Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-06 / 243. szám, szerda

1954. október 6. UISZO 3 Befejeződött a londoni kilenchatalmi értekezlet A Nyugat-Németország felfegyverzésével foglalkozó londoni kilenchatalmi értekezlet vasárnap délután, tehát a tervezettnél egy nappal később, befejeződött. Az értekezlet 14 oldalas, több függelékből álló záróokmányát azt követően délután aláírták a Lancaster-House-ban. A közzétett záróközlemény és a függelékek elsősorban az elvi jellegű megállapodásokat tartalmazzák, mivel a külügyminisztereknek több konkrét részletkérdésben nem sikerült megegyezniük. Ezeket az utóbbi problémákat szakértő bizottságok elé utalják. A záróközlemény első része Nyugat-Németország „szuverenitásáról" és a megszállási szabályzat megszüntetéséről szól. A három nyugati hatalom kijelenti, „arra törekednek, hogy a megszállási rendszert a legrövidebb időn belül megszüntessék a Szövetségi Köztársaságban s a megszállási szabályzatot felfüggesszék". A közlemény ezzel összefüggésben utal arra, hogy a három nyugati hatalomnak „különböző jogi megállapodásokat kell kötnie Nyugat-Németországgal", mielőtt Nyugat-Németország úgynevezett szuverenitásának visszaadására, s a megszállási rendszer megszüntetésére vonatkozó nyilatkozatuk hatályba lép. A záróközlemény hangsúlyozza, hogy a három nyugati kormány továbbra is „bizonyos, a nemzetközi helyzetből adódó felelősséget vállal Németországban", vagyis más elnevezés alatt továbbra is megszállva tartja Nyugat-Németországot. A záróközlemény további szakasza a brüsszeli szerződéssel foglalkozik. Leszögezi az értekezletnek azt a döntését, hogy Nyugat-Németország és Olaszország csatlakozik a brüsszeli szerződéshez és kijelenti, hogy a brüsszeli szervezet feladatkörét „kiszélesítik". Ez a „kiszélesítés" azt jelenti, hogy a brüsszeli szerződésben részt vevő államok haderőinek létszámát a brüsszeli szerződés szervei határozzák meg, s ezt a létszámot csak egyhangú jóváhagyás esetén lehet felemelni. Mint a záróközleményt magyarázó hírügynökségi kommentárok hozzáfűzik, a fegyvergyártás ellenőrzése és engedélyezése szintén a brüszszeli szerződés szerveinek a feladata. Az atlanti haderők európai főparancsnoka, vagyis az amerikai Grunther tábornok ugyanezen nyugati kommentárok szerint „kezdeményező lépéseket tehet azonban a fegyvergyártás kibővítésére, például Nyugat-Németországban". Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetségbe való belépését javasolja a záróközlemény következő szakasza, mely javaslatokat tartalmaz az Atlanti Szövetség megerősítésére. Ez a „megerősítés" döntő fontosságú jogokat biztosít az atlanti haderők európai főparancsnokságának. Mint - a záróközlemény mondja, a főparancsnok dönt a brüsszeli szerződés tagállamai európai haderőinek állomáshelyeiről és ő ügyel fel a csapatok ütőképességére, felfegyverzésére, felszerelésére, ellátására. A „DPA" nyugatnémet hírügynökség az értekezlet határozataival és a záróközlemény szövegével foglalkozva arról ír, hogy a „londoni okmány" pontjainak valóraváltásához még további négy értekezlet megtartása szükséges. Az egyik értekezleten — folytatódik a „DPA" tudósítása — véglegesen meghatároznák a nyugatnémet szuverenitás helyreállításának részleteit. Az atlanti tanács értekezletén döntenének a bonni állam atlanti szövetségbeli tagságáról és egy újabb kilenchatalmi értekezleten határoznák el Nyugat-Németország és Olaszország felvételét a brüsszeli paktumba; végül egy francia-nyugatnémet értekezleten a Saar-problémával foglalkoznának. Az újabb kilenchatalmi értekezletet és az atlanti értekezletet a tudósítás szerint október 21—26. között akarják megtartani. A „DPA" egy másik jelentése szerint a kilenc külügyminiszter vasárnapi ülésén elhatározták, hogy három szakértő bizottságot állítanak fel. Ezek: 1. a megszállási Szabályzat felfüggesztéséről folytatandó tárgyalásokat előkészítő bizottság; 2. Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetségbe való belépése ügyében indítandó tárgyalások előkészítésére hivatott bizottság. Ezt a kérdést Párizsban vitatják meg; 3. Nyugat-Németországnak és Olaszországnak a brüsszeli szerződésbe való belépését előkészítő bizottság. A megbeszélések Londonban . lesznek. Az értekezlet befejezésével kapcsolatos kommentárok szinte kivétel nélkül felvetik azt a kérdést: milyen lesz a londoni megállapodások franciaországi fogadtatása. „Vájjon a francia nemzetgyűlés hajlandó lesz-e ratifikálni az egyezségeket"? — teszi fel például a kérdést a londoni rádió hírmagyarázója, aki szerint „bizonyosat nem lehet mondani". A „DPA" londoni tudósítója ugyanerről a kérdésről így ír: „A londoni egyezmények hatálybalépése a francia nemzetgyűlés ratifikálásától függ. Egyes küldöttségek éppen ezért bizonyos kételkedéssel fogadták az értekezlet eredményét." Ä nyugatnémet kémközpontok aknamunkája az NDK ellen Az NDK miniszterelnökségének sajtóirodája hétfőn sajtóértekezletet rendezett, amelyen újabb tényeket tett közzé az amerikaiak által irányított nyugatnémetországi és nyugatberlini kémszervezetek aknamunkájáról. Fritz Beyling, az NDK miniszterelnöksége sajtóhivatalának vezetője kijelentette, hogy a kilenc ország külügyminisztereinek Iondoni értekezlete olyan határozatot hozott Nyugat-Németország felfegyverzéséről, amely gyakorlatilag az egresszív hitlerista Wehrmacht feltámasztását jelenti. F. Beyling továbbá megjegyezte, hogy Nyugat-Németországban és Nyugat-J3?rlinben az amerikai megszálló hivatalok közvetlen támogatásával széleskörű aknamunkát fejtenek ki a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Ez a bűnös tevékenység — mondatta Beyling — a nemzetközi feszültség fokozódására vezet és megnehezíti a kölcsönös megértést Németország két része között. Albert Norden professzor ezután nyilatkozott a nyugatnémetországi kémszervezetek felforgató munkájáról. Megemlítette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya néhány héttel ezelőtt anyagot adott át G. M. Puskinnak, a Szovjetunió németországi főbiztosának arról, hogy az NDK szervei az utóbbi időben többszáz kémet és' titkos ügynököt tartóztattak le. A lefogott személyek vallomásai, valamint a náluk talált tárgyi bizonyítékok teljesen leleplezik bűnös tevékenységüket és azt a tényt, hogy ezek a kémek az amerikai megszálló hivatalok védelmének és aktív támogatásának örvendenek. Albert Norden említést tett G. M. Puskin németországi szovjet főbiztosnak Conanthoz, az USA főbiztosához szeptember 23-án intézett leveléről, amelyben feltüntette a Német Demokratikus Köztársaság ellen az amerikaiak vezetésével tevékenykedő nyugatnémet kémszervezetek ügynökeinek és vezető személyiségeinek nevét és címét. A. Norden említést tett továbbá Conant kísérleteiről, hogy eltagadja ezeket a tényeket, és hangsúlyozta. hogy azok a kémszervezetek is, mint például Hitler volt kémjének, Gehlennek szervezete, továbbá az úgynevezett „embertelenség elleni harci csoport" és mások Nyugat-Berlinben az USA főbiztosa képviseleti hivatalának székházában székelnek. Norden ezzel kapcsolatban idézte a „New-York Times" című amerikai lapot, amely beismeri azt, amit Conant tagadni igyekezett. Vádoljuk az USA kormányát, — folytatta A. Norden — hogy visszaél megszálló nagyhatalmi helyzetével annak érdekében, hogy nyugtalanságot idézzen elő Németországban. Vádoljuk az USA kormányát, hogy bűnös fasiszta szervezetek szerve- | zésével és pénzelésével demokráciaellenes cselszövéseket folytat Németországban. Vádoljuk az USA kormányát, hogy katonai akciókat készít elö Németország