Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-07 / 244. szám, csütörtök

4 UJSZO 1954. október % A Mémet Demokratikus Köztársaság a német nép demokratikus erőinek szilárd támasza az egységért és a békéért folyó harcban (Folytatás a 3. oldalról.) parní a tűzből az amerikai „világhódító" gesztenyéjét. A francia nép erélyesen tiltakozik Nyugat-Németország újrafelfegyverzésének minden formája ellen, mivel tudja, hogy a német militarizmus halálos veszéllyel fenyegeti a francia népet is. Amikor a francia nemzetgyűlés ez év augusztusában elvetétte az „európai védelmi közösségiről szóló szerződést, világosan bebizonyította az amerikai úgynevezett „erőpolitika" gyengeségét és ürességét és azoknak a szabadságszerető népeknek az erejét, amelyek velünk együtt erélyesen meghiúsítanak a kapzsi nyugat-német militarizmus feltámasztására irányuló minden kísérletet. Adenauernak nincs joga hozzá, hogy a német nép nevében beszéljen. A Német Demokratikus Köztársaságban már 1951-ben 12.1 millió, Nyugat-Németországban pedig 14.8 millió, vagyis összesen csaknem 27 millió német foglalt állást a katonai egyezmények ellen, s a kölcsönös megértés megteremtőbe mellett. Ez az egész Németországa ban élő szavazásra jogosult németek többsége. Nyugat-Németországban egyre többen undorodtak meg Adenauer háborús irányvonalától, s küzdenek a németek kölcsönös megértéséért. Nyugat-Németországban a munkásosztály és a burzsoázia széles körei követelik a politikai irányvonal megváltoztatását, követelik, hogy a kormány a kölcsönös megértés politikáját folytassa a szocialista országok, főkép a Szovjetunió irányában. Adenauer híveinek száma napról napra csökken. Erről tanúskodnak az Északrajna-Vestfália tartományban ez év júniusában lefolyt tartománygyűlési választások, amelyeken Adenauer 1.B59.648 szavazatot vesztett. Adenauer a schleswig-holsteini választásokon az idén szeptemberben további 251.700 szavazatot vesztett. V. Ä nyugat-németorsza'gi munkásosztály tömeges sztrájkokkal tiltakozik életkörülményeinek állandó romlása ellen. Nyugat-Németország minden részében a munkások százezrei folytattak heteken át szívós harcot. Ennek a sztrájkmozgalomnak az a nagy politikai jelentősége, hogy a háborús készülődés finanszírozása és egyszersmind az Adenauer-féle rendszer ellen irányul. A nyugat-német munkásság harca nagyon megrendítette az Adenauer-féle állam gazdasági és politikai rendszerét. S a harcoló nyugat-német munkásokkal határtalan szolidaritást vállalnak a Német DemokratikHs Köztársaság munkásai és dolgozói, akik mindenben támogatják nyugat-német osztálytestvéreiket. Ezenkívül a legutóbbi hónapok folyamán egyes nyugat-német burzsoá politikusok hátatfordítottak a bonni erőszakállamnak, átjöttek a Német Demokratikus Köztársaság területére, s most itt harcolnak Németország egységéért • és függetlenségéért. Ezek a politikusok nem titkolták antifasiszta meggyőződésüket, tiltakoztak az ellen, hogy Nyugat-Németországban a fasizmus ismét szemérmetlenül felüti fejét, s ezért az Adenauer-kormány megrágalmazta, üldözte, megfigyeltette őket. Németország Kommunista Pártja egyes vezetőinek letartóztatása s a párt más vezetői ellen elkövetett terrorcselekmények megmutatják, hova vezet Adenauer irányvonala. A nyugat-német nagyburzsoázia háborús irányvonalának megvalósítása végett általános támadásba lendül a nyugat-németországi dolgozók még megmaradt szegényes jogai és szabadságjogai ellen. Ez az Adenauer-rendszer rendkívül súlyos válságának tanújele. Nem tűrhetjük, hogy a német