Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-07 / 244. szám, csütörtök

6 Ml SZ® 1954. október Több mint tízezer korona értékű kötelezettségvállalás A köbölkúti traktorállomás dol­gozói a nyári munkák befejezése után megkezdték az őszi munká­kat is. Hogy a brigádosok őszi munkáját siker koronázza, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójának tiszteletére kötele­zettségvállalásokat tettek. A fel­ajánlás a terv túlteljesítésére és az üzemanyag megtakarítására vo­natkozik. Kötelezettségvállalásuk értéke 13.682 korona. Bucsek József, aki vállalta, hogy tervét 110%-ra teljesíti és meg­takarít 200 liter üzemanyagot, a terv négy nappal való lerövidíté­sét vállalta. A tervét 130%-ra tel­jesítő Kenyeres Lajos a terv ha­táridejét négy nappal lerövidíti és 100 liter üzemanyagot takarít meg. Peredi Sándor meg 5 napot rö­vidít a határidőn és 50 liter üzem­anyagot megtakarít. Varga József, Köbölkút. A kertészet legügyesebb dolgozója: Nagy Mária A pozsonyeperjesi EFSz kerté­szeti csoportjának dolgozói még a hideg beállta előtt minden munkát el akarnak végezni a kertészetben. 15 hektáron a paprikát, paradicso­mot már leszedték. A szövetkezet tagjai most a fűszerpaprikát sze­dik. Ügyeseknek bizonyulnak a paprika-paradicsom szedésénél, mert naponta 3—4 mázsát gyűjte­nek e zöldségfélékből. Érdekük fűző­dik ahhoz, hogy sokat ( szedjenek, mert a teljesítmény szerint jutal­mazzák őket. A paprika-paradicsom szedésé­ben Na-y Mária érte el a legjobb eredményt. Paprikából 42C, para­dicsomból meg 500 kg-ot szedett le naponta. Takács . Dominik, Pozsonyeperjes. A királyhelmeci traktorosok járnak az élen A kassai kerületben ismét a király­helmeci gép- és traktorállomás dolgo­zói tartják az elsőséget az őszi mun­kákban. 31.30 százalékra teljesítették már eddig a tervet. Az előhántos eké­vel végzett középszántást 1063 hek­táron, a mélyszántást 217 hektáron végezték el. A vetést már ezer hek­táron, ebből sűrüsorosan 968 hektá­ron végezték el. A gép- és traktorál­lomás dolgozói nagy gondot fordíta­nak a rétek és legelők karbantartásá­ra. A parlagon heverő földek közül 128 hektárt szántottak fel, s azonkí­vül 64 hektár rétet. Bőséges téli takarmányt az állatállomány részére Minden gazda jól tudja, hogy a legjobb állat is leromlik, ha nem biztosítjuk számára a megfelelő ta­karmányt. Ezzel szemben az is be­igazolódott, hogy külterjes viszo­nyok mellett tartott és gyengén takarmányozott állatoknál is igen szép hozamemelkedést tudunk el­érni, ha a takarmányellátást és az egyéb tartási körülményeket ked­vezőre fordítjuk. Szarvasmarháknál a tejhozam emelését például ne az abraktakar­mány mennyiségének növelésével igyekezzünk elérni, hanem a mi­nél nagyobb mennyiségű zöld és egyéb nedvdús takarmányok ete­tésével, így elsősorban silótakar­mány okkal. A silótakarmány etetése nem­csak azért fontos, mert ezzel ön­költségünket csökkentjük, hanem azért is, mert változatosabbá tud­juk tenni vele a takarmányozást. A silótakarmánnyal etetett tehe­neknek ezért nemcsak a tejhozamuk magas a téli hónapokban, hanem a tej minősége is gazdagodik a si­lótakarmányból átvett vitaminok­kal. A nagymagyari szövetkezeti ta­gok gondoskodtak a