Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-07 / 244. szám, csütörtök

Í954. október 7. UJSZ0 3 A Német Demokratikus Köztársaság a német nép demokratikus erőinek szilárd támasza az egységért és a békéért folyó harcban Irta: OTTO GROTEWOHL, j a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottsága politikai irodájának tagja Ä Német Demokratikus Köztár saság dolgozói október 7-én ünnep­lik államuk megalakításának 5. év­fordulóját. Nagy nemzeti jelentőségű napja ez a német nép történetének. De ez a nap nemzetközi szempont ból is igen jelentős, mert a Német Demokratikus Köztársaságnak, az első demokratikus és békeszerető német államnak a megalakulása nemcsak Németország, hanem Eu­rópa történetében is fordulópon­tot teremtett. „A legutóbbi háború tapasztalata bebizonyította, hogy ebben a hábo­rúban a legnagyobb áldozatokat a német és a szovjet nép vállalta, hogy Európában ez a két nép képes a legnagyobb erőkifejtésre, világ­jelentőségű hatalmas akciók végre­hajtására — írta Sztálin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság megalakítása alkalmával a Német Demokratikus Köztársaság elnöké­hez és miniszterelnökéhez intézett táviratában. — Ha ez a két nép ki nyilvánítja eltökéltségét, hogy ugyanolyan erőfeszítéssel harcoljon a békéért, amilyennel a háborúban küzdött, akkor az európai békét biztosítottnak lehet tekinteni." Németország egyik részében, a Német Demokratikus Köztársaság­ban, a dolgozó parasztsággal szoros szövetséget kötött munkásosztály sikeresen rálépett erre a békés út­ra. A munkásosztály azért tehette meg ezt, mert a szocializmus orszá­gának, a hatalmas Szovjetuniónak testvéri segítségére támaszkodha­tott. A Német Demokratikus Köz­társaság munkásosztálya a német történelem első munkás-paraszt ál­lamának felépítésével az egész nemzetnek példát mutatott a nem­zet igazi érdekeinek megfelelő de­mokratikus fejlődésre. Az alkotó nemzeti akaratnyilvánításnak a Német Demokratikus Köztársaság ból kiinduló hatalmas áradata ma a béke, az egység, a függetlenség és a demokrácia zászlaja alatt egye­sít minden német hazafit. I. ' Demokratikus államunk a meg­alapíts óta eltelt öt év alatt a béke és a demokrácia táborának elvá laszthatatlan alkotórészévé vált. A Szovjetunióval, a népi Kínával és a szocializmus táborának valamennyi többi országával, az emberiségnek több mint egyharmadával szilárd baráti kapcsolatot teremtett a né­pek teljes egyenjogúságának elis­merése, valamint a baráti együtt működés és a kölcsönös segítség elve alapján. A Német Demokratikus Köztár ^ saság léte biztosítja Németország szomszédait, hogy nem ismétlődik meg a hazájuk ellen irányuló tá­madás, amelyet a császári és a fa­siszta Németország ebben az évszá­zadban kétszer elkövetett. A Német Demokratikus Köztár­saság ma Németország Szocialista Egységpártjának, a német munkás­osztály pártjának vezetésével és a dolgozók kezdeményezésére alakult kormány irányításával szuverén, demokratikus német államként száll síkra a nemzetközi küzdőté­ren, s a békeszerető, egységes, szu­verén és demokratikus Németország aktív alapja. A Szovjet Hadsereg hős csapatai megszabadították a német népet a fasizmus korbácsától, s ezzel meg­teremtették Németország keleti ré­szében a demokratikus fordulat döntő feltételeit. A szocializmus or­szágának, a hatalmas Szovjetunió­nak állandó és hathatós anyagi, valamint ideológiai segitsége és tá­mogatása, a népi demokratikus or­szágok testvéri segítsége és támo­gatása lehetővé tette, hogy Német­országban igen rövid történelmi időszak alatt új élet épüljön. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy a német hazafiak a nemzetközi jog alapján harcolhatnak az egysé­ges, demokratikus és független Németországért. Az 1945 augusztusában aláírt potsdami egyezmény a szovjet kor­mány kölcsönös megértésre és bé­kére irányuló következetes politi­kájának eredménye. A szovjet kor­mány az imperialista államok aka­rata ellenére elérte, hogy Német­ország nem vált egészen jelentékte­len és teljesen feldarabolt ország­gá. A potsdami egyezmény feljogo­sítja a német népet, hpgy bizonyos politikai és gazdasági feltételek tel­jesítése után az egységes nemzet és az egységes állam keretei közt új, demokratikus és békés alapon épít­se