imperializmus harmadszor is rátámadjon az európai népekre, s szakadék szélére taszítsa a német nemzetet. S ez nem is fog sikerülni neki. Ennek legelső biztosítéka, hogy megvan a Német Demokratikus Köztársaság, valamennyi békeszerető német hazafi támasza az Adenauer és amerikai gazdái ellen vívott harcban. A Német Demokratikus Köztársaságban gyökeresen megváltoztak az osztályok erőviszonyai, megváltozott a hatalom jellege. A monopolistáknak, a junkereknek, a földbirtokosoknak és a militaristáknak a Német Demokratikus Köztársaságban nincs többé semilyen politikai vagy gazdasági pozíciójuk. Nálunk a dolgozó parasztsággal szövetséges és az értelmiséggel együttműködő munkásosztály van hatalmon s foglalja el az állami kulcspozíciókat. A kispolgárság nagy csoportjai, a kisiparosok és a kiskereskedők megbíznak a munkások és a parasztok államában, mert ez az állam az ő érdekeiket is képviseli, hiszen nekik is az az érdekük, hogy megóvjuk a békét, s demokratikus alapon újra egyesítsük Németországot. A Német Demokratikus Köztársaság demokratikus pártjai az antifasiszta demokratikus pártok tömbjében egyesültek. Az antifasiszta demokratikus pártoknak ez a tömbje közös tevékenységre tömöríti a demokrácia és a társadalmi haladás összes vezető erőit. A Szovjetunió kormánya a Német Demokratikus Köztársaság sikereinek láttán 1954. március 25én fontos nyilatkozatot tett közzé. E nyilatkozat értelmében a bel- és külügyekben szuverénitást adott a Német Demokratikus Köztársaságnak, s megszüntette a németországi szovjet főbiztos ellenőrző funkcióit. A Szovjetunió kormánya ugyanolyan kapcsolatokat létesített a Német Demokratikus Köztársaság kormányával, mint más szuverén államokkal. A Német Demokratikus Köztársaság szabadon, saját. akarata szerint dönthet bel- és külügyekben, köztük a NyugatNémetországhoz fűződő kapcsolatok kérdésében is. Megszűnt a Német Demokratikus Köztársaság ál* lami szervei tevékenységének megfigyelése, amely ezelőtt a németországi szovjet főbiztos hatáskörébe tartozott. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói hálásan fogadták s 1945. óta folyó demokratikus építésük elismerésének tekintik ezt az új államjogi statútumot. A Szovjetunió kormányának nyilatkozatát úgy értékelik, mint a szovjet népek barátságának és segítségének újabb nagylelkű megnyilvánulását, amely az NDK dolgozóira meghatározott kötelezettségeket ró a német egység helyreállításáért vívott harcban. A szovjet kormány 1954. március 25-i nyilatkozatának jelentősége messze túlterjed a NémefDemokratikus Köztársaság határain. A Német Demokratikus Köztársaság szuverenitásának megteremtése fontos lépés Németország két részének közeledése és újraegyesülése felé. A szovjet kormány nyilatkozatából teljesen világossá vált, hogy Németország újraegyesítése nem lehetséges magának a német népnek a közreműködése nélkül. Németország egységének a kérdésében ma egyetlen európai vagy Európán kivüli hatalom sem mellőzheti a Német Demokratikus Köztársaság korrtiányát, mert ha így cselekednék, nyomban lelepleződnék, hogy nem érdeke a német nemzet békés, demokratikus alapon való újraegyesítése. Németország demokratikus erői szempontjából a szuverénitás azt jelenti, hogy a nép jogosult államának kormányzására, A Szovjetunió kormánya megadta a német népnek ezt a jogot. A Német Demokratikus Köztársaság ezt a jogot egész Németország számára követeli. A Német Demokratikus Köztársaságnak megadott igazi szuverénitás biztosítja a német népnek alkotó erői felvirágzását, szabad munkát a békéért és hazája haladásáért. Ezzel szemben az úgynevezett „szuverénitás", amelyért a bonni revansiszták és amerikai pártfogóik most síkra szállnak, még inkább leigázná Nyugat-Németország. dolgozóit s teljes szabadságot adna a nyugat-német militaristáknak és Hitler volt tábornokainak a Wehrmacht újjászervezésére és újabb háborús tervek kovácsolására. VI. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ezentúl is folytatni fogja a kölcsönös megértés kialakítására irányuló politikáját. A Nyugat-Németországból érkező munkásküldöttségek közvetlenül a helyszínen tájékozódhatnak a demokratikus rendről és a Német Demokratikus Köztársaság lakosságantv-c életszínvonaláról. A Nvv.gat-Né-iietországból érkező munkások és parasztok e látogatások során :iie'2győződtek róla, hogy a hazug amerikai propaganda áldozataivá valtak. Látják, hogy a Námet Demokratikus Köztársaság a munkások érdekeinek és egész Németország nemzeti érdekeinek egyetlen igazi képviselője. Nyugat-Németország demokratikus erói a; Adenauer reraszer ellen vívott harcukban mind szilárdabban támaszkodhatnak a Német Demokratikus Köztársaságra. Nyugat-Németország parlamenti fórumainak ezentúl is fáradhatatlanul további javaslatokat fogunk küldeni a német probléma megoldásával kapcsolatos egységes német álláspont kidolgozására. A Német Demokratikus Köztársaság minden erejét arra összpontosítja, hogy megvalósítsa az általános európai kollektív biztonsági rendszer megalakítására vonatkozó szovjet javaslatot. Az európai népeknek meg kell egyezniök e biztonsági rendszer megteremtésében, mert csakis ezzel biztosíthatják tartósan Németország s egyszersmind Európa nyugalmát és békéjét. A párt és a kormány köztársaságunk valamennyi dolgozójával együtt piindent elkövet, hogy az első ötéves tervnek 1955-ben való teljesítésével és túlteljesítésével, az új irányvonal sikeres megvalósításával ezentúl is állandóan erősítse munkás-paraszt hatalmunkat. Ez az egyetlen lehetőség, hogy a német nép demokratikus erői közreműködhessenek az európai béke megóvásában, Németország egyesítésében és az egész német nép boldog, jobb jövőjének biztosításában. A Német Demokratikus Köztársaság emeli magasra Németország békés nemzeti megújhodásának zászlaját. Az NDK békeszerető demokratikus erői Nyugat-Németország hazafias és haladó erőivel összefogva e zászló alatt ki fogják vívni a győzelmet. A Német Demokratikus Köztársaság állampolgárai az 1954 október 17-i általános választásokon arra fognak szavazni, hogy ezentúl is a béke, az egység és a jólét politikáját folytassuk. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért" legújabb számából) Egyezmény Ha Dong és Gia Lam városok átadásáról A vietnami sajtóiroda jelentése szerint a vietnami néphadsereg és a Francia Unió erőinek főparancsnokságai megállapodtak a Hanoi közelében fekvő Ha Dong és Gia Laih városok átadásáról. A megegyezés szerint a városok átadásának zavartalanul és rendben kell megtörténnie Mindkét részre kötelező bármely ellenséges cselekedet megakadályozása mind a Francia Unió távozó-, mind a vietnami népi hadsereg átvevő egységei között. A szerződés megtiltja a közvagyon bárminemű megrongálását és tönkretételé valamint a lakosság vagyonának és életének veszélyeztetését. A szerződés előírja, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság hatósá gai megelőzőleg munkacsoportokat küldjenek ki, amelyek a városok átvételét előkészítik. A világ közvéleménye ellenzi Nyugat-Németország felfegyverzésének terveit A „Daily Worker" a londoni értekezlet