Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)
1954-10-07 / 244. szám, csütörtök
Í954. október 7. UJSZ0 3 A Német Demokratikus Köztársaság a német nép demokratikus erőinek szilárd támasza az egységért és a békéért folyó harcban Irta: OTTO GROTEWOHL, j a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottsága politikai irodájának tagja Ä Német Demokratikus Köztár saság dolgozói október 7-én ünneplik államuk megalakításának 5. évfordulóját. Nagy nemzeti jelentőségű napja ez a német nép történetének. De ez a nap nemzetközi szempont ból is igen jelentős, mert a Német Demokratikus Köztársaságnak, az első demokratikus és békeszerető német államnak a megalakulása nemcsak Németország, hanem Európa történetében is fordulópontot teremtett. „A legutóbbi háború tapasztalata bebizonyította, hogy ebben a háborúban a legnagyobb áldozatokat a német és a szovjet nép vállalta, hogy Európában ez a két nép képes a legnagyobb erőkifejtésre, világjelentőségű hatalmas akciók végrehajtására — írta Sztálin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Német Demokratikus Köztársaság megalakítása alkalmával a Német Demokratikus Köztársaság elnökéhez és miniszterelnökéhez intézett táviratában. — Ha ez a két nép ki nyilvánítja eltökéltségét, hogy ugyanolyan erőfeszítéssel harcoljon a békéért, amilyennel a háborúban küzdött, akkor az európai békét biztosítottnak lehet tekinteni." Németország egyik részében, a Német Demokratikus Köztársaságban, a dolgozó parasztsággal szoros szövetséget kötött munkásosztály sikeresen rálépett erre a békés útra. A munkásosztály azért tehette meg ezt, mert a szocializmus országának, a hatalmas Szovjetuniónak testvéri segítségére támaszkodhatott. A Német Demokratikus Köztársaság munkásosztálya a német történelem első munkás-paraszt államának felépítésével az egész nemzetnek példát mutatott a nemzet igazi érdekeinek megfelelő demokratikus fejlődésre. Az alkotó nemzeti akaratnyilvánításnak a Német Demokratikus Köztársaság ból kiinduló hatalmas áradata ma a béke, az egység, a függetlenség és a demokrácia zászlaja alatt egyesít minden német hazafit. I. ' Demokratikus államunk a megalapíts óta eltelt öt év alatt a béke és a demokrácia táborának elvá laszthatatlan alkotórészévé vált. A Szovjetunióval, a népi Kínával és a szocializmus táborának valamennyi többi országával, az emberiségnek több mint egyharmadával szilárd baráti kapcsolatot teremtett a népek teljes egyenjogúságának elismerése, valamint a baráti együtt működés és a kölcsönös segítség elve alapján. A Német Demokratikus Köztár ^ saság léte biztosítja Németország szomszédait, hogy nem ismétlődik meg a hazájuk ellen irányuló támadás, amelyet a császári és a fasiszta Németország ebben az évszázadban kétszer elkövetett. A Német Demokratikus Köztársaság ma Németország Szocialista Egységpártjának, a német munkásosztály pártjának vezetésével és a dolgozók kezdeményezésére alakult kormány irányításával szuverén, demokratikus német államként száll síkra a nemzetközi küzdőtéren, s a békeszerető, egységes, szuverén és demokratikus Németország aktív alapja. A Szovjet Hadsereg hős csapatai megszabadították a német népet a fasizmus korbácsától, s ezzel megteremtették Németország keleti részében a demokratikus fordulat döntő feltételeit. A szocializmus országának, a hatalmas Szovjetuniónak állandó és hathatós anyagi, valamint ideológiai segitsége és támogatása, a népi demokratikus országok testvéri segítsége és támogatása lehetővé tette, hogy Németországban igen rövid történelmi időszak alatt új élet épüljön. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy a német hazafiak a nemzetközi jog alapján harcolhatnak az egységes, demokratikus és független Németországért. Az 1945 augusztusában aláírt potsdami egyezmény a szovjet kormány kölcsönös megértésre és békére irányuló következetes politikájának eredménye. A szovjet kormány az imperialista államok akarata ellenére elérte, hogy Németország nem vált egészen jelentéktelen és teljesen feldarabolt országgá. A potsdami egyezmény feljogosítja a német népet, hpgy bizonyos politikai és gazdasági feltételek teljesítése után az egységes nemzet és az egységes állam keretei közt