életét. A fasizmus kiirtása, a militariz­mus 1 megsemmisítése, a hadiipar megszüntetése, a konszernek és a monopóliumok hatalmának meg­semmisítése, a háborús bűnösök megbüntetése és a Németország el­lenőrzése céljából történő ideiglenes négyhatalmi szövetséges megszál­lás volt a szuverén Németország helyreállításának feltétele. A német munkásosztály öntuda­tos tagjai mindig jól tudták, a fa siszta állam feltétel nélküli fegy­verletételéből nem következik, hogy Németország örökre elveszti szuve renitását. Ezért elsősorban a munkásosztály küzdött állhatatosan a potsdami egyezmény feltételeinek teljesíté­séért. A németek többsége ma elis meri azt a tényt, hogy a Szovjet­unió kormánya soha sem azonosí­totta Hitler fasiszta klikkjét a né­met néppel, hogy a Szovjetuniónak a német kérdéssel kapcsolatos poli­tikája a marxista történelmi tapasz­talaton, a humanitáson és a német néppel való észszerű viszonyos, alapszik, hiszen a német nép leg­jobbjai a hitlerizmus sötét éveiben harcoltak a fasiszta zsarnokok el­len, s ezért drágán, vérükkel fizet­tek a hitlerista börtönökben és koncentrációs táborokban. A németországi szovjet katonai közigazgatás már a náci rendszer feltételnélküli fegyverletétele utáni első hetekben feljogosította a sza­bad demokratikus tevékenységre a német nép jobb részét: az összes antifasisztákat, a kommunistákat, a szociáldemokratákat és a keresz t<j»ydemokratákat, a munkásosz­tály és a parasztság fiait és lányait, valamint a burzsoázia hazafias erő­it. Németország volt szovjet meg­szállási övezetének területén már 1945-ben engedélyezték minden olyan antifasiszta párt megalakítá­sát és működését, amelynek célja a fasiszta elemek maradványainak végleges kiirtása, a demokrácia alapjainak megerősítése és a lakos­ság nagy tömegei kezdeményezésé­nek fejlesztése. A dolgozó lakosság egyszersmind jogot kapott szak­szervezeti szervezetek alakítására. Németország Kommunista Pártja, Németország Szociáldemokrata Párt­ja, a Kereszténydemokrata Unió és Németország Liberális Demokrata Pártja már 1945. július 10-én elha­tározta, hogy a szovjet megszállási övezetben megalakítja az antifa siszta demokratikus pártok egység­frontját. 1945. július 14-én Berlinben ösz­szeült az antifasiszta demokratikus pártok képviselőinek első közös ta­nácskozása. Az e tanácskozáson megalakított bizottság a fasizmus teljes megszüntetésére és új anti­fasiszta demokratikus rendszer megteremtésére irányuló program­mot fogadott el. A demokratikus pártok és szervezetek Németország akkori szovjet megszállási övezeté­ben következetesen megvalósították ezt a programmot. Ez volt a német nemzet újjászületésének útja: a pusztulásból, a nyomorból és a nél­külözésekből a német nép új és jobb élete felé vezető út.­II. Németország keleti részében a munkásosztály okult a történelem tanulságaiból. A német nép leg­nagyobb, gazdaságilag és politikai­lag legdöntőbb erejeként leküzdöt­te soraiban a káros szakadást. Né­metország Kommunista Pártja és Németország Szociáldemokrata Pártja 1946 áprilisában Németor­szág Szocialista Egységpártjában egyesült. Ez az egységes, harcos, marxista párt a német nép összes demokra­tikus erőinék elismert vezetője, a német nemzet igazi érdekeinek ki­fejezője. A Német Demokratikus Köztár­saság dolgozói forradalmi átalakí­tásokat hajtottak végre. A német imperializmus és militarizmus az aktív nácik és háborús bűnösök vállalatainak kisajátításával, a jun­kerek és a földesurak nagybir­tokainak felosztásával elvesztette gazdasági alapját. Az új, demokratikus rendszer, minden dolgozó érdekében, a tár­sadalmi gazdaság megsokszorozá sát tűzte ki céljául. E cél elérésé­nek eszköze a dolgozók társadalmi alkotómunkája, a munka termelé­kenységének fokozása. E cél csak békében, minden európai néppel jó. szomszédi viszonyban érhető el. A német nép kötelezettségeinek teljesítése utat nyitott az ország összes demokratikus erőinek gyors fejlődése előtt, s a német népben felébresztette Németország demo­kratikus alapon történő haladékta­lan újraegyesítésének reményét. Ez a remény azonban túlzottnak bizo nyúlt. Az imperialista nyugati ha­talmak Nyugat-Németországban a potsdami egyezmény megsértésével elősegítették a német imperializmus és militarizmus újjászületését, s