eredményeit kommentálva a következőket írja: „Ha azt a politikát, amelyről kilenc állam az értekezleten megegyezett, rákényszerítik Nyugat-Európára, a hitlerista tábornokok nagy, korszerű hadsereghez és légierőkhöz, a ruhrvidéki milliomosok pedig hatalmas, korszerű hadiiparhoz jutnak. Ez a tény, amelyet Nyugat-Németország felfegyverzésének valamenynyi híve elhallgat, kell, hogy most még egyszer végérvényesen megmutassa „a nyugat védelméhez való német hozzájárulásról" hangoztatott szavak ürességét. A németek nemcsak hadsereghez, hanem hatalmas hadiiparhoz is jutnak, amely támogatni fogja ezt ,a- hadsereget. Igaz, annak biztosítására, hogy a németek a megszabott határon leiül ne gyártsanak fegyvereket, ellenőrzést és felügyeletet rendelnek el, azonban mint a'Németország fegyverzete fölött az első világháború után bevezetett ellenőrzés tapasztalatai mutatták, ez az ellenőrzés nehezen valósítható meg, ha az ellenőrző államoknak ez nem érdekük. Márpedig sem Amerikának, sem európai csatlósainak nem érdekük a német hadiipar beható ellenőrzése". A lap végül megjegyzi, hogy „az értekezletnek Nyugat-Németország felfegyverzésével való egyetértése és az európai nemzetek beleegyezése között óriási szakadék tátong." A „Times" hangsúlyozza, hogy a Mendes-France és a többi miniszterek között a fegyverzet fölötti ellenőrzés terjedelmében és fokában felmerült ellentétek a valóságban nem szűntek meg. A viszályt mellőzték, de nem oldották meg. A lap félelmét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a francia parlament ratifikálja-e a londoni egyezményt, és figyelmeztet arra, hogy „Mendes-France mögött mindig a francia nemzetgyűlés mozgékony homoktengere áll". A „Times" megemlíti a Saar-vidék kérdését is, amelynek megoldását az előző francia kormányok mindig az EVK szerződés nemzetgyűlés elé terjesztése „előzetes feltételének" tartották. A ,;Daily Express" szerkesztőségi cikkében azt írja, hogy a most létrejött katonai csoportosulás „ingadozó alapon áll". A lap megjegyzi „az egyes felek között nincs meg a kölcsönös bizalom. Egyik szemükkel a csoportosulás ellenzőire, másikkal pedig német szövetségesükre tekintenek. Nyujthat-e valamilyen biztosítékot az ilyen szövetségesség?" A lap élesen bírálja azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződés értelmében Nagy-Britannia vállalt. A Reuter ügynökség jelenti, hogy Dulles amerikai államtitkár Londonból való távozása előtt kijelentette: „A londoni értekezlet sokat megmentett abból, *mit az európai védelmi közösségről szóló egyezmény tartalmazott." Dulles továbbá kijelentette: „Az, ami Európában kialakul, tartalmazza és fejleszti azokat a fontos elemeket, amelyeket megtalálni reméltünk az európai védelmi közösségről szóló szerződésben." Az' amerikai sajtó örömmel fogadja a londoni kilenchatalmi értekezlet határozatait. A „New-York Times" washingtoni tudósítója azt írja, hogy „az Egyesült Államoknak, mint azt a hivatalos tényezők kijelentik, minden okuk megvan az elégedettségre a londoni egyezménnyel". A lapok hangsúlyozzák, hogy Dulles nagy nyomást gyakorolt az értekezlet tö' ! i részvevőire, különösen Meii'lc -F'ancrra, hogy kicsikarja N.)ug .