Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-10 / 247. szám, vasárnap

4 UJSZO 1954. október 10. Szoros egységbe tömörülve a Nemzeti Arcvonalban, előre a szocializmus építésének új győzelmeiért! annak, hogy a sikerek, amelyeket a Szovjetunió' vezette békés erők a legutóbbi időben eiéftek, nem véletlenül vagy önmaguktól kö­vetkeztek be, hanem csakis a de­mokratikus országok népe nagy munkalelkesedésének és az egész világ dolgozó milfiói szüntelen harcának eredményei. Népün* büszke arra, hogy jelentősen hoz­zájárul a nemzetek közötti béke nemes ügyéhez azáltal, hogy épít: országát, szilárdítja barátságát a Szovjetunióval, a többi demokrati­kus országgal és a világ minden békeszerető erőivel. Eltelten az igaz ügyühk győzelmébe vetett for­ró hittel, népünk minden erejéből arra törekszik, hogy még jobban előmozdítsa a nemzetek közötti bé­ke biztosítását. A nemzetközi helyzettel kapcso­latban újból felismerjük, hogy a békeharc szempontjából mily nagy nemzetközi jelentőségük van a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választá­soknak és sikeres lefolytatásuk­nak. A választások végrehajtásának elvei, légköre és a megválasztott képviselők személye — mindezt a kapitalista országok dolgozói összehasonlítják a maguk viszo­nyaival és ez végeredményben megszilárdítja elszántságukat, hogy olyan életfeltételeket harcoljanak ki maguknak, amilyenek nálunk uralkodrtak. A választások ered­ményei, népünknek a választások során menyilvánuló egysége és ereje nagy támogatást nyújt a ka­pitalista országok dolgozóinak har­cukban és megszilárdítja az utunk helyességébe vetett meggyőződé­sünkét. Az imperialista agresszoroknak és lakájaiknak a választások me­gint csak bebizonyítják, mennyire hiábavalóak a párt, a kormány, a Nemzeti Arcvonal és a nép egy­ségének megbontására irányuló törekvéseik, mennyire hiábavalóak és értelmetlenek számításaik népi demokratikus 'rendszerünk gyen­geségéről. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának X kongresszusa irányelvei­ben megszabta, hogy a termelés további növelésével biztosítsuk a dolgozók életszínvonalának tartós emelését. Ez irányelvek teljesíté­sének érdekében és a szükséges előfeltételek megteremtésére a kongresszus a következő fő felada­tokat tűzte ki: 1. A legrövidebb időn belül lé­nyegesen növelni kell mezőgazda­sági termelésünket, hogy elég élel­miszert, elsősorban húst biztosít­sunk lakosságunk növekvő szük­ségleteinek kielégítésére és ele­getidő nyersanyagot, élelmiszer- és könnyűiparunk számára; 2. hathatósan és sürgősen ki kell szélesítenünk szén-, energeti­kai és ércalapunkat, hogy bizto­sítsuk az ipar és a többi népgaz­dasági ágazat fejlődését, s megja­vítsuk a lakosság ellátását; 3. növelni kell a közszükségleti cikkek termelését és meg'kell ja­vítani e cikkek minőségét; 4. lényegesen meg kell javítani a vasúti és gépkocsiközlekedés színvonalát; 5. egész népgazdaságunkban meg kell szilárdítani a gazdasá­gosság rendszerét, amely múlha­tatlan előfeltétele annak, hogy to­vább folytassuk az árak leszállítá­sának és az életszínvonal emelé­sének politikáját. A X. pártkongresszus nagy fel­adatokat tűzött elénk. Nagyságuk, különösen a nép életszínvonalá­nak állandó emelésével kapcsolat­ban annál szembetűnőbb, minél jobban felismerjük, mi min­dent értünk é! már ebben az irányban a tavaly szeptemberi kormánynyilatkozat óta. Ha az idei első félév kiskeres­kedelmi áruforgalmát egyenér­tékű árak alapján összehason lítjuk az elmúlt év megfalt " lő időszakának adataival, látjuk, hogy az idén az áruforgalom 15 százalékkal, sőt júliusban* és au­gusztusban 28 százalékkal emel­kedett. A közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árainak jelenlegi színvonala 15 százalékkal alacso­nyabb, mint a pénzreform után volt, ebből az élelmiszerek és ita­lok ára 10 százalékkal, az ipar­cikkék ára 22 százalékkal csök­kent általában. 