Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-28 / 262. szám, csütörtök

2 msw 1954. október 28, A Klement Gottwald-Üj Kohó építői a Nagy Október 37. évfordulója tiszteletére A Nemzetgyűlésbe történő választások előtti időszak különösen jelentős a Klement Gottwald-Uj Kohó építői számára. A szerelók és építőipari dolgozók az elmúlt napokban újabb kokszbatériát helyeztek üzembe, amely egy hónap alatt normális működés mellett számos vonatszerelvény szenet dolgoz fel. Befejezés előtt áll a hatalmas emelődaru is. A 176 épülőfélben levő építkezés egyharmadát még ebben az évben átadják a kohászoknak. Az ostrava-kunčicei építőipari dolgozók már negyedszer érdemelték ki munkájukkal a Vörös Zászlót. A Klement Gottwald-Uj Kohó építői versenyre hívták ki a bratislavai Hidrostav n. v. dolgozóit. E napokban a kunčiceiek a Nagy Október 37. évfordulója tiszteletére aláírták a verseny feltételeit. Az első szakaszon dolgozó építők, akik az utakat és csatornázást végzik, ígéretet tettek, hogy egész évi feladataikat december 26-ig teljesítik. A kisegítő részlegek építői az V. szakaszon elhatározták, hogy a negyedik negyedév tervét két nappal hamarabb teljesítik. A* gépesítési osztály jelentette, hogy a rájuk bízott építőipari gépek javítását és üzemben tartását gazdaságosabban fogják végezni és az önköltséget a föld fejtésénél és elszállításánál 2 százalékkal csökkentik. Több, mint fél millió koronát takarít meg üzemének Három évvel ezelőtt Alois Frühauf, a ČKD Sokolovo prágai üzemének dolgozója féléves szénbrigádra jött Ostravába. Kötelezettségvállalásának befejezése után elhatározta, hogy még három évig marad a bányában és elsajátította a bányalakatos mesterséget. A bányászok, akik ismerik, jó munkájáról dicsérettel nyilatkoznak. Alois Frühauf brigádmunkás ebben az~">vben már több mint húsz különféle' értékes javaslatot nyújtott be, melyek érvényesítésével az üzem évente több mint 650.000 koronát taI karit meg. A budapesti úttörő vasúton A budai hegyek hátán, az ijsi tölgy . bükk- és hársfák között csillogó sínpár kanyarog. Töltése kertek és rétek zöldjét vágja át. A budapesti úttöró-vasúton vagyunk. A kis úttörö-vasút pontos mása a „felnőttek" vasútjának. Tizenegy kilométeres szakaszán megtalálható minden, ami a vasútasmesterségqel összefügg. A Hűvösvölgynél pompásan emelkedik ki a környezetből a 06 méter hosszú végállomás gyönyörű épülte. A modern, süllyesztett pályaudvarhoz külön kocsiszín és motorszerelő-javítóműhely tartozik. A bejárat előtt színpompás virágágy húzódik. Az állomás épületét gyönyörű park veszi körül. Miután megváltottuk jegyünket, négy méter széles alagúton jutunk fel a perronra, ahonnan a vonatok indulnak. A vasúton túl a legendáshírű Nagyrét bukkan elénk. A Horthy-fasizmus idején a munkások illegális gyülekezőhelye volt ez a tisztás. Kirándulások ürügye alatt itt beszélték meg az elvtársak terveiket, sőt a tüntetések és ^sztrájkok.is gyakran innen indullak meg. A következő állomás a hárshegyi megálló. A megálló előtt a kis vasút egy 200^-250 méteres úgynevezett haitűalagúton fut keresztül. Ságvárliget a vasút egyik legszebb állomása. A magyar kommunisták hős vértanújának, Ságvári Endrének nevét viseli. Az á.1lomás terraszáról káprázatos kép tárul elénk. Egy