új, demokratikus és békés alapon építse életét. A fasizmus kiirtása, a militarizmus 1 megsemmisítése, a hadiipar megszüntetése, a konszernek és a monopóliumok hatalmának megsemmisítése, a háborús bűnösök megbüntetése és a Németország ellenőrzése céljából történő ideiglenes négyhatalmi szövetséges megszállás volt a szuverén Németország helyreállításának feltétele. A német munkásosztály öntudatos tagjai mindig jól tudták, a fa siszta állam feltétel nélküli fegyverletételéből nem következik, hogy Németország örökre elveszti szuve renitását. Ezért elsősorban a munkásosztály küzdött állhatatosan a potsdami egyezmény feltételeinek teljesítéséért. A németek többsége ma elis meri azt a tényt, hogy a Szovjetunió kormánya soha sem azonosította Hitler fasiszta klikkjét a német néppel, hogy a Szovjetuniónak a német kérdéssel kapcsolatos politikája a marxista történelmi tapasztalaton, a humanitáson és a német néppel való észszerű viszonyos, alapszik, hiszen a német nép legjobbjai a hitlerizmus sötét éveiben harcoltak a fasiszta zsarnokok ellen, s ezért drágán, vérükkel fizettek a hitlerista börtönökben és koncentrációs táborokban. A németországi szovjet katonai közigazgatás már a náci rendszer feltételnélküli fegyverletétele utáni első hetekben feljogosította a szabad demokratikus tevékenységre a német nép jobb részét: az összes antifasisztákat, a kommunistákat, a szociáldemokratákat és a keresz t<j»ydemokratákat, a munkásosztály és a parasztság fiait és lányait, valamint a burzsoázia hazafias erőit. Németország volt szovjet megszállási övezetének területén már 1945-ben engedélyezték minden olyan antifasiszta párt megalakítását és működését, amelynek célja a fasiszta elemek maradványainak végleges kiirtása, a demokrácia alapjainak megerősítése és a lakosság nagy tömegei kezdeményezésének fejlesztése. A dolgozó lakosság egyszersmind jogot kapott szakszervezeti szervezetek alakítására. Németország Kommunista Pártja, Németország Szociáldemokrata Pártja, a Kereszténydemokrata Unió és Németország Liberális Demokrata Pártja már 1945. július 10-én elhatározta, hogy a szovjet megszállási övezetben megalakítja az antifa siszta demokratikus pártok egységfrontját. 1945. július 14-én Berlinben öszszeült az antifasiszta demokratikus pártok képviselőinek első közös tanácskozása. Az e tanácskozáson megalakított bizottság a fasizmus teljes megszüntetésére és új antifasiszta demokratikus rendszer megteremtésére irányuló programmot fogadott el. A demokratikus pártok és szervezetek Németország akkori szovjet megszállási övezetében következetesen megvalósították ezt a programmot. Ez volt a német nemzet újjászületésének útja: a pusztulásból, a nyomorból és a nélkülözésekből a német nép új és jobb élete felé vezető út.II. Németország keleti részében a munkásosztály okult a történelem tanulságaiból. A német nép legnagyobb, gazdaságilag és politikailag legdöntőbb erejeként leküzdötte soraiban a káros szakadást. Németország Kommunista Pártja és Németország Szociáldemokrata Pártja 1946 áprilisában Németország Szocialista Egységpártjában egyesült. Ez az egységes, harcos, marxista párt a német nép összes demokratikus erőinék elismert vezetője, a német nemzet igazi érdekeinek kifejezője. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói forradalmi átalakításokat hajtottak végre. A német imperializmus és militarizmus az aktív nácik és háborús bűnösök vállalatainak kisajátításával, a junkerek és a földesurak nagybirtokainak felosztásával elvesztette gazdasági alapját. Az új, demokratikus rendszer, minden dolgozó érdekében, a társadalmi gazdaság megsokszorozá sát tűzte ki céljául. E cél elérésének eszköze a dolgozók társadalmi alkotómunkája, a munka termelékenységének fokozása. E cél csak békében, minden európai néppel jó. szomszédi viszonyban érhető el. A német nép kötelezettségeinek teljesítése utat nyitott az ország összes demokratikus erőinek gyors fejlődése előtt, s a német népben felébresztette Németország demokratikus alapon történő haladéktalan újraegyesítésének reményét. Ez a remény azonban túlzottnak bizo nyúlt. Az imperialista nyugati hatalmak Nyugat-Németországban a potsdami egyezmény megsértésével elősegítették a német