Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-30 / 264. szám, szombat

y UJSZÖ 1954. október 30. Egy agitációs központban Szép ódon épületben, a Lenin-út 106 számú házában vannak a kassai közszolgálat irodahelyiségei. Az emeleten van a nagyterem, ahol a tavaszi választások óta megszakítás nélkül működik az 5. számú agitápiós központ. A helyi nemzeti bizottságba történő választások óta a körzet 17 képviselője meghatározott napokon itt jön össze választóival, itt beszélik meg a mindnyájukat érdeklő közügyeket, az építés, az államvezetés feladatainak teljesítését. Az agitközpont október elejétől a most elkövetkező nemzetgyűlési választások jegyében végzi munkáját Feladatának tartja, hogy agitátorai segítségével fenntartsa eddigi kapcsolatait a választókkal hogy gyűléseket, előadásokat, kultúrműsorokat rendezzen. Az előadásokon résztvevők megismerkedtek a választások jelentőségével, mikor is a hozzászólások során bőven nyílt alkalom arra, hogy párhuzamot vonhassanak a tőkés rendszer érdekeit szolgáló volt parlamenti választások és a mai nemzetgyűlési választások között. A városi közszolgálati vállalat védnökségi üzeme az agitációs központnak. Az üzem dolgozói komolyan veszik védnökség! tisztségüket. Vojnár Sarolta elvtársnő az agitközpont vezetője lelkesen beszél az agitátorok munkájáról. A legjobb agitátorok a közszolgálat párttagjaiból és pártonkívüli dolgozóiból kerülnek ki. Jó agitációs munkát végeznek a kerületi nemzeti bizottság, az állami mozik és az Arma-üzlet dolgozói. Minden alkalommal rendszeresen végzik agitációs munkájukat. Pontosan jelen vannak az oktatásokon s becsületesen teljesítik feladataikat. Főként az ő érdemük, hogy az 5. számú agitációs központ, és a választók között állandó és bensőséges a kapcsolat. Az agitátorok kollektíváinak gi ülésein történik az agitközpont vezetősége által kijelölt feladatok szétosztása és a feladatok elvégzésének ellenőrzése. Ezeken a megbeszéléseken számolnak be az agitációs mynka eredményéről, annak visszhangjáról a választók között tapasztalt hangulatról. ítt merülnek föl azok a problémák, amelyekre az agitátorok hívják föl a figyelmet, amelyeknek tisztázása tüzetesebb felvilágosító munkát igényel. Az agitációs központ munkájáért és színvonaláért a pártszervezet felelős. A pártszervezet a legjobb dolgozókat igyekszik megnyerni az agitációs munkának, gondoskodik arról, hogy utasításai tárgyilagosak és reálisak legyenek. Emellett az állandó ellenőrzést is szem előtt tartja. Az agitközpont munkatervének gazdag programmja van, mely kiterjed a választók sokrétű érdeklődési körére. A programmok néhánynapos időközökben követik egymást és állandóan fokozódnak egészen a választás napjáig. Az agitációs munka októberben főként a választási törvények s a Nemzeti Arcvonal jelöltjeinek megismertetésére irányult. Novemberre még több érdekes előadás és vitaest van a központ munkatervébe beállítva, melyeket kultúrprogrammok és filmek vetítése egészítenek ki. Az előadások közül nagy érdeklődésre tarthat számot a nemzetközi helyzet megvitatása, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának méltatása, az országépítés tervfeladatainak teljesítése s az államvezetésben való tevékeny részvétel kérdéseinek jelentősége című előadás. A kassai 5. számú agitációs központ munkájának fokozásához szükség van a helyi nemzeti bizottság képviselőinek nagyobb segítségéue,. is. De ugyanúgy szükséges a tömegszervezetek segítsége is, amelyek mindez ideig nem nyújtottak kellő - segítőkezet az agitációs munkának. Sokrétű az agitközpont munkája. A politikai és szakirányú előadásokon, beszélgetéseken, kultúrműsorokon és filmeken kívül tájékoztató szolgálatra is be kell rendezkednie a központoknak, de szükség van itt könyvekre és folyóiratokra is. Az agitközpont az a hely, mely minden tekintetben megfelel a társadalmi érintkezés sokoldalú formájának. Legyen otthonos, barátságos környezet, ahol a látogató megtalálja mindazt, amire legfőképpen szüksége van — hogy tanulhasson, -fejlődjön és szórakozzon. A kassai 5. számú agitációs központ jó úton halad