Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-14 / 250. szám, csütörtök

1954. október 14. UI57Ö 7 PRÁGAI LEVÉL írja Jó Sándor Megkezdődön az új színházi évad A prágai színházi évad rendszerint a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére rendezett ünnepi előadásokkal kezdődik. Az évad elején kevesebb a bemutató, rendszerint az előző színházi év legnagyobb sikert aratott darabjaitjátsszák. A tervszerűtlenség aztán megbosszulja magát, mert a bemutatók tavaszra összetorlódnak. Különben szokása, tegyük mindjárt hozzá: rossz szokása a prágai sajtónak, hogy sokáig várnak a kritikával és a tömegeiben egyre növekvő színházlátogató közönség csak a Csehszlovák Sajtóiroda szűkszavú közleményéből szerez tudomást arról, hogy valamelyik színházban premiér volt. Azért az idény elején is vannak bemutatók. A Nemzeti Színház teljesen új szereposztásban, rendezésben és kiállításban bemutatta Smetana „Čertova stena" (ördögfal) című operáját. A Smetana Színház a jubileumi évben Antonín Dvoŕák géniuszának hódolva bemutatta Selma sedlák (Pajkos paraszt) c. vígoperáját. Fokozódó érdeklődés jellemzi az állandóan műsoron tartott Janáček operákat, az orosz klasszikusok műveit, Verdi Rigolettóját és Bizet Carmenját. A Tyl Színházban a 'hazai klasszikusok darabjai mellett Shakespeare, cíoliere, Osztrovszkij, Gorkij,. Wilde műveit játsszák. Nagyban készülődnek a Velencei kalmár és Čapek ?_.oupežník_ (Zsivány) c. színműve felújítására és Stehlík új darabjának bemutatójára. Állandóan nő néphadseregünk két nrágai színházának jelentősége. Fontos szerepet töltenek be pél- [ dául azáltal. hogv új, eredeti művek számára is rendelkezésre állnak színpad' Tavaly a Hadsereg Központ' ' •ínháza a nagy békeharcos török iró. Nazim Hikmet „Legenda a szerelemről" című szín ruívét mutatta be, állandóan műsoron tartja az államdíjat nyert Stehlík darabot, az Érdemrer.dviselöket és a Makarenko regénye alapján készült színpadi átdolgozást. Most Ibsen Nórájának előadására készülnek. A Hadsereg Művész Színháza Hašek örökértékű Svejkjét és a „Kobkán úr férjhez adja a lányát" című vígjátékot, Tolsztoj Feltámadását, Capek fasisztaellenes művét játssza felváltva — nagy érdeklődés mellett. A Realista Színház, a Kamara Színhá* és a Neumann Színház szintén tavalyi műsordarabjaikat tartják egyelőre műsoron. A Realista Színházban a szlovák Matuštíková „Krisztina", a Kamara Színházban Csehov ,,

Ivanov" című darabját tanulják. A karlíni városi színházat az idény elején az állam saját kezelésébe vette és nagykiállítású operetteket fognak az újonnan átalakított épületben játszani. Hervé jolismert Nebántsvirág-ja után Strauss Cigánybáróját mutatták be. Felhangzanak a szép melódiák a sok sikert látott színház színpadán, az idősebb nemzedék visszagondolhat fiatalságára, a fiatalság pedig szintén élvezheti e klasszikus operettek zenéjét, táncait, mó( káit. Beszéltem Lebl elvtárssal, a színház új 'művészeti igazgatójával, aki kijelentette, • hogy régi, szép operetteket elővenni nem nehéz, de ő szeretne eredeti, vagy legalább is új operettet játszani az ország első operettszínpadán. A színház új vezetősége most úgy határozott, hogy a Kossuth-díjas Farkas Ferenc Csínom Palkóját hozzák szj'nre. A daljátékot bemutatták már a Szovjetunóban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában és most legutóbb Kassán. Kíváncsian várjuk a Csínom Palkó 1955 elejére tervezett prágai bemutatóját. A prágai