Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-08 / 245. szám, péntek

195í. október 8. UISZO 5 VÖRÖS NÉGYSZÖGEK A laktanya második, emeletén csend volt. Az ügyeletes rozoga székének nyikorgását még a folyosó legtávolabbi sarkában is hallani lehetett. Az egyik szobából, ahol a katonák cipó'jüket szokták tisztítani, még a zárt ajtón keresztül is áthallatszik az izgatott beszélgetés. — Én bizony máskép képzeltem a katonai szolgálatot. Például most se tudom, jogom van-e bírálni a kul túrmunkát. Azt vártam, hogy mi mindent látok és tapasztalok, de most végül arról győződöm meg, hogy a hadseregben leginkább két szó érvényes: kell és nem szabad. — És én azt hittem, hogy te kommunista vagy Az ügyeletes már attól félt, hogy felébresztik az egész szakaszt, olyan erős lett a vita hangja. — Nálunk a kommunista — az valaki. Látnod kellett volna, milyen keményen felléptünk az öntöde vezetője ellen, mikor megtudtuk. hogy egy fontos árumegrendelést nem fogadott el. Minket nem kérdezett meg, hogy el tudjuk-e végezni a munkát. De meu is kapta emiatt a magáét. És nekem ezután olyan szép elképzeléseim voltak arról, hogy mi mindent lehet majd a hadseregben csinálni, ahol hozzámvaló fiatalokkal leszek együtt. És lám!? Még a legokosabb: befogni a szám. Kinyílt a szoba ajtaja. Az ajtóban azonban a magasabb, nyugodtabb katona még egy pillanatig visszatartotta elvtársát. — Várj egy pillanatra! Jó lesz, ha megismerjük egymást. Csak látásból ismerlek és látom, együtt fogunk dolgozni Engem Matalnak hívnak. — Lauko — mutatkozott be az alacsonyabb, vállas fekete katona és keményen megrázta társa kezét. — Ugye, hogy igazam van? — Nem tudom. Azt hiszem nem. Na. ne gyötrődj. Holnap alakuló gyűlésünk lesz, az alakulat pártszervezetének elnöke is eljön. Elmond nekünk mindent, amire kiváncsiak vagyunk. Nem tudom elhinni, hogy mi csak az ötödik kerék vagyunk a szekéren. Papezs katona volt ekkor az ügyeletes. Mindkét társát ismerte, de csak látásból, mert egy másik szakaszban szolgálnak. Látta őket, amikor átmentek ebbe a kis szobába, nyilván egy-két szippantásra. Először aludni akarta küldeni őket, de aztán őt is érdekelni kezdte a beszélgetés. íme, kommunisták! Örült, mint amikor az ember jó barátra talál. De aztán elfintorította a száját. Annyi dolog van, amin gondolkodhat az ember és ezek pedig ilyen semmitmondó apróságokon töprengenek De az a Lauko mégis csak rokonszenves fiú. Csak... csak, igaza van: tartsd a szádat és a lépést ... De miért dühöng? Arra vannak a parancsnokok, hogy gondoskodjanak rólunk és tiszthelyettest faragjanak belőlünk Nem én kértem őket, hogy katona lehessek. Valószínűleg LauKO sem. Aztán furcsa mozdulatot tett a kezével, mintha el akarná kergetni a gondolatait, amelyek az esti csendben újra eszébe hozták a katonai szolgálatot. Az asztalon kékszínű levélpapír feküdt, sűrűn teleírva zöld töltőtoll tintával. A betűk csak olyan határozatlanul, fél ősén ütnek el a kék alaptól. A katona szeméhez emeli a levelet, kissé a lámpa felé fordítja és olvas. Délután óta, amikor szétosztották a postát, vagy százszor is elolvasta már. A levél a drága otthon egy darabját hozta el hozzá. Oda járt minden vasárnap Máriával együtt meglátogatni a szüleit és a kis unokát: az ő fiát. Irta: R. G. Halas Mária ugyanis az orvosi egyetemen tanult, Papezs pedig a mezőgazdasági akadémiát végezte. Egy diákszállóban laktak. A