Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-14 / 250. szám, csütörtök

1IJSZ0 1954. október 14. Oi e v ereamenyei A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére Nagy a zsivaj a teremben. Az emberek csoportokba verődve hangoskodnak, beszélgetnek. Mert nem kis dolog felett kell dönteniük. Ezért alaposan meghányják-veták a dolgot, vájjon jó lesz-e a közös. Közben égnek a cigaretták, az idősebbek bodor füstfelhőket eregetnek a hosszúszárú pipából. Egy bozontosbajszú, hatvan év köriili hajlotthátú amúgy a csutora mellől ereszti ki a szót. — Oszt boldogulnak majd a sok földdel? Háromszáz hektárra öt ló, meg tizenhét szarvasmarha édeskevés. Én ammondó vagyok, várjunk azzal a közössel. Valaki meglepődve az öreg mellett szól: — Majd igásjószág hiányában ásóval „szántjuk^ meg a földeket. ÖT LÓVAL ÉS TIZENHÉT SZARVASMARHÁVAL KEZDTÉK Még öt évvel ezelőtt ilyenformán töprengtek, számítgattak s füssi dolgozó parasztok, míg vé gü] az estébe nyúló hosszú vit? eredményeként harmincnégyen r i lóval. tizenhét szarvasmarhával egy sertéssel és háromszáz hektár földdel megalakították a szövetkezetet Nem volt könnyű a kezdet. Kiváltkép az első esztendő balsikerei, a gyenge termés, a tagok köz' sok huza-vona, torzsalkodás, megnem értés, rossz vért szült. Dehát a jóég tudna könnyen boldogulni, hisz úgy volt az abban az időben, hogy mindegyik tag mást akart. Abb

a a földbe nem lesz jó a kukorica, nem terem ott meg. Amoda mog csak „bukfencet** vethetünk, hisz felveri a gyom. A sok huza-vona ellenére a szorgos paraszti kezek nyomán, ha lassan is, de eredmények, sikerek születtek. Igaz, meg kellett fogni ám akkor a munka végét. Mert a háromszáz hektár földnek egy része olyan elhagyott, gazos volt, mint az őserdő. A Boros-tesvérek földje pedig úgy nézett ki, mintha búza helyett gyomot vetettek volna bele. Béla, az egyik testvér megunta az életet (Negyvenben öngyilkos lett.) A Boros kisasszonyról meg az járja, hogy vagyonnal ugyan „megáldotta

2 az isten, csak • észt nem adott hozzá, hát majd a közösben művelik meg a földjüket. És hogy Boros kisasszony is élni tudjon, majd csak kisegítik őt. No, de minek is az olyan embernek a föld, aki nem műveli és azt sem tudja, melyik az ő földje. Egyszer az is megtörtént, hogy Boros kisasszony kint járt a határban és jajveszékelve kiabált, hogy elveszett a földje. Sehol sem találta. Még jó, hogy Komjáti Gusztáv éppen akkor ment a határba kukoricáért, mert különben Boros kisasszony elpusztult volna elkeseredésében. Komjáti azonban megmondta neki: — Valamit tegyen a földjével kisasszony, nem is találja meg, hisz a barázdát benőtte a gyom! — Hát ilyen földből vagy nyolcvan holdat kapott a szövetkezet. MEG KELLETT A FÖLDEKET TISZTÍTANI A GYOMTÓL Ezek után érthető, hogy az első esztendő szűkös volt a füssi szövetkezeteseknek. No, meg ahogy a mostani elnök. Szmeja Imre mondja, az emberekkei is baj volt kezdetben. — Valaki olyasvalatnit mondott még az alakuláskor, hogy most már csak nyolc órát fogunk dolgozni naponta. Tyű, a mindenit, futott el a méreg, amikor meghallottam. Hát hogy lehet ez? Ki mondhat ilyen ostobaságot? A föld nem olyan, mint a gyár. Ha esik, nem lehet a határba menni. A parasztember úgy van vele, hogy akkor kell