Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-29 / 263. szám, péntek

1954. október 24. 10 J £ 2 0 169 A nemzetgyűlés úf törvényeket tárgyalt meg és fogadott el pedig azon törvények alapján, amelyek az ő akaratát fejezik ki és megfelelnek érdekeinek. Itt az a feladat vár ránk, hogy a bíró­ságok demokratizálódását a jövő­ben betetőzze a bírók és a nép­bírók közvetlen választása. A főügyészség létesítésével, amely a legfelsőbb felügyeletet gyakorolja a törvényeknek és egyéb jogi elő­írásoknak, az összes minisztériu­mok, egyéb hivatalok, bíróságok, nemzeti bizottságok, valamint egyes polgárok által való pontos végre­hajtása és betartása felett, olyan szerv létesül, amely védi a szo­cialista törvényesség betartását és gondoskodik arról, hogy a dol­gozók népi demokratikus jogait és szabadságjogait rendithetetlenül megvédelmezzék bármilyen jogsértő ellen. A nemzetgyűlés törvényeivel hoz­zájárul államunk védelmi képessé­gének fokozásához. Törvény hatá­rozta meg a Hadsereggel Együttmű­ködők Szövetségének megalakítását. ez a dolgozók önkéntes hazafias szervezete, amely népünket béke­szerető hazánk védelmére neveli. Az államhatárok védelméről szóló tör­vénnyel megalakították a határőr­ség fegyveres testületeit, amelyekre az a nagyon felelősségteljes feladat hárul, hogy megakadályozzák a ké­mek, felforgatók és más idegen zsoldban álló kártevők behatolását hazánk területére. Életünk következetes, demokra­tikus voltához hozzájárult az ön­kéntes szervezetekről és gyülekeze­tekről szóló törvény,^valamint más törvények egész sora is, amelyek következtében megalakultak a dol­gozó nép tömegszervezetei. Ezek a törvények biztosították polgáraink számára társadalmi, gazdasági, kul­turális és sportéletünk sokoldalú fejlesztésében való tevékeny rész­vétel lehetőségét. A polgárok teljes egyenlősége a törvény előtt Törvényeink biztosítják, hogy va­lamennyi polgár nemzetiségre való tekintet nélkül teljesen élvezze a polgári jogokat. A nemzetek, vala­mint nemzetiségek viszonyát álla­munkban a testvéri együttműködés *és kölcsönös bizalom és a zavartalan együttélés alapján rendeztük. Az egyházi törvények valóra vál­tották a lelkiismeret és vallássza­badság, valamint a vallási türelem elveit, amelyeket alkotmányunk lerögzít. A munkásosztálynak a paraszt­sággal és a többi dolgozókkal való szövetségére támaszkodó politikai hatalma megszilárdításának érdeké­ben elkerülhetetlenül szükséges volt a jogrendszerrel is lerögzíteni az alapvető társadalmi és gazdasági kapcsolatokat. Ez az alapkódex jó­váhagyásával történt meg. Az u) polgári törvénykönyv rendezte a vagyonjogi kapcsolatokat. A köztár­saság gazdagságának és erejének, valamint a dolgozók jólétének érinthetetlen forrásaként a társa­dalmi-szocialista tulajdont jelen­tették ki. A szocialista tulajdonnal együtt fejlődik a személyi tulajdon. A társadalomban, ahol minden gaz­daság a népet szolgálja és ahol a nemzeti jövedelem már igazságosan van felosztva, minden egyes ember munkaigyekezete nemcsak a szocia­lista tulajdon szaporításához, hanern a személyi tulajdon gyarapításához, összes szükségletei bőségesebb ki­elégítéséhez is hozzájárul. A családjogról szóló törvénnyel életbelépett a házasfelek, a férfi és a nő teljes egyenlősége és kiküszö­bölték az úgynevezett törvénytelen gyermekek azelőtti megalázó hely­zetét. A,z új családtörvény elősegít? a család védelmét, megerősíti a esa- j ' Iád erkölcsi alapjait és munkaszo.'i­daritását. Társadalmunkban a csa­lád tagjait barátság és szeretet köti össze, valamint az a tudat, hogy kötelesek egymásnak segíteni és minden téren gondoskodni egymás­ról. A büntető