1954. júliusában a munkások reálbére az egy év előt­ti színvonalhoz képest 20 száza­lékkal emelkedett, ugyanakkor az iparban foglalkoztatottak száma 3.70/o-kal nőtt. A közszükségleti cikkek árainak lényeges leszállí­tása következtében egy év alatt jelentősen megnövekedett az áru eladás, mégpedig mind az alap­vető árufajtákban, mindpedig olyan árufajtákban, amelyek az életszínvonal nagymértékű emel­kedéséről tanúskodnak. így például 1954. júliusában és augusztusában 12.80/o-kal több zsírt. 24.2 o/ 0_kal több vajat. 200/o-kal több cukrot, 35.5 százalékkal több tojást, több mint 100 százalékkal több rizst és hüvelyest, 53 százalékkal több ká­vét, több mint 50 százalékkal több lenvászon és gyapjúszövetet, 42 százalékkal több harisnyát, 14 szá­zalékkal több cipőt, 3 és félszerte több rádióvevőkészüléket, ötszörts több villanymosóeépet. közel hat­szorta több jégszekérnyt, — há­romszorosánál több varrógépet, negyven százaléknál több ke­rékpárt és motorkerékpárt adtak el, mint egy évvel ezelőtt. Álta­lában megállapítható, hogy a fo­gyasztók jobbminőségű, tetszető­sebb árut kereknek, ez bizonyítja a vajas és fínomsütemény, a nyeri és műselyemszövetek, stb. lényege­sen növekvő fogyasztását. íme a párt és a Nemzeti Arc­vonal követte politikának néhány eredménye, amelyek a dolgozók életszínvonalának állandó emel­kedéséről tanúskodnak. Mi azon­ban nem elégszünk meg és nem is elégedhetünk meg az elért eredményekkel, és a gazdaság to­vábbi fejlesztésének alapján még sikeresebben akarunk előrehaladni. Ez persze megkívánja, hogy he­lyesen és idejében teljesítsük szo­cialista országépítésünk minden feladatát. Számos intézkedést tettünk már annak érdekében, hogy a X. párt­kongresszus kitűzte feladatokat teljesítsük és a legutóbbi két na­pon e kérdésekkel újból foglal­kozott Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. E feladatok teljesítésénél a X kon­gresszus óta eltelt^ igen rövid idő alatt is bizonyos eredményeket ér­tünk el. De éppen áz elénk kitűzött cé­lok nagysága miatt nem eléged­hetünk meg e sikerekkel. Mindenekelőtt mezőgazdaságunk fejlesztésének néhány kérdésére akarom felhívni figyelmüket. E helyről az egész Nemzeti Arcvonal nevében köszönetet akarok mon­daniy azoknak a szövetkezeti ta-> goknak, dolgozó parasztoknak és állami gazdaságok alkalmazottai­nak. akik teljesítették beadási kö­telességüket és ezzel hozzájárultak népünk ellátásának biztosításához. Köszönetet akarok mondani a gépállomások dolgozóinak és gyá­ri munkásainknak önfeláldozó munkájukért és az idei aratási munkálatok során nyújtott hatha­tós segítségükért. A külföldre szökött hazaárulók és hazai cimboráik az idén különö­sen reménykedtek abban, hogy ku­darcot vallunk a gabonabegyűjtés­sel. De csődöt mondott minden igyekezetük, hírverésük és röp­céduláik, amelyekkel felszólították parasztjainkat, hogy ne adjanak be gabonát — remélve, hogy sikerül meeiavarniok dolgozóink ellátását. Handabandázásukra olyan választ kaptak, amilyet megérdemeltek. Az egységes földművesszövetkezetek, valamint a dolgozó parasztok túl­nyomó többsége jól teljesíti a ga­bona és más mezőgazdasági termé­nyek beadását és ennek ösztönzően kell hatnia azokra a parasztokra is, akik nem teljesítik kötelességeiket az áiiarnmal szemben. Nem nyugod­hatunk bele a kulákok