Uj Szó, 1954. október (7. évfolyam, 239-264.szám)

1954-10-23 / 258. szám, szombat

195 4. október 24. 10 J £ 2 0 9 PÁRTÉLET Hetvenkilenc új tag a simonyi EFSz-ben Egy pár évvel ezelőtt Simonyi­ban esténként, amikor a parasztok összejöttek, elbeszélgettek minden­féléről, sőt sokszor szóba került „a kolhoz" is. Nem egyszer meg­történt, hogy valaki lélekszakadva futott be a kocsma ajtaján és je­lentette: — Már megint itt vannak a já­rásról. Kezdődik ismét a magya­rázkodás, felvilágosítás, meggyőzés. De Simonyiban ezt hiába mondják, mert nálunk bizony sohasem lesz szövetkezet. Mindenkinek kedves a sajátja. A helyi pártszervezet többször hívott egybe gyűlést, de a kis- és ikózépparasztok nem igen jelentek meg azon, vagy ha meg is jelentek, a gyűléseken, csak bólogattak, de szövetkezetről hallani sem akar­tak. Később aztán már be is lép­tek volna a szövetkezetbe, de egyi­kük sem akarta a belépési nyilat­kozatot elsőnek aláírni. A járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság és a falusi párt­szervezet kitartó meggyőző mun­kája azonban nem volt eredmény­telen. A kommunisták türelmes felvilágosító munkát végeztek a falu kis- és középparasztjai kö­zött, felemlítették előttük a mul­tat és megvilágították előttük a szövetkezeti gazdálkodás távlatait. 'A jó, meggyőző politikai munká­nak meg lett az eredménye és 40 kis- és középparaszt a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Mind­járt a III. típuson kezdték. Meg­kezdődött a földek rendezése, a gazdálkodást 379 hektáron kezdték meg. Két mezei munkacsoportot alakítottak, az állatállományt pe­dig nagyobb istállókban összponto­sították. Az első lépést tehát megtették, a szövetkezet megalakult. Azonban hiba volt, hogy a falu két táborra szakadt. Az egyénileg gazdálkodó parasztok elenszenwel tekintettek a szövetkezeti tagokra. A pártszervezet törődött a szö­vetkezet munkájával, állandóan nevelte a kis- és középparasztokat és a tagok lelkiismeretesen dolgoz­tak. A szövetkezet jól gazdálko­dott. Szép eredrf*gnyeket ért el. Az évi termelési és pénzügyi tervet és a beadást százszázalékra telje­sítették. Azt mondják, hogy a legjobb agitáció, ha az agitátor konkrét eredményekkel érvel. A simonyi kommunisták magukévá tették ezt a mondást és elbeszélgettek az egyénileg dolgozó parasztokkal, hogy a szövetkezet milyen szép eredményeket ér el. A kis- és kö­zépparasztok sokszor elgondolkoz­tak ezen. Lassanként megbánták, hogy nem léptek be a| szövetkezet­be, de ennek dacára még várakozó álláspontra helyezkedtek. A szö­vetkezet egyre szebb eredménye­ket ért el. Az idén az aratást és cséplést a kitűzött határidő előtt két nappal befejezték. A gabona­beadást százszázalékra teljesítették. Az állattenyésztésben is szép ered­ményeket értek el. 18.37 mázsa sertéshúst adtak a közellátás ré­szére terven felül. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tiszte­letére 20 mázsa sertéshúst adnak az év végéig. A szövetkezetben sok jó dolgozó nevelődik, pl. Gaspa­rik Katalin, aki a baromfitenyész­tésben dolgozik, évente egy tyúk­tól 110 darab tojáshozamot ér el. A szövetkezet terven felül 4000 to­jást adott be. A 12 hektár dohány­föld 117.000 koronát jövedelmezett. A szövetkezetnek 140.000 koronás folyószámlája van a bankban. Mi­vel a tervezettnél jobb eredmé­nyeket ^rtek el a termelésben, a munkaegység értéke 4 koronával növekedik. Az első félévre Klimko János 400 munkaegységért 4.000 korona készpénzelőleget, 8 mázsa búzát és 4 mázsa árpát kapott. A többi szövetkezeti dolgozók is szép ju­talomban részesültek. A simonyi szövetkezetben szép eredményeket értek el, de sok