Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-14 / 250. szám, csütörtök

UJSZ0 1954. október 14. A. J. Visinszkij beszéde ez ENSz politikai bizottságának ülésén Až ENSz politikai bizottságának október 11-1 délelőtti ülésén egyidejűleg két napirendi pontot tárgyaltak: „Az összes fegyveres erők és a fegyverzet szabályozása, korlátozása és egyenletes csökkentése" pontot — a lefegyverzési bizottság jelentését, és „A fegyverkezés csökkentésének, az atom- és hidrogénfegyver és más tömegpusztító fegyverfajták betiltásának kérdésében kötendő nemzetközi egyezmény (szerződés) megkötéséről" szóló pontot, amelyet a Szovjetunió küldöttsége tűzött a közgyűlés napirendjére. Anglia és Franciaország képviselői ismét előző álláspontjukat hangoztatták a fegyverkezésnek és az atomfegyver betiltásának kérdéseiben és több kérdést tettek a, szovjet hilrirózati javaslat szövegének állftólag „homályos" részeivel kapcsolatban. Moch francia küldött reménységét fejezte ki, hogy a szovjet javaslatok lehetővé teszik, hogy még az é» végéig jóváhagyják az „elfogadott szöveget". Moch ezzel szemben elkerülte a szovjet javaslatok közvetlen megtárgyalását és e javaslatokra vonatkozó több kérdés előterjesztésére szorítkozott. A politikai bizottság délutáni ülésén felszólalt A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője, aki részletesen kifejtette a Szovjetunió álláspontját a fegyverkezés csökkentésének és a tömegpusztító fegyverek betiltásának kérdésében és válaszolt az angol és francia küldött beszédeire. A J. Visinszkij beszéde elején felhívta a figyelmet arra, hogy az angol és francia küldött beszédeiben szándékosan egyre több kérdést tesz fel a szovjet határozati javaslattal kapcsolatban, hogy pozitív vagy negatív választ kapjon e kérdésekre. Ezzel szemben egyikük sem mutatott semilyen hajlandóságot, hogy eredeti álláspontjuktól eltérve további lépést tegyenek a fegyverkezés csökkentésének, az atom- és más tömegpusztító fegyverfajták betiltásának kérdésében. A szovjet küldöttség — jelentette ki A J. Visinszkij — kész válaszolni a tárgyalt problémára vonatkozó minden kérdésre és e problémával összefüggő bármilyen javaslatot kész megtárgyalni. A. J. Visinszkij különösen kiemelte, hogy helytelen lenne, ha úgy tekintenének az egész ügyre, mintha a Szovjetunió javaslata a közgyűlés jelenlegi ülésszakán első lépés lenne az ENSz fennállásának egész ideje óta a tárgyalt probléma megoldásának útján. Helytelen lenne azt hinni, hogy a Szovjetunió sohasem kereste volna nézeteinek és a többi országok nézeteinek összeegyeztetését. A Szovjetunió arra törekedett és arra törekszik most is, hogy a közgyűlés olyan határozott intézkedések útjára térjen, amelyek elősegíthetnék az új világháború veszélyének, új katasztrófa veszélyének elhárítását. A szovjet küldött ezután részletesen foglalkozott annak a harcnak történetével, amelyet a Szovjetunió a fegyverkezés csökkentéséért s a tömegpusztító fegyverek betiltásáért vívott. A szovjet küldöttség vezetője megjegyezte, hogy a szovjet kormány, midőn előterjesztette szeptember 30-i határozati javaslatá, abból indult ki. hogy a június 11-1 franciaangol javaslat bizonyos módosításokkal nem mondana ellent a szovjet kormány által védelmezett alapelveknek az atomfegyver betiltása és a fegyverkezés csökkentése tekintetében. A szovjet kormány szeptember 22-i emlékiratában, amelyben választ adott az USA július 9-i emlékiratára, kifejtette, az a nézete, hogv ha az USA kormánya a Szovjetunió kormányéval egyaránt törekedni fog a háborús veszély csökkentésére és a fegyverkezési terhek csökkentésére, akkor mindkét kormány törekvésének arra kell irányulnia, hogy megegyezzenek az atomfegyver betiltásában és szigorú nemzetközi ellenőrzés létesítésében e törvénnyel kapcsolatban, valamint hogy megegyezzenek az államok szokásos fegyvereinek lényeges csökkentéséről is. A Szovjetunió kormánya, mint már mondottam, nem egyszer terjesztett ilyen javaslatokat az ENSz elé. Miből indult ki a szovjet kormány? Abból, hogy ezek a javaslatok megfelelnek a nenzetek egyre fokozódó követelésének: vessenek véget a lázas fegyverkezésnek, különösen az atomfegyver terén, és tegyenek halaszthatatlan intézkedéseket arra, hogy megmentsék a2: emberiséget a pusztító atomháború rémétől. Mint a szovjet kormány már említett szeptember 22-i, az Amerikai