törvény jelentősége abban áll, hogy a népi demokratikus államnak hatalmas eszköze abban a harcban, amelyet mindazon cseleke­detek ellen folytat, melyek veszé­lyeztetik a munkásosztály által ve­zetett társadalomnak szocialista építését, veszélyeztetik a világbéké­ért folytatott harcát. A büntetőtör­vény védelmezi népi demokratikus köztársaságunkat, annak szocialista épitését, a dolgozó nép és az egyen érdekeit, valamint a szocialista együttélés szabályainak betartására nevel. A büntetőtörvény tehát nemcsak azoknak megbüntetését célozza, akik cselekedeteikkel meg­károsítják vagy veszélyeztetik a népi demokrácia jogrendjét, hanem gondoskodik rendes, dolgozó pol­gárokká való nevelésükről is. Törvényhozásunk demokratikus elvei kifejezésre jutnak további két törvénykönyvben, a polgári-bírósági rendszerben és a büntető rendszer­ben is. A nemzetgyűlés törvényhozó munkájának ez a felületes áttekin­tése is világosan és meggyőzően mutatja, hogy államunknak törvé­nyei, amelyekben megtestesül a nép akarata, csak a nép javára, a haia­dás, a demokrácia és a szocializmus fejlesztésére irányulnak. Mily nyo­morúságosak voltak ezzel szemben a München előtti parlament törvé­nyei, amelyek — épp úgy, mint az egész München előtti köztársaság — kizárólag a tőkések és nagybir­tokosok érdekeit szolgálták. A nemzetgyűlés egész törvény­hozói tevékenységét jelenleg — másképp az nem is lehet — az az igyekezet hatja át, hogy megte­gyünk mindent a béke megőrzésé­ért és a nemzetek közötti baráti együttműködésért. Ebben a szellemben és népünk akaratából hagyta jóvá a nemzet­gyűlés a béke megvédését célzó törvényt, amely megfelel az egész békeszerető emberiség érdekeinek és az Egyesült Nemzetek 1947 no­vemberi közgyűlése határozatának is. Azzal, hogy országunkban bün­tetendő minden kísérlet, amely a nemzetek békés együttműködésé­nek megbolygatására irányul, azzal, hogy nálunk büntetendő a hábo­rús uszítás és a háborús propagan­da, népi demokratikus államunk vitathatatlan bizonyítékát adta egész politikánk békeszerető jelle­gének, a nemzetközi jog alapelvei­hez való hűségnek úgy, ahogyan ezek az alapelvek a hitleri fasiz­mus fölött aratott győzelem után kialakultak és ahogyan bennfoglal­tatnak az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányában. Ezért a csehszlovák küldöttség teljes er­kölcsi joggal terjeszthette cz ENSz közgyűlésének kilencedik ülésszaka elé egész népünk nevé­ben az új háború propagandájának betiltására irányuló határozati ja­vaslatát. Ezt a javaslatot bizonyo­san teljes mértékben támogatják majd az összes békeszerető nemze­tek és az egész világ békeszerető emberei, akik az országok közötti kölcsönös kapcsolatok megjavítá­sára törekszenek gazdasági és tár­sadalmi rendszerükre való tekin­tet nélkül, akik a nemzetközi fe­szültség enyhülését óhajtják. E gondolat megvalósítására irá­nyul, a nemzetgyűlés minden egyéb tevékenysége is az elmúlt időszakban. Ezzel kapcsolatban visszaemlékezünk a békevédők el­ső világkongresszusának összehí­vására Párizsban 1949-ben. Az Egyesült Államok háborúra törek­vő köreinek és ezek franciaországi kiszolgálóinak közbelépése követ­keztében akkor meg kellett volna akadályozni a béketábor országai és egyes más országok küldöttsé­geinek a kongresszuson való rész­vételét. Köztársaságunk és a nem­zetgyűlés számára nagy megtisztel­tetés vólt, hogy e küldötteket ven­dégszeretetben részesíthettük köz­vetlenül legfelsőbb képviseleti tes­tületünk épületében. A nagy béke­mozgalom, amely győzedelmesen tör utat és így lényegesen hozzájá­rul a nemzetközi feszültség eny­hüléséhez, az a mozgalom, amely az emberek millióit az egész vi­lágon arra tanítja, hogy a béke ügyét kezükbe vegyék, olyan moz­galomként kerül be a történelem­be, amely a nemzeteknek ezen az első békekongresszusán született. 