ne­hézséget kellett leküzdeniük. Ele­inte csak az idősebb parasztok dolgoztak, az ifjúság a városi üze­mekben keresett munkát. Ä hiá­nyosságok kiküszöbölésében a já­rási pártbizottság is segített és most már több fiatal dolgozik a szövetkezetben. A kommunisták az idei ered­ményeket felhasználták agitációs munkájukban és meglátogatták a kis- és középparasztokat, hogy megnyerjék őket a szövetkezeti gazdálkodás számára. Különösen kitűnt az agitációs munkában Ke­rekes Ferenc és Zsilka Márton, akik türelmese^ jártak házról ház­ról és elbeszélgettek a kis- és kö­zépparasztokkal. A személyes agi­táció után a néppel való beszélge­tésre hívták össze a falu lakosait. A gyűlés a késő esti órákig elhú­zódott, több felszólaló volt, meg­ihányták-vetették a dolgot és a gyűlésen 12 kis- és _ középparaszt kérte felvételét a szövetkezetbe. A kommunisták tovább agitáltak, többször meglátogatták a kis- és középparasztokat és szeptember végéig 79 taggal növekedett a szö­vetkezet tagsága. Az október , 3-i szövetkezeti gyűlésen Simonyiban nagyobb volt az öröm, mint valaha. Hiszen az­előtt a faluban arról beszéltek, hogy Simonyiban soha sem lesz szövetkezet. A szövetkezet már előbb megalakult, ' azonban csak kis területen gazdálkodott. Most a szövetkezet megnagyobbodott és a falu lakósainak túlnyomó több­sége benne dolgozik. Örültek a fiatalok is, mert megérdemelt munkájuk után mindenki kellő ju­talomban részesült a szövetkezet­ben. A gyűlésen a vitában felszó­lalt Böd G. László elvtárs és azt mondotta, hogy a szövetkezet nem fog csalódni az új tagokban. Az új tagok be is tartották szavukat. Öt nap alatt 250 mázsa istállótrá­gyát hordtak ki a földekre, fel­szántották és be is vetették. A szövetkezeti tagok felaján­lást tettek, hogy az őszi munká­kat idejében elvégzik, 2000 köb­méter takarmányt silóznak és az és végéig 500 férőhelyes baromfi­ólat építenek. A simonyi falusi pártszervezet eredményes harcot folytat a szö­vetkezet tagalapjának kiszélesíté­sére. A pártszervezet törőd k j a szövetkezet problémáival. A kommunisták a pártonkívüli dolgozókkal együtt lelkiisme­retesen dolgoznak a szövetke­zetben és ezért ér...el .szép ered­ményeket a szövetkezet. A párt­szervezet magáévá tette a kongresz­szus határozatait; egészévi mun­kája a jó gazdasági eredményeken mutatkozik meg és abban, hogy 79 kis- és középparaszt a szövet­kezeti nagyüzemi gazdálkodás út­jára lépett. Haas Vladó, Besztercebánya. Törődjünk a párt arányos növekedésével A X. kongresszus után még nagyobb feladatok várnak a kommunistákra az iparban és főleg a mezőgazdaság­ban. Nőttek a feladatok és ezekkel párhuzamosan minden kommunistá­nak még nagyobb felelősséget kell éreznie munkahelyén. A felelősség­érzet egymagában azonban még nem elég. Fontos, hogy minden kommunis­ta törekedjék elméleti és szaktudása emelésére, hogy képes legyen követ­kezetesen harcolni a kongresszusi határozatok megvalósításáért. A párt évről évre erősödik. Erősö­dik azáltal, hogy törődik tagjai fejlő­désével és megszilárdítja az alapszer­vezeteket. Ezt a fejlődést a párton­belüli életben úgy érhetjük el, hogy a pártoktatás keretén belül és jól szervezett taggyűléseken neveljük a tagokat. Ez az alapja a párttagok, az alap­szervezetek és a párt fejlődésének. A párt tagjainak fejlődésével lesz ak­tívabbá, de erősödik úgy is, hogy ál­landóan új tagokkal frissíti fel so­rait. Ez elengedhetetlenül szükséges, mert új vér nélkül elsatnyulna a párt és vesztene aktivitásából. A pártszer­vezetek tagságának kiszélesítése min­den pártszervezet elsőrendű feladata. A pártoktatási évben a dolgozók ez­reit neveljük. Ezekből állandóan