Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-30 / 264. szám, szombat

1954. október 24. 10 J £

2

0 176 Kétféle világ — kétféle élet H a kerékpározni nem tudok, nem beszélhetek Bankó Istvánnal, hiába jártam Illésházán. Meqmondták megmutatták ugyan, hol keressem a szentpéteri soron, hogy a temetővel átellenben lakik, de az az útbaigazítás nem sokat ért. A gazda nem ült otthon, napraforgókórót vagdalt valahol a határban. Okosabbat tehát nem tehettem, minthogy kölcsön kerékpáron kikarikáztam hozzá. Hosszú volt a: út a széles és rögös csapáson. Mert a falunak istentelen nagy a határa. Se széle, se hossza. A sűrű kukoricásban és a napraforgóban elvész az ember. Borongós, haragos volt az ég. A felhők árnyéka rávetődött a homorú mezőre, fátyollal vonta be a fákat, füzeseket. Az őszies félhomályban villogott, olykor fénylett a kukoricaszár levele. Esőre állt az idő. Érezte ezt az ember, a barom és a végtelenségben nyújtózkodó barna föld. Az olyan ember meg igazán megérzi a változást az időben, aki reumás, sebesült vagy másféle baja van. Mikor a napraforgótáblán Bankó bácsira rátaláltam, hát a kóróvágás és kévekötés közben mindjárt jósolga tásba bocsátkozott, mintha nem is másért mentem volna hozzá. — Érzi az én jobbkarom az esőt, a fene egye meg. Fáj, hasogat benne a nyavalya. Higyje el, pontosabban jelzi ez az időt, mint a meteorológiai állomás. Pedig eső még nem kellene, senki se kívánja — és mondja a távolba mutatva, hogy a krumpli a földben, a KisDuna túlsó partján meg a kukorica töretlen. — Mert ugyi itt vagyok a napraforgóban, de holnap hol leszek mán én? A krumpliföldön. Három-négy nap múlva meg belevetem magamat a kukoricába. Napraforgókévével a kezében áll és néz. Mit szemlél, min akad meg a szeme, csak ö tudja. Elórehajlik, szemellenzőt kerekítve a tenyerével, pedig a nap bújócskát játszik, nem ronthatja a szeme világát. — Hogy mit nézek? Hm. Úgy látom, a krumplit szedik egynéhányan. Én meg még a szárat vágom. Hallja-e, siessen, mert azért, hogy a hatvankettediket taposom, semmi kedvem a sereghajtáshoz. — Versenyeznek talán? — Á. Nem. — Hát? — Az a ravasz Nyársik, az elnök kiokoskodta, hogy a krumplit, kukoricát szétosztják a tagok között, hogy mindenki felelhessen a munkájáért. Tavasz óta olyan ez

s a nép, mint a hangyaboly, rohangásznak hol a krumpliba, hol a kukorióába. Háromszor kapáltunk, holott tavalyelőtt alig egyszer. Frissnek, fürgének mutatja magát Bankó bácsi nemcsak a munkában, hanem az esze járásátyan is. A hangja pattog, a kifejezése szinte tömörebb mint a bajusza. Az idő eljár felette, de ez csak hajlott hátán és ráncos arcán látszik, nem a cselekedetén. Leülünk egy napraforgókévére. És ahogy ráfüstölünk, megtudom, hogy ez az iparkodó dolgos öregember 16 magyar hold gazdája volt. De ez a föld se volt elég neki, árendált is hozzá egy keveset. Bánja már, hogy árendált, mert a haszonbérre ment el minden pénze. A szerződéses határidőt sohase tudta betartani. A tulajdonos Miklós Géza nem várta be a Szent Mihály-na pot, jóval korábban követelte a magáét. Ilyenkor leggyönyörűbb szarvasmarháitól kellett megválnia. — Egyenesadót, jövedelmi adót és forgalmi adót fizetni — számolgatja az uj'jain — nem volt biz a gyerekjáték. Miközben a különféle adóról szól, szemrebbenés nélkül néz rám és a tekintetéből azt olvasom, hogy tévednék, ha a 16 hold föld mögött jómódot sejtenék. — Amennyit én dolgoztam. Nem jó arra emlékezni se. És csak annyi volt a hasznom, amennyit a csaladom megevett. Mer a házam öreg viskó, s az is maradt. Ezerhétszázkilencvenhatban épült. Pedig gürcöltem, éjszakáztam, spekuláltam, hogyan lenne jobb, de rajtam az Se segített. Hallgat egy keveset és lopva rámpillog mintegy azt várva, hogy mondjak valamit, bólogatva vagy hümmög ölve igazoljam őt. De mert semmi kedvem szólni, összehúzza borzas szemöldökét és emlékezik. — Ezerkilencszázharmincban nagy szárazság volt. Megrepedezett a föld, mintha láthatatlan kéz rajzolgatott volna rajta. Kevés termett mindenből. Az úr, akinek én fejőstehene