abban az irányban, hogy ezt a feladatát közmegelégedésre teljesítse. Mészáros Gvula [ A nemzeti bizottságok | feladatai a választások | előtt I A járási nemzeti bizottságok tanácsai 1954. november 3-ig jelentést nyújtanak be a kerületi nemzeti bizottság tanácsának arról, \ hogy mennyi a névjegyzékre felvett választók száma. November 23-ig a járási nemzeti bizottságok tanácsai, karöltve a helyi nemzeti bizottságok tanácsaival, gondoskodnak arról, hogy a körzeti választási bizottságok megkapják a szavazólapokat és hogy azokat a választás napjáig gondosan kezeljék. A helyi nemzeti bizottságok tanácsai 1954. november 23-ig gondoskodnak arról, hogy a körzeti választási bizottságok megkapják a szavazólapokat. November 27-én legkésőbben 16 órakor a HNB tanácsa lezárja a választók névjegyzékét. Ezenkívül a következő feladatokat teljesíti: gondoskodik . a választási helyiségek berendezésé4 ről és feldíszítéséről, segéderőket I és közlekedési eszközöket biztosít 1

a körzeti választási bizottságok számára, lezárja a kiadott válasz- . j tási igazolványokról szóló jegyzé- ; ket és ezt a megmaradt igazolvá- \ nyokkal együtt elküldi a járási . nemzeti bizottság tanácsának. A J helyi nemzeti bizottság tanácsa a | körzeti választási bizottságok szá- f mára egy-egy másolatot készít a ? választők névjegyzékéről és bizto- | sítja a szükséges nyomtatványo- f kat. A helyi nemzeti bizottság f elnöke a körzeti választási bizott- | Ságok elnökeivel megtárgyalja a i választások n/pja előtti utolsó elő- | készületeket, gondoskodik elsősor- | ban arról, hogy minden választási helyiségben ott legyen a választók névsora és a megfelelő számú szavazólap. Jegyzőválasztás Zemplénagárdon Most, htfgy közelednek a nemzetgyűlési választások, ha az ember vidéken jár, állandóan régi történeteket hall a régi választásokról, amelyek bizony nem voltak olyan tiszták, olyan becsületesek, mint ahogy nagy hcmgon az akkori kormánykörök hirdették. Nagygéresen jártunkban beszélgettünk Gönczi Sándor tanítóval, aki mögött hosszú évek tanítói tapasztalata áll, hisz már 20 éve tanítja a kisdiákokat a betűvetésre. Ű mondotta el a következő történetet, amely világosan megmutatja, hbgyan is választottak valamikor és hogy a falu népe milyen kiszolgáltatott és tehetetlen volt az urak játékával szemben. A történet még az első világháború előtt kezdődik. Az emlékezés szálai elvezetnek bennünket Zemplénagárdra, a 3000 lakosú kisközségbe, amelynek lakói Bencsik főszolgabíró önkénye alatt nyögjek. De Bencsik főszolgabíró hatalmaskodása még 'nem volt elég, szipolyozták és nyúzták a népet a sűrűn váltakozó jegyzők is, akik a legkülönbözőbb címeken adóztatták meg a parasztokat. Fontos is volt, hogy az új jegyző szerezzen magának némi pénzt, mert a jegyzőválasztás mindig a szolgabírótól függött és aki ezt a tisztséget el akarta nyerni, annak előzőleg szép összeget kellett a főszolgabíró kezébe nyomnia. A jegyzőségnek bizony megvolt a maga tagdíja és ezt a tagdíjat a szegény népen kellett behajtani. Történt egy napon, hogy Bencsik szolgabíró elhatározta: jegyzőválasztást tart a községben, mert a régi jegyző már semmi hasznot sem hozott és az új jelölt szép összeget nyomott a markába. Kiment hát a faluba, hogy megtartsa a jegyzőválasztást. Természetesen a községi képviselőtestület tagjai húzódoztak attól, hogy új jegyzőt válasszanak. — Jó nekünk a régi is — mondották: az már eleget lopott, nem olyan éhes, mint amilyen az új lesz. Ez azonban nem sokat használt, Bencsik összehívatta a képviselőtestület tagjait és amikor már teljes számban együtt voltak, maga is megjelent a tanácsteremben. Görbe botját nagy lendülettel rádobta az asztalra és megsodorítván bajuszát, így kezdte beszédét: ' —. Törvényben gyökerező jogomnál fogva jelölöm Kiss Jánost jegyzőnek. — De hiába hangzott el a dörgedelmes szózat, a képviselőtestület tagjai némák maradtak, egyetlen éljen sem hangzott el. Bencsik elmosolyodott. Gúnyosan mosolygott, neki megvolt a maga terve. Feltette a kérdist: — Ki nem akarja Kiss Jánost jegyzőnek? Kezek erdeje emelkedett a magasba. Látta, hogy