színházaľgR'alahogy kevés magyar szerző darabját játsszák. Az utolsó években nem is ment más magyar darab Prágában, mint a „Vitézek és hősök", „A harag napja" és a? ..Aranycsillag". Persze magyar szerzők termé'éből bő lehetőség nyílik a választásra. A prágai rádió már a napokban adja elő ..Borika" címen a matyó környezetben lejátszódó „Boci, boci tarka" humoros helyzetekben bővelkedő, népi motívumokat feldolgozó, fülbemászó zenéjű operettet. Csizmarek, Innocent és Vincze művét kiváló szereposztásban hozza ki a rádió és egyes jeleneteket már a napokban bemutattak operettszínházaink vezetői előtt. A szakmabeli Ízelítő bemutatónak nagy sikere volt. Valószínű, hogy a Borika — Boci, boci tarka vidéki színházainkban is bemutatásra kerül. Egyébként a rádióban most folynak a „János vitéz" próbái. A prágai rádió különoen is bővíti és minőségben emeli a szindarabok sugárzásának programmját. Október harmadikán megkezdte a világhírű színművek és operák rendszeres vasárnap esti ciklusának közvetítését. A ciklust Smetana Eladott menyasszonyával kezdték meg, a következő előadások: Tyl „Sztrakonicei dudás", Gorkij „Kispolgárok", Mozart „Figaro házassága" és Jirásek „Johannes úr". Utána Kornejcsuk, Csajkovszkij, Csehov, Drda, Verdi és Schiller bemutatók következnek. A prágai és áltálában a cseh színházak legnagyább problémája, hogy kevés az eredeti darab és főleg kevés az olyan darab, amely új életünk legszebb eredményeit, felszabadulásunk dicső körülményeit, az új embereket, a feltörekvő jót és a lebukó rosszat a valóság alapos ismerete alapján a maga emberi fejlődésében, vagyis mozgásban, éles konfliktusaival együtt ábrázolja. Ezen csak az írók maguk segíthetnek azáltal, hogy jobban elmélyülnek,- elbúcsúznak egysZermindenkorra a sematizmustól és sokkal igényesebbek lesznek magukhoz, közönségükhöz és azokhoz a nagy feladatokhoz, amelyeket tőlük korunk méltán elvár. Ezen a téren a kritikusok és az újságírók valóbai) segítségükre lehetnek az íróknak. A szerzők, színházak, színművészek jó vagy rossz munkájáról végeredményben a közönség mond Ítéletet. Vannak Prágában színházak, ahova csak a legnagyobb nehézségek árán lehet jegyet szerezni. Ez legékesebb bizonyítéka annak, mennyire fejlődik új közönségünk izlése, és mennyire nő művészi igénye. yUi Cl k Cl VSZ 16 VI

H i í Mi akarsz lenni? kérdeztem szomszédunk buksi kisfiát, derült arcát megveregetem s elsimítom szőke szép haját. \ i * Mosolyt varázsol arcára a kérdés. — Kocsis leszek — mondja a kis öreg és ehhez már nem is férhet kétség olyan szilárd ez a felelet. Nagyapád tán más akart lenni és apádnak is más terve volt, de akkor mást nem lehetett tenni, béres maradt s lovat abrakolt. Elhervadnak majd a gyermektervek árván marad pattogó ostorod s a főiskolán könyvek halmazából a mult felé száll boldog mosolyod. Fecsö Pál. • • • £ képek ocsei Repe Kissé meghatva állok meg előtted. Város, melyben a középkor szelleme leng. Lelkemben fehér széparcú hölgyed Árnyéka mélázva megjelent. Járom keskeny utcáidat egyre, S templomod szobrait csodálja szemem. Kora gótika csúcsíves lelke, Ezer emléke játszik velem, Árkádjaidnál én, a késő utód megállok, Büszke tornyaidat idő vasfoga marta, Betemetve a régi várost környező árok, S házaidat a szálló idő betakarta. Tűnődve nézem vas ketrecedet a téren, Mely hűtlen asszonyaid őrizte kegyetlen, Árnyuk ide lebben elébem, Látom a multat üreges szemekben. Amott Lőcse komor polgárai vonulnak, A