ve­hetünk fel tagjelölteket. A párttagok növekedésével kapcso­latban minden pártszervezet tartsa szem előtt, hogy elsősorban a kulcs­fontosságú helyeken erősítse meg be­folyását. A textilüzem pártszervezete például a legjobb szövőnőket és él­munkásokat vegye fel a pártba. A bá­nyában a legjobb vájárokat és tech­nikai dolgozókat nyerjük meg a párt számára. Az állattenyésztésben a leg­jobb fejőket, állatgondozókat, a nö­vénytermelésben a legjobb eredmé­nyeket elérőket, tehát a nemzetgaz­daság minden ágából az élenjáró dol­gozókat vegyük fel a pártba. A tag­jelöltek felvételénél az legyen a ve­zérelv, hogy a dolgozók legjobbjaiból frissítsük fel a párttagságot, hiszen a párt a munkásosztály élcsapata, amely vezeti a dolgozók széles réte­geit. A tagjelöltfelvételt nem szabad kampányszerűen végezni, hanem elő kell készíteni a dolgozókat arra, hogy érdemesek legyenek a pártba való fel­vételre. Vigyázni kell azonban arra, hogy a pártba csakugyan a legjobb dolgozók kerüljenek. A bolsevik éber­séget mindig szem előtt kell tartani, hogy reakciós elemek be ne fura­kodjanak a pártba. A pártba való felvételnél arra kell törekedni, hogy a szocialista össze­tétel megfelelő legyen.' A párt ve­zető erejét a munkásosztály képvise­li. Azonban ügyelni kell arra, hogy a dolgozó parasztság és értelmiség is arányosan képviselve legyen a párt­ban'. 1948 után több pártszervezetben a munkások arányszáma nem volt kielé­gítő. Ezen a téren bizonyos javulást értünk el. Sok pártszervezetben azon­ban igen csekély a dolgozó parasztok száma. Az érsekújvári járásban pél­dául az első félévben 228 'tagjelöltet vettek fel és ezekből csak 20 a szö­vetkezeti tag és egy az egyénileg dolgozó paraszt annak ellenére, hogy a járás dolgozóinak túlnyomó része mezőgazdasági dolgozó. Kulcskérdés most a mezőgazdasági termelés emelése. Ezt csakis úgy va­lósíthatjuk meg, ha a pártszervezetek segítségével mozgósítjuk a dolgozó parasztokat a mezőgazdasági felada­tok elvégzésére. Igyekeznünk kell mi­nél több mezőgazdasági dolgozót megnyerni a párt számára, hogy így erősödjön a párt befolyása a dolgo­zó parasztok között. Több járási pártbizottság törődik ez­zel a kérdéssel és a tagjelöltek fel­vételénél figyelembe veszi a párt szo­ciális összetételét, l'éldául a szenei járásban az első félévben a felvett tagjelöltek 54 százaléka munkás, 35 százaléka szövetkezeti tag, a többi dolgozó értelmiség és különböző fog­lalkozású. Szükséges, hogy a járási pártbizottságok foglalkozzanak ezzel a kérdéssel és törődjenek azzal, hogy az alapszervezetek szociális összetéte­le kielégítő legyen. Ahhoz, hogy minél több dolgozót nyerjünk meg a párt számára, szük­séges, hogy a kommunisták élenjárja­nak a munkában, példásan működjenek az alapszervezetek, törődjenek a falu népének ügyes-bajos dolgaival. Ha ez megvalósul, akkor nő a pártszerveze­tek tekintélye. Pártszervezeteink tö­rődnek a dolgozó néppel és szép eredményeket érnek el gazdasági és kultúrális téren is. Például a csalló­közaranyosi pártszervezet neveli a pártonkívülieket, törődik a község ügyeivel. A szövetkezet jól dolgozik, A tagok megkapják munkájuk után a megérdemelt jutalmat. A pártszer­vezet gondoskodása meg is látszik a falun, mert gyönyörű, új modern há­zak épülnek a dolgozó parasztok ré­szére. Ha így dolgozik a pártszervezet, akkor van is tekintélye. Azonban több pártszervezet rosszul dolgozik, nem tartja fenn kapcsolatát a tömegekkel. Gorazdován például jóformán alig is­merik a pártelnököt és a pártszerve­zet munkájáról igen keveset tud a fa­lu népe. Farkasdon pedig a tagok 30 százaléka jár csak a pártgyűlésekre. Az