1950 elején, amikor megmutat­kozott, hogy az amerikai imperia­listák agresszív politikájának kö­vetkeztében a békét komoly ve­szély fenyegeti főleg az esztelen fegyverkezés és az atomfegyverek, valamint a többi tömegpusztító 'fegyverek gyártása következtében, a nemzetgyűlés fölhívta a világ összes parlamentjeit, hogy szállja­nak szembe az új háború e veszé­lyével. A nemzetgyűlés 1952-ben újból fölemelte szavát egész .népünk ne­vében és követelte, hogy Koreá­ban szüntessék be az embertelen fegyverek használatát és a koreai háborút. A Szovjetunió, a Népi |Cína és a népi demokrácia többi országai békepolitikájának és a világ összes többi békeszerető emberei béketö­rekvésének következtében jelen­leg a nemzetközi feszültség terén bizonyos enyhülés állott be. Ezt bizonyítja a koreai fegyverszünet megkötése, a berlini konferencia és a genfi konferencia jelentős ered­ményei. Ezért itt az ideje, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése megkezdje a szovjet kormánynak a fegyverkezés csökkentésével és az atom- valamint a hidrogénfegy­verek és más tömegpusztító fegy­verek betiltásával kapcsolatos kér­désekről szóló nemzetközi szerző­dés megkötésére irányuló javaslat tárgyalását. Ezt a javaslatot teljes mérték­ben támogatják nemzeteink és a világ összes békeszerető emberei és elfogadása elhárítaná az új vi­lágháború veszélyét. így teljesül­ne a békét és biztonságot óhajtó nemzetek akarata. Államunkat és nemzeteinket kü­lönösen mélyen érinti a német kérdés megoldása. Szilárdan ki­tartunk amellett,' hogy egyedül az egységes, demokratikus és béke­szerető német állam biztosítja a békét és a biztonságot köztársa­ságunk, az összes európai nemze­tek és a német nép részére. Ez­ért voltv hogy 1952-ben népünK felháborodással fogadta azt a hírt. hogv a revansiszta és háborút akaró erőket Nyugat-Németor­szágban az úgynevezett „európai védelmi közösség" álarca alatt új­ból fel akarják fegyverezni, ami­nek következtében az európai nemzetek biztonságát és a béké­jét veszélyeztetnék. Ekkor for­dult a nemzetgyűlés határozatá­val a hat nyugat-európai parla­menthez, hogy ezeket a háborús szerződéseket ne ratifikálják. Elégtétellel fogadtuk nemrégen azt a hírt, hogy a francia nemzet­gyűlés a francia nép egyöntetűleg megnyilvánuló akaratának hatá­sára ezt a háborús szerződést nem ratifikálta. De az utóbbi esemé­nyek — főleg a londoni és a pá­rizsi konferencia — azt mutat­ják, hogy az Egyesült Államok agresszív köreinek a nyugat-né­metországi revansiszta és hábo­rút akaró körök nyomására és az egyes nyugateurópai államok kor­mányának az Egyesült Államok politikájától való függése követ­keztében új tervekben egyeztek meg. Nyugat-Németország újrafel­fegyverzésével kapcsolatban. Ez­ért az európai béke megszilárdí­tása érdekében feltétlenül szük­séges visszautasítani a Nyugat­Németország remilitarizálását cél­zó úiabb 'erveket és minden igyekezetünket az egységes Né­metországnak. mint demokratikus és békeszerető államnak megújí­tására kell összpontosítanunk úgy. ahogyan azt újból hangsúlyozza a Szovjetunió kormányának a nyu­gati nagyhatalmakhoz intézet*, utolsó jegyzéke. Eben a jegyzék­ben a szovjet kormány újból kö­veteli: 1. Németország egységének bé­keszerető és demokratikus alapon való megújítását és a szabad vá­lasztások megvalósítását egész Németországban. 2 A négy nagyhatalom meg­szálló csapatainak Kelet- és Nyu­gat-Németország területéről való visszavonását. 