^-Németország újrafelfegyverzése USA által követelt feltételeinek jóváhagyását. A „New-York Times" diplomaták nézetére hivatkozva hangsúlyozza, hogy „Dulles nyilatkozata lehetővé tette, hogy a franciák megtegyék a tőlük követelt engedményeket," A lap párizsi tudósítójának szavai szerint az értekezlet azza! végződött, hogy Dulles „elismerően vállonveregette" Mendes-Francet, aki az EVK szerződés ellen irányuló ellenállás élén állt. „így felfegyverezve látjuk majd Németországot..." — fejezi ki leplezetlen örömét a „NewYork Times". Dr. Dehler, a Szabad Demokrata Párt elnöke október 4-én a „Maínpost" című lap tudósítójával folytatott beszélgetése során kijelentette, hogy „a nyugatnémet kormányküldöttségnek, vagy a Szövetségi Köztársaság hasonló képviseleti csoportjának most azonnal tárgyalásokat kellene kezdeni a Szovjetunióval Németország újraegyesítéséről". Dehler, aki a bonni kormánykoalíció második legnagyobb pártjának elnöke, Majna-Frankfurtban tartott beszédében követelte, hogy a bonni kormány politikája most egyre inkább Németország egységének visszaállítására irányuljon, mivel „az EVK csődje megmutatta, hogy túlsókat követeltünk". Szerinte most,mindent utói kell érni, amit az ország egyesítésének kérdésében elhanyagoltak és a bonni kormány egész politikai irányzatában el kell kerülni mindent, ami akadályozhatná Németország újraegyesítését. Dehler ezenkívül A. J. Visinszkijnek, az ENSz szovjet küldöttsége vezetőjének az általános lefegyverzésre tett javaslatait „megfelelő tárgyalási alappontnak minősítette a fegyverkezés általános ellenőrzéséről folytatandó tárgyalásra" és hozzáfűzte, hogy eljött az a pillanat, midőn meg kell kísérelni a Kelet és Nyugat között levő feszültség kiküszöbölését. Kínai lap «Taivan semlegesítése* híveinek valódi szándékairól A „Zsenminzsibao- október 4-én Vu Csuan tollából cikket közöl, amely lerántotta a leplet Taivan úgynevezett „semlegesítésére" törekvő külföldi körök valódi terveiről. A cikk szerint „Az Egyesült Államok reakciós körei nemrégen kijelentették, hogy fegyveres erővel fogják megakadályozni Taivamnak a kínai nép által való felszabadítását és hogy minden erejükkel támogatni fogják a csangkajsekista-kilikket a háború kirobbantásában. Ezenkívül kibővítik az amerikai 7. flotta agreszsziós terveinek hatókörét és ezáltal a Távol-Keleten veszélyeztetni fogják a békét. A világ közvéleménye és a sajtó növekvő nyugtalansággal kiséri a reakciós körök kijelentéseit és élesen elítéli azokat. Közismert tény. hogy a kínai népnék Taivati felszabadításáért fcílyó igazságos harca az ázsiai nemzetek rokonszenvét és támogatását élvezi. Ezt a tényezőt nem lehet mellőzni- Azokban az országokban, amelyek közvetlenül érdekelve vannak a Távol-Keleten, mint például Nagy-Britannia, sok burzsoá lap és a nyilvánosság tárgyilagos és önálló véleményt alkothat erről a kérdésről. • Mindazonáltal figyelemreméltó az a tény, hogy egyes országokban, sőt Angliában is e tényeket elferdítő kijelentések hangzanak el. Ilyen kitalálás a „Taivan semlegesítéséről"- tett kijelentés is." A cikk tovább folytatja: „Sokan azok közül, alcik „Taivan semlegesítéséhez" ragaszkodnak. Kijelentéseikkel látszólag beleegyeznek abba, hogy Taivan kínai terület. Más dolog elismerni ezt a megdönthetetlen tényt és teljesen más dolog eszerint cselekedni. Ha azt gondolják, hogy Taivant, ezt a kínai területet semlegesítem lehet, akkor nem tételezhető fel róluk, hogy őszintén elismerik Kína felségjogát a sziget felett. Ez tiszta igazság és annyira világos, mint az, hogy az angliai Walles „semlegesítéséről" szóló kijelentés egyáltalán nem jelentené NagyBritannia felségjogainak tiszteletbentartását. Teljesen világos, mondja a cikk, hogy azok, akik Taivan semlegesítéséért harcolnak, egyáltalán nem törekednek a béke megőrzésére, hanem agressziót és provokációt szítanak, és ártanak « béke ügyének."