Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-10 / 247. szám, vasárnap

1954'. október 61. UJSZO 3 Szoros egységbe tömörülve a Nemzeti Arcvonalban, előre a szocializmus építésének űj győzelmeiért! vákia iparának építését. Mindez a lenini-sztálini nemzetiségi politika következetes alkalmazásának ered­ménye, amely politika az igazi egyenjogúság, barátság és testvéri­támogatás alapján rendezte nem­zeteink kölcsönös viszonyát. A X. kongresszus kitűzte új fel­adatok teljesítésében egyre na­gyobb része lesz Szlovákia roha­mosan fejlődő új iparának és me­zőgazdaságának is. Mindez fokozza ft szlovákiai leg­főbb államhatalmi szerv — a Szlo­vák Nemzeti Tanács felelősségét, hogy az egész ország területén ér­vényes törvények keretében dönt­sön a szlovákiai ügyekről, hozzá­járuljon a kitűzött, feladatok telje­sítéséhez -és ezzel az ország továb­bi felvirágoztatásához. A választá­sok még jobban hangsúlyozzák a Szlovák Nemzeti Tanács e felelős hivatását. Ily nagy és felelős feladatokat teljesítve folytatjuk le a választá­sokat a Nemzetgyűlésbe ás a Szlo­vák Nemzeti Tanácsba. Jó előké­szítésük és sikeres lefolytatásuk megköveteli, hogy fokozzuk az egész Nemzeti Arcvonal aktivitását. Felmerült a kérdés, képesek va­gyunk-e mindenre, jut-e elég erőnk minden feladat teljesítésére. Igenis, képesek vagyunk. Csak tu­datában kell lennünk annak, hogy e feladatok szorosan összefüggnek egymással, az egyik megoldás hoz­zájárul a másik teljesítéséhez és viszont. J Ha mindezt szem előtt tartjuk és helyesen járunk el munkánkban, úgy senki sem kételkedhetik ben­ne, hogy sikerrel teljesítünk min­den feladatot, hogy győzelmünk — a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nem­zeti Tanácsba való választásokon - ­még határozottabb lesz, mint a nemzeti bizottsági választásokon volt és hogy biztosítjuk a termelés gyorsabbütemű fokozásának és ez­zel az életszínvonal emelésének ter­vét. A Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások nagy jelentőségét hangsúlyozza e választások mélységesen demokra­tikus jellege. Büszkén állapíthat­juk meg, hogy semmiféle kapita­lista országban nem volt, nincs és nem is lehet olyan szabad, olyan demokratikus, olyan népi válasz­tási rendszer, mint minálunk. Választásaink szabadsága és de­mokratikussága nem jelenti csu­pán azt, hogy nálunk valóban ér­vényesül az általános, egyenlő és közvetlen választójog és a titkos szavazás elve. Ezeknek az elvet­nek érthetően igen nagy a jelentő­sége és egyetlen" kapitalista or­szágban sem érvényesülhetnek teljesen. Ezekben az országokban minden eszközzel igyekeznek meg­csonkítani a választások demokra­tikus elvét. Szemléltessük ezt a tényt néhány példával. Ki beszélhet általános választá­sokról ott, ahol az asszonyok, te­hát az állampolgároknak több, mint fele nem rendelkeznek vá­lasztójoggal és ezt a jogot meg­tagadják a fiataloktól, a katonák­tól, a vagyontalanoktól és az Írás­tudatlanoktól, bár mindezek a ka­pitalista országok lakosságának je­lentős százalékát alkotják és nem adnak választójogot az elnyomott nemzetek, nemzetiségek és fajok képviselőinek, négereknek, gyar­mati népeknek, stb. sem? Márpe­dig mindez így van a kapitalista országokban. Ki beszélhet a választások egyenlőségéről ott, ahol a mun­kásnegyedekben egy képviselő megválasztásához kétszer, sőt há­romszor annyi szavazat kell, min' más választókerületekben? Mícsod­egyenlő választások azok. ahol burzsoázia egyszerűen kinevezhet 5 a népképviseleti szervek tagjainak egyrészét, vagy ahol a népképvi­seleti szsrv tagsága öröklődik? Márpedig mindez nem egy kapi­talista országban