völgytorok legmagasabb pontján vagyunk, ahonnan jó látható egész Buda és Pest háztengere. A jánoshegyi megállótól meredek f öld lépcső vezet a jánoshegyi kilátóig. A süvegformájú hegycsúcs tetején lévő csillagalakú kilátó Budapest legmagasabb pontja. A kilátó erkélyéről csodás panoráma tárul elénk. A magyar világvároson kívül még a távolabbi hegyvonulatokat, Pilist, Dobogókőt, sőt még a Mátra és Bükk vonalait is láthatjuk. Az Előre állomás épülete parkszerű erdőben áll. Innen csak néhány percig tart az út az évszázados fák között elterülő Üttörövároshoz, ahol a nyári hónapokban a magyar gyermekek ezrei és a külföldről érkezett úttörő-vendégek felejthetetlen napokat töltenek. A fák között terméskőalapra épített szellős, világos, kényelmes házikók bújnak meg: a városka „középületei". A település szélén szabadtéri színpad áll. Sűrű, tömöttlombú vadgesztenyesorok között gyümölcsösöktől körülvéve tárul elénk a Normafamegálló. Kellemes útunk végéhez közeledünk. Az úttörö-vasút tizenegy kilométeres pályájának végállomása a Széchenyi-hegyen van. A kis kalauzok kitessékelnek a vonatból és jelentést tesznek az állomásfőnök bácsinak az útról. A kis vasúton, az állomásokon a mozH-1-K-ť-K Városaink tisztasága — szívügyünk! donyvezetőn és az állomásfőnökön kívül minden szolgálatot az úttörők végeznek. Ök indítanak, ők kezelik a váltókat, ök végzik a postaszolgálatot. Kis egyenruháikban büszkén, öntudatosan és felelősségük teljes tudatában tesznek eleget kötelességüknek. Csak a legjobb elömenetelű tanulókat éri az a megtisztelés, hogy az úttörővasúton dolgozhatnak. Előzőleg azonban az Állami Közlekedési Tanintézetben nyolchetes kiképzésben részesülnek. Itt megtanulják a forgalmi, távirati, kereskedelmi ismereteket, a váltó- és pénztárkezelést, az utasokkal való előzékeny bánásmódot. Megkérdeztük kalauzunkat, a tizenkétéves Balogh Pistikét, hogy tetszik neki a munka. — Életem legboldogabb napja volt, amikor az iskolában kiválasztottak erre a megtisztelő feladatra, — felelte büszkén —, sajnos, már egy hét múlva lejár a „szolgálatom". A Magyar Népköztársaság kormánya nagy jelentőséget tulajdonít a kisvasúinak. Az úttörő-vasútnak nemcsak az a célja, hogy szórakoztatást, játékot, örömet nyújtson az úttörőknek, hanem az is, hogy megismertesse és megszerettesse a gyermekekkel a munkát. Megtanulják a vasúton a nehézségek legyőzését, a munka iránti felelősségérzetet és ezen keresztül szüleik munkájának megbecsülését is. Kis Éva Városaink és falvaink tisztasága minden polgártársunkat érdeklő közügy. Ez az első lépés ahhoz, hogy lakóhelyeink valóban szocialista városokká és falvakká fejlődjenek. Ez a célkitűzés minden nemzeti bizottság akciótervének egyik legfontosabb része. A szovjet ember példája nyomán minden polgár tudatosítja magában azt, hogy úgy vigyázzon utcáink, tereink és középületeink tisztaságára és rendjére, mint saját otthonára. Kassai levelezőnk, Stein Ilona elvtársnő írja, hogy Kassán, egyik legszebb városunkban, amely gyönyörű történelmi hagyományokra tekint viszsza, nem törődnek a város tisztasáSZOMBATON, OKTÓBER 30 ÁN az Uj Szó vasárnapi terjedelemben jelenik meg. Vasárnap, október 31én és hétfőn, november 1 én az Uj Szó nem jelenik meg. Kedden, november 2-án lapunk normális terjedelemben