ilyen rossz példáknak nem a leg­jobb benyomásuk van a pártonkívüli tömegekre. Pártszervezeteink többet törődjenek a tagjelöltek fölvételével és nevelésével. Balla József Gyermekeink egészségéért Prišvejc József dvúr-královei szerelő azért jött el Csehország­ból, hogy munkájával segítse Szlovákia iparosítását. Magával hozta családját, másfél esztendős Évikéjét. A gyerek megbetegedett és a kassai gyermekgyógyászati klinikán megállapították, hogy a csöppségnek agytuberkulózisa van. Prišvejcék visszaköltöztek Dvür­Královéra. Fájó szívvel hagyták itt kislányukat, abban a tudatban, hogy ily súlyos betegségből a gyermek nem gyógyul meg. Priš­vejcék saját gyermekkorukra gon­doltak vissza és a többi proletár­gyermek sorsára, akik a régi idő­ben a betegségekbe belepusztul­tak. Mert bizony úrnak kellett ahhoz lenni, még hozzá nagy úr­nak, hogy az ember fizetni tudja a hosszú évekig tartó gyógykezel­tetés költségeit. Több, mint más­fél évig kezelték a kassai klini­kán a leánykát. A lelkiismeretes kezelés visszaadta Éviké egészsé­gét. Azóta gyakran írnak Dvűr­Královébői hálatelt leveleket, az utolsóhoz pedig fényképet is mel­lékeltek, melyről egy jól fejlett, egészséges kislány mosolyog. Meglátogattuk a kassai gyer­mekgyógyászati klinikát. Dr. Dé­mánt Ferdinand docens elvtárs, a klinika vezetője szívesen ad fel­világosítást az Űj Szónak. Ha meg akarjuk érteni azt a mérhetetlen különbséget, ami a München előtti Köztársaság és a mai rendszer között van, tudnunk kell, hogy egész Szlovákiában 300 ágy volt a kórházak gyermekosz­tályain. Ma egyedül a kassai kli­nikán több ágy van, mint egész Szlovákiában volt. A szlovákiai kórházakban összesen háromnak volt gyermekosztálya. Ma negy- j ven van belőlük. A kassai kerü­letnek a klinikán kívül hét gyer­mekosztálya van. A gyermekek­ről, csecsemőkről való gondosko­dás elsőrendű fontossággal bír. mert a gondoskodást ott kell kez­deni, ahol az emberi életet a leg­hamarabb fenyegeti veszély: a gyermeknél. Ahogy belépünk a klinikára, feltűnik, hogy semmi sem mutat arra, hogy kórházban vagyunk. Nincs a szokványos fertőtlenítő és gyógyszerszag. "Mindenütt ra­gyogó tisztaság Kellemes csend, halk beszéd, amit a személyzet­től önkéntelenül átvesznek azok, akik oda belépnek. A folyosók és betegszobák falain kedves, tarka képek vannak festve, akárcsak egy jól berendezett gyermekszo­ljában. Az ötletet a Szovjetunió­ból hozta magával a docens elv­társ, a Makarovskiý-elmélet alap­ján, mely szerint a kellemes kör­nyezet a gyógyulást eredménye­sen befolyásolja. Ehhez tartozik az is, hogy a beteg soha nem lát­ja az injekcióstű előkészítését. Hajdan a gyermekmenhelyeket és gyógyhelyeket „angyalgyáraknak" nevezték, mert ott a beteg gyer­mekek 80—90 százaléka meghalt. Ma már más a helyzet. Gondos­kodnak arról is, hogy a gyermek szórakozzék. Különféle játékok, képeskönyvek állnak rendelkezé­sükre. A kórtermek kedvesen be­rendezett kis szobák és úgyneve­zett boxok. Minden betegségnek külön osztálya, terme van. A be­tegek látogatása nincs megen­gedve, de olyan esetben, ha a ma­ma jelenléte a beteg érdekében kívánatos, megadják a lehetősé­get, hogy akár egész nap és éj­jel is a gyermek körül tartózkod­jék. Reménytelen esetet nem is­mernek az orvosok. Minden lehe­tőséget felhasználnak a beteg gyógyítására. A közvetlen gyógyításon kívül a klinika kollektívájának légion-, tosobb feladata a betegségek meg­előzése. Az orvosi kollektíva he­tenként 140 órán át foglalkozik a betegségek megelőzésével. Fő­képpen a falvakon vizsgálják a gyermekeket és egyszerű nyelvű, könnyen érthető előadásokban magyarázzák meg az anyáknak a