előfordul. Micsoda közvetlen választások azok. ha a választó nem tudja, kire adja le szavazatát, mert elek­' tort választ, aki hivatott megvá­lasztani az illető „népképviseleti^ szervet. És végül ki bsszélhet tit­kos szavazásról akkor, ha a sza­vazólapon feltüntetik a választói névjegyzék sorszámát, vagy ha minden választónak -nyilvánosan ki kell jelentenie, melyik jelöltre adja szavazatát? Mindez megszo­kott kísérőjelensége a kapitalista országok választásainak. Ezzel még távolról sem m sri­tettük ki azokat az eszközöket, amelyekkel korlátozzák a válasz­tójogosultak számát, erőt vesznek akaratukon, hisz mindezen mód­szerek segítségével a kapitalizmus­ban, különösen az általa leigázott országokban majdnem teljesen fel­számolták a választások demokra­tikus alapelveit. Jellemző, mi a célja mindezek­nek a korlátozásoknak. Az a cél­juk, hogy minél több választót megfosszanak szavazati jogától, el­sősorban azokat, akiket a kapita­lizmus leginkább kizsákmányol é% elnyom, s megfosszák őket annak lehetőségétől, hogy szabadon vá­lasszák meg képviselőjüket, kife­jezésre jutassák titakozásukat a fennálló rendszerrel szemben. Bár nem foszthatnak meg minden dbl­gozót, elsősorban munkást a vá­lasztásokban való részvétel jogá­tól, mégis igyekeznek csökkenteni szavazatuk súlyát, nem választhat­ják meg azt a jelöltet,' akit akar­nának, s ha a többségi rendszer alapján nem szerzik meg a szava­zatok többségét, úgy megfosztják őket a képviseletek lehetőségétől és az illető szervet kizárólag bur­zsoá képviselőkkel töltik be, akik­nek pártjai összefogtak a kommu­nista és haladó jelöltek ellen. Vé­gül azokat, akik mégis csak részt­vesznek a választásokon, igyekez­nek megijeszteni és befolyásolni azáltal, hogy utólag megállapítha­tó. kire szavaztak. Közismert tény, hogy a kapitalista országokban minden haladó, békeszerető állás­foglalás üldözést vált ki. az illetőt elbocsátják állásából, börtönbe ve­tik, stb. Ilyen a helyzet a kapita­lista államokban. Nálunk egészen más a helyzet. A köztarsaság minden teljesjogű állampolgárának biztosítjuk a fen­tebb említett választási elvek gya­korlását, mégpedig minden meg­szorítás nélkül A demokratikus választás elveit arra használjuk fel, hogy minden dolgozó részt ve­hessen a választásokon és szabadon fejezhesse ki akaratát. A kapita­lista állam retteg a dolgozóktól, mert elnyomja és kizsákmányolja őket, s tudja, hogy a dolgozók az állam és képviselői ellen szavaz­nának. A mi államunknak nem kell tartania a dolgozók szavaza­tától, ellenkezőleg, a nép bizal­1 mára és akaratára támaszkodik, mert az ő államuk, őket védi és őket szolgálja. A Nemzeti Arcvo­nal egyenesen felhívja minden vá­lasztónkat, éljen jogával és dönt­sön képviselőjéről. Nálunk tehát a választások va­lóban általánosak, egyenlők, köz­vetlenek és titkosak, bár mind­ezek az elvek és előnyök távolról sem merítik ki a mi választásaink | demokratikus jellegét. Nálunk a gyárak és a gépek nem a burzsoázia kezében vannak, ember nem zsákmányol ki embert, a hatalmi apparátus nem a bur­zsoáziát szolgálja, éppen ezért a választások nem a szavazókra gyakorolt nyomás és erőszak lég­körében folynak le, hanem az ál­lampolgárok baráti együttműködé­sének, a munkások, kis- és közép­parasztok, értelmiségiek kölcsö­nös támogatásának légkörében. Ezi a burzsoázia maradványai sem akadályozhatják meg, akik igye­keznek megbontani a nép egysé­gét, zavarni és szabotálni az or­szág építését, nem zavarhatják meg e légkört a külföldre szökött hazaárulók sem, akiknek dühös acsarkodásáról bízvást mondhat juk: l„A kutya ugat, a karaván halad". Nálunk a képviselők