Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-06 / 243. szám, szerda

v UJSZ0 195,4. október fr Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz-közgyülés teljes ülésén Mai számunkban közöljük Visinszkij elvtárs beszédének befejező részét Ä költségvetés, mint ismeretes, az áiiam élčtének legjobb tükre. A részleteket ezúttal mellőzve,' meg kell jegyezni, hogy a nyugati államok költségvetésében erősen kifejezésre jut a militarista politika. Különösen el kell mondani ezt az Egyesült Államok költségvetéséről. Ha összehasonlítjuk az Egyesült Államok folyő költségvetési évi katonai kiadásait, a népjóléti, egészségügyi, közoktatási és lakásépítési kiadásokkal, akkor kitűnik, hogy mindezekre a célokra az összes kiadásoknak mindössze 4.2 százalékát fordítják, viszont közvetlen katonai kiadásokra 66 százalék jut. Ez az összehasonlítás önmagáért beszélAz Egyesült Államok mostani költségvetését jellemző, fent idézett számadatok világos bizonyítékául szolgálhatnak "annak is, mit is jelent a valóságban az ,,erőpolitika", milyen súlyos teherként nehezedik az adófizetők vállára. Másrészről az atomfegyver gyártásán mesésen meggazdagodnak a legnagyobb monopóliumok, mert az összes hadiszállítások ezeknek a kezében összpontosulnak. Az atomenergiának békés célokra való előállítása gazdasági szempontból nem nagyon érdekli őket. Egyébként az Egyesült Államok vezető politikai köreit sem. Nem véletlen, hogy — amint ez mértékadó forrásokból ismeretes — az Egyesült Államokban a villamosenergiát termelő atomreaktor csak három-négy év múlva kezd majd működni, míg a Szovjetunióban már felépítették az atomenergiával működő villanyerőtelepet. Ennek a villanyerőtelepnek a Szovjetunióban való üzembehelyezése igazi ipari és technikai forradalom kezdetét jelezte. Ez a tény megszilárdította az emberiség békés szükségleteinek szolgálatába állított atomenergia nagy jövőjébe vetett hitet, de ugyanakkor komoly nyugtalanságot is okozott a militaristák táborában, hiszen a militaristáknak, — mint ismeretes — nem érdekük az atomenergia békés célokra való termelésének fejlesztése. Számos tény tanúsítja, hogy ezek a körök csekély jelentőséget tulajdonítanak az ilyenfajta fejló'désnek. Egész figyelmüket és minden erőfeszítésüket az atomfegyver termelésének lehető legnagyobb mérvű fejlesztésére fordítják. Továbbra is, részint az atomfegyverkezésben élvezett állítólagos fölényükre, részint pedig arra számítanak, hogy fennmarad és tovább éleződik a nemzetközi feszültség. Ezeknek a köröknek jobban megfelel a háborús árfolyamhajsza és az erőpolitika. Az elmúlt év a nyugati országokban és különösen az Egyesült Államokban a fokozott fegyverkezési hajsza esztendeje volt. Az Egyesült Államokban különösen megnyilvánult ez az atom- és hidrogénfegyver " felhalmozásában, ami megmutatkozott abban is, hogy az atomerőbizottság kiadásait minden eddiginél magasabbra emelték. így tehát folytatódott a fokozott hajsza, hogy — Dulles úr szavaival élve — a halál eszközévé tegyék az atomenergiát, ahelyett, hogy a gazdagodás forrásává válna. A szovjet kormány még a mult évben hangsúlyozta a december 8-i javaslattal kapcsolatban, milyen nagy jelentőségű volna, ha élnének az atomenergia békés célokra való felhasználásának gyakorlati lehetőségével. A szovjet kormány hajlandónak nyilatkozott, hogy tárgyalásokat kezdjen ebben a kérdésben. A szovjet kormány 1954. január 30-án nyilatkozattervezetet nyújtott át az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának az atom-hidrogén- és más tömegpusztító fegyverek használatáról való feltétel nélküli lemondásról. E nyilatkozat bevezető része utal arra az elhatározásra, hogy meg kell szabadítani az emberiséget az atom-f, hidrogén- és egyéb tömegpusztító fegyverek alkalmazásával folyó irtóháború veszélyétől. Emellett hangsúlyozza a tervezet azt a törekvést is, hogy minden módon élő kell segíteni, hogy az atomerő területén történő tudományos felfedezéseket csakis békés célokra, a népek javára, az életkörülmények megkönnyítésére használják fel. A szovjet kormány ennek során abból indult ki, hogy az atomanyagoknak nem valamilyen részét, hanem egész tömegét kell egyesegyedül békés célokra fordítani, hogy az e területen elért tudományos eredmények ne a