3. Összeurópai konferencia ösz­szehívását, amelyen megtárgyal­ják az európai kollektív biztonság rendszere megteremtésének kér­déseit Egyedül a Szovjetunió ezen ja­vaslatai vezethetnek a német kér­dés sikeres megoldására és a kol­lektív biztonság rendszerének meg­teremtésére és ezáltal az európai tartós- béke biztosítására. S ezért nemzeteink teljes mértékben egyetértenek ezzel. A nemzetgyűlés a választási idő­szak folyamán egész tevékenysé­gével népünknek azt az akaratát juttatta kifejezésre, hogy béké­ben akarnak élni az összes nem­zetekkel. Azok a nemzetközi szer­ződések. amelyeket a nemzetgyű­lés ebben az időszakban jóváha­gyott. megszilárdították gazdasági, politikai és kulturális kapcsola­tainkat a béketábor országaival és egyúttal bizonyítékai annak, hogy államunk hajlandó gazdasági kap­csolatot teremteni az összes többi országokkal is az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapelveinek betartása mellet 1;. Nem az éhség és a nyomor költségvetése, hanem az életszínvonal emelésének költségvetése A nemzetgyűlés minden évben megtárgyalta fő feladatainak egyi­két, az állami költségvetést, amely határtalanul fontos eszköze a szo­cialista építésnek. Ezzel biztosít­juk az összes pénzügyi eszközöket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítva legyen az ipar kiépíté­se, a mezőgazdaság fejlődése, a nép anyagi és kulturális szükségletei­nek kielégítése és hazánk védel­me. Ha összehasonlítjuk az állami költségvetés megtárgyalásának mód­ját és tartalmát ma és a múltban, különösen szemléltetően láthatjuk, hogy milyen mély különbségek vannak a München e^tti köztár­saság és a népi demokrsuikus Cseh­szlovák Köztársaság között. Dolgo­zó népünk az elmúlt időszakok­ban jogos nyugtalansággal várta a költségvetésnek a burzsoá parla­ment által való jóváhagyását s azt a nyomort és éhség költségvetésé­nek nevezte, mivel a költségvetés a dolgozo népre mindig újabb el­viselhetetlen terheket rótt. Milyen nevetségesen és ravaszul hangzot­tak a burzsoá, és reformista képvi­selők beszédei, amikor ezeket a költségvetéseket dicsérték és meg­próbálkoztak tömeges hazugságok­kal takarni azt, hogy a költségve­tés jóváhagyása után a szegények még szegényebbek, a gazdagok pe­dig még gazdagabbak lesznek. Az a zajos kritika, amelyet éppen azon burzsoá és reformista pártok képviselői hangoztattak, akik nem vettek részt a kormánykoalícióban, csupán azon vágyukat leplezte, hogy az állami költségvetés követ­kező tárgyalásakor odaülhesse­nek az állami vályúhoz és a költ­ségvetésből nagyobb falatot ra­gadhassanak magukhoz. Ma a dolgozó nép egészen más­képpen várja az állami költségve­tésnek a nemzetgyűlésben való évi megtárgyalását. Mindenki tud­ja, hogy az állami költségvetések — hála a dolgozók igyekezetének és kommunista pártunk, valamint a Nemzeti Arcvonal kormánya gondoskodásának — mindig továb­bi lépést jelentenek valamennyi­ünk jólétének emeléséhez. A kép­viselők az állami költségvetésnek a nemzetgyűlésben való megtár­gyalásánál semmiképpen sem ta­kargatják äzt a mély igazságot, hogy a költségvetés által adott gyönyörű távlatok megvalósítása azt jelenti, hogy szorgalmasan kell dolgoznunk, jól és lelkiisme­retesen kell gazdálkodnunk és minden koronával úgy kell bán­nunk, hogy égy fillért se veszte­gessünk el belőle. Éppen a költ­ségvetésnek és az állami zárszám­adásnak megtárgyalása teszi le­hetővé,- hogy a nemzetgyűlés kép­viselői megvalósíthatják a nem­zetgyűlés ellenőrző jogát és bírál­hatják az összes hiányosságokat, amelyekből gazdaságunkban és a többi ágazatokban is elég sok van. A nemzetgyűlés képviselői, akik a dolgozó népből kerültek ki és akik szilárdan