tanácsház ajtaja kongva bezárul, Egy percre megélednek a holtgk, És csodálva beszélnek a márul... svVidor István. | A parázs vita méltó befejezéséül felállt az elnök és szabatosan összefoglalta az er-'dményeket. Még egyszer hangsúlyozta,, hogy a tervezett kiállítás igen nagyon fontos, a borztenyésztők egyesületének igenis meg kell vennie, a rádiót, melyet kiállításuk látogatói között fognak kisorsolni. — Erre azért van szükség — mondotta a bölcs elnök — aki láthatólag roskadozott élettapasztalatainak mázsányi súlya alatt — mert az emberek mindig szívesebben néznek meg olyan kiállítást, ahol a látnivalókon kívül mellékesen még egy hatlámpásos szuperrádió könnyű és díjmentes birtokolásának lehetősége is számításba jöhet. Hiába, az emberek szeretik a potyát és bíznak a szerencséjükben. — fejezte be elmésen. A derék borztenyésztők hümmögtek, morogtak, de ez már csak végső, gyenge hulláma volt az előbbi dühös vitának. Elnökük logikus érvelése pozdorjává zúzta összes ellenvetéseiket. A továbbiak során megegyezés jött létre arra vonatkozólag. hogy a rádiót a 9.999. látogató kapja meg, mégpedig fajra, nemre és korra való tekintet nélkül. Pontosan ez, sem eggyel több, sem eggyel kevesebb. S hogy a számításba hiba ne csússzék, megbízták az egyesület három érdemes tagját az ügy előkészítésével és lebonyolításával. Erre a három, immár érdemes megbízott visszavonult az egyik mellékszobába, kulcsra zárták az ajtót, befüggönyözték az ablakot és megkezdték az előkészítést. — A dolog rendkívül egyszerű — kezdte az első, aki, mint indítványából is kitűnik, jelentős mennyiTörténet a szerencséről írta: Duba Gyula ségű naivsággal rendelkezett — mmden látogató, mielőtt belép a kiállítás területére, kap egy cédulát. Minden cédulán egy szám l«-sz. Aki a kérdéses számot megkapja, megnyerte a rádiót, vigye és használja egészséggel és hálával eltolve a borztenyésztők iránt. Ez így célszerű, okos, valamint tiszta munka lesz. — Várjunk csak, kartársak — mondta a második korántsem anynyira naiv megbízott — vájjon okosan cselekszünk-e? Ki tudja, kit ér így a szerencse. Történetesen valami méltatlant ajándékozunk meg, valami olyan egyént, aki nem is törődik a borztenyésztés problémájával, sőt a borzot talán egyenesen utálja. Tagtársak, ezért felelősek vagyunk, ezért nem hamorkodhatjuk ei. Nem, semmi esetre sem csinálhatjuk így — rázta meg a fejét rövid gondolkodás után — ellenben mást javasolok. Adjuk a díjat olyannak, aki azt megérdemli. A technikai kivitelezése a következő: emberünk megkapja a nyerőszámot tartalmazó cédulát, az eredmény kihirdetésénél ott áll a tömegben, mikor meghallja a számot, megnézi céduláját, felujjong és átveszi a rádiót. — Nagyszerű — helyeselt a harmadik, akiben már egy. szikrányi naivságot sem lehetett felfedezni, — tudok is egy megfelelő embert. Ha valaki, hát a Mokány IVTáté megérdemli, hogy megjutalmazi.uk. — Én Méla Mihályt alkalmasabbnak vélem, — jegyezte meg a második. — Mihályt jól ismerem, hiszen szegről-végről rokonságban is vagyunk, mindig nagyon a szívén viselte egyesületünk dolgait. — No, ami azt illeti — érvelt a harmadik — ezt Mátéról is elmondhatjuk, azonkívül kitűnően érti mesterségünk minden csínjátbínját, ami pedig a borzait illoti, azok egyszerűen nagyszerűek. Azonkívül ... — Azonkívül? — nézett rá kissé dühösen a második. — Azonkívül a sógorom, de ez nem számít, — vetette oda az legyintve. — No, igen-igen — ellenkezeit a naiv első — de hogyan