szülőknél minden vásárnap összetalálkozott a kis család. Most is azt írja Mária, hogy otthon volt. A kis Vlado szaladgál » szobában, keresi apját. Még az ágy alá, a szekrénybe, a fogasra akasztott kabátok közé is benéz. És csalódva tördeli ügyetlen kis kezét: nincs édesapa. Az aláírás alatt még az utóiratot is újra elólvasta Gondolj ránk gyakran, könynyebb lesz a szolgálatod.. Ha Mária tudná! Könnyebb lesz a szolgálat... Talán jó katona is lennék, ha a fiam nem lenne. Papezs érzi. hogy nincs egészen iga za. Munkáscsaládban nőtt fel. munkások küldték őt a főiskolára. Tudja, hogy kommunista így nem gondolkozik És mégsem megy ez másként. Anélkül, hogy az ember akarná, végül mégiscsak itt kötnek ki gondolatai és érveket keres a vélt igazához. S talál is Igazakat, meggyőzőeket is — legalább is látszólag. Papezs a mezőgazdasági tudományok mér" nöke. Ilyenekből kevés van. Nagyon kell a tervezőmernök az állami gazdaságokba, a járási — megyei tanácsokhoz. Olyan emberek gyötrődnek ezzel a munkával, akik nem értenek hozzá, s ő meg két éve itt savanyodik a hadseregben. Micsoda kár ez az állam számára. És mindezt miért? Hogy megtanuljon bámulni az égre, keresni a repülőgépet és jelenteni a légi figyelő szolgálatnak. Ezt bárki meg tudja csinálni. De neki nagyobb feladatai vannak ... Ezek voltak az érvei. De a szive mélyén — és ezt még maga előtt sem ismerte el szívesen — ez élt: — feleségem van otthon. Szép, kedves, művelt. És fiam is van ... Szegényke állandóan keresMég az ágy alatt is. Ha nem lenne ez a katonai szolgálat, milyen nagyszerűen élhetnénk. Már állásom is lenne, küldhetnék néhánykoronát a feleségemnek, hisz egy évig még szüksége van rá, amíg végez. Ez volt az igazi ok, amiért Papezs elvágyódott a hadseregből. Két hónapja már így harcol Papezs belsejében az önző ember és a kommunista. A kötelességtudás és a kellemes családi idill képe. Paj>ezs felállt, nyújtózkodott. Tagjait átjárta a hideg. Elálmosodott. .. — Hej, gondolj ránk gyakran! Könnyű ezt így mondani. Ha megteszem. annál rosszabb. Este sor került az alakuló taggyűlésre. A politikai felvilágosító szobában négy párttag és öt tagjelölt jött össze: ott volt az iskola parancsnoka és az alakulat pártbizottságának elnöke is. Ünnepi gyűlés volt. Mennyi szép tervről esett itt szó... Jó átlagos eredményt érnek el az iskolában, lesz sportolási lehetőség, lesz kultúrmunka. Minden, ami egy jó században csak lehet. Az iskolaparancsnok már szinte látta fiait az év végén. Ott állnak sorban, megerősödve, lebarnulva, mindannyian, tizedesek. Mellükön csaknem mindegyiknek a Példás Katona jelvénye. Papezs csak hallgatott és lélekben egyre inkább messzebb kerül a szobától. Lehet, hogy a gyűléstől azt várta: valaki megvilágítja neki, miért nem tud ő, a kommunista megbékülni saját helyzetével. De erről senki sem beszélt. A határozatot nem is hallotta, sza vazott, mert a többiek is azt tették. Még talán azt sem fogta fel hogy beválasztották a vezetőségbe. Szóval tartalmas volt az ülés. ünnepi volt az ülés .