helyes gyermekgondozás módjait. A csecsemőosztály külön fel­adatot ró a kollektívára. A szü­lészeti klinikán állandóan két gyermekorvos foglalkozik az új­szülöttekkel, kiket rögtön szülés után gondjaikba vesznek. Ez szin­tén olyan újítás, amit ezelőtt nem ismertek. Mielőtt az anya elhagy-, ja a klinikát, az orvosok részle­tesen megmagyarázzák neki, hogy, óvhatja meg legjobban kicsinyeit a fertőzéstől, megbetegedéstől. El­látják őket hygieniai cikkekkel, fertőtlenítőszerrel, mindennel, amire a csecsemőápoláshoz szük­ségük van. A klinikáról való el­bocsátás után nem szűnik meg az orvosi felügyelet, A kezelőorvos továbbra is ellenőrzi a gyógyult beteget, nehogy visszaesés álljon be. Minden újszülöttnek tuber­kulózis ellőni oltást adnak. Nagy gondot fordítanak az idegmegbo­tegedések gyógyítására, ami jó eredménnyel is jár, A gyermekparalízis ellen valósá­gos harcot vív a klinika. Ennél a betegségnél bizonyos esetekben úgy­nevezett vastüdőt alkalmaznak. A kassai klinikán ebből három darab van. Ugyanakkor az egymillió lako­son felüli Bécsben összesen két vastüdő van. A gyermekek megfigyelésénél rendszeresen vizsgálják növekedé­süket és testsúlyuk gyarapodását. A növésben elmaradt vagy lesová­nyodott gyermekeket, az úgyneve­zett gyermeksorvadásokat különös gonddal kezelik. Dr. Démánt elv­társ egy év óta behatóan foglalko­zik a gyermeksorvadással és erről a következő gyermekgyógyászati konferencián számol majd be. A nagy gondoskodás eredménye, hogy 1945—1951 között nálunk a magas­ság- és súlynövekedés átlagban többet emelkedett, mint az előző 50 évben összesen. A gyermekek sorsáról való gon­doskodás legjobb bizonyítéka, hogy gyermekhalálesetnél — akár a kli­nikán kívül következik be, — az orvosnak jegyzőkönyvet kell fel­vennie annak megállapításéra, nem forog-e fenn gondatlanság. A kapitalizmusban előfordult nagy gyermekhalandóságnál az or­vosnak természetesen nem kellett számot adnia az elhalt gyermekről.­Annál kevésbbé tehette azt, mert a proletárgyermekeknek nagy része úgy halt meg. hogy orvos nem is látta. Az első köztársaság idején a bra­tislavai gyermekgyógyászati klinika volt tanára könyvet irt „Szlovákia emberi utánpótlás nélkül" címmel; Az író megállapítja, hogy az isko­lákba évről évre kevesebb gyermek' jár, ami nyilvánvalóan arra mutat, hogy a születések száma apad. A szomorú társadalmi betegségnek okát nem a burzsoá társadalom be­rendezésében látta az író, hanem a fiatalok vallástalanságában és er­kölcsi fogyatékosságában. Felszabadulásunk óta az iskolák padjai megteltek. Iskolahálózatun­kat mindinkább szélesíteni kell, hogy az új nemzedék számára elég hely legyen. Az emberről való gon­doskodás nálunk nem szólam, ha­nem a gyakorlatban, az élet minden vonalán érvényesül. Stein Jenő A dunaszerdahelyi Dunostrovot meglátogatta a Magyar Népköztársaság földművelésügyi minisztériumának küldöttsége A Magyar Népköztársaság földmű­velésügyi minisztériumának küldöttsé­ge ellátogatott a dunaszerdahelyi Dunostrov nemzeti vállalatba. A kül­döttség tagjai, Jenney Sándor, az élelmiszeriparügyi minisztérium mező­gazdasági osztályának vezetője és dr. Bihaly Andor, az élelmiszeriparügyi minisztérium dolgozója elismerőleg nyilatkoztak az üzem gépi berendezé­sére) és csodálattal adóztak a dolgo­zók erőfeszítésének, amellyel üzemü­ket, a volt keményítőgyárat, 1946-ban gyümölcs- és zöldségfeldolgozó üzem­mé változtatták. A magyaországi ven­dégek szívélyesen elbeszélgettek az üzem dolgozóival és búcsúzáskor az üzem valamennyi dolgozójának sok sikert kívántak további munkájukhoz. Patasl István, Dunaszerdahety

Next

/
Thumbnails
Contents