háború és a tömeges emberpus^títás céljait, hanem a gazdasági élet és a kultúra fellendítésének céljait szolgálják. A szovjet kormány abból indul ki, hogy ez soha nem látott lehetőségeket nyitna az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fellendítése terén, az atomenergiának az orvostudományban való alkalmazására, a technika tökéletesítésére és a tudomány további haladására. A szovjet kormány e téren abból indul ki, hogy az Egye-. sült Államok december 8-i javaslata nem segíti elő az atomháború veszélyének megszüntetését. Feltétlenül megütközésünket kell kifejeznünk azon kísérletek miatt, amelyeket Dulles úr a közgyűlésen elhangzott beszédében és Lodge úr a főbizottságban elhangzott beszédében tett. Dulles és Lodge kijelentette, hogy a szovjet kormány elutasította az atomenergia békés felhasználását szolgáló intézkedésekre vonatkozó tárgyalásokról tett javaslatot. A szovjet kormány szeptember 22-i emlékiratában, amelynek tartálmát mind Dulles úr, mind Lodge úr természetesen már az ENSzben elhangzott felszólalása előtt ismerte, világosan olvasható, hogy a szovjet kormány kijelenti, „kész folytatni ezeket a tárgyalásokat mind a szovjet kormány javaslatának, mindpedig az Egyesült Államok kormánya javaslatának megvizsgálásával". A Szovjetunió szükségesnek tartja olyan' nemzetközi egyezmény megkötését, amely biztosítaná az atomenergia háborús célokra való felhasználásának megakadályozását és csupán békés célokra való felhasználását tenné lehetővé. Az atomenergia békés felhasználását szolgáló nemzetközi együttműködésre vonatkozó megállapodás megkötésének lehetőségeit még korántsem merítették ki. Ez mélységes meggyőződésünk. Ami azt a javaslatunkat illeti, hogy az államok mondjanak le az atom- és hidrogénfegyver alkalmazásáról, nem lehet kétséges, hogy az ilyen megállapodás szükségessége nemcsak nem évült el, hanem még sürgetőbbé vált. Nem szabad megengedni, hogy az atomenergia békés célokra való felhasználását szolgáló intézkedések az atomenergiának a további atomfegyverkezési hajszára való felhasználásává váljanak. Pedig ez a veszély fennáll. Utal erre Bernard Baruch úr, az Acheson-Baruch-Lilienthal féle ismert atomenergia ellenőrzési terv társszerzője, aki „Korunk filozófiája" című brosúrájában fontos beismerést tesz. Baruch e brosúrában ezt írja: „Bármennyire hozzájárulnának is a különféle állandók ehhez a nemzetközi poolhoz, a különféle államok még mindig megtartanák a megtevő hasadó anyagok nagyrészét, az atom. és egyéb nucleáris fegyverek fejlesztésére. Az atomtámadás

f veszélye nem csökkene, az atomfegyverkezési hajsza nem enyhülne". Az elmúlt év megmutatta, hogy az Egyesült Államok az atompoolra vonatkozó javaslat megtétele óta eltelt idő alatt nemcsak nem enyhítette a fegyverkezési hajszát, a nucleáris fegyverfelhalmozást és egyéb agresszív háborús intézkedéseket, hanem fokozta őket, különösen ami a nucleáris fegyvert illeti. , A genfi tanácskozás halomra döntötte az „erőpolitika'' híveinek számításait. A genfi tanácskozás sikere, valamint az a balsiker, amely az amerikai külpolitikát az úgynevezett „európai védelmi közösségről" szóló szerződés ratifikálásáért folyt harcban érte, továbbá az indokínai tűzszünet megakadályozására irányuló kísérleteket ért balsiker új próbálkozások felé taszítja egyes országok — köztük az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei — reakciós köreit,, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését és a nemzetközi kapcsolatok normálissá tételét. Nem kétséges, hogy ezek a kísérletek is kudarcra vannak ítélve, mert a népek békeakarata egyre erősödik, a háborús erők pedig egyre gyengülnek. Az amerikai kereskedelemkorlátozó intézkedések nagy kárt okoznak a nyugateurópai országoknak. Nyugat-Európa könnyen megszüntethetné a „dolláréhséget", ha a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus országokkal folytatott kereskedelem megszabadulna a korlátozásoktól. A Kelet-Európából, a Szovjetunióból és a Kínai Népköztársaságból jövő importnak olyan formában való visszaállítása, amilyen ez az import, a Battle-törvény és a hasonló korlátozó intézkedések előtt volt, lehetővé tenné a nyugateurópai országoknak, hogy — a szakértők véleménye szerint — csupán az olyan árukon, • mint