téli takarmá­nyozásról. A lóherén kívül, ame­lyet már régebben elraktároztak, nagy súlyt helyeznek a takar­mányrépára, a cukorrépalevél és karaj, , a téli takarmánykeverékek és a kukoricakóró elsilózására. Puc János csoportja szeptember 27-én megkezdte az őszi silózást, amely­nek során 460 mázsa nedvdús ta­karmányt raktároznak el. Az SzlKP KB-ának és a Megbízottak Testü­letének a kukoricakóró betakarí­tásával és elsi'ózásával kapcsolatos felhívása alapján a nagymagyari szövetkezeti tagok elhatározták, hogy a legközelebbi napokban 200 mázsa kukoricakórót silóznak el­„A maga, s ne más esze után men jen az ember 6 Karácsony Flórian és Vágenfán Lajos jól meggondolták a dolgot — a szövetkezetben maradnák A HEGYSÜRI SZÖVETKEZET udvarába napra­forgóval megrakott szekerek gördülnek be egymás­után, ahol a tagok a napraforgó cséplésével vannak elfoglalva. Ott segédkezik Matuska Mihály elnök is. aki a tiszta maggal megtelt zsákokat kötözi be és rakja odább a géptől. A munkát Karácsony Flórián agronómus irányítja. Figyelme mindenre kiterjed. Utánanéz, hogy a gép tisztán dolgozik-e. nem marad-e mag a kicsépe ;t napraforgótányérokban és hogy a kocsisok rendesen, kifogástalanul elszállítják-e a terményt a raktárbn. Szereti a rendet. MINT A JÁRÁS TÖBBI SZÖVETKEZETEIBEN, Hegysúron is szépen folyik a munka. A szövetkezet tagjai közül sokan megértették, hogy csak a jól és idejében elvégzett munka hozhatja meg a bőséges termést. De nem így gondolkoztak néhányan, akik kilépési nyilatkozatukkal jelentek meg a szövetkezet irodájában. Karácsony, akiben bíztak a tagok, látva egyesek kilépési szándékát, maga is ki akart lépni. A munka irányításáról azonban nem mondott le. Gon­doskodott a talajművelésről és az őszi munkák meg­kezdéséről. A szövetkezet tagjai tovább silóztak, biz­tosították a takarmányalapot, egyszóval, csak meg­gondolatlanság volt Karácsonytól is, meg a többiek­től is, a kilépési szándék. Szántanak-vetnek. öt hektáron az őszi árpát, >t hektáron a rozsot és hat hektáron az őszi keveréket vetették el. Kilencven hektáron búza alá is elkészí­tették a földet. E héten a búza vetéséhez is hozzá­fosnak. A mag a földben csírázásnak, fejlődésnek indult... KI AKAR TULAJDONKÉPPEN KILÉPNI? Senki se! Karácsony Flórián is mondja, hogy elégedett a szövetkezetben, csak hát egy-két rendbontó őt is megtévesztette és míg a nyilatkozat az irodában he­vert, úgy gondolkozott, hogy a maga, és ne a más esze után menjen az ember. Ha meg előveszi a józan eszét, akkor rájön, hogy aki dolgozik, aki nem hú­zódozik a munkától, az tisztességes megélhetéshez jut a szövetkezetben. Neki is megvan a kenyere, mert az első félévben ledolgozott munkaegységei után 5 mázsa búzát és 2.5 mázsa árpát kapott. Természe­tesen a második félévre is kap természetbeni járan­dóságot. Havonta 400—500 koronát is megkeres. Oda­haza' meg két nagy disznót hizlal. így beszél Karácsony pirulva, szégyenkezve, hogy a dolgot elhirtelenkedte. No, de az a fontos, hogy idejében megjött az esze és visszavonta kilépési nyi­latkozatát. VÁGENFÁN LAJOS AZT MONDJA, hogy nem te­szen ő úgy, mint aki be van sózva. A szövetkezetben marad- A kis- és középparasztok hasonlóképpen cse­lekedtek. Ez