nemcsak a választások alkalmával függnek a szavazóktól, hanem megválasz­tásuk után is, mindennapi munká­jukban. Ez népi demokratikus vá­lasztási rendszerünk egyik legfon­tosabb ismérve. Megnyilvánul ez abban is, hogy a dolgozók képviselőikül közvetle­nül a munkahelyen ajánlják társai­kat, az ipar, a mezőgazdaság, a tu­domány és a kultúra, a közélet leg­jobb dolgozóit, tekintet nélkül nemzetiségükre és politikai hova­tartozásukra, nemcsak a kommunis­tákat, vagy más politikai pártok tagjait ajánlják, hanem pártonkí­vülieket is, akik kapcsolatban- áll­nak a választókkal és akik kép­viselőkként is a dolgozók körében élnek és dolgoznak továbbra is- E­zért képviselői fizetést sem kapnak, csak bizonyos költségmegtérítést képviselői funkciójuk gyakorlásá­val kapcsolatban. A mi Nemzetgyűlésünkben nincs többé helyük a gyárosoknak, ban­károknak, nagybirtokosoknak, nagy­kereskedőknek, bábjaiknak és laká­jaiknak, hanem csakis a nép kül­döttei — a dolgozók képviselői fog­lalhatnak benne helyet. Éppen ez szálka a különféle nyugati áldemo­kraták szemében. Azt szeretnék, ha a mi országunkban újra visszatér­nének azok az idők, amikor profit­éhségében maroknyi kizsákmányoló döntött nemzeteink sorsáról. Ezért ugatják tele a világot azzal a ha­zugsággal, hogy minálunk nincs de­mokrácia. Biztosítjuk ezeket az urakat, hogy az ő általuk védelme­zett „demokrácia" nálunk valóban megszűnt és soha többé nem térhet vissza. Az italuk reklámozott „de­mokráciát" a mi népünk jól meg­ismerte a maga bőrén,, azért is szün­tette meg és építette fel a maga va^aň népi demokráciáját. Választórendszerünk demokra­tikus jellegéből és a képviselőnek a választókkal szemben fennálló köz­vetlen felelősségéből néhány feladat következik, amelyeket a Nemzeti Arcvonal hivatott megoldani a vá­lasztást megelőző kamoányban. A választóknak meg kefl magyarázni, hogy nemcsak joguk, hanem köte­lességük is megkövetelni képvise­lőjüktől, hogy teljesítse feladatai"., hogy állandó kapcsolatot tartson fenn választóival, másrészt pedig a választók kötelesek ellenőrizni a képviselő működését. A Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások jelentőségét méltatva nem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy a Csehszlovák Köztársaság legfőbb államhatalmi szerveinek megválasz­tásáról van szó és tudatában kell lennünk annak is, hogy milyen idő­szakra választjuk az új Nemzetgyű­lést. A küszöbön álló időszak nagy kö­vetelményeket támaszt minden dol­gozóval és minden szervvel szem­ben, fokozott mértékben vonatkozik ez tehát az állam legfőbb szervére, a Nemzetgyűlésre. Mindez késztessen bennünket ar­ra, hogy gondosan válasszuk ki a jelölteket, azokat ajánljuk képvise­lőkül, akik e fontos időszakban hivatottak helyet foglalni álla­munk legfőbb törvényhozó testüle­tében, hivatottak részt venni azok­nak a törvényeknek a megalkotá­sában, amelyek biztosítják a szocia­lizmus felépítését és a dolgozók érdekeinek érvényesülését. Ezzel kapcsolatban meg kell em­lítenünk azt is, milyen tulajdon­ságokkal rendelkezzen a valóban népi, néphez hű és a népet szolgáló képviselő. Állandóan arról beszé­lünk, hogy a Szovjetunió Szovjet jeinek képviselői szolgálnak nem­zetgyűlési képviselőink és nemzeti bizottsági tagjaink példaképéül. Éppen jellemző tulajdonságaik ré­vén hívatottak példaképül szolgál­ni nekünk. Olyan képviselők ezek, akik mindig feladataik magaslatán állnak, szilárdan és rettenthetetle­nül védelmezik a dolgozók érdekeit, engesztelhetetlenek a nép ellensé­geivel szemben és szeretik 'népü­ket. Olyan emberek ezek, akik sem­miféle helyzetben, semmiféle ve­szélyben