imperializmus és militarizmus újjászületését, s új háborúk veszedelmével terhes nemzeti nyomorúságba döntötték a német népet. Ezért a német nép legjobb fiai és lányai saját erőikhez fordultak. Nagy népi mozgalom támadt: a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja. Ez egyesíti a Németország megosztottsága és hazánk nyugati részének felfegyverzése ellen vívott harcban a német nép összes hazafias erőit. Ezen az úton döntő lépés volt 1949. október 7-én a Német Demokratikus Köztársaság megalapítása, miután a Németország megosztásának állandósítására törekvő nyugati hatalmak Nyugat-Németországban megalakították a Szövetségi Köztársaságot, és ezzel befejezett tény elé állították a közvéleményt. A német nép hazafias erői, amelyek harcolnak a nyugati imperialistáknak azok ellen a kísérletei ellen, hogy egész Németországot bevonják érdekszférájukba, a Német Demokratikus Köztársaságban megteremtették e harcuk szilárd támaszát.A szovjet kormány mérlegelte ezt a tényt, elismerte a demokratikus erőknek a keletnémetországi új rendszer megteremtésében 1945 óta elért eredményeit, s ezért elhatározta, hogy átadja a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának azokat a közigazgatási funkciókat, amelyeket korábban a szovjet katonai közigazgatás töltött be. Ez nagy haladás volt a német nép szuverenitása felé vezető úton. III. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a munkásosztály pártjának vezetésével hozzáláttak a szocializmus alapjainak tervszerű épí téséhez, s céltudatosan és sikeresen munkálkodnak a német nép létfontosságú nemzeti kérdéseinek megoldásán. Az első ötéves terv négy évi eredményei meggyőzően tanúskodnak erről. Négy évi rendszeres békés és demokratikus épitőmurká val olyan szuverén országot teremtettünk, amely nem nyög adósságok terhei alatt, amelynek állampolgárai saját erejüknek és saját kezde ményezésüknek köszönhetik sikerű ket, amelyben érdemes élni, dolgozni és alRotni a német nép jobb jövőjéért. Hazánk gazdasági és kulturális felemelkedéséhez döntő segítsége', kaptunk a Szovjetuniótól. 1953. augusztusában a Szovjetunió mentesítette a Német Demokratikus Köztársaságot összes jóvátételi kötelezettségeitől, gazdasági felhasználás végett átadta a Német Demokratikus Köztársaságnak az összes németországi szovjet részvénytársasá gokat, a költségvetés öt százalékára csökkentette a megszállási költségek összegét, hitellel, valamint nagy élelmiszer és nyersanyagszállítóiényokkal lehetővé tette kormányunk új irányvonalának kiterjedt érvényesítését. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozói örömmel és hálával ragadták meg a nekik biz tosított lehetőségeket, s minden vonatkozásban nyilvánvaló fordulatot teremtettek a felvirágzáshoz vezető úton. S rendületlenül haladunk tovább. 1955. az első ötéves terv utolsó éve. Munkásosztályunk a legutóbbi évek folyamán a dolgozó parasztsággal megbonthatatlan szövetségben és az értelmiséggel együttműködve. jelentős nehézségeket küzdött le. Ennek köszönhetjük, hogy máris teljesítettük az első ötéves terv néhány fontos feladatát. Pártunk helyes politikai vezetése és a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak az államhatalom gyakorlásában való tevékeny részvétele tette lehetővé ezeket a sikereket. 1953-ban az ipar teljes termelése meghaladta az 1950. évi színvonal 160 százalékát. A mezőgazdaságban évről évre növekedtek a terméshozamok, jelentősen gyarapodott az állatállomány. De az ötéves tervet még egyetlen mezőgazdasági ágban sem teljesítettük. Lakásépítésre már többet költöttünk, mint amennyit az ötéves terv előirányoz. De a drága építési költségek miatt még nem teljesítettük az új lakások építésének tervét. A kiskereskedelmi áruforgalom már 1953-ban nagyobb volt, mint amennyit az ötéves terv 1955-re előirányoz. Az ötéves terv szerint a kiskereskedelmi áraknak 1955-ig—1950hez képest — 28 százalékkal kell csökkenniük. Ezt a tervfeladatot már 1953-ban teljesítettük. 