terjesztette spekulációs törekvésekkel. A Nem­zeti Arcvonal valamennyi szerveze­tével együttműködve, a nemzeti bizottságok támogatásával megszi­lárdítjuk a beadási fegyelmet és kö­nyörtelenül eljárunk a kulákok el­len, akik külföldi ellenségeink uta­sítására szabotálnak. Népünk életszínvonalának továb­bi emelkedése és jóléte attól függ, hogy minden dolgozó, munkás, pa­raszt és értelmiségi teljesítse köte­lességét, együtt munkálkodjék a köz érdekével. Az, aki nem teljesíti feladatait vagy gyatrán dolgozik, árt dolgozóink érdekeinek és egy­ben magának is. Ezért erősítjük és megszervezzük a dolgozók, munká­sok, parasztok és értelmiségiek együttmunkálkodását, megértet j ük minden dolgozó emberrel, vala­mennyiünknek hozzá kell járul­nunk ahhoz, hogy mindnyájunk javát szolgáló munkánk még gyü­mölcsözőbb legyen. Az őszi munkákkal kapcsolatban fel akarom -hívni a figyelmet arra, mily komoly a helyzet a burgonya és a répa termés betakarításában. A kedvezőtlen időjárási viszonyok kö­vetkeztében a betakarítás munkájá­ban, különösen legfontosabb termő vidékeinken, jelentősen elmarad­tunk és nagy veszteségek fenyeget­nek, ha nem tesszük meg idejében a szükséges intézkedéseket. A nem­zeti bizottságoknak, valamint -a~ Nemzeti Arcvonal valamennyi szer­vezetének a feladata, hogy tagjai­kat és a többi polgárt a burgonya­*és répatermés betakarítására moz­gósítsák. Kétségtelen, hogyha ' a Nemzeti Arcvonal magáévá teszi e feladatot, csakúgy megoldja, mint annakidején biztosította az aratási munkálatok zavartalan lefolyását is. Falusi dolgozóink legfontosabb feladata ma az, hogy sikerrel be­takarítsák a burgonya- és répater­mést, idejében elvégezzenek minden őszi munkát. Az idei aratás és gabonabegyűjtés folyamán ismét szembetűnően nyil­vánultak meg egységes földműves­szövetkezeteink nagy előnyei. Az EFSz-ek nemcsak többet termeltek, mint az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok, hanem a beadás teljesíté­sében is sokkal több terményt bo­csátottak az állami begyűjtőszervek rendelkezésére és így gyarapították tagjaik jövedelmét, újabb bizonyí­téka ez annak, hogy EFSz-eink az utóbbi időben megszilárdultak, új emberek, igazi gazdák nőttek fel bennük. Falvaink ma nagy újjáalakuláson mennek keresztül. Sok minden megváltozott, visszavonhatatlanul a múlté lett mindaz, ami régebben gyötörte a dolgozó parasztot — a földbiiíokosok uralma, a földhiány, a félelem, hogy" a terményeket nem sikerül eladnia. Eltűntek a falvak­ból a végrehajtók, a nyomor és az éhség. A népi demokratikus rend azoknak adta a földet, akik meg­művelik, biztosította a parasztok­nak, hogy terményeiket méltó áron adhatják el, a falu nagyteljesítmé­nyű gépek formájában egyre jelen­tősebb segítséget kap. A parasztok­tól függ, hogy kihasználják mind­azokat a lehetőségeket, amelyeket rendszerünk nyújt nekik. Álla­munknak nagy érdeke fűződik ah­hoz, hogy gyarapodjék az egyéni parasztgazdaságok termelése is, tá­mogatja és a jövőben is támogatni fogja az egyénileg gazdálkodó pa­rasztokat. A dolgozó parasztoktól függ, hogy ezt a támogatást kihasz­nálva jól megműveljék az' egész termőföldet, hisz munkájuknak el­sősorban sajátmaguk látják a hasz­nát. Nem szűnünk azonban e pa­rasztoknak megmagyarázni, hogy államrendünk előnyeit a legjobban úgy használhatják ki, ha közösen gazdálkodnak, ha belépnek az egy­séges földművesszövetkezetbe. Mert csakis a szövetkezet, amelynek egy­beszabott széles földjei és közös is­tállói vannak, használhatja ki a fejlett gépesítést, alkalmazhatja az agrotudomány minden vívmá­nyát. biztosíthatja a dolgozó parasz tok