jelenik meg. R. REVAJ, P. DROPPA ÉS B. ŠROL barlangkutatók, akik 1952ben Demänován fölfedezték a „Béke-barlangot", a Svätojánska völgyben új nagy barlangot fedeztek fel. A barlangkutatók be akarják bizonyítani a demänovai barlang és az újonnan felfedezett barlang közötti összefüggést. PÉLDÁS TISZTASÁGÚ fehér abroszok és rajtuk ízlésesen elkészített ételek. Az igényes étkezók is megelégedhetnek az ételek minőségével és tálalásával. Nem elsőosztályú vendéglőről van szó, hanem a bratislavai Stollwerck n. v. üzemi étterméről. A tiszta üzemi éttermek fontos tényezők az emberről való gondoskodás terén. Az üzemi tanácsoknak nem kellene megfeledkezniülc erről a lényről és gondoskodniuk kellene arról, hogy mindenütt olyan tiszta étterem legyen, mint a Stollwerck-gyárban. A BOHÁŇCE SKALE-I SZÖ VETKEZETI TAGOKNAK széjí méhészetük van. A szövetkezet ez idén 116 családtól 12.5 métermázsa mézet adott be, a rekreációs központoknak pedig további 450 kg mézet adott el. A méhek ez idén 42.000 korona tiszta hasznot hoztak a szövetkezetnek. gával. A Hviezdoslav-körúton lévő helyi nemzeti bizottság épülete olyan állapotban van, mintha a kapitalista világ nyomornegyedéből maradt volna vissza és nem szocialista építésünk 10. esztendejében Kassa polgárai járnának oda ügyes-bajos dolgaik elintézése végett. Sőt az épületet körülvévő kis kert is valóságos szemétlerakat. A Csemadok akciójába „A szocialista városért és faluért" tömegszervezeteink bekapcsolódtak és épp a legnagyobb tömegszervezet, a nemzeti bizottság az, amely tűri, hogy Szlovákiánk szép városának, Kassának ilyen elhanyagolt külseje legyen. X. M. A DUNASZERDAHELYI járási egészségügyi-járványellenes állomás dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója tiszteletére kollektív kötelezettségvállalást tettek. Az állomás dolgozói megfogadták, hogy a folyó év végéig négy előadás keretében megismertetik a lakosságot a pártnak és a kormánynak a népegészségügyre vonatkozó határozataival, a fertőzéses megbetegedések ellen folytatott harc keretiben a fertőzéses megbetegedés bejelentése után 8 órán belül elvégzik a fertőtlenítést és a betegek epidemiológiai kivizsgálását, elvégzik a kutak, források és víztartályok rendszeres ellenőrzését, a járás minden EFSz-ében és állami birtokán felülvizsgálják a tejgazdaságokat, orvosi vizsgálatnak vetik alá és nyilvántartási lapokat vezetnek a járás minden egyes élelmiszeripari dolgozójáról. (Melega Miklós leveléből) PKELOUCON járási mezőgazdasági kiállításra készülnek, amely bemutatja a szövetkezeti tagok és micsurinkövetők munkájának eredményeit. A kiállításon négyszáz búzafajtát mutatnak be. A VÁLASZTÁSOK ELŐTTI KAMPÁNY KERETEBEN az eper.jesi kerületben már 112 agitációs központot nyitottak meg. A központokban csaknem minden nap van műsor. Előadásokat, filmelöadáI sokat és. más kulturális kezdeményezéseket rendeznek. Ezekben a központokban több mint 3000 agitátor végzi az agitációs munkát. Beszámolóinkban többször megkíséreltük már, hogy bemutassuk Prágát. írtunk a régi Prágáról, írtunk már az újról. Rendszeresen beszámolunk arról, hogyan éli szép fővárosunk és annak dolgozó népe hétköznapjait és ünnepeit. Tudjuk, hogy nagy az érdeklődés aziránt, mi történik a fővárosban,, ebben a hatalmas milliós