S búza, a tengeri és az árpa, a feldolgozatlan dohány, a faanyagok, a nyersolaj és az ásványolajtermékek — körülbelül 600 millió dollárt takarítsanak meg. Világos, hogy sürgetően szfiÜíséges a mesterséges akadályok elhárítása a kereskedelmi, általában véve a gazdasági kapcsolatok normálissá tételének útjából. Ez megfelel valamennyi nép alapvető létérdekeinek. Ezt követelik az elmaradott országok érdekei ,is. Ezeknek az országoknak különösen szükségük van az embargo és a hasonló kereskedelmi korlátozások megszüntetésére. Ez megfelel a béke és a nemzetközi biztonság érdekeinek. A kereskedelem e téren fontos tényező, mert közelebb hozza egymáshoz az embereket, megszünteti a kölcsönös bizalmatlanságot és biztosítja valóban békés együttműködésük lehetőségét. A Szovjetunió ezen az úton halad, kiszélesíti és fejleszti kapcsolatait minden olyan országgal, amely hajlandó ugyanezen irányban cselekedni. A Szovjetunió évről évre szélesíti külkereskedelmi kapcsolatait. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1948-hoz viszonyítva több mint kétszeresére nőtt. Maga az élet tépi szét azokat a bilincseket, amelyekkel gúzsba akarják kötni a Szovjetunió s a nyugati országok közti gazdasági kapcsolatok fejlődését. A Szovjetuniónak a nyugati országokhoz fűződő külkapcsolatai szakadatlanul fejlődnek. A bizalom, a kölcsönös érdekek és előnyök tiszteletbentartásának levegőjével frissíti fel a nemzetközi politikai atmoszférát. A Szovjetunió határozattan és következetesen védelmezi a béke álláspontját, olyan komoly és radikális intézkedéseket kíván, amelyek el tudják hárítani az új világháború veszélyét, ilymódon meg tudják akadályozni, hogy sokmillió embert újból mérhetetlen szenvedés és pusztulás sújtson. A Szovjetunió minden ülésszakon azon dolgozott és dolgozik, hogy erőfeszítéseivel elérje e fontos feladat sikeres megoldását. A Szovjetuniónak mélységes meggyőződése, hogy a közgyűlésnek meg kell oldania és meg is tudja oldani ezt a feladatot, teljesítve ezzel a békét és biztonságot követelő népek akaratát. A Finn Kommunista Pári X. kongresszusa A Finn Kommunista Párt október 3-i kongresszusi ülésén folytatták a vitát Ville Pessi, a párt főtitkárának a párt Központi Bizottsága tevékenységéről tartott beszámolójáról. A vitában részt vett szónokok értékelték a párt munkájában elért sikereket, felhívták a jelenlevők figyelmét a hibákra és rámutatta^ arra, hogyan kell azokat kiküszöbölni. Hangsúlyozták a demokratikus front megszilárdításának, valamint a munkások és parasztok szilárd egységének szükségességét. Sok szónok a békeharc fokozásáról beszélt. Jokinen és Rantala a dolgozók egységes frontja mellett foglaltak állást. Észak-Finnország kisgazdáinak nehézségeit Kosti Rautio tárta fel. A mezőgazdasági helyzettel Aarne Hulkonen foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni a munkások és parasztok szövetségét és harcba kell szervezni a vidéki lakosságot a 'földért, az adó leszállításáért, stb. A Satakunta körzetbeli Eino Pekkarinen rámutatott arra. hogy az utóbbi időben a revansiszta elemek fokozták tevékenységüket. Felemlítette a „védelmi ünnepek^ rendezését, amelyeket a finn tartalékos tisztek szövetsége szervez és amelyeken a kolaliciós párt helyi vezetői harcias beszédeket tartanak; A szónok szerint a koalíciós párti vezetők a tartalékos tisztek szövetségét a Schutzkorps-hoz hasonló katonai szervezetté kívánják átalakítani. Pekkarinen éberségre intette a jelenlevőket. A marx-lenini nevelésről a Mikkeli körzetbeli Harjandel beszélt. A Nyugat-Európa és Finnország szociáldemokrata pártjaiban uralkodó állapotokról vitafelszólalásában Inkeri Lehtinen adott helyzetképet. A kongresszuson felolvasták az Albán Munkapárt Központi Bizottságának és a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának üdvözlőtáviratait. Olaszország, Ausztria, Norvégia Kommunista Pártjai, a Román Munkáspárt, valamint a dolgozók, az ifjúság és az úttörők kiküldöttei tolmácsolták pártjaik és szervezeteik üdvözletét a kon- _ gresszuson. A kongresszus folytatja munkáját. Választások Brazíliában Brazíliában megtartották a nemzeti kongresszus, az állam törvény hozó gyűlései és a helyi közigazgatási szervek választásait. Mint a brazíliai sajtó kiemeli, a pénteken