ezen az úton nem megy semmire. Elkiáltotta hát magát: „Aki akarja Kiss Jánost jegyzőnek, az állva marad, aki pedig nem akarja az leguggol. Egy szempillantás alatt a képviselőtestület összes tagjai, mint apró gyerekek leguggoltak. Bencsik szolgabíró szép nyugodtan odaállt az ablakhoz és kinézett az őszi tájra, mélázva nézte az égen tovatűnő felhőket. S az idő egyre múlott. Már eltelt egy negyedóra, egy félóra és a képviselőtestület tagjai igen kényelmetlenül kezdték magúkat érezni. Egyik lábukról a másikra nehezedtek, izegtek-mozogták, sehogy sem tetszett nékik a helyzet, amelyben voltak. Sőt, egyikmásik már nem bírva tovább a guggolást, fel is állt. Gondolta magában, talán már abba is lehet hagyni ezt a szégyenteljes játékot. Amikor már majdnem mindenki állt, Bencsik szolgabíró hirtelen megfordult és kijelentette: — Amint látom, a képviselőtestület tagjai majdnem teljes számban állnak, ez azt jelenti, hogy Kiss János megválasztásához hozzájárulnak. Köszönöm. Ezzel vette görbe botját és döngő léptekkel távozott a tanácsházból. A meglepett képviselők egy szót sem tudtak szólni, csak lehajtott fejjel távoztak s még jobban érezték, hogy játékszerei az urak hatalmának. így választottak valamikor jegyzőt Zemplénagárdon a „régi jó világban". Vidor István megnyilvánul választórendszerünk demokratizmusa. A választókerületek nem nagy kiterjedésűek, mindegyikben egy képviselőt választanak, akit a választópolgárok ismernek és aki megválasztása után képviseli választóit. A választókerületek egyenlő nagyságúak, nem kiterjedésre nézve, hanem ami a lakosok számát illeti, mivel a törvény értelmében 35 ezer lakós képez egy választókerületet. A választókerületek segítségével biztosítjuk választójogunk egyenlőségét, mivel egy képviselő megválasztásához hozzávetőlegesen egyenlő számú sza\íazatra van szükség, vagyis a képviselő egyenlő számú lakost képvisel. Ez lényegesen különbözik a burzsoá országok választási módszereitől Ott a választókerületek nem demokratikusan alakulnak, hanem ügy, hogy a burzsoá képviselő megválasztásához kevesebb szavazat kelljen, mint a nép képviselőinek megválasztásához. Ennek érdékében a burzsoá államokban nagy választókerületeket jelölnek ki, amelyekben több képviselőt választanak, akiket a választópolgárok nem ismernek és akiket az uralkodó osztály felülről diktál. Ezeket a választókerületeket területileg úgy alakítják, hogy összhangban álljanak az uralkodó osztály és a reakciós burzsoá pártok érdekeivel. Ha ez nem megy, ha ugyanis a választásirendszer szerint egy választókerületben csak egy képviselőt lehet választani, akkor ezeknek a kerületeknek nagyságát olyanképpen határozzák meg, hogy pl. az egyik választókerületben kétszer-háromszor, több szavazat legyen szükséges a képviselő megválasztásához, mint a másikban. így pl. az Amerikai Egyesült Államokban,, ahol a szenátusi választások során minden választókerületben egy szenátort választanak, ott, ahol földművesek alkotják a választók többségét, átlag 20 ezer lakost foglalnak magukba a választókerületek, míg más választókerületek, különösen az ipari központokban 200—250 ezer lakost. így nem csoda, hogy az amerikai városok polgármestereinek értekezletén megállapították azt, hogy a városi lakosság, amelynek többségét a munkásosztály alkotja, bár az összlakosság 59%-át teszik a szenátoroknak csak egynegyedét választja, míg a vidéki lakosság, amely többnyire konzervatív, de az összlakosságnak csak 41%-át teszik, a ' szenátorok háromnegyedét választja. A választókerületek jelentősége nálunk abban rejlik, hogy itt hajtják végre a választásokat, a jelöltek kiválasztását, javaslását, jóváhagyását és regisztrációját, a választási agitációt és végül magát a szavazást, másrészt pedig a választókerületben van a képviselő politikai munkájának súlypontja. A választókerület az a hely, ahol a képviselő kapcsolatot teremt választóival, másrészt pedig a választók figyelemmel kísérik képviselőjüket, ellenőrzik munkáját és esetleg felelősségre vonhatják. Választórendünk alapján a jelölteket a politikai pártok s a Nemzeti Arcvonalban tömörült társadalmi tömegszervezetek közvetítésével a dolgozók javasolják. Ez közvetlenül a munkahelyeken történt. A nép dönt további gyűlésein arról is, hogy kit hagynak jóvá képviselőjelöltnek, tehát azt, hogy kit lehet jelöltként regisztrálni. Ez azért fontos, mivel csak a választópolgárok által előzetesen jóváhagyott jelölt bízhat abban, hogy tényleg meg is választják. Nem így javasolják a jelölteket a kapitalista országokban,. ahol a választási gépezetet a burzsoá politikai pártok és a nagytőke ügynökei tartják kezükben. Ezekben az országokban a képvíselőjelölte