Egyesült Államok kormányához intézett emlékiratában megjegyezte, az a körülmény, hogy eddig még nem sikerült az ilyen megegyezés, nem szabad, hogy csökkentse az érdekelt államok közötti szükséges megegyezésre irányuló törekvés jelentőségét. A genfi értekezlet is igazolta ennek az álláspontnak helyességét. A genfi értekezlet ezenkívül megmutatta az államok között folytatott tárgyalások hatékonyságát. A. J. Visinszkij a Szovjetunió ama javaslatának megmagyarázáséval kapcsolatban, hogy a fegyverkezés csökkentésének első folyamatában létesítsenek ideiglenes nemzetközi ellenőrző ^bizottságot, a fegyverkezés második folyamatában pedig létesítsenek állandó nemzetközi ellenőrző szervet, kijelentette: Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ellenőrző szervet nemcsak a szokásos fegyverek, hanem az atomtermelés ellenőrzésére is meg kell teremteni és hogy ennek a szervnek létesítését az atom- és hidrogénfegyver gyártásának megszüntetéséről és e fegyvereknek a fegyverzetből való kivonásáról szóló határozat elfogadásával egyidejűleg kell megvalósítani. A. J. Visinszkij végül kijelentette, hogy a szovjet küldöttség, miután megtette javaslatait, melyeknek alapjául a francia-angol javaslatokat vette, szeretné hinni, hogy ezen az úton eléri a sikert, amelyre minden békeszerető nemzet oly lelkesen törekszik és hogy a többi küldöttségek is erre az útra térnek, s a Szovjetunióhoz és az ENSz-ben képviselt sok más országhoz hasonlóan törekedni fognak egy olyan fontos nemzetközi probléma megoldására, mint amilyenre ' szeptember 30-i határozati javaslatunk is vonatkozik — a béke megszilárdítása és a nemzetek biztonsága problémájának megoldására. Szerfölött fontos és halaszthatatlan feladat' ez, amely minden nemzet, az egész emberiség létérdekeit érinti. Eljött az idő, midőn nemcsak elismerni, hanem cselekedni is kell. Kívánjuk, hogy a politikai bizottság sikerrel teljesítse ezt a fontos feladatot. V. M. Molotov a német bányászok körében A vismutovi „Szerencse"-bánya bányászai nemrégiben dicső napokat éltek át. A bánya alkalmazottait a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásénak ötödik évfordulójára kiváló munkaeredményükért „A hazafias érdemekért" érdemrenddel tüntették ki és két napra rá V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első Jjelyettese és külügyminisztere tisztelte meg őket látogatásával Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnökének kíséretében. A magas vendéget a bányatelep udvarán az üzem zenekara fogadta. összejöttek az összes bányászok, mert mindnyájan látni akarták a nagy államférfiút, Németország egységének és a világbékének fáradhatatlan harcosát. Mindnyájuk arca örömteljes büszkeségtől ragyogott, amikor V. M. Molotov jókívánságait fejezte ki magas kitüntetésükhöz és munkagyőzelmeikhez. Az egybegyűltek tömegén egy Siefried Gerlich nevű fiatal bányász tört át, még egész feketén, bányasisakkal a fején, úgy, ahogy a bányából feljött, hogy átadja a magas vendégnek az ifjúmunkás brigád üzenetét. — „A munka hőse" kitüntetést annak köszönhetem, hogy a bányászatban a szovjet újí( tórendszert sajátítottam el — mondotta. — Az Ön látogatása tiszteletére brigádunk kötelezi magát, hogy a második ötéves tervet már a Bányásznapig a jövő év júliusáig teljesíti. — A fiatal német bányász szeretettől áthatva bátran megölelte V. M. Molotovot. Sok bányász szemét könny lepte el abban a pillanatban. Mindnyájan lelkesülve elénekelték az Internácionálét. V. M. Molotov azután azt a kívánságát fejezte ki, hogy le akar szállni a bányába, megtekinteni a vájárok munkáját és "elbeszélgetni velük a munkahelyükön. Mindenütt, ahol Molotov bányászöltözetben és bányalámpással megjelent, elhangzott a bányászköszöntés: „Szerencse fel, Molotov elvtársi" Molotov elsősorban aziránt érdeklődött, miképpen segítik a bányászokat munkájukban a gépek. A gépek igazolták, hogy a vájárok munkája már rég nem rabszolgamunka. — Gondolta volna-e valaki, hogy Molotov meglátogat minket? — mondta a szovjet vendég távoztával az egyik bányász. A másik ezt válaszolta: — Dulles a szénbárókhoz jár, Molotov pedig a bányászokhoz. Ez a különbség kettőjük között. Grotewohl beszéde Október ll-én Berlinben a berlini iparosok gyűlésén a naigyberlini iparkamara megalapításának harmadik évfordulója alkalmával Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke beszédet mondott Kiemelte az NDK dolgozóinak a köztársaság megalakulása óta eltel