életszínvonalának szüntelen emelkedését. Ezért igyekszünk a pa­rasztokat a 320-veíkezeti gszdáikodás kézzelfogható eredményei alapján meggyőzni arról, hogy az egységes földművesszövetkezetek útja az ő számukra is az egyetlen helyes utat jelenti. Ipari üzemeinkben most elsősor­ban arról van szó, hogy idejében és helyesen teljesítsék az ez évi terv­feladatokat. Ez a legfontosabb elő feltétele annak, hogy jól kezdjük meg a jövő esztendőt, amely i&en nagyjelentőségű lesz a X. kon­gresszus kiszabta irányelvek továb­bi valóravállásában. Az első félév általában véve jó kezdete után a nyári hónapokban ismét csökkent a szénfejtés ered ménye. Iparunk és lakosságunk szénellátása azonban megkívánja, hogy a tervet nemcsak rendszere­sen teljesítsük, hanem túl is lépjük. Ez lehetségeá"is, hisz erről tanús­kodik számos bánya példája, ahol helyesen használják ki a gépekel és alkalmazzák a haladó munka­módszereket. Hisszük, hogy példá­jukat a többi bánya is követi. A bá­nyászok, akik mindig dicső mun­kásosztályunk élvonalában harcol­tak, bizonyára megtesznek min­dent, hogy becsülettel teljesítsék felelős feladataikat. A jelenlegi "K&lyzetben nagy fi­gyelmet kell fordítanunk arra is, hogy idejében üzembe helyezzük az új áramfejlesztő üzemeket és ezzel biztosítsuk, hogy télen a vil­lanyáramtermelés teljesen megfe­leljen szükségleteinknek. Igen fontosak gépipari dolgozóink fel­adatai is. A gépi berendezések ide­jekoráni leszállításával ők hiva­tottak biztosítani országépítésünk szükségleteit és külkereskedelmünk igényeit is. Energetikai és gép­ipari dolgozóink a bányászokkal együtt ma a legfontosabb feladato­kat hivatottak teljesíteni és első­sorban őket terheli a legnagyobb felelősség terveink valóraváltásáért. A kétségtelen sikerek mellett te­hát bizonyos hiányok tapasztalha­tók a X. kongresszus kitűzte fel­adatok teljesítésében és ezeket a fo­gyatékosságokat határozottan meg kell szüntetnünk. Emellett egy percre sem téveszthetjük szem elől, hogy e hiányok nem rendszerünk­ből következnek, hanem abból, hogy igen nagy feladatokat tűzünk magunk elé a dolgozók életszínvo­nalának eiyielése érdekében és e feladatok fokozott követelménye­ket támasztanak népgazdaságunk minden ágazatával szemben. Mindezeknek a fogyatékosságok­nak' fontos oka az a körülmény, hogy a feladatok sürgősségét és nagyságát nem magyaráztuk meg eléggé és ezért valóraváltásuk nem vált mindezideig a dolgozók legszé­lesebb tömegeinek ügyévé, sőt még gazdasági szerveink sem tették be­csülettel magukévá e feladatokat. Ha teljesíteni akarjuk a X. kon­gresszus megszabta feladatokat, úgy haladéktalanul és következe­tesen biztosítani kell megvalósítá­sukat. Ehhez az szükséges, hogy figyelmünket a legfontosabb intéz­kedésekre, a termelés fokozásának, megjavításának és olcsobbátételé­nek legfőbb útjaira és forrásaira, valamint hiánytalan kihasználá­sukra összpontosítsuk. Mindenekelőtt meg kell javíta­nunk és gazdaságossabbá kell ten­nünk egész népgazdaságunk irányí­tását, hathatósabbá kell tennünk az egyes vállalatok ellenőrzését és megsegítését, nevezetesen a mező­gazdaságban és a népgazdaság min­den szakaszán jobban kell megszer­veznünk a munkát. Nagyobb gondot fordítunk a ter­melés folyamatosságának biztosí­tására és, egybehangolására minden szakaszon, minden vállalatban és minden munkahelyen az egész tervidőszak folyamán. A munkatermelékenység gyor­sabb növelése érdekében kihasz­nálunk minden rendelkezésünkre álló forrást, jó ötletet és újítója­vaslatot és biztosítjuk, hogy a munka termeléke->ységének emel­kedése -negel -?e a bérek növe­kedését