voltam, nem látta be, hogy a szárazságban magam is megfonnyadtam. Hangosan követelte a haszonbért. Bírósággal fenyegetőzött. S míg az öreg mereng, addig nekem azon jár az eszem, hogy mennyit szenvedett, milyen gondokban főtt a feje ezelőtt a tizenhat hold földjén. Megőszült, elkopott a roppant nagy munkában. Kérdezzem, faggassam, hogyan él a szövetkezetben? Érdeklődjem, hogy ebben' a másik világban mennyi maradt meg a gondjából? Hogy jobb-e, könnyebb-e a munka, a megélhetés és ruházkodás? — Mióta a szövetkezetben vagyok, kézi kaszát nem fogtam a kezembe. Aratni se arattam úgy, hogy egész kezes lettem volna. Kévét kötöttem, csomóztam. Azelőtt kemény három hétig tartott az aratás, most 9 nap alatt elvégeztük. Jobban mondva elvégezte a gép. — Hogy ruházkodásra telik-e? — ismétli a kérdést. — Kérdezné meg a gyerekeket. — Otthon találom őket? — Nehezen. Tizenhárom felé vannak. Rozál a Stollwerckben. Erzsébet a cérnagyárban, Gizella nevelőnő Pozsonyban, Mária Pöstyénben kórházi alkalmazott, Ágnes a szövetkezetben könyvelő, Teréz a bratislavai pedagógiai gimnáziumban Eta pedig a nagymegyeri középiskola tanulója, István pénzügyi felelős a járáson, Gyula kocsis helyben, Géza katona, Béla ipari tanuló, Miklós Nagymegyeren tanul, a Jóska az beteg, az idehaza van. — Abban a másik világban úgy vót, hogy egyik gyerek a másiíc ruháját kapta és a másik cipőjébe lépett. Most mindegyik a maga gúnyáját hordja, a cipőt se öröklik, újat kapnak. — Megváltozott a tervem a gyerekekkel — mondja fontoskodóan. — Régebben azt gondoltam, hogy ha nagyobbacskák lesznek, szolgálnak, keresnek majdmagukra. Látom már. hogy nem jól gondolkodtam akkor. Ne szolgáljon, ne legyen más lábakapcája az én gyerekem. Tanuljon, ha esze van hozzá. Bankó bácsi feláll és mutatja, hogy még vágni kell a napraforgókórót, ha estére végezni akar. Ha belemelegedik a beszédbe, marad a munka másnapra. Ügy vagyunk hát, hogy búcsúzkodunk. Űtravalónak szánja-e, vagy minek, de azt mondja még: — Ma már kisebb a gond, nagyobb a kenyér. Havonta jóval ezerkoronán felül keresek. Az évi jutalmam is több húsz mázsa gabonánál. Nem okoz gondot, hogy négy kiló kenyér fogy el, ha együtt a család. Az se, hogy 8—10 literes fazékban fő az étel. Van mit enni, van mit főzni. így válunk el egymástól jó hangulatban. Megfigyeltem, hogy beszélgetésünk alatt sohse törekedett arra, hogy fesse a szavakat, a száraz lényeket mondta. Olyan embert ismertem meg benne, aki a maga módján tényekkel magyarázza a világot, a nagy emberi sorsfordulót. A faluban felkerestem a feleségét is, a tizenhárom erős, egészséges gyermek anyját. Az udvarban tevegetett, szemet, szórt az apró jószágnak az alacsony, zömök asszony. Könnyedén mozog, csak akkor érez fájdalmat, ha leül, ha pihen — így mondja. A hangja erőtlen és a szemében szomorúság, mintha mindig azon tűnődne, érdemes volt-e ennyi gyereket a világra hozni? Elmondja, hogy Csekéről került lllésházára. Mulatságon ismerkedett meg az emberrel. Iparoshoz is mehetett vóna, de neki csak a parasztlegény kellett. Ezerkilencszázhuszonkettöbe kötötték be a fejét és azóta a férje-ura oldalán küzdött, dolgozott. Évenként szült és még aratott is, kapált is. Éjfélkor kelt éš reggelig mosott a gyerekekre. Nappal főzni, varrni, mosni és a nagy hajszában kimerült urának kellett segíteni. Ilyen élet volt az övé. Sehová nem ment. A szórakozást csak leánysága idején ismerte. — Könnyebb már, jobb a helyzetem — mondja Bankóné. — A gyerekek azt az életet nem ismerik meg, amiben nekem részem volt. Kivehettem a szavából, hogy bár az új kétszóba konyhás lakásnak is örül, amit a közeljövőben a szövetkezet szociális alapjából építenek, de amire igazán büszke, az a gyerekek biztos jövője. Hányszor említette míg ott időztem, hogy négy fia tanul és egy fillérjébe se kerül. Ez neki az új háznál, a férje jó kereseténél, mindennél többet jelent. Ahogy arra kértem, hogy múltbeli és mai élete között különbséget tegyen, csak ennyit mondott: — Kétféle világ, kétféle élet. MÁCS JÓZSEF A kerületi és körzeti