a Vágenfán azonban estefelé beszélt a bajáról is. Kijelentette, hogy nem lenne semmi hiba, ha a szövetkezet vezetői nagyobb gondot fordítaná­nak a munka megszervezésére. Mert a hiba ott van, hogy a tagok sohasem tudják, melyik nap, hol és milyen muhkát kell elvégezniök. Fontos az is, hogy a tagokat munkájuk szerint jutalmazzák. Az egyen­lősdi ellen van. Nincs is más komolyabb kifogásolni valója. Dolán Gyula A battyányi határban is megterem a rizs A battyányi EFSz tagjai 1953-bm termeltek először rizst. A falu lako­sai kíváncsian várták a növény be­érését. Már csak azért is, mert egye­bek azt hangoztatták a faluban, hogy a rizs nem nekünk való növény, nem terem meg a mi földünkön. Valóban a rizs nem termeit meg abban az évben. De nem azért, mert a reak­ciósok így jósolták, hanem mert a rizst egy különös betegség fogta meg. 1954-ben megint vetettek rizst. Azonban ekkor már a konzol-fajtá­ból. Litovszky István, a járás élei­járó rizstermelője azt állította, hoqy ez a fajta elbírja az itteni talaj ösz­szetételét. Úgy is volt. Másodszorra sikerült a rizstermés. Igaz, késve lát­hattunk az aratáshoz, mert tavasszal a szövetkezet agronómusa keveset tö­rődött a rizs határidőben történő el­vetésével. No de így se lett rossz a termés. Meggyőződtek a falu dolgozói arról, hogy érdemes a termelése. Meg is dicsérjük utólagosan ifj. Szabó Jó­zsefet és Puskás Istvánt, akik a fo­lyamatos vízellátást biztosították a rizstelepen. De a rizstermelésbén ér­deme van Szőke Istvánnak is, aki mint a helyi és a járási nemzeti bi­zottság tagja, szószólója volt annak, hogy a rizs megterem a battyányi határban. Most, hogy a rizst arat­ják, gyönyörködik az aranysárga érett kalászokban és lelkesíti, biztatja a kévekötő lányokat, asszonyokat. Megy is a munka, nincs abban semmi hiba. Kézierővel aratják a rizst. Bálint Miklós lovaskaszával is járja a földet és igyekszik tervét ma­gasan százszázalékon felül teljesíteni. A marokszedők is kitesznek magu­kért. Szókéné, Ripcsa Istvánné, Ko­vács Benjáminná, Károly Imréné, Bodnár Józsefné, Bálint Miklósné és Kun Bálintné egymással versenyezve dolgoznak. Öt hektáron i két nap alatt végezték el az aratást. Mire az idő­járás rosszabbra fordul, bizonyos, hogy betakarítják a rizst a battyányi ha­tárban. Sz. I., Battyány Szedik már a cukorrépát A perbenyíki szövetkezet tagjai fel­szedték a burgonyát és a termésből miritegy 16 vagonra valót elvermeltek. A kukoricát is letörték. Ebből 16 va­gonnal szállítanak a felvásárló raktár­ba. A dolgozók a terv szerint 100 köb­méter kórót silóznak el négy nap alatt. A szántóterületet is növelik kb. 20 hektárral. A szövetkezeti tagok hozzáláttak a cukorrépa felszedésé­hez is. Cukorrépából 25 vagon termés­re számítanak. Négy vagon répát már elszállítottak a tőketerebesi cukor­gyárba. Zelenák István, Perbenyík Hatvan mázsa kukorica hektáronként /l farnadi szövetkezetben tett lá­togatás után az ember el sem hinné, hogy valamikor ez a szövetkezet igen sok nehézséggel küzdött. Ezt figye­lembevéve, arra a megállapításra keil jutnunk, hogy nagy dolgoknak kel­lett történniök, ha ennyire megvál­tozott a szövetkezet. A kezdetben 16 taggal induló szö­vetkezet állandóan