1: öt év alatt elért munkasikereit és ezzel kapcsolatban kijelentette: „A Német Demokratikus Köztársaság ma a béke és demokrácia, a biztonság, a munkások, parasztok, alkalmazottak, iparosok tudományos és műszaki, valamint az összes dolgozók hazájának németországi védőbástyája.ö Ottó Grotewohl kitért Németország egyesítésének kérdéseire és hangsúlyozta azoknak a német kérdésre vonatkozó javaslatoknak nagy jelentőségét, amelyeket V M. Molotov említett. Berlinben a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának ötödik évfordulóián tartott ünnepi ülésen. Grotewohl kijelentette, hogy e javaslatok elfogadása megteremtené Németország békés egyesítésének kedvező előfeltételeit. A Nemzeti Arcvonal a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség harcos tömhjé A nemzetgyűlési választásokról szóló törvény 21. pragrafusa a jelöltek ajánláséval kapcsolatban megállapítja, hogy a nemzetgyűlé sj választásokon fellépő jelöltek a Nemzeti Arcvonalnak, a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szövetségének jelöltjei. A Nemzeti Arcvonal, a CsKP és a dolgozó nép tömegszervezeteinek tömbje tehát az a politikai szerv, amely a jelöltekét a dolgozóknak nyilvános gyűlések keretében ajánlásra javasolja. A Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács tagjainak választása népi demokratikus államunk; fejlődése szempontjából nagy fontossággal birMiután a Nemzeti Arcvonal intézménye államszervezetünk egyik sajátossága, nem érdektelen dolgozóink számára, hogy a választások előtt ennek a politikai életünkben oly nagy szerepet játszó intézménynek fejlődési útját felelevenítsék, lényegét és feladatait megismerjék és ez ismeretek birtokában a Nemzeti Arcvonal jelöltjeinek válssztá'j "yőzelmét szavazataikkal biztosítsák A népi demokráciák keletkezésének előfeltételei A népi demokrácia, mint a szocialista államtípus új államformája a második világháború után, a német és japán imperializmusnak a Szovjetunió által történt legyri zése és a fasiszták által leigázott nemzetek felszabadító küzdelm" során Közép- és Délkelet-Európa egyes országaiban keletkezett. A népi demokrácia legnagyobb jelentősége abban áll, hogy ez az államforma berendezésénél fogva bizonyos ' történelmi feltételek mellett a proletárdiktatúra funkcióit teljesítheti és teljesíti. A népi demokrácia tehát a szovjet rendszer mellett, mely a proletárdiktatúrának fejlettebb formája, a szocializmust építő társadalom egyik újabb államformáját képviseli. Ezen új államforma kialakulásé nak és kifejlődésének legfontosabb előfeltételét a Szovjetunió létezése és a nemzetközi tényezők erőelosztásában előállott azon változások képezik, melyek a szocializmusnak a Szovjetunióban elért eredményei és a szovjet népnek a második világháborúban aratott győzelme kapcsán keletkeztek. A Szovjetunió a népi demokráciák kibontakozását és sikeres fejlődését elősegítetne elsősorban azzal, hogy felszabadította a hitleri fasizmus által elnyomott országokat, aktív katonai segítséget nyújtott a megszállók elleni harcban és így biztosította a harcoló népek szabadságát. A Szovjetunió támogatta a dolgozók forradalmi lendületét és ezzel meggyorsította azt a történelmi folyamatot, melynek során a kommunista, illetve munkáspártok által vezetet*, népi tömegek kihasználva a Szovjetunió győzelméből fakadt kedvező helyzetet, éles osztályharc keretében a felszabadulás után megalapozták a népi demokrácia rendszerét. A háború alatt és a felszabadulás után a Szovjetunió diplomáciai segítsége nemzetközt téren is biztosította a felszabadító küzdelmek eredményét. A Szovjetunió gazdasági és politikai segítsége lehetővé tette a háborús károk eltávolítását, a népgazdaság tervszerű átépítését. A Szovjetunió kiapadhatatlan tapasztalatai a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása terén, az új szovjet technika és tudomány megkönnyítik a népi demokráciák számára a nehézségek elhárítását és a szocializmus építését. Nyilvánvaló tehát, hogy a Szovjetunió segítsége alapvető feltétele annak, hogy népi demokratikus rendszerek keletkezzenek és hogy ezek a proletárdiktatúra irányában fejlődjenek. A népi demokráciák keletkezésének sajátosságai A fasiszta iga alatt szenvedő országok kommunista pártjäi