választási bizottságok: feladatai a választások előtt 1954. november 3-ig a kenületi választási bizottságok végrehajtják a nemzetgyűlésbe java-sert jelöltek regisztrációját, erről jegyzőkönyvet készítenek és annak egy példányát benyújtják a Szlovák Választási Bizottságnak. A kerületi választási bizottság ugyan csak erre az időre végrehajtja a Szlovák Nemzeti Tanácsba javasol*. jellöltek regisztrálását, erről jegyzőkönyvet vesznek fel és egy példányt benyújtanak a Központi Választási Bizottságnak. A kerületi választási bizottságok elnökei nyilvánosságra hozzák a regisztrált jelölt nevét és a kerületi nemzeM bizottság elnökével tudatják a szavazólapok elkészítéséhez szükséges adatokat. November 21-^g bezárólag a kerületi választási bizottságok, karöltve a kerületi és a helyi nemzeti bizottságok szerveivel, szétosztják a szavazólapokat a körzeti választási bizottságoknak. Ez év november M—27-ig a körzeti választási bizottságok tájékoztatják a választókat a választás időpontjáról és helyéről. A szepsi járásban 13 agitációs központ kezdte meg működését A szepsi járásban a napokban 13 agitációs központ kezdte meg működését. Az agitációs központok a választás előtti időszakra agitket- ' tősöket szerveztek, melyek széleskörű propagációs munkát fejtenek ki a dolgozók körében. A legjobb agitációs központok Stósz és Lucia bánya községekben működnek, ahol tartalmas műsort készítettek a választási kampányra. Példás agitációs központvezetők Lin József és Szemán István, akik gondoskodnak, hogy a dolgozók kellő felvilágosításban részesüljenek a választásokkal kapcsolatban. Választórendszerünk demokratizmusáról November 28-án választani fogunk a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Ezt a választást az új választórendszer törvénybe iktatott elvei alapján hajtjuk végre. Ez a választórendszer szocialista típusú, a nemzeti bizottságok választórendszeréhez hasonlóan átveszi a világ legdemokratikusabb választórendszerének, a szovjet választórendszernek elveit és tapasztalatait. Ez a rendszer nemcsak a burzsoá köztársaság, hanem az 1946. és 1948. évi választórendszerhez viszonyítva is hatalmas lépést jelent előre állami és társadalmi berendezésünk következetes demokratizálása terén. Min alapszik választórendszerünk demokratizmusa? Ezt a kérdést kell boncolgatnunk, erre kel! adnunk feleletet. Mielőtt azonban ezzel foglalkoznánk, legalább néhány szóval rámutatunk arra. hogy mik a választások és milyen a politikai és államjogi jelentőségük. A válasz^jjs nálunk nem csupán egy valamilyen államigazgatási aktus. A választás a nép hatalmának é

s szuverén jogainak alapvető megnyilvánulása. A választások során a legvilágosabban megnyilvánul az a tény, hogy^ a nép kezében összpontosul az államhatalom. Ez kétféleképp mutatkozik meg a választások során. Elsősorban abban, hogy a nép a politikai és tömegszervezetek közvetítésével, vagy pedig közvetlenül a dolgozók gyűlésein javasolja a képviselőjelölteket, másrészt pedig abban, hogy a nép választjn a képviselőket, vagyis szavazólapjával dönt arról, hogy ki fogja képviselni az államhatalom szerveiben. A választás nálunk az államhatalom szervei keletkezésének alapvető formáját jelenti. Választás nélkül nem alakulat, nem létesülhiet semmilyen népképviseleti szerv. Úgyszintén választás nélkül egy polgár sem válhat a népképviseleti szerv tagjává. A választások jelentősége abban is rejlik, hogy ez a legfontosabb forma, amelynek segítségével valamennyi dolgozót bekapcsoljuk az államigazgatásba, az állam közvetlen kormányzásába. A nép nemcsak mint a ^képviselők javaslója és választója szerepel a választás során, hanem mint a választás közvetlen szervezője, végrehajtója és ellenőre. Ezt a céit szolgálják a választási bizottságok, amelyek a dolgozók szervezeteinek képviselőit tömörítik magukba és amelyek nemcsak szervezik és ellenőrzik a választásokat, hanem ellenőrzik azt is, hogy az államigazgatás szervei — a nemzeti bizottságok tanácsai és azok szakosztályai — hogvan biztosítják a választások technikai