új háborúk veszedelmével terhes nem­zeti nyomorúságba döntötték a né­met népet. Ezért a német nép leg­jobb fiai és lányai saját erőikhez fordultak. Nagy népi mozgalom tá­madt: a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja. Ez egyesíti a Né­metország megosztottsága és hazánk nyugati részének felfegyverzése el­len vívott harcban a német nép összes hazafias erőit. Ezen az úton döntő lépés volt 1949. október 7-én a Német Demo­kratikus Köztársaság megalapítása, miután a Németország megosztásá­nak állandósítására törekvő nyugati hatalmak Nyugat-Németországban megalakították a Szövetségi Köz­társaságot, és ezzel befejezett tény elé állították a közvéleményt. A német nép hazafias erői, ame­lyek harcolnak a nyugati imperia­listáknak azok ellen a kísérletei el­len, hogy egész Németországot be­vonják érdekszférájukba, a Német Demokratikus Köztársaságban meg­teremtették e harcuk szilárd táma­szát.­A szovjet kormány mérlegelte ezt a tényt, elismerte a demokratikus erőknek a keletnémetországi új rendszer megteremtésében 1945 óta elért eredményeit, s ezért elhatá­rozta, hogy átadja a Német De­mokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának azokat a közigazga­tási funkciókat, amelyeket koráb­ban a szovjet katonai közigazgatás töltött be. Ez nagy haladás volt a német nép szuverenitása felé ve­zető úton. III. A Német Demokratikus Köztársa­ság dolgozói a munkásosztály párt­jának vezetésével hozzáláttak a szo­cializmus alapjainak tervszerű épí téséhez, s céltudatosan és sikeresen munkálkodnak a német nép létfon­tosságú nemzeti kérdéseinek meg­oldásán. Az első ötéves terv négy évi eredményei meggyőzően tanús­kodnak erről. Négy évi rendszeres békés és demokratikus épitőmurká val olyan szuverén országot terem­tettünk, amely nem nyög adósságok terhei alatt, amelynek állampolgá­rai saját erejüknek és saját kezde ményezésüknek köszönhetik sikerű ket, amelyben érdemes élni, dol­gozni és alRotni a német nép jobb jövőjéért. Hazánk gazdasági és kulturális felemelkedéséhez döntő segítsége', kaptunk a Szovjetuniótól. 1953. au­gusztusában a Szovjetunió mentesí­tette a Német Demokratikus Köz­társaságot összes jóvátételi kötele­zettségeitől, gazdasági felhasználás végett átadta a Német Demokra­tikus Köztársaságnak az összes né­metországi szovjet részvénytársasá gokat, a költségvetés öt százalékára csökkentette a megszállási költsé­gek összegét, hitellel, valamint nagy élelmiszer és nyersanyagszállítóié­nyokkal lehetővé tette kormányunk új irányvonalának kiterjedt érvé­nyesítését. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói örömmel és hálával ragadták meg a nekik biz tosított lehetőségeket, s minden vo­natkozásban nyilvánvaló fordulatot teremtettek a felvirágzáshoz vezető úton. S rendületlenül haladunk to­vább. 1955. az első ötéves terv utolsó éve. Munkásosztályunk a legutóbbi évek folyamán a dolgozó paraszt­sággal megbonthatatlan szövetség­ben és az értelmiséggel együttmű­ködve. jelentős nehézségeket küz­dött le. Ennek köszönhetjük, hogy máris teljesítettük az első ötéves terv néhány fontos feladatát. Pártunk helyes politikai vezetése és a Német Demokratikus Köztár­saság dolgozóinak az államhatalom gyakorlásában való tevékeny rész­vétele tette lehetővé ezeket a sike­reket. 1953-ban az ipar teljes termelése meghaladta az 1950. évi színvonal 160 százalékát. A mezőgazdaságban évről évre növekedtek a terméshozamok, je­lentősen gyarapodott az állatállo­mány. De az ötéves tervet még egyetlen mezőgazdasági ágban sem teljesítettük. Lakásépítésre már többet köl­töttünk, mint amennyit az ötéves terv előirányoz. De a drága épí­tési költségek miatt még nem tel­jesítettük az új lakások építésének tervét. A kiskereskedelmi áruforgalom már 1953-ban nagyobb volt, mint amennyit az ötéves terv 1955-re előirányoz. Az ötéves terv szerint a kiske­reskedelmi áraknak 1955-ig—1950­hez képest — 28 százalékkal kell csökkenniük. Ezt a tervfeladatot már 1953-ban teljesítettük. 