ellen, ahelyett, hogy a béke érdekében cselekedne. Norden vádjainak bizonyítására többek között idézte Schmidt-Wittmack • nak, a szövetségi gyűlés volt képviselőjének nyilatkozatát, amelyben megemlítette, milyen nagy anyagi segítséget k«ip a nyugatnémetországi Gehlen-kémszervezet évente az Egyesült Államoktól, továbbá Johnnak, a nyugatnémetországi alkotmányvédelmi hivatal volt elnökének nyilatkozatát az Egyesült Államok szolgálatában álló egyes nyugatnémet kémek tevékenységéről, valamint egyéb jelentéseket, amelyek leleplezik, hogy az amerikai megszálló hivatalok sugallják a nyugatnémet kémszervezetek bűnös tevékenységét. Albert Norden ézután több új tényt említett, amelyek igazolják az amerikaiak vézető szerepét és együttműködését a? NDK ellen tevékenykedő , nyugatnémet és nyugatberlini kémes felforgató szervezetekkel. Kijelentette, hogy az NDK biztonsági szervei 547, az NDK területén tevékenykedő nyugatnémet kémet és felforgatót tartóztattak le. Huszonkilenc kémnél rádióleadókészülékeket, főleg amerikai gyártmányúakat, egyeseknél amerikai és nyugatnémet gyártmányú lőfegyvereket és felforgató célokra szolgáló egyéb különféle eszközöket stb. találtak. Albert Norden beszélt az NDK-ról hazugságokat és rágalmakat terjesztő amerikai és nyugatnémet hivatalok politikájáról és kipellengérezte az amerikabarát nyugatberlini lapok ama hazug állítását, melyet szeptember elején James Starr és Henry Starr ké,t amerikai állampolgár állítólagos „elrablásáról" terjesztettek. Mindkét úr jelen van e helyiségben — jelentette ki Norden — s majd megmondják, hogyan kerültek az NDK-ba. Norden professzor nyilatkozata végén foglalkozott a fegyverkezés csökkentésére és az atomfegyver betiltására tett legutóbbi szovjet Javaslatokkal. Hangsúlyozta, hogy az NDK lakossága lelkesedéssel •fogadja ezeket a javaslatokat. Nem akarunk háborút — mondotta végezetül Norden professzor — szembehelyezkedünk a kémkedéssel és felforgatással. Amellett vagyunk, hogy Németország a németeké, s rfe pedig az amerikaiaké legyen. Ezután James Starr válaszolt a sajtó képviselőinek kérdéseire. Leleplezte a nyugati sajtó és rádió hazug híreit, hogy állítólag Henry' Starral együtt „elrabolták" és hangoztatta, hogy mindketten tudatosan és önként jöttek át az NDK-ba. Meggyőződtünk arról — jelentette ki James Starr — hogy az USA kormánya a háború útjára tért. Európába érkezésünkkor arról is meggyőződtünk, hogy az USA kormányának politikája más nemzetek leigázására, Németország tartós - kettészakítására, Nyugat-Németország végtelen amerikai megszállására irányul. SzeretjUk Amerikát — jelentette ki James Starr — szeretjük az amerikai népet, azonban nem térünk vissza addig, míg az USA jelenlegi politikáját fogja folytatni. Ezért kérjük az NDK kormányát, nyújtson nekünk politikai menedéket. A sajtóértekezlet végén Kapahnke, a Gehlen-szervezet volt ügynöke, aki annak idején áttért az NDK-ba, is felszólalt, Nyilatkozott a Gehlen-szervezet francia- és olaszországi tevékenységéről. Fogadás a Szovjetunió külügyminisztériumában A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese október 4-én fogadást rendezett az Indiai Köztársaság, az Indonéz Köztársaság, a Burmai Szövetség és Japán Szovjetunióban tartózkodó gazdasági küldöttségeinek tiszteletére. A fogadáson részt vettek a küldöttségek vezetői, a küldöttségek tagjai, továbbá M. Ohn, a Burmai Szövetség rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, R. Subandrio, az Indonéz Köztársaság nagykövete, P. M. Kaul, az Indiai Köztársaság ügyvivője. Szovjet részről a fogadáson részt vettek: I. F. Tyevoszjan, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének helyettese, I. A. Benegyiktov, I. G. Kabanov, a Szovjetunió miniszterei, N. G. Palgunov, a TASzSz felelős