megnyomni a dolgot, amikor az idő engedi. Később aztán rájöttek a füssiek is, hogy nem lehet eredményesen gazdálkodni, ha ragaszkodnak a nyolcórás munkaidőhöz. Persze nem minden ember értette ezt meg. Még ma is akadnak lógósok munkakerülők, akik „nyolcóráskodni- szeretnének Azonban a tagok túlnyomó része már másképp gondolkozik.. más a viszonya a szövetkezethez. — Nem mondom — fűzi tovább a szót az elnök — dolgos nép a mienk. Ha nem volna az, nem volnának ilyen szép eredményeink egy pár esztendő alatt. Hogv mi^ hozott a közös gazdálkodás, s hogy mennyire megjavítottuk a földet, ahhoz nem is kell sok magyarázat, csak ceruza és papír. Hadd beszéljenek hát a számok, hadd lássa ország-világ, hogyan fejlődött a füssi szövetkezet. Terméseredmények. Terményfajta: ev: hektárhozam mázsákban: Búza 1950-ben 1951 „ 1952 „ 1953 „ 1954 „ 17 máz a 17 „ 16 „ 21 „ 24 „ A füssii határ földjei megkívánják a jó mélyszántást. Ezért volt az, hogy lehetett akármilyen jó esztendő, amíg lovakkal vagy tehenekkel szántották a földet, addig 18 mázsánál nagyobb hektárhozamot sohasem értek el a füssiek De amint a traiktorállomá:, jó traktorokat küldött a szövetkezet segítségére és mélyen megszántották a földe

1'-., szemlátomást nőtt benne a növény. így van ez a kukoricatermelés terén is. Amíg a határt meg nem tisztították a sok gyomtól, az égvilágért nem tudjak hektáronként 20 mázsáinál több kukoricát kicsikarni a földből. De amikor' munkához láttak, s háromszor, sőt négyszer is megkapálták a kukoricát, évről évre jobb lett az eredmény. A kukorica hektárhozamának növekedése öt év alatt: 1950-ben hektáronként 15 mázsa 1951 „ „ 20 „ 1952 „ „ 30 „ 1953 „ „ 50 „ Az idén rekordtermésre számi- | banak kukoricából. Igaz, joggal hisz minden szövetkezeti tag a neki művelésre adott területen minél jobb termést igyekszik elérni Egyrészt azért, mert ha jobb a termés, több a jövedelme a szövetkezetnek és több jut pótjuklomként. Általában 70—80 mázsás termésre számítanak az idén. Még nem kezdték meg a törést, mert olyan egészséges a kukorica, hogy kibírja még lábon 10 napig Pedig már türelmetlenül várják a kukoricaszedés megkezdésének a napját. Terv szerint 30 mázsát kel! minden egyes tagnak a maga te rületén kitermelni. Ezt pedig, ha csak felületesen számítanak is, túlteljesítik és 50 százalékos pótjutalmat kapnak a terven felüj kukoricáért. Ez annyit jelent, ha 70 mázsát termelt egy tag, 20 mázsa kukoricát kap prémiumként. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS A GAZDASÁG LEGJOBB PÉNZFORRÁSA A hektárhozamok növelése mellett évről évre bővítették az állatállományt. Persze, első gondjuk volt, hogy az állatok részére elegendő takarmányt biztosítsanak, így aztán mind több és több szarvasmarhát és sertést vásároltak. Ahogyan gazdagodott a szövetkezet, oly mértékben emelkedett a munkaegység értéke. A sertésállomány fejlesztésével például elérték azt, hogy az idén a beadási kötelezettség hiánytalan teljesítése mellett már 25 mázsa sertéshúst adtak az országnak terven felül. Ezért 40.000 korona vándorolt a közös kasszába. SZÉP AZ ÉLET, BIZTOS A JÖVŐ Nagy tettek vannak a számok mögött. Erős, s jól boldogul a szövetkezet Az ellenség acsarkodásai ellenére a füssi 34 dolgozó paraszt ma már szilárd