nehézségekkel küz­dött. Kevés volt abban az időben a munkáskéz, mivel a 16 tag közül jó­formán a felét csak pártoló tagnak lehetett számítani. így természetesen nem volt csodálni való, hogy nem tudtak komoly eredményt felmutatni. Az első változás 1952-ben történt, amikor Balázs Istvánt választották meg elnöknek, amikor már a szövet­kezet valóban a legválságosabb idő­ket élte. Azonban Balázs elvtárs nem ijedt meg a nehézségektol. Bár jóval túl van élete delén, nem adta fel a harcot, hanem fiatalos lendülettel lá­tott hozzá a hibák kiküszöböléséhez Néhány hónapig még könyvelője sem volt. Nem voltak iskolázott szakkád-­rek, kik a termelést tervszerűen tud­ták volna irányítani. Egyik mellé­fogás után a másikba estek. Balázs elvtárs kéthónapos elnök­képző tanfo! iámon is részt vett, ahol eddigi tapasztalatait az új, haladó módszerek elsajátításával egészítette ki. A szövetkezet lassan a fellendülés felé haladt. A példás munka és az elért endméryjek számos további kis­és közévparasztot győztek meg a szö­vetker. ti gazdálkodás előnyeiről, kik aztán beléptek a szövetkezetbe. A kibővült tagsággál és példás munkával olyan eredményeket értek el a termelés minden szakaszán, hogy ma már a zseiizi járás élenjáró szö­vetkezetei közé számítanak. Jelenleg a kukoricatöréssel vannak elfoglalva, amelyből az előbbi évek­hez viszonyítva jóval magasabb hek­tárhozamot értek el. A hektárhozam csövesen eléri a 60 mázsát. Ezt a szép eredményt annak köszönhetik, hogy már tavasztól kezdve igyekez­tek megteremteni minden előfeltételt a jó terméshez. Jól elkészített és trá­gyázott földbe vetették él a kukori­cát. A kapálást agrotechnikai határ­időben a gépek legtökéletesebb ki­használásával háromszor végezték el. Mindig szem előtt tartják Bacüek elvtársnak a SzlKP KB ülésén el­hangzott szavait, amelyek a kukori­ca terméshozamának lényeges emelé­sére vonatkoznak. Örülnek a tagok a jó kukoricater­mésnek. Szépen haladnak a töréssel. Eddig már 30 hektáron végezték el a sze­dést. Utána a kukoricakórót lesilóz­zák, hogy télre minél több nedv­dús takarmányt biztosítsanak állataik részére. Eddig mintegy 500 köbméter silótakarmányuk van. J ól haladnak az ősziek vetésévél is. Végeztek az őszi takarmánykeve­rékek, az őszi árpa és a rozs veté­sével. Sőt a búzából is elvetettek mintegy 200 hektárt. Itt a kereszt­és sürűsoros vetési módszert alkal­mazzák. A további búzavetés alá is már nagyrészben előkészítették a föl­deit Kaszonyi István A deáki állami gazdaságban Kukoricával megrakott szekerek gördülnek be az udvarra. Nyiko­rognak a kerekek a nehéz súly alatt és talán össze is roppanná­nak, ha nem ügyes, hozzáértő ko­vácsmesterek végezték volna el rajtuk a vasalást. Alighogy beljebb mégy a kapun, látod, hogy mun­káslakások körül emberek szorgos­kodnak. Kőművesek, ácsok és asz­talosok javítják az épületeket. Itt bontanak, amott falat húznak, egészséges és tágas szobákat építenek. Az asztalosok a régimódi kicsi ab­lakok helyébe hármas ikerablako­kat helyeznek a falba. A szúette ajtókat is újakkal cserélik fel. A megrongált tetőket is javítgatják. Ahogy az irodába lépsz, ott meg fejek hajolnak az iratok fölé ós számolnak, latolgatnak. Hárman