Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-06 / 243. szám, szerda

v UJSZ0 195,4. október fr Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz-közgyülés teljes ülésén Mai számunkban közöljük Visinszkij elvtárs beszédének befejező részét Ä költségvetés, mint ismeretes, az áiiam élčtének legjobb tükre. A részleteket ezúttal mellőzve,' meg kell jegyezni, hogy a nyugati álla­mok költségvetésében erősen kife­jezésre jut a militarista politika. Különösen el kell mondani ezt az Egyesült Államok költségvetéséről. Ha összehasonlítjuk az Egyesült Államok folyő költségvetési évi ka­tonai kiadásait, a népjóléti, egész­ségügyi, közoktatási és lakásépíté­si kiadásokkal, akkor kitűnik, hogy mindezekre a célokra az összes kia­dásoknak mindössze 4.2 százalékát fordítják, viszont közvetlen katonai kiadásokra 66 százalék jut. Ez az összehasonlítás önmagáért beszél­Az Egyesült Államok mostani költségvetését jellemző, fent idézett számadatok világos bizonyítékául szolgálhatnak "annak is, mit is je­lent a valóságban az ,,erőpolitika", milyen súlyos teherként nehezedik az adófizetők vállára. Másrészről az atomfegyver gyár­tásán mesésen meggazdagodnak a legnagyobb monopóliumok, mert az összes hadiszállítások ezeknek a kezében összpontosulnak. Az atom­energiának békés célokra való elő­állítása gazdasági szempontból nem nagyon érdekli őket. Egyébként az Egyesült Államok vezető politi­kai köreit sem. Nem véletlen, hogy — amint ez mértékadó forrásokból ismeretes — az Egyesült Államok­ban a villamosenergiát termelő atomreaktor csak három-négy év múlva kezd majd működni, míg a Szovjetunióban már felépítették az atomenergiával működő villany­erőtelepet. Ennek a villanyerőtelepnek a Szovjetunióban való üzembehelye­zése igazi ipari és technikai forra­dalom kezdetét jelezte. Ez a tény megszilárdította az emberiség bé­kés szükségleteinek szolgálatába állított atomenergia nagy jövőjébe vetett hitet, de ugyanakkor komoly nyugtalanságot is okozott a mi­litaristák táborában, hiszen a mili­taristáknak, — mint ismeretes — nem érdekük az atomenergia békés célokra való termelésének fejlesz­tése. Számos tény tanúsítja, hogy ezek a körök csekély jelentőséget tulajdonítanak az ilyenfajta fejló'­désnek. Egész figyelmüket és min­den erőfeszítésüket az atomfegy­ver termelésének lehető legnagyobb mérvű fejlesztésére fordítják. To­vábbra is, részint az atomfegyver­kezésben élvezett állítólagos fölé­nyükre, részint pedig arra számí­tanak, hogy fennmarad és tovább éleződik a nemzetközi feszültség. Ezeknek a köröknek jobban meg­felel a háborús árfolyamhajsza és az erőpolitika. Az elmúlt év a nyugati orszá­gokban és különösen az Egyesült Államokban a fokozott fegyverke­zési hajsza esztendeje volt. Az Egyesült Államokban különösen megnyilvánult ez az atom- és hid­rogénfegyver " felhalmozásában, ami megmutatkozott abban is, hogy az atomerőbizottság kiadásait min­den eddiginél magasabbra emel­ték. így tehát folytatódott a fo­kozott hajsza, hogy — Dulles úr szavaival élve — a halál eszközévé tegyék az atomenergiát, ahelyett, hogy a gazdagodás forrásává válna. A szovjet kormány még a mult évben hangsúlyozta a december 8-i javaslattal kapcsolatban, milyen nagy jelentőségű volna, ha élnének az atomenergia békés célokra való felhasználásának gyakorlati lehe­tőségével. A szovjet kormány haj­landónak nyilatkozott, hogy tár­gyalásokat kezdjen ebben a kér­désben. A szovjet kormány 1954. január 30-án nyilatkozattervezetet