nem esnek áldozatul a pánikkeltésnek, helyesen tudják értékelni a sikereket, nem szállnak fejükbe az eredmények, nem siet­ni nek el semmit, de előrelátóan ítélik meg a viszonyokat, szerények és becsületesek, áldozatkészen teljesí­tik nemcsak képviselői hivatásukat, hanem munkahelyükön is például szolgálnak polgártársaiknak. Na­ponta tanítják a dolgozókat, segítik őket, tanácskoznak velük és tanul­na'k tőlük. Ilyen képviselőket aka runk Nemzetgyűlésünkben és a Szlovák Nemzeti Tanácsban is. Ilyen jelölteket válasszunk, ilyen küldöttekre adjuk szavazatunkat. A Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások sokoldalú és rendkívüli jelentősé­gét számbavéve kell előkészítenünk a választásokat. A választások jó előkészítéséért és sikeres lefolyá­sáért nemcsak a párt vagy a kor­mány, hanem az egész Nemzeti Arcvonal felelős, a dolgozók vala­mennyi szervezete, egyszóval min­denki, aki szereti országát, hazáját és azt akarja, hogy ez a föld egyrt* szebb, egyre erősebb legyen. A Nemzeti Arcvonalnak lényege­sen meg kell javítania munkáját, ha becsülettel teljesíteni akarja fel­adatát a választások előkészítésé­ben. Ez azonban megkívánja, hogy nemcsak a politikai dolgozók, ha­nem egész közvéleményünk világo­san lássa a Nemzeti Arcvonal lé­nyegét, jelentőségét és feladatait. Meg kell állapítanunk, hogy ez ügyünk- nagy kárára sajnos a Nem­zeti Arcvonal számos dolgozójánál, funkcionáriusánál és egyes társa­dalmi szervezetekben mindezideig nem tapasztalható. / Ezzel kapcsolatban engedjenek meg néhány megjegyzést a Nemzeti Arcvonal kérdéséről, elsősorban lé­nyegéről. Ha helyesen akarjuk értelmezni és gyakorolni a Nemzeti Arcvonal politikáját,, úgy szüntelenül szem előtt kell tartanunk ezeket az alap­vető tényeket: 1. A Nemzeti Arcvonal semmi esetre sem régi fajta polgári koalí­ció, hanem valamennyi dolgozó tö­mörülése, amely kifejezésre juttat­ja népünk egységét, hazánkban a szocializmus felépítésére irányuló együttes akaratát. 2. Nem bármiféle tömbről van szó, hanem olyan tömbről, vala­mennyi dolgozó olyan egységéről, amely a munkások és a parasztok szilárd szövetségén alapul, a mun­kásosztály vezetésével. A munká­sok és parasztok szövetsége a nép egységének, erejének, felszabadulá­sának és teljes győzelmének leg­főbb döntő előfeltétele. Hisz ép­pen a munkások és a parasztok szövetsége, a munkásosztály veze­tésével jelenti azt a társadalmi erőt, amely egyedül képes legyőz­ni, megtörni a régi társadalom ha­lódó erőinek ádáz ellenállását, megdönteni a kapitalizmust és felépíteni a szocializmust. Ezért elsőrendű feladatunk meg­szilárdítani e szövetséget. Erre irá­nyul a párt és a kormány minden munkája, minden intézkedése. 3. Bár a valamennyi dolgozót összefogó tömb legfőbb, döntő té­nyezője és a Nemzeti Arcvonal alapja a munkások és a parasztok szövetsége, ezzel még nem merí­tettük ki a Nemzeti Arcvonal tar­talmát. Elvégre valamennyi dol­gozó tömbjéről van szó- E tömb­ben helye van tehát a dolgozó értelmiségnek is, amely nagyje­lentőségű a munkások és a parasz­tok, valamint a-népi demokratikus állam számára. Nélküle nem épít­hetjük fel - az új társadalmat. A munkásosztály győzelme az értel­miséget is felszabadította, ezért az értelmiségiek többsége a nép szol­gálatába szegődött. Az értelmiség­nek megadunk minden lehetőséget munkájának fejlesztésére és azt kívánjuk tőle, segítse elő az egész társadalom kulturális felvirágzá­sát, teljesítse haladó szerepét gaz­dasági, tudományos, műszaki és kulturális fejlődésünkben. 