a második világháború folyamán, legfontosabb stratégiai feladatuknak a német fasiszta hódítók megsemmisítését tekintették. Ezekben az országokban széles antifasiszta arcvonalak keletkeztek, melyekbe belevonták az antifasiszta parasztokat, kispolgárokat, sőt még az antifasiszta középburzsoázia azon elemeit is, melyek á nemzeti felszabadító harcban hajlandóak voltak részt venni. Ezen antifasiszta koalícióknak jellegzetessége abban állott, hogy vezetőik mindenütt a legjobban szervezett és edzett kommunista pártok lettek. E pártok előre látták, hogy a harc győzelmes befejezése nemcsak a fasizmus vereségét jelenti, hanem a fasizmussal szövetkezett nagybirtokosokat és nagytőkéseket is magával rántja és ezért a győzelem a nagybirtok felosztását és a legfontosabb termelőeszközök államosítását is lehetővé teszi Előrelátható volt az is, hogy a küzdelem, bár tartalmában a nem • zeti önállóságot és a földreformot, tehát a polgári demokratikus forradalom célkitűzéseit valósítv' meg. — más szóval nemzeti és demokratikus forradalom lesz. — dr mert élén a munkásosztály áll, mely a kommunista párt vezetésével a hatalmat a nép kezébe adja, egyben megnyitja az útat a proletárdiktatúra felé. Éspedig azért, mert magában a tény, hogy megvalósul a munkásosztály vezető szerepe, valamint a munkásosztály és a dolgozó parasztság osztályszövetsége, már magában hordja a proletárdiktatúra csíráit. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének, tehát a proletárdiktatúra politikai erejének szervezete a népi demokráciákban, ezen államokra jellegzetes formában a Nemzeti Arcvonal jelentkezik. A Nemzeti Arcvonal keletkezésének gyökereit természetesen nemcsak a nemzeti felszabadító harcban, hanem az azt megelőző évtizedekben kell keresnünk. Hazánkban a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége a CsKP vezetése mellett már a München előtti köztársaságban kialakult és a fasizmus, a bel- és külföldi burzsoázia elleni harc folyamán a Nemzeti Arcvonal formájában szilárd egységgé kovácsolódott Már az V. pártkongreszszus 1929-ben megállapította, hogy a szocializmus építésének legelső feltételét, a munkásosztály és a többi dolgozó tömegek szövetségét a munkásosztály vezetése mellett mielőbb meg kell teremteni és ennek egyetlen útja a munkásosztály és a szakszervezetek egyesítése. E célkitűzésnek jelszava volt a munkásosztály „egységfrontja", melynek megvalósítása folyamán a CsKP megnyerte a dolgozók bizalmát és alulról, a szociáldemokrata és cseh nemzeti Szocialista vezetők akarata ellenére egyengette a dolgozó tömegek egységének útját Hitler uralomrajutása után a fasizmus veszélyének közeledtekor a munkásosztály egységfrontja ki bővült a dolgozók további rétegeivel és így alakult, ki „A dolgo zók antifasiszta népfrontja", mely síkra szállott a burzsoá kizsákmányolás, a fenyegető belső és külső fasiszta veszély és az imperialista háború ellen. A CsKP tevékenységének köszönhető, hogy a népfront megakadályozta a hazai fasiszták összpontosított támadását 1935—38-ban és kikényszerítette 1938-ban az általános mozgósítást. Csak a szociáifasiszta pártok opportunista politikáján múlott, hogy a népfront kormánya meg nem alakulhatott. A CsKP egy pillanatra sem feledkezve meg vezető szerepéről, a megszállás nehéz körülményei között is vezette a munkásosztályt, a többi dolgozókat és az antifasisztákat a megszálló és a hazai burzsoázia ellen. A megmozdult tömegek széles alapot nyújtottak a kialakuló Nemzeti Arcvonal 1 számára, melynek első csírái, az illegális kommunista sejtek körül keletkeztek és később az illegális forradalmi nemzeti bizottságok megalakulása után a nemzeti felfelszabadító harc egyetlen döntő politikai tényezőjévé lett, mely a CsKP vezetésével győzelemre vezette népeinket. A Nemzeti Arcvonal fejlődése 1948-ig A CsKP-nak a nemzeti felszabadító harcban kivívott vezető szerepe biztosítékul szolgált arra, hogy a Nemzeti Arcvonal a felszabadulás után a gazdasági és politikai életben halaszthatatlanná vált változásokat végrehajtja. E célkitűzéseket a Kassai Kormányprogramm tartalmazta. A kormányprogrammot a Nemzeti Arc-, vonalban részvevő polgári pártok is elfogadták, mert a forradalmi tömegek nyomása • alatt másként; nem cselekedhettek és mert azzal számítottak, hogy a forradalmi hullám elültével megismételhetik az 1920-as államcsínyt.