— de a határozatok mégsem valósultak meg. Össze sem jöttek többször a kommunisták ősztől egész karácsonyig Még a vezetőség sem ült össze. Pedig nem voltak könnyelmű emberek. Csak nem tudták, hogyan fogjanak hozzá a munkához A pártszervezet elnöke, Matal elvtárs. a diplomáciai szolgálatban dolgozott. Megszokta, hogy körülötte 'mindenütt kommunisták vannak. Ott a pártszervezet már úgy működött, mint a jól olajozott gép. A hadseregben egész mások a feltételek, még a pártmunkában is. Az a baj, hogy íz e&őző évfolyamból egyetlen egy párttag sem maradt az iskolán, aki most átadhatná tapasztalatait A másik hiba: az alakulat pártbizottsága megfeledkezett erről és nyílván bízik ebben a nagylétszámú pártszervezetben és azok a' segíti, amelyek látszólag gyengéb bek. A században mégis érezni, hog> a harcosok között kilenc kommunista él. Segítenek, ahol csak tudnak. De kevés ez, mert mindegyik csak a saját elgondolása szerint dolgozik Még nem tanultak meg együttesen fellépni. Itt egy példa: a politikai felvilágosító szobában egy nagy tábla füg? a falon. Itt jelzik, ki milyeíi eredményt ért el az elmúlt idő szakban. A vörös a kitűnő, a sötétkék a jó, a sárga az elégsége^ a fehér kocka az elégtelen eredményt jelzi. A parancsnok he tenként bejelöli az eredményeké' s a táblán most már nagy tarka mozaik alakult ki. Vannak esetek, amikor a színek úgyszólván egyáltalában nem változnak. Matal elvtárs neve mellett csupa vörös négyszög látszik. Papezs már nem dicsekedhet ilyen eredménnyel. Csupa sárga négyszög szégyenkezik a neve mellett. Ezzel a falitáblával sem tanult meg bánni a pártszervezet. Pedig hogy lehet segítség nélkül elmenni Papezs mellett, amikor mindenki látja, ho^ gyenge a lőelméletben, gyenge a topográfiában es még másban is. Mikor a hét végén újra kiakasztották az értékelő táblát, Papez hosszasan állt előtte. Közben azonban jobbra-balra nézegetett, nehogy ott találja őt valaki. Még magának sem ismerte be, de mégis csak 'fájt ez a dolog, Ő, az iskolázott ember, a mérnök, aki mindig az elsők közt volt az egyetemen, itt az utolsók között kullog. Megriadt a sok sárga négyzettől. Ez a tábla kissé felrázta őt. Kezdett rájönni, hogy hiába viselkedik úgy, mint egy durcás gyerek, ezzel semmi eredményt nem ér el. Szégyelte magát. Hosszú hetek teltek el, míg nagyon-nagyon lassan mégis csak elkezdett valamennyire tanulni. Szinte maga sem vette észre, hogy jobban figyel az előadásokon és végül egészen meglepődött, mikor a neve mellett egy-két sötétkék négyzetet is talált, sőt megjeleni az első vörös jel is. Karácsony után az iskola éleslövészetre ment. Ekkor végre megmozdult a, pártszervezet. Jött mosolyogva az iskolaparancsnok. Ha a hegy nem jön Mohamedhez . . Matal elvtárssal beszélt. Hadipuskalövészet lesz- Nem lehetne összehívni a pártvezetöséget? Szívesen beszélnénk önökkell arról, mi mindent tehetnek a kommunisták a lövészet jó eredményeiért. Mikor aztán végre egyszer összejöttek, már nemcsak a lövészetről volt szó. Újabb és újabb ötletek merültek fel, mi mindenben lehetne segíteni. így elsősorban megbeszélték az újévi ünnepségeket. Eljönnek az élmunkások a patronáló ANDREJ PLÁVKA: ukláyiál csend... Duklánál csend. Szinte csak sejtve hallod a szellő suttogását a falombok között... Almát alussza itt sokezer hős halott. Felettük október aranyía öltözött. Nem a harctér felől áramlik ez a szellő, amelytől, hallgasd csak, a rőt avar zörög, s amely halkan regél sok dicső haditettről: holtak lehelete, az leng a táj fölött. Utolsó leheletük, amelyben ott remeg: „Szeretünk, szép hazánk. Kivívunk, szabadság!" Nem hal el, sohasem, él ez a lehelet, hozzánk szól örökké, minden időkön át. Szellők viszik szerte suhanó szárnyukon, amelyek bejárnak mindéin várost, falut. Tettük