1954 második negyedének végén az állami vállalatokban foglalkoz­tatott ipari munkások havi mun­kabére átlagosan 4C.3 százalékkal haladta meg az 1950. évi átlagos mutatószámokat. Tizenhat nagy­szabású árleszállítást hajtottunk végre. Túlteljesítettük az ötéves terv­nek csaknem valamennyi előirány­zatát a kultúra, a közegészségügy és a társadalombiztosítás terüle­tén. Köztársaságunk népgazdasága ezzel ismét nagyot fejlődött, a munkások és a parasztok állam­hatalma pedig megszilárdult. Ál­lamunknak egész Németország példaképévé, olyan békeszerető, de­mokratikus példaképévé kell vál­nia, amelyben a néptömegek bé­késen és boldogan építik életüket. Munkánk eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy nálunk, ahol a monopolistákat, a junkereket és a militaristákat megfosztottuk a hatalomtól, ahol a munkásosztály vezetésével a dogozók gyakorol­ják a hatalmat, jobban alakul a gazdasági helyzet, mint a tőkések uralma alatt. A nyugat-németországi munká­sok és alkalmazottak tömegmeg­mozdulásai megcáfolják a „szociá­lis piaci gazdaságról" és a „gaz­dasági csodáról" szóló demagóg ál­lításokat. A konszernek kapzsi urai ma a dolgozók rovására nyíltab­ban hajszolják a maximális profi­tot, mint bármikor. Nyugat-Német­országban föllángolt a tömegek harca a béremelésért, a kenyérért, a létminimum biztosításáért, a nép­tömegek mind világosabban ráesz­mélnek, hogy a militarizálás po­litikája jövedelmező a monopóliu­moknak, de csapás a lakosságnak. A Német Demokratikus Köztár­saság sikerei elsősorban az újítók­nak, áz aktivistáknak, az élenjáró dolgozóknak, valamint a munká­sok, a dolgozó parasztok és az ér­telmiségiek mülióinak köszönhetők. Mindezek jól tudják, hogy most minden erőfeszítésük a békés épí­tést és hazájuk jólétét szolgálja. Eredményesnek bizonyult az a munka, amely Németország Szo­cialista Egységpártja, a Német De­mokratikus Köztársaság kormánya és népi Kamarája a német kérdés békés megoldása céljából végzett. A Német Demokratikus Köztár­saság a munkásosztály pártjának vezetésével határozatokban és nyi­latkozatokban összesen ötvenkét­szer foglalt állást, s tett konkrét javaslatokat a német nemzet lét­fontosságú kérdéseivel kapcsolat­ban. Ennek a politikának legfőbb célja, hogy megteremtsük a néme­tek kölcsönös megértését. A Né­met Demokratikus Köztársaságnak ez a politikája a békeszerződés megkötésére, a megszálló csapatok kivonására, hazánk újraegyesítésé­re és az egységes, független, de­mokratikus és békeszerető Német­ország megalakítására irányul, IV. Más a helyzet hazánk nyugati részében. A német imperializmus, fasizmus és militarizmus régi erői, amelyek a legutóbbi évtizedek so­rán kétszer taszították véres vi­lágháborúba a világot s juttatták a német nemzetet a szakadék szé­lére, Nyugat-Németországban is­mét megszállva tartják az összes kulcspozíciókat. A német szociál­demokrácia amerikai frakciója az NSzDP és a szakszervezetek né­hány jobboldali vezetője — segíti őket ebben. Most a német mono­poltőkét képviselő Adenauer-klikk a militarizmus és a revanspolitika nyugat-németországi vezérkara. A bonni politikusok különféle nyilatkozataikban területi igénye­ket támasztanak a nyugat- és ke­let-európai országokkal szemben. Soviniszta és nacionalista szellem­ben nevelik a nyugat-német fiatal­ságot. Az úgynevezett „Lands­mann-körök" és a „katona szövet­ségek" hivatalos állami támoga­tással revansra úszítanak Francia­ország, Lengyelország, Csehszlo­vákia, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A német imperialisták semmit se ta­nultak vereségeikből. Lóhátról, agresszív, hangon beszélnek a szom­széd népekkel. „A német kelet fe­lé Párizson át visz az út" — je­lentette ki nemrég a balti németek küldötteinek úgynevezett kongre­szusán az Adenauer-kormánv egyik nyugat-német minisztere. Az ilyen és hasonló nyilatkozatok ar­ra vallanak, hogy a német impe­rialisták az amerikai .monopolisták segítségével uralkodó helyzetet igyekeznek kivívni Európában, s bár az Egyesült Államoktól függ­nek, önálló imperialista politikát folytatnak. Következéskép a rab­ló, agresszív német imperializmus nemcsak a kelet-európai népeket, hanem ugyanúgy a nyugati népe­ket is fenyegeti. Ez a tény ellenál­lásra készteti a népeket, s ennek az ellenállásnak az eredményessé­ge abból is kitűnik, hogy a fran­cia nép elvetette az „európai vé­delmi közösség"-ről szóló szerző­dést. A francia nép kinyilvánította, hogy nem akarja a feltámadt né­met imperializmussal együtt kika­(Folytatás a 4. oldata*.)

Next

/
Thumbnails
Contents