egységben megacélosodva küzd a boldogulásért. Dehát egyik sem akar saját jólétének a megrontója lenni. Toncsenka Pálék sohasem éltek úgy, mint most. Az első félévben 13 mázsa gabonát és csaknem 900C koronát kerestek a szövetkezetben. Szép az élet, biztos a jövő a szövetkezetben. Ezt látják a fiatalok is. Van is jónéhány a szövetkezetben azok közül, akik a kezdeti nehézségekben is megállták a helyüket, s olyanok, mint Tábor Károly, Nagy Ignác, Nagy Lajos, úgy szeretik a szövetkezetet, hogy nincs az a pénz, amiért megválnának tőle. Igaz, jól megy a soruk. Nagy Lajos már házat épített, öccse Ignác is olyanformán áll, hogy a tavaszon megkezdi az építkezést. Az ifjúság az egész napi munka után vidám szórakozási lehetőséget talál a kultúrházban. Minden este hangos a kultúrház. Ropják a táncot a boldog fiatalok ... öröm, boldogság, jólét. Ezt hozta a közös munka rövid öt év alatt. Méry Ferenc. Jól jártak, akik nem henyéltek A radnóti EFSz-ről 1954. augusztus 27-én már közöltünk egy cikket az Új Szóban. A cikkben beszámoltunk a munka menetéről és a tagok jó munkaerkölcséről. Azóta sok minden történt szövetkezetünkben, amiről érdemes szólni, beszélgetni. A cséplési munkákat szeptember 5-re befejeztük és beszolgáltatási kötelezettségünk teljesítése után, valamint a vetőmagalap biztosítása után a tagságnak is kimértük a munkaegységeikre járó gabona mennyiséget. A szövetkezet tagjai átvették egész évi munkájuk jutalmát. Akik becsületesen dolgoztak, most megelégedettek. Meghiusult a reakció hírverése, mely arról fecsegett, hogy a szövetkezet nem tud juttatni a tagoknak természetbeni járulékot. Igaz, néhány tagot megtévesztett az össze-vissza beszéd. A helyzet azonban megváltozott, mihelyt a természetbeni járulékot kimérték. Ekkor a kilépők is változtattak elhatározásukon és a szövetkezetben maradtak. Megígérték, hogy a jövőben iparkodni fognak. Hogy néhány példát említsünk a jó részesedés igazolására, elmondjuk, hogy Dobos Géza 740 munkaegysége- után 14.80 mázsa búzában, 7 mázsa árpában, 7.40 mázsa zabban, Cikó Géza 709 munkaegység után 14.18 i mázsa búzában, 7.09 mázsa árpában, 7.09 mázsa zabban, Bedécs Árpád 610 munkaegység után 12.20 mázsa búzában, 6.10 mázsa árpában és 6.10 mázsa zabban részesült. Nem sza-. bad elhallgatnunk azt sem, hogy e három szövetkezeti tag a fenti sorrendben 5.180, 4.963 és 4.270 koronát kapott készpénzben. I Felsorolhatnánk tovább is azoknak a jól dolgozó szövetkezeti tagoknak a nevét, akik az idei osztozkodásnál szépen részesültek. Voltak olyanok is, akik kevesebbet kaptak, de azok ezért senki másra, csak magukra vethetnek. Igyekezzenek, iparkodjanak, higgyenek a jövőben, hogy ők is a legjobbak közé kerüljenek. Minden reményünk megvan, hogy tagságunk a jövőben is megtartja jó munkaviszonyát a szövetkezethez és az őszi gabonaneműek idejében való elvetésével a jövő évi termést is biztosítja. Bodon István, Radnó A gyívai EFSz építkezési csoportja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója tiszteletére kötelezettséget vállalt, hogy az épülőben lévő 96 férőhelyes tehénistállót 1954. december 20-ig felépíti. így felajánlásuk teljesítésével elérik, hogy a szövetkezet szarvasmarhaállománya modern istállóba kerül. Ezáltal az állatok gondozása