kapja meg Mokány tagtárs éppen a 9.999. belépőjegyet? — Úgy, hogy én adom oda neki — zárta le a vitát a harmadik. — Végül is a bizottság a javaslatot szavazásra bocsátotta és a rokonságok körül felmerült nézeteltérések rendezése után, kettő egy ellenében elfogadta. A következő napokban óriási érdeklődés mellett megnyílt a kiállítás. Polgáraink szorgalmasan ismerkedtek a oorzok életmódjával, tenyésztésük mesterfogásaival és hasonló dolgokkal. Bejövet a kapunál mindenkinek a kezébe nyomtak egy belépőjegyet, melyen valami szám volt, de mivel a papírszelet hasznáról senkinek sem volt fogalma, legtöbben el is dobták mindjárt a kapu mellett. Közben Mokány Máté is megkapta a bűvös számot, mely majd modern „terülterülj asztalkám" módjára egy rádiót fog elévarázsolni. Persze, orilt már neki előre és lázasan várta a nagy napot, az eredmény kihirdetését. Végre az is eljött. Az ünnepéiyes jelenet, egy külön erre a célra előkészített térségen folyt le. A zenekar harsány indulót játszott, mialatt az elnök kezében a rádióval, háta mögött a három bizottsági taggal, felment egy díszes emelvényre. Miután a hangszórók világgá kürtölték a nagy eseményt, a tett színhelyén rövidesen jelentős tömeg sereglett össze, természetesen a tömeg élén Mokány tagtárs sereglett. A közhangulat általában nyugodt volt, valószínűleg mindenki sejtette, hogy a rádiót bárki más megnyerheti, csak ő nem, egyedül Máté izgult, mert ő viszont tudta, hogy azt spnki más nem nyerheti meg, csak ő; Érdekes ellentét, mely gondolkodásra és bölcselkedésre késztet, sőt valószínű magyarázatát aája annak a szomorú ténynek, iiogy ilyen alkalmakkor bizony dijat nyerni nem lehet. Dr térjünk viszsza az eseményekhez, melyek uppen elkezdődtek. — Polgártársak — szólt az elnök lekötelező nyájassággal a néphez. — Egyesületünk elhatározta, hogy a kiállítás megtekintőinek egyikét rádiókészülékkel ajándékozza meg. Ezzel is szolgálni kívánjuk a bőrztenyésztés nemes céljait, továbbá örömöt akarunk szerezni egy látogatónknak, már akinek a szerencse kedvez, vagyis akinél a nyerőszám lesz. Tehát polgártársak — emelte hangját magasabbra az elnök — az a szám, amely megnyerte a rádiót a ... — Itt van nálam! — rikkantotta bőszen Mokány Máté egyesületi tagtárs, utat törve az emelvény felé — engedjenek emberek, enyém a rádió. — Az a sžám a 9999-es — fejezte be kissé zavartan félbeszakított mondatát az elnök. Nyilván akart még valamit mondani, valószínűleg azt, hogy az illető jöjjön fel az emelvényre, de mivel az már ott állt előtte, inkább" hallgatott. Némileg mintha a bizottság is elsápadt volna, különösen annak naiv tagja, ő határozottan megfehéredett. No, de az.tán észretértek és hangos ovációval vették körül a szerényen vigyorgó Mokányt. Vége-hossza nem volt a szerencsekívánatoknak és kézfogásoknak. Máté pedig, mint a nap hőse, díjnyerteshez méltó önérzettel állt az érdeklődés központjában, kezében a rádióval. No és a nép? A nép szájtátva bámulta az eseményeket, de valahogy nem lelkesedett, nem tapsolt. A nép csak állt, hallgatott és a fejét csóválta. S miközben csóválta, véleményt is mondott, hogy ac* mondja: „Elhisszük, hogy Mokány Máté megérdemli a rádiót, rendben van, adják neki. De akkor miért osztanak ki a kapu előtt félmázsa papírszeletet, ha úgysem nyerhet más, egyedül csak a Máté. Hát igen, minek? Különben ezt a kérdést megoldás céljából közzé lehetne tenni. A helyes megfejté aztán kapna egy dijat. Mondjuk egy rádiót.