nyújtott át az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányá­nak az atom-hidrogén- és más tö­megpusztító fegyverek használatá­ról való feltétel nélküli lemondás­ról. E nyilatkozat bevezető része utal arra az elhatározásra, hogy meg kell szabadítani az emberisé­get az atom-f, hidrogén- és egyéb tömegpusztító fegyverek alkalma­zásával folyó irtóháború veszélyé­től. Emellett hangsúlyozza a tervezet azt a törekvést is, hogy minden módon élő kell segíteni, hogy az atomerő területén történő tudomá­nyos felfedezéseket csakis békés célokra, a népek javára, az élet­körülmények megkönnyítésére használják fel. A szovjet kormány ennek során abból indult ki, hogy az atomanyagoknak nem valami­lyen részét, hanem egész tömegét kell egyesegyedül békés célokra fordítani, hogy az e területen elért tudományos eredmények ne a há­ború és a tömeges emberpus^títás céljait, hanem a gazdasági élet és a kultúra fellendítésének céljait szolgálják. A szovjet kormány ab­ból indul ki, hogy ez soha nem lá­tott lehetőségeket nyitna az ipar, a mezőgazdaság és a közlekedés fellendítése terén, az atomenergiá­nak az orvostudományban való al­kalmazására, a technika tökélete­sítésére és a tudomány további haladására. A szovjet kormány e téren abból indul ki, hogy az Egye-. sült Államok december 8-i javas­lata nem segíti elő az atomháború veszélyének megszüntetését. Feltétlenül megütközésünket kell kifejeznünk azon kísérletek miatt, amelyeket Dulles úr a közgyűlésen elhangzott beszédében és Lodge úr a főbizottságban elhangzott beszé­dében tett. Dulles és Lodge kije­lentette, hogy a szovjet kormány elutasította az atomenergia békés felhasználását szolgáló intézkedé­sekre vonatkozó tárgyalásokról tett javaslatot. A szovjet kormány szeptember 22-i emlékiratában, amelynek tar­tálmát mind Dulles úr, mind Lod­ge úr természetesen már az ENSz­ben elhangzott felszólalása előtt ismerte, világosan olvasható, hogy a szovjet kormány kijelenti, „kész folytatni ezeket a tárgyalásokat mind a szovjet kormány javas­latának, mindpedig az Egyesült Államok kormánya javaslatának megvizsgálásával". A Szovjetunió szükségesnek tart­ja olyan' nemzetközi egyezmény megkötését, amely biztosítaná az atomenergia háborús célokra való felhasználásának megakadályozását és csupán békés célokra való fel­használását tenné lehetővé. Az atomenergia békés felhasználását szolgáló nemzetközi együttműkö­désre vonatkozó megállapodás megkötésének lehetőségeit még korántsem merítették ki. Ez mély­séges meggyőződésünk. Ami azt a javaslatunkat illeti, hogy az álla­mok mondjanak le az atom- és hidrogénfegyver alkalmazásáról, nem lehet kétséges, hogy az ilyen megállapodás szükségessége nem­csak nem évült el, hanem még sürgetőbbé vált. Nem szabad meg­engedni, hogy az atomenergia bé­kés célokra való felhasználását szolgáló intézkedések az atomener­giának a további atomfegyverke­zési hajszára való felhasználásává váljanak. Pedig ez a veszély fenn­áll. Utal erre Bernard Baruch úr, az Acheson-Baruch-Lilienthal féle ismert atomenergia ellenőrzési terv társszerzője, aki „Korunk filozó­fiája" című brosúrájában fontos beismerést tesz. Baruch e brosúrá­ban ezt írja: „Bármennyire hoz­zájárulnának is a különféle álla­ndók ehhez a nemzetközi poolhoz, a különféle államok még mindig megtartanák a megtevő hasadó anyagok nagyrészét, az atom. és egyéb nucleáris fegyverek fejlesz­tésére. Az atomtámadás f veszélye nem csökkene, az atomfegyverke­zési