olcsóbb lesz, mivelhogy a szövetkezet évente 600 munkaegységet megtakaríthat, ami pénzösszegben 5400 koronát jelent. A tehénistálló eddig két kilométer távolságra volt a darálóhelyiségtől és így télen a sáros utak miatt az abrak kiszállítása, valamint a tej beszállítása több esetben elmaradt. Ennek az volt az eredménye, hogy a termelés csökkent és a tejbeszolgáltatás nem haladt tervszerűen. Az új tehénistálló felépítése után a daráló és a takarmánykeverőgép ugyanazon helyiségben lesznek. Az állatállományt a takarmányozási előírás szerint tudják eleséggel ellátni és ez nemcsak a tejtermelésen emel, hanem a pénzügyi jövedelmen is. Maing József és Csóváry Béla, Gyíva Néhány szó a dunaszerdahelyi járási földmüvesújságról Járásunkban is türelmes, meggyőző munkát kellett kifejtenünk, míg falvaink lakosságát meggyőztük a közös gazdálkodás előnyeiről. Ejt nappallá téve dolgoztunk, hogy kis- és középparasztjainkat bevonjuk a szövetkezetbe. Minden alkalmat megragadtunk, minden lehetőséget felhasználtunk ennek érdekében. Állandóan személyes érintkezésben voltunk falvainkon kis- és középparasztjainkkal és felvilágosító munkát fejtettünk ki közöttük. Segítettünk, ahol szükség volt rá és jó tanácsokkal láttuk el az olyanokat, akik még tudatlanok voltak az egyes szakaszokon. A siker érdekében felhasználtuk a sajtót is. mivel központi sajtónk nem írhatott csupán a dunaszerdahelyi járás életéről, megszerveztük a járási fcldművesújságot, amely csak a mi járásunk szövetkezeteivel és egyénileg dolgozó parasztjaival foglalkozott. Sok újdonságot tanulhatnak belőle a falvak parasztjai. Ezen keresztül úgyszólván összeforrtunk falvainkkal. Kezdetkor havonta jelent meg a lap, majd később, amikor a feladatok állandóan növekedtek, kéthetenként vittük a nép közé. Parasztságunkat informáltuk benne a legközelebbi teendőkről, írtunk a szövetkezetek elért eredményeiről, de nyilvánosságra hoztuk a rossz munkát is és megbíráltuk azokat, akik megérdemelték. Lapunkat a X. pártkongresszus elénk tűzött határozatai után hetenként jelentettük meg, hogy a megsokasodott feladatok teljesítését ennek segítségével is biztosítsuk. Sándor Erzsébet volt a lap szerkesztője, aki minden tudását latbavetve dolgozott, hogy az újságot a földművesek lapjává tegye. Állandóan a falvakat járta, személyes kapcsolatokat tartott fenn a szövetkezetekkel. Földművesújságunk sokat segített a munkák megszervezésében falvainkon, de hiányossága is volt. Szövetkezeteink mellett nagyon keveset foglalkozott az egyénileg dolgozó parasztjainkkal, pedig a X. kongresszus reájuk is felelősségteljes feladatokat rótt. Munkáslevelezöink csak a szövetkezetek vezetői közül voltak, mint agronómusok, elnökök és csak elvétve került ki a szövetkezeti tagok soraiból egy-egy levelező. Még élénké'..ib kapcsolatot kellett volna fenntartanunk a szövetkezet tagságával és meggyőzni őket arról, hogy váljanak földművesújság levelezőivé. Egyénileg dolgozó parasztjainkat pedig egyáltalán nem igyekeztünk bevonni a levelezők sorába, s csak nagyritkán emlékeztünk meg róluk. Azt is csak akkor tettük, ha a begyűjtés rosszul ment valamelyik községben. Bíráltuk az egyes parasztokat, s a jól dolgozókról kevés esetben emlékeztünk meg. Sokkal többet kellett volna