dalokban él, melyet a nép dúdol, általa nyílnak meg előttünk zárt kapuk, mint ahogy kitárult Duklának kapuja, hazánk felé az út, a célhoz oly közel, hogy a szent szabadság belépjen rajta újra, és köszönthessük őt ujjongó örömmel. Hős szovjet katonák sóhaját hallod benne, kiömlő piros vérük rajta jelet hagyott, hogy tévelygés nélkül menjünk előre egyre és hogy örökké éljen, ki hónáért halt ott, hogy a szívekben égjen vágy, izzó szeretet és olyan erős legyen, miként a viharok, amelyek akkor bőgtek a nyögő föld felett s nagy fákat taroltak le. De nézd, új lomb hajtott! Duklánál csend. Szinte csak sejtve hallod a szellő suttogását a falombok között... Álmát alussza itt sokezer hős halott. Felettük október aranýä öltözött. Fordította: Fügedi Elek. üzemből, eljönnek az úttörők és műsort adnak, sőt egyes harcosok feleségei is jelezték, hogy készül nek meglátogatni az alakulatot. Az iskola jól szerepelt a lövészeten. Mikor visszatértek a lőtérről, a parancsnok felolvasta a dicséreteket. A kommunisták közül csak kettőt emelt ki. Matalt és Laukót. Azt mindenki várta, hogy Matal dicséretet kap, de Lauko... ez meglepetés volt. Sok baj volt vele még az ősszel, de ime, most már a legjobbak között van. Megváltozott, megtalálta a helyét. Papezsnek nem volt mindegy, milyen neveket olvasott fel a parancsnok. Különösen azért, mert ő is várta a feleségét. Sőt, a parancsnok azt is bejelentette, hogy az érkező vendégeknek megmutatják a laktanya egyes helyiségeit, többi között a politikai felvilágosító szobát. És ott van az az ellenszenves tábla. Mária pedig biztosan megnézi. Mindig olyan büszke volt a férjére, most meg mi lesz? Hogy lehetne eltüntetni róla az áruló jeleket? — ezen töprengett soká, aztán elmosolyodott. Talán sikerül ..-. * * # Az ünnepen egész nap játszott a zenekar. Kultúregyüttesek léptek fel, úttörők énekeltek és az ünnepi vacsora! De Papezs nem tudott feloldódni az általános vidámságban. Csak süketen bólogatott és elmélázva hallgatta a feleségét és barátait. Éppen élénken vitatkoztak a csehszlovák állampolgárok katonai kötelezettségeiről. Az oldala mellett Mária így elmélkedett. — így van ez, elvtársak. Két esztendőre kiemelték a dolgozót a munkából, a családja köréből. A nép ezért áldozatot hozott, hisz ó látja el két évig a katonát. Én azt hiszem, hogy a katona, ha a hadseregben fölöslegesen koptatná a csizmáját, lelkiismeretlenül megkárosítaná a népet. Visszaélne a bizalommal. Azt hiszem, ilyen katona nem sok van. Egyszer a hideg, egyszer a meleg futott végig Papezs hátán. Éppen Mária mondta ezt. Vacsora után kedvetlenül és a következő percektől félve lépkedett Papezs a vendégek között a politikai felvilágosító szobába. Csak abban bízott, hogy azt a rettenetes táblát nem veszi észre a felesége. Csak nem érdeklik őt a különféle grafikonok. Sajnos, nem így történt. Mária egyenesen a táblához lépett és kereste rajta a férje nevét.; Ö meg a felesége háta mögül pislogott a táblára. Egyszerre csak olyan öröm fogta el, hogy ha nem szégyeli magát, felkapja feleségét és kör-i betáncolja vele a szobát. Összecsókolta volna a parancsnokot, Matalt és a többieket is. A parancsnoknak ugyanis már vacsora előt£ eszébe jutott, hogy a vendégek megláthatják a politikai felvilágosító szobát is, a táblán pedig még | nincs bejegyezve a legfrisebb eredmény ... Papezs neve mellett 7 piros négy-, zet' világított;