonája. Minden igaz költő a vértanúság — a kimondás, a végsőkig vállalás — predesztináltja. Ki más lehetne perdöntő koronatanú, mint „az igazra tanú"? Az igazság: tisztaság tisztító, megvilágító folyamat. A vértanúság legfőbb kelléke a tisztaság, mely szinte vonzza a halálos tanuságtevést- Ez a tisztaság lesz -aztán provokálóan az ellenerők bestiái:tását kiváltó döntő ok. A vértanúság legfőbb ismérve a zavarnélküli makulátlanság. Ez a makulátlanság a költői megnyilatkozásra is vonatkozik: csak tiszta, művészileg is kifogástalan vers lehet a'költői vértanúság maradéktalanságának záloga. Az ellenállás erkölcsi tántoríthatatlanságának és a kifejezés tökéletességének az emberi egysége biztosítja Radnóti nagyságát. Nem a halál nagyítja Radnóti életművét, nem ez fokozza értékét — mint sok más esetben jelentőségén túlra —, de ellenkezőleg, a mű tökéletessége, megrázó szépsége vonzza a vértanúság szentesítő jegyét. Vértanúsága a mű nagysága arányában válik mondanivalóvá és növekedik jövővé, halhatatlansággá. Amikor gyilkosai, maguk is üldözötten, a bori rézbányákból továbbhurcolták, Radnóti a dunántúli AbdánáJ tarkólövéssel bukott a tömegsírba. A sír feltárásánál zsebében megtalálták utolsó költeményeit: „A század bűzös vad csomókban áll. Fölöttünk fú a förtelmes halál". De a fej oldalra fordul és csodát lát: „Itt még vizet fodroz a tóra lépő apró pásztorleány s felhőt iszik a vízre ráhajolva a fodros birkanyáj." Angyali mosoly a halál küszöbén: táj, változással! Hol a fullánkod, halál? Gyilkosok, kit akartok megölni? Hiába már minden: ez a költó, ez a magatartás sebezhetetlen. Hol van ő már haláftól, hóhértól, golyótól? A költő, a gyilkosoktól megszabadult táj szépségét és jövőjét köszönti: a békét! Radnóti haláltudata: áldozati tudat. Halál a nagyobb, a jobb, a szebb holnapi életért. Minden versét, minden sorát a jövő felé fordulva mondotta: „Látni szeretném újra a bűnös várak elestét s mint tanú szólni a kései kornak." Radnóti az igazra volt tanú. Életével, halálával a jövő bizonyosságát mondotta ki: — ítéletet gyilkosai és önmaga felett: „szétszór a szél és — mégis a sziklaszál ha nem ma, — holnap visszadalolja majd, mit néki mondok és megértik nagyranövö fiak és leányok." Amikor Radnóti az Amerikában meggyilkolt néger költőt ölelte magáfioz, kimondotta a vértanúság történelmi törvényét: „Növekedj!" Radnótit olvasva, Radnótira emlékezve összegezőn és továbbadőn mi sem mondhatunk mást: Növekedj! Fábry Zoltán „Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal' rázd a sörényed, ló! bömbölj bika! rijj patak ágyat, ébredj már, aluvó „Nem menekült. Meghált. Igaz is, hova futhat a költő? Nem menekült el a drága Attila se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így bele pusztult?" „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek." „Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! \