metropolisban. Már a középkori fóliánsok nem hiába említik Prágát, mint a városok ősét és évszázadok óta mond ják róla, hogy száztornyú, aranyos város, csak Erenburg mondta egyszer, hogy nem aranyos ez a város, hanem zajos, dolgos, füstölgő, szürke, akár a többi világváros, csak már szebb, jobb, fényesebb, vidámabb, teremtöbb az élet benne. Akármilyen szeretettel írjuk ezeket a prágai leveleket, itt-ott nehézségekbe ütközünk. Már-már kedvűnket vesztenénk, ha nem tudnánk, hogy cseh újságíró társaink hasonló nehézségekkel küzdenek. Radovan Krátky, a fiatal cseh szatirikus, a Dikobraz szerkesztője szintén elkeseredett a minap, persze a maga módján, milyen nehéz ma Prágáról irni. Saját magunk mentségére és igazolására szóljon helyettünk az azonos gondok közt vergődő Radovan Krátky: „Az ember azt hinríé, hogy a régi emlékmüveket bemutató idegenvezető feladata valami egyszeriL dolog Vannak olyan turisták, akik megelégszenek azzal, ha az ember három kőrakást mutat nekik és azt mondja: „Ez egy titkos folyosó maradványa, itt volt annakidején a tékozló főúr kínzókamrája és itt, ahol most már semmit sem látni, volt a sziklába vájt. 50 méter mély kú'. Valamivel odébb falazták, be j azt a bizonyos szemérmetlen apácát. Egy koronái kapok személyenként". PRÁGAI LEVEL írja Jó Sándor Ilyen-olyan nehézségekről Vannak turisták, akiknek egy ilyen befalazott apáca két koronát is megér. Vannak azonban olyan turisták is, akik könyvek segítségévei művelődnek és mindarról, amit olvastak, a helyszínen szeretnének meggyőződni. Ezeknek igen nehéz valamit bebeszélni, azon felül kellemetlen kérdéseket tesznek fel és az amatör idegenvezető csak nagyritkán állja meg helyét. Megmondom az igazat, nem vagyok hivatásos idegenvezető. Ezt a hivatásomat többé-kevésbbé a felebarátaim iránt érzett szeretetből töltöm be. Megyek például éjszaka Prágában és találkozom két férfiúval. Megszólítanak: — Barátom, hol van errefelé valami éjszakai lokál? — A második utca jobbra. — mondom és megyek tovább — vagy megyek velük. Az emberek leginkább kocsmák iránt érdeklődnek. Egyrészt azért, hogy ott valamit fogyasszanak, másrészt őzért, mert azelőtt a történelem a kocsmákban játszódott le. Szinte hihetetlen, mi minden nem történt azelőtt a kocsmákban. — Melyik kocsmában gyilkolták meg Wallensteint? kérdezte tőlem egy hölgy Cheb városában. —- Ott, abban a kommunális vállalatban, mielőtt a tizenegyedik krig'li sörét kezdte inni. Azelőtt a kocsmákban qyakran verekedtek az emberek. Némelyik kocsma valóben mintegy belépett a történelembe. Például a Kalichról (Kehelyről) elnevezett kocsma, ahol Svejknek Vodička szapőrrel (hidászkatona) kellett volna találkoznia háború után pontosan hat órakor. Prága 2. kerületében, Na bojišti 14. szám alatt ma már semmi nyoma a Kehelyről elnevezett kocsmának. Most a Közszükségleti Cikkeket Árusító Középcsehországi Nagykereskedést találjuk a helyén. Hiába, más időket élünk. S ha valaki csodálkozva kérdi, miért nincs már meg a híres kocsma, amelyet ismer az egész művelt világ, azt mondom: „Tisztelt turisták, vegyék ezt a tényt tudomásul, javítsák ki a Svejkben az erről szóló ismert részt és kész." így ni: „Atnidőn Svejk. és Vodička elbúcsúzták egymástól, mert mindegyiküket a saját csapatukhoz