el vannak határozva vé­deni a nép érdekeit, főleg az ál­lami költségvetés megtárgyalása­kor érvényesítik azon tapasztala­taikat, amelyekre városaink és fal­vaink dolgozó népével fenntartott kapcsolataik folyamán tettek szert. A nemzetgyűlés bizottságaiban a képviselők a kormány tagjainak részvételével részletesen megvitat­ják a költségvetést. Bírálóan tár­gyalják meg az egyep költségvetési fejezetekben foglalt javaslatokat. Rámutatnak a hiányosságokra a központi hivatalokban, a nemzeti bizottságokban, a termelő minisz­tériumok főosztályain és a válla­latokban egyaránt. Utána javaslataikban és indít­ványaikban érvényesítik azon dol­gozók tapasztalatait, akik ismerik munkájukat és jól teljesítik fel­adataikat. A kormány tagjai, akik szívesen veszik ezt a kritikát, mi­vel segíti őket munkájukban; kö­telesek jelenteni a képviselőknek azt, hogyan intézik el panaszaikat és javaslataikat és hogy milyen in­tézkedéseket tettek a hiányossá­gok kiküszöbölésére. * Ha visszatekintünk az elmúlt hat évre, éppen az állaníi költségveté­sek évenkénti megtárgyalása mu­tatja, milyen nagy sikereket ér­tünk el, milyen nagy feladatok áll­tak előttünk és hogy milyen ne­hézségeket kellett leküzdenünk. Éppen azok az évek voltak ezek, amikor munkásosztályunk kormá­nyozni és gazdálkodni tanult, azok az évek, amikor egész népünk meg­ismerte, hogy a szocializmushoz és a békéhez vezető út nem sima és akadálytalan, hanem, hogy az osztályellenség gonosztevő és áru­ló tettei elleni, valamint saját hiányosságaink elleni harc útja. Ezekben az években tanult a marxizmus-leninizmusnak a Szov­jetunió tapasztalataiban testet öl­tött győzedelmes tanítása által vezetett kommunista párt, tanult a munkásosztály és a dolgozó nép többi rétegei, és vele együtt ta­nult az egész nemzet. Mi, a Nem­zeti Arcvonal képviselői is jártuk népünkkel együtt ezt az iskolát. A mi munkánk sem volt hiányta­lan. Legkomolyabb hiba volt, hogy nem tartottuk be mindig és min­denütt azt az alapelvet, hogy a képviselők — a nép képviselői — állandó kapcsolatban legyenek a polgársággal, 'figyelmesen hallgas­sák hangját és tanuljanak nagy ta­tapasztalataiból. Alkotó munka jegyében a választások elé Befejeződik ennek a nemzetgyű­lésnek választási időszaka. Néhány hét múlva a polgárok megválaszt­ják az új nemzetgyűlést, az új képviselőket. Az új nemzetgyű-, lésre, amely a november 28-i vá­lasztásokból kikerül, felelősségtel­jes feladatok várnak. Meg kell tárgyalnia és jóvá kell hagynia a köztársaság népgazdasága fejlődé­sét célzó állami tervről szóló tör­vényt az 1955. évre vonatkozóan, meg kell tárgyalnia és jóvá kell hagynia az állami költségvetést és a további fontos törvények egész sorát. Az új nemzetgyűlésre az a feladat vár, hogy megtárgyalja és jóváhagyja a második ötéves terv­ről szóló törvényt. Mindezek a tör­vények fontos eszközzé válnak a CsKP X. kongresszusa irányelvei­nek megvalósításában, amelyek J egyedül népünk jólétét és boldog­ságát tartják szem előtt. De ezek megvalósításához kitartó és áldo­zatos munkára van szükség. Ilyen munka vár az új képviselőkre is. Feladataikat, mint a nép hű szol­gái, csak akkor teljesíthetik, ha munkájukban mindig szem előtt tartják a nép, a nemzet és az ál­lam érdekét, a szocializmus és a béke ügyét. Feladataikat csak ak­kor teljesíthetik, ha mindennapos állandó kapcsolatban lesznek vá­lasztóikkal és ha mindig hűen kép­viselik azok akaratát, érdekeit és szükségleteit, akik a választások­ban bizalmat szavaztak nekik. A választásokban a nép és a köztársaság győzelmére, a béke, demokrácia és szocializmus győzel­mére fogunk szavazni.

Next

/
Thumbnails
Contents