terveznek, itt összegezik az ered­ményeket, hogy a dolgozók idejé­ben megkaphassák munkájukért fizetésüket. Hallgatagok mindany­nyian, keveset beszélnek, nem za­varják egymást. Csak a berregő telefon hangjára figyelnek fel oly­kor. Itt találkozhatsz az üzemi szakszervezet elnökével, hogy ér­deklődj a gazdaság életéről, ered­ményeiről. A szakszervezet elnöke a kovácsműhelyben dolgozik, de érti, nagyon jól érti a mezei mun­kát is. Magáról keveset mond, de annál többet dolgozó társairól. El­ismerően nyilatkozik a növényter­melőcsoportról, az állatgondozók­ról és a kertészekről. Büszkén | mondja, hogy a vágtornóoi igazga­tóságon csak náluk sikerült túl­szárnyalni a termelési tervet ga­bonából. A dohányosokról is be­szél, megemlíti, hogy az idén öt mázsával többet termeltek a tervezettnél hektáron­ként. A dohány 90 százalékát az első osztályba, 10 százalékát a má­sodik osztályba sorolták. Az ő ér­demük, hogy 12 koronát kapnak kilogrammjáért. Tőle tudom meg azt is, hogy a gazdaság dolgozói már az utolsó tábla kukoricát tö­rik és hogy 70 vagon silótakar­mány helyett ez ideig 120 vagon­nal készítettek. Répakarajjal ke­verve 41 hektárról a kukoricakó­rót is elsilózzák. A kendertermelő­csoport munkája is szót érdemel. Ők, a nyitrai kerületben az első helyre kerültek. Kenderjük 270 crn magas volt. Hatvan mázsát termeltek hektáronként. A szakszervezet elnökével kime­gyünk a mezőre is. A faluból ki­érve először repülőgépet pillan­tunk meg, amelynek acélszárnyain csillog a napsugár. Ha leszáll, mű­trágyával rakják meg a gépet a dolgozók. S amikor a pilóta meg­indítja a motort, s a gép a leve­gőbe emelkedik, sűrű műtrágya­fátylat húz maga után. A bük­köny és a búza alá jól felszántott földet szór be műtrágyával a gép, hogy a jövő évben gazdag termést arathassanak a dolgozók. Néhány száz méterrel odább négy csoport dolgozik a kukoricatáblán. Négy kifüggesztett tábla mutatja, hogy melyik csoport felelős egy­egy területért. A csoporttagok ko­sarakban cipelik a szekérről a ku­koricát. Igyekeznek, hogy estére véget vessenek a betakarításnak. Harmincegy hektárról már a szá­rítókban van a kukorica. A meg­maradt tíz hektáron most törik a kukoricát. Kiss Kálmán, a növény­termelési csoport vezetője a leg­büszkébb a szép kukoricatermésre. Egy hektáron átlag 50 mázsa ku­korica termett. Hektáronként te­hát 15 mázsával túlszárnyalták a termelési tervet. A négy csoport közül Szedlár János csoportja a legjobb. Egész évben élenjárt a munkában és gabonából is ők ter­melték a legtöbbet. A tíz hektár területen G00 mázsa kukoricát termeltek. A szép eredményt a munka jó megszervezésével érték el, no meg azzal is, hogy egész évben a szá­mukra kijelölt parcellán dolgoz­hattak. így mindig idejében érte­sültek a legfontosabb teendőkről. A jó terméseredmény a dolgozók öntudatosságán és akaratkészségén múlott. Megemlítésreméltó, hogy a tavaszi munkák során 11—12 órát dolgoztak naponta, s ha a munka nagyon szorította őket, a vasárna­pot se bánták. A deáki állami gazdaság dolgo­zói harcolnak a X. kongresszus irányelveinek valóraváltásáért. Idei terméseredményük hozzájárul az állatállomány fejlesztéséhez is. Halász Ambrus^ t

Next

/
Thumbnails
Contents