rendelték, azt mondta Svejk: — Ha majd vége lesz a háborúnak, látogass meg. Minden este hat óra után megtalálsz a Közszükségleti Cikkeket Árusító Középcsehországi N agykereskedésben, Na bojišti 14." — Természetes, hogy meglátogatlak — válaszolta Vodička, — lesz ott valami jó móka?" — Mindennap akad ott valami — biztatta Vodičkát. Svejk . .. Ennek hallatára több turistának alaposan leesik az álla. — Ember, hát csak nem változtathatja meg az egész világon jól ismert idézetet! Hiszen Svejk Vodičkát a Kehelyről elnevezett kocsmába invitálja. Éppen ezért kérdi Vodička, vájjon lesz-e ott valami ... balhé! — Kedves uram, — felelem — vájjon én helyeztem el ebbe az ismert kocsmába a középcsehországi vállalatot? Elégedjenek meg azzal, hogy helyesbítem a címet, különben azt hihetné, hogy Svejk csak kitalálta ezt a kocsmát, hogy Vodičkát megtévessze. — Szörnyűség — mondják a turisták. — Hisz maga bizonyára nem olvasta Svejket!. — Dehogy is nem, — válaszolom. — SvejJc az egyik leghíresebb szatirikus mű, az egész világon jól ismerik és méltán büszkék lehetünk rá. Ennek a halhatatlan műnek a második részét Jayoslav Hašek Lipnicén írta, a Fogyasztási Szövetkezetek Járási Szövetségének helyiségében. Nagyban inspirálta őt műve megírásakor az első emeleten elhelyezett fogászati rendelő. — Mit beszél itt össze-vissza? — kérdik dühösen a turisták. Szemhunyorítás nélkül folytatom monoton hangon idegenvezetői mondókámat... Nem folytatom Krátky szaktárs szatíráját, csak arra gondolok, hogy nemcsak Prágában, hanem Lipnicén és bizonyára Szlovákia sok helyén sem bánnak kellő tisztelettel azokkal a nevezetes helyekkel, amelyeket szeretünk és amelyekhez ilyen-olyan emlékünk fűződik. De nehogy valaki azt gondolja, hogy ez csak mai korunkat jellemző kísérőjelenség. Szó sincs róla. A régi kor végkép nem becsülte az emlékeket. A mi korunk Prágája sorra hozatja rendbe fővárosunk építészeti csodáit. Elkészült már a Jirásek-múzeum, a kápolna, ahol Husz János hirdette szociális tanait, a cseh írásművészet kincsesháza és sok más helyreállítási munkálat van még folyamatban. A régi időkből egy régi személyes emlékemmel szolgálok még, hogyan profanizálták akkor a műemlékeket. Negyedszázaddal ezelőtt jártam először Prágában. Olcsó bútorozott lakást kerestünk az Óváros sikátoraiban nógrádi, gömöri fiúk. Az egyik nagyobb elhanyagolt épületen cédula: Külön bejáratú bútorozott szoba kiadó. „Egyetem" a házban. A 600 éves Károly-egyetem jogi kara pedellusának, az öreg Čápnak nagy szolgálati lakása volt és főiskolásokat, lehetőleg jogászokat tartott albérletben. A cédula szövege csábító volt, sokan kacérkodtak a gondolattal, hogy jogot fognak tanulni és Čáp pedellus ajánlata sok fiatalt döntően befolyásolt elhatározásában. Azt hiszem, gyakran változtathatta albérlőit, akik aztán otthagyták a jogot. Talán éppen ez az oka annak, hogy oly rengeteg volt az első republikában a tanulmányait be nem fejező ősjogász. Ez is jellemző volt arra a soha vissza nem térő korra. Ma a Károly-egyetem központi épületét szintén renoválták. Méltán hirdeti, mennyire tiszteletben tartja a népi demokrácia a mult nagy hagyományait, az ősi prágai főiskolát. t Ilyen nehézségei vannak áz újságírónak, aki Prága nevezetességeiről óhajtja tájékoztatni olvasóit.