befeződött választási kampány a legélesebb választási kampányok egyike volt Brazília történetébenAz államcsíny következtében hatalomra jutott Café Filho amerikabarát kormánya megkísérelte a választások meghiúsítását, a brazil nép azonban nem engedte meg e tervek valóraváltását. A választási előkészületek a ,jogfosztottság jegyében folytak le. Katonaság és rendőrség támadott meg választási gyűléseket és összejöveteleket. Ezenkívül népi jelölteket és mellettük agitáló személyeket ir tóztattak le és kínoztak meg. ' KÜLFÖLDI HÍREK Október 4-én szovjet tudósok küldöttsége érkezett Párizsba a tengeri kutatással foglalkozó nemzetközi tanács ülésére. A küldöttséget Lev Zenkevics, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja vezeti. A bombayi népi könyvkiadóban megjelent Mao Ce-tung válogatott művei második kötetének angoi nyelvű kiadása. A könyv az öszszes indiai könyvkereskedésekben kapható. • * * Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Vezetőségének első titkára és az NDK miniszterhelyettese Geithainban beszédet mondott az aratóünnepségen. Beszédében foglalkozott a Szovjetuniónak az ENSz közgyűlés IX. ülésszakán előterjesztett, a fegyverkezés csökkentésére vonatkozó javaslataival. Az aratóünnepélyen részt vevő több mint ezer munkás és paraszt lelkes egyetértéssel fogadta Ulbricht beszédét, Az „Imprensa Popular" jelenti, hogy a leopoldinoi brazil vasutasok ötnapos bérsztrájkja, amely Rio de Janeiróban és elővárosaiban megbénította a vasúti forgalmat, a sztrájkolók győzelmével végződött. Október 2-án megnyílt a rendes közlekedés a Varsót Lodzsái — Lengyelország nagy ipari központjával összekötő villamosított vasútvonalon. A vasútvonal villamosítása alkalmával két nagy vasútállomást és 14 kisebb állomást alakítottak át. Az új vasútvonalon lengyel gyártmányú villamosvonatok járnak. Összesen 220 kilométer hosszú vonalat villamosítottak. Remer vezérőrnagy, a bonni kormány védelme alatt elkerülte büntetését, amelyet azért szabtak ki rá, mert megsértette a Hitler elleni ellenállási mozgalom elesett harcosait. Remer 1952 márciusában há romhavi börtönbüntetése elől Egyiptomba menekült. A napokban ismét megjelent Nyugat-Németországban és Oldenburgban jelentkezett büntetése letöltésére. Néhány órával ezután „felsőbb utasításra" szabadonbocsátották azzal, hogy büntetése általános amnesztia alá esik. Wels, Kirchdorf, Grenzmünster és Bad Hall ausztriai járásokban az amerikai megszálló csapatok hadgyakorlatai eddig két életet követeltek a polgári lakosság köréből. # * * Görög művészek érkeznek a Szovjetunióba. Moszkvában és más szovjet városokban hangversenyeket rendeznek. A görög művészek között van Teinolis zongoraművész, Zaharatu szólista, Varutu Mamaki táncosnő, Kidoniatis zongoraművész, Dikeos hegedűművész, Spiliopulu énekesnő és Kurakas színtársulati igazgató. Az egyik japán gazdasági lap a vas-, acélkereslet csökkenéséről és a hajóépítő cégek tevékenységének korlátozásáról számol be. A japán vas- és acélművek raktárain felhalmozódott értékesítetlen áru súlya több mint 514.000 tonnát tesz ki. Ez év második negyedében az első negyedévhez viszonyítva 8.8<>/o-kal csökkent az acélipari cikkek eladása. • * • A Kínai Népköztársaságban előállították az első saját gyártmányú repülőgépet. A repülőgép mintagyártmánya a legutóbbi két hónapban próbarepüléseket tett, amelyek alkalmával megállta a helyét. Az első kínai repülőgép előállítása és megszerkesztése a Kínai Népköztársaság ipari termelése új ágának — a repülőiparnak nagy sikere. Az amszterdami városi színházban október 3-án ünnepélyesen megnyitották a Hollandia és a Szovjetunió közötti kultúrkapcsolatok megszilárdításának hónapját, amelyet a „Hollandia-Szovjetunió" társaság rendezett. * * * A „Mazowsze" lengyel ének- és táncegyüttes Párizsban vendégszerepelt. Már első hangversenyével nagy sikert aratott. A Chailottpalota óriási termét zsúfolásig megtöltötték. A hangversenyen részt vett Stanislavv Grewski, a Lengyel Népköztársaság nagykövete és a diplomáciai testület képviselői Vinogradov szovjet nagykövet vezetésével, továbbá a francia főváros kultúrmunkásai, irodalmi és művészeti életének képviselői, valamint politikusai. A lengyel együttes a hangverseny végén előadta a Marseillaiset. \