7 ket vagy a politikai pártok vezető csoportjai, vagy pedig közvetlenül a nagytőke képviselői javasolják és hagyják jóvá. A népnek többnyire nincs semmilyen befolyása a választások menetére. Választórendszerünk '. demokratizmusának egy igen fontos megnyilvánulása, hogy a képviselő munkájáért felel a választópolgárok előtt és ha nem teljesíti feladatait, választórendszerünk elvei alapján bármikor visszahívható funkciójából. A választást megelőző időszakban mindéi] polgárnak, szervezetnek és politikai pártnak joga van szabadon agitálni minden jelölt megválasztásáért. Csak a választás napján-, a választási helyiségben tilos az agitáció, mivel ezzel megtörnék a választás ünnepi jellegét. Választórendszerünk demokratizmusa végül abban nyilvánul meg hogy a választással kapcsolatos minden kiadást az állam fedez. Ez minden polgárnak, választónak, politikai és tömegszervezetnek, valamint pártnak és képviselőjelöltnek lehetővé teszi választás előtti ténykedésének fejlesztését. Más a helyzet a burzsoá államokban, ahol a választási kiadások jelentős részét a képviselőjelölteknek, politikai pártoknak, sőt a választópolgároknak kell fedezniök, ami különösen a népi tömegek számára megnehezíti a választáson való részvételt. így pl. nálunk a München előtti köztársaságban a politikai pártoknak kellett fedezni a jelöltlisták nyomtatásával kapcsolatos kiadások felét. Ezzel kapcsolatban kauciót kellett letenniök és ha a párt nem nyert el bizonyos számú szavazatot, ettől a kauciótól elesett. Angliában a képviselőjelölteknek 150 font sterlinget kell a választások előtt letétbe helyezniök (ez egy szakmunkás egész évi keresetének megfelelő összeg) és ha nem választják meg, akkor a pénztől elesik. Az eddig felsoroltak során ~ láttuk, hogy miben nyilvánul meg választórendszerünk demokratizmusa jogi szempontból. Ezenkívül más tényeket is tekintbe kell vennünk, amelyek szintén gyakorlatilag "biztosítják választásaink demokratikus voltát. Elsősorban nálunk nincsenek kizsákmányoló osztályok, amelyeknek az volt az érdekük, hogy minél nagyobb számú állampolgárt kirekesszenek a választási jog gyakorlásából és osztálycéljaik érdekében elferdítsék a választók akaratát. Sztálin elvtárs mondja, hogy a választások egyenlőségéről és szabadságáról szó sem lehet ott, ahol a tőkés és a nagybirtokos, a bankár és a gyáros uralkodik. Nálunk ezzel szemben a nép felszabadult a kapitalista kizsákmányolás béklyóiból, kialakult a dolgozók erkölcsi-politikai egysége. Az államhatalom nálunk nincs a burzsoázia kezében, hanem a munkásosztály és a dolgozók kezében, ami lehetővé teszi, hogy az államhatalom minden eszközét a választás szabadságának, demokratikus voltának biztosítására fordítsuk. Ez a tény lehetővé teszi, hogy a munkásosztály és a dolgozó nép politikai és anyagi szempontból biztosítsa a választás előtti agitációt és a választások sikeres lefolyását. A választások nálunk valamennyi dolgozó elvtársi együttműködésének és kölcsönös segítségének jegyében, a dolgozó tömegek politikai és munkaaktívitásának, alkotó kezdeményezésének légkörében zajlanak' le. Ezzel szemben a kapitalista országokban a választások az összetűzések, a terror és az erőszak légkörében folynak le. Választási rendszerünk és maguk a választások nálunk úgy jogi, mint gyakorlati szempontból igazán demokratikusak és éppen ez a demokratizmus biztosítja azt, hogy dolgozó népünk államunk legfelsőbb népképviseleti .szerveibe a legjobbakat, legkiválóbb képviselőit válassza. dr. Mrázek Pavol.