Éppsn ez a kérdés — a munka termelékenységének növe­lése — rendkívüli jelentőségű jna, amikor a nép anyagi és kulturális színvonala emelésének nagy fel­adatait tűztük magunk elé. Hisz a munka termelékenységének emelé­se a szocialista termelés fejleszté­sének legfontosabb előfeltétele, tő­le függ a közvagyon gyarapodása, a dolgozók anyagi jólétének állan­dó emelekedése, valamint az ál­lam gazdasági erejének megszilár­dulása. Minél nagyobb mértékben nő a társadalmi munka termelé­kenysége, annál gyorsabb ütemben gyarapodik a népgazdaság, annál sikeresebben válthatjuk valóra a szocialista társadalom építésének feladatait. A jövő évi terv felté­telezi, hogy a termelés növelését kilenctized részében a munkater­melékenység fokozásával érjük el. Ez többek között azt jelenti, hogy következetesebben kell növelnünk a termelés gépesítését és eredmé­nyesebben kell kihasználnunk az új technikát. Jobban kell kihasználnunk a vál­lalatok meglévő kapacitását, vala­mint egész gazdaságunk rejtett tar­talékait, gazdaságosabban kell ' hasznosítani minden rendelkezé-/ sünkre álló nyersanyagot, elsősor­ban hazai nyersanyagforrásainkat. Mindezeknek a feladatoknak a teljesítése nemcsak a gazdasági szervek kötelessége, hanem vala­mennyi dolgozó ügye. Döntő fon­tosságú a dolgozó tömegek kezde­ményezésének és aktivitásának fejlesztése. Napról-napra bebizonyosodik", hogy népünk, dolgozóink képesek megoldani minden problémát, meg­szüntetni minden hibát és teljesí- \ teni mintíen feladatot. Munkásosz­tályunk, amely megoldotta a leg­nehezebb politikai és gazdasági fel­adatokat, az egész dolgozó nép élén halad továbbra is, széleskörű tö­megmozgalmat indít gazdaságunk továbbfejlesztéséért és e mozgalom soha nem látott nagyszerű eredmé­nyeket hoz. Meg kell szilárdítani a dolgozók felelősségtudatát az állammal szem­ben. Az állam gondoskodik a dol­gozók érdekeiről, a munkások, a parasztok és a dolgozó értelmiség érdekeiről és ezért nekik is támo­gatniok kell az államot munkájá­ban, teljes felelősségtudattal kell teljesíteni kötelességeiket, ha se­gítő kezet akarnak nyújtani az ér­dekeiket szívén viselő államnak. Ez nemcsak a parasztok beadási kötelességeinek teljesítésére vo­natkozik, hanem a pénzügyi fegye-­lem megsértésére, a munkamulasz­tásokra, a hiányok eltűrésére is és általában a feladatok felelős telje­sítésére. Az a feladatunk, hogy neveljük a dolgozókat, megmagyarázzuk ne­kik, hogy tőlük függ, milyen ered­ménnyel járnak törekvéseink, raj­tuk áll a kitűzött feladatok telje­sítése, ők képesek tovább növelni a termelést és szüntelenül emelni az életszínvonalat. Ezzel egyidejűleg rá kell mutat­nunk arra is, hogy bár a kitűzött feladat jelentőségének és szüksé­gének megértése döntő szerepet játszik, mégis ez önmagában nem elegendő, hogy emellett egyre gya­rapítani és elmélyíteni kell a szak­tudást, mivel a tapasztaltabb, job­ban felkészült dolgozó eredménye­sebben végzi munkáját, nagyobb sikereket ér el, többet használ a közösségének és önmagának is. Azt sem téveszthetjük szehi elől, hogy a dolgozó tömegek aktivitá­sának és kezdeményezésének tel­jes kibontakozása érdekében az ed­diginél sokkal nagyobb mértékben kell érvényesülnie a bírálatnak és önbírálatnak, mindenekelőtt a szé­les néptömegek alulról iövő kriti­kájának. E bírálat előrehaladásunk eszköze és hatalmas ereje. Népgazdaságunk minden szaka­szán, amelyekről az imént szóltam, nagy eredményeket értünk el Szlovákiában is. Az ötéves terv Szlovákiát elrraradt agrárország­ból fejlett ipari agrárországgá vál­totatta és tovább folytatjuk Szlo-

Next

/
Thumbnails
Contents