1954 második negyedének végén az állami vállalatokban foglalkoztatott ipari munkások havi munkabére átlagosan 4C.3 százalékkal haladta meg az 1950. évi átlagos mutatószámokat. Tizenhat nagyszabású árleszállítást hajtottunk végre. Túlteljesítettük az ötéves tervnek csaknem valamennyi előirányzatát a kultúra, a közegészségügy és a társadalombiztosítás területén. Köztársaságunk népgazdasága ezzel ismét nagyot fejlődött, a munkások és a parasztok államhatalma pedig megszilárdult. Államunknak egész Németország példaképévé, olyan békeszerető, demokratikus példaképévé kell válnia, amelyben a néptömegek békésen és boldogan építik életüket. Munkánk eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy nálunk, ahol a monopolistákat, a junkereket és a militaristákat megfosztottuk a hatalomtól, ahol a munkásosztály vezetésével a dogozók gyakorolják a hatalmat, jobban alakul a gazdasági helyzet, mint a tőkések uralma alatt. A nyugat-németországi munkások és alkalmazottak tömegmegmozdulásai megcáfolják a „szociális piaci gazdaságról" és a „gazdasági csodáról" szóló demagóg állításokat. A konszernek kapzsi urai ma a dolgozók rovására nyíltabban hajszolják a maximális profitot, mint bármikor. Nyugat-Németországban föllángolt a tömegek harca a béremelésért, a kenyérért, a létminimum biztosításáért, a néptömegek mind világosabban ráeszmélnek, hogy a militarizálás politikája jövedelmező a monopóliumoknak, de csapás a lakosságnak. A Német Demokratikus Köztársaság sikerei elsősorban az újítóknak, áz aktivistáknak, az élenjáró dolgozóknak, valamint a munkások, a dolgozó parasztok és az értelmiségiek mülióinak köszönhetők. Mindezek jól tudják, hogy most minden erőfeszítésük a békés építést és hazájuk jólétét szolgálja. Eredményesnek bizonyult az a munka, amely Németország Szocialista Egységpártja, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya és népi Kamarája a német kérdés békés megoldása céljából végzett. A Német Demokratikus Köztársaság a munkásosztály pártjának vezetésével határozatokban és nyilatkozatokban összesen ötvenkétszer foglalt állást, s tett konkrét javaslatokat a német nemzet létfontosságú kérdéseivel kapcsolatban. Ennek a politikának legfőbb célja, hogy megteremtsük a németek kölcsönös megértését. A Német Demokratikus Köztársaságnak ez a politikája a békeszerződés megkötésére, a megszálló csapatok kivonására, hazánk újraegyesítésére és az egységes, független, demokratikus és békeszerető Németország megalakítására irányul, IV. Más a helyzet hazánk nyugati részében. A német imperializmus, fasizmus és militarizmus régi erői, amelyek a legutóbbi évtizedek során kétszer taszították véres világháborúba a világot s juttatták a német nemzetet a szakadék szélére, Nyugat-Németországban ismét megszállva tartják az összes kulcspozíciókat. A német szociáldemokrácia amerikai frakciója az NSzDP és a szakszervezetek néhány jobboldali vezetője — segíti őket ebben. Most a német monopoltőkét képviselő Adenauer-klikk a militarizmus és a revanspolitika nyugat-németországi vezérkara. A bonni politikusok különféle nyilatkozataikban területi igényeket támasztanak a nyugat- és kelet-európai országokkal szemben. Soviniszta és nacionalista szellemben nevelik a nyugat-német fiatalságot. Az úgynevezett „Landsmann-körök" és a „katona szövetségek" hivatalos állami támogatással revansra úszítanak Franciaország, Lengyelország, Csehszlovákia, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A német imperialisták semmit se tanultak vereségeikből. Lóhátról, agresszív, hangon beszélnek a szomszéd népekkel. „A német kelet felé Párizson át visz az út" — jelentette ki nemrég a balti németek küldötteinek úgynevezett kongreszusán az Adenauer-kormánv egyik nyugat-német minisztere. Az ilyen és hasonló nyilatkozatok arra vallanak, hogy a német imperialisták az amerikai .monopolisták segítségével uralkodó helyzetet igyekeznek kivívni Európában, s bár az Egyesült Államoktól függnek, önálló imperialista politikát folytatnak. Következéskép a rabló, agresszív német imperializmus nemcsak a kelet-európai népeket, hanem ugyanúgy a nyugati népeket is fenyegeti. Ez a tény ellenállásra készteti a népeket, s ennek az ellenállásnak az eredményessége abból is kitűnik, hogy a francia nép elvetette az „európai védelmi közösség"-ről szóló szerződést. A francia nép kinyilvánította, hogy nem akarja a feltámadt német imperializmussal együtt kika(Folytatás a 4. oldata*.)