foglalkoznunk velük, s bizonyára még nagyobb eredményeket értünk volna el. Megtörtént az is, hogy az egyes szövetkezetekkel többet foglalkoztunk a kelleténél, másokat pedig elhanyagoltunk. így fordult elő az, hogy a hódosi szövetkezet tagjai kijelentették, hogy nekik nincs idejük olvasni a lapot és pénzük sincsen, elég lenne, ha csak havonta jelenne meg. Ez esetben sem próbáltuk meggyőzni a tagságot helytelen nézetéről, hanem Hódósi Móricz, a szövetkezet elnöke világosította .fel őket az újságolvasás fontosságáról. Voltak azonban olyan szövetkezeteink is, ahol olvasták a földművesújság minden betűjét. A dunaszerdahelyi szövetkezetesek pl. a lap nyomán haladtak a munka élén és követelték az újságot. Hiányossága mellett a lapnak eredménye is volt. Sokat segített a hiányok kiküszöbölésében és aktivizálta a szövetkezet dolgozóit. Segített a szövetkezeteseknek a munkák megszervezésében, s megtanulhatták belőle az új szovjet módszereket, amit rendszeresen közöltünk. A földművesújság segítségével egyre jobban elmélyült a szocialista munkaverseny szövetkezetünkben és kötelezettségvállalásokra buzdította földműveseinket. Az utóbbi időben mindjobban megszerették a földművesújságot falvaink szövetkezetesei és egyénileg dolgozó parasztjai is. Hibáinkat fokozatosan eltávolítottuk és egyre többet foglalkoztunk egyénileg dolgozó parasztjainkkal is. Tagadhatatlan, hogy sokat segített munkákban, de nagy segítséget nyújtott a begyűjtésben is. Sándor Erzsébet egyre nagyobb buzgósággal dolgozott a lapon, s minden idejét felhasználta a siker érdekében. Mikor már a legjobb úton jártunk, akkor jött a baj. Sándor Erzsébetet a JNB saját kérelmére felmentette, mielőtt gondoskodott volna egy másik szerkesztőről. A lapszerkesztéssel Sándor Erzsébet távozása után Krajčovič Ferdinándot, a IX. ügyosztály kádernevelőjét bízták meg, aki jól végezte feladatát nagy elfoglaltsága ellenére is. A JNB azonban elkövette a másik hibát is, mikor Krajčovič elvtársat is elengedte a galántai járásba, s helye megint üresen maradt. Üj káderről ez eset-' ben sem gondoskodott, s így a földművesújság szeptember 15-től egyáltalán meg sem jelenik. Á lap fontosságát most érezzük csak igazán, amikor hanyatlást észlelünk a begyűjtésben és nem tudunk szólni a földművesekhez. Figyelmüket a hiányosságra nem tudjuk felhívni és nem tudjuk bírálni az egyes falvakat és személyeket. A begyűjtés megy ugyan, de korántsem olyan ütemben, mint mikor az újságon keresztül nyilvánosságra hoztuk az eredményeket és lemaradásokat is. Ebben hibás a JNB vezetősége és a járási pártbizottság is, mert nem eléggé törődik a IX. ügyosztály káderfeltöltésével. Négy felelős káderük hiányzik, s ahelyett, hogy ezekről gondoskodnának,- még inkább kiengednek kádereket s újakról nem gondoskodnak- Hogy a X. kongreszszus határozatait teljesíteni tudjuk, kell, hogy a JNB és a járási pártbizottság is foglalkozzék a káderkérdéssel a mezőgazdasági szakosztályon és a legmessszebbmenő segítséget nyújtsa ezen a téren. Az utóbbi időben nem fordítottak kellő figyelmet a mezőgazdasági szakosztály munkájára, ami pedig legfontosabb az elkövetkezendő években, hogy dolgozó népünk igényeit kielégíthessük. Balog István, a IX. ügyosztály vezetője, Dunaszerdahely í