vezetője, Sz. A. Boriszov, Sz. T. Barabas, I. G. Bolsakov, K. K. Vinogradov, V. V. Kuznyecov, M. R. Kuzmin, P. N. Kumikin, I. M. Klocskov, V. V. Mackovics, K. V. Mikulin, F. A. Petrusa, F. F. Pogrebenko, I. F. Szemicsasztnov, Sz. V. Szkorikov, P., V. Fokin, a Szovjetunió miniszterhelyettesei, P. V. Beljajev, az össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás igazgatóhelyettese, a moszkvai legnagyobb ipari vállalatok vezetői, a minisztériumok vezető munkatársai s mások. India, Burma és Japán gazdasági küldöttségeinek / sajtóértekezlete Az Indiai Köztársaság, a Burmai Szövetség és Japán gazdasági küldöttségei, amelyek a Szovjetunióban tett hosszú útjuk befejezése után visszatértek Moszkvába, kérték, hogy október 4-én hívjanak össze sajtóértekezletet. Kasturbhaj Lalbhaj, az indiai küldöttség vezetője beszédében többek között kiemelte, hogy a küldöttség négy hete tartózkodik a Szovjetunióban s ez alatt az idő alatt meglátogatta Moszkvát, Leningrádot, Sztálingrádot, Záporozsjet, a Don melletti Rosztovot és Taskentet. Nyilatkozatában részletesen beszámol a küldöttségnek az összszövetségi Mezőgazdasági Kiállításon tett látogatása során szerzett benyomásairól. A nyilatkozatban tényeket említ, amelyek azt bizonyítják, milyen nagy hatást gyakoroltak a nagy ipari vállalatok és termelésük az indiai küldöttségre. ,.A szovjet emberek jóléte és kultúrája dicséretreméltó — áll a nyilatkozatban. — örömmel hallottuk, hogy a gyárigazgatók többsége a munkások soraiból származik." U Csit Pe, a Burmai Szövetség földművelési- és erdőgazdaságügyi minisztériumánük titkára, a küli döttség vezetője nevében nyilatkozatot tett, amelyben nagyra értékeli a Szovjetuniónak a mezőgazdaság és az ipar fejlesztésében elért sikereit. Nobuohiko Usiba, a japán küldöttség vezetője nyilatkozatában kijelenti, hogy a küldöttség tagjainak Szovjetunióbeli utazása a legkellemesebb benyomásokat keltette bennük. j A japán vendégek elsősorban a i gépipari vállalatok iránt érdeklődtek. ,,A látottakból sok minden azt a benyomást kelti bennünk, hogy a szovjet ipar fejlődése nagyon magas színvonalon áll és nem marad el a világ egyetlen országának ipara mögött." A küldöttség nagyra értékeli a Szovjetunió mezőgazdasági fejlődésének magas színvonalát. A kolhozok az olyan helyeken is, mint jéldául a Szali-sztyeppék, ahol túlnyomóan száraz az éghajlat, igen jelentős sikereket érnek el. Ez a tény mély benyomást tett a küldöttség tagjaira. A nyilatkozatban továbbá az áll, hogy . a Szovjetunióban nagy gondot fordítanak a káderek nevelésére és nagy gondoskodással veszik körül a gyermekeket. Az ifjú ner. zedékről való gondoskodás lelkesedéssel töltötte el a japán küldöttséget. Az indiai, burmai és japán küldöttség a sajtóértekezleten tett nyilatkozatában köszönetét fejezi ki a szovjet hivataloknak azért, hogy lehetővé tették a küldöttségek megismerkedését a szovjet nép iparával, mezőgazdaságával és kultúrájával. Hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunióban tett útjuk hozzájárul az országok közötti kölcsönös megértés további javulásához és a nemzetek barátságának megszilárdulásáhozAz indiai, burmai és japán küldöttség tagjai ezután válaszoltak a szovjet és külföldi tudósítók hozzájuk intézett kérdéseire. Két minta — egy cél Miután a revansiszta Wehrmachtnak az „európai védelmi közösség" cégére alatt történő feltámasztására irányuló tervek csőtiöt mondtak, a nemzetközi agreszsziós erők újabb terveket szőnek a német militarizmus feltámasztására: Nyugat-Németországot vagy közvetlenül be akarják vonni az északatlanti egyezménybe, vagypedig azt akarják, hogy csatlakozzék a brüsszeli egyezményhez, hogy így utólagosan bevonhassák az említett északatlanti egyezménybe. (Laphírek.) .(Fomicsev rajza a moszkvai „Pravda"-ban.) t