és szervezeti oldalát. A választás során alkalom nyílik arra, hogy széleskörű lendületet vegyen a dolgozók legszélesebb tömegeinek politikai és munkaaktivitása. A választás nálunk öntudatosít, kezdeményezésre serkent. Mindebből láthatjuk, hogy a választások nálunk fontos politikai és államjogi feladatot töltenek be. Hogy ezt a funkciót "jól teljesíthessék, demokratikusaknak kell lenmök. Ehhez pedig az szükséges, hogy a választórendszer is következetesen demokratikus legyen. A v á la sztór errdszer akkor demokratikus, ha a népnek nemcsak elvont, elméleti, hanem igazi reális lehetőséget nyújt arra, hogy az államhatalom szerveibe olyan képviselőket válasszon, akikben bízik, akiket ő maga javasol. Vá'lasztórendszerünk teljesíti ezt a követelményt. A választórendszer demokratizmusa különböző formákban nyilvánul meg. Következetes demokratizmusának egyík megnyilvánulása az, hogy a választójog nen\csak ei^ vileg, hanem, gyakorlatilag is a választás általánosságán, egyenlőségén, közvetlenségén nyugszik a titkos szavazás betartása mellett. Mit jelent az, hogy választójogunk általános? Annyit jelent, hogy Valamennyi állampolgárunk, aki betöltötte életének 18. évét, választhat, és aki betöltötte 21. életévét, választható a nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba, tekintet nélkül bármely személyét érintő egyéb körülményre. A volt tőkésosztályok tagjai, a munkásosztály ellenségei is választhatnak, feltév?, hogy a bíróság nem ítélte el őket választójoguk elvesztésére, de ezt is csak a büntetés időtartamára Csak az említett életkort el nem ért személyek, valamint a polgári jogaik elvesztésére ítélt személyek és az elmezavar miatt önrendelkezési joguktól megfosztottak nem választhatnak. A választójogot tehát nem korlátozza sem vagyoni, sem nemzetiségi, faji, vagy más jellegű cenzus, amint ez a kapitalista államokban szokásos. Választójogunk továbbá egyenlő. Ez annyit jelent, hogy valamennyi állampolgárunk egyenlő feltételek alapján _ választ, hogy a választások során senki sem részesül előnyben. A választási törvény értelmében minden állampolgárnak egy szavazata van és mindén szavazat egyenlően esik latba. Egy képviselőnek megválasztásához egyenlő számú szavazat szükséges az ország egész területén. Nem ez a helyzet a burzsoá államokban, ahol a választási geometria és aritmetika segítségével az uralkodó osztályok mindig elérik azt, hogy a burzsoá, reakciós jelölt megválasztásához kevesebb szavazat szükséges, mint a nép jelöltjének megválasztásához. Választójogunk közvetlensége azt jelenti, hogy a képviselőt választói közvetlenül választják, nem pedig megbízottak, delegátusok, elektorok útján. Ezzel biztosítjuk a képviselő közvetlen választóival, akik ismerik őt és már a választást megelőző kampány során közvetlenül érintkeztek vele. A választójog gyakorlása titkos szavazással történik, ami biztosítja a polgár akaratának szabad meg nyilvánul ásá t Vájasztórendszerünk demokratizmusa továbbá abban nyilvánul meg, hogy biztosítja valamennyi nemzetiség számára az aránylagos részvételt az államhatalom szerveiben. Ez egyrészt a „választási kerületek közvetítésével valósul meg, másrészt azzal, hogy a képviselőjelölteket a nemzeti arcvonal közvetítésével maguk a dolgozók javasolják. A demokratizmusnak fontos vonása az is, hogy a választásokat nálunk közvetlenül a nép szervezi, irányítja és ellenőrzi, az állampolgárok, - akik a választási bizottságokban dolgoznak. Ezek a bizottságok gondoskodnak arról, hogy sem a hivatalos személyek, sem maga a jelölt ne befolyásolhassa a választás szervezését és lefolyását, valamint annak eredményét. E célból határozza meg a választási rend, hogy a jelölt nem lehet tagja a választási bizottságnak abban a választási kerületben, amelyben jelölték. Mi sem bizonyítja jobban, hiogy a választásokat a nép irányítja, mint az, hogy pl. a májusi nemzeti bizottsági választások során a választási bizottságokban kb. 700 ezer polgárunk dolgozott. A választásokat választókerületek aiapján tartjuk meg. Ebben is