hajsza nem enyhülne". Az elmúlt év megmutatta, hogy az Egyesült Államok az atompoolra vonatkozó javaslat megtétele óta eltelt idő alatt nemcsak nem eny­hítette a fegyverkezési hajszát, a nucleáris fegyverfelhalmozást és egyéb agresszív háborús intézke­déseket, hanem fokozta őket, kü­lönösen ami a nucleáris fegyvert illeti. , A genfi tanácskozás halomra döntötte az „erőpolitika'' híveinek számításait. A genfi tanácskozás sikere, valamint az a balsiker, amely az amerikai külpolitikát az úgynevezett „európai védelmi kö­zösségről" szóló szerződés ratifi­kálásáért folyt harcban érte, továb­bá az indokínai tűzszünet meg­akadályozására irányuló kísérlete­ket ért balsiker új próbálkozások felé taszítja egyes országok — köz­tük az Egyesült Államok és nyu­gati szövetségesei — reakciós kö­reit,, hogy megakadályozzák a nem­zetközi feszültség enyhítését és a nemzetközi kapcsolatok normálissá tételét. Nem kétséges, hogy ezek a kí­sérletek is kudarcra vannak ítél­ve, mert a népek békeakarata egy­re erősödik, a háborús erők pedig egyre gyengülnek. Az amerikai kereskedelemkor­látozó intézkedések nagy kárt okoznak a nyugateurópai országok­nak. Nyugat-Európa könnyen meg­szüntethetné a „dolláréhséget", ha a Szovjetunióval, a Kínai Népköz­társasággal és a népi demokrati­kus országokkal folytatott keres­kedelem megszabadulna a korláto­zásoktól. A Kelet-Európából, a Szovjetunióból és a Kínai Népköz­társaságból jövő importnak olyan formában való visszaállítása, ami­lyen ez az import, a Battle-törvény és a hasonló korlátozó intézkedések előtt volt, lehetővé tenné a nyu­gateurópai országoknak, hogy — a szakértők véleménye szerint — csupán az olyan árukon, • mint S búza, a tengeri és az árpa, a fel­dolgozatlan dohány, a faanyagok, a nyersolaj és az ásványolajtermé­kek — körülbelül 600 millió dol­lárt takarítsanak meg. Világos, hogy sürgetően szfiÜísé­ges a mesterséges akadályok elhá­rítása a kereskedelmi, általában véve a gazdasági kapcsolatok nor­málissá tételének útjából. Ez meg­felel valamennyi nép alapvető lét­érdekeinek. Ezt követelik az el­maradott országok érdekei ,is. Ezeknek az országoknak különösen szükségük van az embargo és a hasonló kereskedelmi korlátozások megszüntetésére. Ez megfelel a béke és a nemzetközi biztonság ér­dekeinek. A kereskedelem e téren fontos tényező, mert közelebb hoz­za egymáshoz az embereket, meg­szünteti a kölcsönös bizalmatlan­ságot és biztosítja valóban békés együttműködésük lehetőségét. A Szovjetunió ezen az úton ha­lad, kiszélesíti és fejleszti kapcso­latait minden olyan országgal, amely hajlandó ugyanezen irány­ban cselekedni. A Szovjetunió évről évre szé­lesíti külkereskedelmi kapcsolatait. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1948-hoz viszonyítva több mint kétszeresére nőtt. Maga az élet tépi szét azokat a bilincseket, amelyekkel gúzsba akarják kötni a Szovjetunió s a nyugati orszá­gok közti gazdasági kapcsolatok fejlődését. A Szovjetuniónak a nyugati országokhoz fűződő kül­kapcsolatai szakadatlanul fejlőd­nek. A bizalom, a kölcsönös érde­kek és előnyök tiszteletbentartásá­nak levegőjével frissíti fel a nem­zetközi politikai atmoszférát. A Szovjetunió határozattan és következetesen védelmezi a béke álláspontját, olyan komoly és ra­dikális intézkedéseket kíván, ame­lyek el tudják hárítani az új vi­lágháború veszélyét, ilymódon meg tudják akadályozni, hogy sokmil­lió embert újból mérhetetlen szen­vedés és pusztulás sújtson. A Szovjetunió minden üléssza­kon azon dolgozott és dolgozik, hogy erőfeszítéseivel elérje e fon­tos feladat sikeres megoldását. A Szovjetuniónak mélységes meggyő­ződése, hogy a közgyűlésnek meg kell oldania és meg is tudja oldani ezt a feladatot, teljesítve ezzel a békét és biztonságot követelő né­pek akaratát. A Finn Kommunista Pári X. kongresszusa A Finn Kommunista Párt októ­ber 3-i kongresszusi ülésén foly­tatták a vitát Ville Pessi, a párt főtitkárának a párt Központi Bi­zottsága tevékenységéről tartott beszámolójáról. A vitában részt vett szónokok értékelték a párt munkájában elért sikereket, fel­hívták a jelenlevők figyelmét a hibákra és rámutatta^ arra, hogyan kell azokat kiküszöbölni. Hangsú­lyozták a demokratikus front megszilárdításának, valamint a munkások és parasztok szilárd egységének szükségességét. Sok szónok a békeharc fokozásáról be­szélt. Jokinen és Rantala a dolgozók egységes frontja mellett foglaltak állást. Észak-Finnország kisgaz­dáinak nehézségeit Kosti Rautio tárta fel. A mezőgazdasági helyzettel Aar­ne Hulkonen foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy meg kell teremteni a munkások és parasztok szövet­ségét és harcba kell szervezni a vidéki lakosságot a 'földért, az adó leszállításáért, stb. A Satakunta körzetbeli Eino Pekkarinen rámutatott arra. hogy az utóbbi időben a revansiszta ele­mek fokozták tevékenységüket. Felemlítette a „védelmi ünnepek^ rendezését, amelyeket a finn tarta­lékos tisztek szövetsége szervez és amelyeken a kolaliciós párt helyi vezetői harcias beszédeket tartanak; A szónok szerint a koalíciós párti vezetők a tartalékos tisztek szö­vetségét a Schutzkorps-hoz hason­ló katonai szervezetté kívánják át­alakítani. Pekkarinen éberségre intette a jelenlevőket. A marx-lenini nevelésről a Mik­keli körzetbeli Harjandel beszélt. A Nyugat-Európa és Finnország szociáldemokrata pártjaiban ural­kodó állapotokról vitafelszólalásá­ban Inkeri Lehtinen adott hely­zetképet. A kongresszuson felolvasták az Albán Munkapárt Központi Bizott­ságának és a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának üdvözlő­táviratait. Olaszország, Ausztria, Norvégia Kommunista Pártjai, a Román Munkáspárt, valamint a dolgozók, az ifjúság és az úttörők kiküldöttei tolmácsolták pártjaik és szervezeteik üdvözletét a kon- _ gresszuson. A kongresszus folytatja munká­ját. Választások Brazíliában Brazíliában megtartották a nem­zeti kongresszus, az állam törvény hozó gyűlései és a helyi közigaz­gatási szervek választásait. Mint a brazíliai sajtó kiemeli, a pénteken befeződött választási kampány a legélesebb választási kampányok egyike volt Brazília történetében­Az államcsíny következtében hata­lomra jutott Café Filho amerika­barát kormánya megkísérelte a vá­lasztások meghiúsítását, a brazil nép azonban nem engedte meg e tervek valóraváltását. A választási előkészületek a ,jog­fosztottság jegyében folytak le. Ka­tonaság és rendőrség támadott meg választási gyűléseket és összejöve­teleket. Ezenkívül népi jelölteket és mellettük agitáló személyeket ir tóztattak le és kínoztak meg. ' KÜLFÖLDI HÍREK Október 4-én szovjet tudósok küldöttsége érkezett Párizsba a tengeri kutatással foglalkozó nem­zetközi tanács ülésére. A küldött­séget Lev Zenkevics, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának leve­lező tagja vezeti. A bombayi népi könyvkiadóban megjelent Mao Ce-tung válogatott művei második kötetének angoi nyelvű kiadása. A könyv az ösz­szes indiai könyvkereskedésekben kapható. • * * Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Vezetőségének első titkára és az NDK miniszterhelyettese Geithain­ban beszédet mondott az aratóün­nepségen. Beszédében foglalkozott a Szovjetuniónak az ENSz közgyű­lés IX. ülésszakán előterjesztett, a fegyverkezés csökkentésére vonat­kozó javaslataival. Az aratóünne­pélyen részt vevő több mint ezer munkás és paraszt lelkes egyetér­téssel fogadta Ulbricht beszédét, Az „Imprensa Popular" jelenti, hogy a leopoldinoi brazil vasutasok ötnapos bérsztrájkja, amely Rio de Janeiróban és elővárosaiban meg­bénította a vasúti forgalmat, a sztrájkolók győzelmével végződött. Október 2-án megnyílt a rendes közlekedés a Varsót Lodzsái — Lengyelország nagy ipari központ­jával összekötő villamosított vasút­vonalon. A vasútvonal villamosí­tása alkalmával két nagy vasútál­lomást és 14 kisebb állomást ala­kítottak át. Az új vasútvonalon len­gyel gyártmányú villamosvonatok járnak. Összesen 220 kilométer hosszú vonalat villamosítottak. Remer vezérőrnagy, a bonni kor­mány védelme alatt elkerülte bün­tetését, amelyet azért szabtak ki rá, mert megsértette a Hitler elleni el­lenállási mozgalom elesett harco­sait. Remer 1952 márciusában há romhavi börtönbüntetése elől Egyiptomba menekült. A napokban ismét megjelent Nyugat-Németor­szágban és Oldenburgban jelentke­zett büntetése letöltésére. Néhány órával ezután „felsőbb utasításra" szabadonbocsátották azzal, hogy büntetése általános amnesztia alá esik. Wels, Kirchdorf, Grenzmünster és Bad Hall ausztriai járásokban az amerikai megszálló csapatok had­gyakorlatai eddig két életet köve­teltek a polgári lakosság köréből. # * * Görög művészek érkeznek a Szovjetunióba. Moszkvában és más szovjet városokban hangversenye­ket rendeznek. A görög művészek között van Teinolis zongoramű­vész, Zaharatu szólista, Varutu Mamaki táncosnő, Kidoniatis zon­goraművész, Dikeos hegedűművész, Spiliopulu énekesnő és Kurakas színtársulati igazgató. Az egyik japán gazdasági lap a vas-, acélkereslet csökkenéséről és a hajóépítő cégek tevékenységének korlátozásáról számol be. A japán vas- és acélművek raktárain felhal­mozódott értékesítetlen áru súlya több mint 514.000 tonnát tesz ki. Ez év második negyedében az első negyedévhez viszonyítva 8.8<>/o-kal csökkent az acélipari cikkek ela­dása. • * • A Kínai Népköztársaságban elő­állították az első saját gyártmányú repülőgépet. A repülőgép minta­gyártmánya a legutóbbi két hónap­ban próbarepüléseket tett, amelyek alkalmával megállta a helyét. Az első kínai repülőgép előállítása és megszerkesztése a Kínai Népköz­társaság ipari termelése új ágának — a repülőiparnak nagy sikere. Az amszterdami városi színházban október 3-án ünnepélyesen meg­nyitották a Hollandia és a Szovjet­unió közötti kultúrkapcsolatok megszilárdításának hónapját, ame­lyet a „Hollandia-Szovjetunió" tár­saság rendezett. * * * A „Mazowsze" lengyel ének- és táncegyüttes Párizsban vendég­szerepelt. Már első hangversenyé­vel nagy sikert aratott. A Chailott­palota óriási termét zsúfolásig meg­töltötték. A hangversenyen részt vett Stanislavv Grewski, a Lengyel Népköztársaság nagykövete és a diplomáciai testület képviselői Vi­nogradov szovjet nagykövet veze­tésével, továbbá a francia főváros kultúrmunkásai, irodalmi és mű­vészeti életének képviselői, vala­mint politikusai. A lengyel együttes a hangverseny végén előadta a Marseillaiset. \

Next

/
Thumbnails
Contents