4. A Nemzeti Arcvonal, amelyet különféle társadalmi szervezetek alkotnak, a dolgozók szervezeteineK harcos tömörülése. E szervezetek Csehszlovákia Kommunista Párt­ja, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Csehszlovákiát Ifjú­sági Szövetség, más politikai pár­tok, stb. E szervezetek összefogás sa nélkül nem beszélhetünk a Nemzeti Arcvonalról, mint a dol­gozók szervezeti egységének kife­jezőjéről, mivel a Nemzeti Arcvo­nal nem egyéneket tömörít sorai­ban és így nem válthatnánk va­lóra, nem biztosíthatnánk a Nem­zeti Arcvonal politikáját. 5. A Nemzeti Arcvonal j^ilitiká­jának megvalósításában különösen fontos szerepet játszanak a dolgo­zók tömegszervezetei, mindenek­előtt az FSzM, a CsISz, a CsSzBSz. Fontosságuk abban áll, hogy olyan szervezetekről van szó, amelyek a dolgozók milliós tömegeit fogják össze, soraikban szervezik a dol­gozók lényeges részét, naponta, hat­nak a'tömegekre, nevelik őket és megnyerik a Nemzeti Arcvonal po­litikája aktív valóraváltásának. 6. A nép egységének, a munká­sok és a parasztok, valamint az egyes tömegszervezetek szilárd szö­vetségének döntő ereje Csehszlová­kia Kommunista Pártja és a párt vezető, szervező szerepe, amely az egész országban, életünk minden szakaszán, politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt megnyil­vánul. Miből következik a CsKP veze­tő szerepe és miért ismeri el ve­zetését a dolgozók többi szerveze­te? A kommunista párt a munkás­osztály, a leghaladóbb osztály párt­ja, amely vezeti a többi dolgozó­kat. / A párt tevékenységében a marx­izmus-leninizmus világo^ átformáló forradalmi tanítását követi- En­nek a tanításnak a diadala a győz­hetetlen Szovjetunió létezése, ez a tanítás vezette győzelemre a nagy kínai népet, segíti a szocialimius építését nálunk és a többi népi de­mokratikus országban, ez a tanítás viszi győzelemre a dolgozókat az egész világon. Iyen párt minálunk Csehszlo­vákia Kommunista Pártja. A dol­gozók tapasztalatból győződtek meg róla, hogy a CsKP, amely a mun­kásosztály és az egész dolgozó nép legjobb fiait és lányait fogja ösz­sze soraiban, a nép érdekeiért foly­tatott hősi és soha nem lankadó harcával, valamint e harc ered i ményeivel hivatott népünk vezeté­sére. Ez szabja meg a párt vezető szerepét, ezért fogadják lelkesedés­sel e vezetést a dolgozók, ezért is­meri el a párt vezető szerepét a többi társadalmi szervezet, tömeg­szervezet vagy politikai párt. A Nemzeti Arcvonalnak, vala­I mint a benne tömörült valameny­nyi szervezetnek az a fő felada­ta, sőt mondhatjuk tulajdonképe­ni küldetése, hogy egész népünket aktív, öntudatos részvételre nevel­je a szocializmus építésében. Ez azt jelenti, sőt megkívánja, hogy megmagyarázzuk, miért kell min­den dolgozónak tevékenyen és kez­deményezőképesen részt venni a feladatok teljesítésében, milyen je­lentőséggel bír az egész ország és minden egyén számára minden fel­adat és teljesítése. A Nemzeti Arcvonal politikájá­nak megvalósítása megköveteli, hogy az egyes társadalmi szerve­zetek megvitassák az országépítés fő feladatait, teljesítésükre és a helyi feladatok megoldására moz­gósítsák tagjaikat, meggyőzzék őket a termelés fejlettebb formái­nak szükségességéről és hasznossá­gáról elsősorban a mezőgazdaság­ban. Nem állíthatjuk azonban, hogy ezt minden szervezet, minden szerv megtenné, fölülről egészen le. így például a CsKP X. kongresz­szusának irányelveit a mezőgazda­ság és az ipar további fejlesztésé­ről megvitatták ugyan a Nemzeti Arcvonal központi, kerületi és já­rási szerveiben, valamint a Nemze­ti Arcvonalba tömörült szerveze­tekben, de ezzel aztán a legtöbb esetben meg is elégedtek. A leg­(Folytatás a 6. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents